Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-27 / 30. szám
űjifjvság 9 jLukrouJski: Medvebocsok (Folytatás az előző számból) eseményeket, át kell néznem az anyagot, mielőtt irodalmtlag jeldolgoznám. Kényelmesen elhelyezkedett, hogy az ablaküveg kellemetlen visszaverődése ne zavarja, s a meg nem írt forBiztosan énekel, de hogyan? A madárdalt csak egyetlenegyszer lehet meghallani, harmatos pitymallatkor, zsenge ifjúkorban, mikor a teheneket ki- elbeszélés lapjait kezdte hajtják az itatóhoz, a fából vájt gatni. vályú vízszagot áraszt, s a pa- Mikor Tereza kijelentette — tak vizét meg kell ízlelni. Ar- kissé féltékenyen a szerétéiért, ról írni, ami karnyújtásnyira amit férje a gyerektől kapott: van, és a legtöbbször elérhetet- Ha olyan jó nektek együtt, hát len, ami elmúlik és örökké foglaücozhatsz a gyerekkelt — visszatér. nyugtalanságot érzett, már eI6— Maci, mackó — suttogta re sejtette ezeknek a szertar- álmában Basta. tásos sétáknak az unalmát. Egyjan feje alá tette a karját, szersmind meggyőzte magát. Hányszor töprengett már ezeni hogy foglalkozni a gyerekkel Megragadni, s nem engedni, korántsem jelenti szórakoztatni hogy a gondolatok megszökje- a gyereket. Elegendő volt némi nek, megörökíteni és leírni en- érdeklődést tanúsítani Basia nek a parányi lénynek a vllá- iránt, elhalmozni kérdésekkel, gát. Egyszer, ha majd a lányuk elég volt egy kézmozdulat, egy felnő, megtörténhet, hogy nem mosoly, néha barátságosan rámerik neki megmondani: Ilyen kacsintani — hogy a gyermek voltál. Talán éppen a saját által kialakított világ tartóssá gyerekkorára tekint majd úgy, váljék. Nem ő Basiát, hanem a mint egy idegen kislány életé- kislány vonta bele őt a babát re, és elcsodálkozik: Nahát, az közt dúló harcba, -a falovacska, volnék én? Vagy ezt gondolná: a keréken guruló liba és a plüss- Hiszen én mindig nagy voltam, mackó körül támadt bonyodal- Avagy elfogná a düh: Nem aka- makba. rok tovább nőni, mert a fel- ^ félelmetes parancs, hogy nőtteknek nincs anyjuk, sem Joglalkozz a gyerekkel!" — nagyanyjuk... ilyenformán elvesztette rémítő Leírni a legegyszerűbb dolgo- hatását, kát, hogy az emberekben fel- Szobája sérthetetlenségét Tekavarja az elmosódott emléke- reza csak akkor respektálta, ha két. Hány ízben mondta már: gépen írt, ugyanis akkor halla- Ezt meg kell jegyeznem, egy- rii ts lehetett, hogy dolgozik. szer még hasznát vehetem — de azon nyomban elfelejtette, fannak dolgozhatnék ja táElegendő volt, hogy üljön a puszta papírlap fölött és kibámuljon az ablakon, vagy madt. Biztos benne, hogy ha icönyvesállvány mellett járkál- azonnal hozzálátna, kétségtele- könyveket, lapozgatva, egy nül értékes írás születne. A ta- egész sor olyan dolgot csele láló fordulatok szinte önma guktól állnak össze, szinte hall kedjék, mely majdnem hogy varázserővel bír, s amelyek ja a mondatok kadenciáját. De hozzásegítik az íráshoz, s már- nyugodtan fekszik tovább. Utó- ts kinyílt az ajtó, ts Tereza végre nem ébreszthetem fel a kézen fogva bevezette Basiát. gyereket, talál könnyen indok- Közben morgott, hangja árnyalást. tatával eleve keresztülhúzta Ezen a héten ő teljesít szol- férje valamennyi védekezési kí- gálatot a gyerek mellett. sérletét: — No most egyhamar — Egyszer már ki kell ma- úgysem írsz, foglalkozhatsz egy gam aludnom — jelentette ki lácslt a gyerekkel . meggyőzően Tereza ~, az egész ház gondja az én nyakamba ^ munkája eredményét! szakad, nem ugrálhatok minden ^ j-tmállóknak - akár a hoz- éjjel a gyerekhez. Persze, kel- legközelebb álló legyenek man m ma,„Ja. SS« S Z',ZXÍ ge.sen mikor csak egy csókra j, ^ nyújtja oda az arcát vagy a bizonyos formája a munkának, mert az emberek le Kínlódj egy kicsit te s, kelj arckifejezését, a fény L a fák susogását, az f w Ä f Z ^3 színét szüntelenül magába lód értékelni az én rrmnkámat. ^ emlékezetében » w, ^ ^^ellemi munka éjjel a m,a a,n,m. U»ZalLTSäsTTai:'.: ‘mm m lyest kíváncsi volt rá, sikerül-e megbirkóznia a gyakorlati apasággal. Mivel most nem írhatok, legalább magamban felvázolom és elrendezem a következő, egyelőre még ismeretlen könyv fejezetett, mondta magában Jan. tágra nyitott szemmel, a falat bámulva. A gallyak imbolygó árnyéka belevegyült a világosságba. A bádog ablakpárkányon madárkarmok kaparászása hal látszott. A seregély pimaszul be bámult a szoba mélyébe. Csőrével hangosan megkocogtatta az ablakot, az üveg'másik oldalán lézengő dermedt legyet próbálta bekapni, amelyet a tavaszi napsütés még nem térített magához. Vidám füttyszóval röppent el a párkányról, elszállt a kertbe az almafák felé. Jan visszafojtotta lélegzetét. A gyerek mocorgotí, de néhány pillanat múlva ismét egyenletesen szuszogott, így hát a férfi megnyugodva kutatott az emlékezetében felbukkanó számtalan kép — gyerekek, madarak, bogarak — után... Tán a medvebocsokkál kezdhetném, villant fel benne, de hogyan is meséljem el? Tanácstalan volt. Legelőször is felvázolom az egész történetet, egyszerű szavakkal lejegyzem az érzékel. Sőt, az álom hasznos, alakjai megformálásánál meríthet belőle. Megismerni, emlékezni, feljegyezni... Ez egyszerre felemelő és iszonyatos... fan nemegyszer töprengett ezen a kettősségen. Mohón élte át az eseményeket s egyidejűleg szorgalmasan jegyezgette benyomásait, azzal a távoli megokolás- sal, hogy majd egy következő elbeszélésnél hasznát veszi. Egyszer egy távoli rokon temetésén vett részt, s hirtelen megrezzent benne valami. Mintegy a filmoperatőr vezényszavára, akt így szól: Indul a forgatást — egyszerre látni kezdett: látta a szélben az özvegy fátylának röpködéséit a sírásók sietségét, akik versengve hántolták be a sírt, a papok sipító hangját —■ dies irae, dies illa... — A sír mélyén már nem koppantak a hantok. A koporsót temette a földzuhatag. Hirtelen olyan keservesen felzokogott, mintha önmagát búcsúztatná. Egyszersmind megkönnyebbülést érzett. Ez aztán hamisítatlan sirató, állapította meg elismeréssel önmagáról. Vagy Tereza... Lábujjhegyen ment be a szobába, az asszony a fal felé fordulva aludt. Szempillái hosszú árnyékot vetettek az arcára, vonásai ellágyultak, szemüveg nélkül furcsán védtelennek látszott. — Janek — suttogta —, gyere ide. — Meleg tenyerét rá- fonta a férfi csuklójára. — Befejezted már az írást? Nagyon késő van? Olvastam, elfelejtettem eloltani a villanyt.:. — Uj fai hegyével megsimogatta a férfi haját. — Két óra — felelte, és leült a díványra. Az asszony elmosolyodott, csendeskén, bizalommal. Vajon tudta-e, hogy most sok-sok szemmel nézi öt, hogy valamennyi olvasóját behozta ide a hálószobába. Időnként harag fogta el, gyűlölte a hivatását. Egyszerű ember akarok lenni, egyes-egyedül magamnak akarok élni. Legyen már egyszer vége ennek a szatócskodásnak. Nem kínálgatom eladásra az érzéseimet... Nem fogok a barátaimból élményeket kipréselni, vallomásokat kicsikarni, s egy zsebmetsző ügyességével kifosztani a szívüket. De tudta, a lázadáson kívül semmit sem tesz, alázatosan visszatér az íráshoz. Egymáshoz illeszteni a szavakat, mozaikká a köveket, életre kelteni az alakokat, érzéseket ébreszteni, ez volt az igaz élete, s ez, mint valami káros szen- redély. kínozta. Wf 'J : Töprengésében madárlárma zavarta meg. Könyökére támaszkodott. Az ablakkal szemben, az almafán, madáretető függött, a seregélyeknek készült. A kalitka belsejében egy veréb csücsült, szélesre látott csőrrel, nagy hangon pörölt. A megrémült nőstény ágról ágra ugrált. Férje örült merészsége nyugtalanította, hívogatta a párját. Jan tüstént hallani vélte az éles csiripelésben: Hagyd békén azt a házat, ne szerezz magadnak ellenséget! A seregélyek, bár sokkal erősebbek voltak, mégsem tudták elcsípni a betolakodót, billegve szép sorjában az etető szélére álltak, bekukucskáltak a kerek nyíláson. Bent egy hetvenkedő veréb futkározott ide-oda, még a melle barna foltja ts belerázkódott. Szidalmak özönét zúdította a seregélyekre. Szélesre tátotta rövid csőrét, szárnyával csapkodott a házikóban. Á seregélyek türelmetlenül füttyen- tetteic. A kis manó... A seregélyek a fűbe pottyantak, tanakodtak egy ideig, majd egyikük ismét rátelepedett a házikó tetejére, csőrével kopogtatta a falat, mintha ezt mondaná: Elég legyen már ebből, tessék kimenni!.., S ekkor a ház mélyében megbúvó veréb a nyíláshoz ugrott, s átkokat szórt rájuk. Az egyik seregély az ágyások közt kutatott élelem után, a másik a házikót őrizte. Február óta tartották megszállva a verebek a seregélyek házikóját. Jan látta őket, milyen nehezen röpködtek a szélben, száraz szénát, tollat, pa- pirszeletkéket vonszolva magukkal. A seregélyek a télen nem hagyták ei Wr'oclawot, és csak most kezdtek komolyabban foglalkozni az elhagyott házzal. Jan még jól emlékszik a tavalyi, napsütéses napokra, amikor langyos szellő fújdngált, s a seregélyek első ízben vitték ki kicsinyeiket a fűre. A népes család ott nyüzsgött a sűrű zöldben, csőrükkel fésül- gették a füvet, föl alá hullámzó ugrándozásúk közben aláalábuktak, majd hirtelen felemelkedtek a pázsitban, és éles kerek szemükkel körültekintet- Jek a vidéken. A kicsinyek sokáig tartózkodtak a fészek közelében. Olykor a madáretető tetején éjszakáztak, de még zivatar idején sem kerestek benn menedéket. Talán bölcsőnek tekintették a madáretetőt, amelyből már kinőttek. A többi kertbeli madár előtt adták a felnőttet és az önállót. Jan később csókák raja közé keveredve látta őket, szüntelenül a katedrális tornyán lármáztak, civakojitak. Késő ősszel a fiatalok elhúztak délre, s a szülők itt maradtak, a kertben. A madárszülők életmódja gyökeresen megváltozott, szomorúak lettek, elcsendesedtek, a földhöz lapultak. Azt hihetné az ember, elfelejtették, mire való a szárnyuk. Még a kutya elől ts hosszú ugrásokkal menekültek, csak a legutolsó pillanatban rugaszkodtak el a földtől, alacsonyan repültek, közvetlenül a sóskabokor fölött, szárnyuk súrolta a vastag rétegben lerakódott száraz falevelet. Hogyan vészelik át a telet, aggodalmaskodott Jan, hiszen a hó alól ugyan semmit se kotornak elő. Viszont a seregélyeknek sokéves tapasztalatuk volt. A wroclawi telek enyhék. A csatornák déli partjain zsíros vakondtúrások sötétlenek. Alig pár napos volt a hó, s a heves szelek máris elsöpörték. Beállt az olvadás, csípős, hideg eső verte az ágakat. Olyankor a seregélyek a házak közelében tartózkodtak a verebek csapatával egyetemben, s kócos bóbitájukkal kutattak a hamusvO- dörben, turkáltak, hogy füstölgőit a szemétdomb. fannak élesen az emlékezetébe vésődött egy decemberi séta. Vörösen izzó téli nap. A gyertyánfa fekete ágai közt Ütött szárazon zörgő falevél, az összeverődő ágak erőtlenül az ég felé nyújtogatták karjukat, ahol már északon úgy tűnt fel, a hűlő kékségből az éjszakával együtt hideg, tüskés csillagok ^ repülnek a földre. (Folyt at jukj IVAN V. LALIC: NYÁR Sárga nagy tüzek égnek ar átjárókon. Delek veszélyes tüzel. Ne forduljatok hátra. Madarak halnak a zöld pörzsölt fodraiban, Izzó tükrök villanásába szédülve halnak A keresztutakon. Ne forduljatok hátra. Pipacs tárja tOzkelyhét a föld Hántolt ajkain, a mérgező nyár. Ne forduljatok hátra. El kell viselni a nyarat; aki nem viseli el, nem éri meg az estét. Pokol szépsége, Jelenléte annak, ami nincsen, Ezer esők moraja túl a halláson merőben; Ez az Idő, amikor mámorában ledőlt egy Isten S homlokából a bölcsesség lépett kl talpig fegyverben. A nyár. Az egyensúly, az év ólommérlego, A mámoros álom a flóra alvadt vérköre alatt, A por élete a kutakban, egyenlftődés, S mert gonosz, az álom ma éjjel el fog égni A tenger zöld tüzén. Folytassátok az utat, ne forduljatok hátra. Szerte Az átjárókon delek nagy sárga tüzel égnek, A nagy hazugság a gyilkos egyensúlyról, A megtorpant tavasz, a megtagadott ősz. Az Izzó gyanta, mely lepecsételi az érzékszervek folyosóit, Delek tüze. Ne forduljatok hátra, ha nem akartok Örökre ott maradni a könyörtelen fény gyújtópontjában. Mely felfalja az árnyakat, a ti kis árnyékotokat Is, S nélkülük nem lehet elmúlni méltóságosan. EUGENIO MONTALE: A NYÁR Nem tudja a cserje, hogy épp fölötte húz a vörös vércse árnyék keresztje. S a felleg mit lát? A forrás száz arcot lebegtet, amíg habot hány. Talán, ha a pisztráng, árral szemben úszva, élő ezüstként cslllárallk. visszatérsz a lábam elé, Arethusa, te halott lány. íme a lángpiros váll, az aranyrög, mit föld vetett kl, a pezsgő habok fölött ott a balga káposztalepke, s szálát pók ereszti — s van még valami más, ami nem Jut a tű fokán át, bár megy előre... Sok élet kell, hogy egyre is fussa belőle. KE.NNl 1! i t.CHEN: PASTORALE A galamb tapadós lábbal sétál a mandulafa zöld koronáján tollal rákenve a kánikulára mint méz, ml lustán csorog le az árnyba... Aki abban a gyümölcsösben áll, mely békével és alvással teli, aligha vehette észre a közeli dombot amint három fa-karJát a mozdulatlan nép fölé emeli — Pilátus katonáinak sisakjai fölé, melyek villo-gnak a'napban mint ezüstfoi; ' YVES BONNEFOY: KÉK FÉNYSUGÁR Vénül a fa fában, itt a nyár. A madár átlép dalán, s szabadul. Feltündökllk a ruha pírja, s az ős kfn szekerét a messzi égre fizi. Törékeny vagy, tá), akárcsak egy kézilámpás világa, mikor a lét vérében már álom kering, s tisztább a szív kölcsönös dobbanása. Kedves a perc neked Is, ha a tény már kifakul s a nappalban álmodik. Akkor tudod, szived homálya gyógyul, partot őr ős féloldalt dói a bárka. Turcsan László illusztrációja
