Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-07 / 10. szám
senki sem kereste fel őket a szülők közül. Az igazgatónő 1983-ban érettségizett a lučeneci óvónőképzőben. Fifakovo környéki, de Ko- šicére ment férjhez. Nagyon szereti a hivatását, pedig még csak most várja első saját gyermekét. Ogy érzi, ezek a kis apróságok talán még spontánabb módon viszonozzák a szereteted mint mondjak az iskolások. űrül, ha a gyermekek jól érzik magukat az „óviban“, ha megszokják légkörét, ha szívesen járnak oda. Érdekes dolog — mondja az igazgatónő — látni a kis, hároméves emberke első félénk napjait az új környezetben, és később látni azt is, mennyire megszokta már az új közösséget, milyen otthonosan mozog az óvodában. A Kuzmány ntcai óvoda pedagógusainak közösségével mind Mennyi vita hangzik el még ma is a férfiak és a nők helyéről a világban! Melyik a fontosabb? Ki a világ ura? A férfi vagy a nő? A vitázók elfelejtik a lényeget: egyik sem képzelhető el a másik nélkül. A férfi és a nő civakodhat, perlekedhet, csatázhat egymással, de egyik sem lesz meg soha a másik nélkül. Igen, a hatalmas repülőgépet férfipilóta irányítja, ő röpíti fel bőgő motorokkal a fémgerelyt a magasba. De fönt, a felhők függönyén is túl, már a légikisasszony jelenik meg. Ö sugárzik második napként, ő teszi kellemessé az utazást, pedig nem szól semmit, csak cigarettával kínál vagy söröspalackot nyújt feléd. A nőnapon a nőt ünnepeljük — anyánkat, feleségünket, lányunkat, szerelmünket, ünnepeljük a légikisasszonyt, a vi- rágárús nénit, a miniszterasz- szonyt, a filmcsillagot, az ápolónőt, a tanítónőt. Ünnepeljük az óvoda alkalmazottait, azokat az asszonyokat, lányokat, akik gyerekeinkre vigyáznak, amíg mi dolgozunk. Ezt az írást most a košicei magyar tannyelvű, Kuzmány utcai óvoda dolgozóinak szánjuk. Danko Erika igazgatónőt és munkatársait, Ungár Gabriellát, Tóth Annát és Kušnfr Krisztinát köszöntjük. —0A kelet-szlovákiai nagyvárosnak két magyar tanyelvű óvodája van. Az egyik az újvárosban, a másik az óvárosban. Ma már mindkettőről elmondható, hogy jó körülmények között dolgozhatnak a pedagógusok, játszhatnak a gyerekek. 1971 tavaszán még akadtak szülők, akik a Kuzmány utcai óvodából — tiltakozásként — kivették csemetéjüket. Azóta merőben más a helyzet. Az óvodát kibővítették, kifestették, higiéni- kusabbá tették. Munka már csak az udvar rendbehozatalával lesz tavasszal. A vnb iskolaügyi osztálya is támogatta az óvoda korszerűsítésének tervét. 1971 őszén Danko Erika került a kis, négytagú közösség élére, is azóta komoly panasszal még a szülők, mind a gyermekek, mind maga az igazgatónő elégedettek. Valamennyi „ővőnéni“ szereti a gyerekeket, és ezt megérzik azok is, akik eleinte félénken és pityergősen jártak óvodába. Jó érzés leírni, hogy ma már mindkét magyar tannyelvű košicei óvodában jó a légkör, nyugodt és tervszerű nevelő munka folyik. A szülők ismét jelentkeznek, szívesen adják jó kezekbe gyermekeiket. Most, a nőnapon ezért fejezzük ki kö- szönetünket a pedagógusoknak, ezért tettük közzé ezt a kis írást és néhány fényképet. Reméljük, az eljövendő években is csak jót írhatunk róluk. (bt) VIRÁG Ma egy esztendeje, hogy egy virágüzlet előtt türelmetlenkedő, hosszú férfisorban hallottam azt a megállapítást, miszerint március nyolcadiké nem a nők napja, hanem a férfigondok ünnepe elsősorban. Ott és akkor ez nem Is tűnt olyan valótlannak, hiszen az előttem és mögöttem sorakozó férfiak tucatjának — velem egyetemben — akkor már nem jutott virág. És a gond halálkomollyá vált, mert ha a föld alól is, de nőnapi csokrot kellett keríteni valahámyunknak. Hogy rajtam kívül ez kinek sikerült és kinek nem, ezt persze nem tudom. Jómagam az utolsó pillanatban kerítettem néhány szál tulipánt. Igaz, nem a föld alól, hanem a földből; miután sorra jártam a virágüzleteket, egy elárusltónő tanácsára kibandukoltam a város legszélére. A megadott helyen számtalan óriási Uvegház állt. Itt csak akad valamilyen virág — gondoltam magamban. Szerencsére jól hittem, bár az utánam jövök biztosan hiába próbálkoztak, akkor én hoztam el az utolsó néhány szál tulipánt. Ma egy esztendeje Bratislavában kevés volt a nőnapi virág, nem jutott mindenkinek. Mi a helyzet az idén? Ezzel a kérdéssel mentem el most ugyanoda, a főváros és egyben az ország legnagyobb vlrágkertészetébe, ahol szerény hetvenkét hektáron gazdálkodnak, s ebből több mint hét hektárnyi területen Uvegházak alatt. A kérdésre egyértelműen megnyugtató választ adtak. Az idén lesz elég virág, a férfiaknak nem kell aggódniok. Csupán a tulipánok száma meghaladja a háromszázezret, ami gyors számítás szerint is azt jelenti, hogy minden bratislavai nőnek jut vagy három szál tulipán, kétszer ennyi szek- fű, nem is beszélve a cserepes virágokról. A többi már csak a férfiak pénztárcáján múlik. A kertészetben kétszáz alkalmazott dolgozik s ami máskor természetes, ez alkalommal kicsit furcsa: hogy nyolcvan százalékuk Oö. Furcsa, mert mi más gondolatot ébreszt az emberben, mint azt. hogy a nők maguknak termelik ki a virágot? Mégis Így van rendjén, hiszen ki is gondolna erre, amikor kapja, s amikor adja a virágot. Év közben rengeteg virágot exportálnak. A legtöbbet Jugoszláviába, Ausztriába, az NDK-ba és az NSZK-ba, sőt Hollandiába és Bulgáriába, a tulipánok és a rózsák hazájába is. Ezenkívül innét látják el az összes bratislavai virágüzletet, s számtalan nagy és kisvárosba szállítanak számtalan szál rózsát, szekfüt, tulipánt... Jancsarics Anna, aki két évvel ezelőtt fejezte be a virágkertészeti szakiskolát, azt mondja, soha életében nem szeretne sem munkahelyet, sem hivatást változtatni, bár eredetileg nem virágkertésznek készült. Lukács Mária is szereti ezt a hivatást. Betanított munkásként dolgozik. Veľké Űl'anyról (Nagyfödémes) jár be naponta. Hajnali négykor ébred, este hatra érkezik haza. Mégis, a napi nyolc óra alatt remekül érzi itt az üvegházban magát. S hogy Ondrejkóné, a harmadik megkérdezett mit válaszolt? Azt, hogy tizenöt esztendeje dolgozik itt, és innét is szeretne nyugdíjba menni. Nem csoda, hiszen az üvegházaknál, a virágkertészeteknél szebb munkahelyet alig lehet elképzelni. Gyárral, hivatallal szinte összehasonlíthatatlan, és nem lehet nem szeretni. Swartz Róbert, az egyik Uvegház fökertésze húsz esztendeje élvezi ennek a csodálatos munkahelynek minden örömét, s oldja meg napi gondjait. Ő sem tudja másutt elképzelni a megöregedést, s rajta sincs mit csodálkozni. Semmivel, senkivel nem cserélne. „S mindezen kívül — mondja — valóban nem hétköznapi érzés, hogy húsz esztendeje minden nőnapkor egy kicsit én is felköszöntöm azt a sok százezer nőt, akiknek ünnepi csokra tőlünk származik." Mészáros Zoltán és Szikhardt Tibor fiatal emberek, harmincasok. A szakiskola befejezése óta dolgoznak itt, s- arról beszélnek, bizony jó néhány munkaerő elkelne még hozzájuk. Nem tudják megérteni, hogy lehet ilyen szép munkahelyen olyan munkaerőhiány, amilyen náluk van. Egyikük azt mondja, naponta eszébe jut az a nap, amikor elhatározta, virágkertész lesz, s naponta elégedetten gondol visz sza akkori önmagára. „ , Tavaly 5 600 000 korona értékű virágot termeltek. Az idén magasabb a terv. Persze a virágtermelés nem is ráfizetés, de nem Is a legnagyobb nyereséggel járó valami. Nálunk olcsó a virág. S ha drágább lenne is, több elfogyna, mint amennyit képesek nevelni. Virág időtlen idők óta van, időtlen időik óta szeretik az emberek, és szeretni fogják — mondja Swartz Róbert. Emberszelídltő, békítő munkahely az övék. Virágért sorakozó férfiak, virágnak örvendő asszonyok — rájuk Is érdemes gondolni ezen a napon. Tőlük a virág, ez a kenyerük.-keszeliA lipcsei Tavaszi Vásár hatalmas területének látképe. A vásáron 60 ország 9000 kiállítója vesz részt. A technika legújabb vívmányaitól kezdve a legutolsó divatszenzációig — minden megtalálható itt. MEGHÍVÁS A LIPCSEI VÁSÁRRA Ami nekünk Bmo, illetve a Brnói Nemzetközi Vásár, az a Német Demokratikus Köztársaságban a Lipcsei Tavaszi Vásár — a műszaki világ egyik legnagyobb seregszemléje. Az Idén március 12—21-e között 60 ország több mint 9000 kiállítója kínálja majd portékáját az évről évre népszerűbb, ízlésesen és nagy szakértelemmel berendezett 350 ezer négyzetméteres kiállítási térségben. A hazai kiállítások mellett hagyományosan az idén Is a Szovjetunió lesz a legnagyobb külföldi kiállító. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 50. évfordulója jegyében 13 ezer négyzetméteren mutatják be a szovjet ipar legkiválóbb termékeit; a világhírű karusszel-esztergapadokat, lézer-és rádió mérőberendezéseket, mesterséges gyémántokat stb. Külön kiállítás keretében mutatják be a szovjet űrkutatás eredményeit. Látható lesz többek között a Luna—16 és a Szojuz űrlaboratőrlum „életnagyságban", a kozmodrom működő modellje stb. A Szovjetunió után hazánk lesz az idei lipcsei vásár legnagyobb külföldi kiállítója. Iparunk büszkeségeit 8000 négyzetméter területen tárjuk a látogatók kiváncsi szeme elé. Különösen a mérő- és ellenőrző műszerek, megmunkáló gépek tarthatnak jogot a szakemberek érdeklődésére, amelyeket világszerte és az NDK-ban is ismerik és szívesen vásárolják. A többi szocialista ország — beleértve a Vietnami Demokratikus Köztársaságot is, amely évek óta szintén részt vesz a lipcsei vásáron — szintén nagy területen mutatja be termékeit. Az idei lipcsei vásár ezenkívül a szocialista országok közötti gazdasági integráció fokozott elmélyülésének jegyében zajlik le. A szocialista országok nemzeti bemutatóin kívül külön kiállításon tárja a látogatók elé a KGST keretében végrehajtott kooperáció eddigi eredményeit. Az idei lipcsei vásáron ezenkívül 20 fejlődő és 27 tőkés ország is részt vesz. A kapitalista országok közül természetesen az NSZK, Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Svédország, Finnország stb. képviselteti iparát legszámottevőbben. Külön említést érdemel Japán, amely tavaly 1968-hoz képest két és félszer több terméket mutatott be, az idén a múlt évhez viszonyítva ismét megkétszerezi részvételét. A lipcsei vásáron szakmai szimpóziumokat is szerveznek, például, — hogy csak egyet említsünk — a gabonabetakaritás komplex gépesítéséről. A széles vevöközönség kedvéért pedig hadd említsük még meg, hogy a vásár térségén belül nagyáruházakban vehetik meg a német közszükségleti ipar legújabb termékeit. P. L. Képünkön a két csinos maitokén az 1556-ban Hieronymus Lotter által épített régi. történelmi városháza erkélyén áll, ahonnan kilátás nyílik a régi piacra és a hagyományos lipcsei vásárok már korszerű gazdasági központjára 248. Hengerics Róbert 249. Sánta Gituska 1 BÉBI- SZÉSSÉGVERSENYE 250. Tóth Tünde 251. Holly Erika 252. Horváth Editke 253. Török Marika 254. Mikveny Margitka 255. Török Benedek 256. Futás Karcsik« Gágyor Péter felvételei Kušnír Krisztina, Danko Erika és Tóth Anna ■ ■
