Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-20 / 29. szám

10 új ifjúság --------------------­ALEXANDI KAIRO EL MINYA EL AMARNA ASYUT »V QENA LUXOR o (IDFU KOM OMBO EL FAYUM NÍLUS EXPEDICIÚ (_J-uJJ 4J oLcuJI HOGYAN TETT MEG 1100 KILOMÉTERT A „FÄRAÖK FOLYÖJÄN“ A MAGYAR IFJÜ- SÄG NILUS-EXPEDÍCIÓJA? Mladá Boleslavban, a Skoda- autógyárban hallottam, hogy alig múlik el hónap, amikor ne érkezne ajánlat fiataloktól: ad­janak nekik egy gépkocsit és átvágnak vele a Szaharán, vagy körüljárják a világot, hogy ez­zel bizonyítsák, milyen nagy­szerű autót készítenek a gyár­ban! Azután, amikor beszélni kezdenek a vállalkozó szellemű fiatalokkal, hamarosan kiderül, hogy fogalmuk sincs arról, mi­lyen előkészületet és kitartást követel egy ilyen nagy utazás a kalandra vágyóktóll rf.0S2i‘'K Akikről most szót ejtünk, s akik sikerre vittek egy nem mindennapi vállalkozást, azok felkészültek a nehézségekre. Sőt, már nemegyszer ki is pró­bálták azokat. Főként az expe­díció vezetője. Vedres László. Ez a 30 éves, meteorológusnak készült fiatalember évek óta a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága sportosztályának munkatársa, a csónakázás szerelmese, már több nagy nemzetközi túrára vállalkozott. 1965-ben társával egy kétszemélyes gumicsónak­ban ezer kilométert tett meg a Visztulán — a Kárpátoktól a Balti-tengerig. Otibeszámolóját beküldte a Magyar Ifjúság' szerkesztőségébe, s a négy folytatásban megjelent sorozat­nak olyan sikere lett, hogy a lengyelországit újabb és újabb vízitűrák követték. A Visztula után a jugoszlá­viai Drina és a vad Neretva majd a Duna következett. Ved­res László vezette azt a kis ma­gyar Duna-expediciőt, amely Budapestről — egy rövid növi- sadi és belgrádi megálló után — a bulgáriai Vidlnlg vitte a magyar fiatalok üzenetét a szó­fiai IX. VUáglfjúsági Találkozó­ra. A következő esztendőben a Genfi-tóról a Rhone folyón egészen a Földközi-tengerig csónakáztak, majd egy újabb nyári vizitúra következett a kastélyairól híres Loire folyón. S ezekről az utazásokról nem­csak folytatásos élménybeszá­molók jelentek meg, hanem hamarosan a könyvüzletekbe kerül Vedres László útikönyve a vizltúrákról. És ezután született az ötlet: a Nílusra kellene utazni, ba­rátság-túrát szervezni Egyip­tomban! Csaknem három esz­tendő telt el az ötlet elhangzá­sa és az Indulás között, hiszen az Izraellel hadiállapotban le­vő Egyesült Arab Köztársaság nemcsak határait őrzi féltve, hanem állandó készültségben kell lennie az izraeli kommandó­egységek' támadásainak vissza­verésére! Asszuán, amely nem­csak az Egyesült Arab Köztár­saság, hanem egész Afrika leg­nagyobb vízleröműve, amely évente 10 milliárd kilowattóra áramot ad Egyiptominak, az or­szág egyik legfontosabb objek­tuma. És az expedíció innen in­dult a Níluson Kairó felé! hármán (.--ijLr ,k.. Nemcsak az egyiptomi ható­ságok ígérték meg a támoga­tást, hanem örömmel fogadta az expedíció tervét az egyip­tomi ifjúságügyi miniszter, Mo­hamed Abdul Ezz, és az Arab Szocialista Onió ifjúsági szer­vezete isi Magyarországon pe­dig gyárak, intézmények és KlSZ-szervezetek ajánlották tel segítségüket a Magyar Ifjúság szerkesztőségének patronálásá- val szerveződő Nílus-expedíció- hoz. Sátrakat, gumicsizmákat, filmeket, trópusi ruhákat, kon- zerveket adtak az expedíció­nak, a MALÉV vállalta a fel­szerelés Kairóba szállítását, a KISZ és a Magyar Ifjúság szerkesztősége pedig a költsé­gekhez Járult hozzá. A koráb­bi vízitűrák tapasztalatai alap­ján ezúttal nem gumicsónakkal, hanem műanyagból saját ma­guk tervezte és készítette két kenuval indultak. Háromtagúra tervezték az expedíciót. Vedres Lászlón kívül az arabul beszélő Fodor Sándor néprajzi kutatá­sokat folytató egyetemi tanár­segéd és Magyar György közép­iskolai tanár, az expedíció „mindenesének“ és operatőré­nek szerepében utazott Kairó­ba, ahol csatlakozott hozzájuk Ahmed Farld, a kairói evezős klub elnöke — mint az egyip­tomi ifjúsági szövetség képvise­lője. Rengeteg előkészület után az idén február 2-án Asszuánban összeragasztották a két mű­anyag kenut (azért kellett Bu­dapesten kettéfűrészelniük, mert a két vízijármű nem fért be az IL—18-as repülőgép cso­magterébe!) és leeresztették a Nílus vizére... Az expedíció, miután megte­kintette az asszuáni gátóriást, a Sadd-el-Aali-t, elindult Kairó felé... lüKORT lÄDARATÄSOt Hogy milyen élményekben volt részük? Hallgassuk meg Vedres Lászlót, az expedíció vezetőjét. — Milyennek tűnt a Nílus — a Nílusról nézve? — Számunkra természetesen élmény volt az út minden pil­lanata, minden kilométere. Úgy Ismertük meg Egyiptomot, aho­gyan évezredekkel ezelőtt meg­született, s ahogyan a legu­tóbbi esztendőkben gyorsan változik. Évezredekkel ezelőtt Herodotos azt írta, hogy „Egyip­tom a Nílus ajándéka“. Ez nem­csak akkor volt igaz, hanem ma Is. A part menti ezer kilo­méteres keskeny zöld sáv egyetlen oázis a sivatagban. És ezt élteti a „fáraók folyója“ az Egyenlítő vidékekről érkező trópusi esők vizével. A Nílus vize nélkül ma sem lenne élet Asszuán és a Földközi-tenger között. Természetesen ma már nemcsak az ősi vizkiemelö ke­rekekkel öntözik a földeket a nílusi vízzel, hanem korszerű duzzasztókkal, szivattyú- és ön­tözőrendszerrel hasznosítják a Nílust. De ami számunkra kü­lönösen örvendetes volt, ma már nemcsak ültetvények tar­kítják a Nilus-partot, hanem feldolgozó üzemek, gyárak is. Egy cukornádültetvény mellett egyiptomi barátainkkal együtt magunk is részt vettünk a cu­kornádaratásban — láttuk a modern cukorgyárat is. És az öreg folyón ma már nem csu­pán öreg felukkák, hanem mo­dern dieselmotoros szállítóha­jók is közelednek. — Fürödtetek a Nílusban? — Asszuán környékén nem volt ritka februárban a 10 Cel- sius-fok alatti hőmérséklet, mert Egyiptomban nem az ápri­lis, hanem a február a „bolond hónap“, és a szél gyakran Ijesztő hullámokat kavart a Ní­luson. De a folyó kék vize nem ezért hívogatott bennünket hiá­ba! Nem is a krokodílusoktól kellett félnünk, mert ezek a hatalmas hüllők már egyre rit­kábban tűnnek fel a Nílusban, és a falvak lakói gyorsan el­pusztítják őket. Igaz, mi egy pisztolyra kértünk fegyvervi­selési engedélyt, de erre a Ní­lusnál nem volt szükségünk Csak Sohagnál láttunk egy másfél méteres krokodilust. Amitől .mi joggal féltünk, az a bilharzia (a szennyes vízben és állatokon tenyésző férgek ter­jesztette betegség) volt, ame­lyekkel a messziről érkező Ni lus alaposan fertőződött. Ezé’’t óvakodtunk a víztől, gumicsiz­mákban jártunk és inkább a karavánszerájok dézsáiban vagy zuhanya alatt fürödtünk. Mindenütt barátsággal és nagy szeretettel fogadtak ben­nünket, egy szocialista ország fiataljainak képviselőit. Nem­csak a miniszter és a kormány­zók, hanem az egyszerű fel- lahok is. Luxorban például a vitoriás felukkák hajósai aggó­dó arccal adtak tanácsot r.e- künk, hogy szorosan a part mentén haladjunk, vigyázzunk a hullámzástól és a széltől. „Allah óvjon titeket, habibl!“ — így búcsúztak tőlünk, s ha tudjuk, hogy a „habibl“ ked­vest jelent arabul, megérthet­jük, hogyan fogadtak bennün­ket. — Azt mondtátok, hogy „am- sir“, vagyis a kopt naptár sze­rinti „bolond hónap“ Idején jártatok a Níluson. Hogyan ért­sük ezt? — Ilyenkor valóban megbo­londul az idő és a Níluson is összevissza fújnak a szelek. Sajnos, ml egy hónapon át küszködtünk az északnyugati és északkeleti szélviharokkal. Ezek majdnem megtorpedózták expe­díciónkat. Súlyosan terhelt ke- nujaink — s ezen az sem vál­toztatott sokat, hogy Luxorból vonaton visszaküldtük Kairóba csomagjaink, főként élelmi­szerkészletünk egy részét —• mélyen merültek a vízbe, és a hullámok gyakran becsaptak 20—30 liter vizet! De a legtöbb Sanyi és Gyuri a vízipárnával ismerkednek. Egy bisari fiú gondot a homokviharok okoz­ták! — A sivatagi homokviharok? — IgenI A fenyegető kham­sin általában márciusban érke­zik, az Idén azonban február 12-én Quena város után ért utói bennünket. Délről, a Nú- blai-sivatagból érkezett a khamsin. Homokfelhőket kavart gyorsvonat! sebességgel ez a veszedelmes orkán. Déltájban éppen pihenéshez alkalmas ho­mokzátonyt kerestünk, amikor elszürkült az ég és percek alatt besötétedett. Hirtelen tört ránk a vihar, s mint valami gomoly- gó füst, úgy érkezett az első szélroham. A levegő forró lett és milliónyi homokszemet zúdí­tott ránk, mintha ezer és ezer tű szúrta volna bőrünket. A part meredek falához húzód­tunk, de a vihar egyre a Nílus közepe felé kergetett bennün­ket. Több mint egy órát bir­kóztunk a viharral, de a kham­sin erősebb voltl És a több mé­teres hullámok végül is mind a két kenut partra dobták! Le győzött bennünket a Nílus... Szomorúan néztük elázott fel­szerelésünket, a partra vetett két csónakot. Azt hittük, vége szakadt expedíciónknak. Hiszer a két kenut teherautóra kellett tennünk, de egyiptomi baráta ink segítségével azután min­dent rendbe hoztunk, és foly­tathattuk vízitúránkat a Nílu­son. Nem ez volt az expedíció egvetlen „hajótörése“. Edfu után a pirosra festett .Nílus“ került vontatókötélre, ÍZ esznai gát előtt eltört a „Du­na“ motortartó állványa, a gát után pedig csak az egyiptomi katonák gyors segítségének kö­szönhették, hogy egy újabb ho­mokvihar nem okozott nagyobb tragédiát. A khamsin még két­szer dobta partra a két köny- nyű műanyag kenut, azonban a Magyar Ifjúság Nllus-expedí- ciója végül is célhoz ért. Kairó előtt az egyiptomi vízirendőr- ség motorosai várták őket, hogy szirénázó díszkísérettel, a kai­róiak ezreinek üdvözlése köze­pette vezessék a három magyar és egy egyiptomi fiatalból szer­veződött kis barátság-expedí­ciót a Nllus-parti fővárosba. Sebes Tibor Közeledik a müncheni o- limpiai Játékok időpontja. A verseny színhelyén a közel­múltban fejezték be a tető- szerkezet acélvázának szere­lését. A hegesztőknek 137 000 acél huzalcsotnőt kellett összeilleszteniük. A tetőszerkezet három sport­pályát fog befedni, hogy minden időben zavartalanul folyhassanak a versenyek. A földön összeszerelt tetőt hidraulikus berendezéssel emelik a magasba, több hő­napig eltart, míg felér ren­deltetési helyére. A termovlzié kifejezést ma már egyre gyakrabban hal­lani orvosi körökben. Az új diagnosztikai módszer a szervezet által kibocsátott infravörös sugarak felfogá­sán alapszik. A belső szer­vek beteg és egészséges ré-i szeinek hőmérséklete elté­rő. Ezért a termogram- mon a bőmérsékleti különb­ségek különböző színekben Jelennek meg. A testhömér- sékleti vizsgálatokat szolgá­ló készülék, amelyet az Országos Elektrotechnikai Intézet állított elő, lehető­vé teszi, hogy korai stá­diumban fedezhessük fel az erek kóros elváltozásait, a fejlődő daganatokat. AMi NtiV Volt mini, midi, maxi, op­art, volt krinoUn, nagyka­lap, bnkjelszoknya, volt rö vid nadrág, hosszú nadrág, bő szárral, szűk szárral, buggyos szárral. Minden volt már a Nap alatt, mit csak a pihent divattervezői agy ki­ötölhetett. Vagy mégsem? Mindenesetre, akádt egy svéd származású amerikai fiatalember, aki impregnált és levegővel töltött nylon- ballonből a képen látható két nemtndommicsodát ké­szítette, „ami még nem volt“ elnevezéssel. A két „maneken“ egyelőre nemi­gen tudja népszerűsíteni a „bájos“ toaletteket, mert ah­hoz, hogy az ajtón kiférje­nek, előzőleg némi kőműves­munka szükségeltetik. Néhány amerikai tévéállomás magának követeli a za­varok tulajdonjogát! Egy amerikai gyár ugyanis az adás­zavarok alkalmával megjelenő rajzolatokat vette tapéták mintájául, s a tévévállalatok most beperelték a gyárat az­zal az indoklással, hogy a képhibák a tévéműsorok részét képezik, tehát szerzői jogvédelem alá esnek, ez pedig tilt­ja, hogy a szerző beleegyezése nélkül, kereskedelmi cé­lokra használják jöl őket. A per tipikusan amerikai. Nem lehetne ennek a tapétagyárnak olcsón jelajánlani a mt képhibáinkat? Nagyobb mennyiségben szállíthatnánk...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents