Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-06 / 27. szám
8 újiíjóság ß IX. TŰNI TAGAD A parancsnokhelyettes magához hivatja Melis Ferenc főhadnagyot. Fejcsóválva teszi le az Íróasztalára a percekkel előbb kézhez kapott jelentést. A bűnügyiek hozták át, hogy az ügy őket, az állambiztonságlakat is érdekelni fogja. Cigarettával a kezében feláll és az ablakhoz megy. Csak itt gyújt rá, s a második emeleti ablakból néz le az utcára. Szemközt kis kocsma. Az ajtaja nyitva. Ki-be járnak az emberek. Nyár vége van, még meleg van, jólesik Ilyenkor egy pohár hűsítő sör. Majd ha hazaindul. betér egy korsóra. A szájában érzi a habzó sör ízét, amikor benyit hozzá a civilbe öltözött főhadnagy. Visszatér az íróasztalához. A tagbaszakadt, nyakigláb Melis várakozva tekint közvetlen felettesére. Fél fejjel magasabb nála. és jóval fiatalabb is, mint a parancsnokhelyettes, vagy tíz évvel. Melis nemrég ünnepelte harminchatodik születésnapját... — Olvasd el, Feri! Pardubicéböl érkezett. A parancsnokhelyettes átnyújtja a jelentést. Melis is elcsodálkozik. Az rendjén van, hogy elfogták a hónapok óta körözött szélhámost, a virágnyelven báró úrnak nevezett Subrt Tondát, de eg.v i- devalósi hegylakónak hogy juthat az e- szébe. hogy Nyugat-Németországba szökjön?! Már hallott olyan öreg tanyasiról is, épp arról a vidékről, ahonnét Rab- csaai való, aki vllágéletében várost sem látott. Lassan odajutnánk, hogy a földhöz kötött parasztember szökésre adja a fejét? — Nem tudom megérteni — dünnyögi Melis. — Atszökött vagy szökni akart — szólal meg a parancsnokhelyettes. — Emigráns vagy emigránsjelölt, mindegy, hozzád tartózik. Feri! Beszélj a bünü,qy.iek- kel! Melis elmosolyodik. — Felhúzom őket! Hónapok óta Itt, a járásunkban bujkál egy körözött szélhámos, s ők nem tudnak róla! — majd elkomolyodva folytatja. — Szégyen ez, hogy a pardubiceiek vetik a szemünkre. A „mellékkörülményeket“ biztosan jelenteni fogják a központnak. — ök sem mindenhatók — válaszolja a parancsnokhelyettes. — Náluk is előfordulhat ilyesmi... Melis rövid tréfálkozás után megkéri a bűnügyi nyomozó tisztet, hogy hívja fel Pardubicét. mert ö is kíváncsi a részletekre. Csakhamar kapcsolják őket. „Subrt tegnap este nagyot mulatott a főtéri borozóban“ — magyarázza a pardu- bicei kolléga. — „Mint később elárulta, több hónapnyi böjtölés után egy kis ki- kapcsolódásra volt szüksége. Ez okozta a vesztét. Fiatal nőcikékkel ültette körül magát, akik pénzsizagot érezve, le a- karták itatni. Amikor fejébe szállt az ital, tömi-zúzni kezdett. A főpincér rendőrt hívott. Így kaptuk el a már fél éve körözött báró urát!“ — Valóban a mi járásunkban bujkált? — kérdezi a másik telefonkagylónál feszülten figyelő Melis. „Subrt szerint május vége óta. egy Rabcsan Antal nevezetű személy tanyáján. Régi, jő barátja, együtt katonáskodtak.“ — És a-zit is állítja, hogy Rabcsan Nyugat-Németországba akart szökni ? „Ha nem hiszik el, ugorjának fel Prágába, mert holnap odaviszik, ök kerestették!“ — Csodálkozom — szólal meg a bűnügyi nyomozó tiszt —. hogy ilyen hamar elárulta a régi, jő barátját. A pardubicei kolléga felnevet. ,,Az aranyórával függ össze! Ilyen szélhámossal még sosem akadt dolgom. Aranyórát és aranyláncot találtunk nála. Gyanúsnak tűnt. Aranyláncos órát manapság ritkán ho.rdanak. Kitől lopta? — vallattam. — Uram, ilyesmit ne állítson rólam! — fakadt ki Subrt. — Jegyezze meg, uram, egy szélhámos sosem iop! Büntessék az emberi butaságot, de ne az én eszemet! — Kit büntessünk, kérem?! A báró úr nem hagyhatta, hogy lopással vádoljuk, ezért kénytelen volt elárulni: .Az órát ajándékba kapta régi, jó barátjától, Rabcsan Antaltól. Rabcsan már nem bírta itt az életet, állandóan ijesztgették a szövetkezettel. És hálából, mert Rabcsan hónapokig vendégül látta, kérésére elvezette a határvárosba, ahonnét könnyen Nyugatra szökhet. Nem tudja, sikerült-e neki elhagynia az országot, ő csak megtette a felebaráti kötelességét és azonnal visszautazott. A határváros szállodájában kapta tőle ajándékba az órát, a lánccal együtt, , mert annyit fáradozott érdekében. Ha nem hiszünk neki, kérdezzük meg Bozsunka pincérnötöl... Érdeklődtünk. A pincérnő jegyzőkönyvileg igazolta Subrt állítását, Rabcsan Antal valóban furcsán viselkedett. Másfél napig lakott a szállóban. Másfél napig ki sem mozdult a szobájából, aztán fogta magát, és elment..." — Hová? — kérdezi Melis. ..Nem tudják. Nyoma veszett...“ Az egyenruhás bűnügyi tiszt int Me- lisnek, ne feszegesse ezt a kérdést, mert még nem mondott el neki mindent. E- lőbb a pardubiceiek véleményére volt kíváncsi... Néhány pillanat múlva be is fejezik a beszélgetést. — Most pedig... — kezd a további magyarázatba a bűnügyi tiszt, amikor váratlanul benyit az egyik alárendeltje. — A körzeti rendőr van a vonalon... — Kapcsolja! Rövidesen felcseng a telefon, Melis felkapja a másik kagylót. A körzeti rendőr jelenti, hogy Rabcsan Antal tegnap este hazaérkezett. A kocsmáros látta, a- mikor kiszállt az autóbuszból, és megkérdezte, hogy hol járt. A testvérénél volt Ostraván. A körzeti rendőr afelől érdeklődik. hogy a járási parancsnokság miért kíváncsi Rabcsan Tónira, mert tudomása szerint nem csinált semmi rosz- szat, jóravalő ember, senkivel sem veszett össze, nem verekedett, az államnak pedig megadja, ami megilleti az államot... — Hónapokig nála lakott egy régen körözött szélhámos. Subrt Antal! Maga nem tudott róla? Nem tudja, hogy ml történik a körzetében? A körözölevelet véletlenül nem dobta a papírkosárba?! — kérdezi bosszankodva a nyomozó tiszt. „Tonda űr?“ — csodálkozik a körzeti rendőr. — „Az a prágai űr?!“ — Talán beszélt is vele?! — kiáltja mérgében az egyenruhás tiszt. „Kétszer, a kocsmában...“ — El sem olvasta a körözőlevelet? „A névazonosság feltűnt, de hogy ő lett volna az a szélhámos, még álmomban sem mertem volna arra gondolni. Ha bujkál, nem árulja el eredeti nevét, nem jár az emberek közé. Rabcsan Tóni régi jő barátja, együtt katonáskodtak. Olyan jópofa űr. tele viccekkel. Sajnáltuk öt, rokkantsági nyugdíjba küldték, az idegeit gyúgyitgatta itt...“ — Úgy látom, mindent tud róla! ..Megérdeklödtem! Tudom, hogy mi a kötelességem..." — Akkor azt is meg tudja magyarázni, hogy került Subrthoz Rabcsan aranyórája és aranylánca! „Ellopta volna?! Tonda űr már elutazott volna? Búcsú nélkül? Csodálkozni fog Palik úr! A kocsmáros, tetszik tudni... Tonda űr megígérte, mielőtt elmegy innét, kis mulatságot csapnak a kocsmában...“ — Majd ha kiengedik a sityiböl! ,,Kikérdezzem Rabcsan Tónit?" — Maga ne kérdezzen semmit! Csak ültesse fel a motorkerékpárjára és a- zonnal hozza hozzánk! A bűnügyi tiszt lecsapja a kagylót. — Még össze is barátkozott a szélhámossal! Aztán keresd a bitangot az e- gész országban! Malis nem háborog. — Sehogy sem tudom megemészteni, hogy a tanyasi paraszt szökni akart volna — szólal meg elgondolkodva. — Majd megtudjuk tőle! — pattog még mindig a nyomozó liszt. — Hol hallgatjuk ki? Itt. vagy nálatok? — Egyelőre legyen a ti vendégetek — válaszolja Melis, A körzeti rendőr azonnal nem állíthatta elő Rabcsan Tónit, mert előbb tel kell érte kutyagolnia a hegyre. Mély álmából ébreszti tel. — Hagyjatok békén, két éjszaka nem aludtam! — motyogja félálmában a ruhában fekvő Tóni. Egyszerre kitisztul az álomtól nyomott agya, amikor felismeri. ki áll előtte, ki rángatta olyan durván. — Mit akarsz?! .Mit keresel itt?! — Azonnal be kell mennünk a városba! Rabcsan megijed, kiugrik az ágyból és már rohan Is ki a konyhából. A rendőr útját állja. — Ne bolondulj, Tóni! Azt akarod, hogy újabb szidást kapjak érted?! — Értem? — Majd megtudod, többet nem árulhatok el. mert elcsapnának! Vedd magadra a kabátot, és gyerünk! — Nem megyek! — Azt akarod, hogy elővegyem a pisz- tolyornnt. és úgy kísérjelek be a trns ba. mint egy rablógyilkost?! — ordít rá a körzeti rendőr, mert tapasztalatból tudja, hogy csak a parancsoló őrmesteri hang hat a hegylakóra. A kocsma előtt a motorkerékpárjára ülteti, és csak egy óra múlva jelentheti a parancsnoksápon, hogy előállította Rabcsan Antalt. Előbb csak beszélgetnek Rabcsannal. Mióta ismeri Subrt Tondát? Hogy került a tanyájára? Miért jött hozzá? Az u- tóbbi kérdésre nem tudott vagy nem akart válaszolni. És ekkor bekapcsolták a magnetofonkészüléket, kettőt is egyszerre. hogy a bíróság előtt elfogadható bizonyítékul szolgálhasson a két magnótekercs. Erre a prágaiak kérték őket, mert nem volt szándékukban Subrtot ide- küldeniök. Csak abban az esetben szembesítenék Rabcsannal, ha komolyra fordulna a dolog, ha a két vallomás nem egyezne. Amikor megindult a szajag. Rabcsan tekintete egyik pépről a másikra ugrándozott. — Még nem látott ilyesmit? — kérdezi az egyenruhás tiszt. — Láttam. — Akkor nincs mitől félnie! Beszéljen! Mióta ismeri Subrt Tndát? — Már elmondtam! — Mikor jött a tanyájára? — Már ezt is tudják! — Egy körözött szélhámost rejtegetett a házéban! — Szélhámost? Ne vicceljenek, kérem... — Nem viccelünk. — Még a zsandár is tudta, hogy nálam lakik' Miért nem jött érte? Még ide. a városba is bejárt! A bűnügyi tiszt egyszerre hangot változtat. — Új ruhája van, Rabcsan úr, fekete félcipője. Maguk nem szoktak ilyesmiben járni! — Miért ne járhatnánk? — Magáröl is az a hír járja, hogy a fogához veri a garast, és egyszerre szórja a százasoikat! — Nősülni akartam. — Hol a menyasszony? — Öt is úgy akarják idecipelni, mint egy rablógyilkost? — Mi csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy , hol volt az elmúlt három-négy nap alatt?; — Ostraván, a testvéremnél... — Azonkívül hol járt? Rabcsan nem válaszol. (Folytatjuk) 9 „Jaroslav II“: Versein fl- römmel fedeztük fel a fejlődést! Témáit kell még alaposabban megválogatnia. A vers logikai felépítésére Is vigyázzon. A pontos, találó képek többet elmondanak, mint a pontatlan szavak. Idővel Jelentkezzen újra! 9 „Szeszély“: „Rossz vélemény esetén én nem hagyom abba, tanulok, és a magam szórakoztatására tovább is írok verseket.“ — írja levelében. Versei egyelőre naiv próbálkozások csupán, minden különösebb szín, nyelvi íz nélkül. Talán egy példa: / Ha az eső illat a virág illatával / a szív minden zugába behatol, / s a durcás kislány / boldog arccal / örökre igent mond. / stb. Fiatalságára való tekintettel azonban egyelőre nem beszéljük le! # „Izra“: Ami késik, nem múlik! Eddig minden írásával foglalkoztunk. Lehet, hogy elkerülte a flgyelmétl Gondolatok című versének csak az első része Jó: t Lelőtt / piros / madár / a nap / tört gerinccel hull az éj ölébe / s én — 6 jaj — megint kevesebb / lettem egy nappal /! Továbbra Is biztatjuk! Küldjön