Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-10 / 32. szám

ui ifiusag Száz évvel ezelőtt — 1871. augusztus 11-én született Kel­tái Jenő. Nem óhajtom felso­rolni és ismertetni végtelenül gazdag, sokszínű életművét, mert úgy érzem, hogy ez fe­lesleges, hiszen a magyar ol­vasó nem érdemli meg az „ol­vasott ember" minősítést, ha nem Ismeri Heltai műveit. Nem tudok ragaszkodni a hűvös, tudományos megállapí­tásokhoz sem, mert Karinthy mellett Heltai Jenő volt a mes­terem, példaképem, tőle kap­tam az egyik legnagyobb aján­dékomat. nevezetesen, hogy könnyes szemmel is lehet mo­solyogni, és hogy az élet szín­padán a tollforgatö számára nem kötelező jelmez a kotur- nus. Csak eg.yszer találkoztam ve­le személyesen. A budapesti New York kávéház vörösesbar­na márványasztalánál figyeltem kedves, minden póztól mentes szavait, remegő, tisztelettel bá­mulva még szivarja füstjét is, hiszen számomra ö volt a Ka- tó-dalok szerzője, ö volt Mák István és Csontos Szigfrid. Puybroche márki és VII. Em- mánuel. Amikor első verseivel jelent­kezett — a kilencvenes évek elején — a merev hagyomá­nyokhoz ragaszkodó ..hivata­los" Irodalomkritika felháboro­dással fogadta az új hangú, különös nótájú költőt, aki nem törekedett drámai komolyság­ra. aki nyíltan dalolt a min­denkiben élő, de addig gondo­san titkolt hangulatokról egy­szerű. de fordulatos nyelven, mert még a banalitást Is job­ban szerette, mint a hangos beszédet. Megvádolták laza erkölccsel, mert a máról holnapra való szerelmekről Irt, cinizmussal, mert irtózott minden nehézkes­ségtől és nagyképűségtől, mert nem törődött a szigorú erköl­csű magyar hag.yományok tila­lomfáival, mert képzelete a pesti kis Katókat párizslas gri- zetlé alakította át. A népi-nemzeti romantika légkörében, amelyben túlteng­tek a falusi életforma, a „vi­déki szellemiség" legyei, ez a nSgyvárosI hang Idegen volt. A csizmás értelmiség viszolyogva fogadta Heltai figuráját: ■ vi­lágfi, a gamln. a diák és a trubadúr keverékéből kialakí­tott tipikusan városi embert. Heltai Jenő volt a polgári életképekkel gazdagított éa de­mokratizált Urai naturalizmua egyik legjelentősebb mestere irodalmunkban, éa lírája éppen azzal hat, hogy mindig a prő- zaiság határán mozog. Mert dalaimnak azt a részét. Mely túlnyomönak mondható, — Minek tagadjam gvönge- ségem, — Kegyedhez Írtam, kis Kató De ahogy múltak az évek, az évtizedek, úgy mélyült, ne­mesedett az Iró-köitó minden alkotása, hogy végül elérjen a Néma Levente halhatatlan szépségéhez és ez Almokháza humanista és társadalmi töltetű megrázó korképéhez. Nyolcvanéves korában Így vallott önmagáról: „Zárkózott ember voltam, valami hüvöaség áradt ki be­lőlem, sokan azt mondták, hogy gőgös vagyak. Nem voltam az. Inkább ostobán sértődött és rémülten szerény. A kis elég­tételeket későn kaptam, nem kellettek. Beszélni nem szeret­tem. Irtóztam a liangzatos sza­vaktól, az ömlengéstől és az olcsó gyöoigédség fltogtatásá- tól..." Müveit railliök olvasták és olvassák az egész világon, o- laszul, szlovákul, oroszul, spa­nyolul, németül, angolul, japán nyelven éa frandául, de első­sorban nekünk magyaroknak kötelességünk Heltai Jenő élet­művét ismerni, mert ezzel ad­juk meg a tiszteletet emléké­nek. és ezzel szerzünk tiszta örömet önmagunknak. Péteri! Gyula 0) Ifjúság, a Szocialista Ifjú­sági Szövetség Szlov. Központi Bízói I Ságénak lapja Kiadja a Smena kladővállalaia A Szer­kesztőség és adniinlszirácié Bratislava. Praiská 9. Telefon: 4SS-41-4S. PosiaflAk 30 # F 5- szerkeaztö: dr. STRAS­SER GYÖRGY. Nyomja; ^épadoslovenské tla- fiame Öl # Előfizetési dtj egész évre 52.