Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-21 / 12. szám

t« f#*#

EUSEBIO MÉG MINDIG A RÉGI

Djabb három évre szerződött a Benficához, és ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy itt fejezi be pályafutását. A mozambiki labdarűgát ma is a világ egyik legjobbjának tartják, pedig a súlyos térdműtét után már senki sem hitt visszatérésében. A Benfica most ismét nagyon jól szerepel a portugál bajnokságban, és ennek egyik magyarázata Eusebio kitűnő játéka. Csapata góljainak egyharmadát ő szerezte. A védők még mindig nagyon őrzik, de sokszor ellenállhatatlan. Főleg félmagas lövéseivel okoz gondot a kapusoknak. Talán kevesen tudják, hogy Eusebiónak gondjai vannak a testsúlyával. Éppen ezért mindig elsőnek érkezik Ford-Mnstangján a tréningekre. Sívesen futkos, de a gimnasztikát nem szereti. Mivel az edző megköveteli ezt is, Eusebio aláveti magát a parancsnak.

Legfontosabb góljai között néhány tizenegyest emlit. Az angliai világbajnokságon Kórea ellen játszott a portugál válogatott, és húsz perc alatt 3:0 arányban vezetett. Éreztük, hogy jó erőben vagyunk, de valahogy semmi sem sikerült, emlékezik vissza a csatár. Ekkor felvágtak a tizenhatoson belül. Én álltam neki a tizenegyesnek. Ha berúgom, felcsillan a remény. Nekiszaladtam és félmagasan, teljes erővel lőllem hálóba a labdát. Végül 4:3-ra győztünk. A BEK ben is akadt olyan mérkőzésünk, amikor tizenegyes dönthette volna el a játék kimenetelét. A Real 2:0-ra vezetett a döntőben, amikor tizenegyeshez jutottunk. Nekifutottam és kapufát lőttem. Szerencsére nem sokkal ezután Coluna betalált a hálóba. Végül felejthetetlen izgal más találkozón 5:3 arányban győztünk“.

Eusebiónak van egy kislánya, a leggyakrabban vele látni. Együtt járnak az edzésekre is. Anifg az apa edz, a kislány a kapuk mögött babájával játszadozik.

A világhírű játékos még mindig nagyon elegánsan, köny nyedén mozog. Látszik rajta, hogy ezt a mozgást nem tanulta, de örökölte. Cseleinek és gyorsaságának titka is ebben a könnyed laza mozgásban keresendő. Érdekes, hogy mióta Eusebiót felfedezték, számtalanszor utaztak menedzserek Mozambique-ba. Hoztak is fekete-bőrű tehetséges játékosokat, de egyikből sem lett olyan labdarúgó, mint Eusebióból. Hiába, belőle csak egy van!

KLOCHAN Károly

r -’V;- 't w:, > y: ■■ - >; v'

* s v *>■ * * j i -4 f %

■ " . ■■■ ■ mmú%\. >-i

NAGY

VOLT

W

ÚGY

A

Bt H

Nagy Sándor

Kolár Péter felvétele

AŠY

% m

* p • 5

:. •> ?£$ Vr * \

m

NÉPVÁNDORLÁS?

Nem, hanem egy olaszországi sífutóverseny, amelyen csaknem ötezren vettek részt, és amelyet hetven kilométeres távon rendeztek meg. A győzelmet három finn sífutó szerezte meg.

Mi is többször irtunk al elmúlt évben Nagy Sándor esetéről. A Jednota Trenčtn csatára, aki a válogatottban is helyet kapott — elhatározta: a Lók. Koiice együtteséhez szerződik. Felhívtuk olvasóink figyelmét a szándék motívumára, külön kihangsúlyoztuk a tények alapos ismeretében, a lényeget:: Nagy nem anyagi előnyökért változtat klubot, hanem azéirt, mert feleségének ás két gyermekének megfelelő életkörülményeket kiván teremteni. Tren- őínben többszöri Ígérgetés után sem kapta meg a lakást. Ezért határozta el, hogy elhagyja Trenčín! olyan áron is, hogy esetleg nem futballozhat. Szülei a rimaszombati járásban élnek. Ezért választotta a keletszlovákiai nagyvárost. Tervük, hogy összeköltözik a család, rövidesen meg is valósul, az élet tehát Nagyot igazolta.

Aki esetleg nem kísérte figyelemmel az egyes lapokban folyó cikkezéseket, annak öszszefoglaljuk a legfontosabb mozzanatok történetét. Mindez! ma már könnyen megtehetjük, mert a „Nagy-ügy“ befejeződött. A kát egyesület megegyezett. Nagy ősztől a Lokomotfva színeiben harcol a pontokért.

A legtöbb újságíró azzal vádolta a labdarúgót, hogy „hűtlenül elhagyja egyesületét, mert a Lokomotíva vezetőinek csapdájába esett, hogy nem viselkedett sportszerűen, mert egyszerűen faképnél hagyta a csapatot“, stb. Érdekes, hogy az újságírók kilencvenöt százaléka meg sem hallgatta a másik felet, azaz a futballistát. Álta Iában a jednota Trenčín funk ciónáriusainak nyilatkozatait idézgették. Nem kérdezték meg Nagy játékostársait sem, mert azok bizonyára megmondták volna az igazat. Senki sem nézte meg a csatár pincelakását, amely tettének fő indítéka volt, és mint említettem, Nagy Sándort sem kérdezte senki: mit szól a „vádakhoz". Egy sportolót, aki nem tartozik a nagyképűek, spekulálók és kifogásolható magánéletet élők közé, egyszerre minden rossz megtestesítőjévé tettek.

Nagy Sándor érezte igazát, és ezért nem izgatta különösebben, mit írnak róla. Az élet végül is őt igazolta, mert a két egyesület megegyezett, most lekerült a napirendről az „ügye“.

Meggyőződésem, hogy a tények alapos ismeretében egészen másképp alakíthatták volna a dolgokat az újságírók, mind a klubvezetők. Nagynak nem kellett volna egy évet kihagynia, játszhatott volna, rúghatta volna a gólokat, csiszol háttá volna tudását. Vesztett ô maga is, a két egyesület is, a szurkolók is és az egész cseh szlovák labdarúgás is azzal, hogy nem szerepelhetett. Most, amikor megszületett a megegyezés, ismét megkértük Na gyot, nyilatkozzon az Üj Ifjúság részére.

— Örülök, hogy sikerült a két egyesületnek megegyeznie, és

júliusban átléphetek a Lokomo- tívába. A feltétel Trenčín részéről az, hogy tavasszal még szerepeljek szineikben. Nehéz lesz, mert a család már Košicén 61, és így sokat kell majd utaznom, de megcsinálom. Egyrészt éo is vágyom már a liga után, másrészt ez az átlépés egyik fontos feltétele. Nem tudom viszont, mikor szerzem vissza erőnlétemet és formámat. Szinte nem is alapoztam, mert kivették a mandulámat és emiatt hetekig álltam. Az edzéseket is fokozatosan végezhettem csak a műtét után, egyszóval: le vagyok maradva a többiekhez viszonyítva. Már előkészítő mérkőzéseket is játszottam a Jed- notában. Tavasszal két csapatnak szurkolok a sikeres szereplésért. Trenčínnek és Loko- motívának.“

Íme, ez dióhéjban a „Nagy- ügy“ története.

Kár, hogy ügyet csináltak belőle.

(bt)

SPORTÚJSÁGÍRÓ SZERETNÉL LENNI? (Útmutató jegyzetek) II.

Ne higgyük, hogy mindegyik sportoló minden pillanatban azt várja, hogy nyilatkozatot kérjenek tőle. Minden ember más. Van, aki szívesen nyilatkozik (például Kvašhák), van, aki kötélnek áll, ha már muszáj (Eusébio), és van, aki egyáltalán nem szeret Interjút adni (például Di Stefano).

Meg kell találni a módját, hogy elérjük célunkat, és riportot vagy interjút készíthessünk. Kvašňák afféle kis barátkozásra, kávéházi csevegésre invitál legtöbbször. Ha történetesen rossz hangulatban lenne és így nincs éppen nyilatkozó kedvében, hívjuk meg egy pohár borra, a többi úgyis kialakul., Eusébio azért fél a riporterektől, mert egyszerű mozambiki fiú, aki futballozni nagyon tud, de az nem mondható el róla, hogy sokoldalúan képzett ember. Fél az esetleges bonyolult kérdésektől, amelyekre nem tudna válaszolni. Egészen bizonyos, hogy nem lehet vele a filozófia problémáiról beszélgetni, de az Is bizonyos, hogy ha első kérdésként a családjával kapcsolatos érdekességeket tesz- szük fel, megnyílik a szíve.

Di Stefano nem bekéfizelt ember, hanem Inkább elvhű. Nem látja különösebb értelmét a nyilatkozgatások- nak. Ha sajtóértekezletre hívják, és neki mint edzőnek kötelessége ott megjelennie, elmegy, de csak azért, mert a klub érdekét szolgálja elsősorban, és nem a sajátját. Különösebb reklámra már úgy sincs szüksége, ideje meg amúgy is kevés van. Nyilvánvaló, hogy őt rá kellett kényszeríteni az interjúra. A klub elnökén keresztül sikerült a dolog. Sajnos, a klub elnöke azóta nem él már. Egy rangadó mérkőzés izgalmai szívbénulást okoztak nála, Sanmiguel úr február elején meghalt.

Amikor a riportalany ott ül már asztalunknál, fölte- hetjük a kérdéseket. Az interjú vagy riportkészítés sikere elsősorban azon múlik, meg tudjuk-e teremteni azt az ívfényt, amelynek egyik pólusa a nyilatkozó, másik pólusa az újságíró. Emberismeret nélkül nehezebb a dolgunk. A nyilatkozónak el kell hinnie, hogy izgalmas dolgokat mond, hogy jó az, amit beszél. Ne vágjunk állandóan közbe és főleg: ne akarjunk mi brillírozni, ne bizonyítsuk minduntalan felkészültségünket, tájékozottságunkat, esetleges tudásunkat. Tanuljuk

meg a közhelyek sűrűjéből kiszedegetni az értékes mondatokat, gondolatokat. Készítettem már olyan nyolcrészes riportsorozatot, amely dupla munkát adott, mert a nyilatkozó, bár Ismert labdarúgó és sokszor szerepelt a lapokban, a közhely-mondás nagymestere. A legintimebb kérdésre Is közhellyel válaszolt. Mégis, amikor befejeztük a beszélgetést, jól érezte magát. Egyszer sem szóltam közbe, mert láttam, hogy ez az ember sajnos — másképp nem tud beszélni. Ebből az anyagból kellett tehát a sorozatot elkészíteni.

Voltak aztán olyán sportolók, akik kapásból köny- nyedén válaszoltak, még a szórenden is alig kellett változtatni. Rögtön megérezték, mi a célom, sőt, ki- érezték azt is, mi kerülhet a nyilvánosság elé és mi nem. Élvezet volt Puskással beszélgetni. A lényeget mondta, kertelés nélkül. Volt ereje bevallani, hogy némely kérdéshez nem szólhat hozzá, mert nem ismeri olyan pontosan a tényeket, hogy nyilatkozhasson róla. (Például Albertról mondta: kevésszer látta játszani, így nem alkothatott teljes képet, mert ahhoz, hogy egy labdarúgóról véleményt mondhasson és megismerhesse, hetenként kellene figyelnie játékát.)

Még sohasem fizettem rá arra, hogy nem voltam erőszakos. Amikor a kiszemelt riportalany rossz hangulatban volt (vesztett mérkőzés után) és látszott rajta, hogy nem lenne éppen a legboldogabb, ha most nyilatkoznia kellene — félreálltam. Majd legközelebb, ha jobb hangulatban lesz, ismét fölkeresem — feleltem a csaknem elutasító válaszra. (A Magas-Tátrában alapozott a csehszlovák atlétaválogatott olimpiai kerete. Jozef Plachý, aki már-már barátként kezelt, és felajánlotta közvetítő szerepét az interjúkészítésnél, Jehličko- vát is megkérte, álljon mikrofonom elé, Jehliőková viszont megmondta, hogy nemrég kellemetlenségei voltak, mert az egyik újságíró elferdítette mondatait, és a félreértés újabb félreértéseket szült. „Elhatároztam, hogy egy ideig nem nyilatkozom“. Teljesen megértem önt, válaszoltam. Megkeresem legközelebb, ha visszanyeri bizalmát és hitét a riporterekben. Láttam rajta, hogy megörült, és nem felejti el a dolgot. Legközelebb már csak azért is rendelkezésemre áll, mert a múltkor vtsz- szautasított, de nem zaklattam tovább.

Vannak esetek, amikor a hangnem eltalálása eredményezheti a jó riportot, (Jó alatt most nem a megírás minőségét értem, hanem a jó nyersanyag megszerzését. A megírás, a megszerkesztés más dolog.) Gyarmati Andreával, az Európa-bajnok úszónővel nemigen lehetett volna akadémikus hangon tárgyalni Andrea tizenhét éves múlt, okos, művelt lány, de igazi tinédzser. Szókészlete és stílusa Is olyan, mint általában a diáklányoké. 0 szívesebben mondja egy repülöútról azt, hogy „halál!“ volt, mint azt, hogy „az út zökkenőmentesen zajlott le és sok felejthetetlen élménnyel szolgált. Ha azt akartam, hogy őszintén és spontán válaszoljon, nekem is erre a hullámhosszra kellett állnom, amk— szerencsére — nem volt nehéz.

A legnehezebb az „egymondatos“ nyilatkozókkal riportot készíteni. Az újságíró felteszi körmondatokból álló kérdéséi, mire a nyilatkozó tőmondattal válaszol. Bármit kérdez is az ember, az ilyen riportalany többnyire nem változtat szokásán. Nem lehet arra kényszeríteni, hogy dőljön belőle a szó. ő ilyen, ebbe a csoportba soroljuk. Ne akarjuk átalakítani, mert úgysem lehet. Csak azért szurkoljunk, hogy az a tőmondat igaz legyen és szép. v . . ,

Számomra az a legnagyobb öröm, ha egy-egy sportolóval más témákról is jól el lehet beszélgetni, ha bebizonyosodik, hogy nemcsak a „szakmáján“ belül mozog otthonosan, hanem más területekre ts elkalandozik. Ha színházi előadásról, ..könyvekről lehet vele gondolatot cserélni. A riportokban ezt ki lehet és ki is kell hangsúlyozni, mert ez is ' hozzásegíti a közvéleményt ahhoz, hogy ne nézze egyoldalúan a sportolókat. Éz egyébként is érdekes téma. A sportolótól elvárják, hogy ne csak a pályán legyen élvonalbeli, hanem a magánéletben is. Jó, jó, válogatott szinten futballozik a csatár, de vajon olvasott-e valamit Aragontól? Nemegyszer kiderülne viszont, hogy az irodalom vagy filozófia professzora éppen olyan képzetlen lenne, ha labdával lát-: náhk a gyepen, mint sportolótársa a könyvek világában. A megoldás itt is nyilvánvaló: sokoldalúan képzett embereket nevelni, és már az iskoláskorban megteremteni ehhez a feltételeket.

(folytatjuk) BATTA GYÖRGY