Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-29 / 9. szám
EDSON ARANTES DO NASCIMENTO, DIRECTOR Az idő könyörtelen, nem tesz kivételt senkivel sem. Nap-nap után érezzük, hogy megállás nélkül írja életünk forgatókönyvét, beavatkozik a néhai mezítlábas kisfiú sorsába is, aki azóta milliomos lett. Szegényből fytballkirály A sporttörténelem felejthetetlen alakja, életnagyságú szobra. Edson Arantes do Nascimento meséje valóság, mert Pelé közöttünk él. Istenítik, simogatják, letépik róla az FC Santos mezét, annak a klubnak a dresszét, amelyet sohasem hagyott el. — A Santos lesz a koporsóm, ha utolér a futballhalál — mondotta a király. — Más egyesületet el sem tudok képzelni. A labdarúgás nagyságának tiszteletére rendezett „temetés“ világesemény lesz. A búcsúmérkőzés kirakatát ma még senki sem tudja elképzelni. A szurkolók záporeső könnyei kísérik majd a királyt utolsó fellépésében. Hogy mikor lesz ez ? Talán két év múlva. Talán. Mert Pelé már fél lábbal „civilben“ van. Húsz ország vesz részt a nyári futballpará- dén, s a kávénagyhatalom szomorú. Tényleg kénytelen abbahagyni? Október 23- án lesz 31. esztendős. Az idő felette is eljár. Kevesebb energia, kevesebb gól; mind gyakrabban látjuk őt a „karbantartók“ között, vagy amint a védelmet segíti. Pelé király népszerűsége azonban továbbra is „aranyat“ ér az FC Santosnak. Havonta 11 ezer dollár fizetést kap, s ráadásul a külföldön lejátszott mérkőzésekért a prémiumokat (Ez havonta 3—4 mérkőzés, 3000—3000 dollárral). Pelét azonban nem nagyon izgatja a portyákból származó „aprópénz“. Van már neki megfelelő „hátországa“. Egy hitelintézmény, továbbá egy parfümöt és női fehérneműt előállító gyár tulajdonosa, három sportfogadási iroda, hatvan Sao Paulo-i luxuslakás és az említett város körül elterülő hatalmas földparcellák törvényes gazdája. Legközelebb egy textilgyárat „kebelez“ be. Csak nagyon kevesen tették fel eddig a kérdést; puritán-e Pelé; Ahogy ismerjük, sohasem volt nagyhangú, inkább okos, óvatos ember. Tulajdonképpen rájött egy érdekes dologra: kiszámította, hogy érintetlen neve, folt nélküli viselkedése jelenti számára a legnehezebb tőkét. A négy varázslatos betűből álló név képes a legutolsó darabig eladni sportfelszerelést, benzint, cukorkát, ruhát és bármit a világon. Mert amit Pelé ajánl... Millió ember sohasem látta őt játszani, mégis ismerik. Számukra nem futballista, hanem egyszerűen mítosz. S ez pedig lélektani tőke. Ennél az oknál fogva szinte szűkkeblű. Ezért nem készült el sohasem az a fénykép, amelyen B. B. „megpuszilja“ őt. Pedig B. B. kívánságának eddig senki sem tudott ellenállni. A fekete gyöngyszem azonban Párizsban „kicselezte“ B. B.-t. Az ismert francia filmszínésznőnek jól jött volna a reklám, de Pelé az „édes városban“ is vigyázott makulátlanságára. Brigitt Bardot-hoz hasonlóan jött London egyik csinos szépségverseny-győztese is. Ezek után azt gondolhatná az olvasó, hogy Pelé egy száraz ember. Nem így van. Sokoldalúan tehetséges és elképesztően szorgalmas, milliók ismerik őt, mint színészhőst a Tv-ből és a mozikból. Jelenleg az „A marcha“ című filmben szerepel, melynek ő a rendezője is. Legújabb könyvének — Én, a háromszoros bajnok — újabb fejezeteit írja. Az egyik filmben megszemélyesítette a legendás hírű Chico Bondade brazil néger hőst. Szambaszámokat komponál a feketebőrűek nyomorúságos életéről. Mintegy 400 dalt szerzett eddig, s közülük több tizet a legjobb és legismertebb brazil énekesek, zenészek játszottak lemezre. Pelének igazán kevés ideje jut arra, hogy százszázalékosan „karbantartsa“ erőnlétét. Mind gyakrabban időzik az irodákban, helyettese és társtulajdonosa, az olasz származású brazil Raimondi társaságában. Naponta ez több órát tesz ki. Kifejezései mindjobban gazdasági és pénzügyi szótárakból valóak, kiszorítják a futballnyelv kifejezéseit: Nem is csoda. Irodai asztalán ez a tábla látható: Edson Arantes de Nascimento, direktor. És nem Pelé, a futballista. A „fekete gyöngyszem“ gyakran vonul visz- sza fényűző lakásába, amely az egyik város mögötti nagy palota kilencedik emeletén van. Bezárkózik oda feleségével és két gyermekével. Hiába, Pelé már fél lábbal „civilben“ van... Tomi Vince Az „EZÜSTKETTŐS“ Lenlngrádban annak Idején nagy volt az öröm. Elsősorban azért, mert ez a város lett az 1970-es műkorcsolyázó Európa- bajnokság színhelye, másrészt azért, mert a lenlngrádiaknak alkalmuk nyílt, hogy a világhírű Protopopov-házaspár hazai sikerét ünnepelhessék. Ám kissé másképp alakult a helyzet. Valóban Lenlngrádban zajlott le a műkorcsolyázó EB, de Ludmila és Oleg — szinte a sors Iróniája — éppen itt, Idehaza — nem vett részt a versenyen. Egy évvel előtte honfitársaik — Rodnyina és U- lanov elhódították tőlük az Eu- rópa-bajnokl, majd a világbajnoki címet, sőt végül még az 1970-es leningrádi EB-re való nevezésüket sem tudták kiharcolni. Nagy csalódás volt ez a város számára, de némi vigaszul szolgált, hogy mégis szerepel egy leningrádi páros a versenyen. Bár akkoriban alig tudtak valamit Andrej Szuraj- kinról és Ludmila Szmlrnová- ról, akik először Indultak ilyen kiemelkedő versenyen. Annál kellemesebb volt a meglepetés, amelyet ezek a fiatalok első Európa-bajnokl szereplésükkel szereztek, nemcsak honfitársaiknak, hanem az e- gész műkorcsolyázó-világnak. Bemutatkozásuk nagyszerű, sikerük váratlan volt. Első szereplés: Európa-bajnoki ezüstérem! „INASÉVEK“ PROTOPOPOV- NÁL Honnan bukantak elő? És hogyan kerültek ilyen hamar az európai élvonalba? Hogy e- zekre a kérdésekre választ kaphassunk, pár évvel vissza kell forgatnunk az idő kerekét. Akkoriban Protopopov elhatározta, hogy egy tehetséges fiatal párost nevel fel. A férfiak közül Andrej Szurajkinra esett a választása. A fiú művelt, olvasott, öntudatos és talán egy kissé keményfejű volt. Partnernőt is keresett melléje — a neve ma már nem fontos. És megkezdődtek az alapos és erőteljes edzések. Oleg éppoly szigorú volt védenceihez, mint önmagához. Beléjük oltotta, hogy a győzelemhez nem elég, ha valaki egy fokkal jobb — legalább tíz fokkal kell túlszárnyalniuk versenytársaikat. Ügy látszott, minden a legnagyobb rendben van, Andrej Szurajkint mégis belső elégedetlenség gyötörte. Arra a meggyőződésre jutott, hogy közte és partnernője között nagy jellembeli különbségek vannak, amelyek gátolják teljesítménye fokozásában. Kihasználta Oleg Protopopov hosszabb távolié tét — és „elvált“ partnernőjétől, hogy nyomban utána Ludmila Szmirnovával kössön e- gyezséget, akire már régebben felfigyelt, és úgy érezte, hogv ő lenne számára az igazi partner, vele sokkal többet és Jobbat tudnának produkálni. Csakhogy Oleg Protopopov más nézeten volt. A leányt túlságosan poétikusnak és kissé hűvösnek találta Andrej robbanékony temperamentumához. Egymást követték a megbeszélések, véleménykülönbségek merültek fel — de Andrej hajthatatlan maradt. Annyira jutott a dolog, hogy a fiatal pár végül Oleg Protopopovval is szakított. LUDMILÁVAL — OLEG NÉLKÜL A következő esztendőkben kemény harcot vívott Andrej. Presztízskérdést csinált a dologból; be akarta bizonyítani, hogy nem tévedett, amikor Lud- milát választotta. Hosszú és bonyolult folyamat volt ez. Andrej nemcsak a jégen vezeti Ludmilát, hanem az élet szellemi értékeit is felfedi előtte, hangversenyekre, színházba viszi, megtanítja őt a zene megértésére, értékelésére és átélésére. Mindezt azért, mert tudja, érzi, hogy a mükorcso- lyázás nemcsak sport és tech nika, hanem művészi átérzést is követel. Közben rengeteg a gond az edzésekkel, mert nem mindig talál megértésre, de Andrejuska kitart, nem adja meg magát. Magas, szinte még fiús hangján vitázik, magyaráz, bizonygat... Nem volt könnyű az út; de Andrej és Ludmila keményen állták a sarat. Sokban volt segítségükre mostani edzőjük Viktor Kudrjavcev is. És az eredmény törvényszerűen bekövetkezett. A leningrádi ezüst után a broadmoori VB-én szintén másodikok lettek, majd további ezüstöt szereztek a tavalyi Európa- és világbajnokságon, és ez idén Göteborgban, Tavaly Lyonban csak egy hajszálon múlott, hogy megelőzzék honfitársaikat, a Rodnyina—Ulanov párost. És azután jött Sapporo — ismét egy ,,e- züst“ került tarsolyukba. Ennél szebb eredményt egy ilyen fiatal párostól kívánni sem lehet. „Belőlem Oleg csinált bajnokot — Ludmilából én“ — mondja mosolyogva Andrej Szurajkin. De hangjában nyoma sincs a dicsekvésnek. Valóban így volt: és Andrej végtelenül örül, hogy nem tévedett, amikor Ludmilát választotta. Ludmila szótlan, rejtett mosolya is partnerének ad i- gazat. Aztán kissé álmodozva ránéz, és tekintetében ott sugárzik a hála, csodálat és a bizalom: „Mi ketten többre is visszük még...“ íj dolog, szép dolog: A TISZA SERIEGERT KIÍRT FUTÓVERSENY Bély — (Bief) község évtizedekkel ezelőtt nagyszabású sportversengések színhelye volt. Egész Bodrogköz felfigyelt az itt rendezett birkózó és más versenyekre. E szép tradíciót akartuk ápolni, amikor egy nagyobb szabású karácsonyi futóverseny megrendezésének gondolata felvetődött. Az ötlet a községünkből származó Pásztor János agyában született meg, aki jelenleg a ko- šicei Lokomotíva atlétája. Az első segítséget a TISZA vendéglő vezetőségétől kaptuk. így lett a készülő, húszkilométeres futóversenyből TISZASERLEG karácsonyi futóverseny. A szervező bizottság tagjai között ott találjuk községünk minden szervezetének, intézményének képviselőjét: A hnb, ág, az iskola, a sportszervezet, tűzoltók, a SZISZ, az Uzletvezetőség és a helyi katonai alakulat képviselőjét. Az ember nem is gondolná, menynyi tennivaló akad egy verseny megszervezésénél, előkészítésénél. Gondoskodni kell időmérőkről, kísérőkocsikról, átjelző, irányító ás tájékoztató táblákról, (• egészségügyi dolgozókról, győzelmi dobogóról, startrajt- számokról, díjakról Stb. A feladatokból mindenki lelkesen, lehetőségeihez mérten vállalta a ráeső részt. Mindnyájan izgalommal vártuk a verseny napját. Reggel 9 órára valamennyi szervező és rendező együtt volt. Tíz futó vágott neki a távnak. A célnál izgatott tömeg várta a versenyzőket. Néhány perccel 11 óra u- tán feltűnt Palkó Mihály alakja, aki meglepően köny- nyed, magabiztos futással közeledett a célhoz és megérdemelten nyerte meg az első évfo'vamot. Palkó ideje 1:8:12 óra volt. A második helyen Lenko Michal (1:9:02), a harmadikon Pásztor János (1:11:05) végzett. Külön öröm, hogy mind a tíz versenyző lefutotta a távot. Az ünnepélyes eredményhirdetésre a TISZA-ven- déglő teraszán került sor. A helyi iskola igazgatója beszédében többek között ezt mondta: „Nemes és hasznos kezdeményezés volt községünk fiataljai részéről a 20 km-es futóverseny megrendezése, amelyet a béke ünnepén a barátság jegyében indítottunk útnak. Közös összefogással valósulhatott meg a nemes vetélkedés. Érvényesült továbbá a sport békét és barátságot elmélyítő szerepe is, mert a részvevő szlovák és magyar futók között talán egy életre szóló barátság szövődött.“ Az eredményhirdetés után a TISZA-vendéglö által rendezett ünnepi ebéden vettek részt a versenyzők és szervezők. MAG GYULA
