Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-29 / 9. szám
NÉMETH iSTVANi 1 is**Ia, 15 tanir és m. Az Iskola olyan Intézmény, amely amíg csak létezik, gyűjti a tapasztalatokat. Ezeket aztán pedagógusai révén adják át a diákoknak. Végső soron minden iskola alappillérei a pedagógusok, hiszen őtőliik függ a színvonal emelése, minél jobb eredmények elérése. Ebben a fejezetben tehát szóljunk róluk. A äahyl középiskola, mint általában a többi csehszlovákiai magyar középiskola, bár ötven, száz, százötven éves múltra tekint vissza, szorosabb értelemben mindössze húszéves. Természetesen ez az Időszak sem volt problémamentes. Ha csak a már említett 1966-os különválást tekintjük, akkor Is kitűnik ez. Az önállósulás utáni időben pl. kilenc extern tanár működött az iskolán. A mai eredmény, ahogy a tizenöttagú tantestület állandó tanárokból tevődik össze. Persze a helyzet még nem ideális, mert a tizenöt pedagógus közül öt rendelkezik megfelelő végzettséggel. A többi tíz közül további négy képezi magát tovább. De milyenek is a šahyi magyar középiskola tanárai? Népszerűek, közkedveltek, közvetlenek, jól tanítják tantárgyaikat, szeretik a diákjaikat és szigorúak, mint mindenütt. Például Vas Ottó, akit az iskola József Attila Irodalmi Színpada révén nemcsak a diákok, a város és környékének lakói, hanem az ország magyar lakosságának egy része is ismer. A diákok így vélekednek róla: „A legjobb tanár Vas Ottó. Jól meg tudja magyarázni az anyagot“; „kitűnően bánik a diákjaival, mindig azt nézi, hol hogyan segíthet.“ „...megértjük vele egymást, közel áll hozzánk“; ... őszinte és természetes“. Van viszont egy ellentmondásosnak látszó vallomás is: „...mert mindenkivel szemben elnéző.“ Cseri Jenő tanár, aki már tizenöt éve tanít ezen az iskolán, s aki huszonöt éves pedagógiai gyakorlattal rendelkezik, így egészíti ki a Vasról szóló véleményeket: „Jó tanár, pedagógiai értelemben tud a gyerekek nyelvén beszélni.“ Singer Ambrus, az Iskola i- gazgatója Így summázza a véleményeket: „Szereti a gyerekeket.“ Vas Ottó nem újonc á szakmában, 1961-ben kezdett tanítani, orosz-magyar szakos tanár. Mi először is az iskola irodalmi színpadának munkájáról faggatjuk: — 1963-ban kezdtük. József Attila nevét tűztük a lobogónkra, s azt hiszem, nem lettünk hozzá hűtlenek. Az idén Weöres Sándor verseit mutatjuk be. A világirodalom kiválóságai közül Enzesberger, Vinokurov, Voznyeszenszkij versei szerepelnek műsorunkban. — Hallottuk, hogy bírálják is. — Sokan mondták és mondják, hogy ne szavaljak, hogy inkább csak irányítsak, rendezzek, vezessem a diákokat. Erre én azt válaszolom, addig érzem magam fiatalnak, addig bízom magamban, amíg magam is felléphetek a színpadra. És ne higgye senki, hogy ez hátrányt jelent. Sőt, én előnyt látok benne. Ha történetesen a- kadozik az előadás, nyomban ott a színpadon tudok segíteni. Ügy érzem, kicsit műfajommá vált ez a forma... — Két évig volt az iskola igazgatóhelyettese, miért mondott le erről a tisztségéről? — Mindig örülök, ha bemehetek az osztályba. Szeretek tanítani, és csak ott a diákok között érzem igazán jól magam. Zábrenszky Imre gyakorlati ember; méhész, vadász és nagyszerű biológus — mondja az igazgató. Korábban Želiezovcén tanított, alapfokon. Nem elégedett meg ennyivel, és most tovább képezi magát. Bár, mint di*k ahogy több Ízben hallottuk, kiváló biológus, épp ebben a szakban tökéletslti tudását. A diákok véleménye: „Érdekfeszítően tanít, nagy tudással rendelkezik“; „..nem tesz kivételeket“; „...jól ad elő, könyv nélkül magyaráz, nem vág e- gyik témából a másikba, sok mindennel kiegészíti a tananyagot...“; ....minden tanulójával megszeretteti a biológiát és e- zért érettségire nagyon sokan az ő tantárgyát választják. Sok tanulót küld a biológiai olimpiára.