Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-29 / 9. szám
I ./cstiUc/MfflS' 1 gondolatok I PALÁGYI LAJOS: A Jö TANÁCS ARANYAT ÉR Szuhanek Bénit gyermekkorától ismerem. Együtt koptattuk a pa' dot, együtt vadásztunk verebekre Egész rendes fiú volt, és az Í9 maradt volna mindmáig, ha nem esett volna menthetetlenül egy káros szenvedély, az alkohol kannáiba. Nem tudom, mi okozta ezt, de lassan teljesen az ital rabja lett. Első házassága is emiatt szenvedett hajótörést. Miután újra megnősült, egy darabig úgy tűnt, hogy végre magába szállt. De aztán kiderült, hogy akit egyszer hatalmába kerített az ital ördöge, az nem tud szabadulni tóle. Szuhanek megint sűrűn a pohár fenekére nézett. A gyermekei rongyosan, szánalmasan jártak, a felesége kisírt, szemmel. Szuhanek pedig már figyelembe sem vette a világot, vedelt napszámra, mint a hónaposmalac. Egyszer hazafelé menet belebotlottam. A szeméből ítélve még az értelem innenső határán lehetett, gondoltam magamban, itt az alkalom, beszélek a fejével. Meghívtam egy konyakra — stílusosan, és azért, nehogy eleve elriasszam — a presszóba. Egy darabig értelmetlenül bámult rám, azt hitte, gúnyolom. De később nagyon meghatódhatott, mert már az első konyaknál kitárta a lelkét. — Tudom, öregem, rühellsz engem, akár a tetves kutyát — kezdte el-elcsukló hangon. — Megvetsz, s talán igazad van. De nekem már minden mindegy — legyintett lemondóan. Kihasználtam a pillanatnyi szünetet, és belekezdtem az annyiszor végiggondolt lelkibeszédbe. — Nézd, öregem, én nem vetlek meg. Inkább sajnállak. De lásd be őszintén, magadba szállhatnál. Teljesen tönkremész. Nézd, hogy járnak a gyermekeid, gondolj a feleségedre. Az emberek már röhögnek rajtad. Végtére is, kinek van ebből haszna? A pincéreknek, csaposoknak. Csak figyeld meg, mindahány autón jár, a tengerparton üdül és drága szőrmékben járatja a feleségét. A te pénzedből... Cgy tűnt, hogy maradék értelmével megpróbálta felfogni szavaim jelentését. Aztán sokáig nem láttam. Azt hittem, elvonókúrára jelentkezett. Egy nap gondolataimba merülve oly vigyázatlanul léptem ie a járdáról, hogy majdnem elgázolt egy autó. Szinte a fékcsigorgással egy- idóben borízű bariton ripakodott rám: — Nem tudsz vigyázni, te barom — de aztán nyomban lágyabb- ra fogta a hangot: — Ez aztán a meglepetés. Ne haragudj az iménti közjátékért. Merre tartasz? Ülj be! Elviszlek — tárta szélesre a vajszínű Opel Rekord ajtaját, ki más mint Szuhanek. — Remek kis masina — mondta, mikor kényelembe helyeztem magam az ülésen, és az autó nagy ugrással elrugaszkodott. — De lehet, hogy rövidesen megválók tőle. ígértek egy mercit... — Te, te nyilván megfogadtad a tanácsom — szóltam halkan, nehogy meghallja felesége őnagysá- ga, aki feje-búbjáig a nercbundába burkolózott — és felhagytál az ivással. De talán mégis hangosabban mondhattam, mert Szuhanekné ö- nagysága rikácsoló hangon för- medt rám: ( — Már szép is lenne az, ha egy férfi nem inna meg néhanapján i egy pohárkával... Szuhanek is igyekezett eloszlatni kételyeim: — Ä, dehogy, annyira még nem estem a fejemre, hogy a jó borocskáról lemondjak — csapott harsány nevetéstől kísérve a térdemre. — De megnyugtatlak, valami foganatja mégiscsak volt a lelkizésednek. Bárpincér lettem a Vörös Bikában... Si i. •’■»»nma.. 1 — Az utóbbi időben meglehetősen tarka a műsorod. Van benne igényes, jó dal, népdal és a szó szoros értelmében vett sláger is. Miként válogatod össze a dalaid? — Természetes, hogy igyekszem a gusztusom szerint válogatni. Ha valami tetszik, egyszeriben az az érzésem, hogy mindenkinek tetszik. De — mivelhogy bizonyos művészi irányítással dolgozom — a válogatásban munkatársaim véleménye is érvényre jut. Korábban kizárólag Bohuslav Ondráček törődött a programommal, de már nem a menedzserem. Viszont Josef Vobrubával és Vladimír Popei- kával —, aki jelenleg lemezfelvételeimet készíti — továbbra is jó tanácsokkal lát el a válogatást illetően. — A jelek szerint körülötted egész sereg ember — karmester, zeneszerző, menedzser rendező —■ összpontosul. Meg vagy velük elégedve? — Eddig igen. Nem tudom, mi lesz ezután, mert sok minden meg változott, új zenekart alakítok... Egyelőre nem panaszkodhatok, sőt... Ami a szövegírókat illeti — úgy gondolom, hogy a két legjobb szövegíróval, Zdenék Rytír- rel és Zdenék Boroveccel dolgozom. Zenei szempontból szintén hasonló helyzetben vagyok. A legkiválóbb zenekarok, zenei rendezők és karmesterek dolgoznak velem. Persze nem minden sikerül úgy, ahogy szeretnénk, csak később derül ki, hogy ezt vagy azt jobb lett volna másként csinálni. De hát tévedni embert dolog. Végül is az az érzésem, hogy amibe fogtunk, általában tűrhetően sikerült. — Van bizonyos elképzelésed a neked legjobban megfelelő dalról? Mert eddig úgy tűnik, hogy nem követsz valamilyen meghatározott stílusirányzatot. Az igényes, színvonalas számok mellett gyakran énekelsz kimondottan a széles publikumnak szánt dalokat Is... — Ez az egyik legsúlyosabb problémám. Egy Időben elsősorban Igényesebb dalokat énekeltem, ilyen a legutóbbi nagylemezem is. Emellett hiányoztak — és elég észrevehetően — a műsoromból a kimondott top-számok. Az ember ezt leginkább a hangversenyeken veszi észre, amikor látja, a hallgatók szinte várják,, hogy mikor hangzik fel az az ének, amelyet ismernek a rádióból vagy a televízióból. Ezt már rengeteg ember a szememre vetette, és nagyon sokat gondolkoztam azon, hogyan oldjam meg a kérdést. Természetesen bizonyos határok között. Nagyon szívesen éneklek top-számot, de nem mindenáron. És ezt senki sem kívánhatja tőlem. — Ebből az következik, hogy... — Kénytelen leszek megalkudni. Igaz, sohasem adom fel az elveimet, és ezután is azzal foglalkozom majd, ami érdekel, viszont látom, hogy a top-listákon már nem nagyon jelenek meg. A Supraphon top-listája, az a 15—20 legtöbbet vásárolt lemez, nem az én zsánerem. A megoldást abban látom, hogy kislemezen olyan számokat adok majd ki, amelyek a nagyközönséget is meghódítják, a nagylemezeken pedig igényesebb számokat adok elő. — Milyen tapasztalataid vannak a műsoroddal külföldön? Mit óhajt tőled a külföldi közönség? — Nemzete válogatja. Németor szágban például legkedvesebb sžá maimmal biztos megbuknék. Az ottani közönség egészen mást tgé nyel. Viszont Japánban gyakorla tilag minden zenei befolyás érvé nyesül, és az ember a lehető leg változatosabb műsorral is a közönség elé állhat Ezt azonban egyáltalán nem engedheti meg magának Franciaországban. Ha csak egy kis sikert akar elérni, feltétlenül meg kell tanulnia tökéletesen a francia szöveget. Franciaországban a sanzon irányzata érvényesül. Merőben más a közönség a Szovjetunióban, ahol tavalv két hónapot töltöttem. Minden egyes hangversenyen telt ház előtt énekeltem. S még csak véletlenül sem állapíthattam meg, hogy melyik dal tetszett, mert a közönség minden szám után vastapssal jutalmazott. Alighanem a Szovjetunióban, van a leghálásabb közönség. Érdekes, hogy pontosan tudni akarja, miről szól a dal Ilyesmivel eddig nem találkoztam. — Egy pillanattal előbb nézegettem a Japánban kiadott leme zeid. — A japánokkal való együttműködés ígéretesen Indul Néhány nappal ezelőtt kaptam ajánlatot egyhónapos hangverseny körútra. Nem egyedül, az egész együttessel. Egyébként lemezeim kiadása iránt a Nippon Columbia cég érdeklődik, amely tavaly forgalomba hozta első kislemezem. Csehül Cgy gondolod, hogy a japánokat érdekli, ha csehül énekelsz? — Az Igazat megvallva ez nekik édesmindegy. Amennyire alkalmam volt meggyőződni róla, nekik minden idegen nyelv egyformán hangzik. Egyre megy, hogy angolul, franciául vagy csehül énekel valaki. A lényeg az, hogy az énekes jól énekeljen és kellemes hangja legyen. — Korábban egy népdalfelvételt készítettél a rádiónak. Érdekelne, mi a véleményed arról, hogy az utóbbi időben a táncdalénekesek egyre gyakrabban nyúlnak a népdalokhoz. Különösen kitűnik ebben Waldemar Matuška. Gondolod, hogy érdekli ez a közönséget? — Természetesen, sőt nagyon is érdekli. Bizonyos változatosságot jelent a pop-zene megszokott formájával szemben. Véleményem szerint egyik-másik népdal valóban olyan szép, hogy megéri a fáradságot, s ha ráadásul új köntösben, új hangszerelésben kerül műsorra, a sikerhez nem férhet kétség. — Amikor — ha jól emlékszem — 1984-ben énekelni kezdtél, volt valamilyen elképzelésed arról, mil szeretnél ezen a pályán elérni? Teljesülte a kivánságud, vagy másként alakull életed? — Ügy rémlik, hogy kezdetben nem volt semmilyen konkrét el képzelésem arról, mit is szeretnék elérni. Alapjában véve úgy kerül tera az énekléshez, mint a vak tyúk a szemhez, s a dolgokat úgy vettem, ahogy jöttek, nem nagyon gondolkoztam felettük Később rá jöttem, hogy nem elég csak éne kelni. Már nem fogdoshattam to vább a pillangókat és nem eléged hettem meg a sétákkal az erdei ösvényeken. Érted mire célzok. És ekkor jött az első válság, és először kezdtem gondolkozni komo lyabban arról, hogy valami rend szert vigyek a műsoromba és változtassak a stílusomon. Nem énekelhettem örökké a haív tizenhét éves vidéki kislány banális éne- kecskéit, aki feljött Prágába tra- lalázní. Tisztában - voltam azonban azzal, hogy a váltás nem lesz könnyű. Az emberek éppen ilyennek képzeltek el, és senki sem szívesen válik meg az elképzeléseitől. Kénytelen voltam óvatosan eljárni, és még máig sem tudom, hogy sikerült-e üjfent az emberek bizalmába férkőzni. Remélem, részben már sikerült. Természetesen mindjárt énekórát vettem, mert kezdetben ezzel sem törődtem. Rájöttem, hogy tanulni kell és a tanulás végtelenül hasznomra válik. Ennek tulajdonítható, hogy máig sem vagyok elégedett azzal, amit csinálok, és talán sohasem leszek... Szívesen csinálom, amit csinálok, igyekszem, hogy valahogy ki Is nézzen a műsorom, de még sohasem mondhattam' no, mosi tökéletes voltain Hátán h ittan hiszem, hogy bármit leltet jobban, jóval jobban is csinálni. — A napokban került forgalomba ..HELENA! HELENA! HELENA! című nagylemezed Mi a véleményed róla? — Műszaki szempontból nem lesz. hibátlan — de hát a nyilvá rroá ’ fellépésen, ahol ez a lemez készült, elkerülhetetlen a zavaró tényezők hatása. Helyenként az intonálásom sem a legtisztább, de remélem, hogy a hallgató ezt megbocsátja nekem. A technikusok és a rendező minden tőlük telhetőt megtettek Másrészt viszont az az érzésem, hogy sikerült visszaadnunk a nyilvános hangverseny hangulatát, és az sok mindenért kárpótolhat. — Az imént beszéltünk énekesi pályád kezdetéről. Amíg egy énekes feljut az élvonalba, bizonyára sokat gürcöl és az évek során bizonyára rengeteg hibát, baklövést követ el, amelyeket szívesen elkerülne. Van-e általános érvényű tanács azok számára, akik énekelni szeretnének, és nem tudják mit, hogy tegyenek, és mitől óvakodjanak? — Legfontosabb, hogy ne pihen jenek babéraikon az első siker után. Ez az egyetlen tanács, amellyel szolgálhatok, bár nem szívesen tanácsolgatok senkinek sem. Minden nehézségen kénytelen kl-ki egyedül átküzdenie magát; erre nincs használati utasítás vagy szabály. Miloš Skalk: Rolling Stones Rolling Stonesék, balról az első Brian Jones, akit az-óta elvitt a kábítószer (Folytatás j Az egyik menedzserük, aki még pályafutásuk elején szerződtette őket, így emlékszik vissza: „Becsületemre, nem tudtam eldönteni, nevessek-e rajtuk, vagy állattidomárért küldjék. Egyszerűen lehetetlenek voltak tetőtől talpig, kívül- belül. Gondoltam, vakmerő leszek. Néha ráharap a közönség az ilyesmire. És a tippem bejött.“ Visszaemlékezve a görcsös erőlködésre, hogy a teljes ismeretlenségből sztárokká e- melkedjenek, Mick Jagger ezt mondja: „Mindig azon iparkodtunk, hogy feltétlenül rákerüljünk a Fab, a Rave vagy a Feen címlapjára. Ez jelentette volna az igazi népszerűséget. .Aztán hamarosan elértük vágyunkat, sőt annál is többet. Az első sikitós koncertek u- tán már a nyomunkban volt a sajtó. Eleinte nem játszattunk sikítaző tömeg előtt. Magunk is meglepődtünk, amikor jöttek az igazi murik. Egyszerűen nem engedett hosszú számoKai jarszam a tömeg, mert sikitozni akart. Aztán ez is kialakult. Fél érát játszottunk, mire a tömeg fél érát sikoltozott. Voltak, akik a melegben elájultak. Nem számított. Mi mentünk tovább, megnyílt előttünk a beláthatatlanul hosszú diadalút.“ Mick jagger maga vallja meg, hogy hallgatóságuk nem a szegény társadalmi rétegekből verbuválódott. Kispolgári, de zömmel polgári származású fiatalokból verődött össze a rajongók sokasága. És maguk a sztárok is egyre nyíltabban kacsingattak a gazdagok felé. Drága kocsikat és drága barátnőket tartottak. Annak is híre szaladt, hogy a Stonesok az a- risztokráciához, a vagyonos társaságokhoz dörgölőznek, kokaint fogyasztanak, adagonként száz dollár értékben. Egy idő után Mick és Keith máguk Írták az együttes számait. Sikerük egyre növekedett, főképp a Beatlesek rováséra. A fő sztár, Mick Jagger büszkén kérkedik azzal, hogy „hosszú hajúak voltunk, csúnyák és pimaszok, mint az a- narchisták. Megtestesítettük mindazt, amitől a szülők rettegnek. Azt hiszem, jő trükköt találtunk. Népszerűségünket nagyrészt a szülők gyűlölködésének köszönhetjük. Őszintén szólva az elején nemigen tud- !; ták a kölykök, hogy hová is tegyenek bennünket, de aztán jöttek a szülők és sopánkodtak ezeken az állatokon, mármint rajtunk. Elmondtak ben- j nünket mindenféle szörnyete- nek, mosdatlannak, brutálisaknak. £s ezzel a ml malmunkra hajtották a vizet. Minél jobban szidtak bennünket a szülők, annál jobban rajongtak értünk a gyerekek egészen az őrületig. Merné-e valaki állítani, hogy nem értünk a pszichológiához? Nem törődtünk vele, mit mondanak rólunk. Felbiztatni a gyerekeket! — ez a 3 fontos. Ez a siker titka. Ezek után igazságtalan lenne rólunk azt állítani, hogy titokzatos eszközökkel dolgozunk. (Folytatjuk) jf ö
