Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-08-24 / 34. szám
V 4 • «f* P Délhúsa Gjon Kicsit nehéz kiejteni ennek az albán származású magyar énekesnek a nevét, de hogy így is milyen sokan megjegyezték, azt abból is megállapíthatjuk, hogy a Magyar Rádió Csak fiataloknak című műsorában rögtön a bemutatkozás után kérték számait. Először a Táskarádióban, Szilágyi János műsorában hallottunk róla. Megtudtuk, Gyulai Gaál János felfedezettje milyen fiatal, és ekkor hangzott el az a bizonyos Űszi levél, mely a Rádió más kívánságműsorában is felcsendült azóta. Érdekes egyéniség, univerzális előadó. Számait maga szerzi, ő írja a szövegét, gitározik, énekel. A nyári hónapok folyamán sok ezren látták a SZOR-on, a táncdalfesztiválon pedig kétmillió tv-néző ismerkedhetett meg vele. Magas, szemüveges fiú, és ami ma már nem utolsó követelmény egy énekestől: jól mozog a színpadon. 1971-ben, a salgótarjáni amatőr könnyűzenei fesztiválon ezüstdiplomát nyert. Bemutatkozott az országos diáknapokon is. Nem a beat progresszív irányának művelője, stílusa a népdal és az olasz tánczene keveréke. Az űszi levél régebbi keletű, a Kóstold meg, a Megvalósult álmok, a Ha hallod a harangok hangját és a többi „slágergyanús“ szerzeményei is korábbiak. Hetedik éve gitározik, játszott már zenekarban is. Tizennyolc éves. Kedvenc énekesei közé tartozik Jósé Feliciano, valamint Nana Mouskouri görög énekesnő. A vokális zene híve, nagyon szereti az amerikai Beacb Boys és a Mamas and Papas együtteseket. Természetesen a Beatles sem maradhat ki a vokális nagyságok közül. Tervei között szerepel létrehozni egy saját együttest, amely angol számokon és a maga szerzeményein kívül olasz dalokat is műsorra tűzne. Érdekes színfolt lenne a magyar könnyűzenei életben egy tiszta vokális zenekar, amely a dallamos beatnek' és a popnak nem a kommerszebb válfaját képviselné. E. L. A Provence* ■“ tücsök Mathieu apám. Arcade Mathieu sírköveket faragott. Ezzel a munkával bizony nem vihette sokra, de egyébként sem gazdagodhatott volna meg, mert utánam még tizenhárom éhes szájjal szaporodott a család. Édesanyám húsz év alatt hét lányt és hét fiút szült. Közben szociális segélyként ötszobás lakást kaptunk Avignon külvárosában, de továbbra is meg kellett húznunk a nad- rágszíjat, ha élni akartunk. Életem legszebb napja volt, amikor négy évvel ezelőtt szüleimnek egy 14 szobás, kertes házat vettem. Először akkor éreztem hasonló érzést, amikor hazavittem életem első keresetét; száz frankot, félhavi munkám bérét... A csodálatos Provence ősrégi Avignon városában, ismeretlenül, névtelenül élt addig a bizonyos novemberi napig, amely gyökeres változást hozott a félénk, törékeny kislány életébe. Ahogy megjelent a televízió képernyőjén a tehetségkutató műsorban, a nézők nem akartak hinni a fülüknek. Mintha csak Edith Piafot, a felejthetetlen sanzonénekesnőt hallották volna. Sőt, mintha ennek a bájosan gyermeteg kislánynak még gazdagabb, íze- sebb lett volna a hangja a nagy Pia- fénál. A francia közönség egyszeriben a szívébe zárta. Majd a beat hőskorában lírai, lágy hangvételű sanzonjaival meghódította az egész világot. Edith Piafot verébnek hívták. Mireil- le-t? tücsöknek nevezte el a hálás közönség. Találóbb nevet nem is kaphatott volna, mert ő valóban oly fáradhatatlanul és kiapadhatatlan változatossággal ciripel a dobogón, akárcsak a tücsök, és trillázik, mint a pacsirta, szinte lelke mélyéből pattognak a szavak, mint fából a szikrák. Egyik pillanatban magasan szárnyal a hangja, majd szinte viliódzik, derűt, vidámságot áraszt mindenfelé, hogy röviddel később szomorúság, keserű árnyék nyomja el. Bú és öröm váltakozik dalaiban, akárcsak az életben. Akárcsak az ő életében... Mireille Mathieu élete olyan, mint egy mese, amelyhez hasonló a legjobb meseíró fantáziájában is csak ritkán születik. Hagyjuk ezért a meseírókat. Hadd mesélje ^ ö maga, mi volt kipattanó szerencséjének és csodálatos karrierjének titka. —0— Néha az az érzésem, hogy az egész csupán álom. Karrier, siker, anyagi gondoktól mentes élet. Valamikor még álmodni sem mertem volna arról, hogy ilyen Jó sorom lesz. Szüleim olyan szegények voltak, hogy 19 éves koromig még azt sem engedhettem meg magamnak, hogy a tengert lássam, bár egész gyermekkoromat és ifjúságomat a Földközi-tengertől alig 100 kilométerre töltöttem. Amikor 1948. július 22-én Avignon- ban megszülettem, szüleim kétségbeejtő körülmények között éltek egy rogyadozó ház két helyiségében. Édes(FolytatjRk) (ná) VUrellle Mathieu a francia könnyűzene nagy öregjével, Gábriel Chevaller- val. vikt#r Az idei bratislavai könnyűzenei fesztiválon a zsűri a Bronz Lírát Zahradník-Krecmár Vá- nek című szerzeményének ítélte oda, amelyet Viktor Sodorna énekelt. Viktor Sodorna nem tartozik a kezdők közé. „Proc básné písu vám“, „Haló détátko“ és „Rusalky“ című slágereit a könnyűzene kedvelői bizonyára jól ismerik. Annál kevesebbet tudunk azonban előadójukról. Ismerkedjünk meg a rokonszenves, huszonhat esztendős énekessel. Viktor Sodorna eredetileg kerámikusnak tanult Bechynében, de már az iskolában is énekelgetett. Diáktársaival zenekart alapított, és jelentkezett a „Tehetségeket keresünk“ énekesversenybe. Első próbálkozása pompásan sikerült. Helena Vondráöková mögött a második helyen végzett. A siker után alighanem valamelyik zenés színházban kötött volna ki, de néhány nap. múlva bevonult katonai szolgálatra. — A hadseregnél sem tudtam meglenni muzsika nélkül — emlékszik vissza a pálya kezdetére Viktor Sodorna. — Zenekart alapítottam. Leszerelés után pedig már minden szabad időmet az éneklésnek szenteltem. Először a Mefisto-együttessel dolgoztam, aztán elfogadtam a The Matadors ajánlatát. A közönség lassan kezdett megismerni. Ebben az időben a lassú blues-ritmus híve voltam. 1968-ban az Apollobeat tagja lettem. Petr Spálenyval betanult Petr, Viktor és Go, Go című műsorunk azonban nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Rájöttem, hogy énekes alkatunk nem nagyon fér meg egymással, ezért szakítottam az Apollobeat-tel, és elhatároztam, hogy saját együttest alapítok. Időnként felléptem Václav Záhradník zenekarával. Lemezfelvételeimet is ők kísérik. • Hány levelet kap naponta? — Körülbelül ötvenet, sőt a Bratislavai Líra óta többet is. Valamennyit figyelmesen elolvasom. A válaszokra nem mindig jut időm. Megtudtuk azonban, hogy a közelmúltban talált egy bizonyos kislányt, aki bérmentve intézi ievelezéseit. Hódolói tehát nyugodtan írhatnak, nyilván a válasz sem marad el. Címe: Kubeliková 25., Praha 3. • Beszéljünk a lányokról... — A csinos lányok mindig tetszettek, de nősülni egyelőre nem akarok. Ha már kíváncsi az ízlésemre: választottam — legalábbis úgy gondolom — karcsú, világosbarna hajú lesz, az sem baj, ha okos. Két gyerek után vágyom. Nincs szándékomban mindenáron énekest nevelni belőlük, de azt szeretném, rendes, tisztességes emberek lennének. • Kedvtelései? — Versenyszerűen űzöm a lovaglást, ésszí- vesen vállalnék olyan filmszerepet, amelyben $í lovastudományomat érvényesíthetném. Ha van c: egy kis szabad időm, detektívregényeket ol- vasok, rádiót vagy lemezeket hallgatok. Leg- : jobban kedvelem a klasszikus és a beat-zenét. N. Ä.
