Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-07 / 10. szám
♦ * #r»r_* A Hubice! (Gomba) Állami Gazdaság egyik nagy mezőgazdasági üzeme Csallóköznek. Évek óta állandóan emelkedő, jelentős termelési eredményeket ér el. Nem véletlen, hogy e mezőgazdasági üzemben egyszerre két szocialista ifjúsági munkabrigád is dolgozik, ezek vitathatatlanul részesei, sőt komoly részesei mindannak, amit sikernek, teljesített tervnek, eredménynek, elért célnak mondhatnak. Mindkét brigád a baromfitenyésztésben dolgozik. A két brigád két külön telepen, két külön faluban egy és ugyanazt a munkát végzi. Tojást és baromfihúst termelnek. Štvrtok na Ostrove (Csallóközcsü- törtök). Itt dolgozik a nagyobb brigád, itt nagyobb a baromfitelep, szinte mam- mutvállalat, hiszen negyvenezernél több tyúkról, csirkéről gondoskodnak. A gondozók — a brigádtagok száma huszonegy. Megérdemlik, hogy feljegyezzük nevüket, sőt ennél a szerény elismerésnél még jóval többet. Ezt a többet éppen a napokban kapták meg. Prágából, a SZISZ Központi Bizottságáról Jött, s nem más, mint egy díszoklevél, Varholík elvtárs aláírásával. Hátravan tehát a felsorolás. Hogy a huszonegy név kivétel nélkül lányt, asszonyt jelöl, ez nem csoda, hiszen ezen a munkaterületen alig tudunk elképzelni férfiembert. Kois Anna, Horváth Margit, Franc Ilona, Füle Etel, Lengyel Viola, Nagy Etel, Ne- mecz Erzsébet, Csöllel Piroska, Vala- csay Mária, Varga Márta, Czíferi Margit, Varga Mária, Kulcsár Katalin, Varga Erzsébet, Trajcsík Gabriella, Pussa Janka, Varga Olga, Ozogány Erzsébet, Mandák Berta, lró Amália és író Margit. A huszonkettediket Vizent Klárának-hívják, ő a brigád vezetője. Valahányan fehér köpenyben töltik el munkanapjukat. Az ember nem is gondolná, mennyire ideillik a fehér köpeny, azon túl, hogy kötelező. Mert méltó e munkahelyhez. A közhasználatban tyúkfarmnak mondott mező- gazdasági üzem már régen több annál, amit e fogalom néhány esztendeje jelentett. A parkosított telepen pedánsan sorakoznak egymás mellett az épületek, mindegyikben sok ezer tojó vagy csirke nyüzsög. Dolguk annyi, hogy egyenek, igyanak, tojást termeljenek a maguk természetes módján, és persze hogy hízzanak. így van ez mindenütt, ám itt mégis érvényes a különbség. A sző szoros értelmében nagyüzemről van szó s a méretek, az eredményjelző számok, a leltári nyilvántartás, a beruházási összegek és természetesen a Jövedelmet Jelző tételek itt nagyobbak az átlagosnál, s mindez külön Jelentőséget kölcsönöz e riport színhelyének. Vizent Klárát az Irodában találom. A nemrég teljesített szocialista kötelezettségvállalás témája és háttere kerül az asztalra. A brigádtagok tudatában és a kimutatásban egyforma-e a fedezete mindannak, amit szocialista munkabrigádként értek el. A brigádvezető szerint igen. A kötelezettségvállalás, a brigád kerete méltó és hatékony formája ennek a kollektív és felelősséggel járó munkának. Egyértelműen igazolható, hogy régebben nem lettek volna képesek arra, amit ma kiugró eredményként könyvelhetnek el. Mit is tartalmaz a tavalyi évre szóló, a CSKP megalakulásának és XIV. kongresszusának tiszteletére tett kötelezettségvállalás írásos jegyzőkönyve? Hadd Idézzünk néhány pontot. „Ebben az évben terven felül termelünk ki 314 540 darab tojást, ami 298 813 koronának felel meg. Terven felül kitermelünk 600 kilogramm baromfihúst. Pénzértéke 8 400 korona. Mindezt az elhullás csökkentésével akarjuk elérni. Felnevelünk 200 darab tojópárt, 700 tojóhibridet, 36 000 korona összértékben. A tisztaság és a rend fenntartása érdekében minden teljesítménybérben fizetett dolgozónk, beleértve az irodai munkaerőket is, minden pénteken egy túlórát dolgoz le. Az évi 1040 pluszmunkaóra értéke 4784 korona“. Röviden összefoglalva ennyi volt a többlettervük, s még rövidebben szólva, ezt teljesítették. Közben a körülmények úgy hozták, hogy a tojásleadás tervét nem sikerült elérniök, de ez önhibájukon kívül történt. A kötelezettségvállalás végösszegének eléréséről azonban nem mondtak le, így hát más formát választottak. A tojást képviselő értéket húsban fedezték. FEHÉRKÖPENYESEK Jogos a kérdés: így történik-e minden, ha nem szocialista raunkabri- gádról van szó, ha nem egy ilyen felajánlás kötelezi ezeket a nőket. Bizonyára nem, és ez jelenti a nagy pluszt, azt, amiért valahányuk őszinte elismerést érdemel. A kötelezettségvállalás persze másból is állt és ezt is teljesítették. A politikai előadásokat, iskolázásokat rendszeresen látogatják, ezáltal kellőképpen tájékozottak. A szocialista irodalom és napisajtó rendszeres olvasása már a brigádforma érvényében vált valósággá. A munkafegyelem megszilárdult, a munkaidőt jobban kihasználják. Kiterjed a munkahely tisztaságának — ami itt rendkívül fontos — állandó ellenőrzésére és hatékony betartására.. És itt van még egy későbbi keltezésű másik irat is, amely hivatalosan igazolja, hogy a pluszterv valósággá vált, sőt mi több, e tervet 812 ezer 287 koronával túlteljesítették, összesen 1419 000 korona értékben bizonyította a brigád azt, amit bizonyítani akart, 1969-ben a szakszervezet kezdeményezésére alakult meg. munkájától függnek, közösek kötelezettségvállalásaik és eredményeik. Rájuk egy kellemes hangulatú deszkaépületben találok, éppen ebédszünetet tartanak. Nyolcán vannak, na és a vezetőjük, aki most nincs jelen. Lengyel Erzsébet, Fekete Valéria, Mi- kóczi Emília, Lengyel Mária, Stano Valahányuk szereti a munkáját, egyikük sem tudja elképzelni azt, h°gy gyárban vagy másutt dolgozzon. Nem túlzás, ha azt állítjuk, illetve elhisszük, amit állítanak. A keresettel is elégedettek, sőt egyikük sem cserélné el sem a múnkahelyét, sem a többit. Tiszta, kellemes környezetben szép munkát végeznek, fehér köpenyben. Futószalag viszi a baromfieledelt, a vizet, s futószalagon jön ki a tojás a csarnokokból. A baromfitakarmánnyal viszont elégedetlenek. Az jobb, sokkal jobb Is lehetne. Ezen mielőbb változtatni akarnak. És még néhány munkatársra Is szükség lenne, mert szabad napjaikat nem tudják rendszeresen kivenni, hiszen szombatot, vasárnapot és ünnepnapot nem Ismernek, csupán szabad napot. Mert a munka folyamatos, állandó és megszakíthatatlan. A másik brigád Hubícén’ (Gombai dolgozik. Tulajdonképpen csak névlegesen képviselnek két brigádot. Egy a céljuk, egy az anyavállalatuk, egymás Margit, Jancsik Éva, Horváth Mária és Bódis Cecília. ök szállítják az előbbi brigádnak a baromfit. Itt ugyanis csak fajtyúkok vannak, keltetők és neveldék. Itt kezdődik el mindaz, amit közös munkának, egységes folyamatnak tartanak nyilván, ök nyolcán régebben, immár tíz esztendeje dolgoznak együtt. Nem is csoda, hogy öltözőjükben mondhatni sorakoznak a kitüntetések. Vezetőjük Lengyel Ferenc. Nincs itt, utána megyek a szövetkezet Irodájába. Gyűlést tartanak. Nekibátorkodom, és kihívatom. Nagyon kevés az ideje. Éppen csak annyi, hogy