“ És mert jó kedélyű, vidám, szeretik is őt a diákok. Piri Lajos az iskola egyik legfiatalabb tanára; alig pár évvel ezelőtt végezte el a nit- rai PF-s matematika-fizika szakát, s most, akárcsak Zábrenszky Imre, ő is Magyarországon tanul tévúton tovább. Az igazgató elvtárs véleménye szerint jó matematikus: „Egyszer elindultam hozzá hos- pitálni, de megtorpantam az ajtónál, mert olyan lelkesen a- dott elő, hogy nem volt szivem megzavarni az óráját. Piri Lajos ebben az iskolában érettségizett, s most itt tanít. Több ilyen tanár is van az iskolában. Pl. Varga Gyula, Molnár Zoltán, Láncos Tamás stb. A kép tehát lassan egésszé kerekedik, látszik, kik és milyen pedagógusok tanítanak az iskolán. Természetesen, még nem teljes a tabló, hiszen nem szóltunk Diósi Gyuláról, a legidősebb tanárról és az írásai révén országosan is ismert Sági Tóth Tiborról, valamint a legszigorúbb tanárról sem. Az történt ugyanis, hogy a kérdőívünk legvégén arra kértük a diákokat: tüntessék fel azt a tényt, amelyről nem e- sett szó eddig, de amiről, ha az iskoláról beszélünk, okvetlen szólni kell. Erre a kérdésre az egyik diák a következők képpen válaszolt: „Nem beszéltünk a legszigorúbb tanárról, ez pedig...“ — Szigorú? — tűnődik el Korpás Pál egy pillanatra. Magyarból nem bukott meg senki. Az én tantárgyamat kedvelik a gyerekek. A diákok így vélekednek róla: „A legképzettebb tanár Korpás Pál. Jól tud magyarázni; a- karva-akaratlan odafigyel az ember és Így önkéntelenül megtanulja a tananyagot.“; „...figyelembe veszi azt is, hogy hogyan kapcsolódik be a diák a tanításba. Igazságosan osztályoz.“; „...mind a magyar, mind a szlovák nyelvben tökéletes.“; „a tananyagot jól megmagyarázza és a problémákat közösen oldjuk meg“; „a tananyagot kibővíti saját tapasztalataival. A diákok beszámolókat tartanak olvasmányaikról, mások a módszerei.“ — Magyarázataimban csak a leglényegesebb tényekre szorítkozom. Az év elején pl. voltak ezzel kapcsolatban bizonyos problémáim. Az elsősök nem tudták, hova is akarok kilyukadni, amikor magyarázni kezdtem. De aztán megszokták a módszeremet. — A diáknak is meg kell szoknia a tanító módszerét. Ha megtalálja az ember a tanár és a diák együttműködésének megfelelő formáját, akkor e- redményesebb lesz vagy legalábbis lehet a munkája. — Szigorú vagyok. Nem vagyok engedékeny, az tény, de hogy valamiféle vasszigort tartanék, azt nem mondhatom. I- gyekszem persze szigorúságom elveit és értelmét a diákokkal is megértetni. Igyekszem megértetni velük, hogy nem a jegy, hanem a tudás a fontos, de azt hiszem, így van ez rendjén — fejezi be rövid vallomását. Aztán még sokat beszélgetünk, pl. arról, hogy mennyit is dolgozik hetente, mit olvas, mi mindent kell tudnia ahhoz, hogy jó tanára lehessen a diákjainak stb. Singer Ambrus igazgató véleménye: — Én, ha Korpás Pál nevét említik vagy ha felőle érdeklődnek, mindig mondom és bizonyítom, hogy ő az iskola oszlopa. Nyolc éve tanít itt, és örülünk, hogy idejött. És az idősebb, tapasztaltabb kolléga, akit a diákok, a leggyakrabban vele egyszerre említettek, véleménye akár szakmai értékelésnek is beillik: — Szigorúsága nem öncélú és erőltetett; a gyerekekkel összhangban alakítja ki, s ez nagy előnye. Ha még pontosabb akarok lenni, akkor azt kell róla mondanom, hogy szigorúsága a tanár és a gyerekek által kölcsönösen betartott szigorúság. Következetes, és ami a legfontosabb: a tananyaggal együtt társadalom- és emberismeretet is nyújt.“ Ez pedig, valljuk be, nem könnyű dolog. Vagy talán túl szép és szabályos a kép? Meglehet, de ne csodálkozzunk rajta. Azóta, hogy a magyar iskolák kitár ták kapuikat, húsz év telt el, és ilyen eredményeket is ki tudnak mutatni. KIS KÖZSÉG - NAGY SZERVEZET — Milyenek a Cenkovcei JCsenke) fiatalok — kérdeztük egy középkorú férfitól még az autóbuszban. „Milyenek, milyenek...