Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-17 / 33. szám

V-Í'Í^U 12 lZ is ri7 ii^íözködésiiez tartozik Az öltözködés fogalmán általában a felsőruhák viselését értjük. Pedig az öátödcödéshez az is hozzátartozik, milyen fehérneműt hordunk. Igaz, hoigy a fehérneműt nem csodálhatják meg annyian, mint a felsőruhát, mégis a jő öltözködés igen fontos velejárója. A fehérnemű első­rendű feladata természetesen, hogy eleget tegyen a higiéniai követelményeknek, az esztétika csak azután következik. Általában azt mondhatjuk, hogy a fehérnemű minősége kb. egyezzen a felsőruháéval. Tehát aki a leglÍDomabb, legdrágább ruhákat viseli, az fehérneműből Is a legjobb minőségűt vásárolja. Ez egyébként nem jelent problémát, mert a legkülönbözőbb minőségben is nagy a választék. Vannak ugyan, akik inkább vesznek egy Ütünö minőségű, drága koimbinét, mint két silányab­bat, és ez nem is hiba. A szilonholmik tisztán tartása <riy gyors és egyszerű, hogy a nagyon kevés darabbal is eJég gyakran válthatunk. (Melegben naponta váltsunk fehérneműt, egyébként a kisnadrágokat naponta, a kombdnét és melltartót kétnaponként.) A fehérnemű nagy választéka nemcsak a minőségre, hanem a színekre is vonatkozik. Min­denki választhat az Ízlése szerint, fehéret, sárgát, lilát, feketét vagy éppen pirosat. De itt álljunk meg egy pillanatra! Nem árt megemlíteni, hogy nemcsak a felsőruha színeinek keli „menniük“ egymáshoz, a fehérnemű egyes darabjainak is — a lehetőség szerint — összhang­ban kell lenniük. Ne vásároljunk tehát össze-vissza mindig olyan színű darabot, amilyet éppen meglátunk, hanem igyekezzünk „egyeztetni“ őket. (Erre különösen azoknak a figyelmét hívjuk fel, akiknek nincs sok fehérneműjük.) A legszebb persze, ha minden darab egyszínű, ha nem, akkor úgy válogassuk össze, hogy lejjalább két szín egyezzék, és ahhoz is „menjen* a harmadik. Pl. fehér melltartó, sárga kom­biné és nadrág; vagy: fehér melltartö és nadrág, lila kombiné: de nem: fehér melltartó, rózsa­szín kombiné és világoskék nadrág. (Jé minőségű melltartó csak fehérben, kékben és feketében kapható, ezért egy kicsit kötve vagyunk.) Nem szép az sem, ha a mintákat keverjük. Pl. lila- sárga-fehér mintás kombinéhoz ne viseljünk rózsaszín mintázatú nadrágot stb. Lehet, hogy ez egy kissé túlzottnak tűnik, de ha „tiszteljük“ az esztétikát, ezt sem hagyhatjuk figyelmen kí­vül. S ha nem akarunk ilyesmivel „vesződni“, lássuk el magunkat egyforma színű garnitúrák­kal. És méig valami: nyári ruhák alá ne viseljünk fekete harisnyatartőt. Bizonyos mértékben persze a fehérneműnek Is van divatja. Most a szilon „megy“, nemcsak nappalra, a hálóingek és a bébi-doii pizsamák is nagyrészt szilonböl, esetleg kr^böl vannak, a hagyományos puplinpizsamák és hálóingek csaknem eltűntek. Ez persze nem jelenti, hogy nem divatosak, amit az is bizonyít, hogy legújabban háromnegyedes hosszúságú nadrággal ké­szülnek. Képünkön két „cuki“ bálélnget mutatunk be. Eredetiben az egyik sötétkék, a másik piros anyagból készült, mindkettőt fehér alapon az anyag színévei egyező