Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-08-10 / 32. szám
8 ^ • U| .PF;ní)Ci ßflJlYlL X. — Mondják urak — kérdezi Helén néni —, miért üldözik öt? Meiist lenyűgözi a tehetetlenség. Mit mondjon? Ez az asszony el sem hinné, hogy ml mindenért üldözik Rabcaan Tónit! — Körözés alatt állott! — jegyzi meg a körzeti rendőr. — Maga tudott róla?! — hitetlenkedik a néni. — A neje, a kora egyezett. De mondta csak. Lágya bácsi — fordul a ház u- réhoz —, bűnös embernek nézett klTon- da? Helén néni összecsapja a kezét. — Ki hitte volna, hogy manapság azért is üldözik az embert, mert nem lép be a szövetkezetbe?! — és sopánkodását folytatta volna, ha Melisék ki nem rontanak a konyhából. Hol keressék hát Rabcsan Tónit? Nem marad más hátra, mint hazamenni *s várni az újabb fejleményekre. Mells útközben elgondolkodik. Németországból milyen feladattal küldték vissza? Csak diverziós tevékenységgel bízták meg? Három tűzeset, és utána semmi! Valóban Rabcsan lenne a gyújtogató? Ml kényszeríti őt állandó bujdosásra? Fél a kém- ügynökségtől, mert nem teljesíti a reája bízott többi feladatot? Vagy tőlünk fél? A gyújtogatás miatt? .Amiatt, hogy spión- ként dobták át a határon? Már jól tudhatja, hogy az egész országban keressük! A bűnözőknél gyakran megsejtjük, előre ki tudjuk kombinálni, merre vezet az útjuk, hol rejtőzhetnek el, de Rabcsan Tóni útjai kiszámíthatatlanok! Rabcsan Tóni ezek szerint nem lenne bűnös? Melis gyorsan elveti a csupa kétellyel teli kérdést, mert a tények az ellenkezőjéről tanúskodnak. BÄCSI, NE B.4NTSÄTOK ÖT! Májusban, amikor Marka megszülte a kisfiát és Tóni névre keresztel tette, néhány napig figyeltették a lányanya és Rabcsan házát. Tóni még életjelt sem a- dott magáról. Marka pedig a zsandárokat okolta, hogy gyermeke nem viselheti apja nevét. Az üldözött csak a hónap végén jelentkezett. .A posta egy kis csomagot kézbesített Rabcsan címére. Ceské Budé- jovlcéröl érkezett, utánvétellel, az egvik clpőjavltóból. Tóni megfoltozott, megt.al- palt bakancsát adták postára, mert a tulajdonosuk másfél hónap után sem jött érte. Meiist ugratták a társai. Fuss utána! Legyintett. Rabcsant már nem találná ott. A cukorpyári eset alaposan kioktatta. Augusztus végén azonban úgy látszott, beáll a nagy fordulat! Megint a körzeti rendőr büszkélkedett: Tudja hngv hol tartózkodik Rabcsan Tóni! A heqvi út menti kocsmában véletlenül összeakadt Drábik Pistával. A fiatalember tanúk n*I- kü! megsúgta, hoov ml nyomja a lelkét. ..Igaz, hogy Rabcsant keresik?" — kérdezte Pista. Igaz. „Ha «-1 nem futok, csákánnyal aprítja szét a fejem!" Miért? ,.Viccből azt találtam neki mondani, kár, hogy visszajött abból a kapitalista országból, mert Marka őnagyságának dollárban küldhette volna a tartásdijat... Fogják el öt. ott dolgozik a síneken!" — mutatott a hegyen túlra. „Amíg ott lesz. nem mehetek vissza. Agyonütne, vagy én... Nem akarok miatta börtönben senyvedői..." — Mikor vesztek össze? — kérdezte Melis. — Egy hete... Én csak ma értesültem róla! A főhadnagy nagyot sóhajtva lecsapta a kagylót. Egy hete! Mindig késve szó! közbe a véletlen. A hegyen túl dolgozik, húsz, huszonöt kilométernyire a tanyájától! A község vasútállomása a völgyben fekszik, jóval a kapaszkodó előtt. Hol dolgoznak a pályamunkások? — Már jó messze, az alagútnál — feleli az áilomásfőnök. t — Rabcsan Antal is köztük van? — érdeklődik Melis. — Megnézem — mondja a főnök, s a nyilvántartóban lapozgat. — Igen, egy Rabcsan nevezetű egyén dolgozik nálunK. Vele akar beszélni? Igen? Egy darabig autón mehetnek, de utána gyalog... A pályamunkások az alacsony töltésoldalon ülve ebédelnek. Mélis tekintetével szinte „véjjigtapogatja" a társaságot. Rabcsan nincs köztük! Hogy is lehetne neki olyan szerencséje, hogy végre szemtől szemben álljon vele?! Köszönti a falatozókat. — Jó napot — feleli halkan a legközelebb ülő. A többiek csak a szemükkel méregetik a tagbaszakadt, magas ismeretlen férfit. Amióta megpillantották mögötte az egyenruhást, megérezték, hogy a civil ruhás Is csak zsandár lehet. — Rabcsan Antalt keressük! — mondja Melis. A legközelebb ülő végignéz a társain. — Nincs itt — válaszolja érdektelenül. — Ma nem is jött munkába? — Ma? — szólal meg ugyanaz az ember és a szomszédjához fordul. — Te láttad Tónit? — Már tegnap sem volt Itt! — válaszolja a szomszéd. — Sürgős dolga a- kadt. — Egy hete? — Hát úgy valahogy... De mit vallatnak bennünket? Menjenek Plzslk úrhoz! — mutat a bakterház felé. Ö felel értünk! Plzsikot a kis konyhában találják. A három és fél, négy év körüli fiának ad ebédet. Melis körülnéz. Asszony nincs a háznál. — Egyedül kuktálkodik? — kérdezi. — Két éve, hog.v meghalt a feleségem. Nagyon későn nősültem, és nagyon korán itthagyott bennünket — válaszolja az alacsony termetű, csapott vállú, őszülő hajú vasutas. Az arca barna, az orra alatt tüskés bajusz sötétlik. Fig.yel- mesen végigméri Meiist, azután az ajtó előtt várakozó egyenruhás rendőrön akad meg a tekintete. A főhadnagy az igazolványát mutatja. Felsóhajt. — Hag.vja. Tudom. hogy kit keresnek. Rabcsan Tónit! — Mióta nem jár munkába? — Egy hete. — Most hol van? — Nem szólt egy szót sem. Fogta magát és elment. — Miért? — Drábik Pista miatt. Összeveszett vele. Pista megfenyegette, szól majd a zsandárnak! Úgy látom, valóban eljárt a szája. Melis nem válaszol. — Annak a gyereknek itt nem lesz többé maradása! — Jövendöli a vasutas. — Az emberek nem szeretik az árulókat! — Maga sem szereti? — Megismertem a fajtájukat a háború alatt!... Melis a múltban kalandoz. Az Itteni hegyen szétszórt partizántábort eleveníti fel képzeletében. Plzslk a háborút emlegette. Az árulókat! Akkor ő is itt volt a hegyen! Negyvennégy telén öt láttam volna? — teszi fel magában a kérdést. — Maga nem volt partizán? — kérdezi Plzslktól. — Itt laktam akkor is. Segítettem nekik felrobbantani az alagutat. Valaki beárult. .Alig tudtam megszökni... — Én is Itt voltam a hegyen. Fiatal legény voltam. A törzskaron csak akkor jártam, amikor hívtak. Nem emlékszik rám? — Sokan jártak a törzskarra. — Én egy vasutasra emlékszem, báránybundában, szőrmével bélelt csizmában... — Abban jártam — válaszolja elg,on- dolkodva Plzslk.'— És most Rabcsan Tónit keresi?! — mondja vádoló hangon. — Ha igaz, hogy partizán volt, már akkor megfogadhatta, hogy az igazságért fog harcolni! A fogadalom egy életre szól! — Rabcsan miatt figyelmeztet erre? — Miért üldözik öt igazságtalanul? Hát azért harcoltunk, hogy ezt érjük meg?! — kiáltja dühösen Plzslk. — Meg tudná végre valaki mondani, hogy mi rosszat tett Tóni?! A kisfiú kezéből kiesik a kanál, mert apja hangoskodására a rendőr is betolakodott a konyhájukba. Az édesapja Tóni bácsit védi! — Bácsi, ne bántsátok öt! — kiált fel egyszerre a gyerek Is. — Tóni bácsi jó ember, nekünk szükségünk van rá... — Te csak hallgas és egyél! — mordul rá az apja. — Tóni bácsi itt aludt! — mutat a gyerek a tűzhely közelében 'elhelyezett ágyra. Meghökken, amikor apia vészes pillantását látja, és sietve hozzáteszi. — .Már nem alszik itt! Fél a zsandároktól! Plzslk a gyereket kikergetl a konyhából, majd papírt, dohányt vesz elő, és cigarettát sodor. Rágyújt. — Üljenek le az urak — szól a két zsandárhoz, é,s nyugodtságot színlelve maga is az asztalhoz ül, — Rabcsan Tóni tehát itt lakott! — mondja Melis. — Ha már a fiam igent mondott, nem állíthatMTi az ellenkezőjét! Itt aludt, nálam kosztolt, amikor éjjeli szolgálatban voltam, vigyázott a gyerekre. Mást nem tudok mondani. — Azt sem, hogy hol tartózkodik most? — Nekem nem szokta elárulni, hogy a félelem hová kergeti! — A félelem?! — Ezt még maga kérdezi?! — támad a detektivre a vasutas. — Amikor feljött a partizántáborba, maga Is fogadalmat tett! — Az igazságot mindig is szolgálni fogom! — Rólunk azt gondol.ia, hogy az igazságtalanságot szolgáljuk? — Ha Tónit üldözik!... ,— Plzslk úr. maga nem tudja, kit védelmez! — Egy szerencsétlen embert, aki a légynek sem árt! — Azért akarta csákánnyal szétaprlta- ni Pista fejét? — Ha egy magunkfajta ember méregbe gurul, megfeledkezik az Istenről is! Csak azután fohászkodik hozzá, amikor már késő. — Azért rontott Pistára, mert azt találta mondani, miért nem maradt abban a kapitalista országban... — Sosem járt ott! — Ne mondja! Még levelet is küldött Hamburgból! — Tóni?! Ne nevetesse ki magát' Hogy került volna oda?! — .Azt csak ö tudná megmondani! Mióta lakott magánál? — Hozzám csak akkor jött. amikor másutt nem volt maradása. Nem szívesen mondom, mert nem szeretném, ha a fülébe jutna, hogy tőlem tudják. De most már mindegy. Ahol zsandárszagot érez, oda többé be nem teszi a lábát! — Mióta lakott magánál? — Mióta? Váltakozva. Eleinte hosszabb ideig... — Azt kérdeztem: Mióta lakott magánál?! — Most, szeptemberben lesz egy éve. Az egész őszt nálam töltötte, azután elment Csehországba, egy cukorgyárba... — A szentségbe vele! — pattan fel a székről Melis. — Mivel tudja ezt igazolni? — Megnézheti á fizetési listát, és néhány munkással is beszélhet, akik Itt dolgoztak tavaly... Melis kifut a pályamunkásokhoz. Hatan Is igazolják, hogy Rabcsan Tóni egész ősszel velük dolgozott... Ennyi ember nem hazudhat egyszerre! Vagy összebeszéltek volna, hogy takarják a splont, a diverzánst?! A rendőrt a bakterházban hagyja, s ő meg fut az autóhoz. A vasútállomáson fellapozza a pályámunkások nyilvántartását. Szeptember második felétől a tél beálltáig valóban itt dolgozott Rabcsan Tóni! — Beirhatnak-e valakit anélkül, hogy...?! .Az áilomásfőnök elvörösödik. — Ismerem az előírásokat, én betartom őket! — Rabcsan már egy hete nem dolgo'!« maguknál, és nekem mégis azt mondta, egy ilyen nevű egyén Itt van alkalmazásban! — Plzslk hetente adja le a lajstromot. Tessék, nézze meg! Itt a múlt heti! Péntek, szombat át van húzva. Rabcsan a- zokon a napokon ném dolgozott... — Ha véletlenül látná Rabcsant, értesítse azonnal a falusi rendőrt! — Kérem, ha ez az utasítás, nem fa- ledkezom meg róla. Melis háborog és dühöng, ilyen csalfa játékot nem űzhet vele az élet! Rabcsan itt dolgozik, Plzslknál lakik, és Hamburgban postára adja a levelét! Hát értse meg ezt az ember! Hazudnak mindnyájan! Beront a bakterházba. — Most pedig mondja meg az Igazat! •- rivall a vasutasra. A kisfiúcska, aki már az apja térdén ül. elpityeredik. — Bácsi, ne bántsa apukámat! ö jó ember... — Itt mindenki jó, csak mi vagyunk a rosszak?! — Ne veszekedjen a gyerekkel! — pirít Melisre a vasutas. — Itt dolgozott? — Nem