Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-21 / 51. szám

A Leniográd melletti Pav- lovszk, az Apitöművészet és parkmüvészet e nagyszer al­kotása tavasz utóján a legvon­zóbb, azt hiszem. A ták ilyen­kor már kibontották rügyeiket, de a lomb még friss, áttetsző. A park végtelen útjain bo­lyongva a pavilonok, a szob­rok, a hidacskák, a széles tisz­tásokon a fák lombsátra, s a fasorok mélyén rejtőző luga­sok úgy bukkannak elénk, mintha regi, színes kép eleve­nednék meg. A hatalmas park­ban eloszlik az emberek ára­data, a park mindig tágas ma­rad és tűnődésre késztet. Alig­ha van még égy szöglete a vi­lágnak, ahol ennyire tökéletes és harmonikus hatásban egye­sülne természet és épitőművé- szet. A parkot koronázó, sze­rény és mégis fenséges méltó­ságú palota nincs ellentétben a parkkal. Termeinek mesés pompáját egyszerű homlokzat rejti. 1777-ben II. Katalin cárnő a Szlavjanka folyó menti va­dászterületet fiának, Pálnak a- jándékozta. A trónörökös, aki­re anyja neheztelt, és ezért távoltartott az államügyektől, elhátározta: olyan rezidenciát teremt ezen a helyen, amely méltó Európa legnagyobb álla­mának leendő urához. 1780-ban Ideérkezett Cameron skót épí­tész, aki életét és munkáját Oroszországnak szentelte. Ca­meron néhány év alatt elké­szült a palota főépületével. Ez kétemeletes volt, kupola koro­názta, oszlopsor koszorúzta. Cameron wikészitette a .park ál­talános tervét is, és a park el­képzelt számos pavilonja közül megtervezte az elsőt. Művét azonban nem fejezhette be. A trónörökös szeszélyes, közvet­len ember volt, s ahogy az é- pltkezés haladt, úgy nőttek az igényei. Cameron elképzelései túlságosan szerényeknek tűn­tek, ezért megvonták a mes­tertől a munkát. Amikor ' I került a trónra, Brenna olasz építész folytatta az építkezést, Brenna gazdag dísztermeket é- pltett, a Cameron által elgon­dolt egyszerű, meghitt park- részleteket bronzszo' rákkal díszített széles fasorokkal e- gészltette ki. Brenna a császár­kori Róma «-pUleteiben látta a palota eszményképét, és ez tet­szett Pálnak. Pál uralkodása nem tartott sokáig. A cár megöletése n- tán Cameron is visszatért, majd Voronyihin, Oroszország egyik legjobb építésze vette át tőle a munkát. Az épületegyüt­tes kialakítását Qtnranghi, Gonzago és Rossi fejezte be. Bármennyire különbözők vol­tak is ezek az épitőművé .k, mindegyikük folytatta előde művét, és a park hangulatától megigázve, a természet és a szépség törvényeinek engedel­meskedve járult hozzá tehet­ségével ennek a több tucatnyi épületből álló, mégis egységes műemléknek a kialakításához, amely oly harmonikusan terül el halmok és ligetek között a folyócska part] .n. Századunk elején Pavlovszk lassan pusztulásnak indult, mi­után elvesztette jelentőségét mint a cárok fő rezidenciája. Por lepte be az egy évszáza­don át gyűjtött kincseket, hul­lott a vakolat a pavilonokról és a lugasokról, a fasorokat, tisztásokat pedig benőtte a gyom. Pavlovszk azonban any- nyira szép és annyira értékes, hogy az épületeket és a parkot rögtön a forradalom után álla­mi védelembe vették, majd múzeummá alakították át. Szovjet-Oroszorszég első köz- oktatásügyi népbiztosa, Luna- csarszkij „tökéletesen egységes ízlést tükröző, kiváló műem­léknek“ nevezte. A restaurátorok fokozatosan rendbehozták a megkopott é- pületeket, a muzeológusok jegyzékbe vették és felújítot­ták a nagyszerű gyűjteménye­ket. 1941 őszén azonban, há­rom hónappal azután, hogy a fasiszta Németország megtá­madta a Szovjetuniót, Pav- lovszkba betörtek a hitleristák. Am a megszállók üresen ta­lálták a palotát és a parkot. A múzeum munkatársai már a háború első napjaiban hozzá­láttak Pavlovszk gyűjteményei­nek és értékeinek evakuálásá­hoz. Szeptemberig mintegy 13 000 műtárgyat sikerült el- száliilani. A front közelebb jött. a park mellett az utóbbi évek­ben létesült városra bombák hullottak, egyre nehezebb volt az ellátás, nem volt elég szál- litóeszköz és munkaerő. De épp ezekben a napokban kez­dődött Pavlovszk történelmé­nek új, hősi szakasza. Az emberek, akiknek nevé­vel utóbb Pavlovszk sorsa sok éven át összekapcsolódott, a- zokban a napokban fiatalok voltak. A vázákat, állóórákat, képeket gondosan becsomagol­ták, nagy ládákba rakták és teherautókon a hátországba küldték. A nehéz bronz- és márványszobroknak a parkban ástak hatalmas gödröket, oda rejtették őket. Más műkincse­ket, amit már nem tudtak el- szállítani, a palota pincéiben befalaztak. Pavlovszkot a mú­zeum munkatársai hagyták el utoljára, akkor, amikor már le­hetetlen volt tovább ottmarad- ni. Vissza is elsőként tértek, mi­dőn Pavlovszkból kiverték a fasisztákat. 1944 elején volt ez. A palota kiégett. Az égre szik- raözönt hányva omlott be a főkupola, a pincékben gráná­tok robbantak. Amint a kétség- beesés első hulláma elcsitult, kiszámították, mekkora a pusz­tulás. A számok "ly beszéde­sek, hogy kommentárra nincs is szükség. A parkban több mint nyolcszáz föld-fa erőd és bunker épült. Hetvenezer fát kivágtak, a többit a lövedékek pusztították el. Minden hidat felrobbantottak, a park sok pavilonja megrongálódott, a pa­lota főépületéből csak kiégett falak és törmelékhalmok ma­radtak. £s amikor Londonban 1944-ben összeült az építőmű­vészek kongresszusa, egyik résztvevőjének szavai mintha Pavlovszk létének mérlegét vonták volna meg; „Az olyan műemlékek elvesztésével, mint amilyen Puskin (Carszkóje Szelő) s Pavlovszk volt, az e- gész emberiség szegényebb lett.“ Am azok, akik megmentették Pavlovszk értékeit, elrejtették szobrait és a háború éveiben végig megőrizték a palota em­lékét, úgy vélték, hogy Pav­lovszk nem pusztult el végleg. Helyre lehet állítani és helyre Új ifjúságul is kell állítani, mert Pavlovszk az egész sznvíel nA-* az em­beriségé. Pavlovszk törlénaté ntk hősi feiez.pte lolvlaiődotl Az élet éppnlv sanyarú és nehéz volt, mint addig Fnlyt a háború. D'} azokhao a na­pokban. amikor > eninorárthan elkezdődött a lakóházak és U- ~emek belyreállllása mnnkás- brigádnkat irányítottak Pav- lovszkba is, hogy takarítsák el a romokat, erősi<sék meg az omladozó falakat. A frontról v' ahlvták Olejnyik műépí­tészt, aki a háború előtt a pa­lota felmérését vezette. A fa­lakra ideiglenes födémeket raktak, hogy megvédjék őket az esőtől-hótól. Negyvenezer törmelékdarabnt emo”ek ki a rnmhalmazokból, leírták és szétválogatták őket — ezek az épülettnrmelékek és a levéltá­rakból összegyűjtött több tlz- eze fénykép és rajz szolgált az elvégzendő munkák alapjá­ul. A többit Pavlovszk őrzői­nek tapasztalata, fantáziája és hihetetlen kitartása végezte el. Negyedszázadon át dolgoztak és dolgoznak ma is építészek, muzeológusok, képzőművészek, kertészek, restaurátorok. Gs ma, végigiárva a park fasorait, gyönyörködve a fák között rej­tőző könnvedlvű pavilonokban, beléphetünk a díszes szobák ős fnea'dótermek pt-' ■ ""^ágától ragyogó palotába, amelynek szépsége meglsmételbefetlcn. mint ahogy meglsmétoibpt-tlen alkotóinak tehetsége is. Gs hi­hetetlen, hogy néhány éve mindez nem létezett. Talán nem Is hinnénk el. ha egy kis részlet nem emlékeztetne erre. A palota minden termében függ egy szerény fénykép, a- mely abban az állapotban mu­tatja a termet, ahogy 1944 ta­vaszán találták; egy-egy szét- roncsult ablaknyflás, a kiégett fal egy darabja — az, amit ma egészben, tpljes szénségéhRn látunk. Es azok, akik évtize­deket áldoztak Pavlovszk meg­mentésére. meg azok is, akik a palota és a park tökéletes szépségét csodálni jöttek, eli­dőznek ogy-egy percre a feke­te-fehér képpk előtt. A látoga­tó pedig a vendég’'önyvért nyúl. és olyan sorokat jegyez be, mint amilyeneket a bedfnr- di herceg Irt- ,,Beutaztam az egész világot, és láttam, mi­lyen sokat tettek az emberek a művészet megmentéséért. De amit itt vittek véghez, egve- dülállú, nincs szebb és tökéle­tesebb nála.“ K. BULICSOV A palota termelne., széles ablika' parkjárr 'WC«-. Nehezen hisszük el, hogy néhány éve Itt csak üszkös falak álltak z ünneplő tömeg június 17-én A elözönlötte La Valetta szűk ut­cácskáit, s' a fekete Mercedes csak lépésben haladhatott a brit főkormányzö hivatala felé. A gépkocsiböl egy 54 éves, szemilveges térti hajolt ki, és idegesen rászólt a kö­rülötte csoportosuló emberekre; „Tarto­gassátok későbbre a tapsot! A java még hátra van!" A tömeg lassan utat engedett a Merce­desnek. s a kocsi utasa csakhanktr le­tette a miniszterelnöki esküt a főkor- mányző kezébe. Azóta Dom Mlntoff. a független Málta második kőrmányföje be- bizon,y[totta, hogy komolyan gondolta, a- mit az autöhöl kihajolva mondott. A LORD ELMEHET .Másnap magához kérette Sir Maurice Dorman lőkormányzót és közéit* vele. hogy Málta népe egy máltait szeretuc. a helyébeu látni. Egyúttal megkért* a lor­dot. hogy másnap adja be lemondását. Sir Maurice után nyomban távozásra kényszerült a rendőrfőnök, majd a kor­mány kiutasította Máltáról Birindelli ad­mirálist. a NATO dél-euröpai tengerésze­ti erőinek parancsnokát. Ezzel körülbe­lül egyidőben Mlntoff közölte, hogy ér­vénytelennek tekinti az 1964-ben megkö­tött brit-máltai katonai szerződést, a- melynek értelmében a szigeten angol ha­dihajók és csapatok állomásoznak, majd lemondatta a VI. amerikai flotta terve­zett La Valetta-i látogatását. Egyúttal bejelentette, hogy kormánya szívesen látná La Valettában Líbia tengerészeti egységeit. A dolognak az az érdekes­sége, hogy Líbia két évvel ezelőtt kiu­tasította területéről az angol és az ame­rikai támaszpontokat. Málta a Földközi-tenger közepén fek­szik, 93 kilométernyire Olaszországtől és ?88 kilométernyire az afrikai partoktól. Évezredeken át kulcsfontosságú pontja volt a térségnek, s a nyelvtudósok sze­rint már a máltai nyelv maga Is arról tanúskodik, hogy megfordult a szigeten úgyszólván minden nép, amely valaha Is fontos szerepet játszott a Födközi-ten- ger medencéjében: a fönlcialktöl, a kar- thágólakon és a rómaiakon át az ara­bokig és a törökökig. Ezt a történelmi ..parádét" zárták az angolok. ODÖSSZEUSZ PIHENŐJE A hagyomány szerint Itt hallgatta Ca­lypso nimfa énekét OdUsszeusz. amint hazafelé tartott a trójai háborúból. S a legenda úgy tudja hogy Pál apostol is itt lelt menedéket. amikor hajótörést szenvedett. De a legendáből térjünk vissza a tör­ténelemhez. 1530-ban a Johannita lovag­rend települt Máltára, amiutáa a „Szent­földről*, majd az Ggel-tengerről kiverte őket a terjeszkedő török birodalom had­serege. Itt aztán a lovagrend — ekkor már felvette a Máltai Lovagrend nevet — állni tudta a törökök ostromát. A pa­rancsnok. Jean de La Valetta — akiről a főváros a nevét kapta — egyetlen be­vehetetlen erőddé építette ki a szigetet. Történelmi anekdoták szerint. Napóleon maga Is elismeréssel adózott de La Va­letta művének: „Ha a lovagok tel nem adják Máltát, soha el nem foglalom" A sziget stratégiai fontosságáról pedig így szólt: „Inkább átengedném az ango lóknak Párizsban a Montmartre magasla­tát, semmint megenged.jem, hogy Máltát elfoglalják". A császár ekkor még nem tudhatta, hogy Málta mégis nemsokára angol kéz­re kerül, s hogy a brit csapatok még a Montmartre-ra is bevonulnak. Párizs az­után természetesen francia föld maradt de Málta a brit birodalom részévé vált. A második világháború alatt a sziget két éven keresztül ellenállt a német és az olasz légierő Iszonyatos bomhá/ásalnak. a hadihajók szüntelen ágyútUzének. 1943- ban pedig La Valettában adta meg ma­gát a szövetségeseknek a fasiszta Olasz­ország szemefénye, Mussolini hajóhada. DOM MINTOFF Is a katonai támaszpontok. Ha a külföldi csapatokat kivonnák, egy csapásra több ezer ember maradna munka nélkül, és a La Valetta-I üzletek Is elvesztenék a legnagyobb vásárlóikat. Nem csoda, hogy 1967-ben a máltai kormány minden esz­közzel megpröbálta megakadályozni, hogy Anglia csökkentse a szigeten állomásozó haderejét. Az új mlniszterelr’k első n,yllatkoza- tai után egyesek azt mondták, hogy Mál­ta .,8 Földközi-tenger Kubájává" válik, mivel Kuba független, forradalmi ooliti- kát folytató szigetország, az Imperialista világ közepén. Mások szerint Mlntoff csak több pénzt akar kicsikarni Angliá­tól a támaszpontokért Tény. hogy az őj miniszterelnök — egyébként bolgár ősök­től származik, s Oxfordban szerzett é- pltészmérnöki diplomát — kllelentette: ,,Annak alánlíuk fel szolgálatainkat, aki a legtöbbet fizet." Anglia eddig évi 5 mllliő fonttal vá­sárolta meg azt a jogát, hogy katoná­kat tartson a szigeten. A hírek szerint Mlntoff szeretné, ha ez az összeg meg­sokszorozódna. Minden jel szerint nem megy el odáig, hogy kiutasítsa az angol csapatokat Mál- táről. hiszen ez egyelőre súlyos helyzet­be sodorná a máltai gazdaságot. De még­sem egyszerű alkudozásröl van szó. Mln- toff csak akkor maradhat hatalmon, ha fokozatosan kiépíti az önállö máltai gaz­daságot. s így felszámolja a katonai tá- maszpontoklől való függést. Már ehhől a szempontból sem mind­egy. milyen árat sikerül kialkudnia Lon­donban. BETLEN JANOS KÉT ÜNNEPÉLYES AKTUS 1947-ben az angolok belső önkormány­zatot adtak Máltának, de ÍZ év múltán a sziget ügyelt Ismét a londoni gyarmat- ügyi minisztérium Intézte. Ekkor azon­ban az egész angol gyarmatbirodalom lé­nyegében már oszlásnak indult, s 1962- ben Málta Is véglegesen elnyerte függet­lenségét. tonal támaszpontjaikat. Nemsokára a NATO tanácsa a La Valetta-1 kormány megkérdezése nélkül úgy döntött, hogy meghatározatlan ideig a szigeten műkö­dik földközi-tengeri fegyveres erűinek fó- parancsnoksága. 1962-tőI ez év .júliusáig a Nacionalista Párt volt hatalmon. Ez alatt egyáltalán nem csökkent Málta függősége. A szi­get legfontosabb bevételi forrásai ugyan­.Az ünnepélyes aktust azonban mége lózte egy másik: a kormány katonai szerződést kötött Nagy-BrllannlávSI, a e szerint az angolok a függetlenség után még tíz évig használhatják Máltán ka-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents