Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-10 / 32. szám

JOVAN DUClC: A napraforg6k nagy siemébe — míg kSvetik az ég Járását — a világ minden szomja-éhe belegyűl minden bú s kívánság. Félnek a stttéttbl. „Mi tényt ad; isten az mind valamiképpen; mértéke mindennek, vaj'él csak egy sugámyl fény a szivében.“ — ezt zúgják és ezt: ,,Átok-verte lakója mind az éjnek, kbdnek, ha nem tekinthet az egekbe s bár egyszer csak, nem tündökölhet.'' S könnyeznek nagy arany-ruháknak díszében, keleti királyok; Nap papjai, koldusként állnak, míg a sötétség szétsz.ivárog. Napraforgó szem szomorúra nyitva szivemben mennyi vár még — De égi napjabn lehullva; de jő az est nő az árnyék. Kihűlnek, kihalnak a kertek, ki a két-sorú napraforgók, de hulltuktól holtan kerengnek mind a Napok, Csillagok. Bolygók! ....Van ennek a község­nek még egy valamije, a- mi a mai ildiilnivágyó vi­lágban vagyonnak számít. A falu közvetlen köze­lében elterülő 40 hektáros vízfelület — a Zsitva. 1- deális hely egy üdülőköz­pont kiépítésére. Távol a forgalomtól, a levegőt szennyező ipari létesítmé­nyektől. Egyszóval olyan hely, amilyenre a minden­napi élet forgatagából ki­kapcsolódni vágyó embe­rek igényt tartanak...“ Egy üdülőközpont kié­pítésének lehetőségéről szól írásunk a harmadik oldalon. A SZOCIALISTA ifjúsági SZÖVETSÉG szlovákiai KÖZPONTI bizottságának lapja XX. évf. 1971 Augusztus 10. Ara L— REt Két kis érzelmet sok kilométerrel elválasz­tani egymástól, olykor elegendő arra, hogy nagy szerelmet hozzon létre. REY SOMOGYI PÁL: „Nem akarok csalódni benned“ — jeligére Éppen olyan volt, mint amilyennek a hirdetése után elképzeltem: teltkarcsú és csinosnak mondott. Alig be­széltünk egymással néhány mondatot, és már azt is tud­tam róla, hogy csakugyan mélyérzésű. — Nem ló egyedül élnt — mondta Piroska és nyíl­tan a szemembe nézett: — Ugye, maga nem kalandor? — kérdezte. — Nem vagyok kalandor — mondtam őszintén. — Magam is többször csalódtam. Anyagiakban is rendezett vagyok, éppen úgy, mint kegyed. Csupán szeretetre vá­gyom. Piroska boldogan fogta meg a kezemet: — Autóm, lakásom van — mondta Piroska —, hiszen tudja. Jöjjön fel hozzám. — Ez a lakás olyan embernek való, aki meleg ott­honra vágyik, — mondtam örömmel, mikor szétnéztem Piroskánál. — fis csakugyan házias? — kérdeztem szo­rongva. — Egy pillanat! — mondta Piroska kedvesen, és ki­szaladt a, konyhába. Egy nagy tálcán finom almás és káposztás rétesekkel tért vissza, letette elém az asz­talra. — Kóstolja meg — mondta egyszerűen. — Magam húztam ki a tésztáját is, persze... Kávét nem tudok adni. Szenvedélyektől mentes vagyok — tette hozzá őszin­tén, és szelíden visszaadta a csókomat. Egy pillanatra kibontakozott az ölelésemből. — Felteszek egy lemezt — suttogta és mezítláb a lemezjátszóhoz szaladt. Né­hány pillanat múlva felcsendült a Tereferepolka. — Istenem — sóhajtottam fel boldogan —, már az is világos, hogy rokonlelkek vagyunk, hasonló érdek­lődési körünk van! — Minden stimmel! — ragyogott Piroska szeme is az ágyban, amikor magához ölelt. — Házasság is lehetsé­ges — mondta még elfulladva, azután csend lett. Milyen kurta is az ember boldogsága! Énekeltem a fürdőszobában, hangosan kiáltozva csapkodtam magam a hűvös zuhany alatt, a meleg fürdő után, majd felöl­töztem, és Óvatosan, halkan kinyitottam a fürdőszoba ajtaját, úgy hittem, hogy Piroska talán elszunnyadt. Ám Piroska nem aludt, határozottan láttam, hogy egy riadt mozdulattal az ágy alá rejt valamit, ami a kezé­ben volt. És pánt félelemmel nézett rám, mert ő is lát­ta, amit én is azonnal észrevettem, mert ezt nem lehe­tett elrejteni: a paplan mellett vékony szürke kis füst­csík szállt!... Rekedt ordítás hagyta el a torkomat, egy mozdulat­tal az ágy előtt térdepeltem s kezemben volt egy félig elszívott cigaretta! — Azf írta: nemdohányzói — suttogtam magam elé, s az előszoba felé tántorogtam. Piroska az előszobaajtóban ért utol. Egész testével át font, hogy visszatartson. Könnytől ázott szemmel kiál­totta: — Becsületszavamra, nem dohányoztam! Nem hazud­tam! Másfél hónapra vették csak fel a hirdetést! Azóta szoktam rá! Lecsúszott elém a földre, átölelte a lábaimat: — Meg akartam mondani. Igazán! Higgyen nekem! De nem volt hozzá erőm... hiszen olyan boldog voltam! Kiléptem összekulcsolt karjai közül, és csak annyit mondtam neki, a saját jeligéjét idézve: — „Nem akarok csalódni benned?“... Piroska ájulton feküdt a földön. Csendesen becsuk­tam az előszoba ajtaját, és levánszorogtam a lépcső­kön. Barátság, Kelet-Szlovákia az elmúlt héten négjr ország fiataljait látta vendégül. A Szovjetu­nió, az NDK és Lengyelor­szág ifjúsági szövetségeinek küldöttei és természetesen fiataljai vettek részt azo­kon a rendezvényeken, a- melyeket a Szocialista Ifjú­sági Szövetség rendezett számukra. Már az ifjtsági találkozó kezdetén nyilvánvaló volt, milyen felelősségérzettel te­kintenek a fiatalok minden problémára, amely az euró­pai békét vagy a vllágbékét érinti. Laonyid Szobolov, a szov­jet küidött többek között ezt mondta: „Mindenekelőtt a XXIV. pártkongresszus ha­tározataiból indulunk ki, tá­mogatni kívánjuk a szovjet kommunistáknak, a kor­mánynak ée az egész szov­jet népnek az európai és világbéke fenntartására i- rányuló igyekezetét.“ Az NDÍC küldöttségének vezető­je, Heinz Langer hozzászó­lásában szintén megemlítet­te a SED VIII. kongresszu­sának határozatait, és hoz­záfűzte, hogy az NDK-ban az ifjúsági szövetség 4000 szervezete harcol azért a megtiszteltetésért, hogy va­barátság! lamelyik antifasiszta har­cosról nevezzék el. Stanis­lav Wittek, a lengyel kül­dött hangsúlyozta, hogy a lengyel fiatalság a békéért és az európai biztonságért folytatott harcot elsőrangú feladatának tekinti. Miroslav Spaniel, a SZISZ KB titkára a következőket mondotta: „Egyazon eszmék, társadalmi célok és közös elhatározások kötnek ben­nünket egymáshoz, ez pedig a jobb jövőért, a kommuniz­musért vívott harc.“ A kas­sai szemináriumon az ifjú, haladó Európa hangja szó­lalt meg, az egész világ fia­talságát szólította harcha a békéért. A felhívás rögtön a sze­minárium befejezte után visszhangot váltott ki, még­pedig a koSicei Művészetek Házában, az ifjúság esti tö- meggyúlésén. A küldöttsé­gek tagjai találkoztak itt a fiatal kassaiakkal, akik már a gyűlés tartama alatt bebi­zonyították, hogy aktívan kívánnak részt venni „Az if­júság vádolja az imperializ­must“ mozgalomban. Nagy érdeklődéssel kísérték M. Zozuláknak, a SZISZ kelet­szlovákiai kerületi bizottsá­ga elnökének, valamint dr. R. Blahonak, az SZLKP ke­let-szlovákiai kerületi bizott­sága titkárának a szavalt, majd az egyes külföldi kül­döttek felszólalóit. Amikor John Klause, az NDK fiatal bányásza „Barátság, barát­sági“ szavakkal fejezte be beszédét, a kassai Művésze­tek Háza manifesztáció szín­helyévé vált. UM SB as Közös e Napjainkban a tudomány és technika fejlődésével már nemcsak a termékek, hanem a termelőerők, a ter­melés folyamatai is mindin­kább átlépik az országok határait. Ezzel a változással lépést kell tartania a szo­cialista országoknak is, e- gyüttműködésük szorosabbra fűzése, színvonalának eme­lése gazdasági és politikai szempontból különleges fon­tosságú. Nagyon tömören kifejezve: ez az elv jellem­zi a KGST-tagállamok leg­utóbbi bukaresti XXV. ülés­szakát is, amely arra vol hivatott, hogy még ponto­sabbá tegye az integráció fejlesztését célzó programot. A bukaresti tanácskozás to­vábbi lendületet adott a KGST-országok gazdasági összefogása fejlesztéséhez. Ismeretes, hogy hazánk nagymértékben érdekelt a • A hétfői tömeggjililésen egyhangúan elfogadott rezo- lúció ismét a fiatalság meg­dönthetetlen elhatározását tükrözi — Európa békéjé­ért emeli fel szavát. Olyan hang ez, amelyet le­hetetlen meg nem hallani. A teremben ezután négy nyelven csendült fel az In- ternacionálé. rőveí szocialista országok között kibontakozó integráció kér­désében. Meggyőződésünk, hogy az integráció orszá­gainak nagy anyagi előnyö­ket, a fejlődésben pedig idő­nyereséget biztosíthat min­den résztvevő számára. En­nek belpolitikai haszna el­sősorban a tagállamok nép­gazdaságának gyorsabb, ha­tékonyabb fejlődésében mu­tatkozhat meg. Külpolitikai haszna pedig abban jelent­kezhet, hogy a szorosabban együttműködő országok jobb eséllyel vehetik tel a ver­senyt a tőkésállamokkal, szilárdabban állhatnak helyt a nemzetközi küzdőtéren, a világpiacon. Ez a bel- és külpolitikai haszon végső soron eggyé ötvöződik, s az egész szocialista világrend- szer erejének gyarapodásá­hoz vezet. 'CB >4) FALUCSKA AZ ERDŐ ALATT Kilencvenhat elhagyott, árva gyerek új otthonra ta­lál. Róluk s az első csehszlovák SOS-gyermekfaluról szól riportunk a negyedik oldalon.

Next

/
Thumbnails
Contents