Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-27 / 30. szám

Í’I31Í)C1 fttfJlNIL vili. LEVÉL H.AMBUBGBÓL Öt hete, hogy eltűnt Rabcsan Tóni. Mintha elnyelte volna a föld. Markától sem tudtak nyomra vezető adatot kicsi­karni. Mindennap átjár Tóni tanyájára, tesz-vesz a ház körül, töri a kukoricát. A postásnál is érdeklődtek. Tudomása szerint Tóni senkinek sem Irt. A szélhá­mos £ubrt Tondát Rabcsan vallomása nél­kül is elítélték. \ körzeti rendőr jelen­tése alapján nagy nehezen kiszedték be­lőle, hogy a nála talált pénz is Rabcsan Tónié, de a többiről, amit a nyár eleje óta költött el, mélyen hallgatott. Amikor látta, képtelenek öt Rabcsannal szembe­síteni, pedig azért őrizték négy napig a járási parancsnokságon, kitartott eredeti vallomása mellett: Az aranyórát, az arany­láncot és az utólag beismert pénzössze­get jutalmul kapta Tónitől, mert elvezet­te abba a városba, ahol csak néhány lé­pésnyire a nyugati határ. Rabcsant állan­dóan ijesztgették a szövetkezettel, legu­tóbb Zdehovan bácsi fia. aki magával hoz­ta a kocsmába azt a magnószalagot, amely csak úgy hemzsegett Tóni államellenes kijelentéseitől. Melis főhadnagy felkeresi Zdehovan Emilt, és megtudja tőle, hogyan került hozzá a magnótekercs, milyen szándék­kal vitte fel a tanyájukra, majd a kocs­mába, és azt is a detektív tudtára adja, hogy a tanyasiak szeme előtt akarta megsemmisíteni a szalagot. De ebben az idegen, Subrt Tonda megakadályozta, és még aznap Rabcsan Tónival együtt el­tűnt a tanyáról. És most, hogy szombat — vasárnap otthon járt, megdöbbenten hallotta az újabb hírt; Rabcsan Tóni me­gint eltűnt! De most már az országosan körözött szélhámos segédlete nélkül! Mi kényszerítheti a szabadságával büszkélke­dő hegylakót, hogy űzött vadállatként bujdossák üldözöl elöl? Ne csodálkozzék a detektív úr, hogy ' ezt a kifejezés* használja. Ebben az esetben csak üldö­zőről és üldözöttről lehet szó, annak el­lenére, ha a hivatalos személ.vek állítják is. hogy Rabcsan Tónit senki sem ül­dözi. senki sem Ijesztgeti a szövetkezet­tel, mert belátták, a közös gondolata még nem érett meg a hegyvidéken. Tónit csak szembesíteni akarták azzal egyén­nel, aki elzsebelte minden pénzét és az aranyóráját. Rabcsan az erdőbe menekült a körzeti rendőr elöl, és még ugyanaz­nap meglépett. Valami nagy szörnyűség történhetett, ha egy hegylakó arra szánja rá magát, hogy elhagyja a kis gazdasá­gát, az állatait, a termést, a házát! Aztán itt van az a Marka! Messze környéken ügy ismerik, hog.y mindenki lánya! Csak az nem feküdt le vele, aki nem akart vagy nem tudott... És most a szüiök egy­szerre bejelentik — jó emberek, azt meg kell hagyni, nem tehetnek róla, hogy a lányuk csak a pillanatnak él —, végre akadt egy ember, aki feleségül veszi Mar­két. És ez az .ember Rabcsan Tóni! Bi­zonyára azért szánta rá magát erre a mindnyájunk előtt érthetetlen lépésre, mert nem talált más kiutat. Valami elől menekül, valami szörnyűséges érzés arra kényszeríti, hogy elhagyja a tanyáját, és keres valakit, valakiket, vagyis Marka családját, hogy vegyék gondozásba kis gazdaságát,, mert neki mennie kell! Em- iékezete szerint ilyesmi még egyszer sem fordult elő á vidékükön. Ha Rabcsan Tőnl erre a lépésre szánta rá magát, art jelenti, hogy nagyon, nagyon hosz- srű időre távozott! Ha a detektív űr nem érez elég erőt ahhoz, hogy a dolgok mé­lyére tekintsen, és nincs meg a kellő türelme hozzá, akkor ne Is törődjön töb­bé ezzel az üggyel, mert meggondolatlan tettével sokkal több rosszat tenne, mint jót!... Melis Ferenc főhadnagyot nagyon el­gondolkoztatják Zdehovan Emil szavai. A parancsnokságra menet még a szép nő­kön sem felejti a tekintetét, amit más­kor soha el nem mulasztott. Az üldöző és üldözött kifejezésén töpreng. Kit ül­döz? Senkit! Csak Rabcsan újabb eltűné­se érdekli. Az embert akarja megérteni. Ezért beszélt Zdehovan Emillel, az egy­kori hegylakóval. És most még úgy sem érti Rabcsan Tónit, mint eddig értette... És ha tudná, mi vár rá a parancsnoksá­gon, már itt, az utcán égnek meredne minden hajszála! A parancsnokhelyettes türelmetlenül várta. Nála ül az az egyenruhás bűnügyi nyomozó tiszt, akive! együtt hallgatták ki Rabcsant. Rossz előérzettel néz a két emberre. A bűnügyi tiszt akaratlanul el­mosolyodik, és Melis főhadnagy mondá­séra célozva, minden bevezető nélkül ezt a megjegyzést teszi: — Most már végleg a ti „vendégetek“ lesz! Csak egy gondolat szökhetett Melis agyába: Rabcsan! Nem tévedett. A felet­tese előbb egy borítékot nyújt át. Szál­kás betűk, ceruzával írott címzés; A he­lyi bizottság elnökének kezébe! A bélye­gen: Német Szövetségi Köztársaság. A pecséten: Hamburg, és egy héttel koráb­bi keltezésű dátum. A parancsnokhelyet­tes ezután átnyújtja a szintén ceruzával, szálkás betűkkel írott levelet. Melis iz­gatottan olvassa: „Neked köszönhetem, hogy űzött vad­állat lettem! Emlékezz csak vissza az irodádban elrejtett ördöngös gépspiclire! Amikor lejátszottátok a hangomat, bör­tönnel Jenyegettéü Egyszer még vissza­térek, és akkor kamatostul visszafizetek mindenért! Ez vár rád!“ .A főhadnagy hosszan nézi az együgyű rajzot; Akasztófa, kötélen lógó ember! A levélpapír szélén az aláírás; Rabcsan Tó­ni, Még elevenen él benn^ Zdehovan Emil figyelmeztetése, hogy jól fontolja meq minden lépését! Itt már nincs mit meg­fontolnia, a mér jól bevált gyakorlathoz ke!! folyamodnia. Meg kell állapítaniuk, hogy valóban Rabcsan Irta-e a levelet? Hol és mikor hagyhatta el az országot? És kutatnia kell a további okot: Mi kész­tette erre a lépésre? A bűnügyi nyomozó tiszt magával hozta Rabcsan Tónlnak a körzeti rendőr részére hagyott üzenetet. „Ne keressetek, úgysem találtok meg! Legyetek boldogok az aranyórámmal! Rabcsan Tőn!.“ Az utóirat nem került a járási parancsnokságra. A körzeti rendőr, ügy látszik, a szivére vette a figyelmez­tetést; „Ha még egyszer belerúgsz a ku­tyámba, én téplek szét!“ Letépte ezt a részt, és eltette emlékbe. Egyszer, ha Tóni hazajön, egymás között majd tisz­tázzák a nézeteltérést. Mit kell a felette­sek orrára kötni, hogy hivatása teljesí­tése közben mennyi izgalmat kellett át­élnie egy ronda kutya miatt! A „felette­sek“ mit sem sejtve a körzeti rendőr gyötrelméről és áldozatkészségéről, egy­más mellé teszik a két üzenetet. Szálkás, egyenlőtlen betűk. Csak Rabcsan írhatta! De lelkiismeretűk me^yugtatására mégis elküldik írásszakértőhöz. Rövidesen meg­kapják a választ: Egy és ugyanaz a sze­mély Irta! Tehát Rabcsan Tóni megszökött, most; már a szélhámos Subrt Tonda segédlete nélkül! Melis eltűnődik. Zdehovan Emil gondolatai keverednek' az övéivel, fuhrt Tonda segédlete néJkül... A tehetetlenség­ből eredő félelem most nem bénította meg Rabcsan akaratát. Pénz nélkül, két, há­romszáz koronával a zsebében szökött meg. Marka apjától egy