Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-14 / 11. szám
\ 11 72 A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ■ Fejünkben mindig kell lennie egy nyitott és szabad zugnak, hogy helyet adjunk benne barátaink véleményeinek, és utólag elszállásoljuk őket. Valósággal elviselhetetlenné válik a társalgás olyan emberekkel, akiknek az agyában minden rekesz foglalt, és semmi külső dolog nem férkőzhet beléjük. Szívünk és elménk vendégszerető legyen. 10UBERT gl. évi. 1872 Március 14. Ara L— Kds SZÉP KÍSÉRLET Nem kicsi azok száma, akik évente a bolgár tengerparton üdülnek. Az évi átlag már túlié >te a százezret. Persze, érthető ez, hiszen ilyen és hasonló nagyszerű üdülőközpontok, modern szállók nőttek ki a tengerparton, s aki egyszer ott járt, újra viszavágyódik ebbe a szép környezetbe. A fenti képen látható épület- sor az egyik legújabb ilyen tengerparti létesítmény, és úgy hívják, hogy Albena. Érdekességként említjük meg, hogy tervezője, Nyikolaj Nenov, közvetlen a háború után Prágában tanult. Maga az üdülőközpont csak most épül, de ha kész lesz, har mincezer ember befogadására lesz alkalmas. A lépcsőzetesen kiképzett épületek meglehetősen új és érdekes kísérletnek számítanak, nemcsak azért, mert a tengerparthoz és a víz hez igazodva a halcsontot for mázzák, hanem azért is, meri olcsó előre gyártott elemekből készülnek, jellemző rájuk még az is, hogy szinte egybefolynak a tengerrel: sem út, sem sé-' tány nem választja el őket a víztől. Elég, ha a lépcsőn leszalad az ember, máris a csodálatos fövenyen, a csillogó vízben találja magát. Az épületek biztosítják a közösségi légkör érzetét és ugyanakkor az intimitást is. Megtalálhatók bennük és magában az üdülőközpontban a szükséges szóra koztató intézmények, üzletek. Az egyes épületek teraszos kiképzése ugyanis figyelembe vette, és megoldotta ezt Is. Nyikolaj Nemov FIATALJAINKHOZ AMIKOR ÍN PÁRIZSBAN JARIAM Szocialista társadalmi rendszerünk a kapitalizmus romjain épült fel. Ez a tény azt is jelenti, hogy akarva, nem akarva, kénytelenek voltunk sok mindent „ö- rökbe fogadni“ a jobblétre szenderült kapitalista társadalmi rendtől. A ránk testált örökség gazdasági lé nyezőit — a több mint két évtizedes szocialista építés során — sikerült szinte. maradéktalanul megváltoztatni Erről tanúskodnak a felépült üzemek ezrei, az új la kások tízezeréi, a nyomortanyák és „nyomorvidékek“ el tűnése, és még sok minden más. Nem ilyen egyértelmű a helyzet a kapitalizmus „szel lemi hagyatéka“ terén. Sokkal könnyebb felépíteni egy új lakónegyedet, mint megváltoztatni az emberek a gyába évszázadokon át begyökerezett gondolkodásmó dot. Annál is inkább, mivel a nyugati hírközlő eszkö zök céltudatos tervszerűséggel állandó „tápanyagot“ szolgálnak az ilyen gondolkodásmód fenntartásához. Nem beszélve az 1968 69-es évekről, melyek a kapitalista életfilozófia csökevényeinek reneszánszát tették lehetővé. Az egyik olyan „örökség“, mellyel még sok gondunk lesz, a kispnlgáriasság. Itt élösködik, lappang közöttünk és magától nemesak hogy nem szűnik meg. de követ kezetes ideológiai harc és politikai-nevelő igyekezet nélkül az egyes javuló anyagi létünk a kispolgáriasság melegágyává változhat. A kispolgáriasság nagyon sokrétű rákfene, és egyéni, társadalmi életünk minden területén találhat megnyit vánulási lehetőséget. Ismertető jelei közül talán a legszembetűnőbb az egocentrikus „én-izmus“. Önös érdekeit, személyi jólétének biztosítását minden és mindenki érdekei elé helyezi. A mindenáron kitűnni akarást, az uborkafára mászás tornamutatványait mosolygó lojalitással álcázza Közben opportunizmusában az ördöggel is szövetkezik, csak hogy elérje karrierista célkitűzéseit. Ahol megjelenik, azonnal az események központjának képzeli magát. Nem túri, hogy valaki többet tudjon mint ő. Mert ő a „nagy okos“. Mindenben első akar lenni. Ha történetesen a szomszédja az idén, megtakarított pénzéből, egy görögországi társasutazáson vesz részt, kispolgárunk azonnal túllicitálja, és Franciaországnál alább nem adja. Még akkor sem, ha az úthoz szükséges pénzt nem éppen korrektnek mondható módon szerzi meg. A futólépésben megtett városnézés és az áruházak pultjai előtt eltöltött néhány óra után az illető ország szakértőjének tartja magát. Amikor hazatérte után baráti társaságban szóba kerül az illető ország, kispolgárunk fontoskodó képet vágva ráteszi: — Hja, amikor én Párizsban jártam... És ezután szekszerű előadást tart Franciaország gazdasági és politikai helyzetéről, nem feledve el felmagasztalni az ottani életet, amelyhez képest mi csak a- molyan koldusok vagyunk. Ő már csak tudja, hiszen ott járt! Dörgedelmes szólamokat ereszt a világba a tarthatatlan protekciózásról és az orvosok, pincérek, gáz-, víz- és egyéb szerelők korrupciójáról. Persze, ha neki van szüksége valamilyen ügy soron kívüli elintézésére, nem megy a szomszédba egy kis protekcióért, el tudja azt ő intézni. Elvégre vannak összeköttetései. Ha az utcán talál néhány vonatjegyet, szemrebbenés nélkül kiállít egy hamis útiszámlát egy soha meg nem tett szolgálati útról, és ha sikerül, gátlás nélkül zsebre vágja érte a pénzt. Közben elméleti előadást tart a pénztárosnőnek a gazdasági életünkön élősködőkről. Munkatársairól, akik önszorgalommal vagy tudásukkal alacsonyabb beosztásból, vagy netán a fizikai munka régiójából küzdötték fel magukat, kizárólag Iebigy- gyesztett ajakkal nyilatkozik: — Ö, az a dilettáns boltossegéd? Közben szemérmesen elhallgatja, hogy ő a saját erejéből még a boltossegédig sem vitte, és hogy azt, ahol van, valakinek vagy valakiknek és nem tudásának, szorgalmának köszönheti. F-re neki nincs is szüksége. Vannak ismerősei. És nem akármilyenek! Munkahelyét az intrikák és klikkek szövevényével veszi körül. Ügyesen kihasználja munkatársai gyöngéit, és alattomos irányítással olyan helyzeteket teremt, melyekből azután saját hasznára profitál. Fölfelé elvből... mnsolyog, lefelé ugyanennél az elvnél fogva rúg. jó nagyot. Ismeri munkatársai legintimebb problémáit, számon tartja legkisebb botlásaikat. Elvégre sosem lehet tudni, mikor, mi, mire lesz jó. Még soká sorolhatnánk a kispolgáriasság társadalom- ellenes megnyilvánulásait. Fölösleges lenne. Mindenki ismeri őket, naponta találkozunk velük a gyakorlatban. Még meddig? Tőlünk is függ! Horváth Rezső Az elmúlt napokban az ifjúsági szövetség vezető szervei is foglalkoztak a CSKP KB februári plénumának határú zataival. A SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának plená ris ülése megállapította, hogy a párt gazdasági kérdések kel foglalkozó plénuma további teret nyitott a fiatal nem zedék számára, hogy az eddiginél jobban kibontakoztat hassa kezdeményezését, aktivitását. A kiadott felhívásban a SZISZ KB plénuma hangsúlyozza az ifjúság tudásának, képesítésének, természetes lendüle tének kihasználását. A fiataloktól is függ, hogy munka helyükön az ötéves terv második évének feladatait milyen sikerrel teljesítik majd. A felhívásnak van egy igen érdekes és elgondolkoztató része. Ez azzal foglalkozik, hogy nem elég, ha az ifjúsági kollektívák százai teljesítik feladataikat, hanem szükség van arra is, hogy a legjobb kollektívák és egyének is véd nökségeket vállaljanak az elmaradozók felett, bogy példa jukkái jobb munkára serkentsék azokat is, akiknél a mun kában, a munkaidő kihasználásában vagy az anyaggazdái kodás terén hiányosságok tapasztalhatók. A SZISZ szervezetei soraikba tömörítik a fiatal munkások, mezőgazdasági dolgozók, diákok és értelmiség legjobbjait. Ez az ifjúsági egység szükségessé teszi, hogy a munkahelyeken olyan csoportok létesüljenek, amelyek képesek nehéz feladatok megoldására és elvégzésére. Igen sokat várunk a szocialista munkaverseny további fejlesztésétől, a Zenit és Fényszóró mozgalmaktól is. E mozgalmak eddigi eredményei bizonyítják, hogy növekedőben van azoknak a fiataloknak a száma, akik igen felelősségteljesen végzik munkájukat. Ügy gondoljuk, hogy ezek igen jó példával járnak elöl, mert a közöny leküzdése az első lépés a sikeres eredmények felé. Ifjúsági szövetségünk gyakran hangsúlyozza annak a ténynek a tudatosítását, hogy mindenkinek felelősséget kell éreznie az ország fejlesztése s ezzel az életszínvonal emelése iránt is. A fiatalok komoly politikai és gazdasági erőt jelentenek, és ennek az erőnek a kihasználása a párt által kitűzött feladatok elvégzésében nagyban előre viheti egész társadalmunk ügyét.-s- fi
