Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-06 / 27. szám

6 Új ifjúság--------A „NAGY-ÜGY”

MÜNCHENBEN IS MILENA?

Júniusban megtannltam, hogyan születik a szenzáció és mi az, amit „felfújt eset“ elmen ismer a világ. Annak idején „Válogatott labdarúgú pincelakásban“ elmen megjelent az Oj Ifjúságban egy rövid Írás, amely közölte a liga egyik legjobb gúllö- vőjének, a trencséni (Trenöln) Nagy Sándornak a problémáit. Akkor persze még nem Irta meg, hogy Trencsénröl és Nagyról van szó, de akit érdekelt az eset, köny- nyen megfejtette Így is a rejtélyt.

Nagy óvek óta jó barátom. Ismerem gondjait és örömeit, tudom, miképp került Nyitráról Trencsénbe, és még régebben a rimaszombati (Rimavská Sobota) gimnáziumból a Pedagógiai Főiskolára. A játékos, aki két gyermek apja, olyan körülmények között lakott Trencsénben, hogy az nemcsak mint labdarúgót sértette, hanem mint embert is. Elég talán, ba annyit közlök csupán, hogy időnként patkányok is megjelentek a fényt nélkülöző lakásban. Klnb- ja, a Jednota évekig Igértette a jobb lakást, de egyetlen esetben sem tartotta be Ígéretét. Most tavasszal aztán betelt a pohár, a játékos megfogadta, hogy inkább nem focizik, de Trencsénben akkor sem marad. Kilátástalan helyzetében irta nekem tavasszal levelét, és annak anyagából szedtem össze az említett kis Írást. Tekintve azonban, hogy a még csak huszonhét éves játékos évekig szerepelhetne a ligában, közöltem a lokomollva és a VSS vezetőivel, hogy mi a tényállás.

A Iiokomotlvások érdeklődtek leginkább a csatár iránt, és valóban becsületesen jártak . el, hogy csak a liga végén kezdtek a dologgal foglalkozni, amikor nem okozhattak fölösleges izgalmakat, amikor eldőlt a két kieső sorsa.

£s ettől a perctől kezdve telik meg levegővel az a bizonyos gömb, amelyet aztán a minden tárgyilagosságot nélkülöző újságok a magasba röpítettek.

„Elrabolták Nagyot“ közölte vastag be- tfls címben egyik napilapunk. Egy vezércikk pedig nemcsak mint sportolót, hanem mint állampolgárt is elítélte.

ismétlem, évek óta ismerem a játékost és problémáit. Meghűlt bennem a vér, amikor százezres példányokban futotta körbe az országot az elrablás blre, pedig a köitöz- ködésnél még én is segítettem, és szó sem lehetett ilyesmiről. A legborzalmasabb azonban az volt, hogy egyes újságírók a hasukra ütve, vagy csak az egyik felet hallgatva meg írták cikkeiket, törtek pálcát egyértelműen Nagy fölött, út senki sem kérdezte, és senki sem vette magának a fáradságot, hogy megtekintse a Gorkij utcai lakást, az elköltözködés okozóját. Az ügyre aztán a fegyelmi bizottság tett pontot. Kihallgatta a trencséni és kassai (KoSice) vezetőket és magát a játékost, és bejelentette, hogy sző sem lehetett elrablásról, minden a lehető legszabályosabban történt.

A lapokban persze nem jelentek meg bo- esánatkérő sorok a bemocskolt futballista és a Lokomotiva elmére, még csak azt sem mondta egyik vehemens tollforgatő sem, bogy pardon.

Az eset végtelenül tanulságos és megdöbbentő. Meghűl bennem a vér, ha a többi cikkhez is így „gyűjtenek“ anyagot a kollégák, a ha ennyire hiányzik belőlük a tárgyilagosság. Befejezésül, nem is a poén, mint inkább a kontraszt kedvéért még hozzátenném, bogy ugyanaz a lap, amely ba sábos cikkben foglalkozik a bűnös játékossal, tíz centiméterrel lejjebb a bal sarokban villámhirben közli, hogy a gottwaldovi Ne- hoda, Adamec legnagyobb konkurrense a góllövésben, az egyik bratislavai egyesületet szeretné megerősíteni. A szándékot egyetlen sor sem ítéli el. Pedig ugyanez a lap már százszor leírta, hogy a kieső klubokat nem szabad szétszedni, hanem újból meg kell kísérelni a visszajutást.

Bízunk abban, bogy a Nagy-ügy elhamarkodott és véletlen volt,. és újabb szenzáció nem korbácsolja fel a kedélyeket. A tárgyilagosság néha nem hízeleg az ember nek, de az igazság mindig fényesen ragyoA világ sportja hatalmas Iramban halad előre. Ügy tűnik, nincs rá idő és lehetőség, hogy közelebbről tanulmányozzuk a bajnokokat, mert verseny versenyt követ. Egy bizonyos Idö elmúltával azonban akaratlanul is megfigyelt az ember, hogy a legjobbak között is óriási alkati és jellembeli eltérések vannak. A bajnokokat egy csoportba sorolják, pedig bajnok és bajnok között óriási a különbség. Nézzünk két antlpólust. Ron Clarke az ausztrálok csodafu- tója talán a század eddigi legfantasztikusabb atlétája. Olimpiai bajnokságot mégsem sikerült nyernie. A világcsúcsokat halomra döntögette, de az értékes aranyérem máshoz szegődött. Clarke ellentípusa Milena Rezková, R. Hübner magasugróedzó felesége. Igazán nagy eredményt tulajdonképpen nem is produkált, mégis megszerezte az olimpián és az Európa- bajnokságon is az aranyat. Rezková egy évvel az olimpia előtt is csendben készül. De a szakemberek most már gyanúsnak tartják ezt a csendet. Nincs kizárva, kogy egy második aranyérem Is Csehszlováklába kerül.

A mexikói döntőt rekkenő hőségben rendez ték. A stadion forró katlanhoz hasonlított. Tizennégy versenyzőnő harcolta ki a döntőbe jutást. Miután a versenybíró a stadionba vezette őket, furcsa kép tárult a nézők elé. A tizennégy ugrónó között mindössze egy akadt, aki látszólag mit sem törődött azzal, hogy a világ legjobb női magasugrója címért folyik a küzdelem. Milena Rezková egy napernyő alatt ült, narancsot hámozott és egy kalandregényt lapozgatott. Csak akkor kapta fel a fejét, amikor a hangszóróban meghallotta „Reskofa“. Cs akkor sem az járt a gondolataiban, hogy nyer- e aranyat, hanem az, hogy le ne essen a léc. Az olimpia előtti év, az 1967-es esztendő nem sok reménnyel kecsegtette a prágai lányt. 165 cm volt a legjobbja, és ezzel az eredménnyel semmi esetre sem utazhatott Mexikóba. Csehszlovákiai legjobbjai Falthová és Valentová voltak. Fája akkor ugrotta a 178 cm-es országos rekordot.

Rezkovának csak az olimpia évében, 1968 telén sikerült átjutnia a bűvös 170-en. Egy fe- dettpályás versenyen érte el ezt a teljesítményt. Röviddel ezután, még tavasszal átjutott a 176 cm-es határcsúcson is, és ez az olimpiai limitteljesltését jelentette. A szövetségben mintha nem akarták volna figyelembe venni eredményét. Egyszer érte el mindössze.

és ez kevés. Bizonyítani kellene. Senki sem gondolt arra, hogy a jabloneci országos bajnokságon éppen az esélytelen Rezková állít a feje tetejére minden elméletet. A legjobb esetben a negyedik helyre várták, és végül ö nyert. Csúcsa pedig egészen figyelemre méltó voU már: 182 cm. Sem Falthová, sem Valentová nem akart hinni a szemének, amikor a szemüveges Milena sorra vitte át a legnagyobb magasságokat is.

És eljött Mexikó, az olimpiai éve. A szakemberek vol^k olyan tárgyilagosak, hogy nem emlegették a 182 cm dacára sem az esélyesek között az új tehetséget. Mexikóban legalább tíz olyan magasugrónő készült izgalommal a döntőre, mint a csehszlovákiai lány. A legnagyobb esélyes a szovjet Okorokova volt. A verseny aztán úgy alakult, hogy éppen a szovjet lány és csehszlovák ellenfele maradt versenyben az aranyért. Es döntöttek az idegek. Rezková átvitte a 182 cm-t, Okorokova nem Csak ezután döbbent rá a mexikói stadion forró katlanjában Mllena, hogy tulajdonképpen a legjobbak között Is a legjobb. Ritka dolog az atlétikában az, amikor a versenyzőnő fülig szerelmes az edzőjébe. Hübner nem bírta nézni a drámát, csak egy-két perccel az arany megszerzése után hitte el, hogy amit titokban lehetőnek minősített, bekövetkezett.

Ezek után következett Rezková életének talán legboldogabb szakasza. Férjhez ment edzőjéhez, rengeteg nyilatkozatot adott, népszerű lett. De a sportban nincs megállás. Következett az athéni Európa-bajnokság. Az Ifjú feleség szinte kihagyta a hatvankilences szezont, csak a férjének élt. Sokan azt hitték, sohasem tud majd versenyezni, mert aki hosszabb időre kiesik a mindennapok iramából, az bajosan tér vissza ismét sikerrel a versenyzéshez.

Az athéni döntőre azonban mégis remek formába lendült Milena. Oda már esélyesként érkezett, mindenki meg szeiette volna a bajnoknőt „skalpolnl“. A döntő mezőnye pedig talán még erősebb volt, mint az olimpián. Csupa nagy név, csupa nagy eredménnyel.

A döntőre Így emlékezik: Letettem a szemüvegem. Háromdloptrlás a lencse, nélküle alig látok valamit. A magasugróléc ködben úszik, ködösen érzékelem a két tartóállványt Is és a bírákat. Csak arra gondolok, hogy mielőbb átlendüljek a magasságon, amelynek teltesítése

az olimpiai arany után az Európa-bajnokságot jelenti. Majdnem hat méter választ el a léctől. Nekifutok és érzem, hogy a léc nem esett le. Nem okoztam csalódást, megvan a másik arany. Ez a magasugrőnők között csak Csák [bolyának és Balázs Jolánnak sikerült.

Senki sem tudja, milyen fontos számomra a hazám, a szülőföldem, mlndja tovább a bajnoknő. Bejártam a világot, gyönyörű tájakat láttam, de a legszebb tengerparton Is arra gondoltam, hogy nemsokára otthon leszek és elmehetek a sázaval erdőbe, amely számomra a világ legszebb része. Nagy felelősség és utá- nozhatatlanul jó érzés az, amikor az ember tudja, hogy milliók szurkolnak érte, és ha átjut a léc fölött, milliók érzik a boldogság ízelt.

A szakembereket hovatovább Izgatja, ml Is Rezková sikerének titka. Sem alkatilag, sem egyébként nem tartozik a rendkívüli tehetségek közé. A világ élmezőnyének legalacsonyabb tagja. Érdekes, hogy edzője és férje mit mond ezzel kapcsolatban.-— Mllena nem magas ugrőnő, és fizikailag sem masszívabb, mint a többiek. Viszont van egy remek tulajdonsága: a versenyek légkörében Is „emlékszik“ azokra az elemekre, amelyeket edzéseken begyakorolt. A versenyek mást nyomasztanak, őt serkentik. Képes önmagát is felülmúlni. A legnagyobb esélyesek lábalt megkötözi az Idegesség, Milena viszont szinte repül.

Azt, hogy nincsenek idegei — nem Írom alá. 0 is ideges, mert ö is érző ember. De tud magán uralkodni.

Münchenig még kerek egy éve van Mllena Rezkovának. Ebben az évben nyert néhány versenyt, de különösebb teljesítményt nem nyújtott. Ellenfeleit mégis izgatja, ez a tény, mert eddig is így történt, és amikor a legnehezebb óra következett, akkor csak Rezková hasonlított a madarakhoz: könnyedén repült át a léc fölött.

Fénykép: Rezková és Hübner otthon.

Klochan K.

APRO-CSEPRŐ

„Szinyor“ Bellini, az olasz Fiorentina labdarúgó-egyesület elnöke, radikális eszközökhöz tolyamodntl, hogy emelje csapata játékának színvonalát. A soron kővetkező mérkőzés után, melyet a Fiorentina elvesztett, nagy összegű pénzbírsággal sújtotta az összes játékost. Azonkívül még külön megbüntette azt a játékost, akit kiállítottak és aki miatt az ellenfél tizenegyeshez jutott. Közvetlen a mérkőzés után Figaro jelmezébe öltözve személyesen megnyfrt nyolc játékost, akiknek „é la Beatles“ frizurájuk volt. A játékosok fanyar humorral jegyez- , ték meg a történtek után: „Még két ilyen mér- I közés, és biztosan jól fogunk játszani. Különben kopaszak és koldusszegények leszünk“.

4

—0—

A kiváló angol zsoké. Fejő Lester nem tud sokáig egy helyben nyugton maradni. Egy szombat reggel megnyerte a párizsi ügetőversenyt, napközben visszarepült Londonba, és még aznap két lóversenyen sikerrel szerepelt. A közönség lelkesen ünnepelte. Csak Edinburg .város Esti Hírlapja volt elégedetlen, amely Így méllatlankodott: „Talán nehezére esett volna a lusta Lesternek este városunkba utazni, hogy itt részt vegyen a versenyeken?“-0—

Nagyon nehéz győzni a wimbledoni tenisz- versenyen, de nem könnyebb játékvezetőnek sem lenni ezen a versenyen. Minden évben egy speciális bizottság összegyűjti a teniszbírók kérvényeit, amelyek száma több ezerre rúg. Ezután következnek a selejtezők, amelyek során az igénylők Írásbeli vizsgákat tesznek, majd a megmaradt ’játékvezetőkre szóbeli és gyakorlati feladatokat bíznak. Végül a bizottság kihirdeti a 150 boldog személy nevét, akik jogosnltak a világhírű versenyen bíráskodni. Ezek előtt többek között már csak egy elintézetlen dolog áll: munkaadójuktól fizetetlen szabadságot kérni.

S mindezért a wimbledoni játékvezetők erkölcsi kárpótlásul egy jó adag sajtókritikát, anyagi kárpótlás lejében pedig néhány pohár teát kapnak.

A világ legjobb futballistája egy néger vezért alakít. Szinte biztosra vehető, hogy a brazil filmet a világ minden országa megvásárolja.

Kép: Egy kis történelem. Göröcs, Albert és Tlchy Barótlt hallgatja. A felvétel Tichy Lajos archívumából való.

Cadek és Tichy búcsúja

Szinte egyszerre fejezte be játékos pályafutását a prágai Dukla és a budapesti Honvéd két kiváló Játékosa. Cadek és Tlchv fogalom ma Is a futball világában, és nem árt búcsújuk kapcsán elmondani egyet-mást a csehszlovák és magyar labdarúgásról.

A Ouklában és a Honvédben ők képezték mind ez ideig a ragyogó múlttal rendelkező egyesületek folytonosságát a mába. Amikor Borovifika és Pluskal volt Cadek Játékostársa a katonacsapatnál, a Dukla Európa élmezőnyébe tartozott, és Játékát élmény volt nézni. Tlchy viszont mint válogatott Is híd volt, az utolsó pillér az aranycsapat és a mai magyar szürker.sapat között. Azzal, hogy elbúcsúzott, befejeződött

valami, s most már valóban emlék tesz csupán a világ akkori legjobbjainak szereplése, góljai, sikerei.

Mindkét futballista vérbeli labdarugó volt, nem lazsált egyikük sem egy percig sem a pályán, az edzéseket Is példásan végezték és mindig megtettek mindent a győzelemért.

A csehszlovák és a magyar labdarúgás jelen pillanatban nincs teletűzdelve egyént ségekkel. Tlchy és Cadek búcsúja után egv kicsit színtelenebb lesz a mezőny.