Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-02-29 / 9. szám

új ifjúság 3 LÁNYOK A BRIGÁDBÓL A színhely Pastuchy (Patas), a Csallóköz egyik kicsi, ezer lakost sem számláló falujának főutcája. Egy bi­cikliző gyerkőctől kérdem, merre menjek, hol a szövetkezet irodája. — Az arra van — mutat vissza­felé — de emerre menjen, az öreg Iskolába. Ott van mindenki. Évzáróz­nak — teszi hozzá tárgyilagosan, per­sze irónia nélkül. A kopottas, öreg iskolaépület zsú­folt tantermének ajtajában állok meg, s hallgatom, ami elöl, a táblánál zaj­lik. Az elnök beszél, a ledolgozott és lezárt gazdasági esztendőről. Az év­záró nem most kezdődött, régóta tart. Ez már a vita, ami pontosabb fogal­mazással nem más, mint a gazdasági eredmények tényszerű, ünnepi kon- statálása. Nem tudtam, hogy itt ma évzárót tartanak. A szövetkezet ker­tészetében dolgozó szocialista ifjúsá­gi munkabrigád tagjai után jöttem — megnézni, hogyan dolgoznak, meg­hallgatni, mit mondanak, megtudni, mit jelent Itt a szocialista Ifjúsági munkabrigád fogalma, mi a fedeze­te? Egy öregember szólít meg, mi já­ratban vagyok. Hát mondom, miért jöttem, s már Integet is a széksorok felé. A hívást észreveszik. A hívott feláll, s kijön az ajtóba. Bemutatko­zik, Horváth Jánosnak hívják, ő a szövetkezet kertésze. Mondom, miért jöttem, s mér invitál is befelé a szomszédos tanterembe, ahol fehérte- rítós ünnepi asztalok várják a befe­jezéshez közeledő évzáró részvevőit. Poharamba bort, kérdéseimre választ kapok. A brigád tizenhárom tagú. Hogy a tizenhármasnak nem kel hagyományos jelentést tulajdonítanom, sőt éppen fordítva, hiszen a lányok mind a ti­zenhármán ma különösen szerencsés napot értek meg, megkapták takaros év végi osztalékukat. Aztán a lányok közül Is előkerítenek négyet. Mind a négy fehér kötényben jön, a konyhá­ról hívták őket ide, most ott segít- keznek. Sági Erzsébet, Tóth Erzsébet, Csicsai Irén és Tengelics Jolán — mutatkoznak be. Követelem a továb­bi kilenc brigádtagot, de azt mond­ják, azoknak most dolguk van, s ők különben is elég beszédesek, csak győzzem kérdezni őket. Hát kérdezek. Hatvankilencben alakították meg a brigádot, s azóta minden rendben, fennakadás nélkül zajlik. A SZISZ helyi szervezetének vezetője Bránik Károly mérnök volt, a szövetkezet zootechnikusa, de ma az első nap, hogy már nem dolgozik Itt. Munka­helyet változtatott, elköltözött. Az ifjúsági szervezetben betöltött funk­cióját Bognár Ernő vette át, de 6 sincs jelen, Bratlslavában dolgozik, s ottani munkahelyen is a szervezet vezetőségi tagja, őt találták hát a legtapasztaltabbnak, legmegfelelőbb­nek a megüresedett vezetői tisztség­re. Az nem hiba, hogy az új SZISZ- elnök csak hétvégén tartózkodik Ide­haza, hiszen hétköznap a lányok s a többi, rendszerint falun kívül dol­gozó fiatal csak alkonyatkor szaba­dul, szezonban még ennél is jóval később. Na és a falu a héten ka­pott új iskolát, az új iskolába új igazgatót, aki a tegnapelőtti szülői értekezleten mutatkozott be a falu­nak. Bíró Miklósnak hívják és 6 meg­ígérte, segít majd a fiataloknak, dol­gozni akar a SZISZ-ben. Mér meg is egyeztek, rövidesen tánccsoportot alakítanak, ez lesz az első lépés, mert ezt szeretnék leginkább a fia­talok, főképp a lányok. Mert panasz­kodnak is a beszélgetés folyamán, hogy ritkán táncolhatnak, nincs ze­nekaruk, pedig táncolni gyakrabban eljárnának, össze kell verbuválni egy zenekart, de persze beat-et, mondják a lányok, de hát, úgy látszik, a falu legényei nem gitárszónál születtek. Aztán rátérnek az eddigi legnagyobb problémára, ami a mai nappal ugyan­csak megoldódott. Nem volt ugyanis megfelelő kultúrhelylségük, de a hé­ten az öreg Iskolaépületből az újba költöztek a gyerekek, s ez most itt maradt, a régi Iskolából klub, könyv­tár meg presszó lesz. A szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság anyagi segítségével rövidesen rendbehozzák, átalakítják, kifestik, berendezik a ré­gi iskolát. A lányok azt mondják, pillanatnyilag ez még egy zenekar­nál is többet ér. Röviden ennyit abból, amit a lá­nyok mondtak. Nem volt nehéz meg­győződni róla, hogy őket négyüket s a jelen nem levő kilencet valami ösz- szetartja, valami közös bennük. Közös célok, problémák, megnyilvánulások, munkaformák, közös gondok és kö­zös örömök, tervek. S abból, amit Halász János, az efsz elnöke és Horváth János, a kertész, a lányok közvetlen munkatársa mon­dott, az tűnik ki, hogy mióta a bri­gád megalakult, a lányok összetar- tók, határozottan jó a munkaerköl­csük, a munkakedvük, nagyobb a fe­lelősségérzetük, nagyobb a jövedel­mük, és természetesen lényegesen na­gyobb a munkaproduktivitás is. Mi­előtt ezt néhány számmal igazolnám, hadd mondjam el: ebben a szövetke­zetben ez a brigád termeli a járás és talán az ország egyik legjobb mi­nőségű csemegepaprikáját, amit az­tán a konzervgyárak olajban tartó­sítva bocsátanak a piacra. A most le­zárt évben a tervezett hatszázezer korona értékű paprika helyett 1.015.000.— értéket termeltek, tehát a dupláját. Mindez annak tudható be, hogy munkájukban a brigádforma ér­vényesül. Tizenöt vagon helyett hu­szonkét vagont termeltek, tizenkét hektárnyi területen, üvegház nélkül, saját nevelésű palántákból. Az új kötelezettségvállalásuk már papíron van, s természetesen nagyobb a ta­valyinál. A keresettel, a munkával, a bri­gádformával elégedettek a lányok. Csak a munka utáni szórakozás hiányzik, ezen a téren kellene sokat tenni. Megérdemlik. Az alap most már megvan, övék a régi Iskolaépü­let. Elmentem az ú Iskolába, felkeres­tem Bíró Miklóst, az új Iskolaigazga­tót, hogyan képzeli el ezt a segítsé­get, mit szeretne tenni. Elbeszélget­tünk. Tervei okosak, hasznosak, va­lósak, bízni lehet bennük. Megkerestem a helyi nemzeti bi­zottság elnökét, Füst Ernőt is. Ezt mondta. „Egyelőre rendbe tesszük a régi Iskolát, s nemsokára nekifogunk az új kultúrház építésének. Ez már biztos, reális terv. Falunk megér­demli, többet Is érdemel. A népmű­velésre, a kultúrára nagyon nagy fi­gyelmet szeretnénk fordítani a Jövő­ben.“ Igen, megérdemlik. S befejezésül hadd Idézzek még egy mondatot az Iskolaigazgató sza­vaiból. „Én még a hódító tévé virág­korában sem tudom elképzelni, hogy az ember meg tudjon lenni társas­élet nélkül. Én erre építek. Oj mun­kahelyemen, ebben a faluban csak ez határozhatja meg Iskolán kívüli te­vékenységemet“. Emberekkel beszélgettem, s meg­győződésem, jóra akar építeni a falu tanítója, s ebben az egész falu segít­ségére lesz. Mert Igénylik, mert már nagyon megérdemlik. \ RESZELI FERENC A SZÁMÍTÓGÉP „COBOLUL“ BESZÉL Bene Zsolt körülményei úgy hoz­ták, hogy két év után abbahagyta a Vegyészeti Főiskolát, de ezt követően egy esztendőn belül már szakma volt a kezében, méghozzá remek szakma. Ma egy T—200-as típusú számítógé­pen programozóként dolgozik. — Ezt hogy csináltad? — Jelentkeztem arra a felépítmé­nyi iskolára, amelyet egy éven belül programozóként, szakbizonyltvánnyal a kezemben fejeztem be. — Olvasóink számára bizonyára nem lesz érdektelen, ha az iskola címét is megírjuk. — Programovanie a obsluha samo­činných poőítaőov, 1 Bratislava, No­vohradská ulica. Persze azt is el kell mondani, hogy a szakképesítést nyúj­tó felépítményi osztályok egy termé­szettudományi és főleg matematikai irányzatú, specializált gimnázium fel­építmény! osztályai, s az az érettsé­gizett fiatal, aki ide jelentkezik, ren­delkezzen a lehető legjobb matema­tikai osztályzatokkal, illetve olyan matikus legyen, hogy a bonyolultabb számítási feladatokat is meg tudja oldani. Egyszóval a gimnáziumok és középiskolák legjobb matematiku­sainak vannak esélyei a felvételin. Hadd említsem meg, hogy a középis­kolai matematika, fizika és kémia olimpiák győztesei közül sokan ke­rülnek ide. De azért nem kell megi­jedni. Aki a középiskola matematika­anyagát tökéletesen tudja, s szereti a természettudományi tantárgyakat, — az csak bátran jelentkezzen. A tan­tárgyak? Heti 16 óra matematika, 8 óra programozáselmélet, 2 óra köz- gazdaságtan és tíz óra gyakorlat. Eb­ből négy óra gép mellett, valamilyen számítógéppel rendelkező üzemben, hat óra pedig az Iskolában. Ezenkívül a tantervben szerepel még két óra elektrotechnika is, és van két vá­lasztható, de nem kötelező segédtan­tárgy, a gépírás és az angol nyelv, amelyek tudvalévőén sokat jelente­nek a programozás gyakorlatában. — Milyenek az elhelyezkedési le­hetőségek? — A számítóközpontok már előre lefoglalják az Iskola növendékeit, s mondhatom, ezen a területen nincs elhelyezkedési probléma. Hazánkban egyre szaporodnak a számítógépek, s egy középnagyságú számítógép 60— 80 százalékos kihasználásához mini­Az NSZK-ban aranyszakmának nevezik, Angliában jelenleg több mint ötven­ezer magafajta programozóra lenne szükség. Persze mindez nem az ér­deklődés hiányának tudható be, ha­nem a számítógépek hirtelen betöré­se miatt van. Az előbb elmondott ádathoz hozzátenném, hogy tudomá­som szerint nálunk egy számítógépre jelenleg 20—25 programozó esik, és állandóan új és új központok léte­sülnek. Míg 1965-ben csupán harminc középnagyságú számítógép volt ha­zánkban, 67-ben már 107, és manap­ság 450—500 dolgozik. Épp most ol­vastam egy szakcikket, amely szerint 10—15 000 programozóra lenne szük­ség. Meggyőződésem, hogy akik ezt a szakmát választják, elégedettek lesznek, szeretni fogják, hiszen ko­runk egyik legújabb és nagy per- szpektívákkal rendelkező területén fognak dolgozni. — És a kereset? — A végzett diákok programozó­ként és operátorként helyezkedhet­nek el. Az utóbbit rendszerint lányok végzik, és fizetésük 1600—2200 ko­rona között mozog. A programozók hároméves gyakorlat után 2800—3200 koronát keresnek. Persze tudni kell jól programozni, s a tapasztalatok alapján csak azt mondhatom, hogy mindez az ember képességeitől függ — Milyen a munka, milyenek a munkafeladatok? — Én nagyon szeretem, mert rend­kívül érdekes és korántsem egyhan­gú. Jómagam közgazdasági jellegű problémákkal foglalkozom. Évente mintegy 3—4 alkalommal továbbkép­ző tanfolyamokon veszünk részt. Olyan hivatás ez, amely éberen tart­ja az ember figyelmét, hiszen állan­dóan új és új meglepetések jönnek, amelyek nem csak a szakmabelieket, de a laikusokat is érdeklődővé for­málják. Ki ne hallott volna napjaink­ban a számítógépekről, s ki ne sze­retne többet tudni róluk. A bratlsla- vai Slovnaftban például a számító­gép egy óra alatt elvégzi az egész üzem alkalmazottainak bérelszámolá­sát, ami különben igen sok ember egész havi munkája volna. Tataroz­zák például a Szlovák Nemzeti Szín­házat, hozzáépítettek. Az összes sta­tikai és dinamikai számításokat egy kis számú munkacsoport végezte szá­mítógépen. Rövid idő alatt, kevés em­ber, abszolút pontosan és megbízha­tóan. Én pillanatnyilag szintén érde­kes feladaton dolgozom: munkaerő­statisztika: Kb. 80—90 táblázatot kell most elkészítenem. Ugyanott dolgo­zom, ahol a katonai szolgálat előtt és az iskola befejezése után három hónapig is dolgoztam, a Magasépítő Vállalatnál. És hadd mondjak még el néhány idevonatkozó érdekességet. A progra­mozóknak ismerniük kell a világ leg­újabb és talán legfunkcionáltabb nyel­vét,, a cobolt, amely nem más, mint egy univerzális programozói világ­nyelv. Ember és ember között alkal- mazhatatlan, de gép és ember köny- nyen megérti egymást „cobolul“, hi­szen a számítógép kompilátora ugyan­csak elmés tolmácsszerkezet. Nem kell megijedni, nem szó szoros ér­telemben vett nyelvről van szó, ha­nem egy matematika szabályokra es törvényszerűségekre konstruált nyelv­ről, amelyet az említett iskolában természetesen megtanítanak. Persze alakulóban van egy másik programozói nyelv is, amelyből be­szélgetésünk alkalmával sikerült el­lesnünk egy mondatot. Ha a számító­gépben valamilyen műszaki zavar áll be, a programozók azt mondják: a gépnek fejfájása van.-kszl­A prágai Vlagyimir Iljlcs Lenin Múzeum — Lenin Prá­gában és Csehszlovákiában címmel — képzőművészeti pályázatot hirdetett az Orosz- országi Szociáldemokrata Munkáspárt VI. konferenciá­jának 60. évfordulója alkal­mából. A versenyen minden 9—19 éves fiatál részt ve­het olyan festménnyel, gra­fikával, rajzzal, kolázzsal, amely Lenin hazánkban va­ló tartózkodásának egy moz­zanatát örökíti meg. A pá­lyamunkákat 1972. április 7- lg kell beküldeni a múzeum címére. ORVOSSÁG A TEJBEN A tej kétségkívül a leg­táplálóbb és legegészsége­sebb élelmiszerek közé tar­tozik. Sajnos, ezt nem na­gyon vesszük figyelembe, pedig a kutatóintézetekben megállapították, hogy egy liter tej a felnőtt szervezet napi mészszükségletét 150, a foszforét 115, a B2 vita­minét 100, a fehérjéét 60 (ebből az állati fehérjéét 100), a Bi vitaminét 40, az Ai vitaminét 30, és az em­ber egész kalóriaszükségle­tét szintén 30 százalékban fedezné. Eszerint a vason és C-vitaminon kívül minden olyan származék megtalálha­tó a tejben, amely a mi „ci­vilizált“ egyoldalú étren­dünkből hiányzik. LEGMELEGEBB HŐFORRÁ­SAINK Hazánk rendkívül gazdag gyógyhatású hőforrásokban. A legmelegebb hőforrás Kar­lovy Varyban buzog, hőmér­séklete 72 Celsius fok. Ka­pacitása percenként 1800 li­ter. További sorrend: az egyik pleSfanyi forrás vize 69,7 fokos, a Sklené Tepli­ce-! forrásé pedig 53 fok. (P)

Next

/
Thumbnails
Contents