Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-06 / 27. szám

Elektronikus rágógumi és a konzervdobozok Lehet-e még művészetet csinálni? kérdezi Ingeborg Berthel svájci kriti- kusnö, majd hozzáteszi: Intlatikus macskakaparások, glccs, pornográtla, darabokra szabdalt vásznak, ócskavas- rakások, összeragasztott ócska cipők, szemétdombok, szétkent avas vaj és széttaposott döglött legyek — mind­ezt manapság „művészetnek“ nevezik. A művészet/ olyan, mint egy lármás zsibvásár, ahol minden, de minden megengedett, A 34 éves Hriszto Ja- vasew 56 000 dollár értékű fóliába csomagolta az ausztráliai tengerpart egy sziklás szakaszát, A bochuml Spektrum Galériában fiatalemberek pucér fenékkel először festékbe ültek, majd rajzpapirosra. Ami ebből kelet­kezett, azt elnevezték „ülepfestészet- nek“, Ä képzőművészet az utóbbi időben osakunvan fura kavargást tanúsít. Ki­utat nemigen lehet látni. A képzőmű­vészeti formák, amelyek nemrég még forradalminak számították, ma a leg­több művész szemében elavultak. A' legexcehtrlkusabb kifejezési esz­közöket kapcsolták be a képzőművé­szet fogalmába. A falra akasztott'ha- gyományos kép helyét átvette a hap­pening (esemény). az environment (környezet, ahol valami lejátszódik) és a landart (szabadtéri művészet). Az űj kifejezőeszközök hívei nem nevezik magukat művészeknek. A ka­talógusokban efféle neveket adnak ma­guknak; „szituaclonlsta“, „akcionlsta“, ,,oslnálő“ stb. Némelyik művész még ezzel sem éri be; Hamburgban például Idállltáet rendezett a ,,conceptual art“ irányzat, amely kizárólag műalkotá­sok terveit mutatja be, sohasem kész müveket. X krltiküaoR á művészet üjabb vál­ságáról beszélnek. De azok, akik a képzőművészeknek a nyilvánosságot biztosítják, ügy vélekednek, hogy ez a válság nem beteges dolog. A' ham­burgi műcsarnok igazgatója például ezt mondja: „X művészet csakis válságként ma­radhat fenn. X művészet folyamatos­sága egyenlő a válság folyamatosa,á- gával. A művészet fogalmát, meg kell változtatni; a konstruktivizmus és szürrealizmus kora óta már nem fe­lel meg önnön tartalmának.“ _ Xz a_ kérdés. Hogy i^t kell. bemutat­ni és Hogy mit nevezhetünk művészet­nek, nem új. Már 1913-ban a francia Marcel Duchamp egy konyhaasztalra szerelt néhány biciklikereket és ezt t New Yorkban műalkotásként mutatta be. A hatvanas évek elején ugyancsak eleget csóváltuk a fejünket a köz- ; használati cikkeket felhasználó neorea- lista popart alkotásai láttán. Az amerikai Andy Warthol képein kizárólag konzervdobozokat ábrázol aprólékos hűséggel. Honfitársa, Claes Oldenburg valami pontosabban meg nem határozott masszát egy darab színes vászonba csomagolt, és „műal­kotásának“ ezt a címet adta: ,,Puha írógép“. Az amerikai George Segal is min­dennapi tárgyakat mutat be: például konyhaasztalt és mosogatót, csak az eléjük állított háziasszony nem valódi, mert azt gipszből készítette. A francia Arman vödröket állított ki műalkotásként, semmi egyebet, csak vödröket. Mindenesetre az a tény, hogy üvegfalakat rakott eléjük, azt a következtetést sugallta, hogy művé-' Csomagolt sziklák Ausztráliában szetről van szó. Még jobban nőtt a csodálkozás a nagyközönség köreiben, I amikor a pop-art megelevenedett és a happening formáját öltötte. A kölni Wolf Vostell, aki Németországban elő­ször-rendezett happeninget — és nem­rég a kölni műcsarnok bemutatta a ’ ..Termbelektronikus rágógumit", amely' hangszórón továbbítja a rágás hang­ját egy k'analakkál és villákkal körül­rakott helyiségbe — a happeningben a ..mégrendézett vagy rögtönzött tör­ténést; a valóság fázisát" látja, A bécsi Herman Nitsch a happening folyamán önmagát és barátnőjét dísz- nővérrel öntözte le. Barátja, Otto Muehl azt mondja; ,,Akcióimban ele­inte a művészet fogalmára támasz­kodtam, most aznoban látom, hogy munkásságom nem teljes mértékben művészet. Amit űzök', az inkább szem­beszegülés a társadalommal". Muehl, aki segédeivel együtt mez- telenüi szerepel az „akcióban", így válaszol arra a kérdésre, hogyan szol­gálja a társadalomkritikát: ..Ezek az ügyek társadalmunkban a legnagyobb tanút jelentik. Szerénysé­get éh nem ismerek, az csak a be- tokosodott bírák találmánya." Egyébként ipar nélkül az ,,avant- garde művészek" munka nélkül marad­nának. A már említett bolgár Hriszto Javasey sem hozhatta volna létre monstruózus ,,műalkotását" az ameri­kai Rockefeller-alapitvány és egy a- merikai fóliagyár nélkül, amelyek 400 000 dollárt adományoztak a müvet elkészítő száz személyes munkáscso­port kifizetésére. A csoport Sidney közelében fóliába csomagolt 380 000 négyzetn^ter ausztráliai partmentl. sziklát. Ötvenkét kilométer kötél erő­sítette a sziklás parthoz a fóliát, a- mely a viharos szélben sokszor ma,)d- nem elszakadt. A kérdésre, hogy amit művel, még művészet-e, Hriszto így válaszol: — Nem változtattam meg a művészetet, csak új elemmel gazdagítottam. Az én ötleteim, koncepcióim, terveim ű- jak. De maga a művészet a régi. Mert hogy valaki fest. ír, zenét szerez, szobrot farag, vagy egyszerűen becso­magol tárgyakat, az csak a módszer, ötlet és megvalósítás kérdése. Hol a művészet határa, hol kezdő- 'dik a szenzációvadászat és a patoló­gia? Nehéz megállapítani. MOST JELENT MEG A MADÁCH KÖNYVKIADÓ GONDOZÁSÁBAN Petrőct Bálint; Hosszú az éjszaka elmü Izgalmas, annak Idején folytatásokban i megjelent s nagy sikert aratott regénye. A szerző előbbi regénye viszont, a Szemtanú, éppen az Oj Ifjúság hasábjain jelent meg először folytatásokban, s nyilván annak sikere Is hozzájárult ahhoz, hogy Pettóci figyelme a Megbékélt em­berek, a Piros Virág és a Határváros című, talán túlságo­san i nehézkes történetei után e könnyeb műfaj felé te­relődött, s az említett két regény mellett már olyan ered­ményt is gyümölcsözött, mint a Mágneses rácsok című kisregény. A Hosszú az éjszaka története egyébként 1963-ban indul, színhelye Pozsony és környéke, Frankfurt és Prága. Témája: egy nyugati kémközpont és a hazai kémelhárltó szolgálat párviadala. X Madách és a Magvető kiadó közös gondozásában jelent meg, az Illés Endre munkái című életmű-sorozatban A tövisszúró című kötet. Illés Endre válogatott kisregényeinek a gyűjte­ménye. Az írások közös meghatározója: változatok egy té­mára, változatok egy dallamra, a szerelemre. A Zsuzsa, a Hamisjátékosok, a Történet a szerelemről és a halálról s az Egyszárnyú madarak című prológus (A tövisszúró) és Epilógus keretezi. Sok érdekes és színvonalas kötet jelent meg egyébként az utolsó napokban (nyilván a vakációs hónapokra való tekintettel) az ú. n. zsebsorozatokban. Az Olcsó Könyv­tárban jelent meg például Saint Simon; A Napkirály udvarában című kötet, a szerző nevezetes Emlékezéseinek néhány vá­logatott részlete. Saint Simon herceg huszonhét esztendős korától a Napkirály haláláig volt bejáratos XIV. Lajos udvarába, Így lett aaiét. korának koronatanúja, írók, tör­ténészek Ihletöje és lágföbb kútforrása. Nálunk általá­ban kevésbé Ismerik a'francia Irodalom e fontos klasszi­kusát. mint ahogy megérdemelné, a mostani olcsó kiadás pótolni hivatott eddigi mulasztásainkat. Az Olcsó Könyvtár Harmadik kiadványa pedig Fitzgerald; A Nagy Gatsby című kisregénye. Fitzgeraldot általában ugyancsak kevés­bé ismerik nálunk. Pedig az első világháború utáni ún. elveszett nemzedéknek, ez a kiváló tagja, Hemingway ba­rátja, méltó kortársa a XX. századi amerikai irodalom leg­kiválóbbjainak: Faulknernek, Steinbecknek, s magának Hemingwaynek, aki visszaemlékezéseiben a legnagyobb sze­retettel s elismeréssel ír korán elhunyt barátjáról, főként közös párizsi életükről a húszas és a harmincas években A regény egyébként az első világháború idején egymástól elszakadt s később tragikus körülmények között találkozó szerelmesekről szól, s ennek ürügyén a húszas évek Ame­rikájának talmi varázsáról, az álmok csődjéről. Az Európa Zsebkönyvek sorozatban szintén két érdekes huszadik századi szerző regényeivel találkozunk. Egyikük. Simone de Beauvoir nem ismeretlen már a magyar olvasók előtt. Sartre világ­hírű feleségének majd minden regénye (Mandarinok, Egy jó házból való úrilány emlékezései, A dolgok hatalma. Á körülmények hatalma) megjelent s nagy sikert aratott ma­gyar nyelven is. Legújabb magyarul i megjelent kötetének a címe; Képek, káprázatok. Rigó és apostol SÜTŐ ANDRÁS ÜJ KÖNYVE--------------------Új ifjúság 5 „Mint egy árnyékból nőtt vigyori ördög, ott ül közöttünk a MEGTÖR­TÉNT“ — írja a romániai magyar szerző előző nagysikerű művében, az .Anyám könnyű álmot ígér-ben. Leg­újabb könyvéből, a Rigó és apostol­ból sem hiányzik a történelemnek ez az ördöge. Itt azonban nem vigyorlt olyan csúfosan, habár pajzlánkodik vagy éppen kuncog, ám mindenkép­pen incselkedik az íróval és az olva­sóval egyaránt. A sóskúti erdő és az auschwitzi krematórium borzalmai késztetik csupán arra, hogy elsün- dörögjön emberközelből, mert az otta­ni gyötrelmek még tán a sátáni gri­maszt is eltüntetik. A történelem ördöge kaján röhej- jel szaggatná a sebeket. Sütő .András aznoban úgy nyúl mindkét könyvében a história fordulóihoz, a székely nép, a magyarság és más nemzetek sors­döntő eseményeihez, a múltat úgy kapcsolja — szivárványként hidalja — a jelenhez, hogy a már feltépett sebeket gyógyítja, hegeszt!. Nagyeszerúek ezek az „úti tűnő­dések“. Főként a székelyföldben gyö- kerezök; a Sírkövek, az Erdővidéki napló s a Gond és jelkép. Ezekben a merengő Ilraiságú jegyzetekben ügy tükröződik a székely lelkiség és szellemiség (nem kevésbé a szelle­messég és népi fortély), akár Tamá­si írásaiban. De a világjárás során érintett külország! helyekre is ma­gával viszi az író a székely nép té- pelödését, borúját-derűjét. „E köny­vecske szerzője Marosvécsen ég Te­heránban ugyanazon gondnak a szo­rításában járt-kelt, nézelődött — más szóval; a mezőségi asszonyok ősi pél­dája szerint a úti reménységgel együtt magával vitte itthoni fonni- valóját is.“ , A kötet egyik vissza-visszatérő témája a várás, a várni tudás értelme. Már a mesebeli gyermeket, aki sír, kiabál az anyja méhében, így csitítják; „Várd ki. fiam, az idődet!“ „Kiadósán és türelemmel — a híres angyalival — várni, vonatot, gólyát, valamely hivatalnok ábrázatát lesni, ehhez a parasztok értenek igazán. Minden leckék közül ezt kellett a legjobban nregtanulniok.“ De érdemes-e egyáltalán várakoz­ni? Már hogyne lenne érdemes, tart­ja az író. Egy esettel bizonyítja. Tár­salkodó feleinek valamelyik sógora a háború utolsó esztendejében kilépett a házból, hogy enni adjon a kutyá­nak, majd visszajött —- hét esztendő múlva. Ugyanis az a balszerencse érte, hogy 'beráncigálták egy — szö­kés miatt — hiányos létszámú fo- golycsapatba. — De visszakerült, uram! És enni adott a kutyának. — A lemondást valóban nem sza­bad elhamarkodni. Még a hegyek is elmozdulnak a helyükről. Hát akkor az ember sorsa! Egy másik példa. .A naumburgi szé­kesegyház előcsarnokában a tizenkét apostol kőből faragott szobra látha­tó. .A hajdani mester két kötojást helyezett el az egyik apostol fészek- szerúen kiképzett kalapjába. Nyilván azzal az elgondolással, hogy ha kedve lesz, egy madár majd belefészkel. „Kiszámítjuk hirtelenében, hogy ennek éppen nyolcszáz esztendeje. Ennek az évnek a tavaszán pedlSi megszölalt a rigó a templomban. Ha ajtó, ablak zárva van, a külső pár­kányra telepedve füttyöget a haran-* gozó után, a pap után. A harangozó fejében sokfajta érdekes gondolat fészkelhet. Most csak egyet közöl ve­lünk, hogy megértsük valahogy a dolog lényegét: — Az ablakot, kérem, mindig nyit­va kell tartani!“ A könyvecske egy további témája a hagyományőrzés szüksé­gessége. Dózsa, Petőfi, Benedek Elek, a történelem és az irodalom további nagyjai nem veszhetnek ki a néptu- datból. Tudnia kell róluk a mai nemzedéknek. „Nem azért, hogy mell­döngetve sírjunk a tárogatók mellett. .'\ sok fertőzésre kiszabott szellemi elvonó kúra után a székelységnek is meg kell tanulnia valóságos történel­mét.“ Az író elismeréssel nyilatkozik a csikszeredalakról, amiért szobrot ké­szülnek állítani Petőfinek. Minden öncsonkltó szándék, amely hagyo- mánykincseinket szeretné átlépni, kudarcot kell hogy valljon. „Szomo- rúságos jelenség volt elnéznünk szel­lemi-erkölcsi hajótörötteinket, akik a vízen való fennmaradás végett, mint fölösleges súlyt, a költőket is elhajigálták.“ Helyet kap a kötetben az írói küldetésnek, a költő társadalmi szerepének a témája is. Ez foglalkoz­tatja a szerzőt Kisbaconban éppúgy, mint Velencében vagy Rómában. ..Platón a maga elképzelt államából kitiltotta a költőket. Illyés Gyula ka­jánul jegyzi meg valahol, hogy éppen ezért nem is lett semmi abból az ál­lamból.“ Vitatja azt a felfogást, miszerint a költő — bizonyos korszakokban — veszélyes volna a társadalomra. „Nem a költő veszélyes, hanem az olvasó.’ .Az eszme — vagy téveszme — az olvasóban válik társadalmi erővé... Amikor Nagy Istvánt a harmincas é- vekben első lazító könyve miatt le­tartóztatták. az ügyészségen már Torda környéki olvasói várták — u- gyancsak letartóztatva." A művész nem ülhet úgy folyvást, mint .viriág a cserépben. A szetzö ezenkívül elkalauzol ben­nünket Auschwitzba, négymilió ember halálának színhelyére. Szörnyű tta-' gédia tárul elénk. Rómában a htrün- ket-nevünket keresi és nem találja. Európában az irodalom fegyvereivel kell megkísérelnünk az újabb betö­rést — vallja. Önmagunk kiteljesíté­sével, kölcsünüs fordításokkal. Ez a- zonban nem megy egykönnyen. Per­zsiában egy oda szakadt székelyre lelt, aki Teheránban csárdát nyitott. Weimarban a Liszit Frenc-emlékházat szemlélgeti, a SIxtus-kápolniában Leo­nardo da Vinci művészetében gyö- n.yörködik. Mindezeken a tűnődéseken átsüt az a gondolat, hogy „emberi jog nélkül a művész bármiféle joga, szabadsága: fából vaskarika.“ Lenyűgöző könyveseke a Rigó és apostol. Sütő .András az .Anyám köny- nyú álmot ígér-ben bizonyított Írói tehetségét csillantja fel itt is. Bár sok olvasóhoz eljutna! TOLVAJ BERTALAN hangsúly 1. Megy a vonat Prágába. 2. Megy Prágába a vonat. 3. A vonat megy Prágába. 4. Prágába a vonat megy. 5. Prágába megy a vonat. 6. Á vonat Prágába megy. Mind a hat mondatban ugyanazok a szavak töltik be az egyes mondatrészek fállítmány, alany, helyhatározó) sze­repét, a mondatrészek sorrendje azonban más és más. A mondatrészek egymásutánját szórendnek nevezzük. A szórend aszerint változik, hogy melyik mondatrészt akar­juk kiemelni. A szórend főbb szabályai a következük: a] Ha a kiemelt mondatrész az állítmány, akkor ez ke­rül a mondat élére. bj Ha más mondatrészt akarunk kiemelni, ezt az állít­mány elé tesszük, de nem feltétlenül a mondat elejére. Előfordulhat, hogy egyik mondatrészt sem kívánjuk ki­emelni. Az állítmány az Ilyen nyomatéktalan mondatokban középen helyezkedik el, s az előtte álló mondatrész nem kap erősebb hangsúlyt. Pl. Sötét arcredől elsimulnak szé­pen I Arany: Családi kör j. Ha példamondatainkat kiejtjük, azt is megfigyelhetjük, hogy a kiemelt mondatrészt erősebb hangon, nagyobb hang­súllyal mondjuk ki. A kiemelt mondatrészre eső hangsúlyt meg kell külön­böztetnünk, a szóhangsúlytól. A szóhangsúly az egyes, ma­gukbanálló szavak első szótagjára eső nagyobb hangerő. Ha azonban a szavakat mondattá fűzzük össze, nem hang­súlyozzuk mindegyiket, hanem csak azt, amelyik a kiemelt mondatrész szerepét tölti be. Az ilyen hangsúlyt, hogy a szóhangsúlytól megkülönböztessük, mondathang súlynak ne­vezzük. A hosszabb mondatokban több mondatrészt is kiemelhe­tünk, azaz több szót is hangsúlyozhatunk. Pl. Magyaror­szág labdarúgócsapata százezer néző előtt MEgsemmisítö vereséget mért az ANgolokra. A helyes szórendre különösen akkor kell vigyáznunk, ha a mondatban igekötös ige vagy Igekötös igenév van. a) Ha a mondat állítmánya Igekötös ige, az igekötő az ige előtt és az ige mögött is állhat. Ha az álUimányt a- karjuk kiemelni, az igekötő az ige előtt marad: A terme­lés fokozatosan jelléndült. Ezzel a mondattal arra kíván­juk felhívni a figyelmet, hogy a termelésben javulás, fel­lendülés következett be. — Ha más mondatrészt óhajtunk hangsúlyozni, akkor ez a mondatrész az állítmány elé, az igekijtö viszont az állítmány mögé kerül: A termelés fo­kozatosan lendült jel. Ezzel a mondattal a termelés javu­lásának ütemét, módját emeljük ki. b) Vigyáznunk kell az. Igekötös Igenévhez csatlakozó ún. módosító igék és a névszók — mint a tud, akar, kell, le­het stb. — sorrendjére' Ezek az igekötő és az igenév kö­zé kerülhetnek: el tudja feledni bánatát; ki akarom ja- vHani a hibát; el kell távoznia; stb. A helyes hangsúlyozás ellen is sokat vétenek. Különb-' sen gyakori és feltűnő hiba az, ha a jelzős kifejezésekben műiden ok nélkül a jelzett szóra kerül a hangsúly. Pl. A tegnapi ÉKtekezleten a fegyelmezetlen Dolgozókat kemény Bírálatban részesítette az üzemi Bizottság. A jelzős kife­jezésekben ugyanis többnyire a jelzőt kell kiemelnünk, te­hát a mondatot így kell hangsúlyoznunk: A TEgnapi ér­tekezleten a FEgyelmezetlen dolgozókat KEm'^n-/ ínrálatban részesítette az ÜZemi bizottság. ]. Megnézzük a mérkőzést. 2. Megnézzük a mérkőzést? ■'1. Megnézzük-e a mérkőzést? Az első mondat kijelentő, a másik kettő eldöntendő kér­dő mondat. Ejtsük ki mindhárom mondatot! Megfigyelhetjük, hogy az első mondatot magasabb hangon kezdjük, s a dallam egy­re esik. Hasonlóképpen ejtjük a harmadik mondatot Is. A második mondat hanglejtése más: mélyebben kezdjük, az­után fokozatosan emeljük hangunkat, s a végén hirtelen leeresztjük. A mondatok kiejtésekor hangunk magassága változik. A hangmagasságnak 'ezt a változását hanglejtésnek nevez­zük. A mondatok hanglejtése rendszerint ereszkedő. Azoknak az eldöntendő kérdő mondatoknak, amelyekben nincs -e kérdőszó, emelkedő — eső hanglejtésük van. Az ilyen mondatokat tehát a kiejtésben csupán a hang­lejtés különbözteti meg a kijelentő, mondatoktól. PAZDERÄK BERTALAN J I i i

Next

/
Thumbnails
Contents