Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-07 / 10. szám

TRAGÉDIA? IGEN. DE NA­GYON OTT SZERETNE LENNI MÜNCHENBEN Egy Jamaicai lány, Marilyn Neufwille volt a mün­cheni olimpia legnagyobb esélyese a négyszázméteres síkfutásban. Csakhogy ez a Jamaicai lány — mint a- hogy a napilapok Is hírül adták — súlyos Achillesz-ln sérülést szenvedett a közelmúltban. A Jól sikerült mű­tét után háromhénapos kényszerszünet vár Marllynre. Az olimpia egyik legnagyobb esélyese aligha lehet ott Münchenben. Vagy talán mégis? Í Ez augusztusig mindenképpen eldől. Aíjdig jócskán lesz időnk arra, hogy bemutassunk egyet mást az olim­piáról, indulókról, csúcstartókról. Kezdjük a balszeren­csés jamaicai lánnyal... A bécsi fedettpályás Európa-bajnokságon egy bronz- bőrű bakfis vágtatott a világhírnévért, s tönkreverte a „nagy franciát“, Bessont. A hetvenes évek Wilma Ru­dolph Ja, álommozgással és szemüveggel. A szigetor­szág nagyon Unepelte, mert a portlandi születésű lány Anglia színeiben versenyzett. Alig egy évigl I — Portlandot, Jamaicát tartom hazámnak, a szüleim is ott élnek. Tanulmányaimon kívül semmi sem köt Angliához. Nem érdekel, hogy az angolok nem nevez­nek versenyekre. Nem érdekel az EB csak az olimpia. S ott Jamaica színeiben futok majd. A tizenkilenc éves diáklány akkoriban szociológiát tanult, és a Cambridge Harriers színeiben versenyzett. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség értesítette, hogy leg­alább egy évig Jamaicában kell élnie, s akkor verse­nyezhet hazája színeiben. Mindez azonban nem Jelenti százszázalékos biztonsággal az olimpiai részvétel jogát. 1971 szeptemberében Marilyn amerikai egyetemi hall­gató lett és Los Angeles színeiben versenyzett. Oj ed­zője, Reel eleinte csak a vágtaszámokban engedte ver­senyezni. „Egy kicsit tartok ettől a teremsorozattól — mondta az év elején Neufwille. Feszültség, hangzavar, sok em­ber egy kicsike helyen. Idegesít. Meg aztán óriási az oxlgénlgényem és valósággal fulladozom a teremben.“ Es a második rajtnál, Los Angelesben hordágyon vit­ték le a pályáról. Marllynről még csak annyit, hogy edzője szerint ő lesz az első nő, aki ötven másodperc alatt futja a négy­száz métert. Persze csak akkor, ha a műtét valóban kiválóan sikerült. A. E. A Titanic nevű luxusgő­zös katasztrófájáról talán mindenki hal­lott. Az elsüllyeszthe- tetlennek tartott 6- riáshajó, sok száz u- tasával a hullámsfrba került: az esemény megrázta a vilá­got, egyre-másra íródtak az e- lemző cikkek, lfrai hangú si- ratók. A korabeli lapokban ezt olvashatjuk: mégsem volt olyan „titáni“ a Titanic sem? Az Internacionál Slovnaft Bratislava labdarúgó-csapata a tavaszi idény megkezdése előtt, mint azt nagyon jól tudjuk — nyolc ponttal az utolsó helyen vesztegel. Jól tudjuk azt is, hogy az Inter az ország leg­jobban felszerelt, legjobb gaz­dasági helyzetben levő egyesü­letei közé tartozik. Gyönyörű, stadionja, tartannal övezett pá­lyája van, korszerű tornater­me, „erősítő terme“, orvosi rendelője és medencéi. Minden­nek tetejébe olyan orvosa is, mint dr. Bínovský, aki Európa- szerte elismert szaktekintély, akit már-már imáikba foglal­nak a meggyógyított sérültek. (16. Inter Bratislava 8 pont) Szikura, a kapitány Kolár Péter íelvéte.e Jól tudjuk továbbá, hogy az Inter ötösfogatát „milliós tá­madósornak“ keresztelték Pet- ráš átlépése után. Valameny- nyien szerepeltek már