Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-06 / 27. szám

6 Új ifjúság--------­A „NAGY-ÜGY” MÜNCHENBEN IS MILENA? Júniusban megtannltam, hogyan születik a szenzáció és mi az, amit „felfújt eset“ elmen ismer a világ. Annak idején „Válo­gatott labdarúgú pincelakásban“ elmen megjelent az Oj Ifjúságban egy rövid Írás, amely közölte a liga egyik legjobb gúllö- vőjének, a trencséni (Trenöln) Nagy Sán­dornak a problémáit. Akkor persze még nem Irta meg, hogy Trencsénröl és Nagy­ról van szó, de akit érdekelt az eset, köny- nyen megfejtette Így is a rejtélyt. Nagy óvek óta jó barátom. Ismerem gondjait és örömeit, tudom, miképp került Nyitráról Trencsénbe, és még régebben a rimaszombati (Rimavská Sobota) gimná­ziumból a Pedagógiai Főiskolára. A játékos, aki két gyermek apja, olyan körülmények között lakott Trencsénben, hogy az nem­csak mint labdarúgót sértette, hanem mint embert is. Elég talán, ba annyit közlök csupán, hogy időnként patkányok is meg­jelentek a fényt nélkülöző lakásban. Klnb- ja, a Jednota évekig Igértette a jobb la­kást, de egyetlen esetben sem tartotta be Ígéretét. Most tavasszal aztán betelt a po­hár, a játékos megfogadta, hogy inkább nem focizik, de Trencsénben akkor sem marad. Kilátástalan helyzetében irta nekem tavasszal levelét, és annak anyagából szed­tem össze az említett kis Írást. Tekintve azonban, hogy a még csak huszonhét éves játékos évekig szerepelhetne a ligában, kö­zöltem a lokomollva és a VSS vezetőivel, hogy mi a tényállás. A Iiokomotlvások érdeklődtek leginkább a csatár iránt, és valóban becsületesen jár­tak . el, hogy csak a liga végén kezdtek a dologgal foglalkozni, amikor nem okozhat­tak fölösleges izgalmakat, amikor eldőlt a két kieső sorsa. £s ettől a perctől kezdve telik meg le­vegővel az a bizonyos gömb, amelyet aztán a minden tárgyilagosságot nélkülöző újsá­gok a magasba röpítettek. „Elrabolták Nagyot“ közölte vastag be- tfls címben egyik napilapunk. Egy vezércikk pedig nemcsak mint sportolót, hanem mint állampolgárt is elítélte. ismétlem, évek óta ismerem a játékost és problémáit. Meghűlt bennem a vér, amikor százezres példányokban futotta körbe az országot az elrablás blre, pedig a köitöz- ködésnél még én is segítettem, és szó sem lehetett ilyesmiről. A legborzalmasabb azon­ban az volt, hogy egyes újságírók a hasuk­ra ütve, vagy csak az egyik felet hallgatva meg írták cikkeiket, törtek pálcát egyértel­műen Nagy fölött, út senki sem kérdezte, és senki sem vette magának a fáradságot, hogy megtekintse a Gorkij utcai lakást, az elköltözködés okozóját. Az ügyre aztán a fegyelmi bizottság tett pontot. Kihallgatta a trencséni és kassai (KoSice) vezetőket és magát a játékost, és bejelentette, hogy sző sem lehetett elrablásról, minden a lehető legszabályosabban történt. A lapokban persze nem jelentek meg bo- esánatkérő sorok a bemocskolt futballista és a Lokomotiva elmére, még csak azt sem mondta egyik vehemens tollforgatő sem, bogy pardon. Az eset végtelenül tanulságos és meg­döbbentő. Meghűl bennem a vér, ha a töb­bi cikkhez is így „gyűjtenek“ anyagot a kollégák, a ha ennyire hiányzik belőlük a tárgyilagosság. Befejezésül, nem is a poén, mint inkább a kontraszt kedvéért még hoz­zátenném, bogy ugyanaz a lap, amely ba sábos cikkben foglalkozik a bűnös játékos­sal, tíz centiméterrel lejjebb a bal sarokban villámhirben közli, hogy a gottwaldovi Ne- hoda, Adamec legnagyobb konkurrense a góllövésben, az egyik bratislavai egyesüle­tet szeretné megerősíteni. A szándékot egyetlen sor sem ítéli el. Pedig ugyanez a lap már százszor leírta, hogy a kieső klu­bokat nem szabad szétszedni, hanem újból meg kell kísérelni a visszajutást. Bízunk abban, bogy a Nagy-ügy elhamar­kodott és véletlen volt,. és újabb szenzá­ció nem korbácsolja fel a kedélyeket. A tárgyilagosság néha nem hízeleg az ember ­nek, de az igazság mindig fényesen ragyo­A világ sportja hatalmas Iramban halad elő­re. Ügy tűnik, nincs rá idő és lehetőség, hogy közelebbről tanulmányozzuk a bajnokokat, mert verseny versenyt követ. Egy bizonyos Idö elmúltával azonban akaratlanul is megfigyelt az ember, hogy a legjobbak között is óriási alkati és jellembeli eltérések vannak. A bajno­kokat egy csoportba sorolják, pedig bajnok és bajnok között óriási a különbség. Nézzünk két antlpólust. Ron Clarke az ausztrálok csodafu- tója talán a század eddigi legfantasztikusabb atlétája. Olimpiai bajnokságot mégsem sike­rült nyernie. A világcsúcsokat halomra döntö­gette, de az értékes aranyérem máshoz sze­gődött. Clarke ellentípusa Milena Rezková, R. Hübner magasugróedzó felesége. Igazán nagy eredményt tulajdonképpen nem is produkált, mégis megszerezte az olimpián és az Európa- bajnokságon is az aranyat. Rezková egy évvel az olimpia előtt is csendben készül. De a szak­emberek most már gyanúsnak tartják ezt a csendet. Nincs kizárva, kogy egy második aranyérem Is Csehszlováklába kerül. A mexikói döntőt rekkenő hőségben rendez ték. A stadion forró katlanhoz hasonlított. Ti­zennégy versenyzőnő harcolta ki a döntőbe jutást. Miután a versenybíró a stadionba vezet­te őket, furcsa kép tárult a nézők elé. A ti­zennégy ugrónó között mindössze egy akadt, aki látszólag mit sem törődött azzal, hogy a világ legjobb női magasugrója címért folyik a küzdelem. Milena Rezková egy napernyő alatt ült, narancsot hámozott és egy kalandregényt lapozgatott. Csak akkor kapta fel a fejét, ami­kor a hangszóróban meghallotta „Reskofa“. Cs akkor sem az járt a gondolataiban, hogy nyer- e aranyat, hanem az, hogy le ne essen a léc. Az olimpia előtti év, az 1967-es esztendő nem sok reménnyel kecsegtette a prágai lányt. 165 cm volt a legjobbja, és ezzel az eredménnyel semmi esetre sem utazhatott Mexikóba. Cseh­szlovákiai legjobbjai Falthová és Valentová voltak. Fája akkor ugrotta a 178 cm-es orszá­gos rekordot. Rezkovának csak az olimpia évében, 1968 telén sikerült átjutnia a bűvös 170-en. Egy fe- dettpályás versenyen érte el ezt a teljesít­ményt. Röviddel ezután, még tavasszal átju­tott a 176 cm-es határcsúcson is, és ez az olimpiai limitteljesltését jelentette. A szövet­ségben mintha nem akarták volna figyelembe venni eredményét. Egyszer érte el mindössze. és ez kevés. Bizonyítani kellene. Senki sem gondolt arra, hogy a jabloneci országos baj­nokságon éppen az esélytelen Rezková állít a feje tetejére minden elméletet. A legjobb eset­ben a negyedik helyre várták, és végül ö nyert. Csúcsa pedig egészen figyelemre méltó voU már: 182 cm. Sem Falthová, sem Valentová nem akart hinni a szemének, amikor a szem­üveges Milena sorra vitte át a legnagyobb magasságokat is. És eljött Mexikó, az olimpiai éve. A szak­emberek vol^k olyan tárgyilagosak, hogy nem emlegették a 182 cm dacára sem az esélyesek között az új tehetséget. Mexikóban legalább tíz olyan magasugrónő készült izgalommal a döntőre, mint a csehszlovákiai lány. A legna­gyobb esélyes a szovjet Okorokova volt. A verseny aztán úgy alakult, hogy éppen a szov­jet lány és csehszlovák ellenfele maradt ver­senyben az aranyért. Es döntöttek az idegek. Rezková átvitte a 182 cm-t, Okorokova nem Csak ezután döbbent rá a mexikói stadion for­ró katlanjában Mllena, hogy tulajdonképpen a legjobbak között Is a legjobb. Ritka dolog az atlétikában az, amikor a versenyzőnő fülig szerelmes az edzőjébe. Hübner nem bírta néz­ni a drámát, csak egy-két perccel az arany megszerzése után hitte el, hogy amit titokban lehetőnek minősített, bekövetkezett. Ezek után következett Rezková életének ta­lán legboldogabb szakasza. Férjhez ment edző­jéhez, rengeteg nyilatkozatot adott, népszerű lett. De a sportban nincs megállás. Követke­zett az athéni Európa-bajnokság. Az Ifjú fele­ség szinte kihagyta a hatvankilences szezont, csak a férjének élt. Sokan azt hitték, soha­sem tud majd versenyezni, mert aki hosszabb időre kiesik a mindennapok iramából, az ba­josan tér vissza ismét sikerrel a versenyzés­hez. Az athéni döntőre azonban mégis remek for­mába lendült Milena. Oda már esélyesként ér­kezett, mindenki meg szeiette volna a bajnok­nőt „skalpolnl“. A döntő mezőnye pedig talán még erősebb volt, mint az olimpián. Csupa nagy név, csupa nagy eredménnyel. A döntőre Így emlékezik: Letettem a szem­üvegem. Háromdloptrlás a lencse, nélküle alig látok valamit. A magasugróléc ködben úszik, ködösen érzékelem a két tartóállványt Is és a bírákat. Csak arra gondolok, hogy mielőbb át­lendüljek a magasságon, amelynek teltesítése az olimpiai arany után az Európa-bajnokságot jelenti. Majdnem hat méter választ el a léctől. Nekifutok és érzem, hogy a léc nem esett le. Nem okoztam csalódást, megvan a másik arany. Ez a magasugrőnők között csak Csák [bolyának és Balázs Jolánnak sikerült. Senki sem tudja, milyen fontos számomra a hazám, a szülőföldem, mlndja tovább a bajnok­nő. Bejártam a világot, gyönyörű tájakat lát­tam, de a legszebb tengerparton Is arra gon­doltam, hogy nemsokára otthon leszek és el­mehetek a sázaval erdőbe, amely számomra a világ legszebb része. Nagy felelősség és utá- nozhatatlanul jó érzés az, amikor az ember tudja, hogy milliók szurkolnak érte, és ha át­jut a léc fölött, milliók érzik a boldogság ízelt. A szakembereket hovatovább Izgatja, ml Is Rezková sikerének titka. Sem alkatilag, sem egyébként nem tartozik a rendkívüli tehetsé­gek közé. A világ élmezőnyének legalacso­nyabb tagja. Érdekes, hogy edzője és férje mit mond ezzel kapcsolatban.-— Mllena nem magas ugrőnő, és fizikailag sem masszívabb, mint a többiek. Viszont van egy remek tulajdonsága: a versenyek légkö­rében Is „emlékszik“ azokra az elemekre, ame­lyeket edzéseken begyakorolt. A versenyek mást nyomasztanak, őt serkentik. Képes ön­magát is felülmúlni. A legnagyobb esélyesek lábalt megkötözi az Idegesség, Milena viszont szinte repül. Azt, hogy nincsenek idegei — nem Írom alá. 0 is ideges, mert ö is érző ember. De tud magán uralkodni. Münchenig még kerek egy éve van Mllena Rezkovának. Ebben az évben nyert néhány versenyt, de különösebb teljesítményt nem nyújtott. Ellenfeleit mégis izgatja, ez a tény, mert eddig is így történt, és amikor a legne­hezebb óra következett, akkor csak Rezková hasonlított a madarakhoz: könnyedén repült át a léc fölött. Fénykép: Rezková és Hübner otthon. Klochan K. APRO-CSEPRŐ „Szinyor“ Bellini, az olasz Fiorentina labda­rúgó-egyesület elnöke, radikális eszközökhöz tolyamodntl, hogy emelje csapata játékának színvonalát. A soron kővetkező mérkőzés után, melyet a Fiorentina elvesztett, nagy összegű pénzbírsággal sújtotta az összes játékost. Azon­kívül még külön megbüntette azt a játékost, akit kiállítottak és aki miatt az ellenfél tizen­egyeshez jutott. Közvetlen a mérkőzés után Figaro jelmezébe öltözve személyesen megnyfrt nyolc játékost, akiknek „é la Beatles“ frizurá­juk volt. A játékosok fanyar humorral jegyez- , ték meg a történtek után: „Még két ilyen mér- I közés, és biztosan jól fogunk játszani. Külön­ben kopaszak és koldusszegények leszünk“. 4 —0— A kiváló angol zsoké. Fejő Lester nem tud sokáig egy helyben nyugton maradni. Egy szombat reggel megnyerte a párizsi ügetőver­senyt, napközben visszarepült Londonba, és még aznap két lóversenyen sikerrel szerepelt. A közönség lelkesen ünnepelte. Csak Edinburg .város Esti Hírlapja volt elégedetlen, amely Így méllatlankodott: „Talán nehezére esett volna a lusta Lesternek este városunkba utaz­ni, hogy itt részt vegyen a versenyeken?“-0— Nagyon nehéz győzni a wimbledoni tenisz- versenyen, de nem könnyebb játékvezetőnek sem lenni ezen a versenyen. Minden évben egy speciális bizottság összegyűjti a teniszbírók kérvényeit, amelyek száma több ezerre rúg. Ezután következnek a selejtezők, amelyek so­rán az igénylők Írásbeli vizsgákat tesznek, majd a megmaradt ’játékvezetőkre szóbeli és gyakorlati feladatokat bíznak. Végül a bizott­ság kihirdeti a 150 boldog személy nevét, akik jogosnltak a világhírű versenyen bíráskodni. Ezek előtt többek között már csak egy elin­tézetlen dolog áll: munkaadójuktól fizetetlen szabadságot kérni. S mindezért a wimbledoni játékvezetők er­kölcsi kárpótlásul egy jó adag sajtókritikát, anyagi kárpótlás lejében pedig néhány pohár teát kapnak. A világ legjobb futballistája egy néger vezért alakít. Szinte biztosra vehető, hogy a brazil filmet a világ minden országa megvásárolja. Kép: Egy kis történelem. Göröcs, Albert és Tlchy Barótlt hallgatja. A felvétel Ti­chy Lajos archívumából való. Cadek és Tichy búcsúja Szinte egyszerre fejezte be játékos pá­lyafutását a prágai Dukla és a budapesti Honvéd két kiváló Játékosa. Cadek és Tlchv fogalom ma Is a futball világában, és nem árt búcsújuk kapcsán elmondani egyet-mást a csehszlovák és magyar labdarúgásról. A Ouklában és a Honvédben ők képezték mind ez ideig a ragyogó múlttal rendelke­ző egyesületek folytonosságát a mába. Ami­kor Borovifika és Pluskal volt Cadek Játé­kostársa a katonacsapatnál, a Dukla Euró­pa élmezőnyébe tartozott, és Játékát él­mény volt nézni. Tlchy viszont mint válo­gatott Is híd volt, az utolsó pillér az arany­csapat és a mai magyar szürker.sapat kö­zött. Azzal, hogy elbúcsúzott, befejeződött valami, s most már valóban emlék tesz csupán a világ akkori legjobbjainak szerep­lése, góljai, sikerei. Mindkét futballista vérbeli labdarugó volt, nem lazsált egyikük sem egy percig sem a pályán, az edzéseket Is példásan végezték és mindig megtettek mindent a győzelem­ért. A csehszlovák és a magyar labdarúgás jelen pillanatban nincs teletűzdelve egyént ségekkel. Tlchy és Cadek búcsúja után egv kicsit színtelenebb lesz a mezőny.

Next

/
Thumbnails
Contents