lefényképezzem, s feljegyezzem néhány mondata közül a legfontosabbat. „Érezzük, tudjuk, hogy a magunk módján, nemcsak formálisan, de őszintén, valóban teszünk valamit ezért a társadalomért. Dolgozunk, és nagyon megnyugtató, hogy tisztességesen, becsületesen s ezáltal eredményesen“. K. F. AMIT ŐRIZNÜNK KELL (Folytatás az 1. oldalról) — Tehát a boldogság. Hogyan is jellemezné? — Földi javak, szerelem, a- nyal szeretet, siker, alkotás, a szívvel-lélekkel végzett munka, elégedettség. Mindezt persze megkérdőjelezve. — Sokat gondol arra, hogy boldog-e? — Nem sokat. Időm legnagyobb részét a gyerekek kötik le. De úgy élek. Boldogan. Valamikor a munkás- és parasztasszonyoknak nem volt i- dejük arról gondolkozni, boldogok-e vagy sem. Ha keresztül is suhant effajta tűnődés az agyukon, a gondok háttérbe szorították. Közrejátszott ebben az évszázados hagyomány is, a nő tűrő, szenvedő, áldozatvállaló mártír szerepéről vallott nézet. Ha szenvedett is, a másik fél iszákosságát, brutalitását úgy fogadta, mint a sors kikerülhetetlen csapását, mint időtlen idők óta érvényes törvényt. És ez a tradíció bizony lassan avul el. Bizonyos gazdasági feltételek között a legfontosabb szükségletek kielégítése, majd ezek nyomán tágabb látás, szabadabb szemlélet, mélyebb lélegzetvétel kellett ahhoz, hogy a nők széles táborának érzelmi igényei felszínre kerüljenek. A boldogság „tudatos igénye“ jóval a női egyenjogúság életbe lépése után jelentkezett az asszonyoknál, de szerkesztőségi postánkban ma sem ritka az olyan levél, amelyben az asz- szonyok kétségektől kínozva próbálnak szabadulni tűrhetetlenné vált kötelékeiktől. Kérdezik, joguk van-e szabadulni az ilyen élettől, nem a kimért sorsuk ellen lázadnak-e? — Milyen is a boldogság receptje? — Nincs ilyen. Otthon a családban édesanyám nap mint nap reggel fél ötkor kelt. Ö készítette el a család reggelijét. Viszont apám nemegyszer megfőzte a vasárnapi ebédet, kitisztította lábbelinket. Sohase beszéltek a boldogságról, de azt hiszem, jól éltek. Ezt persze nem az határozza meg, a- mit mondtam, de az Is. — Ha tehát nem tudja megnevezni a boldogság feltételeit, próbálja meghatározni azt, ami kizárja a boldog családi életet. — Megkönnyíti dolgomat egy statisztikai adat, amelyet épp tegnap olvastam egy folyóiratban a válóokokkal kapcsolatban. Az, amit most mondok, mindkét félre vonatkozik, mert hiszen mindig kettőn áll a vásár, Ádámon és Éván, férjen és feleségen. Tudja, valahogy az a véleményem, 'hogy „egoista“ boldogság nincs, hogy az ember egyedül nem is lehet boldog. De térjünk vissza a válóokokhoz: iszákosság, durva bánásmód, hűtlenség, kiábrándulás. — De mi van akkor, ha két ember tökéletes házasságban él, de nincs tető a fejük felett és a zsebük is üres. — Pontosan a mi, négy évvel ezelőtti esetünk. Albérleti szoba, ott született Péterke. Szörnyű évek, ne is emlegessük, de látja, kibírtuk, és jó, hogy ilyesmin is átestünk. Akkor rengeteg időnk volt és sokat Is gondoltunk a boldogságra. — Talán azt akarja mondani, hogy a boldogság bizonyos mértékben függ a család fgaz- dasági helyeztétől? — Nem egészen, mert a mi helyzetünk nem változott nagyon. Most is csak egy szobánk van, igaz, a mienk, és addig égetjük a villanyt, használjuk a fürdőszobát, amíg arra szükségünk van, de ez nem alapvető. Szeretnék mondani valamit, Az, hogy egy család boldog-e, sokban függ az asz- szonyoktól. Az őskorban ők ő- rizték a tüzet, a meleget. Ez