Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-24 / 34. szám

ÍME. A DUKLA! L »Oi| \ \l Íí^ Z?yi2^/ 'JOJCf ^ editions *Ls clgofn»* - &§usUHt<>rMc4M;i 3, piaca da Haguenau • SX{MeB0UR6s|i Reproduction Iáto;dit^Qn... _ Stason de t'artiste héra^jjté^^ouí^-y * *. NEHODÁVAL ÉS MÖDERREL MEGERŐSÍT’,!X ívATONACSAFAT ÉRDEKES DOLGOKAT MŰVEL \ LIGÁBAN. EZ A KÉPESLAP MÉG FRANCIA­ORSZÁGI PORTYÁJUKRÓL ÉftKEZETT, MÖDER JÓZSEF KÜLDTE. JŐ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK AZ AUTOGRAMOK KIBOGOZÁSÁHOZ SVÉD KESERGŐ A svédeket először kellemesen lepte meg az a tény, hogy válogatottjukat a legjobb kilenc eu­rópai együttes közé sorolták, de a csoport sorso­lását már nem fogadták ilyen osztatlan örömmel. Nagyon erősnek tartják ezt a csoportot, amely­ben kívülük Magyarország, Ausztria és Málta szá­mára van hely. Egyszerre két nagy ellenfele is akad a svéd válogatottnak: a magyar és az oszt­rák. Nem szabad lebecsülni a máltaiakat sem, hiszen az ottani kemény talajú, kopár pályán nemrég az angol együttes is csak kínos-keserves 1:0 arányú győzelmet aratott, s a BEK-mérkőzé- sek során Európa élcsapatai sem mehettek gól­arányt javítani La Valettába... A svédek szerint teljes erővel folyik a magyar csapat átépítése, s az hamarosan ismét a régi, félelmetes lehet. A magyarok bizonyára mindent elkövetnek, hogy csapatuk ezúttal ne maradjon távol- a világbajnokság 16-os döntőjének mező­nyétől. Az osztrák válogatottról is nagyon jó a véle­mény Stockholmban. Szerintük határozottan fel­jövőben van, s ezt nemcsak a Brazíliában elért 1:1 fémjelzi, hanem nemrégiben, Stockholmban sorra került EB-selejtező szereplése is, amikor mindvégig egyenrangú ellenfél volt az osztrák együttes. Utána Írországban olyan tetszetős győ­zelmet aratott a áfastny-legénység, amilyet ott a csehszlovák, a magyar meg az olasz csapat sem tudott felmutatni. Az osztrákok Bécsben még nem szenvedtek vereséget a svédektől, A magyarokra visszatérve megjegyzik, hogy a legutóbbi, Budapesten lebonyolított találkozón szerencsés körülmények között jött létre a svéd győzelem az alakulgató magyar csapattal szem­ben. Ericsson, a svéd szövetségi kapitány ismeri vá­logatottja feladatának nagy mivoltát. Ennek el­lenére bizonyos esélyt ád a sárga-kékbe öltöző legénységnek. Ehhez persze az is fontos, hogy a svéd válogatottban ismét helyet kapjanak azok a labdarúgók, akik idegenben, profiként működnek. Igénybevételüket áldozatot nem kímélve akarják biztosítani, mert távollétükben korántsem olyan ütőképes a svéd nemzeti tizenegy, mint velük. Eusebio is gondolt a jövőre... 29 esztendős Eusebio da Silva Ferreira, a Ben- fica Lisszabon kiváló csatára, az 1966-os, Angliá­ban lebonyolított világbajnokság legeredménye­sebb játékosa a jelek szerint idejekorán gondol­kodott a saját maga jövőjéről. Aktív futballkar- rierje befejezése után sem akar hűtlen maradni a labdarúgáshoz és Di Stefano, Kubala meg Pus­kás példájára edzösködni kíván. A Mocambique-ból Portugáliába került Eusebio egy edzőtanfolyamon vett részt, amelyen elmé­letből, és gyakorlatból egyaránt kitűnőre vizsgá­zott. Lehet, hogy Eusebio esetében is a kivétel erő­síti majd a szabályt: a kiváló labdarúgóból is le­het kiváló edző... Z. J. í AZ UEFA ALELNÖKE NYILATKOZIK A NEHÉZKES FIFA A Labdarűgók Világszövetsé­ge, a FIFA híres arról, hogy hagyománytiszteié, vezetősége mal^csul ragaszkodik a már rég elavult előírásokhoz is. Az ember azt hihette, hogy a FI­FA tanult valamit az UEFA- tél, az Európai Labdarúgó Szö­vetségtől — legalábbis a selej­tezők lebonyolításának értéke­lése kapcsán. Az UEFA nagyon logikusan azt a szabályt mondta ki, hogy a selejtezőcsoport küzdelmei­nek befejezése után az azonos pontszámú csapatoknak nem kell egymással újra mérkőz­niük, hanem a gólkülönbség állapítja meg a sorrendet. Ha ez is egyforma, az a csapat a rangosabb, amelyik több gélt lőtt valahány csoportbeli el­lenfélnek. Ez azért nagyon okos megoldás, mert minden­felé az időhiányra panaszkod­nak. Rengeteg a bajnoki küz­delem, a hazai kupacsatározás, a rangosabb klubcsapatokra kUlöuböző nemzetközi kupa- kUzdeimek várnak, úgyhogy a válogatott csapatok számára hat mérkőzésnél alig-alig jut több egy-egy esztendő folya­mán, márpedig bármilyen sike­resen szerepelnek is egyes or­szágok klubcsapatai a kupa­küzdelmekben, a rangot, a vi­lág számára mérvadót a válo­gatottak eredményei jelentik. Azt vártuk, hogy a FIFA az 1974. évi világbajnokság sorso­lásakor már ehhez az UEFA- szabályhoz nyúl, és magáévá teszi az ésszerű előírásokat. E sorok írója figyelmeztette is ennek lehetőségére Baros Sándort, aki Magyarországot az UEFA-ban alelnöki minőségben képviseli, s akinek így hivatal­ból helye van a FIFA ülésezé­sein is. A VB selejtezőcsoportjának sorsolása után feltűnt, hogy milyen megjegyzést fűztek a IX. európai selejtezőcsoport és a dél-amerikai III. selejtező- csoport győztesei két mérkőzé­sévet kapcsolatban. Az előbbi­ben a Szovjetunió, Franciaor­szág és Írország, az utóbbiban Peru, Chile és Venezuela sze­repel. A csoportgyőztesek oda- vissza alapon mérkőznek meg egymással, s első találkozójuk Eurépában, a második Dél- Amerikában lesz. Amennyiben pont-és gőlarány-egyenlőség a- lakulna ki köztük, újra meg­mérkőznek, mégpedig valame­lyik dél-amerikai semleges pá­lyán. Ekkor ütött szöget a tejem­be az a gondolat, hogy a hír­szolgálati irodák nagyon böl­csen hallgattak olyan fontos kérdésről, mint a csoportelső­ség megállapításának miként­je. Ezért fordultam ismét Barcs Sándorhoz és megkérdeztem, vajon jobb belátásra tért-e a FIFA, átvette-e az UEFA meg­oldást, javasolt-e valaki hason­lót... A sportszakember, az UEFA alelnökének válasza meghök­kentett. Azt mondja, hogy ilyen javaslat nem hangzott el, mert ennél sokkal fontosabb dolgo­kat kellett megoldaniuk, mint például az egyes földrészek vi­lágbajnoki részvételének kul­csát, vagyis melyik kontinens hány válogatottja alkotja majd a világbajnoki mezőny 16 csa­patát. Szavai szerint az Euró­pán kívüli földrészek képvise­lői állandóan azt hangoztatták, mennyire igazságtalan földré­szünk nagy részvételi lehető­sége. Most például a 16-os me­zőnyben ott lesz európai rész­ről a rendező Nyugat-Németor- szág, a nyolc európai csoport- győztes, s ott lehet a IX. eu­rópai, meg a III. dél-amerikai csoportgyőztes párharcából ki­kerülő továbbjutó, tehát össze­sen tíz válogatott, a földkerek­ség többi része számára vi­szont csak hat hely marad, s ezek egyikét már elfoglalta a világbajnok Brazília. Nagy kár, hogy nem akadt, aki logikus érvekkel alátá­masztva ki mert volna rukkol­ni a javaslattal, amely egyfor­mán jó és elfogadható európai és nem európai országok vá­logatottjai számára. Az idő­ponthiány nemcsak európai, hanem világjellegü. A világon mindenütt pont- és gúlarányra játsszák a bajnoki mérkőzése­ket is. Ha az élen azonos pont­számmal végeznek a csapatok, szinte kizárólagosan az a csa­pat a rangosabb, amelyiknek jobb a gőlaránya. Az persze a szövetségek dolga megállapíta­ni, hogy a gólkülönbséget ve- szik-e alapul, vagy az adott gó­lokat a kapottakkal elvégzett osztás után jelentkező hánya­dost. Bármennyire görcsösen ra­gaszkodik is a FIFA előírásai­hoz, a logikus, világos és min­denki számára előnyös érv meg kell, hogy győzze annak vezér­karát is. Egy példa az 1954-es, Svájc­ban lebonyolított VB előtti se­lejtezőkből. Spanyolország oda­haza 4:0-ra verte Törökorszá­got, a visszavágón Törökország győzött l:0-ra, csak a pontokat összesítették — mindkettőnek 2—2 volt, a gélarány senkit sem érdekelt, a spanyoloké 4:1, a törököké l:4-re alakult, har­madik, semleges pályán sorra került találkozón, Olaszország­ban a török csapat 11-esseI győzött, s éppen az 1954-es VB szenvedő hősének a magyar, valamint világbajnokának, a nyugatnémet csapatnak cso­portjába került. Persze az lS74-es VB selej­tezőinek lebonyolítási miként­jén már nem lehet segíteni. Ismét olyan megoldás kínál­kozik, amely nem támogatja a támadó, vagyis a modern lab­darúgást. Nem a hazai, impo­záns arányú győzelmek segítik majd a csapatokat az első hely­hez, hanem az idegenből el­csent, kigürcölt pont vagy pon­tok, s mit bánja a FIFA ve­zérkara, hogy a világ legnép­szerűbb labdajátékát mindenütt pontra és gólarányra játsszák... ' Zala lézset Didi nem ígérget összevissza; de ha megígér valamit, teljesíti is Didi, az egykori brazil futballcsillag egy éve vette át az argentin River Plata csapatának edzői tisztét, és akkor megígérte, hogy csapatának visszaszerzi mind­azokat az előnyöket, amelyek révén a múltban olyan népszerű volt a brazil futball. Hogy Didi szavai nem kerültek ellentmondásba a tetteivel, azt most az a tény bizonyítja, hogy klubja a bajnokság élén áll, s már második éve olyan labdarúgást produkál, amely csaknem feledésbe ment ebben az országban. E csapat játékosai, akiket a múltban — mint álta­lában az argentin játékosok — a labda zsonglőréiként ismertek a világon, ismét a nyílt, támadó és techni­kás futballt képviselik. A River Plate játéka egyre in­kább eihomályosítja az Estudiantes és a Racing de­fenzív, az ellenfél stílusának szétrombolására irányuló játékát. Jelenleg minden csapat a River Piatét igyek­szik utánozni. Didi szüntelen hangsúlyozza: „Nem lé­nyeges, hány gólt rúg az ellenfél, míg mi többet rú­gunk“. (Ez a mondása egyébként nagyon emlékeztet Puskásék elvére. — a ford, megjegyzése.) Az argentin labdarúgó-szövetség pozitívan reagált a Didi által elért sikerekre, és a gólarány helyett beve­zette a gólkülönbség érvényét a bajnokságban. Ennek eredményeképpen gyakoribb a gőllövés is. Egy mér­kőzésre átlagban 3,2 gól jut. Ma már a River Plate ren­delkezik a legnagyobb közönséggel, ezzel szemben a múlt évben a bajnok Boca Juniors vezetett e téren is. Ez a csapat most mindössze a tizedik. Eleinte csak az Estudiantes nem volt hajlandó a Ri­ver Plate játéka előtt kalapot emelni. Továbbra is ki­tartott védekező stílusa mellett. Ez a stílus a múltban — mint ismeretes — számos nagy világsikert biztosí­tott számára. A klub vezetői álláspontjukat azzal in­dokolták, hogy fölösleges a stíluson változtatni, ha az sikeresnek bizonyult. Lassan azonban kénytelenek ka­pitulálni, mert az Estudiantes maholnap a kiesés el­len küzd. Ez okból megváltak a csapat edzőjétől, Zu- beldiától is. Didi, a kiváló brazil edző működésével kapcsolat­ban meg lehet jegyezni, hogy a közmondások alól is vannak kivételek, és egy fecske is csinálhat nyarat. Hogy Didi ilyen rövid idő alatt áj színt vitt az argen­tin labdarúgásba, azon nem csodálkozunk, viszont an­nál furcsább volt eddigi edzői ténykedésének eléggé hosszú kezdeti szakasza; csapata mérkőzéseit az ar­gentin szabályok értelmében az edzői pad helyett csak a lelátóról követhette, mivel nem volt hivatalos edzői oklevele. Vooen a nircsa ‘ ne^SSne^Tf^IPxDvlfttezen' be változás, amikor Mexikóból — mintegy elismerés­képpen a perui válogatott kiváló szerepléséért a vi­lágbajnokságon — vizsgák nélkül is megküldték Didi­nek az edzői oklevelet. KASZA MIKLÓS VOLT EGYSZER EGY HiRES EDZŐ... — ...aki szívesen nyilatkozott az újságíróknak, és i- lyen alkalmakkor szívesen mondott nagyokat. Az edző aztán elutazott válogatott együttesével a világbajnok­ságra, ahonnan nagyon gyorsan haza is tért. A csa­pat ugyanis minden mérkőzését elvesztette, pedig az edző egészen mást jósolt. Ekkor bízták rá — vagy kérték fel rá? — egy klub­csapat vezetését. „Két esztendő múlva mi leszünk a baj­nokok, nyilatkozta fűnek-fának“. A második esztendő is lassan letelik, és a bajnokságtól még olyan messzire vannak a fiúk, mint a Makó és Jeruzsálem közötti tá­volság kétszerese. Mester-e ez az ember, vagy csak „mester“? Ért is valamit a labdarúgáshoz, vagy csak fnvolázza, hogy ért? Ki tudja ki tudja?! Mindenesetre fantasztikus elképzelései vannak. Elő­ször Is merőben más játékstílust kreált, erre ugyan nem nagyon volt szükség, de ő más utakon kívánt járni, mint elődje. A csapat most aztán teljesen szét van rombolva, még kulcsjátékosai is úgy tapogatóznak a pályán, mint a vakok. Ideges a hangulat, ingerü/t légkörben nem megy úgy a munka. A labdarúgókból maholnap elsőosztályú súlyemelők lesznek, annyit gya­korolnak a súlyzókkal edzéseken. A labdát viszont nem. is ismerik lassan, mert azzal nem nagyon foglalkoz­nak. Erdőbe járnak főidényben futni, és nem tudnak beívelni egy szögietet, mert nem gyakorolják, és amit eddig tudtak, elfelejtették. Kíváncsian várjuk, ml lesz a nagy színjáték vége. És kíváncsian várjuk a „mester“ újabb nyilatkozatait. BATTA GXŰRGY EGY MOSOLYGÓS ARC A RÉGI CSEHSZLOVÁK „NAGYCSAPAT“ TÁRSASÁGÁBÓL, A CÁSLAV- SKÁ-FÉLE ARANYKORSZAK IDEJÉBŐL: BO- ^ HUNKA filMNÁCOVÁ V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents