Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-12-21 / 51. szám
20 új ífjúsá nyomozók meséli neves .• s ka A hiszékeny gyermek ;zírk szélhámosa i Ismét »lérkezett a békés, nyugodt karácsony előtti Időszak. Az emberek gyűjtik a pénzüket, járják az üzleteket, hogy szép ajándékokkal lephessék meg a hozzátartozóikat. Az üzletek tömve vannak áruval, válogatni lehet a szebbnél szebb ajándékok között, de hát mi okozhat nagyobb ö- römet és meglepetést, mintha az embernek olyasmit sikerül szerezni, amit nem lehet minden üzletben megvásárolni. így volt ez karácsony előtt mindig és így van ma is — magyarázza Frantiiek Málek a közép-csehországi kerület bűnügyi rendőrségének hadnagya. — A karácsony előtti vásárlási láz magával ragad mindenkit. Akcióba lépnek a bűnözök is. A nagy tolongás, tülekedés az üzletekben kitűnő alkalmat nyújt a zsebmetszőknek, hogy könyökig turkálhassanak a mások zsebében, retiküljében és táskájában. November végén működni kezdenek a betörők, a lakás és hétvégi házak fosztogatót, a kirakatrablók és természetesen a szélhámosok népes hada Is. Akadnak köztük kezdők és tapasztalt, rafinált bűnözök, nagy hírű specialisták. Természetesen a rendőrség sem tétlenkedik. Egyesek a zsebmetszökre vadásznak, mások a szélhámosok után szaglásznak. A befutott jelentések alapján megállapítják az akcióba lépő bűnöző munkastílusát, a közismerteknek kikeresik a „munkalapját“ és megindul utánuk a hajsza. Néha azonban új figurák tűnnek tel, avagy a régiek új „munkastílust“ alkalmaznak. Különösen a szélhámosok azok, akik kifogyhatatlanok az ötletekben. Két évvel ezelőtt, karácsony táján Is ilyesmi történt. November közepén, rögtön a „szezon“ elején kezdett dolgozni. Oj ötlettel jelentkezett. Az áldozatai 8-10 éves gyerekek, többségében kislányok voltak. Egyszer Kra- lupyban, pár nappal később Chomutovban tűnt fel, aztán Prágában, Teplicén, Klad- nön hagyta ott a kézjegyét. Az ötlete nagyon egyszerű volt. Pár perccel azután, hogy a kislány hazaérkezett az iskolából, becsöngetett hozzá. A kislány ajtót nyitott és látta, hogy egy szép, kedvesen mosolygó fiatal nő áll előtte, aki i- gen magabiztosan kijelentette, hogy anyukája megvásárolta náluk, az üzletben a karácsonyi ajándékokat, csupa gyönyörű dolgot, de nem volt nála elég pénz, hogy kifizesse és ezért üzeni, hogy te fizesd ki nekem, hiszen úgy Is tudod, hol tartja a pénzét. Aztán kedvesen hozzátette, hogy többet nem mondhat, mert az anyukája ráparancsolt, hogy ne árulja el, milyen szép ajándékokat vásároltTermészetes, hogy a legtöbb kislány gondolkodás nélkül odament a szekrényben tartott pénzhez és átadta a szépen mosolygó fiatal nőnek a kívánt összeget. E- lőfordult, hogy amíg a kislány pénz után kutatott, a szívélyes látogató zsebre vágta mindazt, ami a keze ügyébe került. Hol egy tranzisztoros rádiót, hol egy arany karperecét. Egy alkalommal csupán 120 koronát tudott kicsikarni, máskor viszont 2280 koronát és három aranygyűrűt vágott zsebre. Természetes, hogy amikor az anyuka hazaérkezett, semmit se tudott az ajándékok- ről és a kedvesen mosolygó idegen nőről. Röpködtek a pofonok, elkezdődött a gyermeksírás, és a bizalommal teli gyermekek először tapasztalhatták, hogy az emberek nem mindnyájan karácsonyi angyalok. A rendőrség emberei azonnal munkához láttak, hogy a gyermeki bizalommal vlsz- szaélö szélhámost minél előbb kézre kerítsék. A szélhámos azonban mindig máshol tűnt fel, és a maga mögött hagyott nyom nagyon silány volt. Csak annyit tudtak ró- ' la, hogy fiatal, szőke, közepes termetű. I- ’ lyen nö azonban ezerszámra akad... j Számomra az eset november 24-én kéz- I dödött — mondja Málek hadnagy. — Rög- I tön reggel Lysybe küldtek, ahonnan jelen- ■ tés érkezett, hogy tegnap este a rendőrőrsön újabb szélhámosságot jelentettek. Vafechné és kisírt szemű kislánya köny- nyezve panaszolták, hogy Alenka egy őrá , tájban érkezett haza a földszintes, város- i széli házba. Alig tette le a kabátját, rögtön becsengetett hozzá egy fiatal nő. A ti- zenkét éves kislánynak elmondta a meg- ^ szokott mesét, s az előkotorta az asztalfiókból a karácsonyra gyűjtött 1825 koronát, elismervényt kért a nőtől, aki egy irkalapra firkantott valamit és távozott.- Nekem az egész ügyről megvolt a magam elképzelése. Feltételeztem, hogy a szélhámosnő nem dolgozik egyedül. Kellett valaki, aki kinézte az áldozatot, és aztán mindaddig falazott, amíg a nö az U- gyet lebonyolította. Alenka azonban senki idegent nem látott az utcában, csupán a szomszéd asszony söpörgette a járdát. Becsöngettem a szomszéd házba. Az Idős néni elmondta, hogy látta a csinos szőke ^ nőt, akire egy Ismeretlen fiatalember várakozott, aztán együtt mentek az állomásra. Pontosan elmondattam vele, hogyan néztek ki, milyen ruhát viseltek stb., az- tán én is az állomás felé indultam. A néptelen állomáson megakadt a szemem a szemben levő szálloda feliratán. Tegnap kutya idő volt — gondoltam —, hátha betértek a kávéházba kicsit melegedni, hiszen abban az időpontban semmilyen vonat nem indult. A főpincér a személylelrás alapján kö__ zölte, hogy ott voltak, sőt ott is aludtak az ötös számú szobában. A szálloda ven- dégkönyvo alapján pontosan megállapítot- tara a személyazonosságukat. Egyszóval . szerencsével jártam... ’ A rendőrségi nyilvántartón aztán kiderült, hogy az Illetők nem teljesen ismeretlenek. Jifina Herfertová 23 éves, már háromszor volt büntetve lopásért é.- titkos prostitúcióért, egy évvel fiatalabb partnere, Karéi Pizák kladnői lakos viszont munkakerülő volt. Fényképükről többen felismerték őket, így minden tévedési lehetőség kizártnak bizonyult. Újév után három nappal Kladnón le is füleltük őket. Természetesen tagadtak, de nem sokáig. — Mi volt az inditóok? — kérdeztem a kihallgatáson. ‘ is., — Amikor kislány voltam — vallotta a tettes —, engem is behúztak ugyanezzel a trükkel. Gondoltam, ha másnak lehetett. ■ nekem Is lehet... Mindenki bedőlt, akár- ' csak akkor én is... - t A szélhámosnö két évet, a partnere ki- '■ lene hónap börtönbüntetést kapott. Ezzel azonban soha se törlik ki a megcsalt gyerek szivéből a csalódásti r' V.•V f gyszer, emlékszem rá. jól, rántott gombát ettem és megéreztem, hogy kétségkívül meghalok, méghozzá rövid időn belül. Szóltam hát az asszonynak, akivel — nem tudni, milyen csoda folytán — az egész életemet leéltem: — Idehallgassl A dolog úgy áll, hogy több mint valószínű rövidesen meghalok. — Mikor? — kérdezte. — Nincs kizárva, hogy csütörtökön. — És milyen nap van ma? — Hétfő. Elkomorodott és zavarba jött. De aztán legyűrte fájdalmát és keményen megkérdezte. — Hoztál fizetést? — Igen. — Ide vele. Odaadtam neki a fizetésemet. Átszámolta és szomorúan rám nézett: — Hat rubel hiányzik. — Azt meghagytam magamnak — mondtam csendesen. — Tudod, hogy van ez. Sör, fagylalt... Lehet, hogy elmegyünk moziba... Legyen, ahogy lenni kell, de mégiscsak két napról van még szó... — Te egoista! — kiáltott fel. — Azt az utolsó két napot már nem bírod ki itthon?... Ide azzal a hat rubellel... Fölösleges dolgokra dobálom ki talán a pénzt?l Tudod te, mennyi kiadás vár most rám veled kapcsolatban is? Odaadtam neki az utolsó hat rubelomat is. — Éppen erről szeretnék beszélni. Azt akarom, hogy normális emberi körülmények között legyek eltemetve... — Zenekarral ne számttsl — zökkentett ki gondolatmenetemből. — Ne túlozz, kérlek szépen. A zenekar még csak eszembe se jutott... A szomszédék Koljájával már megbeszéltem. Szívesen eljátssza, amit csak kell, harmonikán, s az egészért mindössze öt rubelt kér. A legfontosabb most abban megállapodni, hogy kiket hívunk meo. Elmosolyodott. — Az Igazi barátokat nem kell hívni. Az igazi barátok maguktól is eljönnek. — Az igaz, de miből tudják meg, hogy el kell jönniük? — Hát, hívd fel őket telefonon. — De hiszen éppen erről van szó... Tehát: az én részemről — anyám és apám, Petya Zinával és Lucia a férjével. A- zonkívül meg kell még hívni Nytna Ivanovnát Kijevből és a munkatársakat. A részedről — anyuka. Veronika, . Ahszalom nagyapa Szuhomtból... — Tapintatlanok lennénk, ha Razumejevovékat nem hívnánk meg — tette hozzá. — Látni se bírom őket... — Teneked már nem is kell rájuk nézni. — 0, igazán! bocsáss meg.. továbbá: a szertartást úgy Őt körül kezdjük, mert nagyon meleg tesz... — Mellesleg ne feledd el meghívni Kuprovovát is, a birArkagyij Arkanovt A halálom előtt kózójával együtt — jegyezte meg. — És azt meg már minek? — Csak nem képzeled, hogy egyedül fel bírom emelni a koporsódat?! — Mindjárt rájönnek, hogy nem véletlenül hívtuk meg ö- ket... — Hát akkor ne áruld el nekik, hogy mire hívod őket. Azt hiszik majd, hogy csak úgy, minden ok nélkül, micsoda meglepetés lesz nekik... Vett egy darab papirost és kezdte összeírni a meghívan- dőkat: — Negyven személyi... Rettenetes! Valakit ki kell húznit mondta felháborodva. — Nem szégyenled magad! Az emberek eljönnek elbúcsúzni tőlem, te meg... Rettenetesen felbőszült: — Elbúcsúzni? Neked az már édes mindegy, viszont nekem kell aztán etetnem és itatnom az egész hordátl... Elsírta magát. — Nyugodj meg — mondtam —, hiszen nem azért halok meg. hogy neked kellemetlenséget okozzak!... Ha már így jött ki... Nyugodj meg... Inkább beszéljük meg az étlapot. Abbahagyta a sírást. — Nem bízol bennem? — Dehogynem bízom, de nem szeretném, ha megint sajtos szendvicsek lennének. — Mit jelent az, hogy „megint"? — Mint a névnapomon... Azt akarom, hogy az asztal színes legyen a bőségtől és ízléses. — 0, tudom már, mit teszek — határozta el magát hirtelen. — Főzök nekik babot grúz módra... — A babot nem szeretem — mondtam és elhúztam a számat. — Megint magadat tolod e- lötérbe... Mi közöd neked az én babomhoz?! Hosszan vitatkoztunk az étlap összeállításáról, aztán megkértem, hogy a barna egysoros öltönyömben temessenek el... — Az egyetlen rendes ruhád — dünnyögte. — Persze a >e dolgod, csak azt nem értem, hogy minek az a fene nagy e- leqancia? — fis szerinted mibe kellene öltöztetnem magamat? — Bármibe másba! Szvetler- be és a házinadrágodha... Ml éríelme van ennek a nagy öltözködésnek? — A számodra bizonyára semmit Hiszen nem a te temetésedről van sző. Odaléptem a szekrényhez. — Nem felejtettem el valamit? Árgus szemmel figyelt. Igen... A nyakkendőm megvan, a zsebkendőm is, a személyazonossá- gtm, az öngyújtó... — A öngyúftóra nem leSz szükséged! — támadl nekem. Az öngyújtót hát letettem. — És a személyazonossági Igazolványt is le kell majd adni... Odaadtam neki a személye- zonosságimat. — Kérlek, ne emészd úgy magad — csillapítgattam. — Ne sírj, minden jóra fordul... De figyelmeztetlek: ha a bátyád a szertartás alatt megint azt mondja, hogy egész életemben a nyakadon lógtam, felkelek a koporsómból és szemen köpöm! — Tőled még az ts kitelik — mondta. Átöleltem. — Hallgass Ide, drágaságom... Csütörtökig már nem e- gészen két nap van csak hátra... Éljük le egyetértésben... Ijedten rám nézett: — Várj csak, várj csak!... Azt mondod csütörtök?... De hiszen csütörtökön a szabóhoz kell mennem... Péntekig nem tudnál várni? — Sajnos, nem, érzem, hogy a dolog csütörtökön következik be... Ojra elkezdtünk civakodni... És rájöttem, hogy a dolog nem csütörtökön történik meg, hanem már szerdán. Ez megfelelt neki... Beszaladlak a . gyerekek. Egy rakás gyerek. A sajátjaim és a a szomszédok gyereket... — fis az állatkert? — táncolni kezdtek körülöttem. — És a bictkl!... fis a fakárdí... — Gyerekek! — szóltam rájuk. — Hagyjátok abba a ren- detlenkedéstl... Hiszen még e- lőttünk van az egész napi... Meggyőzzük!... Nehezen... A komoly és jelentős konklúziókhoz életünk végön jutunk csupán el... Eljü- tottam hozzájuk én is. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. A családi torzsalkodások megrövidítik életünket, ha csupán egy nappal is, de megrövidítik. —tő— fordítása m REK Mivel minden negyvenharmadik ember Ikerként születik, a tudúsok nagy igyekezettel próbálnak fényt deríteni a természet e titokzatus megnyilvánulására. Minden nynlcvanötödik terhesség ikerszüléssel végződik. Tegyük fel, hogy minden ikerpár életben marad, fgy tehát minden negyvenharmadik ember iker. Ezek szerint a Földön nagyjából 60 milliű iker él. Köztük két alaptípust különböztetünk meg; egypetéjű és kétpetéjü ikreket. A genetikusok azt állítják, hogy az egypetéjű ikrek öröklödö tulajdonságai tökéletesen megegyeznek. Ezért ezek az ikrek testileg hihetetlenül hasonlítanak egymásra. Az egypetéjű ikrek mindig azonos neműek. Egy megtermékenyített petesejtből keletkeznek. Az első osztódás folyamán keletkezett két sejt a normális osztódástól eltérően elválik egymástól, és két teljesértékű egyeddé fejlődik. Amennyiben ez az osztódás nem teljes, más érdekes jelenséget tapasztalhatunk. Ha az osztódó sejtek részben együtt maradnak, az eredmény a sziámi ikrek, melyek testük valamelyik részén össze vannak nőve. A kétpetéjü ikrek háromszorta gyakoribbak az egypetéjű Ikreknél. Két egyszerre beért petesejt egyidőben történt megtermékenyíté^vel képződnek. Tulajdonképpen egyidős testvéreknek tekinthetjük éhet. Az esetek felében különböző neműek, negyedrészében fiúíkerpárok, negyedrészében leányikrek születnek. Földrajzi szempontból a kétpetéjü ikrek száma északtól dél felé csökken. Eszak-Ncrvőgiában születik belőlük a legtöbb, Brazíliában és Argentínában a legkevesebb. Ezzel szemben az egypetéjű ikrek száma az egész Földön nagyjából azonos, arányuk l:300-töl l;400-tg terjed. Az anya korával nő a kétpetéjü ikrek születésének a való színüségo, a 20. és a 35. életév között mintegy a négyszeresére emelkedik, utána megint csökken. Norvégia fővárosában Oslóban a 25 éves Liv Aasztad egy 3985 grammos, 52 cm hosszá fiúgyereknak adott életet. Egy érával később Liv asszony ikertestvére, Kari Egelend Kristiansandban. Ősiétől 250 kilométernyi távolságban, ugyancsak egy 3985 grammos, 52 cm hosszú kisfiút szült, holott a testvérek egymás között soha sem beszéltek a családtervezésről. Az orvosok feltételezése szerint mind kettőjüknél egyazon órában kellett a megtermékenyítés nek ^gbemennie. Finnországban történt, hogy a 23 éves Tna a szülei házában leesett a lépcsőről, s megütötte az arcát. Sokk következtében eszméletét vesztette. Mikor néhány perc múlva az ikertestvére tudomást szerzett a balesetről, eszméletlenül esett össze. Kórházba szállították őket, de tíz perc leforgása alatt zavar állott be a vérkeringésükbe, s ennek következtében mindkét testvér meghalt. Ogy tűnik, ez a két eset is igazolni véli azt az általánosan elterjedt tévhitet, hogy az ikrek sorsa a teljesen azonos örökléstani tényezők által előre meg van hatérnz- va. Ezt nem állithatjuk ilyen határozottan, mert az örökléstani tényezők csak a környezethatással együtt adják az ember testi és lelki tulajdonságait. (A környezeti tényezők közé sorolható a szülők, az iskola, a társadalom stb. hatása.) Az egypetéjű ikreknek ugyanannyi génjük van, mint a többi embernek (a gének felelősek a tulajdonságek kialakulásáért). Természetesen a szülőktől és a nevelőktől függ ezeknek az ikreknek a további fejlődése, sorsa. A kutatások azt mutatják, hogy az egypetéjű ikrek életátja nem mindig hasonló, sőt ellenkezőleg, gyakran nagyon is eltérő. A matematika is közöl nébány érdekes adatot az ikrekről. A Földön élő 30 millió ikerpárból 9 millió az egypetéjű iker, A 20. évtől a 80. életévig az ember életében 21 ezer 900 nap (60x365 nap), illetve kb. 500 000 óra telik el. Ha megfigyeljük azt, hogy a 8 millió egypetéjű iker ebből mintegy félmillió órát tölt el együtt, akkor a matematikai valöszinűség törvénye alapján minden generációból 16 pár ikernek kell meghalnia egyazon órában, 400-nak pedig ugyanazon a napon. Ezeknek a számításoknak az alapján a fent emlitett két kirivóaa véletlen eset évente 5—10 alkalommal fordulhat elő. Befejezésül megállapfthatjuk a következőket. Nem kell vakbélgyulladástól félnie annak, akinek az ikertestvére vakbélműtéten esett át. Ez csakis az öröklődő betegségek esetében lenne érvényes, amilyenek pl.: az öröklődő vérbetegségek, a szlovákság stb... ©.0 é> m * f A normális egyed (1), az egypetéjű ikrek (2). a sziámi Ikrek (3J, és a kétpetéjü ikrek keletkezése Az egyszerűség kedvéért az osztódások csak a négyséjtes stádiumig vannak feltüntetve I
