Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-14 / 11. szám

2 jij ifjúság Kultúra és forradalom A társadalomtudományok fejlődésének elválaszthatatlan részét képezik a viták arról, hogyan kell értékelni az em­berek, társadalmi csoportok, osztályok és nemzetek kultu­rális fejlettségét. A vitafelek a kulturális haladás megíté­lésénél nem mindig a tudományos szempontot választották. Időről időre egészen szélsőséges „elméletek“ is felütik fejüket. Némelyek szerint például a piperecikkek egy la­kosra eső fogyasztása a nemzet kulturáltságának fő is­mérve. Az emberek, osztályok és társadalmi rendszerek alkotó- képességét, progresszivitását, tehát kulturáltságát is a tu­dományos szocializmus aszerint ítéli meg, hogy a társadal­mi fejlődésért vívott harcban az arcvonal melyik oldalán állnak. Ez a felfogás az osztályszemléletből fakad, és alap­ját képezi a kultúra tartalma és mozgatóereje marxista meghatározásának. Tudományosan bizonyított tény, hogy az ember kiválá­sát az állatvilágból a munka eredményezte, a munka tet­te lehetővé az ember részére a „második természet“ meg­teremtését és humanizálását. Az anyagi értékek megte­remtője tehát a mhnká. Olyan mértékben, ahogyan az em­ber lépésről lépésre megtanulta megváltoztatni a termé­szetet, növekedett műveltsége is, és ezzel párhuzamosan alakult az emberi kultúra. Ezért a kultúra marxi-lenini koncepciója a munkafolyamat elemzéséből indul ki. Marx tudományosan bizonyította, hogy a munka az ember és a természet között végbemenő folyamat. Ebben a folyamat­ban az önmaga és a természet közti anyagcserét közvetí­ti, szabályozza és ellenőrzi tevékenységével az ember. A termelési folyamatban az életszükségletei kielégítésére szol­gáló anyagi eszközökké változtatja a természet elemeit. Ezzel a folyamattal az ember nemcsak termel, hanem egyszersmind megváltoztatja önmagát, fejleszti képességeit, így a munkafolyamatban egy egészen új minőségű mozgás jön létre, melyet kulturális folyamatnak nevezhetünk. E- zen új folyamat hajtóereje, alkotó tényezője a munkás- osztály és a dolgozók. A szocialista forradalom célja az ember általános fel­szabadítása és sokoldalú fejlődése. Ezért a szocialista kul­turális forradalom a szocialista forradalom objektív, tör­vényszerű tartozéka. A szocialista forradalom alapvető minőségi változást idéz elő a társadalmi élet minden területén. A hatalmat a dol­gozó parasztság és a dolgozó értelmiség által támogatott munkásosztály veszi a kezébe. A termelőeszközök a kizsák­mányoló osztály tulajdonából az össztársadalom tulajdo­nába mennek át. A dolgozó nép érdekében jelentős szo­ciális reformokat vezetnek be. Létrejön az össztársadalmi munkamegosztás, és megváltozik ennek struktúrája. A munka jellege alapvető változásokon megy át. Ez törvény­szerűen visszatükröződik az emberek, de főleg a mun­kásosztály tagjainak életmódjában. A munkásosztály hely­zetének változását elsősorban az okozza, hogy a szocia­lizmusban a dolgozók, eltérően a kapitalizmustól, már nemcsak termelők, hanem a termelőeszközök társtulajdo­nosai is. Ez megváltoztatja a dolgozók viszonyát a ter­meléshez és a termelőeszközökhez, de ugyanakkor meg­változtatja életmódjukat, személyi és társadalmi kapcsola­taikat is. A szocialista kulturális forradalom lényege az, hogy a marxi-lenini felfogás a kultúrát az ember sokrétű fejlődé­se eszközének tekinti. A kulturális forradalom legfőbb sza- vatolója és mozgató ereje a marxista-leninista párt által vezetett munkásosztály. A szocialista kultúrforradalmat te­hát úgy értelmezzük, mint a nép tudatos részvételét az élet megváltoztatásában. A szocialista kulturális forrada­lom bonyolult, hosszú lejáratú folyamat, melynek megva­lósításán több nemzedék fáradozik majd. A szocialista kulturális forradalom ideje alatt elért e- redmények hazánkban összehasonlíthatatlanok nemzeteink fejlődésének előző időszakával. Főleg Szlovákia és a szlo­vák nemzet fejlődése annyira kimagasló, hogy még egyes tárgyilagosabb burzsoá szakemberek és újságírók is kény­telenek elismeréssel szólni róla, és példának állítani. Ez­zel a fejlődéssel olyan feltételek teremtődtek meg, hogy hazánkban a szocializmus már saját bázisáról indulhat el, és így további, igényes célkitűzéseket állíthat maga elé. Olyanokat, melyek megfelelnek kulturális forradalmunk jelenlegi fejlettségének. Pártunk XIV. kongresszusa érté­kelte az eddigi fejlődést és kijelölte a követendő utat. 0- lyan intézkedéseket foganatosított, melyek az új műszaki vívmányok felhasználásával fokozzák a termelést, minő­ségileg javítják az irányítást. Mindez a dolgozó nép élet- színvonalának konkrét emelkedésében tükröződik majd vissza. Az irányelvek megvalósítása pozitívan hat majd a munka jellegének megváltoztatására, a fizikai és szellemi munka közti kapcsolat megjavítására, növeli a szabad időt, és lehetőséget ad ennek jobb kihasználására, tökéletesíti a szocialista demokráciát. Ugyanakkor elősegíti a tudományok fellendülését és szé­lesebb körű alkalmazását a társadalmi élet minden terü­letén. A pártkongresszus határozatai komplexek, és meg­mutatják azokat a tartalékokat, melyeket a tudomány, a technika és az alkotó erő kibontakoztatására tudunk fel­sorakoztatni. A cél: oktató és nevelő rendszerünk minőségi javítása, a kultúra és a művészet felhasználása az embe­rek alkotó aktivitásának fejlesztésénél, a testnevelés és a sport tömegalapokra való állítása, a szocialista élet- és munkakörülmények koncepciójának fokozatos valóraváltá- sa, a szocialista életstílus megformálása. Ezek az új feladatok megfelelnek jelenlegi lehetősé­geinknek és a jövő szükségleteinek. Ezek biztosítják a jö­vőben szocialista társadalmunk széles körű fejlődését. A hazánkban végbemenő szocialista kulturális forrada­lom további szakaszának feladatai újak, de lényegében a szocialista kulturális forradalom lenini elméletének elvei és szelleme alapján valósulnak meg. Gj Ifjúság, a Szncialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Köz ponti Bizottságának lapja Ó Kiadja a Smena kiadóvállalata 9 Szerkesztőség és adminisztráció Bratislava, Pražská 9 Telefon: 485-41-45. Postafiók 30 £ Főszerkesztő: dr STRASSER GYÖRGY. Nyomja: Západoslovenské tlačiarne 01 # Előfizetési díj egész évre 52.— Kčs, félévre 26.— Kčs Q Terjeszti a Pos ta Híriapszolgálata, előfizethető minden postakézbesítőnél vagy postahivatalnál % Kéziratokat nem őrziink meg és nem küldünk vissza # A lapot külföldre a PNS Dstredná expe dfcia tlače, Bratislava, Gnttwaldovo nám. é. 48 útján lehet megrendelni. LIVJLEZŐIHK „ÜGYINTÉZÉS“ Szó se róla, ma is vannak még olyan hivatalok, ahol fél órával a hivatalos idő letelte előtt nem fogadják az ügyfelet, ügyét nem intézik el. „Nem érünk rá, jöjjön holnap reggel.“ S ha tapasztalataim nem csalnak, a őalovói (Nagymegyer) posta is ezek közé tartozik. Tapasztalatom nagyon is új keletű. Egy ki­mutatásra lett volna szükségem, amelynek kiadására a nevezett hi­vatalhoz kellett fordulnom. A kísablaknál megvártam, amíg a híva- talnoknö befejezi a pénzszámolást, aztán előadtam kérésemet. De ó rám szólt, nem ér rá, és folytatta ipunkáját. Kérdem, miféle ügyintézés ez? „Majd holnap jöjjön, nyolctól ket­tőig fogadunk feleket.“ Ez a mondat azon tábla alatt hangzott el, amelyen a hivatalos idő leteltét 15.30-ban jelölik. Mit tehettem, bementem másnap is a postára. S mi történt más­nap? Kaptam egy olyan kimutatást, aminek nem vehettem hasznát. Nincs mit tehát megköszönnöm. Benge Klára Újra a régi kerékvágásban A Jednota ESZ Veľké Kapušamy-i (Nagykapos) torendeítsége mel lett is megalakult a SZISZ alapszervezete. Tagjainak száma jelenleg meghaladja a harmincat. Legtöbbjük ma még tamoncviszanyban van. a bolti elárusítói, valamint vendéglátóipari szakmát tanulják. Noha szervezetünk megalakulása óta jó néhány hónap eltelt már, a tagság nem fejthet ki aktív tevékenységet. Nincs ugyanis klubhe­lyiségünk, így hát módunk sincs rá, hogy szervezeti életünk kibon­takozzék. „Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó“ — tartja a közmon­dás. Ml kértünk, és ígéretet kaptunk. Sajnos, az Ígéretből mind­máig ne>m lett valóság. Jó volna, ha ismételt kérésünk nyitott fü­lekre találna. Ugyanis olyan klubhelyiséget szeretnénk, amit sajá­tunknak mondhatnánk, ahol minden fiatal otthon érezné magát. Sze­retnénk ezt azért Is, mert mi fiatalok a gyűléseken kívül közös szórakozásokat, beszélgetéseket is szeretnénk szervezni. Igaz, az ülé­seket megtarthatjuk a Družba szálló emeleti klubhelyiségében. D» mi szórakozni Is aíkarünlk, és erre a célra nem megfelelő ez a he­lyiség. így hát felmerül a kérdés: hol tartsuk összejöveteleinket, hol éljünk szervezeti életet és hol szórakozzunk? Remélem, hogy kéré­sünk nem marad pusztába kiáütó sző, s egyszer — reméljük mie­lőbb — gondoskodnak arról, hogy klubhelyiségünk legyen. Akkor majd jelentkezem, s hiszem, hogy sokkal nagyobb eredményekről adhatok számot. Juhász fewa A TÜRELEM RÓZSÁT TEREM, DE ... A Veľké Kapušany-i (Nagykapos) Erdélyi János Ifjúsági Klub, az ÉJIK — ahogy a helyi gimnáziumban nevezik — a mezőgaz­dasági szakközépiskola diákjainak köszönheti létrejöttét. Kezdet­ben közös klub volt, ma azonban csupán a gimnázium tanulóit egyesíti. Ahogy végiglapozom a klub krónikáját, örömmel látom, hogy a diákok szívesen látogatták az összejöveteleket, melyeken soha nem hiányoztak az érdekes játékok, a zene, sőt a tánc sem. Ezek az összejövetelek két hetente egyszer, pénteken délutánon­ként kerültek sorra. Az utóbbi időben azonban gyakran elmarad­tak, és a diákok magyarázatként a helyiséghiányt emlegették. Ha néha sikerült is nyélbe ütni egy-egy fclubdélutánt, mind ke­vesebben jöttek össze, éspedig azért, mert hol a helyi kultúr- otthotrban, hol a pionlrházban, de nemegyszer az Iskola folyo­sóin voltunk kénytelenek megtartani az összejöveteleket. A jövőben megváltozik a helyzet. Iskolánk igazgatója beval­lotta Ígéretét, s egy aránylag kicsi, de székekkel és asztalokkal berendezett helyiséget biztosított iskolánk épületében a klub szá­mára. A klub vezetői közül a múltban is becsületes munkát vé­geztek: Szabó László elnök és Serfőző Klára pénztámok, de az operatív csoport többi tagja is. Mindent megtettünk, hogy meg valósuljanak az összejövetelek és elérjük célunkat, az állandó klubhelyiség megszerzését. Veľké Kapušanyban minden év decem­berében és májusában bált rendezünk. E két járási méretű ak­ció bevételéből fedezük az általunk rendezett versenyek, kvízek kiadásait. Most, hogy már állandó klubhelyiséggel rendelkezünk, szeret­nénk társasjátékokat, hanglemezeket vásárolni, hogy szórakozási lehetőséget tudjunk a tagoknak biztosítani. Évi tervünkben ér­dekesnek, szórakoztatónak és tanulságosnak ígérkező akcióik sze­repelnek (ilyenek például a „Tudni illik, hogy mi illik“ vetél­kedő stb.). Reméljük, hogy az utánunk következő diákok már egy virágzó, nem pedig egy akadozva működő ifjúsági klubot vesznek át tő­lünk, és az o irányításukkal — a SZISZ segítségével — tovább fejlődik a klub! Nagy Sándor Nagyszerű focicsapat, nagyszerű SZISZ vezetőség? A SZISZ szervezetek országos kongresszusukra készülődnek. El­mondható, hogy az új alapokon ál­ló ifjúsági szervezet fölépítésének első és egyben talán legfontosabb fázisa befejeződött: megbízható ve­zetők irányítják az egyes helyi, városi, járási, kerületi, üzemi és központi szerveket. Az első sza­kasz, az első lépés szervezés-tech­nikai és káder-jellegü volt. A má­sodik, a most következő, gazda­sági téren igyekszik majd érvény­re jutni. Eddigi interjúinkban a tervekről, célkitűzésekről hallot­tunk. Mostani beszélgetéseink so­rán konkrét eredmények, számok­kal és határidőkkel kifejezhető té­nyek hallhatók. Meglátogattuk az ország egyik ismert üzeme, a košicei VSS (Ke­let-szlovákiai Gépgyár) SZISZ szer­vezetének elnökét, Pavol Kováčot. A vele folytatott beszélgetés tel­jes mértékben igazolta leitételezé­seinket: eljött a serény munka ideje. A VSS-nek nagyszerű labda­rúgócsapata van. mindenki hallott már Svajlen, PoUák, Plvarmtk, Strausz együtteséről. Pavol Kovács „csapata“ egyelőre nem ilyen is­mert, de az eddigi eredmények ar­ra engednek következtetni, hogy rövidesen országos hirü lesz. az is. Nézzük, mire alapozzuk jósla­tunkat. Idézzük az elnökkel foly­tatott eszmecserénket. — 1972 januárja óta mi is ha­tékonyan részt veszünk üzemünk gazdasági életének Irányításában. Ez csakis azután vált lehetővé, miután tekintélyre tettünk szert az üzemvezetőség és a tagok előtt. Azt hiszem, bárhol és bármelyik ifjúsági szervezet elérheti azt, a- mit mi elértünk, ha ki tudja ma­gának vívni jogait az üzemen be­lül. Ezek a jogok azt jelentik, hogy nagyon konkrét formában mi is beleszólhatunk a termelés prob­lémáinak megoldásába. Ez a gya­korlatban azt jelenti, hogy kidol­goztuk azt az együttműködési ter­vezetet, amelyet az üzemi SZISZ szervezet vezetősége és az üzem vezetősége kötött és írt alá. Egyes dolgokat igazgatói szinten is tár­gyalhatunk. Mindebből kitűnik, mi­lyen fontos dokumentumról van sző. Nézzük az együttműködési ter­vezet néhány részletét, halljunk az első tapasztalatokról. Szervezetünket és az üzem ve­zetőségét is izgatja például a fia­tal munkaerők vándorlása. Har­minc éven aluli alkalmazottaink je­lentős része akarta elhagyni az üzemet. Kiváncsiak voltunk, miért, és főleg az izgatott, hogy mit le­hetne a javulás érdekében tenni? Mindenekelőtt azt kellett meg­PAVOL KOVÁČ állapítanunk, ki keres a fiatalok közül normán alul. Rájöttünk, hogy egyes esetekben nem is a munka­erőkben, hanem a munkaszervezés­ben vannak a hibák. A dolgozók nem kapnak olyan értékű munkát, amely biztosítaná számukra a meg­felelő keresetet. Felméréseket vé­geztünk a prémiumosztásnál is. Ott, ahol kiderült, hogy nem a fia­talok a hibásak, köteleztük az il­letékeseket a hibák orvoslására. Minden üzemvezető jelentést ké­szít havonként alkalmazottairól, de azok is kiértékelik a „főnököt“. Ha kiderül, hogy a főnök a hibás, egészen az üzemvezetőség elé ke­rülhet az ügye, és ha az a két­napos iskolázás sem döbbenti rá az illetőt hibáira, amelyet pszicho­lógusok, jogászok és pedagógusok bevonásával rendezünk, akár le is fokozhatják vagy el is helyezhe­tik. Üzemi lapunkban havonta bemu­tatunk egy-egy példás üzemveze­tőt, olyat, aki jól kijön a fiata­lokkal. Két-három kérdést teszünk fel neki, megkérdezzük, miben rej­lik sikereinek titka. Ezzel egyút­tal azt a célt is követjük, hogy másokat is serkentsünk, másoknak is szolgáljunk ötletekkel. Ifjúsági szervezetünk nagy gon­dot fordít a lakáskérdésre is. Két munkásszállónkban különböző szo­báink vannak. Egy-két és három­ágyasak. A legjobbakat legjobb dolgozóink, legjobb magaviseletű alkalmazottaink kapják. Javaslatot dolgozunk ki a lakbérek módosí­tására is. Trnaval együttműködés­sel saját lakásszövetkezet létre­hozását tervezzük. Azt akarjuk, hogy fiataljaink megszeressék a gyá­rat, le tudjanak Košicén teleped­ni és legyenek hűek üzemükhöz. Egyetlen fiatal sem kaphat lakást a SZISZ szervezet ajánlólevele nél­kül. Negyedévenként aztán ellenő­rizzük. hogyan laknak a fiatalok, megkímélik-e szobáikat, lakáskul­túrájuk a kívánt színvonalon áll-e. Fontos lélektani momentumnak tartjuk a környezet pozitív hatá­sát, a munkahely „klímájának“ po­zitív hatását. Arra törekszünk, hogy azok a fiatalok, akik hoz­zánk szerződnek, jó elbánásban ré­szesüljenek, igazságosan járjanak el velük főnökeik és munkatársaik. Az a célunk, hogy a hozzánk ke­rült fiatal már az első percekben jól érezze magát a gyárban. Fő­nökéről ezért havonta készítünk jelentést, leellenőrizzük, embersé­gesen bánik-e beosztottjaival. Mint látni, üzemünkben tekinté­lye van az ifjúsági szervezetnek, és ez a tekintély nem formális, ha­nem valódi. Egyezményünk minden egyes akciója után ott áll a vég­rehajtás terminusa. Csak rajtunk múlik, betartjuk-e őket, rendsze­resen kidolgozzuk-e a jelentéseket, értékeléseket stb. Módszereink máris nagy érdek­lődést keltettek országszerte. Más üzemek vezetőségei is érdeklődnek iránta, sőt Palkó miniszter külön dicséretben részesítette az „egyez­ményt“. Ne higgye senki, hogy a kisuj- junkból szoptuk az ötleteket. Az 1971-es esztendőt arra szálltuk, hogy szociológusokkal együtt fel­mérjük az üzemben dolgozók, fő­leg a fiatalok helyzetét. Megismer­tük problémáikat, eljutottunk a dolgok gyökeréhez, és e felismerő sek, konkrétumok alapján állítot­tuk aztán össze feladatainkat. Pavol Kováč ezzel befejezte nyi­latkozatát, és visszasietett arra az összejövetelre, amely javában folyt már és amelyről az újságíró rabol- ta el. f A riporternek azóta bőven akadt alkalma a töprengésre. Benyomá­sait, észrevételeit most adja, be­fejezésképpen — közzé, hátha okul­nak belőle mások is. 1. A VSS ifjúsági szervezetének munkaterve valóban rendkívül oko­san, tudományosan megszerkesztett dokumentum. Nagy pozitívuma — és esetleges sikerének záloga, hogy a helyi viszonyokat veszi alapul, nem a levegőbe pufogtat. 2. Példaként említhető az üzem­vezetőség viszonyulása a fiatalok hoz. Alkalmat adnak nekik a ter­melés, problémáinak megoldására, nem ragaszkodnak mereven a „fia­tal, tapasztalatlan“ dogmához. 3. Ahhoz, hogy teljes sikert eredményezzen a munka, nagyon- nagyon fontos viszont egyetlen do­log, amelyet sajnos nem lehet ter­minusokhoz kötni. Arról van szó, hogy a SZISZ tizenhét tagú üzem) vezetőségének mindvégig tárgyila­gosnak, emberinek kell maradnia. Nem szabad kivételeket tennie, nem szabad lejáratnia tekintélyét azzal, hogy egyeseknek elnéz egyet- rnást, vagy egyes idősebb, jóindu latú főnököket — esetleg — jog­talanul bírál. (Minden éremnek két oldala van!) Amennyiben mindezt sikerül kiküszöbölni és valóban emberi módon, maximális felelős­séggel és hozzáállással, erkölcsö­sen és becsületesen végzik majd munkájukat a „sziszének", gyö­nyörű eredményeket érhetnek el. Mert az egy pillanatra sem két ségea, hogy együttműködési ter­vezetük" korszerű, frappáns, pre­cíz munkai fbt) Olvasóink között Az újságíró számára mindig ünnepnap, ha olvasó­val találkozik. Igaz, hogy hivatása gyakorlása köz­ben rendszerint mindennap új és új emberekkel kerül kapcsolatba, de ilyenkor jobbára csak ö kér­dez, és alkalmi ismerőse válaszol. Lényegesen más az újságíró-olvasó találkozó lég­köre. Ilyenkor az olvasó kérdez — időnként elég kíméletlenül, de az nem baj — és az újságíró akar- va-akaratlanul válaszol a felvetett problémákra. Legutóbb a Galántai Általános Középiskola diák­jaival találkoztunk. Ezúton is szeretnénk megköszön­ni a szíves meghívást. Kellemes délelőttöt töltöt­tünk az említett iskola diákjainak körében, noha jől irányzott kérdésekkel Időnként kis híján sarokba szorítottak bennünket. Hogy és milyen gyorsan készül a lap? — kér­dezték. mintha csak kitalálták volna legnagyobb szívfájdalmunkat. Mert az Üj Ifjúság a nyomdák­ban uralkodó áldatlan viszonyok miatt bizony elég hosszú ideig készül. Igaz-e, hogy férfi a Veronika, miért maradt ki az utóbbi számokból a polgári ne­veléstan, hiányzik a külpolitikai hírmagyarázat. Zá­poroztak a kérdések. Az egyik dicsérte, a másik bírálta lapunk egyes rovatait, cikkeit. Beszámoltak továbbá az Iskolai SZISZ szervezet működéséről. Büszkén beszéltek az esztrádcsoport sikereiről, amelyről következő számunkban írunk, az ideológiai nevelésről, amely figyelemre méltóan ki­bontakozott. Ügy éreztük, hogy őszinte, Jó barátok közt jár­tunk! A z olvasó már bizonyára hegyezi a fil­let, s gondolja magában, hogy most kiderül — no mi? Nem derül ki semmi, mert egyelőre én sem tudom, hogy is állunk az életszínvonallal, de Bauer Győzőné mérnöktől, az életszínvonal hely­zetét kutató bratislavai intézet munkatár­sától ígéretet kaptam, hogy felméréseik eredményeit alkalomadtán rendelkezésemre bocsátja. Hát akkor tessék várni türelem­mel, mert így előbb-utóbb kiderül, hogy is állunk az életszínvonallal. Bauer Gyözőnéyel a SZISZ bratislavai el­ső körzetének járási konferenciáján talál­koztam. Alapszervezetükben az ideolögiai munkával foglalkozik, őt jelölték a konfe­renciára. Fiatal, légiesen karcsú teremtés, az ember inkább diáklánynak nézné, sem­mint kutatómérnöknek. Hogy került e különös munkahelyre? Pi­ros diplomával végzett a Bratislavai Köz- gazdasági Főiskolán. Ezt biztatásként mond­juk azoknak, akik magyar iskolán érettsé­giznek, és félnek a főiskolától. Bauer né a šamoríni (Somorja) iskolában érettségizett. Hogy voltak-e nehézségei? „Talán az első szemeszterben“ — mondta, — „de kitartással és szorgalommal minden nehézség leküzdhető.“ (palágyi) Hogy állunk ez életszínvonallal Luky felvétele /

Next

/
Thumbnails
Contents