Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-27 / 30. szám
KUlönSs találkám van. A brati- slaval antómentők, vagy ahogy nálnnk hívják ökot, az elvontatö szolgálat egyik kocsijára várok itt a Leningrádi utca elején, a Hviez- doslav Színház előtt. Az utca torkolatánál egy tábla Jelzi, bogy parkolni csak 18.00—6.00 áráig szabad. A tálsö oldalon megáll egy fehér Volkswagen. Tulajdonosa kiszáll és elindul a ház átjárója felé. Talán a bankba vagy az épületben levő postára siet. Szembe vele jön egy ismerőse, futólag Udvözlik egymást; — Ne hagyd itt a kocsidat, mindjárt elvisziki — Csak egy pillanatra megyek be — hangzik a válasz, s az illető eltűnik az átjáróban. Cn még szeretnék utána szülni, hogy valóban ráifzethet, hiszen jön az autómentő, találkát beszéltem meg vele. Persze már késő, mert itt is van, s máris tolat visszafelé, hogy kívülem a fehér Volkswagent is magával vigye. A tulaj vagy látja az ablakból, hogy mi történik, vagy tényleg ilyen rövid időre ugrott el, mert máris vissza van. De késő, a büntetést már nem kerüli el. A kocsival érkező ügyeletes járőr, jozef B a 1 i á törzsőrmester a következő szavakkal fordul hozzá: — Tudja, hogy vétett az előírások ellen? — IgenI — Kérem a jogosítványát! Kezébe veszi, megvizsgálja, majd negyven koronára bírságolja a mellette állót. Az ötven körüli férfi szemrebbenés nélkül kifizeti a kért összeget. A kocsi másik két legénye sem pihen közben. Felírják a kocsi rendszámát, a tulajdonos nevét és a többi adatot. Az illető nyugtalan. Kifizette a negyven korona büntetést, s szeretne gyorsan túllenni a dolgon. Oda is szól a legényeknek, hogy kapcsolják le a kocsiját. — Egy pillanat — mondja Jozef Balii törzsőrmester —, kérem, készítsen el még kétszázkilenc koronát. Ennyi a büntetés, ha a kocsi gazdája visszaérkezik, mielőtt elszállítanák a járművet. Természetesen vita keletkezik, a járda toli emberekkel, ők is be- le-belesz61nak. A fehér Volkswagen tulajdonosa végül is ismét elegáns és köny- nyed mozdulattal kifizeti az ösz- szeget, legyint egyet s elrobog a kocsiján. A Roosewelt téren a hajóállomással szemben van egy kis park, körülötte járda. Eddig nyugodtan parkolhatott itt bárki, de most, hogy elkészültek a körülötte levő útszakasszal, néhány napja már tilos a kis járdán parkolni. A közrendészet emberei az első napokban cédulára írva intették a járművezetőket, hogy itt már nem szabad parkolni. Aki nem fogadott szót, harmadik-negyedik intésre sem, kocsiját elvitték. Most is ilyenről van sző. Ez a Skoda kocsi két nap állt itt. Az ablaktörlője alá mind a kétszer odaszúrták a kis figyelmeztető cédulát. Harmadik nap már úgy tűnt, hogy gazdája megértette a dolgot, de aztán ismét otthagyta a kocsit. Atszáguldunk a hídon, s kint a Ligetben (Fetríalka/j bekanyarodunk az autómentők (Odfahovacla sluíba) telepére. A sorompó lezárva, mögötte egy kis 650-es piros Fiat kocsi áll. A volánnál ülő fiatal hölgy s ugyancsak fiatal kísérője bosszúsak. Szemükkel majdnem keresztüldöfik a vörös elvon- tatú kocsi legénységót. — önök húzatták be őket — kérdem a kocsi legénységétől. — Igen. S közben megindul a haragos „párbeszéd“. — Itt mindenki ilyen haragos? — Mindenki nem, de azért többnyire — válaszolja a kapus. — Már az is megtörtént, bogy valaki kijött, körbejárta a telepet, ólálkodott egy kicsit, majd beült a kocsijába, s anélkül, hogy megfizette volna 8 büntetést, elrobogott. Persze fölöslegesen! A többiek közben bementek a kis barakkba, hogy leadják a papírokat, s várják az újabb parancsot. Nem kell sokáig várniuk. A világoszöld szolgálati Volga sofőrje a bank előtt állt meg. Állítólag naponta jár oda. A 280 koronát szemrebbenés nélkül kifizette, mert erre kapott a vállalattól pénzt, a negyven korona büntetést viszont a világért sem akarja megfizetni. Ezt ugyanis saját zsebéből kellene adnia. Különben, egy fillérje sincs, állítja. A telepen tartózkodó ügyeletes rendőr odaszól, hogy akkor bizony nem viszi el a kocsit. Erre természetesen elöv^i a pénztárcáját és a nincs-pénzből leszámolja a negyven koronát. A jelenet után még kérdünk egyet-mást. Közben a másik kocsi legénysége elindul, bogy ismét forduljon egyet. Egyébként ez a feladatuk, tulajdonképpen másodlagos feladat, s mégis idejük nagyobb részét ennek kénytelenek szentelni. Remélhetőleg nem sokáig, a kocsivezetők végre megtanulják a rendet. De az sem lenne jó, ha ilyen gyakran kellene nekik mentői minőségben a karambolozott, bajba jutott kocsikért szaladgálniuk. — Most pedig megláthatja, hogyan szokták viselkedni az idegenek — mondják kórusban a jelenlevők, mert a kapus jelenti, bogy megérkeztek a román rendszámú kocsiért. A .férfi negyven-negyvenöt év körüli taétpróbás turista, kezében fényképezőgép, rövidnadrágot visel, meglepően nyugodt és kedélyes; sportosan, könnyedén veszi a dolgot. Nyugat-Németországba indult, csak egy órára állt meg, hogy kicsit megnézze Bratislavát. Sajnos, amikor beállította kocsiját, nem vette észre a tiltó táblát. Pénze viszont nlcs. Egy tízforintost lobogtat. — Ez minden — mondja németül. A jelenlevő ügyeletes hölgy kikeresi a Román Népköztársaság bratislavai konzulátusának a telefonszámát és hívja. Senki sem jelentkezik. Jozef Baliá törzsőrmester, aki jól beszél németül, megmagyarázza, hogyan jut el oda, s mi a teendője. Ha idegen állampolgár kocsiját húzatják be, és nincs az illetőnek elég pénze, a követségtől kérhet kölcsön, s odahaza visszafizeti... Csak a lent említett összeg ellenében viheti el a kocsiját. Korábban az egyik NDK-beli lakos inkább börtönbüntetés fejében szerette volna elvinni kocsiját, mert hát odahaza, a követségtől kölcsönkért pénz dupláját kell visszafizetnie. Ilyen megoldásra persze nincs mód. Egyébként a hazai kocsivezetők sem szokták a legbékésebben elviselni az elég szép összegre rúgó büntetést. Volt, aki veréssel, felrobbantással fenyegette meg az elyj ifjúság 4 Jó lesz vigyázni, mert valóban fürgék, gyorsak, s a legénység nagy kedvvel, élvezettel száguldozik, hordja el a tilosban álldogálókat. Németh István A borozóból kitódulnak az emberek, a járda megtelik bámészkodókkal. Az egyik hölgy még nem látta ezt a fürge kis jószágot, s nem is érti, mi történik most itt. Társa magyarázata szakszerű, bizonyára jól ismeri az előírásokat. Egy másik bámészkodó majdnem lelkendezve helyesli az elvonta- tatást. Közben a sátrakkal, hálózsákokkal, pokrócokkal telirakott mikrobusz megindul a kerekei alá illesztett padlón föl a kocsira. Baja nem eshet, s ha mégis, akkor biztosítva van, s a javító vállalatok előnyben részesítik... Eddig még erre nem volt szükség A járdán az egyik járókelő dühösen szidja az autó legénységét. Oda állunk mellé. — Mi baj? — Hát ezek a rablók, egyszer felrobbantom őket. A múltkor csak öt percre álltam le, s mire visz- szamentem, már nem volt ott a kocsim. Cpp akkor kaptam meg az előleget. Képzelhetik, mi maradt belőle. Nem sok, az tényt De az az igazság, hogy amióta Bratislava utcáin megjelentek ezek a fürge jószágok, azóta a kocsivezetők sokkal jobban betartják a szabályokat. Több tíz járőr munkáját takarítják meg, mert mindenki tudja, mi vár rá, ha rossz helyen, tilosban rostokol. hl éhes sereg reggelizni indul... vontató szolgálat embereit. Aki viszont nagyon erőszakos, az nem negyven, hanem száz korona büntetést tizet. Az elvontató kocsik a főváros közszolgáltatásának a tulajdonában vannak, tehát nem a közbiztonsági szerveknek kell az összeget kifizetni, hanem nekik. Egyébként, azt sem az el- vontató szolgálat emberei döntik el, hogy melyik kocsit vontassák el, hanem az államvédelmi hatóság közrendészeti osztályának az emberei. Itt pl. Jozef Balii törzs- őrmester. Alig telik bele IS—20 perc, s az előbb említett másik kocsi már vissza is van a városból. A kapuban találkozunk vele, és ismét egy jellegzetes párbeszéd tanúi vagyunk: — Te, Ondro, szerezd meg nekem azt az örömet, hogy elhozod a Kis Ferencesek borozó elől azt a nyugatnémet mikrobuszt. Már kétszer odaálltam, hogy rákapcsolok, de hol a kenyeres, hol más autó körülállta, nem fértem hozzá. Kiérkezünk a helyszínre, a mikrobusz mögött most is ott áll egy Trabant. Neki szabad itt parkolni, ott az engedély az üveg mögött... „Bent a bárány, kint a farkas" Kártyacsata dúl a jegenyék árnyékában Táborozni jót Ez volt az általános vélemény, miután a bratislavai Duna utcai Magyar Tannyelvű Kilencéves Alapiskola húszegynéhány diákja egy hetet már eltöltött a kettőből Gyügy-fUrdőn (Dudince) a táborban. Nem csoda, hogy a vélemény ilyen rövidre és pozitívra formáNapjukat, álmukat, Jeck, Kovács, Racskó tanító nénik és a tábor vezetője, Szkladányi András vigyázzák. A szülök tehát nyugodtan lehetnek odahaza, nyugodtan dolgozhatnak vagy pihenhetnek. Köszönet érte mindnyájuknak! Köszönet érte az iskolának! hőt se láttak az égen... A táborhely pedig nagyon szép... Lehet itt labdázni, kergetözni, tollas labdát ütögetni, versenyt futni — s ha már nagyon perzsel a nap, szépen el lehet vonulni a tábort körUlálló nyárfák kellemesen hűs árnyékába. Egy csak a baj — az, hogy a strandfürdő messze van. De egy kis pancsolásért nagyobb kényelmetlenséget is vállalna a gyerek- had. A tábor különben pontos „órarend“ szerint éli az életét. Ébresztő, reggeli torna, mosakodás, a szobák takarítása, ellenőrzés, aztán indulás reggelizni, onnan pedig a strandra. Délben ebéd, délután uzsonna, majd egy kelleráes séta az „erdöcskén“ át a jó kénes vizű kúthoz, aholis minden kislány (de még a fiúk is) felhajt egy-két pohár finom gyügyi vizet. A tanító nénik ugyanis elmesélték nekik, hogy aki ebből a vízből iszik — megszépül. A vacsoraidőt mór itt töltik ki játékkal, lepkekergetéssel, csokorszedéssel. Vacsora után újra játék, és este nyolckor takarodó. S az egész nap lótó-futó táborozók már alszanak is, mint a tej... feck tanító néni a 11-es szoba két „lakójával"
