Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-28 / 13. szám
\ Néhányan a legfiatalabbak kézül Nitra történelmet idéző látképéhez egy újabb, a mát tükröző látkép Is társul már. A délre ballagó Nitra folyó és az északra szaladó országút kereszteződésénél tárul elénk. Jobbra a Mezőgazdasági Főiskola épületcsoportja. balra a Pedagógiai Fakultás székháza. mögöttük pedig egy e- gész új városnegyed. Aki erre jár. önkéntelenül is megjegyzi: íme. az ország egyik legszebb városa! Itt nevelik a mezőgazdasági szakemberek és tanítók nagy részét. Tudásra szomjas, vágyakkal teli fiatal lányok és fiúk jönnek ide. s nemcsak tudással, hanem egy életre szóló élménnyel távoznak a falvakra és kisvárosokba. Milyen tanítókká válnak azok, akik a Lomonoszov utcai Pedagógiai Fakultásra járnak? Először természetesen — bár a tanárok és diákok között is szá- mos ismerőse van — az újságíró is nézelődik egy kicsit. Valami csodálatos áramlás szemtanúja. Egyesével, kettesével és csoportosan érkeznek a diákok, társalogva és vitatkozva távoznak a tanulócsoportok. Feltűnő, hogy alig akad közöttük fiú. Panaszkodnak is erre diákok és tanárok egyaránt. A Pedagógiai Fakultás Magyar Tagozatán — mert most elsősorban róla lesz szó, a háromszáztizenhárom diák között bizony csak kevés fiú van. De mutatóba azért akad néhány. Többek között itt van Bodnár Gyula, régi ismerősünk, vagy egy elsős fiú, Pénzes István. Eredeti elképzelése az volt, hogy tanító lesz. Äm hányszor változik egy diák elképzelése? Közvetlen az érettségi elótt úgy határozott, hogy újságíró lesz. Nem vették fel az egyetemre. Aztán munkába állt, majd végiggondolva a történteket, azzal jelentkezett az iskolaügyi szerveknél, hogy ó eredetileg tanító szeretett volna lenni,, most már végérvényesen e mellett a pálya mellett döntött, nem tudnának-e neki valami segédtanítói állást biztosítani. Az e- setleges gyakorlat mindenképpen hasznára válhat — gondolta —, mert meg volt győződve róla, hogy most már sikere lesz a felvételinél. Ezután már mellé szegődött a szerencse: megkapta a segédtanítói állást, s a Pedagógiai Fakultásra is felvették: — Á jövő nemzedékét elsősorban a tanító neveli, ő tudja legjobban formálni a fiatalokat — vallja. Véleménye szerint nem azon múlik csupán, hogy mit nyújt az Iskola, hanem azon is, hogy mit visz magával a diák. Pénzes Istvánnal a bejárati ajtó mellett levő kis társalgó aztalnál beszélgetünk. Egy-egy üres óra alatt, vagy egymásra várva tanítás után itt szokták megtárgyalni az iskola és a világ problémáit a diákok. Ez a kis asztalka még a néhány laposra ült fotel bizony sokat tudna mesélni a vidám diákéletről. — Vagy talán nem is olyan vidám? — kérdezzük egy harmadikos diáktól. Bobor Jánostól. — Van itt valami, amit nehéz megmagyarázni vagy elhitetni. Áltálában reggel hétkor kezdünk és Csak este hétkor, fél nyolckor jutunk haza. Vidám, természetesen vidám a diákélet. Az ember nem adná semmiért, de azért másképp is el lehetne képzelni. Sok pél- dáulaz elmélet és kevés a gyakorlat. Nincs mikor elmélyedni a a tananyagban . . . A lányokkal viszont az interná- tusi szobában beszélgetünk. Kettesével, hármasával, négyesével laknak itt a Zobor alatti leánykollégiumban. ők is panaszkodnak a sok órára. Hetente harmincötnegyven órájuk is van. Nincs köny- nyü dolguk, de azért mégiscsak felemelő érzés, hogy lassan beteljesül régi vágyuk. Például Pathó Rozália vágya: — Nem is tudom, hogy mikortól, de tény, hogy egész kiskoromtól tanító szerettem volna lenni. Tudom, a gyerekeknél változni szokott ez a kezdeti fellángolás. Nálam nem változott. Én, amióta az eszemet tudom, tanítónő szerettem volna lenni. Amit a tanító néni mondott, az szent volt előttem, azt a szülők sem tudták megmásítani. És ahogy szerettem a jó tanítókat, úgy haragudtam azokra, akik ellenszenvessé tették a matematikát, fizikát... — Én mindig szerettem a gyerekeket — vallja Szurdi Klára. — A legapróbbakat! Mindig velük játszottam. Arra nem gondoltam még akkor, hogy talán tanító leszek, de hogy, mondjuk, nevelőnő vagy ápolónő, arra már igen. Mács Anna pedig így emlékezik: — Volt egy nagyon kedves tanító néni, aki most már nyugdíjban van. s aki el is költözött falunkból. Žipbôl (Zsíp), de az ő kedvességét sohasem fogom elfelejteni. Ő szerettette meg velem a verseket, vele szoktam megvitatni az első pedagógiai élményeimet, tapasztalataimat. Mert ilyenek is vannak már. A diákok az első évtől eljárnak a hrnčlarovcet (Gerencsér) kilencéves alapiskolába órákat hallgatni, később pedig Újvárba tanítani. Sőt nemcsak a Pedagógiai Fakultás az, amely bevezeti a pedagógia titkaiba a diákokat, hanem más forrásból is merítenek, mint Szurdi Klára is, aki így folytatta előbbi vallomását: — Kamenínban (Kéménd) volt egy nagyon jó szlovák szakos tanítóm. Kelecsényi Lászlónak hívták. Most ezt fogjuk csinálni, az- szinte a helyébe képzeltem magam. Amikor aztán különböző feladatokkal bízott meg, szinte repestem az örömtől. Igaz családom révén is van némi közöm a pedagógiához. Szüleim mind a ketten pedagógusok, s a bátyám is az szeretett volna lenni... gimnazista az anyámat. ü Nem szeretnénk természetesen rózsára festeni a képet, hiszen az itt tanuló diákok közül sem akart mindenki és mindig pedagógus lenni. Többek között Zupkó Erzsébet. — Volt olyan elképzelésem, hogy tanító leszek, de aztán orvos és pilóta is szerettem volna lenni. Más pályára jelentkeztem. De nem vettek fel, s így kerültem ide. A gimnáziumban volt egy magyar szakos tanárom, aki egyben az osztályfőnököm volt, s csak úgy hívtuk, hogy főnök. Én isolyan tanító vagy tanár szeretnék lenni. Az ö módszerei mások voltak, mint a többi tanáré. Nem feleltetett minden órán, hanem csak a- mikor átvette az egész anyagot. Közvetlen, megnyerő modorú ember volt. És jár ide a Fakultásra egy csendes, halk szavú diáklány, aki Šamorinban (Somorja) érettségizett, s aki szintén sok mindent szeretettvolna lenni, mert annyi minden érdekelte. A matematika és a rajz, az Irodalom, de a sport Is. Végül Nltrára került, mert ezt a sokrétű érdeklődést itt a Pedagógiai Fakultáson, s később az Iskolán fogja tudni leginkább hasznosítani. Hogy milyen pedagógus lesz? Biztos, hogy halk szavú, de tudatos pedagógus. Olyan, aki nagy tudással rendelkezik, s aki sok minden másról is beszélni fog, ha egyszer belép az osztályba. Mács Anna is jó pedagógus lesz. Nemcsak azért, mert lelkes és rajongó, hanem mert bizakodó a természete, s mert érdeklik a társadalmi problémák. Kicsit szellemi vezére is lesz az iskolának. Hogy Szurdi Klára vagy Pathó Rozália milyen pedagógusok lesznek? Hát lehetnek rossz tanítók, akik rajonganak a gyerekekért? Pénzes István talán egy kicsit idealizálja foglalkozását. De ha később a valóság el is fog térni az elképzeléseitől, akkor sem fog csalódni. Tudásvágya egyre Jobban elöreviszi majd, s az ilyen emberekben sokkal tovább lobog a tűz, mint másokban. Túlzott igényeket szoktunk támasztani a nitrát Pedagógiai Fakultással és hallgatóival szemben, s közben megfeledkezünk eredményeiről. Pedig derekas munkát végez az iskola, és a belőle kikerült tanítók becsülettel helytállnak az életben. Németh István Podunajské Biskupice ( Pozsonypiispöki) Szlovákia fővárosa tőszomszédságában fekszik, sőt a választások óta annak része, mégsem viseli magán a nagyváros jellegzetes vonásait. Falu, város? Sokan határozatlanul vontak vállat a kérdésre. Tény,hogy fejlődik és nem is keveset. Nem véletlen az sem, hogy tanítónapi riportjaink is innen íródtak. Az emberek becsülik az iskolát és a pedagógusokat. Közösen nevelik az új nemzedéket a tudás megbecsülésére és a tanulás szeretetére. Élete az iskola J ól játszik hegedűn és zongorán. Ha talp- alávalót húznak, az elsők között indul a táncparkettre. Énekel, színdarabot tanít és játszik, hógolyózik a gyerekekkel, szereti a sportol, és mindez csak azért érdekes, mert Hi- deghéthy Olga tanítón« ötvenéves, és ebben a korban, csaknem harminc évi tanítóskodás után, az ember egy kicsit elfárad... A városban úgyszólván mindenki ismeri, az emberek lépten-nyomon ráköszönnek, hisz jelenlegi tanítványainak szüleit is ö tanította az Irás-oilvasás tudományára. Ismeri tanulóit, a kis negyedikesek családi körülményeit, és ez is segíti a jóbaráti viszony kialakításában közte és tanítványai között. De tanítói hivatásának nem ez a legfontosabb tényezője. — Annak, hogy a nevelő és tanuló barátok lesznek, hogy a tanító és osztálya összeforr, lényeges eleme a bizalom és a közeledés formája. A barátság a munka folyamán alakul ki, a közös munkában mélyül el, ott kap igazi értéket. Ez az első és mindennél fontosabb, amit a tanítás krédójának Is mondhatnánk. Ezért töltöm szabad Időm najy részét is tanulóimmal. Szükséges az is, hogy a, tanító megbízzon gyerekeiben, legyen őszinte. hozzájuk, és hogy akkor is megmondja az igazságot, amikor az fáj. Az igazsághoz való ragaszkodás különben szintén lényeges alkotóeleme a nevelő munkának. Egészséges, baráti viszony, kölcsönös bizalom, őszinteség, mindennek fontosságát csak az tudja felmérni, aki már tanított. H ideghéthyné 1942-ben a tomášovi iskolában kezdte tanítói pályafutását. Azóta magánélete is sokat változott. Egy ideig azzal a busszal járt Podunajské Biskupicére (Po- zsonypüspöki), amellyel diákjai. Ott tolongott köztük és esőben, hóviharban ugyanúgy izgult, hogy időben érjen az iskolába, mint diákjai. — Látja, azért mégse gondoltam arra, hogy itt hagyjam az iskolát. Pedig nagyon sok megpróbáltatást elkerülhettem volna. De nekem életem az iskola, és a jó pedagógus nem könnyein hagyja ott az iskolát. Én sokszor szidtam már magamat, de látja, maradtam. És így van ez jól. Nem tartja számon a lakása és az iskola közötti kilométereket, sem azt, hány kilométer vár rá az elkövetkező években. Vállalta ezt a sorsot. Megélte már az új tanító nemzedék ..inváziót*' is; miben látja a különbséget a fiatalabb és az idősebb tanítók között? — Fiatal tanító koromban csak lépésekkel haladtunk előre, mindenért küzdeni kellett; hatalmas munkát végeztünk például az efsz-ek alakulásánál és minden téren segítettük a falut, várost, ahol éltünk. Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy még a cipőtalpjegyet is ml osztottuk kt a gyerekeknek, sőt még arra az időre is emlékszem, amikor a falusi tanítók a jegyzők kiszolgálói voltak. A mai ’ fiatalok természetesnek veszik mindazt, ami körülveszi őket, amit készen kaptak. De ez egyáltalán nem baj. Mi annak idején azért dolgoztunk, hogy nekik könnyebb legyen, és ők is a jövőnek élnek. Az új diáknemzedék? Még nem is olyan régen, úgy tíz évvel ezelőtt, a fiatalok szorgalmasabbak, de zárközottabbak voltak. A mai nemzedék nyíltabb, kevesebb benne az előítélet, de nincs benne any- nyi törekvés. Talán hiba, hogy a mai gyerekek nem tudják értékelni a kor adta lehetőségeket. És a szülők még fokozzák bennük ezt az érzést. Sokszor mondom, miért ígérnek nekik fűt-fát az egyesért. A z osztályban a negyedikesek a tavasz első virágairól írtak fogalmazást. A hóvirággal, ahogy lehajtja fejecskéjét, meg hogy legszívesebben az édesanyjukat és a tanító nénit ajándékozzák meg vele. Miből tudja egy tanító hogy a gyerekek szeretik? — Érzi. Nekem beszámolnak minden családi eseményről, mi volt a tévében, figyelmeztetnek a fociközvetítésekre, a minap egy kislány maga készítette gyöngysort hozott, a lelkemre kötve, hogy viseljem ám. A gyerekek gyakori vendégek lakásomon is és én nem sajnálom a velük eltöltött időt, mert a gyerekkorban kapott figyelem és szeretet jó! kamatozik. Egy régi tanítványommal naponta találkozom. Autóbusz-sofőr. A nevére már nem emlékszem, csak arra. hogy valamilyen tanyáról járt be kisiskolás korában és reggelenként a kezeit melegítettem. Ma, ha találkozunk, nincs miért szégyenkeznünk... Érdekes, hogy az ember mindig azokra a tanítókra emlékszik legjobban, akik kisiskolás korában tanították... — Így igaz, Hiszen a tanító körülbelül ugyanannyi időt tölt el a gyerekkel, mint a szülő, 'ok múlik azon, hogy ezt az időt hogyan használja ki. A szülők fáradtak a napi munka után, és sokszor még a házi feladat ellenőrzéséről is megfeledkeznek, nemhogy még foglalkoznának, játszanának a gyerekekkel. A szülök bíznak a tanítókban, de szeretném hangsúlyozni, hogy csakis közösen nevelhetjük emberekké a gyereket. Mit a legnehezebb megtanítani a gyerekkel? — Fegyelmet, bírálatot, önbirálatot. Nehéz rászoktatni a tanulókat, hogy mindenből vállalják a rájuk eső részt. Egyébként az osztályom valóban jó osztály. Kisebb összekoccanások történnek ugyan, de ez már hozzátartozik a gyerekek jelleméhez... Aztán nehéz, de annál felemelőbb feladat a gyerekek munkára való nevelése. Sok gyerek azt hiszi, vagy még rosszabb, ha a szülő hiszi, hogy az osztályzatért kell tanulni. Sokkal lényegesebb ennél a munka, a rendszeres munkára, felelősségre való nevelés, aminek egyedül a gyerekek látják hasznát. Persze akkor már nem gyerekek, hanem felnőttek lesznek. Én a jövő eszményképét tárom fel előttük, és a jövőnek Is nevelem őket. Zácsek Erzsébet SZIGORÚ Keresem, mérlegelem a kifejezéseket, mert a lehető legpontosabban és legjobban szeretném jellemezni Németh Károlyt. a Pod. Buskupioe-i (Pozsonypüspökl) Magyar Tannyelvű Kilencéves Alapiskola Igazgatóját. Keresem a kifejezéseket, de valahogy egyiket sem találom megfelelőnek. Falu funkcionáriusa, közéleti személyiség, társadalmi munkás? Nem. egyik sem fedi teljesen a tanítóinkra jellemző állapotot. De nem Is kell olyan megfeszítve keresni, mert hiszen az, hogy tanító, önkéntelenül az ember tolla alá szalad, s jellemzőbbet keresve sem lehetne találni. Ennek az egyszerű szónak ugyanis ma már mély és sokrétű tartalma van. Németh Károly eredetileg a nyomdász szakmát tanulta ki. Négy évig tanult, inaskodott, s a háború után — míg szülei Csehországban voltak — öt éven keresztül gépmesterként dolgozott a nyomdában. 1950-ben, amikor megjelent az emlékezetes magyar tanltó- toborzó, ő is jelentkezett, hiszen mindig is szeretett volna tanulni. Jelentkezett, telvették, elvégezte a hathetes tanítóképző tanfolyamot, és atána tanítani kezdett. Tanított ás tanult. 1955-ban sikeresen befejezte a munkásfiatalok tanítóképző iskoláját, majd 1956-ban a tanítóképző felsőbb tagozatán biológia-vegyész szakos képesítést szerzett. Immár húsz éve tanít. Tanít iskolában és Iskolán kívül. Ott van mindenütt, ahol segíteni tud. ahol csak igénylik munkáját. Talán kissé nagy szavak ezek, de ha róla. Németh Károlyról van szó, élete rá az aranyfedezet. Már amikor jelentkezett a tanítóképző tanfolyamra, ő volt a falu ifjúsági szervezetének elnöke. Később szlovák nyelvkurzusokat vezetett. Ugyancsak ä volt a mezőgazdasági fiatalok téli egyetemének igazgatója, sok éven át a tűzoltó szervezet titkára, a hnb plénumának és tanácsának tagjB. az iskola- és művelődésügyi bizottság elnöke. 1956-tól tagja a CSKP-nek, később a helyi szervezet titkára. Dolgozik a CSE- MADOK-ban, rendez színdarabot, esztrádmüsort. és ha kell, lefordítja a szövetkezet évzáró közgyűlésének beszámolóját. Tanit orosz és angol nyelvet. És sorolhatnánk tovább, hiszen még annyi mindent elvállalt és végzett Is el becsülettel. Közben megnősült és házat Is épített. Valamikor az ötvenes évek derekán kezdett építkezni. Reggelente ott sorakozott az épitöanyag-Ierakat előtt, hogy ezer. kétezer téglát, tíz- húsz mázsa cementet, egy-egy ablakot vagy ajtótokot vihessen haza. Hogy hogyan bírta mindezt energiával? Rejtély! Vagy talán mégsem? A tanítónak bírni kell? Ogy látszik. Akiben viszont annyi a tetterő, az akarat, mini őbenne, a- zon egyáltalán nem lehet csodálkozni. Amikor befejezte a tanítóképző tanfolyamot, nem akart a saját falujában maradni. Az volt a szándéka, hogy más. távolabbi községben telepszik le, de a fiatalok nem engedték. Tudtán kívül kéréssel fordultak az iskolaügyl szervekhez, hogy Németh Károlyt hagyják a falujában, mert 6 az Ifjúsági szervezet elnöke, a falu fiatalságának a lelke és támasza. — És vállalná újra? — Igen. ha olyan fiatal lennék, mint 1950-ben. akkor mindenképpen! Ha ma kémének rá. akkor talán gondolkodnék a dolgon. — Itt nálunk nem Is volt rossz dolgozni. Mindig összetartottunk. s még ma is az egykori kezdő tanitói kárból áll a kollektíva egynegyede. És a fiatalok sem szaladtak el tőlünk. Az igazgatónk, aki majdnem húsz évig működött Itt, tavaly ment nyugdíjba, jói vezette az Iskolát, és így az intézel szín vonala jó volt és eredményei sem kicsik. Ebben persze a szülőknek is nagy az érdeme. Ők Is mindig szívügyüknek tartották az iskolát. A diákjaink Is szeretettel emlékeznek az itt eltöltött évekre. Huszonkét év alatt sokan jártak az iskolába, sokan kaptak bizonyítványt, de senki sem szól gyűlölettel róla. Igen, azt elmondják, hagy Németh Károly szigorú tanjtó volt, és még ma Is az, de szigorúsága mellett Is, sőt talán épp ezért, tisztelik. —rtth—- új ifjúság 3 Ajándék a pioníroknak Kedves ajándékot kapnak a poinírszervezet megalakulásának évfordulójára a Kráľovský Chlmec-i (Királyhel- mec) pajtások. Megnyitják az újjáépített pionlrházat. A városi nemzeti bizottság 300 ezer koronát fordított a plo- nlrház újjáépítésére. Később valószínűleg a pionírházhoz csatolják a szomszédos mozihelyiséget Is, amelyben tornatermet rendeznek be. így alighanem a Královský Chlmec-i pajtásoknak lesz Szlovákiában először „magántornaterme“. Oszá interhotelek A komárnői (Komárom) hajógyárban megkezdték az OL-400 típusú személybajók gyártását a Szovjetunió számára. Ezek a hajók valóságos úszó Interhotelek lesznek. Fényűző berendezésük az utasok lehető legnagyobb kényelmét is biztosítja. A jármű 15 méter széles, 135 méter hosszú és utazósebessége 26 kilométer óránként. A brnói kiállítások menetrendje Gazdag a brnói kiállítások idei műsora. A sort a közszükségleti cikkek 111. nemzetközi nagyvására nyitja meg április 28-án, amely május 5-lg tart. Utána június 25-e és július 2-a között Invex 72 elmen a találmányok ás újltójavaslatok nemzetközi kiállítására ke. rfll sor. Ugyanakkor június 26—30-a között a 8 pavilonban Fondex néven az öntődé- lpar nemzetközi nagyvásárát bonyolítják le. Július 2- án és 3-án nemzetközi ku- tyakiállítás színhelye lesz Brno. A legnagyobb akcióra, a hagyományos nemzetközi gépipari vásárra szeptember 8—17-e között kerül sor. A Filmfórum és a vizuális eszközök vására — a Vldeofó- rum — októberben lesz. Gyágylikőr Rövidesen forgalomba hozzák nálunk az NSZK-ból behozott Underberg véd jelű likőrt. A likőr szigorúan titkolt recept szerint készül, és állítólag rendkívül jó hatással van a gyomorbántal- makra. A tfeboni várban található hazánk egyik legkülönösebb napórája. A Károly Egyetem professzora, Engenbrecht Be- rounský készítette 1795-ben. Pontos napéra A napóra mutatja a nappálya megváltozása következtében évszakonként beálló eltéréseket is. Európa legrégibb vasútvonala 1824—32 között épült České Budéjovice—Binz (Ausztria) között hazánk és Európa első vasútvonala. A lóva- sutat 1832. augusztus 1-én nyitották meg. A 128,7 kilométer hosszú vasút F. A. Gerstner mérnök tervei a- lapján épült, nyomtávolsága 1120 milliméter volt.