pettyes fodor díszít. A fodrok kicakkozott széle szintén az anyag színével azonos. A két hálóing között csupán az a különbség, hogy a sötétkék ujjatlan, a piros csaknem könyökig érő ujjait pedig fodor díszíti. Mivel mindkét hálóing rövid, a saját anyagjából kisnadrág is készül hozzá, (Külföldi modellek.) Szóljunk egyszer — az asztalneműről is (Befejezés 31. számunkból) A szükséges asztalnemű mennyisége természetesen a mai körülményekhez módosul. Az abroszokat sem fontos egy­szerre beszerezni — bármikor lehet venni egy-egy szép da­rabot, de kezdetben Is legyen egy fehér damasztabroszunk szalvétákkal (később vegyünk lagalább még egyet) és vegye­sen 2—3 egyszínű és mintás abroszunk (összesen 4—6 da­rab). Azért jó, ha két fehér damasztabroszunk van, mert így egy mindig tiszta lehet: ha ünnepi -alkalomra vagy vendég­nek terítünk, szükség van rá. Ha csak egy van, azonnal a használat után mossuk ki (ne várjuk meg a nagymosást). mert vendégnek nem teríthetünk olyan abrosszal, amelyet akár csak egyszer is használtunk. Nem szabály ugyan, liopy ha vendégünk van, fehér damasztabroszra kell tálalni: ez valóban csak ünnepélyes alkalmakra való. Itt jegyezzük meg. hogy nem olyan nagy baj, ha az abrosz minősége nem a legkifogástalanabb, a fő, hogy ragyogó tiszta és szépen vasalt legyen. A pecsétes, gyűrött abrosz Ízléste­len, és nem vall a háziasszony javára az sem. ha az alja „cakkosra“ van vasalva. Befejezésül hangsúlyozzuk: nem kell túlzásba vinni és ha- lonvra gyűjteni az ágy- és asztalneműt, csak azért, hogy tele legyen a szekrényünk, vagy hogy a szomszédasszonynak eldí- csekedhessünk vele. de tartsuk szem előtt, hogy nemcsak egy szép retikült lehet megvenni, ha megtetszik, hanem «gy-két szép törülközőt is. ■ ..Mostohagyerek" a széps" A szépségápolás csaknem minden testrészünkre ..kiterjed“. Ápoljuk az arcbőrünket, szemünket, kezünket, lábunkat de a karunkat, ugye nem? Pedig ha minden testrészünknek megad­juk a maga kozmetika „adagját“, ne bánjunk mostohán a karunkkal sem. Hogy erre nincs szükség? Dehogyis nincs! Nem ritkaság az érdes, vörös kar. hámlós, reszelős könyök­kel tetézve. Ezekben az esetekben az ápolás bizony nagyon is Indokolt. Karunk bőre puha lesz, ha minden reggel a csuklötöl a válUg száraz kefével jól végig dörzsöljük, a könyököt amely a leghajlamosabb a durvulásra, duplán. Most melegvizes ke­fével végigdörzsöljük karunkat, majd hideg vizet engedüns ráfolynl. Ezután jól megtöröljük, zsíros krémmel bekenjük, mert a víz és a szappan elvonja a bőrből a zsiradékot, és ezt pótolni kell. A „llbabörös“ kar még alaposabb ápolást kíván. Ebben az esetben karunkat szappanos-melegvizes kefével dörzsöljük, este pedig váltöfürdöket alkalmazunk: két percig meleg, ne­gyed percig hideg vízben fürdetjük. Az utolsé víz mindig hideg legyen. Végezetül karunkat zsíros krémmel jél átmasz- zslrozzuk (csuklótól felfelé, ugyanis mindig a szív irányába masszírozunk!). A petyhüdt bőrű kart — ami bizony meglehetősen csúnya — bőséges hideg vízzel, továbbá tápláló krémmel és napi tornával kezeljük. A kefével való masszírozást mindig a váll irányéban végezzük, de nem napy erővel, majd egy-percig hideg vízzel zuhanyozzuk, karunkatj ezután sösborszeszes be- dörzsölés következik, este, lefekvés előtt pedig bekrémezzük, A kezelés sok türelmet igényel, mert az eredmény nem mu­tatkozik meg egyik napról a másikra. A durva, repedezett bőrű könyök orvossága az olaj. Két­féleképpen' alkalmazhatjuk: olajos borogatás vagy olajfürdö formájában. Az olajos borogatást éjjelre tesszük fel, az olaj- fürdőben (kis edénykét használunk hozzá) este öt percig áz­tatjuk a könyökünket. (Az olajos borogatást kössük « vas­tag, száraz anyaggal, amely nem engedi át az olajat, kUlön- beii tönkremegy az ágynemű.) DÍVÁT. „MELINDA-B“: A vi­lágoskék teszilből az al­kalmiruha egybeszabott legyen, lefelé bővülőén. A mély spicces kivágás­ba egy külön belevarr- ható, 1 cm széles vilá­goskék sziloncslpkével fodrozott betét van il­lesztve. Hasonló fodro- zás díszíti az uj.lak al­ját is. A kivágás körül és az ujjak fölött mas­nira kötött vékony fe­kete bársonyszalag a disz. „HÚSZÉVES“: A krém­színű nadrághoz csinál­tasson egy tunikát, ame­lyet magában is visel­het. Mi kockás mosöa- nyagból terveztük, félol­dalas megoldással, a de­rékrészen egy lefelé spiccbe menő külön rész­szel. Innen kezdve a ru­ha lefelé végig nyitott. POSTA felfelé rejtett gombolás­sal, a vállon egy gomb­bal begombolva. A tu­nika szép lenne narancs- sárga vagy búzakék ár­nyalatú anyagból. A sa­ját anyagából készült blúz bekötös, kétsorosán gombolt; a gallért és a mandzsettákat piros csí­kozás díszíti. „NADRÄGKOSZTÜM“: Almazöld anyagához tű­zéssel hangsúlyozott mo­dellt terveztünk. A ka­bátka alja magasan slic­ceit, ugyanilyenek az uj­jak és a nadrág is. Szí­nes blúznak a sárga és a Illa halvány árnyalata Is megfelel szép lenne pl. egy fehér-halvány- zöld-halványlila mintá­zatú anyag Is. 'A kért ruhákat ősszel. Idejében közöljük. H i ,7 ■ í; Barackcsemege négus módra; V4 kg kajszibarackot felforra­lunk egy evőkanál cukorral és egy csomag vanlliáscukorral. Kihűtjük, hozzáadunk egy llkö- röspohár baracklikőrt. 1/4 liter tejszínből kemény habot ve­rünk. Talpas poharak vagy kom- pótostányérok aljára egy adag vanília- és csokoládéfagylaltot teszünk, erre jön a barack, majd a tetejére a tejszínhab. öszlbarackdesszert; 1/2 kg őszibarackot egy evőkanál cu­korral felforralunk, tálba tesz- szük, egy likóröspohár barack­vagy más gyümölcslikörrel le­öntjük. és befedve hűtőszek­rénybe tesszük, hogy a likőr f jól belelgya magát a gyümölcs- | be. 1/8 liter tejszínből kemény i habot verünk, elkeverünk ben- i ne 25 dkg darált mandulát és egy csomag vanlliáscukrot. Tal­pas poharakba vagy kompótos- tányérokba eperfagylaltot ada­golunk, hozzáadjuk a gyümöl­csöt és a tejszínt. Vegyes csemege: Barackot, szilvát vagy dinnyét kis koc­kákra vágunk, nagyon sűrű szi­rupba dcibva néhány percig for­raljuk, majd félretesszük. Ha kihűlt, egy tojássárgáját simá­ra keverünk kevés kompótlével, beleadunk néhány kanálka ru- úipf. a gyümölcsre öntjük, el­keverjük és jégbe hűtjük. Sárgadinnye-saláta; Két kö­zepes nagyságú sárgadinnyét középen kettévágjuk, magját, magházát eltávolítjuk és húsát úgy vájjuk ki egy kanállal, hogy a fél sárgadinnyehéjak megtölthetők legyenek. A gyü­mölcs húsát kisebb szeletekre vágjuk és annyi kimapozott őszibarackot vágunk hozzá cik­kekre, hogy összekeverve a négy fél sárgadinnyét betöltse. Az összevágott gyümölcsöt tál­ba tesszük és vaníliás cukorral megszórva, citromlével, egy kis pohárka likőrrel, csipetnyi re­szelt citromhéjjal (ha van na­rancshéjjal is) ízesítjük. és 1—2 evőkanálnyi tejszínnel jól összekeverve — betöltjük a fél , dinnyékbe. Zslrpaplrral lekötve 1—2 órára hűtőszekrénybe tesz- szük. A papírt tálalás előtt vesszük le. A dinnyéket meg­szórjuk szeletkékre vágott man­dulával. Sárgadinnyekoktél: Egy kö­zepes nagyságú vagy két ki­sebb sárgadinnyének a (első ré- | szét levágjuk, magját, maghá- , zát kanállal kiszedjük, helyéb? 1 1/2 deci konyakot öntünk és i a tetejét visszatesszük. Egy éj- j szakára hűtőszekrényben hagy- | juk. Tálalás előtt a konyakot | koktélospoharakba töltjük, s a i meghámozott, kisebb szelet­kékre vagy kockára vágott gyü­mölcsöt elosztjuk benne. Jég­hidegen adjuk asztalra. Ugyanezt elkészíthetjük úgV Is, hogy a dInnyeUregekbe 2 | deci, egy kevés citromlével esetleg reszelt citromhéjjal íze­sített vermutot öntünk. Veronika válaszol Jelige: „EGY KÖNNYCSEPP ÄZ ARCON" '(17 éves) Véleményem szerint a fiú szeret veled lenni, de nem akar komolyan udvarolni — a furcsa megjegyzésével valószínűleg ezt akarta kifejezni. És ezt nem is szabad rossznéven venni tőle, hiszen még 6 is nagyon fiatal. Neked is van még Időd a házasságra gondolni. Szórakozzatok együtt, de a jövőre való minden Ígéret nélkül. Jelige: „SOHA NEM HITTEM VOLNA“ Nyugodtan megírhatja a problémáját, a nevét és címét nem kell (eltüntetnie. Amint arra már többször felhívtuk olvasó­ink figyelmét, címüket csakis az irodalmi jellegű Írásokhoz szükséges mellékelni. Jelige: „ÉDES ÉLET, MIÉRT VAGY ILYEN GONOSZ?“ (17 éves).. Kedves kislány, sajnos joggal vagy elkeseredett édesapád részegeskedése miatt. Nem csodálkozom azon sem, hogy s fiúk kerülnek, hiszen ők nem tudhatják, hogy te éppen úgy elitéled az apádat, mint ők. Ez már úgy szokott lenni, hogy a gyerekeket — anélkül, hogy ismernék őket — a szüleik szerint ítélik meg. Úgy gondolják, egy Iszákos apa mellett a gyerek nem sok jőt lát otthon (Így is van) s nem része­sülhet rendes nevelésben sem. Nem tudhatják, hogy sok cser­ben az édesanya Igyekszik pétolni az apa mulasztását a gye­rekek nevelésében. Mást nem mondhatok, mint hogy visel­kedéseddel és egész magartásoddal törekedj arra, hogy bebi­zonyíthasd: az alma messze esett a tájátől. Jelige: „SEGÍTS DÖNTENI, VERONIKA“ (17 éves) Ha úgy gondolod, hogy most már elég „Idős“ yagy, és tet­szik neked a fiú — no meg te Is tetszel neki —’ semmi aka­dálya, hogy együtt járjatok. De arra a kérdésre, miért sze­relt le, hogy tudhatnék én (elelni? A leghelyesebb lenne, hs nyíltan megkérdeznéd tőle. VERONIKA

Next

/
Thumbnails
Contents