győződött meg róla? Láttam, az állomásfönöknél is járt! — Mutassa a heti lajstromot! Plzsik néhány pillanat múlva átnyújtja a kimutatást. — A zsandár úr látta, hogy amíg távol volt, semmihez sem nyúltam hozzá! Tessék... Itt van Rabcsan neve. .A hét minden napja át van húzv’a. Nem dolgozott. .A jövő héten már be sem vezetem... — Ha jelentkezne, tudja, ml a kötelessége ? — Mire gondol? — Értesíteni bennünket! Most már érti? — Értem. — Figyelmeztetem, hogy bünrészesség- gel vádolhatjuk... A vasutas Melis szavába vág. — Azért, mert fedelet adtam a feie fölé embertársi szeretetböl?! Ha ez bűn maguknak, tessék, itt a kezem, tegyék rá a bilincset! — Apu!... — sir fel a gyerek. — Ne bőgj, mert képen váglak! — Megértettük egymást? — kérde.'!' elmenöben a főhadnagy. — Értek én mindent, csak fel nem foghatom — mondja Plzslk. és csillapítja a kisfiát. — Ne sírj, a bácsik már mennek! — Visszahozzák Tóni bácsit? — kérdezi szipogva a gyerek. — Ök? A zsandárok magukkal vinnék! .A gyerek újra bőgni kezd. — Ha rossz ember lenne Tóni, a gyerek nem sírna utána! — kiáltja Plzslk Melis után, aki soha az életben még nem volt Ilyen szomorú. Hosszú ideig szóthi- nul ült a visszafelé robogó autóban, aztán egyszerre kifakadt. — Ilyen pálfordulást még sosem értem meg! Eddig azt kellett bizonyítanom, hogy Rabcsan Nyugatra szökött, mert máskülönben Hamburgból nem küldhette volna el a fenyegető levelet! Most pedig az ellenkezőjét kell bebizonvitanom! Rabcsan soha, egyetlen pillanatra sem hagyta el az országot, és az akasztófás levelet mégis elküldte Hamburgból! Rabcsan nélkül semmit som bizonyíthatok! De hol keressem? A szélrózsa minden irányába futhatnék, s ö meg, fogadni mernék, valahol az árnyékunkban húzódik meg! (Folytatjuk) # G. E.: A „szigorlat“ jelige alatt küldött írásával nem találkoztunk. Sajnáljuk. Küldje be talán újra, vagy — s az lesz a legjobb — küldjön újabbakat. „VH szalmaláng“: Próbálkozásai egyelőre nem érnek a költészet közelébe. Nyersek, elnagyoltak, semmitmondók. Sem gondolatilag, sem nyelvileg nem áll olyan fokon, hogy a „világot“ meg tudná fogalmazni. Alább adni viszont nem érdemes. Tanuljon, művelje magát! 0 „IZRA“: Kérem, küldjön verseiből többet. Az est című alapján továbbra Is biztatjuk. Tiszta fogalmazású, jól felépített vers. Érdemes elolvasni: ! kiterjeszti / az est fekete / tenyerét ' a fákról / Uvegfoná- lon ' ereszkedik alá ' a csend / lassan '• csillag-gyertyák ! gyfil- nak / felettem ' gondolatban megfogom kezed ' s újra élem ' patyolattiszta emlékeimet % B. L.: Először is néhány mondat leveléből: „Alkalmasé megjelentetésre versem? Érdemese foglalkoznom Írásával? Én úgy érzem van hozá tehetségem.“ Így a levél, természetesen az eredeti helyesírásban. E néhány sor erősen megkönv- nyíti a munkánkat. Először tálán tielye.sírást tanuljon... % R. F.: Versével nem tudtunk mit kezdeni. Lebeszéljük! 9 M. F.: Versei érdekesek. Küldjön többet, hogy jobban megismerhessük. Talán az A- pám című a legsikerültebb. • „CASSOVIA IÉ‘: Verseiben keveset markol — és keveset is fog. Gondolatilag kell mélyülnie. Tanuljon, művelje magát. Minden verse elsietettnek hat. 9 „Sárga rózsa“; Ha jól emlékszünk, egyszer már eltanácsoltuk — mivel verseiben ma- gyarnóta-Izeken túl mást nemigen találtunk. Ezek sem jobbak. Lebeszéljük! A huszonkét éves jósé Raya kaliforniai vendégmunkás soha többé nem tud majd nevetni. Az arca úgy össze van kaszabolva, hogy hozzátartozói a kórházi kezelés után alig