Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-27 / 30. szám

J I > z :0 X u '< Q < n lO «01 I cc tí N C/3 U > o S z H H S “ Q<U WO m'“ O O H N V5 U Lapunk, az Oj Ijjáság hasábjain többször írtunk már a Madách Könyvkiadóról. Am előző írásainkban csupán nagy általánosságokban vázoltuk helyzetét, érintettük prnblé- rriáit; a „közelébe“ sohasem merészkedtünk, jelen írásunk- kal és az elkövetkezőkkel, a kiadó egyes részlegeit, azt a sokrétű, sok irányú munkát, amely minden kiadó jel­lemzője, szeretnénk olvasóinknak megmutatni. Első állomá­sunk természetesen nem lehet más, mint az eredeti művek szerkesztősége. Ennek irányítását Kövesdi János helyett Ideiglenesen Kopasz Csilla jképünkOn) vette át. Kér­déseinkre tehát tőle és a beszélgetésünknél jelen levő Hubtk Istvántól, a kiadó főszerkesztőjétől kértünk vá­laszt. — Első kérdésünk az lenne, hogy az eredeti művek szerkesz­tősége hogyan törődik a qsehszlovákiai magyar irodalom­mal. Hogy dolgozik ez az osztály? — Először talán a kéziratokról, a kiadónkba beérkező mint­egy ötven kéziratról kellene szólnom. Ennyit kapunk évente. Ebből körülbelül tizennyolc-huszonkettő az elfogadható. Az általunk Jónak vélt kéziratokat kiadjuk bírálatra a kiadói ta­nács két tagjának. Ha mindkét vélemény pozitív, a kézirat megkezdi a maga útját a szerkesztőségünkben. Természetesen előfordul, hogy a két bíráló külön véleményen van, ebben az esetben még egy harmadik bírálót ia felkérünk a kézirat vé­leményezésére, mielőtt annak sorsáról végleg döntenénk. — Vegyük a jobbik esetet. A bírálatok pozitívak, mi ilyenkor a kézirat sorsa? Mikor lesz belőle könyv? — Először is bekerül az évi, ezen belül valamelyik negyed­évi tervünkbe, s megkezdődik a nyomdai előkészítése. Sajnos, nálunk egy kézirat átfutási ideje minimum két év. Eddig egyszer fordult csak elő, hogy a nyomda egyik könyvünket öt hónap alatt hozta ki. — Köztudott, hogy egy kiadónak nemcsak a könyvek megje-- lentetése, a könyvkiadás a dolga, hanem valahol az iroda­lom szervezése is. Ez a szerkesztőség tiid-e erre időt sza­kítani e mellett a megterhelés mellett? Azért kérdezzük ezt, mert az is köztudott, hogy kevesen vannak, s a mun­kakörülmények sem a legideálisabbak. Van-e mód az írók­kal való szorosabb együttműködésre, találkozásokra? — Mindent elkövetünk azért, hogy az író—kiadó kapcso­lata a lehető legszorosabb, legközvetlenebb legyen. Sajnos, a legtöbbször időzavarral küzdünk, s így ez a kapcsolatok rovására megy. Nálunk sajnos nincs idő, de különösen hely nincs Jó kiadós beszélgetésekre, egy-egy téma, könyv, írói megoldás, elképzelés alaposabb megvitatására. Négyen-öten ülünk egy szobában — a főszerkesztő például ötödmagával ül. Áldatlan állapot — egyelőre azonban ilyen körülmények között Is próbáljuk a legtöbbet végezni minden téren. Ami segítene rajtunk, az elsősorban egy elfogadható „szállá,s‘' len­ne... — Ilyen körülmények között szinte emberfeletti munkának tűnik annak az évi húsz eredeti műnek a ..megdolgozása“. De ha már itt vagyunk az eredeti müveknél — idén hány eredeti mű jelenik meg? — Hetvenegyben húsz. Néhány már meg is Jelent, így a Fábry- és a Csanda-kötet. Rövidesen megjelenik Varga Rózsa ■— Keressétek, ami összeköt. Rákos Péter — Tények és kér­dőjelek, és Sas Andor — Pozsony napjai clijiü kötete. Az idén megjelenő húsz eredeti műből öt esszékötet. Szépprózá­ban már megjelent Egri Viktor novelláskötete. Komáromi Ressl János posztumusz regénye, a Ráckerti orgonák és Petröci Bálint kémregénye Is. Rövidesen jön Duba és Ordódy kötete. Ezen kívül idén még öt verseskötetet Jelentetünk meg. — Hubik elvtárs hogy látja a kiadó helyzetét? — Először is szeretnék néhány szóval visszakanyarodni a kiadó irodalomszervező munkáját érintő kérdésre. Mert mos­toha körülményeink ellenére sem lehet azért azt mondani, hogy nem tettünk és nem teszünk semmit ennek érdekében. Vegyünk csak egy ilyen formálisnak látszó akciót, mint a pályázatunk volt. Ezt ugyan az Új Szó szerkesztőségével kö­zösen hirdettük meg a múlt évben. A beérkezett pályaművek számával elégedettek is lehetünk. Több mint harminc mű fu­tott be. A pályázat ennek ellenére sem érte el a célját — mórt ha a három nyertest nézzük, egy van csak közöttük, aki Jelentős írói múltra tekinthet vtssza és egy, Kövesdi János, akit ígéretként könyvelhetünk el. Ez persze nem vette el a kedvünket hasonló pályázatok meghirdetésétől. További iro­dalomszervező ténykedésnek mondhatnánk azt is, hogy a la­pokban Itt-ott feltünedező új novellistákat már hetvenkettő­ben egy antológiában karoljuk tel. Duba Gyulát bíztuk meg az antológia összeállításával. Mint ahogy már utaltam rá, terveink között szerepel egy újabb pályázatnak a meghirde­tése. Most az irodalmi alappal karöltve regényírásra szeret­nénk íróinkat felhívni, mert sajnos, ez az, amiből irodalmunk­ban kevés van. Az irodalomszervezéshez sorolhatjuk azt az elképzelésünket is, hogy a kiadói tervünkben növeljük kriti­kai kiadványaink számát. Úgy gondolom ugyanis, hogy a kritika nagyon sokat segíthet az irodalomnak, elsősorban a prózának, mert tény, hogy kevés a prózautánpótlásunk. — Az előbb az idei tervekről beszélgettünk. Mit lehetne az idén az eredeti irodalomból, a prózából vagy a versből hangsúlyozottan kiemelni, amire az olvasóknak érdemes lesz odafigyelniük. — Talán Ordódynak A keskenyebb út című nemzedék- és nemzetiségregénye. De gondolom, nem marad visszhangtalan Komáromi Ressl János Ráckerti orgonák című regénye sem. Meglepett bennünket, amikor ezt a több mint tíz éve hányódó . kéziratot elővettük... — A kiadó szempontjából — úgy gondoljuk, hogy ez is az eredeti müveket érinti elsősorban — a példányszámok hogy alakultak az utóbbi években, hónapokban? Emelkednek-e, avagy csökkennek? — Konkrétan válaszolhatunk — mondja Hubik elvtárs —, épp a napokban rögzítettük a hazai példányszámokat, és a piac igényének megfelelően az előbbiekhez képest emeltük őket. Ez azt jelenti, hogy Csehszlovákiában egyre népszerűb­bé válik a csehszlovákiai magyar irodalom. Itt kellene talán megemlítenünk azt a tényt is, hogy könyveinket a Szépiro­dalmi Könyvkiadó egyre nagyobb példányszámban veszi át. — Cgy gondolom, nem lenne rossz, mondjuk ifjúsági irodal­munk erősítésére hetvenkettőben vagy hetvenháromban az Oj Ifjúsággal közösen meghirdetni egy pályázatot. — Nagyszerű ötlet! Az ifjúsági irodalmunkra bizony rá­férne egy ilyen támogatás. ^ Ügy érezzük, bár lehet, hogy ez csak a mi véleményünk, hogy a kiadónak többet kellene törődnie a gyerekekkel, gyermekverseink megjelentetésével. Fontos lenne ez azért, hogy már olt. olyan friss korban kezdődjék a csehszlová kiai magyar olvasó nevelése. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a kiadónak nem lehet mindegy, az olvasók hol. mi­kor és hogyan kapcsolódnak be abba az áramkörbe, ame­lyet a kiadó megjelentetett könyveivel kisugároz, maga kö­ré von. Szerintünk arról a lehetőségről, hogy az olvasók nevelését már kicsi korban megkezdjük, a kiadónak nem szabadna lemondania. Az érdekelne bennünket, hogy vál­tozik-e a közeljövőben az a régi elv. miszerint gyermek- ver.seket nálunk a Madáchban nem adunk ki. — Az olvasónevelésnek mi is látjuk a szükségességét, het­venkettőben Petrik József gyermekverseinek a megjelenteté­sével kezdjük a sort. Szeretnénk mielőbb megteremteni kia­dónkon belül azokat a gazdasági feltételeket, amelyek lelie- tővé teszik, hogy a gyermekverseket a lehető legigényesebb köntösben adhassuk a kis olvasók kezébe. — Lényegében már mindent elmuiidtuiik. A hetveukettes terv­ről ha kaphatnánk még egy rövid összefoglalót. Mi vár­ható, hány kötettel gazdagodik irodalmunk? — .A hetvenkettes forv mostani ötéves tervünk második éve. Kiadónk ötéves tervében- a megjelenő könyvek száma évről évre emelkedik. Hetvenegyben negyven könyvvel indu­lunk, ez a szám az ötéves terv végére negyvennyolcra emel­kedik. Ebből adódik, hogy hetvenkettőben negyvenkét köte­tet jelentetünk meg összesen. Ennek természetesen mintegy 50 százaléka eredeti mű. Továbbá a hetvenkettes tervünk már tematikailag, is bővül. Kiadunk egy képzőművészeti munkát Kúbicsko Klára előszavával. Egy Szabó-Gynla-monográfia lesz ez, s a budapesti Corvinával közösen jelentetjük meg. Ez a tematikai liövülés tulajdonképpen már a hetvenegyes tervünk­ben is fellelhető, mert idén átvesszük'^ ugyancsak a Corvina kiadótól a Lörincz Gyula-monográfiátv A könyv elé Szíj Rezső írt eló.szót és szlovák nyelven is megjelenik majd. Tehát Jövő évi terveinket nézve — emelkedik a megjelenő müvek száma, példányszáma, bővül a tematikai skála, s örvendetesen sza­porodnak az ifjúsági könyvek. — Az itt elmondottakat összegezve mit kellene még javítani az eredeti művek szerkesztőségének a munkáján, mi len­ne. lehetne az a tényező, amely pozitívan befolyásolná a további ténykedést, a még jobb munkát? — Szerintem a helyiség- és a nyomdakérdés megoldása. Hubik elvtárs? — Mindenesetre az eredmények mutatják, hogy ami itt folyik, az kemény munka, liogy milyen körülmények, viszo­nyok között, arról képet alkotni nem elég egyetlen látoga­tás. Itt kellene ülni két-három napot, amikor egymástól húsz centiméterre levő asztaloknál a különféle osztályok vezetői különböző dolgokról tárgyalnak, konzultálnak, nagyon sok­szor éppen irodalmat szerveznek; ezt a munkatársaknak csak az egészen kivételes lelkesedése, ügyszeretete teszi elviselhe­tővé. — Köszönjük a beszélgetést, további jó munkát, jó kézira­tukat kívánunk a Madách Kiadó eredeti művek szerkesztősé­gének. Beszélgetett; Tóth Elemér Új ifjúság 5 Illyés Gyula; MALOM A SÉDEN (A TV-KÖZVETÍTÉS UTAN) A Rádió- és Televízióújság a következő szöveggel hívta fel Illyés színművének sugárzására a figyelmet: „Galambosék a háború utolsó napjaiban üldözötteket rejtegetnek az öreg malomban. Ide menekül Berecz is, az ellenállási mozgalom egyik vezetője. Bujkálók és üldözök, különféle alkatú, vérmérsékletű emberek vo­nulnak fel előttünk, s szenvedélyes liangú vitákban csapnak össze a társadalom, az értelmiség háborús fe­lelősségének tisztázására.“ Érdeklödéskeltésre talán elegendő ennyi, az Illyés- dráma azonban sokkal több ennél: a nemzeti önismeret mértékét próbálja megszabni. Az írót a háború óta szüntelenül foglalkoztatja az a kérdés: hol van a határa a nemzet önbírálatának, milyen feltételek között és milyen mértékben van értelme a történelmi múlt — főleg a közelmúlt — negatívumai felidézésének. A Hajszálgyökerekben is kitér erre a problémára, mond­ván; „Ártalmas az üres büszkélkedhetnék. De éppoly ártalmas, ha iiiár-már buzgalmat abba vetünk, hogy népünkről elsődlegesen a rosszat, a kedvezőtlent „tu­datosfisuk“: az árnyoldalt tegyük köztudattá... Elöljá- runk, nemegyszer feszélyezettséget ukozva. oly bűnök vállalásában, melyeket nagyon is kell vállalni, de min­den népnek együtt... Félreértve, hogy söpörjön ki-ki a maga ajtaja előtt, a más kapukból repülő szemetet sem hajtjuk el a magunké elől.“ Ez a gondolat a bordozöja a Malom a Séden (i. drá­mának is. Nem arról van szó, hogy az Író tagadná az önismeret szükségességét, hanem arról, hogy a nélkü­lözhetetlen önbírálat ne váljék önostomzássá. „Nem ismerek még egy szellemi életet — mondta Illyés a színmű egykori bemutatója alkalmából —, mely a szük­séges nemzeti önbírálatot olyan önbecstelenítésre fordí­totta vulua, mint az, amelynek eszményképei az én eszményképeim is voltak." A dráma színpadi megjelenítésének megtekintésére régen várok. Ezt a lehetőséget hozta meg most a tele­vízió. Mint a legtöbb Illyés-Urániában, ebben is már a függöny felgördülé.se pillanatában feszültséggel van te­lítve a levegő. A háború végén összeomló magyar tár­sadalom nyomasztó problémái sűrítve jelennek meg a szereplőkben; egy nemzet életlialálharca tárul elénk. Ez a tusakodás á darab első felében váltakozó intenzitású ugyan, de a második rész mindvégig pattanásig feszült drámaisága kárpótol az.első rész vontatottságáért. A színmű gojjdolati gerincét főként Galambos Kálmán és Berecz dialógusai képezik. Vitájukban keveredik és csap össze egy pesszimistább és egy derűlátóbb szem­lélet a magyarság jelenét és Jövőjét illetően. Elveszett ország, pusztuló nép-e a magyar; szemlesütve kell-e Járnunk, vagy indokolatlan a nemzeti szégyenérzet; „csatlós múltját“ — mint valami bélyeget — örökké cipelnie kell-e, s terheli-e ezért a múltért „kollektív felelősség“ ag egész nemzetet; a háború üszkeinek le­hangoló voíta Vajon lehangolhat-e egy népet; van-e ok és jog a reményre és bizakodásra? A darab egyértelmű választ ad ezekre a kérdésekre. Az író nem ment fel a valóságos bűnök alól, de lia- tározottan elutasítja a „kollektív bűnösség“ tételét s azt a szemléletet, amely az uralkodó réteget azonosítja a néppel. A magyar nem szabványos sorsú nemzet, a történelem soha nem kényeztette. .A második világhá­ború -— mint eg-y évezreden át annyiszor — ismét fel­dúlta, felboncolta. De „a sejtjeire lépett nemzet is meg­újulhat. mert hisz vannak egészsége.s sej.tek, új társu­lásra képesek“ — mondatja ki Illyés a biztató igaz­ságot. Ezért volt felemelő érzés végignézni ezt a drámát. Ez az élmény megerősítette bennünk azt a felisme- részt, hogy Illyésben a nacionallzmunsak egy szikrája sincs. A nemzetvédés nem nacionalizmus. A költő ma­ga vallja: „Engesztelhetetlen internacionalista vagyok; egy morzsányival suha nem kívántam s nem kívánok több jogot a népnek, mely fölnevelt, mint bármelyik­nek. De ha azért, ami kijár, nem emelnék szót. épp nemzetköziségem zárna ki — mint orgazdát — nemcsak a magyarok közül; a kölcsönösség minden jó táborából.“ Aki ezt tagadja, provinciális szemléletű, bármennyire világfinak kiáltja is ki magát. Az ilyen típus mai neve Illyés meghatározásában; „kozmopolita mucsai.“ A nemzeti és internacionalista szemlőlet egységének ékes megnyilatkozása a Malom a Séden. Hősnőjének halála ellenére felemelő, mert a nézőben is megerősíti azt a reményt, hogy a tizenkilencszer elpusztult sédi malom huszadszor is fölépül. TOLVA! Bertalan A több jelentésű szavak használata A több jelentésű szavaknak megvan a jelentősége mind a hétköznapi (beszélt és írott j nyelvben, mind a szépiro­dalmi stílusban. Ezek teszik lehetővé, hogy szabatos' és világos legyen a stílusunk, A szavak jelentésének nem ismerése indí­totta el pl. azt a folyamatot, amely teljesen elmosta a határt a hiba és a hiányosság szavak között. A következő mondatokban a hiányosság joglalta el a hiba helyét: „Mun­kájában az a hiányosság, hogy sokat beszélget." „Elmond­juk a hibákat, aztán megint elkövetjük a hiányosságokat." Pedig más a hiányosság és más a hiba. Az előbbiről akkor beszélünk, ha valami hiányzik (pl. „a beszámoló hiányos­sága“ kifejezés arra utal, hogy egy és más kimaradt be­lőle), a hiba viszont valami meglevő rosszat, elrontott dol­got stb. jelent (pl. „a beszámoló hibája" kifejezés azt je­lenti, hogy egy és mást az előadó rosszul mondott vagy gyorsan beszélt, és nem lehetett jól hallani stb.). A szavak jelentésének, használatának a pontatlan is­merete vagy nem ismerése eredményezi a zavaros, a mon danivalót megmásító, sokszor félreérthető vagy éppen értelmetlen mondatokat: „A múltban a szántás, az aratás meg a többi mezőgazdasági művelet ugyancsak elővette az embereket, ma fejlődő gépgyártásunk segítségével a leg­különbözőbb gépek, mint pl. a kukoricakapáló gép és az istállótrágya-szóró gép komoly fáradságtól kímélik meg parasztságunkat." „A nyugati országok értelmetlenül állnak sikereink láttára, pedig mi nem csinálunk belőle titkot, nyíltan bevalljuk, hogy sikereink azon múlnak, hogy orszá­gunkban megszüntettük a kizsákmányolást." Helyesen: „A múltban a szántás, az aratás meg a többi mezőgazdasági művelet ugyancsak igénybe vette az embereket, ma fejlődő gépgyártásunk segítségével a legkülönfélébb gépek, mint pl. a kukoricakapáló gép és az istállótrágya-szóró gép, tetemes fáradságtól kímélik meg parasztságunkat." — „A nyugati országok értetlenül állnak sikereink láttán, pedig mi sem titkoljuk, sőt nyíltan megmondjuk: sikereink oka az, hogy országunkban megszüntettük a kizsákmányolást." A szavak jelentésének pontos ismerete óv meg bennün­ket a mondatok sablonos, szürke megfogalmazásától is. Helyettesítsük a színtelen mellékneveket, igéket (mint pl. komoly, döntő, konkrét; eszközöl, történik, rendelkezik stb.j a megfelelő színes, friss hatású és mindenekelőtt ki­fejező szavakkal, fordulatokkal. Komoly javulás helyett mondjunk számottevő, lényeges javulást, komoly veszteség helyett súlyos, tetemes veszteséget, komoly méretek he­lyett tekintélyes, hatalmas méreteket, komoly haladás he­lyett nagy, figyelemre méltó haladást, komoly hiba he­lyett súlyos hibát, komoly eredmény helyett szép, nagy vagy jó eredményt. Ne mondjuk így: „A munkásosztály nem rendelkezett forradalmi párttal... , inkább Ilyenformán: „A munkásosztálynak nem volt forradalmi pártja..." Használjuk fel a szavak kifejező értékét, stilisztikai ár­nyaltságát is az elgondolásunknak pontosabban megfelelő és hatásosabb megfogalmazásra. Mennyivel többet mond pl. ez a kifejezés: oda se bagó/ik, mint az, hogy oda se figyel. Persze nem szabad elfelednünk, hogy az előbbi for­ma csak a bizalmas, társalgási nyelvbe való, szóbeli elő­adásban, jelentésben, levélben már csak az utóbbi a he­lyénvaló. Nagyképűségre vall, ha ilyesmit 'emlegetünk ba­ráti beszélgetés közben: „Autentikus forrásból tudom, bogy..." Az autentikus (—• hiteles) ugyanis a sajtó szava. ,4z meg egyenesen nevetséges lenne, ha — az előbbihez hasonló alkalommal ~ költői szavakkal fogalmaznánk meg mondanivalónkat: „A bércre hágtunk, majd a völgybe szálltunk" (ehelyett: „Felmásztunk a hegyre, azután lemen­tünk a völgybe."). Tehát minden jelentést és jelentésárnyalatot a maga helyérel Pazderák Bertalan I

Next

/
Thumbnails
Contents