Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-14 / 11. szám
> AZ ASSZONY TRAGÉDI/UA FELKAI FERENC „MADÁCH“ CÍMŰ SZÍNMŰVE A MATESZ SZÍNPADÁN In médiás rés: felül kellene már vizsgálni Madáchné Fráter Erzsi századfordulón „hitelesített“ portréját — pontosabban: korszerűbbel kellene helyettesíteni. Gondolom, az egész „Ma- dách-témakör“ rászorul már erre a „restaurálásra“... Madách halála után százhét évvel — születésének jövőre lesz 150. évfordulója — bizony ideje lenne már tárgyilagosadban ítélkeznünk a „látnok“ környezetéről, és pontosabb elemzést nyújtani a családi tragédia és „Áz ember tragédiája“ születésének körülményeiről. A bemutatott színmű e tekintetben a- vult irodalomtörténeti passzusok dramatizált halmaza; más szóval: egy kis tömény szenti- mentalizmus. Madách egy mi- tízált látnok, míg feleségét egy alkimista laboratóriumban „desztillálták“... Mivel a mű nem bocsátkozik „a gondolatiság mélyebb örvényeibe“, „krőnikásságával“ a moralizáló iskoladrámákat juttatja a néző eszébe. A szerző egyáltalán nem törekedett arra, hogy az egyébként „tagadhatatlan“ tényeket más megvilágításba helyezze, s egy korszerűbb szemléletmóddal új viszonylatokat tárjon fel közöttük. A két főhős ritkán kerül egymással párhuzamba emberi mivoltában, a színmű tudniillik nem any- nyira az „ember“, mint inkább a két nem „tragédiája.“ Nem kis feladat várt Konrád József rendezőre, hogy egyensúlyt teremtsen Madách és Madáchné szerepe közt. Ogv igyekezett ezt megvalósítani, hogy Fráter Erzsi szövegéből kihagyta a „túlzottan személyi vonatkozású“ adalékokat, ahol viszont a címszereplő fölé nőtt volna ez a figura, ott megpróbálta „elszürkíteni“... Sajnos „az asszony“ jelleme, illetve „szerepe Madách életében“ továbbra is tisztázatlan maradt, akárcsak az irodalomtörténetben. Pedig van „rejtett tartalék“: azokat a tulajdonságait, amelyek a drámában, illetve a színpadon szinte véletlenszerűen vannak jelen a cselekedeteiben, egy határozott koncepcióval egyirányba lehetne terelni: kihangsúlyozva a jelen tudat a- latti szeszélyeit — ennélfogva adott pillanatonként az igazságát. S ezt — a köznapok semmivel sem jelentéktelenebb igazságát — szembesíteni a „látnok“ távlatokra méretezett igazságaival... Németh Ica egy „egyenlőszárú háromszögben körözgetett“: kötötte a szöveg adta lehetőség, igyekezett betartani a rendező utasításait, és helyenként saját elképzelésű Fráter Erzsijét is színpadra „csempészte“. Megjegyzem, nekem Fráter Erzsi „harmadik változata“ tűnt a legszlmpatikusabbnak, és egy korszerű Madách - portréhoz viszonyítva a legvalősá- gosabbnak. A második felvonásban — amelyben fokozato san (bár hiányosan) feltérké- pezödik Fráter Erzsi jelleme — gyakran viszont látjuk ezt a fajta megformálást. A figura három változatát azonban valamiképpen szinkronizálni kellene, hogy egységesebbnek hasson. Ugyancsak közös nevezőt kíván a mozgásbeli és a .„hangi“ kifejezés. (Az utóbbi szorul némi korrigálásra.) A figura viszont még mindig dramaturgiai beavatkozást igényel — különösen a harmadik felvonásban —, hogy „beilleszkedhessen“ a színmű egészébe. Dráfi Mátyás a mitikus Ma- dách-képet sikerrel foglalja „emberszabású“ keretbe. Kor- a jellemet: igyekszik belőle ki- hántani a lényeget, de úgy, hogy a részletek szépsége, egyedi íze se szenvedjen kárt. Differenciáltan játszik, de minden helyzetben kellő' gonddal ügyel arra, hogy Madách jelleme emberien parabolisztikus legyen. Amikor a „látnok szól belőle“, ezt megfelelő szcenikai eszközökkel is érvényre juttatja, mint például a börtönjelenetben, amikor a vizsgálóbíró kérdésére így összegezi a francia forradalom tanulságait: „Ha egy meghirdetett elmélet több akar lenni, mint egészséges történelmi irány, akkor születnek a túlzók, akik ’ dogmává merevítik az eszmét és tragikumba fullasztják az előrelépést.“ Az idézet egyébként azért is ide kívánkozik, hogy az olvasó belekóstolhasson a mű pongyola szövegébe, amely ezúttal némi anakronizmust is rejteget magában, ugyanis a „dogmává merevítik az eszmét“ kifejezés huszadik századi frázis... A múlt századnak még Euró- pa-szerte tipikus figurája a konzervativizmus megtestesítője, a zsarnokoskodó (gazdag) özvegy- asszony. Ilyen Osztrovszkij Ka- banovája és Lorca továbbélő és „tökéletesített“ Bernarda ja. E típusnak magyar megfelelője — többé-kevésbé — a „nagyasz- szony“ Akaratos, büszke és végtelenül maradi (helyenként bigott), de ennek ellenére jóságos, többnyire jóindulatú és mindig kiegyensúlyozott, határozott jellem. Nem hangoskodó, de szigorú; bár vitatkozik — tehát nem elutasító —, mégsem tűr ellenvetést... A párhuzamként említett típusoktól főként abban különbözik, hogy akarata nem parancs; tehát nem any- nyira végletes és egyáltalán nem mitikus lény. Nos, ezeket a tulajdonságokat — megfelelő hangsúllyal és árnyaltsággal — mind egyesíteni tudta Palotás Gabi özvegy Madáchné Majthé- nyi Anna szerepében. Rendkívül figyelemre méltó, egyenletes teljesítményt nyújtott mindvégig. Hanzély már sejtetni engedi, hogy ő az a típus, aki a következő fél évszázadban dzsentrivé züllik. Fokozott figyelemmel vártam a figura megjelenését a színpadon, mivel annyira egyértelmű (egvsíkú), hogy nagyon fegyelmezett játékkal is viszonylag könnyen paródiába torkollhat a megformálása. Ropog József érdeme, hogy mindvégig kordában (egyensúlyban) tartotta ezt az erőszakos, műveletlen, cinikus földbirtokost, aki — lévén agglegény — a léhasággal „lépett frigyre“. Az előadás legkultúráltabb alakítását Ferenczy Anna nyújtotta Borka, a parasztasszony szerepében. Igaz, a rendező is segítette azzal, hogy „epizód- szerepeit“ szinte népmesébe illően igyekezett egyszerűsíteni, tökéletessé kerekíteni... Ferenczy Anna egyszerűsége, ragaszkodása és bájossága, naivitással párosuló ösztönössége és szinte - hihetetlen tökéletességgel megkomponált mozgása, játékossága és ravaszsággal párosuló közlegénysége utánozhatatlan, és sokáig felejthetetlen marad a bemutató nézői számára... Bugár Béla Szontágh Pál szolgabírót — az intellektuális forradalmárt és eszméiben lelkes reformpártit — helyenként a kelletének nagyobb, mértéktaiv tással — mintegy önmagát fegyelmezve — alakította. Bugár Gáspár Bory István gazdatiszt szerepében nem mindig tudatosítja, hogy Madách környezetében ô a „legmozgékonyabb, legkiegyensúlyozottabb jellem". Turner Zsigmond lehetett volna kissé higgadtabb vizsgálóbíró, és a csendőrhadnagy — lovagiassága ellenére is — erélyesebb. A többi szereplő a Ma- dách-pórtré hiteles „hátterének“ bizonyult. - Külön említést érdemel Bugár Ágika érett játéka, aki folánkát, Madách Imre lányát alakította. Platzner Tibor díszletei ezúttal is hivalkodás nélkül szolgálták a dráma légkörét. Különösen szuggesztív a börtönje- lenet színpadképe... A kosztümök a maguk módján ugyanv csak puritánok voltak, csupán Fráter Erzsi második felvonásbeli öltözékét vélem a kelleténél „többet mondónak“... Végezetül: alkalmasabb, tartalmasabb drámát is választhatott volna a társulat, hogy „Az ember tragédiájáénak szerzőjére emlékezzen... Kmeczkó Mihály Özvegy Madáchné Majthényi Anna (Palotás Madáchné Fráter Erzsi (Németh Ica) és Gabi) és Madách Imre (Dráfi Mátyás) az Hanzély Ferenc (Ropog József) a második első felvonásban felvonásban (Foto: Nagy László) EGY EGYÜTTES BEMUTATKOZOTT az állításra, hogy az Öntevékeny kuitúrmunka iránti érdeklődés csökken, zsúfolásig megtöltötte a kultűrház nagytermét. Szalay József, az együttes vezetője így nyilatkozott a bemutató után: — Meglehetősen nehéz munka volt a bemutató előkészítése. Az együttes tagjai különböző helyeken dolgoznak. így gondot jelent a próbák idejének egybehangolása. Nagy problémát okoz, hogy nincs zenekarunk. A bemutatón a Vontszemü János vezette „Szőttes** zenekar kisérte az együttesünket. Az anyagi nehézségek részben megoldódtak. Az együttesnek vannak népi táncruhái, és a bemutató előtt a tomášovi hnb és efsz közösen hétezer koronával járult hozzá működésünkhöz. Ezen a pénzen csizmákat vásároltunk. Nehéz volt ugyan, de azt hiszem, megérte. Úgy érzem, jó munkát végeztünk. Mi is ezen a véleményen vagyunk. és gratulálunk t az együttes tagjainak. Az együttes persze nein pihen a ,,babérjain“. További célok elérésén fáradozik. Szeretnének az idén is részt venni a Želiezovce! ünnepségeken, és mivel mind fiatalok, szerelnék megalakítani a SZISZ helyi szervezetét. Úgy tudjuk, ezt a CSEMADOK helyi szervezetének néhány vezetőségi tagja nem nézi jó szemmel. Valamiféle konkurenciától félnek. Reméljük, ezen a téren is rendeződnek a dolgok. és megtalálják a ..közös hangot“ mindkét szervezet megelégedésére.-hrSzokatlan plagátok jelentek meg nemrégen Tomášov (Fél) község utcáin: ... meghívjuk a Kis-Duna Együttes bemutatójára... Nos az, hogy Tomašovban meghívják a közönséget a kultúrházba, nem szokatlan dolog, a Kis-Duna Együttes sem ismeretlen, sót ellenkezőleg, csak éppen a ,.bemutató“ szó látszott rendhagyónak. Mert mit is jelent ez a szó. Nem kevesebbet, mint hogy az együttes egy egész estét betöltő, új műsorral lép a közönség elé. Sőt, egy falusi együttesnél nagyon sok. Kevés olyan együttesünk van amely évente, esetleg kétévenként vállalkozik ilyesmire. A Kis-Duna Együttes ötéves működése után jutott el idáig. 1967-ben alakult a CSEMADOK tomášovi helyi szervezete inellett. Öt év nem hosszú idő egy együttes életében, de a tomašoviak már dicsekedhetnek egy sikersorozattal. 1969-ben szerepéitek a gomba - szögi országos dal- és táncünnepélyen. Ugyanebben az évben az együttes koreográfusának, Czingel Lászlónak Csárdás szvit nevű tánckompozíciója a Želiezovce! ünnepségeken elnyerte az országos koreográfus! verseny harmadik díját. 1971-ben Czingel László Bodrogkö zi táncaival második díjat nyert az országos koreográfus! versenyen. És idén megtartották első bemutatójukat Fnelleíf számtalan helyi feilépéc és járási rende'vényen való szereplés van mögöttük. Mindez arra mutat, hogy az együttes munkája felfelé ível. Ezt bizonyította a bemutató is. Színes, érdekes műsort láthatott a közönség. Bár az együttes tagjain érezni lehetett némi elfogódottságot, amit a ,,nagy tét“, az első bemutató váltott ki, fegyelmezett, jól képzett népi együttessel ismerkedhettünk meg. Az a véleményünk, hogy ezt a csoportot tovább kell fejleszteni, és ezzel együtteseink közössége egy újabb, érdekes színfolttal gazdagodik. Külön elismerést érdemel a tomášovi közönség, amely rácáfolva #» •£## iMUÉ „MÁGLYA ÉS WM SORTÜZ“ Lorincz Gyula ez idei budapesti kiállítása margójára sok mindent elmondtak, els<jjj&|itak a napilapok. Méltatták a művész társadalmi és polilBR tisztségeit és aktivitását. Elismeréssel értékelték harcos múltját és aktív jelenét. Mindez valóban tiszteletet vált ki bennünk. De azért tegyünk egy lépéssel többet, kerüljünk valamivel közelebb a lényeghez, vagyis Lorincz Gyula festőművész és grafikus 1972-es budapesti tárlatához. A Csehszlovák Kultúra klubtermeiben kiállított két grafikai ciklus: Dózsa katonái és Košúty 1931. élethűen tükrözi vissza az örök forradalmár haladó szellemű törekvéseit. Bár a kosúti eseményekből merített téma hitelesebb és forradalmibb meglátásra vall, a kiállított rajzok egy-egy csoportjáról külön-külön és együttvéve elmondhatjuk, hogy társadalmi szempontból, politikailag és esztétikailag is megállják helyüket. Lorincz Gyula alkotása, művészi mondanivalója egy örök harcot szimbolizál. Szent harcot mind Dózsa idejéből, mind négy évszázaddal későbbről. 1514-1931; Máglya és sortüz, egy, majd sok ezer áldozat, a szétlőtt proli sorok azonban újra felzárkóztak, és megindult a tömeg. Nyomukban megbuktak császárok, despoták és diktátorok. A Sládkovičovou (Diószeg) született Lorincz Gyula alkotása, mely ízben magyar s eszmékben nemzetközi, ezt a hangulatot tükrözi vissza. Ez teszi tehát indokolttá, hogy Lorincz Gyula alkotására nemcsak úgy tekintünk, mint a történelmi események grafikai illusztrálására, művészi megfogalmazására, hanem úgy is, mint a művész és politikus hitvallására, az elnyomottak egy-egy forradalmi megmozdulásának kordoku- mentumára. —8 ĽUDOVÍT FULLA NEMZETI MŰVÉSZ 70 ESZTENDŐS Ružomberokban született, és mindmáig itt. ebben a városban él Ľudovít Fulla, a lelkes művész, a szlovák folklór szerelmese. Festő, grafikus, illusztrátor egy személybe« nemzeti művészünk, aki ezekben a napokban ünnepli szőkébb pátriájában. Liptóiban. 70. születésnapját. És vele ünnepel az egész ország. Ebből az alkalomból szeretnénk megemlérkezni alkotásairól, élete egész munkásságáról, művészete jelentőségéről. meJy már a harmincas évek elején a szlovák művészet élvonalába helyezte. Ľudovít Fulla számos államdíj, kitüntetés és elismerés birtokosa. akit nemcsak honi. hanem külföldi kiállításokon is magasra értékelnek. Képei, grafikái, ciklusai és könyvillusztrációi a szlovák népet örökítik meg. így népszerűsíti a művész a legméltóbban nemzetét, hazája határain túl is. Alkotásain érezhető, hogy mindig a természetet figyelte, ez képezi művészi meglátásának és megismerésének alapját. A vonalvezetés és a kifejezőképesség lehetőségei kötik le leginkább. Mellőzte a felesleges pátoszt, és pályája kezdetétől mindmáig a rajztehetségét és a színérzékét sorolja az első helyre. Ezt a természet adta tehetségét mind festői, mind grafikai és illusz- trátori munkájában is érvényre juttatja, és ez nyújt számára lehetőséget, hogy színekkel varázsolja képeire azt az utánozhatatlan légkört, amely müveiből sugárzik. Nemcsak a mi társadalmunk, hanem az egész kultűrvtlág hódolattal emlékezik meg nemzeti művészünkről, aki mindig a miénk volt, és a miénk is maradt: népi és szlovák. Jó egészséget, sok alkotó erőt és sikert kívánunk a 70 éves mesternek — a saját és valamennyiünk örömére!