az or­szágos válogatottban, bárme­lyiket szívesen látná bármelyik egyesület. Például Trenéínhez viszonyít­va valóban „luxusgőzösnek“ tekinthető a sárga-feketék csa­pata. Elsüllyed-e az első liga háborgó tengerében az Inter? Ezért ültünk össze a kapitány­nyal, Szikora Györggyel a ta­vaszi idény rajtja előtt. Mielőtt tovább fűznénk a szavakat, meg kell mondanunk, hogy ez a téma már nagyon régen sze­repel beszélgetéseinkben, de a- mikor a „hivatalos“ interjú kö­vetkezett, furcsa érzés kerített hatalmába. Szikora gyakran nyilatkozott az Oj Ifjúságnak. Szólt a válogatott csapatról, a tardoskeddi kezdetekről, a vi­lág körüli útról, beszélt gólok­ról, ételekről, kudarcokról, si­kerekről, repülőutakról, kulisz- ?za mögötti titkokról és ki tud­ná még megmondani, mi min­denről. De arról, hogy az Inter esetleg a második ligába kerül­het, s hogy akkor ő is ott ker­getné a bőrt, még sohasem vi­táztunk. Most is nagyon érzékenyen közelitünk ehhez a kérdéshez, szó sincs tippelésről, jósolga- tásról. Az érdekel, mit tett a csapat azért, hogy megmene­külhessen, hogyan készült, mi­lyen a játékosok hangulata? Fussunk végig egy kicsit a klub „újkori“ történelmén. így talán könnyebben megérthetjük, hogyan jutott el a mostani ne­héz tavaszig. Lássuk „gyors­portrékban“ az edzőket. KACSÁNYI ismert és tisztelt válogatott játékos volt. Ma fő­iskolai asszisztens, a csehszlo­vák válogatott másodedzője, széles látókörű és képzett em­ber, nem tartozik a „hajcsárok“ közé, de elveiből nem enged jottányit sem. Amikor az In­ter edzője lett, jól ismerte a játékosokat, az egyesület veze­tőit és a sárga-feketék játék­stílusát. Nem akart mindená­ron újat és mást. Reális terve­ző volt, aki a maximumot ak­názta ki a lehetőségekből. Irá­nyítása során a csapat az él­mezőnybe tartozott, külföldön is tekintélyt vívott ki magának, játéka tetszetős volt és gyak­ran eredményes is. A csatársor elbírta a legszigorúbb kritikát, a védelem szolid átlagot pro­dukált, de föltétlenül az voll a gyengébb csapatrész. MARKO világmegváltó tervek kel vette át a stafétabotot. Mindenki azt remélte — az ed­ző sűrűn nyilatkozta is —, hogy a liga élére kerül az In­ter. „A játékosanyag kiváló, a technikai képzettség körül nincs hiba, csak az erőnléten és az erkölcsi-akarati tulajdon­ságokon, magyarul: akaráson kell javítani.“ Ez volt az álta­lános vélemény. A csapat nagy kedvvel kezdett, de valahogy nem váltotta be a hozzá fű­zött reményeket. Marka bevált játékosokat „rakott“ ki egyik napról a másikra a keretből, az erőszakosabb játékmodor hi­ve volt, már-már a technika rovására. Tavaly nyáron szinte teljesen átengedte az alapozást Glesknek. Az ismert atlétikai szakember eltúlozta az edzése­ket. A fiúk súlyt emeltek, ó- lommellényekben gátat futot­tak, a labdára alig jutott ide­jük. Az „eredmény“ ősszel az­tán be is következett, a nyolc pont a matematika ridegségé­vel bizonyítja, baj volt a kréta körül. SKYVA és BUBERNlK kény­szermegoldást jelentett. Mind­két szakember ért a focihoz, de nem bizonyíthattak idoszuke miatt. Az Inter vezetősége nem bennük látta a végleges meg­oldást, hanem leszerződtette a trnavai Svecet. ŠVEC fiatal edző, most ta­vasszal mutatkozik be tulaj­donképpen a liga mezőnyében, mert trnavai működése még nem volt a legönállóbb vállal­kozás. Már azért is rokonszen­ves, mert fiatal, és a liga egy­kori játékosa sohasem tartozott a „favágók“, alattomosan ját­szók közé. Malatinskýtôl egy egész életre szóló ismeretanya­got leshetett el. Hogy ez sike- rült-e, meglátjuk nemsokára. Az edző mindenekelőtt alapo­san megismerte a játékosokat. Az edzéseken árgus szemmel nézte, ki milyen kedvvel végzi az előírt gyakorlatokat, kinek milyen a „hozzáállása“? Soha­sem hajtotta túl a gárdát, kér­te a fiúkat, mondják meg, a- mikor soknak érzik az adagot, inkább megállnak és pihennek egy kicsit. Az Inter legalább olyan keményen alapozott, mini a többi csapat, de a játékosok nem érezték a súlyzók és ó- lommellények kényszerét, mert Svec mindent játékosan csinál velük, és a labda nem hiá t íz hat az edzésekről. Az Inter kapitánvától arra is feleletet várunk, hogy lesz e bizonyos stílusváltozás a csa pat játékában? Lesz, de éssze­rű. A csatársor összetétele tisz tázott már, az edzömérközések során legtöbbet szerepeltetett négy csatár küzd majd tavasz- szal is a ligában. Oj ember a balszélső Rajza, aki nagyon te­hetséges, és nincs kizárva, hogy a válogatott szakvezetői is fel­figyelnek rá. Van érzéke az összjátékhoz, lát a pályán és hajszálpnntosak az átadásai. Naav kérdés, hogy ki tudia-e verekedni állandó helyét Pet­rái? Az edzőmórkőzéseken e- lég szórványosan szerepeltet ték. Az Inter hátsó alakzatai kö­rül még nem volt minden tisz tázva a riport készítésekor. Egy bizonyos, hogy ott is akad új ember, a tizenkilenc éves Jurkemik, aki határozott erős­ségnek számít. Az is valószínű, hogy nem a kétközéphátvédes rendszert alkalmazza Sven; 3- 3-4 es lesz a hadá’iás. Mi lesz vajon a játékmester Szikora feladata? „Meghatározott szerepem nem lesz. Az edző bízik bennem, tudja, hogy nem vagyok már újonc, rám bízza, milyen ható­sugarat szabok ki játékomnak. Osztogatni fogok és feladataim közé tartozik majd, a góllövés is. Nem kenyerem a védömun ka ellátása. Alkotó típus va gyök, azt szeretem, ha engem kerget az ellenfél, nem én az ö játékosait.“ Fölösleges hangsúlyozni, mennyire így van ez. A véde­kezésről azonban senkinek sem szabad megfeledkeznie. Svec remek gyakorlati módszert dol­gozott ki a játékosok számá­ra. Minden csatár köteles a labda elvesztése után legalább tíz méteren át zavarni ellenfe­lét. Aki nem tesz így, eseten­ként 25 koronát fizet — barát­ságos találkozó i. A bajnokin 50 koronára rúg ez az összeg. Egy találkozó folyamán lega­lább tíz esetben veszti el a csa tár a labdát. Ez „lazsálás" e- setén 500 koronát jelentene. Szikora szerint ez a módszer helyes és hevált. Gondolnak-e a játékosok a kiesésre? Milyennek ítélik hely­zetüket? „Igyekszünk kerülni a témát, én magam is rögtön másra váltok, ha szóba kerül. Gyakran hasít belém a gondo­lat: és ha mégis kiesünk? Mi lesz akkor? De erre jobb nem gondolni még. A védelmünkre nagy feladat hárul Kapusaink­nak jó formát kellene kifogni- ok, mert egy-egy potyagól min­den erőfesz!lésnek gátat vethet. Az ősz folyamán is fontos pon­tokat hullajtottunk ilyen du­gók miatt. Nagy szerepe lesz a lélektani tényezőknek is. Sok függ már az első mérkőzéstől, amelyet Teplicén játszunk. Ha onnan sikerülne egy pontot hoz­nunk, jócskán gyarapodnának esélyeink. A csapatnak önbi­zalmat, hitet adna a fontos punt, feilelkesitene mindnyá­junkat. Sok függ attól is, ho­gyan szerepel a többi jelölt? Mennyire szakadunk le vagy zárkózunk fel már az első for­dulók után?“ Keserves tavasz vár az In- terre. Kapitánya márciusban tölti be huszonötödik évét, tu­dása, tapasztalatai sokat érhet­nek, és sok múlik azon is, ma­gával tudja-e a többieket ra­gadni? A jugon egy vizsga a van csak hátra a hármadik év­folyamból, ha azt letenné, a ne­gyedik és ötödik évfolyam könnyebb lesz már. De hát a labdarúgó is ember, őt is iz­gatja beteg édesapja állapota. Most ragadjuk meg az alkal­mat, hogy Szikora bácsinak mi­előbbi gyógyulást kívánjunk. Buzdítására szükség lesz ta­vasszal, talán még jobban, mint eddig bármikor. Milyen lesz hát az Inter ta­vasza? A sárga-feketék azt szeret­nék, ha a fekete szín a mezei­ken maradna. A hangulatukban a lehető legkevesebb legyen be­lőle. Még néhány nap és meg­indul a zajlás. A nyolcpontos seréghajtó „Titanic“ nem sze­retne elsüllyedni. Jó bírókat, szerencsét, fon­tos pontokat kívánunk mi is, Internacionál Slovnaft Bratis­lava! BATTA GYÖRGY A FUTÁS MEGSZÁLOTTJA? (BEMUTATJUK DUŠAN MO- RAVCÍK LEGNAGYOBB EL­LENFELET, AZ AUSZTRÁL 0‘BRIENT) A müncheni olimpia mind­egyik versenyszáma nagy küzdelmet ígér, mondják a szakemberek és maguk a sportolók is. Atlétikában az esélyesek közé sorolható a csehszlovák Dušan Moravéík is. Az aranyérmet talán nem szerzi meg, de ha a szeren­cse is kedvez, dobogóra ke­rülhet. A világ jelenlegi leg­jobbja a háromezer méteres akadályjutásban a világ­csúcstartó ausztrál O'Brien. Néhány szóval ót mutatjuk be most olvasóinknak. O’Brien már tizennégy éves kora óta versenyez. Azóta több mint negyvenezer mér­földet futott edzéseken. Eb­ben az esztendőben tölti be huszonötödik évét, és azt várja, hogy élete legjobb formájában lesz az olimpián. A foglalkozása is érdekei. A Coca-Cola cég reklámügy­nöke. Nemcsak a háromezer méteres akadályfutásban tartja a világcsúcsot, ö érte el minden idők eddtgt leg­főbb eredményét a „sima“ két mérföldön is. „Sohasem jártam még Csehszlovákiában, de vagy München előtt, vagy az olim­pia után ellátogatok oda is. Jól ismerem Plachljt és Da­nákét. ök meséltek nekem az Európa szívében fekvő gyönyörű kts országról. Ezenkívül önöknek három tartanpályájuk és egy Mo- ravőíkuk is van. láttam a helsinki EB döntőjének filmfelvételeit. Ügyes fiú...“ Ausztráliában most van nyár. O'Brien ezért hetente áll rajthoz. Érdekes, hogy nem az akadályfutásban, 1500-tól ötezerig minden tá­von versenyez. Most a gyor­saság fokozása a célja, fia- ponta öt mérföldet fut. Mindegy, hogy süt a nap, vagy esik az eső. Vasárnap tart pihenőnapot. Ekkor megy ki szép feleségével a tengerpartra. Amíg a feleség fürdik, a férj vagy húsz mérföldet fut a fövenyen. Ez a vasárnapi „pihenése". Az ausztrálok azt mondják róla, hogy megszállott. A fu­tás a hobbyja. Éppen úgy, mint Ron Clarke esetében. Nem dohányzik, nem fo­gyaszt szeszes italokat. Csu­pán Coca-Colát iszik, ta’án ezt is csak azért, mert ő a reklámügynöke. Rokonszen­ves embernek tartják. „Engem tartanak az olim­pia legnagyobb esélyesének. Ez csak nehezíti a helyze­temet. Az európaiak az én „skalpomra“ vadásznak majd. Én nem hagyom ma­gam. Rengeteget tanultam Clarke esetéből. Fő célom a győzelem, nem a csúcs. Egy jj olimpiai arany sokkal töb- bet ér, mint egy világcsúcs. Az érem megmarad, a csú­csot megjavíthatják. Talán már egy héten belül is. Lesz idő, amikor a háromezer mé teres akadályfutás rekordja 8 perc 5 másodperc körül lesz. Hol lesz akkor az én 8,22-es világcsúcsom?“ fklochan]

Next

/
Thumbnails
Contents