“ — tűnődött egy kicsit, s aztán így válaszolt: „Nem ismerem őket, mert mi a kocsmába járunk, ők pedig a kul- túrházba." Azt hiszem, kevés olyan község van az országban, ahol ilyesmivel dicsekedhetnének. Pedig Cenkovce — ez az északcsallóközi község nem nagy település — mindössze 560 lelket számlál. Sőt, esetleg azt is gondolhatnánk, hogy ilyen kis faluban egy valamirevaló ifjúsági szervezetet sem lehet összehozni, s lám, ők nemcsak léteznek, dolgoznak, hanem a falu minden jelentősebb megmozdulásában részt vesznek. ők gondozzák a kultúrházat és a népkönyvtárat, vasárnaponként filmet vetítenek a gyerekeknek és a felnőtteknek, mulatságokat, teaesteket szerveznek, előadásokat, műsoros esteket tartanak. Segítenek az iskola pionírszervezetének. Ha szükséges, társadalmi munkát vállalnak a szövetkezet gyümölcsösében és másutt. Farkas Imre, a SZISZ Cenkovcei alap- szervezetének alelnöke és az ifjúsági klub vezetője mondja: „Általában mi adunk a többi társadalmi szervezet gyűlései és közgyűlései alkalmával műsort.“ Egyébként azt is vállalták, hogy az új kultúrotthon építésénél annyi munkaórát dol- doznak le, amennyire szükség lesz. Szóval, mintha csak az ifjúsági szervezetek nagykönyvéből olvasnánk és sorolnánk a munkaformákat. A kocsmába ugyan néha benéznek, de a fiúk azért, hogy málnát igyanak, a lányok pedig hogy cukorkát vásároljanak maguknak. Persze, nekik egy kis szerencséjük is van. A falu vezetősége a gondjaikra bízta, illetve rendelkezésükre bocsátotta a régi iskola épületéből lett kultúrházat, a szövetkezet pedig anyagilag támogatja őket, s így valóban nem kell szórakozásért a kocsmába menniük. Szervezeti életük, ahogy általában faluhelyen, náluk is péntekre, szombatra és vasárnapra szorítkozik, de azért máskor sem üres a kultúrház. Egyszer a zenekar próbál, máskor a kézimunkakor találkozik, vagy a fotósok, rádiósok jönnek össze, legújabban pedig már a sportolók is betérnek ebbe az egyszerű épületbe. Ha úgy este felé vetődik ide az ember, látja, hogy a fiatalok hármasával, négyesével tartanak a kul- túrotthonba. Különben, hogy mi mindent csinálnak a fiatalok ebben a szervezetben, azt még a riporter sem tudja egészen pontosan számba venni, mert ahány ember, annyi újdonságról, annyi új meg új munkaformáról szól, s ha kifogy belőlük, akkor sorolja a sikeres rendezvényeket, felidézi az emlékeket... Mikor sporttevékenységükről érdeklődtünk, Vígh Antal volt alelnök megjegyezte: „Hogy mást ne említsek — nálunk nemcsak a fiúk futballoznak, hanem a lányok is. És néha tüzesebbek, mint a fiúk“ — mire a körülöttünk álló lányokból kitör a nevetés. Az egyik mérkőzésükön ugyanis még valami hajcihő is volt. Egyébként áldott jó lelkek, nyugodtak, s akár hosszú órákon keresztül is elüldögélnek a kultúrotthon kályhája mellett és varrogatnak. A közmunkakor vezetője Kovács Aranka. Ő szeret és tud is a lányok közül a legjobban és legszebben hímezni. S mivel ő javasolta, hogy hozzanak ilyen kört létre, őt tették meg a lányok vezetőjükké. Dolgoznak odahaza is, de jobbára a kultúr otthonban varrogatnak. Körülilltk a duruzsoló kályhát, tereferélnek, az ujjaik közben fürgén járnak. Megkérjük Arankát, mutasson meg néhány „alkotást“, s ő kiTÉNYEK Élelmiszertermelésünk tükre A mezőgazdasági termelés néhány esztendővel ezelőtt még óriási nehézségekkel küzdött. Ha figyelembe vesz- szük, hogy a mezőgazdasági termelés milyen változásokon ment át, akkor ez nem is olyan meglepő. A magán- gazdaságok és szétaprózott földeken megalakult a szocialista nagyüzemi gazdálkodás, ami nem ment simán. Mindenekelőtt le kellett küzdeni az emberek lelkében évszázadokon át gyökeret vert világszemléletet, majd meg kellett őket tanítani a nagyüzemi gazdálkodás elveire. El kellett látni a termelést gépekkel, vegyszerekkel. Ma már senki sem vonja kétségbe, hogy helyes volt a mezőgazdasági termelés átalakítása, ami nélkül soha nem jutottunk volna idáig, hogy manapság van elegendő hts, kenyér, tej, tojás, zöldség, gyümölcs és egyéb élelmiszer. Nem vitás, hogy ez az élelmiszerbőség a mezőgazdasági dolgozók szorgalmas munkájának eredménye. Viszont az sem hagyható szó nélkül, hogy 1948 óta államunk közel 107 milliárd koronát fordított a mezőgazdasági termelés fejlesztésére. Ez a beruházás módfelett kifizetődött. Mezőgazdasági termelésünk ma fedezi élelmiszerfogyasztá- sunk 80 százalékát. Ugyancsak saját forrásból fedezzük majd az ötödik ötéves tervben számba vett fogyasztásnövekedést, de feltételezhető, hogy a későbbi években már önellátókká is válhatunk a legfontosabb élelmiszeripari cikkekben. Am nem olyan egyszerű dolog ez, mert a háborá előtti helyzethez képest 700 000 hektárral csökkent a megművelt föld területe akkor, amikor a lakosság száma erősen megszaporodott. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy kisebb területen termesztjük az élelmet több embernek. Még így is előbb járhatnánk a mezőgazdasági termelés fejlettsége terén, ha nem- játszottak volna közre fékező tényezők. Sajnos, nemcsak a föld „fogyott el“, hanem a- zok száma is megcsappant, akik megművelték. A háború előtti helyzethez képest a mezőgazdasági dolgozók kétharmada fordított hátat a földnek. 1948 óta felére csökkent a mezőgazdasági dolgozók száma. Míg 1948-ban egy mezőgazdasági dolgozóra átlag 5,8 fő jutott, most — átvitt értelemben — egy mezőgazdasági dolgozó 12,04 állampolgárt tart el. 1970-ben másfélszer több marhahúst és 2,7-szer több sertéshúst termeltünk, mint a háborút megelőző utolsó esztendőben. Az egy főre eső húsfogyasztás az 1936. évi 34 kilóról 1970-ben 72 kilóra fokozódott. Az egy főre eső hús- fogyasztásban a KGST tagállamai között az első helyen állunk. A mezőgazdasági termelés az utóbbi években teljesen konszolidálódott. Megmutatkozott ez különösen az 1968-as politikai válság idején, amikor az antiszocialista elemek mesterkedései ellenére is zökkenésmentesen folyt a termelés, és egy pillanatra sem volt zavar az élelmiszerellátásban. Következik: Az anyákról és gyermekekről való gondoskodás nálunk és Franciaországban P. L. terít néhány térítőt, abroszkát. Egyszerű minták, jó színkompozíciók. Látszik, nem újonc a szakmában. Kitől tanulta? — kérdeztük? — Az anyukámtól. Mikor az iránt érdeklődünk, hogy ki az ügyesebb, az anyuka vagy a lánya, Iáiható sajnálattal vallja be, hogy egyelőre még mindig a mama munkái szebbek. Aztán elrakja a térítőkét, kis gobelineket, belegyömöszöli a táskába a kézikönyveket és képeslapokat, szakfolyóiratokat. A tervezett őszi kiállításon biztos mindenkinek tetszeni fognak a lányok készítette munkák. Különben Kovács Aranka Bratislavában dolgozik az egyik számítóközpontban, s a kézimunka jelenti számára a kikapcsolódást és a szórakozást, mint ahogy Holocsi Teréziának a munkája elvégzése után az irodalom és az irodalmi körrel való munka jelenti ugyanezt. Eddig Leninről szóló verseket szavaltak, Gyurcsó István verseit mutatták be, s mint ahogy már említettük, ők adnak műsort az évzáró közgyűléseken. Es még valami. A fenti volt alelnök elnevezés nem elírás. Itt ugyanis nyugodtan mondhatjuk valakire, hogy volt alelnök, vagy volt elnök, senki sem haragszik meg érte. Mindenkinek jut feladat, s ha valaki esetleg saját hibáján kívül kénytelen lemondani, vagy egy időre megválni tisztségétől, akkor sem neheztel, nem vonja ki magát a további munkából. Holocsi Terézia találóan mondja: „Itt KGST — vagyis közös gazdasági segélynyújtás elvei alapján dolgoznak, élnek. Ha pl.; valamelyik szomszédos községbe mennek szórakozni, akkor együtt mennek leányok és fiúk és így együtt is jönnek haza. S mindennek a lelke a népszerű Öcsi, azaz Kvarda József, a SZISZ helyi szervezetének elnöke. Egyébként hadd említsük meg, hogy két éve már írtunk róluk lapunkban, s akkor is ő volt az elnök. Időközben persze megjárta Prágát, de a- mtkor visszajött, mindenki természetesnek találta, hogy újfent ő vezesse a szervezetet. S úgy látszik, nem választottak rosszul, mert az ő irányításával meglehetősen nagy ifjúsági szervezet jött létre ebben a kis községben. -nth-