jelképnek is szép. Ma az asz- szonyok a családi meleg, a boldogság megteremtői, őrzőt... A helyzet azonban kissé bonyolultabb. Nem fekete és fehér hősökből tevődik össze a boldogságért küzdők tábora. Nemcsak az emberi boldogság elemi igényéért küzdő mártír- asszonyokkal és a hagyományokhoz, kiváltságaikhoz ragaszkodó férfiakkal találkozhatunk az utcán, de... új Bovary- nékkal Is. A női egyenjogúságnak megvannak a maga gyermekbetegségei. Akad nem egy nő, aki olyan jogokat kíván magának, amelyeket méltán kárhoztat a férfiaknál; lusták, elhanyagolják a háztartást, gyermeknevelést, sőt iszákosak. De előbb- utóbb az ilyenek is felfedezik, hogy van „lelkűk“, méghozzá férjük által meg nem értett u- natkozó lelkűk... A mai középkorú generáció mélyről indult. Ösztöneiben cipeli még a megalázottság o- kozta lelki sérülések nyomait. Náluk a boldogság igénye még egy ideig konfliktust okoz, és megoldása a gyakorlatban növeli a válások számát. Mi az ő gyerekeik vagyunk, egy bonyolult, átmeneti kor emberei. És az igazabb emberi kapcsolatok kifejlődéséhez még sok akadályt kell elhárítani. / Zácsek Erzsébet —I» * O ?! *■ '■ Burdán Ružena foglalkozása a legelterjedtebb és a legkeresettebb foglalkozások közé tartozik. Legelterjedtebb, mert minden nő harmadik műszakja főzésből áll, legkeresettebb, mert szakácsnőkből sosincs elég. Foglalkozása hivatalos elnevezése: szakács- pincér. — Miért választotta ezt a szakmát? — Szeretek főzni és az emberek között mozogni. — Véleménye szerint megnött-e a szakácsok és pincérek munkájának társadalmi értéke? — Természetesen. Főleg az utóbbi lévek folyamán. Hozzájárult ehhez az idegenforgalom emelkedése is. — Hány évig kell tanulnia a kilencéves alapiskolát végzett diáknak, hogy szakképzett szakács, illetve pincér legyen belőle? — Három évig. Az iskola elvégzése után továbbtanulási lehetőség van a szállodai és a közétkeztetési szakközépiskolákon. (Az iskoláknak felépítményi tagozatuk is van, amit érettségizőink figyelmébe ajánlunk.) — Foglalkozásának milyen előnye van a többivel szemben? — Nők számára ideális, de osztályunkban a fiúk éppolyan ügyesen forgatták a fakanalat, mint a leányok. Egyetlen előnye számomra az, hogy szeretem. — Hátránya? — Az hogy az embernek kevés a szabad ideje. Tekintet nélkül arra, szombat van-e, vagy vasárnap, dolgoznunk kell. Sőt, akkor még csak igazán! — A borítékban azért megmutatkozik ez is? — Hát igen. Ügy 1600—1700 korona körül keresek. — Mit kell tudnia egy képzett szakácsnőnek? — A legkülönfélébb főételeket, leveseket kell elkészítenie, de nemcsak hagyományos módon, hanem értenie kell egyes országok nemzeti eledeleihez is. Én például szeretek kísérletezni a halakkal, csigákkal, csak az a baj, hogy ritkán rendéinek ilyen ételeket. Kell tudniuk hidegtálakat készíteni, italokat keverni, fagylaltot csinálni, diétás ételeket főzni, étlapokat összeállítani — na, van belőle elég. — És egy képzett pincérnönek? — Tőle függ, hogy a vendég elfogyasztja-e a szakács főztjét. Mert nem mindegy, hogy hellyel kínáljuk-e a vendéget, ha belép az étterembe, vagy sem, hogy úgy köszönünk-e neki, mint régi ismerősnek, hogyan kínáljuk az étlapot, ajánlunk-e valamit, hogyan tálaljuk az ételt, kívánunk-e jó étvágyat — szóval kell érteniük a felszolgáláshoz, az asztalterítésbez és nem utolsósorban az illemszabályokhoz. Az ő dolguk az italok megfelelő tárolása, és Jó, ha több nyelvet ismernek. —z—
