Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-20 / 29. szám

új ifjúság 9 Wtge-ie-s/v ííu.kr<H»/ski: Medvebocsok A kislánya hangfa ébresztet­te fel. A kicsi felemelkedett az ágyban, és behunyt szemmel, Ttmánkodón suttogta: — Apu, a bacsókhoz akarok menni! Karjába vette, félredobta a takarót, és úgy helyezte el a lánykát, hogy kényelmesen fe­küdjön. A gyerek nagy, sötét szeme megvillant. Felismerte apját, és félálmában elmoso­lyodott. — Aludj, Basia — mondta a kicsinek —, soká lesz még reg­gel. A kislány mindkét kezével megragadta apja erős kezét, s könnyedén a kebléhez vonta. — Szeretem a bacsókat — pihegte, s engedelmesen aludt tovább. Föléje hajolt, kis ideig elnéz­te a gyereket. Szivébe aggoda­lom, sőt szégyenkezés költö­zött. A homlokát ráncolta: Tu­lajdonképpen semmit sem tu­dok róla, jutott eszébe. A fali- tükör olyan ember arcát verte vissza, akt felettébb nehéz hely­zetbe került. Ujjaival megdOr- zsölte püffedt ajkát, állán meg- sercent az erős szőrzet. Csöppnyi vendég Jött közénk, tűnődött, valahogy kissé olyan­formán örülünk neki, akár egy játékbabának. Tereza ruhácská­kat varr, szvettereket kötöget, jómagam meg néhány puszival lerázom a gyereket. Látszólag mindent a gyerekért teszünk, s végeredményben minden oly kevés. Szívesen elhallgatom ti­pegő lépteit, amikor a babako­csival az asztal körül futkos, hallgatom lábacskái dobogásá­nak ritmusát — de mindezt csakis csukott ajtón keresztül. Ha csak bejön hozzám, ellent­mondást nem türőn kijelen­tem: — Basia, ne lábatlankodjl Nem látod, hogy apa dolgozik? — látom — feleli a kicsi —, de hagyd abba, mert meg aka­rom mutatni az új fogamat! — Szeleburdln kttátja a száját, és hosszan tartó, ünnepélyes szem­lélődés következik. S ilyenkor mindig enyhe megvetést érez önmaga iránt: Történeteket agyalsz ki. hősöket teremtesz, de nem figyeled meg a hozzád legközelebb álló lényt. Jól fi­gyelj, egy apró emberke növe­kedik melletted. az ő élete százszorta érdekesebb, mint a te könyveld. Ott álldogált a kiságy mel­lett. tenyerével rátámaszkodott az ágyacska oldalára. A kis­lány kedvenc helyzetében, a ha­sán fekve aludt. A fűben elte­rülő békára emlékeztetett. Pár­nát — az orvosnő utasítására — nem kapott. A gyereknek teljesen vízszintesen kell fe­küdnie. a párna egészségtelen. Ügy alszik, akár egy állatka, gondolta meghatottan. — Kire hasonlít? — kérdez­gették az ismerősök, karjukon hordozgatva a gyereket. — Alighanem önmagára — felelték egybehangzón a szülők, közben mindegyikük konnk megelégedéssel fedezte fel so fát vonásait a gyereken. Az alak fát anyiától örökölte, nyúlánk nak, hosszú lábúnak ígérke zett, nagy barna szemét, ..a le- vantei kalmár csábos tekinte­tét“ — mint ahogy egy festő­nő Ismerősük Jani jellemezte — pedig apjától. A paradlcsomszínű pizsama megvillant a tükörben. A szo­bát szürkés derengés lepte el A férfi félrehúzta a zöld csíkos vászonredőnyt, és kinyitotta az ablakot. Az égbolt szürkés színben játszott, készen elfogadni az eljövendő nap bármilyen színét. A fák élesen rajzolt ágat még egészen áttetszőek, a gallyakon alig észrevehető levélkék. A fák csúcsán óriást fagyöngy- fürtök zavarták a kép tisztasá­gát. fan mélyet lélegzett, a szél őszies hangulatot keltett, a fa­tönkök közt fanyar illattal pa­rázslóit a még este meggyúj­tott, tavalyról ottmaradt fale­vél. A felszálló kékes füst ösz- szevegyült a közeli ég derengő szürkeségével. A pitymalló világ madárdaltól csattogott. A seregélyek szilu­ettjét szabad szemmel is lát­hatta, a szemközti házak ké­ményére telepedve harsogták éneküket. Elnyújtott füttyük vé­gigharsogott az ágakon, meg­rázta a gyér lombozatot. Az ég már ragyogó kékségben úszott. Közelgett a virradat. Az ablak felöl hideg levegő áramlott. Nyugtalanul fordult meg, vajon a madarak lármája nem ébreszti-e jel a kislányt, de a gyerek mélyen aludt. A nap első sugarai a falon ját­szadoztak, beragyogták a gye­rek világos, selymes puha ha­ját. A kék színű árnyék az ágy rácsain keresztülbújva rátele­pedett a takaróra. Basia aludt, arcához szorítot­ta régi kopott babáját, amely csecsemőkorában nőtt ennyire a szívéhez. Orra szétlapult a matracon, szuszogott, fan meg akarta fordítani, de beérte az­zal, hogy megigazította a taka­róját. Csak hadd aludjon, le­galább marad pár percnyi Időm a magam számára. Lábújjhe- gyen lopakodott a díványhoz, a parkett halkan megnytkordult. Megkönnyebbülve zuhant visz- sza az ágyba. A seregélyek hangja a ma­gasba csapott, szinte fuldokol­tak a dalolástól, a levegő éde­sen zengett. Az ablakon túl fel­kúszott a keserű füst, imbo- lyogva tekerőzött az almafa ágai közt. A tapadó szikrák lángra lobbantották az össze­zsugorodott leveleket. A levegő májusi illattal volt terhes. Az emeleten Pacewtczéknál már javában sürgölődtek. Lép­teket hallott, nagy zajjal cipel­ték a székeket. Ébredeznek, gondolta Jan, nemsokára az egész város megmozdul. A ka­nyarban felsírnak a villamos kerekei, a hajósziréna hangjá­nak basszusát elviszi majd a víz. Az emberek ezrei Indulnak munkába. — Az úrnak jó — mondo­gatta a szomszédja, egy fém­munkás —, munkaideje nincs, ha van kedve, leül, ír egy ke­veset, és márts kész a könyv. Kedves, sóhajtott fel keserű fintort vágva fan, persze Igaz, néha elfogja az embert valami, van úgy, hogy egy-egy gondo­lat annyira kínozza, mint egy homokszemcse a szemhéja alat*. A hősök éjjel Is felkeltik, kö­vetelőznek: Kelj feli Viszont könnyűszerrel el lehet őket za­varni, csillapítani sürgető hang­jukat. Holnap, holnaptól kezd­ve... Gyakorta elodázza a mun­kát addig az eszményi napig, amikor minden kedvezően ala­kul. De az a nap csak nem akar bekövetkezni. Azt mondo­gatja: holnap, azzal a csendes bizakodással, hogy száz aka­dály jön közbe: látogatások, ko­csik dübörgése az ablak alatt, sürgős levél, sőt a fa lombja közt felbukkanó esthajnalcsú- lag. A felesége szemében meg­jelenő könnyek megkönnyítet­ték a döntést: Holnap elkez­dem. Biztosan elkezdem, fogadko- zott, hiszen voltaképpen min­den kész van, a könyv már meg is íródott, itt van hévül, döröm­böl, feszít, éjjelenként zt...nrja az álmaimat, bebizonyíthatom, csupán az első szó hiányzik, az a bűvös varázsszó, mely nélkül lehetetlen elkezdeni, és azt a szót holnap egész biztosan megtalálom. Mikor már az íróasztalnál ül, figyelme még akkor ts elka­landozik, ceruzáját rágcsálva összpontosított figyelmet szín­lel, s hirtelen rajtakapja magát, hogy elkalandozott a messze­ségbe, pedig elegendő lett vol­na megkezdeni az írást. De a tollat Ingerlt a papír durvasága, ó, ezek az elvisel­hetetlen papírlapok... Képesek-e megérteni annak az embernek nyugtalanságát a terjedelmes fehér pusztaság láttán, mely pusztaságot sorról sorra tele kell írnia, végestelen-végtg, s a margó nem szélesebb egy ujjnyinál. — Az úrnak jó — mondogat­ta Pacewlcz mester. Arca feke- télletí, hajában ércforgácsok szikráztak, szeme alatt a súlyos védőszemüveg nyoma. — Az úr leül, aztán ír... V Sose fogja nekem elhinni, hogy én irigyelhetném, gon­dolja fan fekete hajába szánt­va ujjaival. 0 legalább látja, mi készül a keze nyomán, én pedig aggodalommal telve adom könyvemet az olvasó kezébe. Vajon hasznavehetö-e?... Alig­hogy megpillantja az ember a nyomdából kikerüli könyvet — még bűzlik az enyv- és fes­tékszagtól —, máris észreveszi valamennyi fogyatékosságát, a tévedéseket, és mérhetetlen nyugtalanságot érez. Időnként egy-egy kisvárosban tartott előadásom után az újon­nan megismert hallgatók vala­melyike, igyekezve örömet sze­rezni, a kezemet szorongatja, és így szól: Megvettem az ön utolsó regényét. Ilyenkor min­dig kedvem támad bocsánatot kérni, tőle, és visszaadni neki a pénzt. Jóllehet ritkán jönnek reklamációkkal, de már majd­nem nyakon csípték a szerzőt. Persze ezt az állapotot jó adag túlzással ecsetelte, hiszen ép­pen az Ismeretlen olvasóktól kavott levelek jelentették szá­mára a legnagyobb örömet, szárnyakat adtak neki... Azok­ból az egyenetlen betűkkel tele­rótt lapokból gyakran őszinte aggodalom sugárzott, segítő­készség, szokatlan jóindulat, átengedték neki feldolgozásra az élményeiket, emlékeiket, csaknem valamennyi életta­pasztalatukat a rendelkezésre bocsátották. Ennek megvolt a maga bája, mégis konokul így szólt: — Ha az írás olyan jó mes­terség, akkor, maga, szomszéd, miért nem fog hozzá? Pacewlcz a vállát vonogatta, zöld szemében jóindulatú gú­nyolódó mosoly villant fel. — Nem visz. rá a kezem, s különben is kár az időért. Bó’ nem egy dolgot elmondhatnék.. Csak hát ml az ördögnek fel emlegetni a régi időket. Kelte mesebb a holnapra gondolni, megszámlálni a kéményeket, melyek nemrég ontják a füs­töt, a zöld ágat az épülő háza­kon... Futnak a napok, sürget c munka. Elgondolkodva nézett fanra, ujjat közt cigarettát sodort. — Régen, még suttyó korom­ban, bár ki sem látszottam a gondokból, akármilyen butaság megörvendeztetett. Egy reggel kilépek a házból, akkoriban a vár alaft laktam, enyhe fagy volt, és a levegő éles, egész­séges... Nézem, hát kivirágzón a kökény, mintha be akarná csapni a telet. Az ember elbá­mészkodik, eltűnődik, de az Ilyesmi egész nap nyomot hagy benne. Dolgozom az eszterga­padnál, a mester parancsolgat, nekem meg jókedvem van, mert egész Idő alatt szemem előtt lebeg a kökénybokor... Vagy egyszer verébfiókát kínoztak a sthederek. Kiszedtem a kezük­ből, szabadon engedtem. A ma­dár megsuhogtatta szárnyalt, elrepült. Nehezen ment a repü­lés, szárnyacskát alatt még csu­paszon világított a bőre... Fia­talon másképp nézi az ember a dolgokat... ősz... — Bütykös hüvelykujjával megdörzsölte fá­radt szemét. — írjon az úr könyvet a fákról, a madarak­ról... A labdát kergető gyerek­ről, aki fuldokllk a nevetéstől, s maga se tudja, miért... Tiszta boldogság... Olyan könyv lenne, amely mindenkinek pihenést nyújtana, az ember mosolyog­va bólogatna, felidézné a sa­ját régmúlt gyerekkorát, és újult erővel látna munkához. Igaza van, Ismeri el a lelke mélyén Jan. Az emeleten lépte­ket hall. Az első gyári sziréna az égbe slkoltott, éles hangon szólt, végül is felkapta a szél, s szétszórta, mint a szökőkút a vízcseppeket. A legegysze­rűbbről írni. Azt mondani, — fa. Hogy az emberek a saját fájukat lássák az árnyékával és nyirkos földjével együtt, az ösz- szefirkált padjukat az osztály­ban, s a napfényben a szivár­vány valamennyi színében pom­pázó törött ablaküvegeket. Azt mondani — madár. S az embe­rek lássák a látott csőrű ma­darat, amely éles nyelvével Issza az ég kékjét. Es énekel. JFolytatjakf TRISTAN TZARA: MEGTÉRNEK A HALÁSZOK Megtérnek a halászok a vizek csillagaival kenyeret nyúltanak az éhezőknek nyakláncot a vakok nyakába ezen az órán még akár a rézmetszeteken olyan borús az Idő a királyok kimennek a parkba a szolgák a vadászkutyákat fürdetik kesztyűt húz a fény következésképpen ablak csukód) be |öj) ki mint barackból a mag gyere ki fény a szobából mint templomból a pap puha pokrócot a szipogó szeretőknek rajzol) ki madarat nekik rajzol) egy ü) — gyerünk fogjunk szentjánosbogarat zárjuk dobozba őket — gyerünk le a patakhoz csináljunk korsót égetett agyagból — gyerünk boldog ölelkezésre a forráshoz gyerünk a nyilvános kertekbe míg csak nem kukorékol a kakas és botrányt nem kiált a város vagy a padlásra szurdal a széna barmok bőgnek aztán kicsinyük Jut eszükbe gyerünk. Istenem képet a holdra .1 7 Batta György két verse LOUIS ARMSTRONG FEJFÄJÄRA Trombitáiéból mint aranypénz, hullt a gyönyörű zene, kapkodva szedegettük kopott tereken és fényesek lettünk tőle. Apró néger volt, tán gége és tüdő nélkül, hiszen egyenest a szívéből fújta. Mint októberi rézlevelek, hullt belőle a gyönyörű zene. Jobbak lettünk tőle; trombita-hegesztője összeforrasztotta a sziveket. Nincs szebb annál, ha valaki — míg csak el nem ég szikrázó élete gyújtózslnórja — mindig a szivéből fújjál A LEGGYÖNYÖRŰBB TENGER A szélben vörösen éá ?árgán ringnak, mint sajkák, a tulipánok, eprek bójája pirosuk, gyöngyvirágok világítótornyai ragyognak, krizantém-levél-alakúak a szigetek; anyám kertje a leggyönyörűbb tenger, amit láttam: mint Mózes, száraz lábbal kel át ő Is a vízen 1971 Turcsan László Illusztrációja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents