Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-20 / 29. szám
Egy milánói lap katonai tndósftósában az olvasható: „Hadseregünkben nélkülözhetetlen szükség van a szamarakra. Különösen a hegyi csapatok vannak ráutalva ezekre az intelligens állatokra.“ —0— Olvasom az újságban, hogy megint sok a kózúti baleset. Nem is csoda. Amerikai zoológusok összeállítottak agy kimutatást arról, hogy az egyes élőlények milyen figyelmesen kelnek át az úttesten. Első helyen áll a liba, amely csak elvétve kerül jármű kerekei alá. Aztán következik a sertés, a macska, a kutya és a tyúk. Az ember a legutolsó helyen szerepel. —0— A texasi államügyész kérte, hogy 2300 évi börtönbüntetésre ítéljék James D. McCarthy!, aki szomszédjának kegyetlen meggyilkolása miatt állt a bíróság előtt. A bírók azonban ezt túlzásnak tartották, és a gyilkost „csak" 500 évre ítélték el. Szergej Bondarcsuk A Brüsszeltől 13 kilométerre fekvő falucska neve örökre bevonult a történelembe. Sajnos, a szomoirúbb lapjaira. Az emberiség történetét kísérő sorozatos, értelmetlen hatalmi harcok egyik legvéresebb állomása volt. 1813. június 18-án egyszer s mindenkorra összeomlott, Waterloo feneketlen sártengerébe fulladt Napóleon világhódító terve. 52 000 francia, angol, porosz és holland katona élettelen teteme szinte eltakarta a látóhatárt. Mindössze száz napig tartott az elbai száműzetésből visszatért nagy imperátor „királysága“, és Waterloo már csak elkerülhetetlen befejezése volt annak a folyamatnak, amely három évvel ezelőtt Moszkva alatt kezdődött. Túlságosan kegyetlen befejezése. Nem csoda, hogy izgatta a filmesek fantáziáját. Nagy nemzetközi ösz- szefogással monumentális film készült róla. A közelmúltban nálunk járt felesége, IRINA SZKOBCEVA társaságában a film rendezője, SZERGEJ BONDARCSUK szovjet filmművész. A világhírű színészt és rendezőt néhány héttel ezelőtt már bemutattuk lapunk hasábjain. Ezúttal azonban magával hozta várva várt alkotását is, melyet rövidesen mi is megtekinthetünk, ezért nyilván szívesen fogadják, ha ismertetjük e film megszületésének nem mindennapi körülményeit és rendezőjének véleményét. — A Háború és béke filmrevitele után nagyon szívesen elfogadtam Dl- NO DE LAURENTIS olasz producens ajánlatát a WATERLOO elkészítésére, mert szerettem volna befejezni Napóleon sorsát — mondotta SZERGEJ BONDARCSUK. A film szereposztása senkit sem hagy kétségekben, hogy a WATERLOO minden idők egyik legnagyobb filmvállalkozása. Valóságos nemzetközi gárda részvételével készült. NAPOLEON szerepét az amerikai ROO STEIGER játssza, akiről BONDARCSUK a legnagyobb csodálat és elismerés hangján beszél. WELLINGTON hercegének a szerepében a kanadai CHRISTOPHER PLDMER-ral ismerkedhetünk meg, GORDON skót generális megszemélyesítője az angol RUPERT DAVIES, akit a tévénézők nagyo<n jól ismernek Maigret felügyelő szerepéből. Kisebb epizódszerepet vállalt még ORSON VELLES. A szovjet filmművészek közül találkozunk a filmben IRINA SZKOBCEVAVAL, JEVGE- NYIJA SZAMOJLOVAVAL, OlEG VI- DOWAL, VLAGYIMIR DRUZSNYIKOV- VAL, VIKTOR MURGANOWAL, BORISZ MOLCSANOWAL, GENNAGYIJ JUGYINNAL és másokkal. Az operatőr az olasz ARMANDO NANUZZI volt. A forgatókönyvet az angol HARRY KRAG, a francia JEAN ANOUILH és SZERGEJ BONDARCSUK közösen írták. A külső felvételeket Ukrajnában, Ungvár és Munkács között forgatták. A szovjet hadsereg mérnökei Waterloo vidékének megtekintése után felépítették a vélt Waterlooi csatatér é- lethű mását. Két dombot teljesen eltűntettek a föld színéről, utakat építettek, kibővítették a völgyet. A csatában — amely a valóságban nyolc óráig tartott, és a filmben az egész cselekmény tele — a kárpáti katonai körzet katonái „küzdöttek.“ A film története 1814-ben kezdődik. Akkor, amikor Ney marsall (a filmben Dán O’Harley angol színész játssza) a következőket jelenti Napóleonnak: „Felség, itt a végi Az osztrákok Versallles-ban vannak, a kozákok a Szajnában itatják lovaikat!“ Napóleon lelki vívódásait, beteges, neurotikus hajlamait, intim világát, ellentmondásos jellemét és természetesen a sorsdöntő csata nyomasztó légkörét igyekszik kidomborítani. Bizonyos körökben gyakran vitatkoznak azon, vajon a történelmi tárgyú filmeknek van-e ma egyáltalán mondanivalójuk és létjogosultságuk? Ha BONDARCSUK WATERLOOJÄT vesszük alapul, akkor határozottan igennel kell válaszolni. A film egész nyomasztó légköre, a sok vér, megcsonkított emberi test, a szenvedő arckifejezések arra utalnak, hogy a 20. században felhalmozott fegyverekkel minden újabb Waterloo katasztrófába sodorná az emberiséget. Mert felbukkanhatnak új Napóleonok, új imperátorok, akik nem restellnék vesztébe sodorni a világot. Különösen találó az a jelenet, amikor egy ismeretleu, a sok vér láttán megháborodott skót katona kilép az arcvonalból a biztos halálba, és a következőket kiáltja az ellenség arcvonala felé: „Sohasem találkoztunk, de hát akkor miért öldököljük egymást, miért?!“ Szergej Bondarcsuk is kifejezésre juttatta hitvallását, amikor az egyik sajtóértekezleten kijelentette: „Ne feledjék el soha azt a harminc évvel ezelőtti napot, amikor a fasiszta Németország megtámadta a Szovjetuniót!“ Ezt az az ember mondta, aki maga is megjárta a fasisztaellenes front poklát. / Az újságírók természetesen nem szalasztották el az alkalmat, hogy az erősen deresedő hajú, de fiatalos, villogó szemű rendezőt terveiről faggassák, aki nem térhetett ki a válasz elől. — Filmre viszem John Reed: Tíz nap, amely megrengette a világot című könyvét. Régóta foglalkoztat egy film a dekabristákról, már csak azért is, mert szintén kapcsolatban voltak a napóleoni évekkel. Később megfilmesítem Csehov Sztyeppe című elbeszélését. Meg aztán állandóan az az érzésem, hogy adós vagyok az orosz faluval szemben. Még mindig élénken él emlékezetemben az ukrajnai Bjela Zorka, ahol édesapám egyszerű kolhozparaszt volt. Úgy hiszem, egyszer majd a faluról készítek egy nagy filmet. Rupert Davies, akit inkább Maigret felügyelőként ismerünk y Ámbár a tnna«»talt remi‘>»ő „Waterloo“-! csatajeleiiet Új iíjiiság 7 Rod STEIGER A hazai moziközönség előtt eddig ismeretlen amerikai színész, Red Steiger a Waterloo című filmben feledhetetlen alakítást nyújtott. A filmszakértők véleménye szerint elhomályosított minden eddigi „Napóleont“: Pierre Blanchard-t, Charles Boyert, Marion Brandot. Az utóbbi évek egyik legnagyobb és legeredetibb színész- egyéniségének tartják. A Waterloo felvételei Idején jegyezték fel az újságírók, hogy éjszakánként a íorga- tókönyvet tanulmányozta, és a rendező Szergej Bon- darcsukkal közösen alkalmasint módosították a másnapi felvételek beállítását. Tolmácsolásában egy egészen új, minden addigi felfogástól eltérő Napóleont Ismerhetünk meg. Am ez sem ment a történelmi hűség rovására, mert figyelembe kell venni, hogy a Waterlooi csata Idején Napóleon már súlyos beteg volt, és külsőre is nagyon megváltozott. Ki ez a színész, akiről elragadtatással ír az egész világ sajtója? Nos, néhány évvel ezelőtt még a legjelentéktelenebb lapok hírrovatában sem szerepelt. Pedig már akkor is nagy színész volt. Am az elismerésért nagyon meg kellett küzdenie. Nem tartozott a nők bálványai, a „szuperfiúk“ és egyéb felkapott színészek közé, elsősorban tehetségével kellett bizonyítania. És bizonyított 1958- ban Oscar-díjjal tüntették ki. Az egyik francia kritikus akkor azt írta róia, hogy már évek óta zsebre teszi akármelyik amerikai film- • színészt, csak a filmakadémia szenilis öregural nem akarták észrevenni. Ez lassan már bűntény — állapí- ; tóttá meg a francia újságíró. Maga Red Steiger így emlékszik vfsSza azokra az . időkre: — Amikor nekem ítélték az Oscart, lassan már másfél éve nem kaptam semmilyen ajánlatot, de volt legalább 14 000 dollár adósságom. Tizenkét és fél kilót hfz; tam, és ki sem állhattam senkit. Már csak az önbizal- - mám maradt, és ez volt a szerencsém. De hiába jutottam pénzhez és elismeréshez, most sem állok jobban, mint azelőtt, mert mindig mindent újra és újra kell kezdenem. Az emberek gyakran megkérdezik: örülök-e annak, hogy színész vagyok. Erre csak azt válaszolhatom: színész vagyok, mert nincs más választásom. Olt- hatatlan szükségét érzem annak, hogy megosszam magam másokkal. Huszonnégy éves koromban kaptam az első szerepem. Egy 56 éves nyomozót játszottam, akit elsorvaszt a rosszindulatú daganat. Vé^elenül tetszett nekem a szerep, mert mindig öregnek éreztem magam. Mennyi ideig készült Napóleon alakítására? — Először ki kellett magam ismernem a személye körül uralkodó káoszban. Sokat olvastam Napóleonról. Sokat írtak róla, de mindig más és másképpen. Kénytelen voltam fontolóra venni, milyen is lehetett az Igazi Napóleon. Tudtam, hogy beteges ember volt, hogy rosszindulatú daganat kínozta, hogy ezenkívül a hatalom és a dicsőség megszállottja, kiegyensúlyozatlan ember volt. Határozza meg a színész fogalmáti — Minden ember színésznek született. A többi a technika dolga. A színész csupán az életet, a megtörtént valóságot tolmácsolja. A valóság pedig, az élet köröttünk egy nagy színjáték. Az igazi színész tulajdonképpen költő. Átformálja, „költi“ a valóságot. Persze az anyagiak is közrejátszanak. Mit mondjak?' Néhány hollywoodi filmemet ki sem állhatom. Látni sem akarom. De hát mit csináljunk? Ebből él az ember, akarom mondani a színész. Ez adja az anyagi lehetőségét, hogy művészi alkotásokra is képes legyen. Előfordult, hogy így búcsúztak tőlem a filmgyárban: „Jó éjt. Rod!“ Reggel meg már úgy fogadtak, hogy „Alászolgája, mister Steigerl“ Szóval arról van szó, hogy az anyagiak Is kellenek ahhoz, hogy az ember „kifusson“. Tervei? — Még úgy 1973-ig filmezni szeretnék. Aztán? Elsősorban rendezni. Csak nézzék meg, milyen rendező lehet egy színészből. Itt van például Bondarcsukl Hát ki Ismeri jobban a színészi mesterség fortélyait, mint a színész? N. A.
