Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-24 / 34. szám

V 4 • «f* P Délhúsa Gjon Kicsit nehéz kiejteni ennek az albán származású ma­gyar énekesnek a nevét, de hogy így is milyen sokan megjegyezték, azt abból is megállapíthatjuk, hogy a Ma­gyar Rádió Csak fiataloknak című műsorában rögtön a bemutatkozás után kérték számait. Először a Táskará­dióban, Szilágyi János műsorában hallottunk róla. Meg­tudtuk, Gyulai Gaál János felfedezettje milyen fiatal, és ekkor hangzott el az a bizonyos Űszi levél, mely a Rá­dió más kívánságműsorában is felcsendült azóta. Ér­dekes egyéniség, univerzális előadó. Számait maga szerzi, ő írja a szövegét, gitározik, énekel. A nyári hó­napok folyamán sok ezren látták a SZOR-on, a tánc­dalfesztiválon pedig kétmillió tv-néző ismerkedhetett meg vele. Magas, szemüveges fiú, és ami ma már nem utolsó követelmény egy énekestől: jól mozog a színpadon. 1971-ben, a salgótarjáni amatőr könnyűzenei fesztiválon ezüstdiplomát nyert. Bemutatkozott az országos diák­napokon is. Nem a beat progresszív irányának művelője, stílusa a népdal és az olasz tánczene keveréke. Az űszi le­vél régebbi keletű, a Kóstold meg, a Megvalósult ál­mok, a Ha hallod a harangok hangját és a többi „slá­gergyanús“ szerzeményei is korábbiak. Hetedik éve gi­tározik, játszott már zenekarban is. Tizennyolc éves. Kedvenc énekesei közé tartozik Jósé Feliciano, vala­mint Nana Mouskouri görög énekesnő. A vokális ze­ne híve, nagyon szereti az amerikai Beacb Boys és a Mamas and Papas együtteseket. Természetesen a Beat­les sem maradhat ki a vokális nagyságok közül. Tervei között szerepel létrehozni egy saját együt­test, amely angol számokon és a maga szerzeményein kívül olasz dalokat is műsorra tűzne. Érdekes szín­folt lenne a magyar könnyűzenei életben egy tiszta vokális zenekar, amely a dallamos beatnek' és a pop­nak nem a kommerszebb válfaját képviselné. E. L. A Provence* ■“ tücsök Mathieu apám. Arcade Mathieu sírköveket fa­ragott. Ezzel a munkával bizony nem vihette sokra, de egyébként sem gaz­dagodhatott volna meg, mert utánam még tizenhárom éhes szájjal szaporo­dott a család. Édesanyám húsz év alatt hét lányt és hét fiút szült. Közben szo­ciális segélyként ötszobás lakást kap­tunk Avignon külvárosában, de to­vábbra is meg kellett húznunk a nad- rágszíjat, ha élni akartunk. Életem legszebb napja volt, amikor négy évvel ezelőtt szüleimnek egy 14 szobás, kertes házat vettem. Először akkor éreztem hasonló érzést, amikor hazavittem életem első keresetét; száz frankot, félhavi munkám bérét... A csodálatos Provence ősrégi Avig­non városában, ismeretlenül, névtele­nül élt addig a bizonyos novemberi napig, amely gyökeres változást hozott a félénk, törékeny kislány életébe. Ahogy megjelent a televízió képernyő­jén a tehetségkutató műsorban, a né­zők nem akartak hinni a fülüknek. Mintha csak Edith Piafot, a felejthe­tetlen sanzonénekesnőt hallották vol­na. Sőt, mintha ennek a bájosan gyer­meteg kislánynak még gazdagabb, íze- sebb lett volna a hangja a nagy Pia- fénál. A francia közönség egyszeriben a szívébe zárta. Majd a beat hőskorá­ban lírai, lágy hangvételű sanzonjai­val meghódította az egész világot. Edith Piafot verébnek hívták. Mireil- le-t? tücsöknek nevezte el a hálás kö­zönség. Találóbb nevet nem is kapha­tott volna, mert ő valóban oly fárad­hatatlanul és kiapadhatatlan változa­tossággal ciripel a dobogón, akárcsak a tücsök, és trillázik, mint a pacsirta, szinte lelke mélyéből pattognak a sza­vak, mint fából a szikrák. Egyik pilla­natban magasan szárnyal a hangja, majd szinte viliódzik, derűt, vidámsá­got áraszt mindenfelé, hogy röviddel később szomorúság, keserű árnyék nyomja el. Bú és öröm váltakozik da­laiban, akárcsak az életben. Akárcsak az ő életében... Mireille Mathieu élete olyan, mint egy mese, amelyhez hasonló a legjobb meseíró fantáziájában is csak ritkán születik. Hagyjuk ezért a meseírókat. Hadd mesélje ^ ö maga, mi volt ki­pattanó szerencséjének és csodálatos karrierjének titka. —0— Néha az az érzésem, hogy az egész csupán álom. Karrier, siker, anyagi gondoktól mentes élet. Valamikor még álmodni sem mertem volna arról, hogy ilyen Jó sorom lesz. Szüleim olyan szegények voltak, hogy 19 éves koro­mig még azt sem engedhettem meg magamnak, hogy a tengert lássam, bár egész gyermekkoromat és ifjúságomat a Földközi-tengertől alig 100 kilomé­terre töltöttem. Amikor 1948. július 22-én Avignon- ban megszülettem, szüleim kétségbe­ejtő körülmények között éltek egy ro­gyadozó ház két helyiségében. Édes­(FolytatjRk) (ná) VUrellle Mathieu a francia könnyűze­ne nagy öregjével, Gábriel Chevaller- val. vikt#r Az idei bratislavai könnyűzenei fesztiválon a zsűri a Bronz Lírát Zahradník-Krecmár Vá- nek című szerzeményének ítélte oda, amelyet Viktor Sodorna énekelt. Viktor Sodorna nem tartozik a kezdők közé. „Proc básné písu vám“, „Haló détátko“ és „Rusalky“ című slágereit a könnyűzene kedvelői bizonyára jól ismerik. Annál kevesebbet tudunk azonban előadójuk­ról. Ismerkedjünk meg a rokonszenves, hu­szonhat esztendős énekessel. Viktor Sodorna eredetileg kerámikusnak ta­nult Bechynében, de már az iskolában is éne­kelgetett. Diáktársaival zenekart alapított, és jelentkezett a „Tehetségeket keresünk“ éne­kesversenybe. Első próbálkozása pompásan si­került. Helena Vondráöková mögött a máso­dik helyen végzett. A siker után alighanem va­lamelyik zenés színházban kötött volna ki, de néhány nap. múlva bevonult katonai szolgálat­ra. — A hadseregnél sem tudtam meglenni mu­zsika nélkül — emlékszik vissza a pálya kez­detére Viktor Sodorna. — Zenekart alapítot­tam. Leszerelés után pedig már minden sza­bad időmet az éneklésnek szenteltem. Először a Mefisto-együttessel dolgoztam, aztán elfo­gadtam a The Matadors ajánlatát. A közönség lassan kezdett megismerni. Ebben az időben a lassú blues-ritmus híve voltam. 1968-ban az Apollobeat tagja lettem. Petr Spálenyval be­tanult Petr, Viktor és Go, Go című műsorunk azonban nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Rájöttem, hogy énekes alkatunk nem nagyon fér meg egymással, ezért szakítottam az Apollobeat-tel, és elhatároztam, hogy saját együttest alapítok. Időnként felléptem Václav Záhradník zenekarával. Lemezfelvételeimet is ők kísérik. • Hány levelet kap naponta? — Körülbelül ötvenet, sőt a Bratislavai Líra óta többet is. Valamennyit figyelmesen elolva­som. A válaszokra nem mindig jut időm. Megtudtuk azonban, hogy a közelmúltban talált egy bizonyos kislányt, aki bérmentve in­tézi ievelezéseit. Hódolói tehát nyugodtan ír­hatnak, nyilván a válasz sem marad el. Címe: Kubeliková 25., Praha 3. • Beszéljünk a lányokról... — A csinos lányok mindig tetszettek, de nő­sülni egyelőre nem akarok. Ha már kíváncsi az ízlésemre: választottam — legalábbis úgy gondolom — karcsú, világosbarna hajú lesz, az sem baj, ha okos. Két gyerek után vágyom. Nincs szándékomban mindenáron énekest ne­velni belőlük, de azt szeretném, rendes, tisztességes emberek lennének. • Kedvtelései? — Versenyszerűen űzöm a lovaglást, ésszí- vesen vállalnék olyan filmszerepet, amelyben $í lovastudományomat érvényesíthetném. Ha van c: egy kis szabad időm, detektívregényeket ol- vasok, rádiót vagy lemezeket hallgatok. Leg- : jobban kedvelem a klasszikus és a beat-zenét. N. Ä.

Next

/
Thumbnails
Contents