több verset! • B. J. Ipolynyék: A szavait burjánzása elnyomja verseiben a logikát. Túl sziruposan is fogalmaz. Ha elfogad tőlünk egy más Irányú tanácsot; ez a fajta rajongás szinte veszélyes. Tehát mérsékelje, vagy kerülje! R. M. figyelmébe Ady „fekete zongoráját“ ajánljuk! (A rajzokat átnéztük! Nagyon jó hitelű, élő alkotások! Alkalomadtán egyet-egyet majd közlünk belőlük! Ha arra járunk, megkeressük!) % „Virágos tavasz“: Verseivel nem tudunk mit kezdeni. Kezdetlegesek, elnagyoltak! Lebeszéljük! i NUPR-. oít,m Italoknak A FIATALOK ÉS A MŰVÉSZETEK 'Ä fiatal képtárlátogatők átélik, megértik a realisU műalkőtások’ mondanivalóját, de annál kevesebb érdeklődést tanúsítanak s modem Irányzatokat követő müvek iránt. Hosszan elidőznek egy-egy portré, tájkép, zsánerkép, történelmi eseményt megelevenítő kén elött._ Ebből láthatö, hogy a serdülőkorban megvan az esztétikaJ átérzés, de ez korlátozódik a szélesebb közönség számára érthető képzőművészeti alkotásokra. Az ebben a korban jelentkező érzékiség a zenemüvek mély átér- zését biztosítja, a tokozott elemzőképesség lehetővé teszi nemcsak a rövidebb alkotások, hanem a hosszabb szimfóniák, operáik megértését, átélését is — legalábbis a rátermettebb fiatloknál így van. A zeneművek tolmácsolása fiataljaink számára nem okoz nehézséget. Sok fiatal még a serdülőkor előtt virtuóz zongora- vagy he- gedüjátékával magára vonja a figyelmet. A modem képzőművészeti alkotások esztétikai átélése, valamint saját művek alkotása a fiatal tehetségek számára azonban már Igényesebb vállalkozás. A művészet örök, az emberi élet véges — mondták a régi rómaiak. Ne feledjük hát el Igazmondó szavaikat, igyekezzünk zsenge gyermek korunktól minél több szépséget, értéket magunkba szívni, mert ezzel gazdagítjuk lelkivilágunkat, kellemesebbé tesszük egész ■*'etünket. A KÄROS SZENVEDÉLYEK Modern korban élünk, olyan korban, amely modem embereket Igányel, t az emberek' pedig vágynak a változatosságra, mozgalmasságra. De nem vagyunk mindannyian egyformák, ki-ki a maga módján igyekszik változatossá tenni életét, megmenekülni a hétköznapok szürke egyhangúságától. Egyik izgalmas sportmérközésen „tombolja" ki magát, másik szeret kocsikázni, harmadik pedig a tudományos kutatásban vagy pedig a művészeti alkotásokban leli örömét. Az aktív, alkotó jellegű változatosság biztosítja az ember belső fejlődéséhez szükséges lelki megelégedettséget. De hány és hány o- lyan fiatal van. aki úgymond ölbe tett kézzel várja, hogy történjék valami, még a kisujját se mozdítja, hogy valamiképp is változtasson élete egyhangúságán. Az ilyen emberek mulatsága érzelem- és tartalomszegény: hazárd játékok, alkohol és legújabban kábítószerek. A KÄBlTÖSZEREK ELÄRASZTJÄK AZ EGÉSZ VILÁGOT Az indián kokalevelet őröl foga közt. hogy csitítsa éhségtől háborgó gyomrát és bírja a még előtte áilö néhány tíz kilométer utat szusszal. A kínai munkás Hongkongban heroin és barbiturátok keverékének füstjével űzi el az ördögöt. Indiában és Iránban, a nagy nyomor ellenére is, az emberek földjük jelentős részén ópiumot termesztenek. Másutt viszont a szegénység rideg valóságából az otthon „gyártott“ alkohol mámorába menekülnek. Nyugati országok pénz- hajhásző menedzsereinek nem elég egy doppingszer: laboratóriumokban előállított amfetamfnokkal korbácsolják idegejket, a depresz- sziős kedélyállapottól, a féleleraérzettöl tabletták segítségével próbálnak menekülni, az álmatlanságot pedig hipnotikumokkal gyógyítani. Egyszóval szerte a világon az emberek, hogy hamis illúziókat keltsenek magukban, nem riadnak vissza az illúziőkeiltés semmilyen formájától, módjától: tabletta, folyadék, füst s legújabban injekció — csak azért, hogy a pár percnyi vagy órányi önkívületi áliapot- ban rózsaszín szemüvegben át nézhessék a világot, hogy elfeledjék gondjaikat, éhségüket, fáradtságukat, magányukat. NE VÁRJUNK KÜLSŐ SEGÍTSÉGET... ...megtaláljuk azt önmagunkban! Mint ahogy nem várhatjuk egy fájdalomosillapítő tablettától, hogy meggyőgyltsa a fájdalmat előidéző betegséget, ugyanúgy nem számíthatunk a kábítószer csodatevő erejére sem. hogy az majd megmutatja az élet értelmét, az ember helyét az életben. Semmilyen narkotikum árán nem menekülhetünk önmagunk s az örökös kéiMés elöl: „Hogyan éljek helyesen?“ Az a- kadélyok sorozatos leküzdése és aktív munka nélkül az ember belső énje elkorcsosodik, személyisége gyermeteg marad, a az első prö- bakőnél bekövetkezik az összeomlás. A kábítőszer-élvezet arről tanúskodik, hogy a fiatal krízisbe jutott, nem találja a kivezető utat problémáiból, nem képes önmagán segíteni. De a túl civilizált kor szintén megtette a magáét. Szinte tálcán kínálja a kényelmesebbnél kényelmesebb szórakozási lehetőségeket. Sok ember szórakozása abban merül ki, hogy otthon kávé, alkohol mellett ülve cigarettázik és nézi a tévét vagy hallgatja a rádiót, magnót, gramofont... Természetesen a külső ingerek ilyfajta passzív érzékelése nem pótolhatja azokat a tényezőket, amelyék elengedhetetlenül szükségesek az ember személyiségének egészséges kialakulásához. Idővel minden kevés és unalmas lesz számára, és az unalomtól már csak egy lépés választja el ezt a koravén fiatalt hogy tapasztaltabb cimborái példáját követve az illűziók világába meneküljön. MIT .NYÚJTHAT A KÁBITÖSZER? ,,Kábítószer hatása alatt kétszeres gyilkosságot követett el", „Hasis-kábulatban kiugrott a hatodik emeletről“, „Egy narkomániás szexuális bűncselekménye". ..Rablótámadással fiatalkorúak pénzt akartak szerezni marihuánára“... csak néhány mindennél jobban beszélő cím — szerencsére! — külföldi • újságokból. Ügy hisszük, több kommentárt nem is kell ahhoz tűzni, n^yen „haszonnal“ járnak a kábítószerek. A kábítószerek hatása és alkalmazása különféle, egy közös vonásuk azonban mégis van: a szervezet idült mérgezését idézik elő. mégpedig káros következményekkel és fokozatos rászokással. Egyengetik az utat a kórház, nemegyszer az elmegyógyintézet felé. INNI VAGY NEM INNI? Az embernek mégiscsak kell innia, ha élni akar. Ha azonban alkoholtartalmú italokra gondolunk a nagy kérdés közepette, határozott a válasz: NEM INNI! A gyermek és a serdülő szervezetére felmérhetetlenül károsan hat az alkohol. Mert a test fiatal szöveteinek sejtjei különösképpen érzékenyek az alkoholra. És ezek közül is legfőképp az agy sejtjei. Az alkoholméreg az önkontrollt biztosító agyközpontot támadja meg. Ezért van az, hogy az ittas fiatal még kevésbé tud uralkodni önmagán, még kevésbé képes ellenőrizni saját cselekedeteit, mint hasonló állapotban levő felnőtt. Ez a labilitás érzékennyé teszi környezetével szemben, könnyen társaságába köt, s nemegyszer verekedéssel vagy ennél súlyosabb bűnoselek- ménnyel végződik a mulatozás. Hámy fiatal kötött ki kórházban vagy éppen a törvény előtt — s életét hamarább elrontotta, mint valóban élni kezdett volna. Az alkohol fent említett közvetlen hatásán kívül a személyiség kialakulását is hátráltatja vagy teljesen lehetetlenné teszi, mert aki a problémák elöl az alkohol nyújtotta mámorba menekül, elöbb- utöbb elbukik.