- Kis, fél évre 26.- Kis • Terjeszti a Posta Hirlapszolgélata. előfizethető minden postakézbesllőnél vagy postahivatalnál A Kéziratokat nem érzünk meg és nem kül­dünk vissza A A lapot kül­földre a PNSZ Ostredná expe- dlcla tiaée. Bratislava. Gott- waldovo ném. é. 48 útján lehet megrendelnt EGY DÉLUTÁN A FŐRÉVI SZÖVETKEZET KERTÉSZETÉBEN Ellátogattunk a förévi (Prie- voz) szövetkezet kertészetébe. Már messziről megláttuk a szö­vetkezet impozáns Irodaépüle­tét, amelynek éttermében le­ültünk beszélgetni Kopasz László mérnökkel, a növény- termesztés főagronómusával. Szívesen válaszolgatott kérdé­seinkre: — Mikor alakult meg a förévi szö­vetkezet? — Szövetkezetünk 1949-ben alakult, de csak 1950-töt működik. Sajnos a tagok száma azóta jóval megcsap­pant. Szerintem ez a város közelsé­gével magyarázható. — Hány dolgozót foglalkoztatnak, és menny! ebből a fiatal? — A dolgozók nagy része nyugdí­jas, a növénytermesztésben dolgozó hatvan ember közül mindössze tizen­hat a fiatal. — Mekkora területen gazdálkodik a kertészet? — Jelenleg tizenhét és fél hektár területen, ebből tizenhat hektár jut a szántóföldi zöldségtermesztésre, másfél hektáron pedig melegágyi zöldséget termesztünk. Ezenkívül vi­rágtermesztéssel l.s foglalkozunk. — Milyen virágaik vannak? — Rózsa és szegfű. Virágért na­ponta átlag 7-8000 korona a bevéte­lünk. — És hogyan állnak a gépesítés­sel, vannak-e nehézségeik? — Amt a mechanizálást illeti, na­gyon kritikus a helyzet; a munka 80-90 százalékát kénytelenek vagyunk kézzel végezni, csupán néhány per­metezőgép áll dolgozóink rendelke­zésére. — A dolgozókkal kapcsolatban megkérdezzük még mérnök elvtárstól, milyenek a munkafeltételek, s milyen az emberek munkához való viszo­nya. — löjjenek velem az üve.gliázba. és nézzék meg, milyen körülmények kö­zött dnl.goznak embereink Érdekes­ségként megemlítem még azt Is, hogy az üvegházakaf a .közeli Slovnafiből elvezetett forró vízzel főijük. Leg­jobb lesz, ha a munkához való vi­szonyról magukat a dolgozókat kér­dezik meg, főleg Rexnét ajánlom, akit a kertészcsoport legjobb dolgo­zójának tartok. Elbúcsúztunk Kopasz elvtárstól, s, beléptünk az üvegházba. Zöldpaprika és szegfű Illata csapta meg orrun­kat. Éppen jókor jöttünk; szorp.os kezű asszonyok szedték a paprikát. készítették a melegágyakat, gyom­láltak. Néhány férfi munkás a per­metezőgépeket készítette elő. — Mióta dolgozik a szövetkezet­ben? — kérdeztük Rexnétöl, a pap­rikapalánták gondozásával elfoglalt fiatal asszonytól. — 1960 óta dolgozom jelenlegi munkakörömben, zöldségtermesztés­sel foglalkozom és nagyon szeretem a munkámat. A fizetésemmel Is meg vagyok elégedve, havonta átlag 1500- 1600 koronát keresek. Rexnéröl még elmondhatjuk, hogy jó munkájáért 1968-ban állami ki­tüntetést kapott. Az üvegházakból karfíoltáblák kö­zött mentünk tovább a szabadföldi zöldségtermesztők csoportiához. Itt először Kulacs Rezső csoportvezető vei beszélgettünk, aki 1963-tóI dol­gozik a szövetkezetben; — Milyen növényfajtákat termeszt csoportja és mennyit? — Főleg karfiolt termesztünk a város részére, évente 5-7 hektáron. Legnagyobb problémánk a munkae­rőhiány. ■— Milyen a dolgozók átlagos élet­kora? — Körülbelül 50 év. Különben en­gedjék meg, hogy bemutassam cso­portom egyik kiváló dolgozóját, az 57 éves Miska bácsit. Megérdemli a dicséretet, a szövetKezet megalaxu- lásától nálunk dolgozik, igen becsü­letesen végzi munkáját. Ezek után elbúcsúztunk a kértész- csoport dolgozóitól és további sok sikert kívánhatunk munkájukhoz VÉKA „Fejőbajnok“ Az élet az újságírót néha fur­csa helyzet elé állítja, és bi­zony sokszor össze kell szed­nie magát, hogy kiutat talál­jon. A minap kerültem Ilyen helyzetbe, amikor Alexander Milly elvtársnak, a SZISZ SZKB titkárának a meghívására egy szívélyes fogadáson vettem részt, hogy tudósítást írjak ró­la. Maga a fogadás nem kü­lönleges esemény az újságíró­szakmában. Problémáim akkor kezdődtek, amikor a fogadott személy, egy mosolygós fiatal­ember nevéhez a megfelelő jel­zőt kerestem. Mert miről Is van szó? A versenyzés napjainkban meglehetősen nagy teret tölt be, sót hovatovább szélesebb területekre terjed — mint a- hogy majd az alábbi példáhíV Is kitűnik. Ezzel megfelelően fejlődik a versenyekhez fűződd szakkifejezések száma. Ha pél­dául valaki úszóversenyt nyer, az úszóbajnok. Ha a futásban nyújt kiváló eredményeket, ak­kor futóbajnok. Ez ugyebár mindennapos. De milyen névvel Illessünk egy olyan embert, a- kl nemzetközi fejöversenyen ér el első helyezést? Erre manap­ság még nincs kifejezés. Le­gyen hát f.ejöbajnok. De menjünk csak sorjába! Németh Frigyes hat évvel ez­előtt még vígan űzte kőműves- mesterségét, eszébe sem jutott volna, hogy néhány év múlva kiváló fejésl teljesítményével „okoz gondot" egy újságírónak. Azután elhatározta, hogy csa­ládi házat épít. Ehhez olyan foglalkozásra volt szüksége, a- mely a lehető legtöbb szabad Időt biztosít. Így szegődött el szülőfalujában. Ekecsen lOkoC) az efsz-hez fejőnek.’ Tudvalevő, a fejők munkájának súlypontja a kora reggeli és az esti órák­ban van. Maradt tehát Idő a házra. A ház már áll, de Németh Frigyes nem ment vissza ere­deti szakmájához. Megszerette a mezőgazdaságot, illetve nem is volt szükség a megszerelés­re, hiszen hétgyermekes sze- gényparasztcsaládból szárma­zik, így már gyermekkorában szivéhez nőtt a föld és a jó­szág. Maradt tehát az új szak­mánál, a változás csak annyi, hogy közben megnősült, és há­zát most két kislánya csacsíj- gása teszi hangossá. Néhány héttel ezelőtt a SZISZ központi szervei érdekes 'leve­let kaptak Moszkvából a Kom- szomol KB-ától; A III. össz-szö- vetségí fejöverseny alkalmából nemzetközi versenyt is rende­zünk. küldjétek valakit, aki képviseli Csehszlovákiát. Küldjünk háti De kit? Nálunk a mai napig Ilyen verseny nem volt. Ki tudhatja, hogy a sok ezer fejő között melyik a legjobb? Ha már kül­dünk, akkor olyat, aki méltó­an képviseli országunkat. Ekkor jutott valakinek eszé­be Ekecs. Mert van Ekecsen valami e- gyodUIálIóI Nemcsak az, hogy Itt a SZISZ alapszervezete a helyi efsz mellett működik — Ilyen lehet másutt Is —, hanem az alap­szervezeten belül tevékenyke­dik a fiatal fejűk szocialista munkabrigádja. Ez 1 egyelőre 1 az egyetlen az országban. En­nek tagja — kívüle még öten — Németh Frigyes. Ezután elindul a hivatalos iutézkedásek sorozata, amely azzal fejeződik be, hogy Né­meth Frigyes, életében először, repülőgépbe Ul, ás néhány óra múlva Moszkvában ár földet. Egy nap városnézés, majd a verseny színhelyére, a Lentn- grádtól 27 kilométerre levő Puskin Kolhozba. Szívélyes fogadtatás, ismer­kedés a versenytársakkal, és megkezdődött a verseny. De erről hadd beszéljen Né­meth Frigyes: — Megmondom őszintén, ki­csit félve érkeztem oda. Nem tudtam én, milyen az a ver­seny. Csak eggyel voltam tisz­tában: fejni kell. Az indulás e- lőtti napon odahaza már azon gondolkodtam, lemondom. Csak hál az szégyen lett vol­na a brigádra. A nemzetközi versenyben tí- zenketten vettünk részt. Raj­tam kivUl egy lengyel. egy NDK-beli és kilenc szovjet fe­jő. Mindenkinek négy tehenet kellett megfejnie. A teheneket sorsolták. A fejési folyamatot zsűri pontozta. Mindent meg­figyeltek. Az előkészületet, a fejögéphez való hozzáértést, a fertőtlenítést, tőgymasszázst, fejési időt, mennyi tej maradt fejés ntán a tőgyekben, és a tejből mintát vettek, tisztaság­ra ellenőrizték. Legfőbb mérce a fejési idő volt. Ezért adtak a legtöbb pontot. Ebben én voltam 8 legjobb. A négy te­henet IS perc alatt fejtem meg két géppel. Mivel a többi mű­veletért is pontokat szereztem, megnyertem a versenyt, jutal­mul órát, könyveket és művé­szeti tárgyakat kaptam. Ilyen egyszerűen mondta el élményét Németh Frigyes. A verseny után ismerkedés következett, és egy kellemes meglepetés. Az egyik helyi „versenytárs" éppen születés­napját ünnepelte, és meghívta a családi ünnepségre Frigyest is. Ebből személyes barátság lett, amelyet kölcsönös látoga­tások követnek majd. Néhány napos lenlngrádi tar­tózkodás zárta az eseményt. Megismerkedett a város mú­zeumaival, képtáraival és tör­ténelmi nevezetességeivel. Ismét Moszkva, majd élmé­nyekkel teli hazatndult. Felteszem Frigyesnek a meg­szokott kérdést: Ml volt a leg­szebb élménye? — Nahéz megmondani. Moszkva is, Leningrád is na gyón szép. Azonban ha igazat akarok mondani, akkor a leg­nagyobb élményt az az őszinte, szívélyes fogadtatás jelentette, amellyel lépten-nyomon talál­koztunk! De vajon milyen egy nemzet­közi „bajnok" a saját portáján? A kérdéssel Kocsis János mér­nökhöz, az Ekecsl Efsz zoo- lechnikusához fordulok. — Fonák helyzetben vagyak, mert ha megdicsérem, azt hi­szik, a nagy dicsőségért te­szem. Röviden ez az igazság: 38 tehenet gondoz és fej a szö­vetkezetben. kiválóan. Oszlopos tagja a szocialista munkabri­gádnak. Hogyan fogadták az ekecsiok a győzelmet? — Örültek. Az a tény, hogy a SZISZ tagja érte el ezt a szép eredményt, növeli az a- lapszervezet tekintélyét a falu ifjúsága előtt. A tagság a he­lyi hangosbeszélön keresztül dallal köszöntötte Frigyest. Szokatlan, de hasznos ver­seny részese és győztese volt Németh Frigyes. Hasznos az­ért, mert olyan foglalkozási á- gat propagál, amely manapság nem valami közkedvelt az if­júság körében. Mezőgazdasági üzemeink dolgozóinak átlag­kora bizonyítja ezt legjobba;i. Szükség lenne Ilyen és ehhez hasonló versenyekre nálunk is. Ml lenne, ha a csehszlová­kiai fejőverseny megszervezé­sére éppen Ekecsröl jönne a kezdeményezés? Már csak azért is, mert van egy Németh Frigyesük, egy „nemzetközi fejöbajnokuk“! — hr— A kis falu, amely majdnem olyan, mint A városok, mint óriási szí­vóberendezések szippantják magukba a kisebb falvakat. A- zok a kisebb falvak pedig, a- melyek messzebbre esnek a városoktól, eggmiáshoz bújnak, mint zivatarban a jószág, és nagyközség lesz belőlük. A kelet-szlovákiai Udvamok- ban (Dvorníky), amelyet fél­ezer lélek sem lakja, és ahol sokat fúj a szél, arról kérdez­zük az embereket, mi köti ő- ket mégis falujukhoz. Miért nem mennek ők is a városokba, miért építkeznek, miért tervez­nek? Udvarnok Italéira ítélt falu volt. A környék gyönyörű kö­veiből cementet készít a mo­dern ember, és félő volt, hogy a gyárból fölszálló por elűzi a lakókat. Méhészt és Udvarno- kot állítólag nem akarták to­vábbfejleszteni, építkezési en­gedélyt sem adtak egy ideig emiatt. Aztán svájci porelszívó- berendezést vásárolt a cement­gyár. és úgy látszik, a veszély elhárult. Hogy valóban megme­nekült-e a falu, csak aZ elkö­vetkező évek döntik el. Remél­jük, igen, és úgy biztosit majd munkalehetőséget a cement­gyár és kötörö a környékbe­lieknek, hogy továbbra is meg­szokott környezetükben élhet­nek. Udvamoknak nem mindenna­pi neve van. Egy krónikából kiderül, hogy a tatár elől er­re menekülő IV. Béla udvaron- calröl nevezték Udvamoknak a helységet. Miért marad ebben a kis fa­luban az ember? Miért nem áll azoknak a táborába, akik szövetkezeti lakást vásárolnak a városokban, és kertjeiket elhagyva betonketrecekbe tele­pülnek? SIMKÖ CSABA JÓZSEF: (A verseiről is ismert peda­gógussal kezdjük a vallomások sorát; nemcsak mondatait, ha­nem kalauzolását Is köszönjük.) Én Itt éltem le a gyermekko­romat is, innen mentem gim­náziumba, majd a Nyitrai Pe­dagógiai Főiskolára. Egy Ideig mint tanítót, egészen a szov­jet határszélre, Nagyszelmenc- re vezérelt a sors, de amikor megnősültem, visszajöttem. A szüléimhez jöttem, őket akar­tam segíteni. A munkahelyem a szomszédos Tornán van, nincs sok probléma a bejárás­sal. és itt. Udvamokon azért élvezni lehet még a csendet. Talán az alkatomnak Is jobban megfelel a nyugodt, csendes környezet. A táj szép, bár meg­szoktam már a hegyeket és a lapost, azért még mindig ta­lálok bennük szépet. A közeljövőben semmiesetre sem készülök el Innen. Pedig a szellemi élet lehetne élén- kebb. Az Itteniek nagyon pasz- szlvak ezen a téren, a társa­dalmi problémák szinte nem Is érdeklik őket. MILICZKY JENŐ; (A szövetkezet könyvelője). Én is bejártam már a világot. dolgoztam Csehországban és Kassán, katonáskodtam, de az­tán mégis visszahúzott ide a szivem. Nehéz lenne megmon­dani, miért. Talán azért, mert jól érzem itt magam, minden­kivel jóban vagyok, itt érzem magam itthon, ebben a kis kö­zösségben. VISZLÁT PÉTER; (A kis falú legidősebb lakó­ja. Kilencvenegy éves, görbe­botjára támaszkodva sétálgat az udvaron, amikor felkeres­sük. Jól tartja magát: az i- lyen típusú aggastyánra mond­ja az ember: stramm az öreg. — Én megjártam még az E- gyesült Allamókat Is; apám u- tán mentem, tizenöt évet töl­töttem Amerikában. Az első világháborúban Krakkónál tü- dölövést kaptam, a bécsi kli­nikán szedték ki a golyót. Itt születtem, és Itt Is halok meg. ■Az ember ott éljen, ahol szü­letett. Itt van a fiam Is. Ve­le együtt élünk Udvamokon. egy fészek HAJDÚ HÄZASP.4R (Két kislányuk van, a két kislány édesapja a környék Is­mert vadásza. Szép házban lak­nak). Az asszony már „megszokta" a falut, és csak akkor költöz­ne másuvá, ha a cement.gyár pora a gyerekek egészségét veszélyeztetné. A férfi, aki szenvedélyes vadász, aligha tudná itthagyni a hegyeket és a vadakat. —O— Egy kis falu a sok közül. Egy kis település a sok mil­lió közül. £okan talán lenézik a falut. De csak azok, akik valójában nem Ismerik. A fa­lunak sok előnye és sok hál- ránya van. KUlön-külön sem a falu, sem a város nem meg­oldás. A kettőt kellene vala­miképp együvé ötvözni. Hogyan? Az már a kutatók feladata. (bt)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents