Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-07 / 10. szám

Ml SZÉP a BODROG­KÖZÖN? Ritkán tapasztalja az ember irodalmi esten (én például még nem is éltem meg ilyesmit), hogy egy tágas terem, a Kráľ. Chlmec-i (Ki- rályhelmec) városháza tanácsterme kicsinek bizonyuljon az óriási érdeklődés miatt. Még ritkább jelenség, hogy az ötletes közönség so­raiból valaki leemeli a bejárati ajtót, hogy még többen beférjenek. Olyasmiről pedig nem is ol­vastam, hogy valaki azért kényszerüljön eltá­vozni, mert be sem tudott jutni a helyiségbe! Mindezeket saját szememmel láttam 1972. február 14-én este, a Szülőföldem szép határa című irodalmi esten, és mert a közönség tő­lem is várta a magyarázatot, miért szép és jó a Bodrogköz népe, miért járok szívesen ide, még egyszer elismételem: ezért a tisztatüzű lelkesedésért is. A MŰSOR Bodrogköz a költészetben — hirdette a meg­hívó. Hogyan tükröződik ennek a tájegységnek régmúltja, közelmúltja, jelene az irodalomban? Mit mondanak személyes vallomásaiban a meg­hívott költők? A Szülőföldem szép határá-t a CSEMADOK helyi szervezete és a városi népkönyvtár ren­dezte. A műsort Tolvaj Bertalan állította össze. Ennyit tudott meg előzetesen az újságíró. A többit megpróbálja hitelesen közreadni. KINCSEK Hányán ismerték február tizennegyedike előtt a Karcsa tündére című regét? Ki tudott a Mátyás királyról szóló mondákról? Ki ismer­te Csokonai Vitéz Mihály szomotori templomra készített feliratait? Mécs László proletárkölté­szeti izzású verseit, például az itt fogant Sző­lőmunkás balladáját? Cselényí László, Demjén Ferenc, Török Ele­mér és Kulcsár Tibor költeményei az utóbbi két évtizedben születtek, azokat ismerték a résztvevők, de jólesett még egyszer hallani őket. Számtalanszor írtuk le már, de kénytelenek vagyunk ismét leszögezni: jó műsor az olyan, amelynek pergő a ritmusa és újat tud adni. A százszor elcsépelt frázisok fárasztanak. A Mátyásról szóló mondák felüdítenek. Egyrészt azért, mert nem hallottuk még őket, másrészt azért, mert ezek is tele vannak költészettel, végül pedig azért is, mint ahogyan azt Cselé- nyi László is megjegyezte — szinte foszforesz- kálnak bennük az ősi, izesebbnél ízesebb, szin­te ismeretlen-számba menő magyar szavak, ki­fejezések. Kincseket hoztak felszínre a műsor szerkesz­tői. Mintha egy hatalmas, elsüllyedt hajó len­ne ez a „szőlőkkel bővülő“ Bodrogköz, s mint­ha onnan, a mélyből hozták volna felszínre a búvárok az idő és az elemek viszontagságait pompásan tűrő kincseket. Jó a műsor akkor, ha a remekül megszer­r , yrv~- • Tr»'­kesztett összekötőszöveg, a műfajilag sokszí­nű számok kellő színvonalú tolmácsolásban jutnak a közönséghez. Helmecen mintha profi­szintű előadók működtek volna közre! Szinte hibátlanul mondták-szavalták-énekelték szere­peiket a. közreműködők. A műsor egésze ezért érdemli a „jó“ minősítés helyett a „nagyon jó“ értékelést. Ez volt a véleménye Pikor Lász­lónak, a vnb alelnökének, Szepesi Istvánnak, a CSEMADOK elnökének és a megfigyelő sze­repében részt vevő Mag Gyulának, a CSEMA­DOK járási elnökének is, pedig őt meg sem kérdeztem. Dakő Etel, Rácz Gusztáv, Halár Zsuzsanna, Veres János, Molnár Éva, Diószegi Ágnes, Czető Anna, Spisák Gáborné, Szabó Gabriella, Dakó Margit, Szűcs Éva, Pikó Ágnes, Sugár Zsuzsan­na, Katkó Oszkár, Oroszi Lívia, Lukács Katalin, Szántó Eleonóra, Gönczy Kornélia, Fintor Ma- tild és Mátyás Matild — minden dicséretét megérdemelnek. Különös értékként kezelhető az a tény, hogy a közreműködők között talál­tunk diákokat, tanárokat és egyéb foglalkozá­súakat is. A szereplők összetétele is olyan szí­nes volt, mint maga a műsor. TÖTHPÄL GYULA KIÁLLÍTÁSA A rendezőség meghívta mindazokat, akik verseikkel a műsorban szerepeltek, vagyis akik valamilyen szállal a Bodrogközhöz kötődnek. Itt láthattuk Cselényi Lászlót, Török Elemért és Demjén Ferencet, aki évtizedek óta a vá­ros lakója, és a két világháború közötti idő­szakban élénk tevékenységet fejtett ki a hazai magyar publicisztikában. Kulcsár Tibor nem tudott — szolgálati okokból — megjelenni. Itt volt viszont Tóthpál Gyula, az Űj Szó fényké­pésze, aki számos kiállításon igazolta tudását. A rendezők mini-kiállítást készítettek képeiből. Húsz fénykép mondta el saját eszközeivel azt, amit szavakkal a versek. Valószínű, hogy Tőth- pál Gyula kiállítása iránt más bodrogközi tá­jakon is érdeklődés mutatkozik. A jelenlevő írók és a fotóművész személyes vallomásban mondták el az itteni emberekhez, tájhoz való viszonyuk történetét. A közönség ezeket a mon­datokat is érdeklődéssel, feszüir figyelenirtiel hallgatta. ' — 0— Csak azt sajnáljuk, hogy csupán e cikk ürü­gyén mondható el a dicséret, hogy a helyiség­be nem fért el több ember. Köszönet Tolvaj Bertalannak, a város vezetőinek, a közremű­ködőknek, a közönségnek. Csak azt kívánhat­juk, amire sűrűn gondoltunk már a műspr alatt is: nehéz lesz még egy ilyen színvonalas, szép estét szervezni, de legyen belőle minél több. Bodrogköz népe igényli őket és megér­demli. (bt) Képek: Két ügyes és csinos szereplő Március a Bár március nem tartozik ki­mondottan a film fő - idényei közé, a szlovák filmkölcsönző vállalat így is színes és érde­kes programot kínál. Néhány nappal ezelőtt tanúi voltunk a nálunk forgalomba hozott ezredik szovjet film be­mutatójának. Az Ifjú házasok és az ugyancsak nagyszerű Vá- nya bácsi után a szovjet film- művészetet ezúttal néhány kö­zepesebb alkotás képviseli. A Moszkvai epizódok négy egy­mástól független hétköznapi történet. Ilja Gurin színes film­jének hősei egyszerű emberek, akik dolgukat intézik Moszkvá­ban, közben váratlan kalandok­ba keverednek. A néző kedvére gyönyörködhet a szovjet fővá­ros szépségeiben. Vérbö komé­dia Vitalij Melnyikov filmje, a Zbrjujev őrvezető hét menyasz- szonya. A színes film cselek­ménye szabadságára kíséri Zbr­jujev őrvezetőt, amelyet azzal tölt el, hogy felkeresi a leve­lezés útján megismert lányokat. Vérmes reményei azonban rend­re szertefoszlanák, mert a va­lóság merőben elüt a mindent pirulás nélkül tűrő levélpapí­roson írott szavaktól. A Pygmalion XII. című NDK kémfilm semmivel sem jobb, de semmivel sem rosszabb a ha­gyományos kémfilmeknél. In­grid Sander filmje az amerikai kémszolgálat kíméletlen mód­szereiről rántja le a leplet. A történet főszereplője, az NDK területén működő amerikai ügy­nök egy alapos körültekintéssel klfundált gyilkosság árán sza­mozikban badul.meg szerelmétől, akikezd számára veszélyessé válni. A filmben többnyire lengyel szí­nészekkel találkozunk. Ha már a lengyeleknél tar­tunk, szeretnénk felhívni a fi­gyelmet a márciusi filmműsor lengyel újdonságára, amely szintén kémtőrténet. A Brutus akció a műfaj nagymestere, Jerzy Passendorfer alkotása, ér­dekfeszítő történet a háború utáni évek Lengyelországáról. Kémek és kémelhárítók, diver- zánsok és közbiztonságiak el­keseredett harcát mutatja be. A könnyűzene hívei kedven­cükkel, Gianni Morandival ta­lálkoznak Armando Crispino Nemcsak simogatás című színes filmjében. A mennyei villa cí­mű olasz filmvígjátékban vi­szont Alberto Sordi nagyszerű színészi képességeiben gyönyör­ködhetünk ismét. Luciano Salce színes filmje az olasz vígjáték iskola minden erényét csillog­tatja. Leone Antonio, Viola Ma­gánerkölcs című regényéből forgatott filmet Luigi Comen- cini. A csaknem detektívtörté- netbe hajló pszichológiai drá­ma főhőse egy fiatal ügyvéd, aki megismerkedik és közeleb­bi kapcsolatba kerül rejtélyes körülmények között meghalt kliensének a lányával. Magán- szorgalomból leleplezi a gyil­kost, de ez mindkettőjük szá­mára végzetes következmények­kel jár. A fiatal lány szerepé­ben az olasz film legújabb nagy felfedezettjével, Paola Pitagn- rával ismerkedhetünk meg. Megható, kis híján szenti­mentális dráma A zöld dombok között című román film. Nico- lae B re ba n egy gyűlöletté váló szerelmi históriát dolgoz fel, amely gyilkossággal végződik. . Vadnyugati történet szokat­lan feldolgozásban Hy Aver- back' angol rendező filmje, a Szigorúan ellenőrzött bank. Majdnem paródia, tele mulat­ságosnál mulatságosabb jelene­tekkel, rettenhetetlen és igaz­ságos emberekkel, gengszterek­kel, lövöldözésekkel és vereke­désekkel. A film megtekintésé­re bizonyára sokakat csábít majd a női főszereplője, Kim Novak is. Hazai termésből négy cseh film kerül bemutatásra. Érde­kes, szellemes produkció Šté- pán Skalský filmje, a Sherlock Holmes vágya. Conan Doyle népszerű regényalakját zenés krimiben látjuk viszont. A mes- terdetektív és Watson doktor szerepében Radovan Lukavský és Václav Voška nyújtanak re­mek teljesítményt. A Prágai bű­nös emberek című sorozat to­vábbi része A fekete király ha­lála. Jifí Sequens ezúttal egy sikkasztó történetét vitte vá­szonra. A sorozatot nyilván nem kell bemutatni, nagyszerű aján­lólevél a legújabb film szerep- osztása is. Íme: Vlastimil Brod- ský, jana Brejchová, Jaroslav Marvan, Josef Bláha, Josef Somr, Petr Cepka. Jusef Kemr stb. Jifí Hanibal filmje a Nagy­pénteki szabadság az élső sze­relmekről és az első csalódá­sokról szól. Számos új színészi arccal találkozunk benne, mint Vanda Svarcová, Vítézslav jan- dák, Petr Skarka és mások. A Méterecske című film, Josef Pinkává alkotása, egy önbizal­mát vesztett fiatal lányról szól.- Új Ez az év, a 1970-ben az UNESCO (az Egyesült Nem­zetek nevelésügyi, tudományos és művelő­dési szervezete angol nevének rövidítése) 16. ülésén egyhangúlag elfogadták azt a ja-, vaslatot, hogy az 1972-es évet „Nemzetkö­zi Könyvév“-nek nyilvánítsák. A „Nemzetközi Könyvév“ célja, hogy fel­hívja a kormányok, nemzetközi szervezetek és a nagy nyilvánosság figyelmét a könyv­re, annak hivatására, az olvasásra és n könyv terjesztésére. A Nemzetközi Könyv­év programja, amelyet az UNESCO közgyű­lése jóváhagyott, négy fontos témakörre terjed ki: az írók és fordítók ösztönzése és aktivitásuk támogatása; a könyvek el­készítése és terjesztése, ide tartozik a könyvtárak további fejlesztésének kérdése is; az olvasás iránti érdeklődés fokozása; a könyvnek a nevelés, a nemzetközi meg­értés és békés együttműködés szolgálatába állítása. A „Nemzetközi Könyvév“ voltaképpen a második nemzetközi akció, amelyet az UNESCO rendez. Az első a Nemzetközi Ne­velés éve volt 1970-ben. A mostani Nem­zetközi Könyvév, mivel az olvasásnak a ne­velési folyamatban megnyilvánuló jelentősé­gét hangsúlyozza ki, a Nemzetközi Nevelés éve folytatásának tekinthető. Általában elismert tény, hogy a könyv még manapság is egyike a legfontosabb in­formációs eszközöknek. A nyomdaipar fej­lődésének, valamint a könyvterjesztés fo­kozásának köszönhető, hogy a jó minőségű és olcsó könyvek mindenki részére hozzá­férhetők lettek. Igaz, hogy a kommuniká­könyv éve ciós eszközök (rádió, televízió) elterjedé­sével a könyv küldetése is megváltozott, ám továbbra is megmaradt az alapismere­tek forrásának. Az a tény, hogy a könyv iránti érdeklődés napról napra növekszik, azt bizonyítja, hogy az olvasásnak is foko­zódott a szerepe. A Nemzetközi Könyvév meghirdetésével az UNESCO titkárságára számos feladat hárult. Így például, többek között, 1972- ben a titkárság szimpoziont rendez a könyv feladatáról. Kiadásra kerül az „Ol­vasási' éhség“ c. mű is. Egy színes tévé­film is--készül, valamint külön programok a rádió és televízió számára. Ugyancsak az UNESCO kiadványaiban [Courrier stb.) cik­kek, hírek jelennek meg a könyvévről. A titkárság már megkezdte egy havi bulletin kiadását is. Elkészült már az „év“ emblé­mája könyvborítók, bélyegek, plakátok stb. részére. A titkárságra naponta érkező hírek, in­formációk igazolják a Nemzetközi Könyv­év jó startját, és ezért joggal remélhető, hogy a kezdeményezés széles mozgalommá terebélyesedik, és megérdemelt sikert a- rat. XXX Hazánkban március a könyv hónapja. Az idén ezt az akciót a Nemzetközi Könyvév szellemében bonyolítják le, és így előrelát­hatólag még nagyobb sikere lesz, mint az előző években, már csak azért is, mert a jelszó: „Könyvet mindenki kezébe!“ (rp) Nem olvas a gyerek Baj van az olvasással, er­ről olvashatni mind gyak­rabban. S bár egyesek sze­rint a hajdani tízmillió kol­dus országából lassan az ugyanannyi költő országa le­szünk, de olyan, aki végig is böngészné a köteteket, egyre kevesebb akad. S még­hozzá — mint hírlik — leg­inkább éppen a mai fiata­lok húzódoznak a könyvek­től, s csak tudnám, hogy mi­ért, amikor mi valóban nem ilyenek voltunk, és tényleg nem arra neveltük őket. Bizony, eléggé érthetetlen számomra az ügy, mert mi- velünk hajdanán még nem volt ilyen baj, sőt, pont el­lenkezőleg! Máig is csak el- ■ érzékenyülve tudok vissza- gonáolni a szépséges vaká­ciómra, amikor is elheve­résztem valamelyik tánti nyikorgó kanapéján, s mo­hón faltam a könyveket, egymás után, megállás nél­kül, tüstént rosszallóan pil­lantva fel, ha nem eléggé csendesen helyezték énmel- lém az ozsonnát. Ezzel szemben tessék, a mai átlaggyerek nemigen hajlandó olvasni, hát mi az oka, az égre is? Bosszanta­ni kezdett erigem is e tü­net, úgyhogy magamhoz tn- tettem átlaglányomat, és tü­relmetlenül kifaggattam: — Mondd, Arankám, mért nem olvasol te elegendő mennyiségű és minőségű könyvet, például a vakáció alatt? — Tessék? — kérdezte rendes szokása szerint, hogy időt nyerjen, majd fürgén ontani kezdte nevetséges ki­fogásait: — Hát öregem, ugyebár, most nyáron pimpócsumát kaccsoltam a dunaszálkási Fiatalos Nyugdíjasok föld­jén, tavaly a hibridkacato- kat acatoltam, azelőtt, ha jól emlékszem, a tisztaagya- gosi töktáblákon végeztem a beporzást, és hajtani kelle­tett marhára, amíg jó ma­radt az idő. — Ez mind hasznodra vált a sok ücsörgés után — há­rítottam el átlátszó ellenér­veit. — Es Igazán olvasgat­hattál volna a tavaszi, illet­ve a téli szünet alatt. — Nem nagyon — ingatta búbánatosan a fejét. — Hisz tavasszal a Mtndentbele Kon­zervgyárban szemeltem a szalicilmagot, télen viszont havat lapátoltam, vagy újsá­got hordtam szét, mert az volt a meglátásod, hogy a belevalóbb tagok nem a szü­leiket nyaggatják örökösen pénzmagért. Felsóhajtott: — Es légy erős, de pró­báltam én másmikor is ol­vasni, csak nem sikerült. Mert a tanítás alatt ellen­zik a tanárok, tanulás he­lyett ellenzitek ti, de sport­körön^ kötélmászás közben , is kiszedte a kezemből a tornatanár, ja meg az atom­szeletelő szakkörön is fehet, hindusztán nyelvórán meg pláne, továbbá lehetetlen a jatagánvívó tanfolyamon is, ahová azért járok, mert a- puka is mennyire szeretett volna, és nem sikerült; a művészi tánclejtési foglalko­záson sem, ahová pedig fel­tétlenül el kell járnom, hisz te is mennyire vágytál rá. Felcsillant a szeme: — Tudod, mit szeretnék elolvasni, de irtó piszokul? — Es teljesen átszellemült a puszta gondolattól is. — Bitangul szeretném végre el­olvasni a Mici-mackót, amit a születésem napjára vásá­roltál, amikor betöltöttem a harmadik életévemet... G. Szabó Judit /MNK/ Számok tükrében Az UNESCO kiadta Párizsban a legfris­sebb statisztikai évkönyvet, amely 200 egy­néhány ország adatai alapján majdnem 800 oldalon igen érdekes képet ad a vilég kulturális és oktatásügyi helyzetéről. Az évkönyv az 19B9-es helyzetet tükrözi. Eszerint 1969-ben összesen 496 000 köny­vet adtak ki, az 1955-ben megjelent 285 000- rel szemben. Első helyen a Szovjetunió szerepel, majdnem 75 000 könyvvel, a má­sodik az Egyesült Államok 162 000), majd az NDK és az NSZK, Nagy-Britannia és Ja­pán következik (33 000 — 31000). A Szov­jetunió a példányszámot tekintve is meg­előzi az Egyesült Államokat. A Szovjetunió­ban ezer lakosra 313, az Egyesült Álla­mokban 226 könyv jut. A leggyakrabban fordított szerzők sorrendje: Lenin, Shakes­peare, Simenon, Jules Verne, Gorkij, Marx, Tolsztoj, Dosztojevszkij. 1959-ben 7350 napilap jelent meg össze­sen 275 millió példányban, ezer lakosra 122 példány jutott, 1969-ben 7680 napilap 365 millió példányszámban, ezer lakosra 130. Amíg Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában és Óceániában a tíz év alatt valamivel nőtt a napilapok száma, addig Európában — a Szovjetuniót leszámítva — 2020-ról 1800-ra csökkent. A Szovjetunióban 1959 és 1969 között 500-ról 630-ra emelkedett a na­pilapok száma. Az amerikai lapok nagy ol- daiszáma — az újságok gyakran 70-80 szá­zalékát elfoglaló hirdetés —, valamint a jobb minőségű (és így súlyosabb) papír révén az egy személyre számított papír- mennyiséget illetően különösen nagy az el­tolódás: az Egyesült Államokban 42, Euró­pában viszont csak 12 kiló az egy személy­re jutó évi újságpapír. 1969 végén 653 millió rádió (majdnem kétszer annyit, mint tíz évvel ezelőtt) és 251 millió tévékészüléket tartottak nyilván. Az Egyesült Államokban ezer lakosra 1300, Európában 280 jutott. A tévékészülékek a- ránya pedig (szintén ezer lakosra) 397:188 Amerika javára. Az általános iskolákban 331, a középisko­lákban 106, az egyetemeken és a főiskolá­kon 23 millió fiatal tanult 1969-ben. Meghökkentő az analfabéták még mindig igen magas száma: 1969-ben 780 millió írás- tudatlan volt. Ez a Föld összlakosságának 22 százaléka. A Földön 1969-ben 3 milliárd 552 mil­lió ember élt. 1950-ben még csak 2 milliárd 517 millió. Becslések szerint 1980-ban 4,5 milliárd, öt évvel később 5 milliárd lesz a világ népességének száma. Több mint a fe­le (2,7 milliárd) 24 éven aluli lesz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents