Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-02-29 / 9. szám

I ./cstiUc/MfflS' 1 gondolatok I PALÁGYI LAJOS: A Jö TANÁCS ARANYAT ÉR Szuhanek Bénit gyermekkorától ismerem. Együtt koptattuk a pa' dot, együtt vadásztunk verebekre Egész rendes fiú volt, és az Í9 maradt volna mindmáig, ha nem esett volna menthetetlenül egy ká­ros szenvedély, az alkohol kannái­ba. Nem tudom, mi okozta ezt, de lassan teljesen az ital rabja lett. Első házassága is emiatt szenve­dett hajótörést. Miután újra megnősült, egy da­rabig úgy tűnt, hogy végre magá­ba szállt. De aztán kiderült, hogy akit egyszer hatalmába kerített az ital ördöge, az nem tud szabadul­ni tóle. Szuhanek megint sűrűn a pohár fenekére nézett. A gyer­mekei rongyosan, szánalmasan jár­tak, a felesége kisírt, szemmel. Szuhanek pedig már figyelembe sem vette a világot, vedelt nap­számra, mint a hónaposmalac. Egyszer hazafelé menet belebot­lottam. A szeméből ítélve még az értelem innenső határán lehetett, gondoltam magamban, itt az alka­lom, beszélek a fejével. Meghívtam egy konyakra — stí­lusosan, és azért, nehogy eleve el­riasszam — a presszóba. Egy da­rabig értelmetlenül bámult rám, azt hitte, gúnyolom. De később nagyon meghatódha­tott, mert már az első konyaknál kitárta a lelkét. — Tudom, öregem, rühellsz en­gem, akár a tetves kutyát — kezd­te el-elcsukló hangon. — Megvetsz, s talán igazad van. De nekem már minden mindegy — legyintett le­mondóan. Kihasználtam a pillanatnyi szü­netet, és belekezdtem az annyiszor végiggondolt lelkibeszédbe. — Nézd, öregem, én nem vet­lek meg. Inkább sajnállak. De lásd be őszintén, magadba szállhatnál. Teljesen tönkremész. Nézd, hogy járnak a gyermekeid, gondolj a fe­leségedre. Az emberek már röhög­nek rajtad. Végtére is, kinek van ebből haszna? A pincéreknek, csa­posoknak. Csak figyeld meg, mind­ahány autón jár, a tengerparton üdül és drága szőrmékben járatja a feleségét. A te pénzedből... Cgy tűnt, hogy maradék értel­mével megpróbálta felfogni sza­vaim jelentését. Aztán sokáig nem láttam. Azt hittem, elvonókúrára jelentkezett. Egy nap gondolataimba merülve oly vigyázatlanul léptem ie a jár­dáról, hogy majdnem elgázolt egy autó. Szinte a fékcsigorgással egy- idóben borízű bariton ripakodott rám: — Nem tudsz vigyázni, te ba­rom — de aztán nyomban lágyabb- ra fogta a hangot: — Ez aztán a meglepetés. Ne haragudj az iménti közjátékért. Merre tartasz? Ülj be! Elviszlek — tárta szélesre a vajszínű Opel Rekord ajtaját, ki más mint Szu­hanek. — Remek kis masina — mond­ta, mikor kényelembe helyeztem magam az ülésen, és az autó nagy ugrással elrugaszkodott. — De le­het, hogy rövidesen megválók tő­le. ígértek egy mercit... — Te, te nyilván megfogadtad a tanácsom — szóltam halkan, ne­hogy meghallja felesége őnagysá- ga, aki feje-búbjáig a nercbundába burkolózott — és felhagytál az ivással. De talán mégis hangosabban mondhattam, mert Szuhanekné ö- nagysága rikácsoló hangon för- medt rám: ( — Már szép is lenne az, ha egy férfi nem inna meg néhanapján i egy pohárkával... Szuhanek is igyekezett eloszlat­ni kételyeim: — Ä, dehogy, annyira még nem estem a fejemre, hogy a jó bo­rocskáról lemondjak — csapott harsány nevetéstől kísérve a tér­demre. — De megnyugtatlak, va­lami foganatja mégiscsak volt a lelkizésednek. Bárpincér lettem a Vörös Bikában... Si i. •’■»»nma.. 1 — Az utóbbi időben meglehető­sen tarka a műsorod. Van benne igényes, jó dal, népdal és a szó szoros értelmében vett sláger is. Miként válogatod össze a dalaid? — Természetes, hogy igyekszem a gusztusom szerint válogatni. Ha valami tetszik, egyszeriben az az érzésem, hogy mindenkinek tet­szik. De — mivelhogy bizonyos művészi irányítással dolgozom — a válogatásban munkatársaim vé­leménye is érvényre jut. Korábban kizárólag Bohuslav Ondráček tö­rődött a programommal, de már nem a menedzserem. Viszont Jo­sef Vobrubával és Vladimír Popei- kával —, aki jelenleg lemezfelvé­teleimet készíti — továbbra is jó tanácsokkal lát el a válogatást il­letően. — A jelek szerint körülötted egész sereg ember — karmester, zeneszerző, menedzser rendező —■ összpontosul. Meg vagy velük elé­gedve? — Eddig igen. Nem tudom, mi lesz ezután, mert sok minden meg változott, új zenekart alakítok... Egyelőre nem panaszkodhatok, sőt... Ami a szövegírókat illeti — úgy gondolom, hogy a két leg­jobb szövegíróval, Zdenék Rytír- rel és Zdenék Boroveccel dolgo­zom. Zenei szempontból szintén hasonló helyzetben vagyok. A leg­kiválóbb zenekarok, zenei rende­zők és karmesterek dolgoznak ve­lem. Persze nem minden sikerül úgy, ahogy szeretnénk, csak ké­sőbb derül ki, hogy ezt vagy azt jobb lett volna másként csinálni. De hát tévedni embert dolog. Vé­gül is az az érzésem, hogy amibe fogtunk, általában tűrhetően sike­rült. — Van bizonyos elképzelésed a neked legjobban megfelelő dal­ról? Mert eddig úgy tűnik, hogy nem követsz valamilyen meghatá­rozott stílusirányzatot. Az igé­nyes, színvonalas számok mellett gyakran énekelsz kimondottan a széles publikumnak szánt dalokat Is... — Ez az egyik legsúlyosabb problémám. Egy Időben elsősorban Igényesebb dalokat énekeltem, ilyen a legutóbbi nagylemezem is. Emellett hiányoztak — és elég észrevehetően — a műsoromból a kimondott top-számok. Az ember ezt leginkább a hangversenyeken veszi észre, amikor látja, a hall­gatók szinte várják,, hogy mikor hangzik fel az az ének, amelyet ismernek a rádióból vagy a tele­vízióból. Ezt már rengeteg ember a szememre vetette, és nagyon so­kat gondolkoztam azon, hogyan oldjam meg a kérdést. Természe­tesen bizonyos határok között. Na­gyon szívesen éneklek top-számot, de nem mindenáron. És ezt sen­ki sem kívánhatja tőlem. — Ebből az következik, hogy... — Kénytelen leszek megalkudni. Igaz, sohasem adom fel az elvei­met, és ezután is azzal foglalko­zom majd, ami érdekel, viszont látom, hogy a top-listákon már nem nagyon jelenek meg. A Su­praphon top-listája, az a 15—20 legtöbbet vásárolt lemez, nem az én zsánerem. A megoldást abban látom, hogy kislemezen olyan szá­mokat adok majd ki, amelyek a nagyközönséget is meghódítják, a nagylemezeken pedig igényesebb számokat adok elő. — Milyen tapasztalataid vannak a műsoroddal külföldön? Mit óhajt tőled a külföldi közönség? — Nemzete válogatja. Németor szágban például legkedvesebb sžá maimmal biztos megbuknék. Az ottani közönség egészen mást tgé nyel. Viszont Japánban gyakorla tilag minden zenei befolyás érvé nyesül, és az ember a lehető leg változatosabb műsorral is a kö­zönség elé állhat Ezt azonban egyáltalán nem engedheti meg ma­gának Franciaországban. Ha csak egy kis sikert akar elérni, feltét­lenül meg kell tanulnia tökélete­sen a francia szöveget. Franciaor­szágban a sanzon irányzata érvé­nyesül. Merőben más a közönség a Szovjetunióban, ahol tavalv két hónapot töltöttem. Minden egyes hangversenyen telt ház előtt éne­keltem. S még csak véletlenül sem állapíthattam meg, hogy melyik dal tetszett, mert a közönség min­den szám után vastapssal jutalma­zott. Alighanem a Szovjetunióban, van a leghálásabb közönség. Ér­dekes, hogy pontosan tudni akar­ja, miről szól a dal Ilyesmivel eddig nem találkoztam. — Egy pillanattal előbb néze­gettem a Japánban kiadott leme zeid. — A japánokkal való együtt­működés ígéretesen Indul Néhány nappal ezelőtt kaptam ajánlatot egyhónapos hangverseny körútra. Nem egyedül, az egész együttes­sel. Egyébként lemezeim kiadása iránt a Nippon Columbia cég ér­deklődik, amely tavaly forgalom­ba hozta első kislemezem. Csehül Cgy gondolod, hogy a japáno­kat érdekli, ha csehül énekelsz? — Az Igazat megvallva ez ne­kik édesmindegy. Amennyire al­kalmam volt meggyőződni róla, nekik minden idegen nyelv egy­formán hangzik. Egyre megy, hogy angolul, franciául vagy csehül énekel valaki. A lényeg az, hogy az énekes jól énekeljen és kelle­mes hangja legyen. — Korábban egy népdalfelvételt készítettél a rádiónak. Érdekelne, mi a véleményed arról, hogy az utóbbi időben a táncdalénekesek egyre gyakrabban nyúlnak a nép­dalokhoz. Különösen kitűnik ebben Waldemar Matuška. Gondolod, hogy érdekli ez a közönséget? — Természetesen, sőt nagyon is érdekli. Bizonyos változatosságot jelent a pop-zene megszokott for­májával szemben. Véleményem szerint egyik-másik népdal való­ban olyan szép, hogy megéri a fá­radságot, s ha ráadásul új kön­tösben, új hangszerelésben kerül műsorra, a sikerhez nem férhet kétség. — Amikor — ha jól emlékszem — 1984-ben énekelni kezdtél, volt valamilyen elképzelésed arról, mil szeretnél ezen a pályán elérni? Teljesülte a kivánságud, vagy másként alakull életed? — Ügy rémlik, hogy kezdetben nem volt semmilyen konkrét el képzelésem arról, mit is szeretnék elérni. Alapjában véve úgy kerül tera az énekléshez, mint a vak tyúk a szemhez, s a dolgokat úgy vettem, ahogy jöttek, nem nagyon gondolkoztam felettük Később rá jöttem, hogy nem elég csak éne kelni. Már nem fogdoshattam to vább a pillangókat és nem eléged hettem meg a sétákkal az erdei ösvényeken. Érted mire célzok. És ekkor jött az első válság, és elő­ször kezdtem gondolkozni komo lyabban arról, hogy valami rend szert vigyek a műsoromba és vál­toztassak a stílusomon. Nem éne­kelhettem örökké a haív tizenhét éves vidéki kislány banális éne- kecskéit, aki feljött Prágába tra- lalázní. Tisztában - voltam azonban azzal, hogy a váltás nem lesz könnyű. Az emberek éppen ilyen­nek képzeltek el, és senki sem szívesen válik meg az elképzelé­seitől. Kénytelen voltam óvatosan eljárni, és még máig sem tudom, hogy sikerült-e üjfent az emberek bizalmába férkőzni. Remélem, rész­ben már sikerült. Természetesen mindjárt énekórát vettem, mert kezdetben ezzel sem törődtem. Rá­jöttem, hogy tanulni kell és a ta­nulás végtelenül hasznomra vá­lik. Ennek tulajdonítható, hogy máig sem vagyok elégedett azzal, amit csinálok, és talán sohasem leszek... Szívesen csinálom, amit csinálok, igyekszem, hogy vala­hogy ki Is nézzen a műsorom, de még sohasem mondhattam' no, mosi tökéletes voltain Hátán h it­tan hiszem, hogy bármit leltet job­ban, jóval jobban is csinálni. — A napokban került forgalom­ba ..HELENA! HELENA! HELENA! című nagylemezed Mi a vélemé­nyed róla? — Műszaki szempontból nem lesz. hibátlan — de hát a nyilvá rroá ’ fellépésen, ahol ez a lemez készült, elkerülhetetlen a zavaró tényezők hatása. Helyenként az intonálásom sem a legtisztább, de remélem, hogy a hallgató ezt meg­bocsátja nekem. A technikusok és a rendező minden tőlük telhetőt megtettek Másrészt viszont az az érzésem, hogy sikerült visszaad­nunk a nyilvános hangverseny hangulatát, és az sok mindenért kárpótolhat. — Az imént beszéltünk énekesi pályád kezdetéről. Amíg egy éne­kes feljut az élvonalba, bizonyára sokat gürcöl és az évek során bi­zonyára rengeteg hibát, baklövést követ el, amelyeket szívesen elke­rülne. Van-e általános érvényű ta­nács azok számára, akik énekel­ni szeretnének, és nem tudják mit, hogy tegyenek, és mitől óva­kodjanak? — Legfontosabb, hogy ne pi­hen jenek babéraikon az első siker után. Ez az egyetlen tanács, amellyel szolgálhatok, bár nem szívesen tanácsolgatok senkinek sem. Minden nehézségen kényte­len kl-ki egyedül átküzdenie ma­gát; erre nincs használati utasí­tás vagy szabály. Miloš Skalk: Rolling Stones Rolling Stonesék, balról az első Brian Jones, akit az-óta elvitt a kábítószer (Folytatás j Az egyik menedzserük, aki még pályafutásuk elején szer­ződtette őket, így emlékszik vissza: „Becsületemre, nem tudtam eldönteni, nevessek-e rajtuk, vagy állattidomárért küldjék. Egyszerűen lehetetle­nek voltak tetőtől talpig, kívül- belül. Gondoltam, vakmerő le­szek. Néha ráharap a közön­ség az ilyesmire. És a tippem bejött.“ Visszaemlékezve a görcsös erőlködésre, hogy a teljes is­meretlenségből sztárokká e- melkedjenek, Mick Jagger ezt mondja: „Mindig azon iparkod­tunk, hogy feltétlenül rákerül­jünk a Fab, a Rave vagy a Feen címlapjára. Ez jelentette volna az igazi népszerűséget. .Aztán hamarosan elértük vá­gyunkat, sőt annál is többet. Az első sikitós koncertek u- tán már a nyomunkban volt a sajtó. Eleinte nem játszattunk sikítaző tömeg előtt. Magunk is meglepődtünk, amikor jöt­tek az igazi murik. Egyszerű­en nem engedett hosszú szá­moKai jarszam a tömeg, mert sikitozni akart. Aztán ez is ki­alakult. Fél érát játszottunk, mire a tömeg fél érát sikolto­zott. Voltak, akik a melegben elájultak. Nem számított. Mi mentünk tovább, megnyílt előt­tünk a beláthatatlanul hosszú diadalút.“ Mick jagger maga vallja meg, hogy hallgatóságuk nem a szegény társadalmi rétegek­ből verbuválódott. Kispolgári, de zömmel polgári származású fiatalokból verődött össze a ra­jongók sokasága. És maguk a sztárok is egyre nyíltabban ka­csingattak a gazdagok felé. Drága kocsikat és drága barát­nőket tartottak. Annak is híre szaladt, hogy a Stonesok az a- risztokráciához, a vagyonos társaságokhoz dörgölőznek, ko­kaint fogyasztanak, adagonként száz dollár értékben. Egy idő után Mick és Keith máguk Írták az együttes szá­mait. Sikerük egyre növeke­dett, főképp a Beatlesek rová­séra. A fő sztár, Mick Jagger büszkén kérkedik azzal, hogy „hosszú hajúak voltunk, csú­nyák és pimaszok, mint az a- narchisták. Megtestesítettük mindazt, amitől a szülők ret­tegnek. Azt hiszem, jő trükköt találtunk. Népszerűségünket nagyrészt a szülők gyűlölködé­sének köszönhetjük. Őszintén szólva az elején nemigen tud- !; ták a kölykök, hogy hová is tegyenek bennünket, de aztán jöttek a szülők és sopánkod­tak ezeken az állatokon, már­mint rajtunk. Elmondtak ben- j nünket mindenféle szörnyete- nek, mosdatlannak, brutálisak­nak. £s ezzel a ml malmunkra hajtották a vizet. Minél jobban szidtak bennünket a szülők, annál jobban rajongtak értünk a gyerekek egészen az őrüle­tig. Merné-e valaki állítani, hogy nem értünk a pszicholó­giához? Nem törődtünk vele, mit mondanak rólunk. Felbiz­tatni a gyerekeket! — ez a 3 fontos. Ez a siker titka. Ezek után igazságtalan lenne rólunk azt állítani, hogy titokzatos eszközökkel dolgozunk. (Folytatjuk) jf ö

Next

/
Thumbnails
Contents