ismertek rá. Mégis,. Jósé Raya elmondhatja, hogy szerencséje volt. Meglehet, hogy ö az egyetlen életben maradt áldozata egy tömeggyllkosnak, aki 23 embert ©Itett láb alól. Minden jel arra mutat, hogy a gyilkos (vagy a gyilkosok egyike) a harminchat éves Juan Corona vállalkozó, a kaliforniai Yuba City város lakosa. Coronát néhány héttel ezelőtt letartóztatták. (Mint annak idején a napilapok beszámoltak róla, egy kaliforniai farmon huszonhárom holttestre bukkantak. Feltételezik, hogy tömeggyllkosság áldozatai.) Jósé Raya tanúskodása lehet, hogy döntő fontosságú lesz a Corona elleni perben. A fiatalember ©Imondta, ml történt vele 1970. február 25-én. — Azon a napon — mesélte Jósé Raya — találkoztam az ördöggel. Betértem a Guadalajara bárba, amelynek Natlvldad Corona, Juan Corona bátyja a tulajdonosa. A bárban Juan felajánlotta, hogy elvisz egy farmra szezonmunkásnak. Még azon az estén el akart vinni, de én elutasítottam. Szó szót követett és alaposan összevesztünk Amikor Raya éjféltájban elhagyta a mulatót, két férfi eredt a nyomába: a Corona fivérek. Egy sötét utcában leütötték, majd egy hosszú tőrrel összekaszabolták az arcát. Ugyanolyan sebesüléseket szenvedett, mint azok a szerencsétlenek, akiknek holttestét tizenöt hónappal később a kaliforniai „halálfarmon“ kiásták. A támadók magukra hagyták eszméletlen áldozatukat, valószínűleg holtnak hitték. A kórház orvosai megkísérelték, hogy a véres cafatokból emberi arcot varázsoljanak. Corona szomszédai szerint „csendes és kellemes“ ember, 34 éves felesége azt állítja, hogy gondos és szerető atyja négy gyermeküknek. Az első tetemre véletlenül bukkantak rá a halálfarmon. A negyvenéves Kenneth Whltacre holtteste összekaszabolt arccal hevert egy árokban. Az ezután következő tíz napon megtalálták a tömegmészárlás további huszonkét áldozatát. Közülük ili 1 s Jósé Raya a plasztikai műtét után tizennégynek nem is tudták megállapítani a kilétét. A kallfor níal szezonmunkások aratáskor egyik farmról a másikra vándorolnak, hónapokig távol vannak családjuktól, és így nem is tűnt fel azonnal a huszonhárom munkás eltűnése. Juan Corona 1965-ben érkezett Mexikóból Kaliforniába, és az utóbbi években szezonmunkások szerződtetésével foglalkozott. Valóban ő gyilkolta meg a halálfarmon talált áldozatokat? Roy Whiteakar seriff, akt segédjével a holttesteket kiásta, kijelentette: — Ezt a bűntényt csakis egy elmebeteg követhette el. Juan Corona tizenöt évvel ezelőtt egy elmegyógyintézet á- poltja volt. Szklzofréniával kezelték. Állítólag gyógyultan távozott a kórházból. Az állítólagos tömeggyilkos a börtönben a spanyol bibliát olvassa és vicclapokat nézeget. Bátyja a cellájában tett látogatása után a következőket mondta róla: — A bibliát olvasgatja, valamit ír, és meg van győződve arról, hogy rövidesen újabb vízözön söpör végig a földön. — Szilárd meggyőződésem, hogy ő a gyilkos — jelentette ki Yuba City seriffje. Corona védőügyvédje azonban más véleményen van. Védelmét arra alapozza, hogy egyelőre a hatóságok is tanácstalanok, ml volt Juan Corona tettének indítéka. Az ügyvéd okfejtése szerint következésképpen senki sem állíthatja, hogy védence követte volna el a szörnyű tettet. Egy azonban bizonyos, hogy a kaliforniai tömeggyilkossághoz hasonló véregzések az Egyesült Államokban az utóbbi időben napirenden vannak. Az erőszak úgyszólván polgárjogot nyert. De talán nem is lehet ezen csodálkozni ott, ahol a hivatalos állampolltika is az erőszakon alapszik.