fillért sem fo­gadott el, erről a körzeti rendőr adott jelentést. De hogy került Hamburgba?! Az olyan szökevényeket, mint a tősgyökeres Rabcsan Tönlt, nem engedik csak úgy jámi-keini az országban! Hamburgban — tudomásuk szerint — nincs menekülötá- bor, azokat a határaink közelében he­lyezték el. Hacsakneml... Melis a hábo­rúra gondol. J6I emlékszik azokra az időkre, mert maga is, fiatal legényként azon a környéken partizánoskodott. A hegyvonulat északi részén a felkelők ta­nyáztak, a délin, ahol Rabcsanék laknak, viszont a német volt a gyakori úr, hogy védjék az országutat. Melis telefonálgat, érdeklődik. Rabcsan Tóni nem volt par­tizán, de segítette őkét, egy alkalommal még sebesültet is rejtegetett faházikójá­ban. A német is gyakran betért hozzá, akárcsak a többi tanyára. Ne.m utasít­hatta ki őket, mert agyonlőtték volna, mint tették azokkal,- akikről azt hitték. Hogy a banditákat támogatják. így halt meg Marka egyetlen bátyja is, hátulról lőtték le. amikor az erdőbe futott a né­met elöl. Hacsaknem!... — ismétli meg magában Melis főhadnagy. Rabcsan a há­ború alatt szorosabb barátságot köthetett az egyik némettel. Köztük is akadtak olyanok, akikkel barátságot lehetett köt­ni, , akik szomorúan mondogatták, kár a gőzért, kaput, kaput... Ha igazolódna ez a feltevés, s ha az az Illető most Hamburg­ban lakna, könnyen lehetséges, hogy Rab­csan Tónit kiemelte a menekUlötáborbóI. így mér érthető lenne, hogyan érkezhe­tett Hamburgböl akasztöfás üzenet. Va­lószínűtlennek hat. De milyen más ma­gyarázatot fűzhetne a hamburgi levélhez? kopott parasztruhában — a Prágában vásárolt új ruháját a szekrényében hagy­ta —, új bakancsban, pénz és útlevél nélkül tűnt el Rabcsan Tóni. Erről a kör­zeti rendőr adott jelentést. Ebben az öl­tözetben el nem tudja képzelni Rabcsant sértés az országban, a számftásba jövő szökevények, a határövezetben g.yanút keltő emberek leírása... Csak egy adaton akadt meg a tekin­tete. Még a személyirás is egyezne! Zö­mök. alacsony, középkorú, borostás arcú térti. Parasztruha, bakancs. Szeptember hetedikén, a délutáni órákban tűnt fel Stupaván, fonott kosárra! a karján. Fa­kanalakat árult. Soha azelőtt nem látták a községben, azt sem tudják megmonda­ni, mikor érkezett és mikor távozott. Csak a délutáni örákban látták, amikor házról házra járt. — Fakanalas! Hol és mikor hallotta ezt a szót? .A bűnügyi nyomozó tiszttől, aki idézte a körzeti rendőr észrevételeit. Az elmaradt szembesítés napján Rabcsan Tóni az er­dőbe szökött előle, előzőleg a háza előtt, fatönkön ülve fakanalakat faragott. Egy másik jelentés pedig erről számolt be, hogy Rabcsan Tóni fakanállal teli fonott kosárral a karján hagyta el a hegyet. Ezt Markától tudják, aki azt állította: A városba ment pénzt keresni... Stupavá. Stupava... Közel az osztrák határ! Szep­tember hetedikén egy Ismeretlen fakana­las járja a házakat, ^ éjszaka megtörté­nik a határsértés! A helybeliek és a kör­nyékbeliek közül senki sem tűnt el. A határsértő csak az az idegen lehet! Ez pedig lehet Is, meg nem Is Rabcsan Tó­ni. Hasonló 'korú, termetű, fakanalakat faragó parasztember százával található az országban! De ki másra gyanakodhatna? Egy jelentés sem szól arról, hogy Rab- csanon kívül eltűnt volna valaki. De az osztrák menekülttáborból három hét alatt, pénz nélkül, hogy kerülhetett Hamburg­ba?! Száz százalékban kell bizonyítaniuk, hogy a határsértö fakanalas nem lehet más, csak Rabcsan Tóni! Ez pedig azt vonja maga után, hogy kérniük kell az országos köröztetés elrendelését, hogy megbizonyosodjanak róla. Rabcsan nem tartózkodik az országban! Csak ebben az. esetben tekinthetik lezártnak az ügvet. Fényképpel nem mennének sokra. Hab­osak házában csak személyazonossági iga­5^^ ßz 1/ Hamburg utcáin. Mégis ott van, ott él, onnan érkezett a levél! Már több névte­len levelet látott, hasonló együgyüségpel megrajzolt akasztófával. De Rabcsan Tóni. aláírta fenyegetőzését! Ez a biztonság­érzetéről tanúskodik. Nincs már az or­szágban, nem csinálhatnak vele semmit! És másoknak Is ígérhetett volna kötelet. De ö minden rosszat a hnb elnökére ve­zet visaza. Az államallenes kijelentése­kért ő fenyegette meg először blÍPtönnel! Itt a kiindulópont... Melis újra telefonülgat, üzeneteket küld, és másnap reggel már a kis hivatali szo­bájában tanulmányozhatja a szeptemberi Jelentéseket: hol. mikor történt határ­Régen készült, teljesen fiatalos rajta a/ arca. Melis főhadnagy újra belelapoz a jelentésekbe. A határsértö borostás arcTj volt, .sütés sapkát viselt. A kis fénykép alapján aligha Ismernék fel. Bár Rabcsan Tóni is több mint egy hetes szakáUal tá­vozott; Marad hát az országos köröztetés. Indul is a közvetlen feletteséhez, a pa­rancsnokhelyetteshez. Az csak hallgatja, hallgatja következtetéseit, és végül így nyilatkozik: — Mindezt elkerülhettük volna! Két tanú is bizonyította, hogy szökni akart. Subrt és a pincémő. Ti meg hagytátok, őrizetbe sem vettétek! (Folytatjuk) Rovatunkban a változatosság kedvéért az elkövetkezőkben néhány nagy íré, esztéta iro* daiomröl vallott véleményét, el­képzelését is közöl|iik. Elsőként olvassák el Vlagyimir Vlagyi- mirovics Majakovszkij néhány versről, irodalomról tett meg­állapítását: 1. A költészet termelés. Rend­kívül nehéz, rendkívül bonyo­lult termelés, de mégiscsak az. 2. A költöl munka megtanu­lása nem bizonyos megszabott, meghatározott típusú költői művek elkészítésének tanulmá­nyozása, hanem mindenféle köl­tői munka módszerének, ter­melési eljárásainak tanulmá­nyozása. Ez segít hozzá ben­nünket ahhoz, hogy újat ad­junk. 3. Ojszerűség, az anyag és a műfogás újszerűsége nélkül egyetlenegy költői mű sem kép­zelhető el. 4. Mesterségbeli tudásának tökéletesítése és költői félkész gyártmányok gyűjtése végett n verslrőnak mindennapos mun­kát kell végeznie. 5. A jő jegyzetfüzet és a vele való bánni tudás fontosabb, mint az elavult versmértékek hibátlan kezelése. 6. Költészeti öngyújtók gyár­tására nem szükséges nagy. kőitől üzemet Indítani. Az llyeii költészeti apróság termelése nem racionális' nem Is kell ve­le vesződni. Tollat fogni csak akkor kell, ha a megszólalás egyetlen lehetséges módja a vers. Egy-egy müvet készre ki­dolgozni csak akkor kell, ha a társadalmi megrendelést vilá­gosan érezzük. 7. Hogy a költő a társadalmi megrendelést lielyesen foghassa tel, ahhoz az ügyek és az ese­mények középpontjában kell állnia. Munkájának lényege szempontjából a költő számára fontosabb, hogy a közgazda­ságtan elméletét és a való éle­tet ismerje, hogy a tudomá­nyos történelemben elmélyed­jen, mint az, hogy az ócskasá­gokat bálványozó Idealista pro­fesszorok skolasztikus tanköny­veit tanulmányozza. (Befejezés a következő számban) MUPH. OÍ%m lóknak É* még valamit: ar természotberi való tartözJcodás kitűnő alkalmat nyújt régi elvünk betartását«, amelyre ugye év közben „nem volt időnk" — a reggeli tornára, hideg vizes lemosakodásra, nyugodt reggellzésre. Igen, ott nem kell lesnünk az óra mutatöjét. És hogy idegeinknek is haszna legyen az üdülésből: ne csatiakozzunk azok­hoz a csendháborltőkhoz, akik megkeserítik az üdülök pihenését. Ne bömböltessük táskarádiónkat, no motonkerékpározzunk még késő este Is, ne őbégassunk részegen éjnek idején. Gondoljunk, arra, hogy a sátrakban embertársaink békésen pihennek, ne zavarjuk hát ál- knukat. 3. A KÖVÉRSÉG OKAI ÉS MEGELŐZÉSE .A kövérség nem más, mint a szervezet zsírkészletének telgyara- podása, melynek kiváltó oka lehet mértéktelen élelemíelvétel, anyag­cserezavar. pl. a pajzsmlrlgy elégtelen működésekor. A zsírpárnákon kívül — amelyek épp nyáro^n. türdőszezonban meg­keserítik az életünket — a kövérség egyéb nehézségeket is okoz: szívdobogást, szivtájéki kellemetlen nyomást, szorulást, sőt fájdal­mat. ritmuszavarokat Is, 'a' fiatalok elhízása lényegében családi örökség, mert túlzott meny- nyiségü táplálék felvétele, illetve kalöriadús ételek fogyasztása csa­ládi szokás, avagy valamely betegség után a gyermek megszokta a sok evést s ez a rossz szokása megmaradt. Az elhízás okát nem egyszer a lelkiekben kell keresni; á fiatal különféle konflfktusolrtöl, rendezetlen családi élettől és egyéb társadalmi problémáktól mene­külve az ételben találja meg a vigaszt.' A csökkent energiaszükség­let, mondjuk kényelmes életmód, hosszú Ideig tartö ágyhoz kötött­ség, Izommegbetegedés szintén elhízást eredményez. Az elhízás megelőzése. Illetve gyógyítása a diéta. Ennek lényege a kalóriaszegéiny ételekből össaeállltott étrend, de semmiesetre sem a koplalás. Mindenekelőtt száműzzük étrendünkből a zsíros ételeket, édességeket, tésztaféléket, továbbá korlátozzuk a folyadékfelvételt és s6 bejutását szervezetünkbe. Vagyis: sovány húsokat, sajtot, to­jást lelkilsmeretfurdalás nélkül fogyaszthatunk. Zsiradékot csak annyit Juttassunk szervezetünkbe, ámennyl nagyon szükséges az ételek elkészítéséhez. Édességek helyett fogyasszunk sok-sok zöld­séget, gyümölcsöt. Az elhízás elleni védekezés másabb módja a mozgás, sport, egy­szóval a kényelmes életmóddal való gyökeres felszámolás. Kiadós séta, egy jó túra, testmásszázs, vlzgyógymód és egyéb speclélis tor­na — ezt nemcsak a nyár, a szünidő klnélja, lehetőségünk van rá egész évben. Hogy miért van mégis annyi kövér ember, annyi kövér fiatal? Mert kényelmesek vagyunk. Inkább várunk akár fél órát is villa­mosra, autóbuszra, mintsem hogy azt a kétihárom megéllőnyi utat gyalog megtennénk. A kövérség gyógyszeres kezelése kimondottan orvosi feladat. En­nek kapcsán hadd szóljunk a „divatos fogyasztögyógyszerekröl“, azok' közül Is konkrétan a mi Fenmetrazinunkröl. Igen hatásos gyógyszer, de nem kimondottan a kövérség gyógyítása az elsődleges küldetése. Szigorú orvosi felügyelet alatt kellene állnia — és joggal. Felelőt­lenségre vall ezzel a gyógyszerkészítménnyel gyógyítani a kövérsé­get. A házi gyögykúra sok esetben siralmasan végződik, s az egyén ideggyógyásznál vagy pszicWátemél köt ki. _ Ha úgy érezzük, felesleges kilóink vannak, legjobb orvosság a mozgás — irány tehát a sportpálya. Végezetül ne feledkezzünk meg az étrendről, mert nemcsak az számit, mennyit eszünk, hanem az is, mit eszünk. (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents