Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-21 / 12. szám

I— i * ■ i' /gondolatok PALAGYI LAJOS: Vannak még csodák A közszükségleti cikkeket gyártó ipar és a kereskedelem, illetve az áru minősége épp elég bosszúságot okozott már nekem és bizonyára önöknek 'S. Időnként az az érzésem szán­dékosan sózzák rám a silány árut, a selejtet, hogy kellemet­lenséget okozzanak nekem, hogy lássák dühtől megkékült ábrá- zatom, kigúvadt szemeim. Ez afféle atavisztikus ösztön az em bereknél, műélvezet. Ogy 'ál- szik, a kereskedelem és a köz szükségleti ipar dolgozóiban túl­teng az ilyesmi. De legutóbb meggyőződtem az ellenkezőiéről, és rádöbbentem, hogy tévedtem. Vannak még csodák. A nőnapra a többin kívül vet­tem a jobbik felemnek egy do­boz Orion védjegyű Club liqueur pralinét, mert önagysága imád­ja az édességeket, Mivel pedig ■■/lágyelőszeretettel, szinte be- .leges szenvedéllyel tanulmányo­zom a használati utasításokat és a különféle gyári cédulákat, mert rengeteg hasznos dolgot tudok meg belőlük (például azt, hogy első osztályú áruval van dolgom, és ebből egyszerű kö­vetkeztetés útján megállapítom, hogy megint becsaptak], figyel­mesen szemügyre vettem a szó- , ban forgó likörös praliné füg- gócimkéjét is. Es azon szó sze­rint ez áll: „Az Orion védje­gyű termékek frissen készül­nek, kifogástalan állapotban hagyják el a gyárat." — Nu — ordítottam fel ősi szittya dialektusban. — Csak nem? Megszületett vóna a tö­kéletes áru, amely alighogy el­készül, máris friss? Ha nem írják a függőcímké­re, akkor most szentül meg len­nék győződve arról, hogy Ókori ásatások nyomán feltárt likörös pralinét vettem becses nejem­nek. 33 felejthetetlen nap a SZOVJETUNIÓBAN Helexa felvétele (FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL) többször hallottam már, hogy tulajdonképpen dzsessz- énekes vagy. Sokan neheztelnek is rád amiatt, hogy ennek ellenére „egyszerű“ szórakoztató dalokat énekelsz... — Hát ez úgy van valahogy, hogy mindenki csinálja azt, amihez a legjobban ért. Egész sor ember azt hitte, rólam, hogy kiváló dzsesszénekes válik belőlem. A szak­emberek más véleményen voltak, és nekik volt igazuk. Magam is éreztem, hogy valami nincs rendben. Lehet, hogy egész jó dzsesszénekes voltam, de nem kiváló... És ez volt a legfőbb oka, hogy abbahagytam. Lassan hat éve már, hogy egyetlen dzsessz-számot sem énekeltem, de a dzsesszt továbbra is változatlanul szeretem és gyakran hallgatom. A közelmúltban az egyik televíziós műsorban együtt éne­keltél a fiaddal, Milánnál. Ez csak afféle alkalmi fellépés volt, vagy a jövőben is fellépsz vele? — Természetesen szívesen fellépnék, de ez nehézségbe ütközik. Ö a szüleimnél él Brnóban, máskülönben pedig iskolába jár és igv nem vehetem bármikor igénybe. Érde­kes, hogy a szóban forgó televíziós műsor után egy sereg levelet kaptam a legkisebb nézőktől kezdve a legidőseb­bekig Valamennyien arra kértek, hogy küldjék nekik egy közös képünket. Beszéltem Václav Hybš karmesterrel, és elárulta, hogy egy lemezfelvétel tervét forgatja a fejében, amely felele­venítené azokat a „régi szép időket“, amikor még Walde­mar Matuškával énekeltél. — Már meg is egyeztünk abban, hogy a lemez nemcsak a régi szép idők felidézése lesz A Láska nebeská és még eey két örökzöld számon kívül új dalokat fog tartalmazni. Reméljük, a terv rövidesen megvalósul, s mindketten örü­lünk az újabb együttműködésnek. A második televíziós programon szilveszterkor mutatták be Zdenék Podskalský, Emanuel Pfibyl szerelme című film- vígjátékát, amelyben te is játszottál. Talán komoly szán­dékaid vannak a színi pályán? — Nem semmi esetre sem. Abban a filmben egész se­reg kiváló színész játszott. Kopecký, Menšík, Kostelka, Štokl. a női szerepeket Pavlina Filipovskára, Milena Zahry- nowskára. Ňada Urbánkovára, Eva Olmerovára és rám — tehát egytöi egyig énekesnőre — bízták. A filmben pajkos lányokat alakítunk, filmbeli édesanyánk is énekesnő, Ljuba Hermanová. Annak idején Játszottam a Bűntény a mulató­ban című filmben, és amikor megnéztem magam a mozi­ban, megfogadtam, soha többé nem vállalok filmszerepet. A régi |ó közmondáshoz tartom magam: suszter, maradj a kaptafánál, vagy ahogy apám mondogatta: kilenc szakma, tizedik a koldusbot Szóval így. A dalpódiumon otthono­sabban érzem magam, az éneklésben biztosabb vagyok, tudom, mit hogy csináljak, mit csiszoljak. Ezt a legpará­nyibb öndicséret nélkül mondom. Elvégre már jó néhány éve'énekelek. Bucek — Skalka EGY FIATAL SZÍNÉSZNŐ PORTRÉJA >' • ;•* ' * '•**, >-v/£ . .UlBClJu ». -srv». . kAm Vgí.Ö »liO-SÍK A filmszínházak a napokban mutatták he a ' neki. hogy - agész életére őrizze meg szeevedé­Csehov drámája nyomán készült Ványa bécsi című szovjet filmet. A főszerepben Innokentyij Szmoktunovszkij és Szergej Bondarcsuk mellett Irina Kupcsenkőt láthatjuk. Irina Kupcsenko először Turgenyev iNemesi fészek című művének filmváltozatában lépett kamerák elé. Liza Kalityina szerepében. Sokan úgy vélik, hogy a fiatal színésznőnek szerencsé­je volt, hiszen az orosz irodalom egyik tegba- jősabb, legtisztább alakját formálhatta meg. Per­sze. turgenyevi hősnőt alakítani nehéz feladat. Nemcsak művészi adottságokat, tehetséget kí­ván, hanem nagy és mély érzelmi tapasztalato­kat is. S honnan veheti mindezt egy fiatal szí­nésznő, egy negyedéves főiskolai hallgató? Azt is mondhatnánk, hogy Irinának szerencsé­je volt. hiszen jő rendező, Andrej Mihajlov- Koncsalovszkij irányításával debütálhatott a film­művészetben. ... A Nemesi fészek című film első kockáitól megragadja figyelmünket Irina Kupcsenko ma­gas, vékony alakja, a tarka virágok ezrei kö­zött. Tekintete, egyenletes, nyugodt hangja, póz- talan közvetlensége arra vall, hogy mély és ne­mes ember áll előttünk. Duraszova, az Oroszországi Föderáció érdemes művésze, aki a filmben együtt játszott Kupcsen- kóval — így jellemezte a fiatal színésznőt: .Irinának szerencséje volt. Érdekes feladatot ka­pott, s jó útravalót az induláshoz. Azt kívánom lyesaégét. u ............ És most ismét találkoztunk a fiatal művész­nővel a Ványa' bácsi című filmben. A rendező ismét Andrej Mlhajlov-Konesalovszkij, s a part­nerek olyan kiválóságok, mint Szmoktunovszkij és Bondarcsuk. Csehovot játszani nagy felelősség. Makszim Gorkij így in az írónak: ..A napokban megnéz­tem a színházban a Ványa bácsit. Néztem és úgy sírtam, mim egy asszony, pedig nem vala­mi gyengék az idegeim. Müve megrendített, fel­kavart." Szonja szerepében Irina Kupcsenko Ismét fi­gyelemre méltó alakítást nyújtott. A kritikusok nemcsak a színésznő személyes varázsát, játé­kának meggyőző erejét emelték ki, hanem azt is, hogy színészi tehetsége milyen emberi adott­ságokon átszűrve jelentkezik. Megtestesül ben­ne az orosz nő „örök" nemzeti karaktere. a klasszikus és a mai hősnők alakjaiban egyaránt. Irina Kupcsenko így látta szerepét: „Megsze­rettük Szonját. Nemes szive, jósága, szerelme és áldozatkészsége — amely még hálára se szá­míthatott — hozzánk nőtt. Mi lehet a forrása ermyt bölcsességnek? Szonját megismerve mé­lyebben értem Csehov hőseit, s azt hiszem, so­ha nem fogok megválni tőlük". Irina elmondta, hogy nagy izgalommal várja filmjeinek bemutatóit. de minden alkalommal úgy érzi. jobban kellett volna játszania. G. Geriszimova HIT és MŰVÉSZET Sinkovits Imre 1951-ben fejezte be a főiskolát, és még ugyanabban az évben szerződtették a Neynzeti Szín­házhoz. Kisebb megszakítással máig ennek a színháznak a tagja. Sinkovits Imre egyik legutóbbi, sike­res szerepében, Madách Imre és Ke- resztury Dezső Csák végnapjai című drámájának címszerepében. (Balról jobbra: Madaras József, Sinkovits Im­re és Versényi László) Közel negyedszázaddal ezelőtt, a budapesti Színművészeti Főiskola fel­vételi vizsgáján, egy magas, zengő hangú színészjeiölt Cyrano monológ­ját mondta, majd Shakespeare-szonet- tet adott elő, végül egy Ady-verssel fejezte be „szereplését“. Az Ady-vers címe: Az Értől az Óceánig, és két utolsó sora így hangzik: „Valaki az Értől indul el S befut a szent, nagy Óceánba“. Csodálatos zengéssel mondta ezeket a zárósorokat a húszéves fiatalember. Valami döbbenetes nagy akarás, hit­vallás sugárzott szeméből, egész e- gyéniségéböl. Aztán meghajolt a bi­zottság előtt, szerényen, egyszerűen. A fiatal színészjelöltet természete­sen felvették a Színművészeti Főis­kolára, a készülődés, a vizsga izgal­mát talán már rág el is felejtette! A verset azonban, Ady csodálatos so­rait, mint valami drága ereklyét, ma­gába zárta, s vitte magával azon az úton, amely az Értől a szent, nagy Óceánig vezetett, s amelyet ő a tisz­ta, igaz Művészetnek nevezett. Sinkovits Imre volt ez a fiatalem­ber. A színész állandóan felfelé ívelő pályafutását maradandó nagy alakí­tások kísérik. Soroljunk fel néhányat: Czillei (Vörösmarty: Czillei és a Hu­nyadiak), De Sade márki (Weiss: Ma­rat halála), Mózes (Madách: Mózes), Ádám (Madách: Az ember tragédiá­ja), Rosencrantz (Tom Stoppard: Ro­sencrantz és Guildenstern halott) és a közelmúltban Csák Máté (Madách Imre—Keresztury Dezső: Csák vég­napjai)! Természetesen ez a felsorolás túl­ságosan is hézagos, túlságosan is egy­oldalú, hiszen Sinkovits Imre tehet­sége olyan sokrétű, annyira szerteá­gazó, hogy az ember talán hirtele- nében nem is tudná eldönteni, hogy miben a legnagyobb; amikor a két Madách-hős alakját: Ádámot és Mé­zest formálja, vagy amikor valami­lyen játékos, könnyed figurát alakit? Gondoljunk csak tilmszerepére, a Ti­zedesre!? Vagy amikor az irodalmi színpadokon találkozunk vele, ami­kor verset mond?! Illés Jenő írta ró­I»: „Száz alakban bujkál, és sohasem önmagát tukmálja ránk, hanem az al­kotása örömét, a személyes, a privát emberi mozdulatot a készülődés ide­jére tartja csak, a szerepben a szín­padon sosem személyisége külsőségé­vel hat, hanem játékának szuggesz- tivitásával vagy bravúrjainak lendü­letével.“ Azt hiszem, Sinkovits Imre nagysá­gát két fogalom határozza meg; Hit és Művészet. Erre a két tartópillérre épül ez a magasan ívelő pálya, ez Sinkovits önvallomása, ars poéticája! Eleonora Duse olasz színésznő vall­ja: „A színészt egyedül játéka alap­ján fogadhatják el és ítélhetik meg. Ha az előadás végén lehull a füg göny, nem szólhat és nem tehet töb­bé semmit, játékához nem adhat hoz­zá, és nem vehet el belőle. Munkáját befejezte, üzenetét átadta!“ Sinkovits Imrét úgy fogadjuk el, és úgy ítéljük meg, mint aki hittel és művészettel adje azt, amit ad. S e két fogalom találkozásából születnek az igazi színházi esték, a nagy szín­házi élmények, s amikor lehull a füg­göny, amikor kialszanak a fények, az ember, a néző gazdagabb. FARAGÓ ÁRPÁD új ifjúság 7 LEMEZEK­ÉNEK ESEK NAĎA URBÁNKOVA A közelmúltban írtunk a SZISZ KB együtteséről, a Fórumról. A napokban viszont napvilágot lá­tott az együttes, és énekes-tag­ja, Helena Vrtíchová lemeze. Vrtíchová James Anderson is­mert slágerét, a Mama, mamát énekelte lemezre. Asszony lesz a lányból - tart­ja a magyar nóta, és erről leg­utóbb Valéria Čižmárová is meg­győzött bennünket. Február 18- án örök hűséget esküdött Jaro- mfr Langer prágai orvosnak. A Supraphon legkeresettebb énekese legújabban Naďa Ur- bánková. A második helyen He­lena Vondráčková áll, őt követi Éva Pilarová. Jirí Kom az ausztrál New World együttes világslágerét, a Kara, karát énekelte lemezre. Jiŕí Staidl cseh szövegének cí­me Houpy, houpy. (P) * Az elnök hasonmása James La Ros amerikai szí­nész a megtévesztésig hasonlít Richard M. Nixonra, az Egye­sült Államok elnökére. A jó üzleti érzékű színész a hason­latosságból tőkét szeretne ma­gának kovácsolni. Mindenekelőtt megváltoztatta a nevét. Megfelelő művésznevet vett fel: Richard M. Dixon. Po­litikai ambíciói nincsenek, azon­ban annál jobban szeretne a filmvilágban vagy legalább va­lamelyik jól jövedelmező mula­tóhelyen karriert csinálni. Leg­szívesebben helyettesíteni sze­retné az elnököt kellemetlen előadásokon vagy fogadásokon. Ogy érzi, ez volna számára az igazi karrier. A színész és az elnök közötti hasonlóság olyan nagy, hogy James La Rost gyakran meg­szólítják az utcán vagy egyéb nyilvános helyen. Felesége at­tól fél, hogy egy gyilkos golyó — puszta tévedésből — kioltja férje életét. A természet játékának eddig azonban csak mulatságos kö­vetkezményei voltak. A színész csak úgy tudott szabadulni egy felvonóból, ahol egy nővel egyedül maradt, hogy autogra­mot adott neki. Az amerikai elnök hasonmása „jótékonysági próbautat" tett New Yorkban. Meglátogatta egy amerikai lap kiadóvállalatát, majd elment a Brodwayra, be­sétált az ENSZ székházába, és elbeszélgetett a járókelőkkel. Senki sem kételkedett benne, hogy ő az USA elnöke. Nemrégiben, egy interjú al­kalmával elmondta, hogy évek­kel ezelőtt, amikor filmszínész akart lenni, e szavakkal taná­csolták el a pályától: „Ilyen arccal? Ugyan, kérem!“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents