Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-12-21 / 51. szám
új ifjúság 15 BOLYHOS HÓPEHELY Szokatlan, kUlönos évforduló a fenyöfaUnnep »lőestéie. A gratulációk és jókívánságok azonban sokszor olmaradnak, mert akik az évfordulót évfordulóvá tették, nem szívesen emlékeznek erre. En is inkább azzal kezdem, ami örömet ébreszt bennem. Egy hópehellyel... Húsz esztendeje már, hogy leszállt az ólmos égből, de még nem olvadt el az emlékezetemben. Nem Is fogom sóba elfelejteni. Mert nyomot hagyott bennem és a papiroson is. Bolyhos hópehely volt. A legszebb hópehely, mely szélcsendben lassan, libegve ereszkedik le a magasból, hogy a gyerkőcök elkaphassák és a tenyerükön hordozhassák, míg el nem olvad a kezükben. En a karomat sem nyújtom ki ntána, nem is gondolhattam erre a szép, gondtalan játékra, mert nem észleltem magam körül a valóságot. Csak akkor figyeltem tel döbbenten, hogy csendesen havazik, amikor a kezemben tartott kis darabka krétapapfrra hullott az emlékezetes, bolyhos hópehely, mely pillanatok alatt elmosta tintával Írott nevem betűit. Elmosolyodtam. Te is ajándék vagyi — mondogattam magamban. Az égből pottyantál váratlanul, meglepetésszerűen, Még álmomban sem vártalak, és mégis megkaptalak. Akárcsak a kemény, barna fedél közé ragasztott kis paplrdarabkát. Az Írószövetség igazolványát. Mert azt tartottam 8 kezemben a losonci állomásról hazajövet. Már négy órája mondhattam a magaménak. A füleki zománcgyárban lepett meg vele a postás. Ajánlott levél a fővárosból, és benőn az igazolvány. Nem akartam hinni a szememnek. OdakUldték ntánam... 1951 utolsó hónapjában, azon a napon, amikor az ólmos ég bolyhos hópehelysereget szórt a földre... Az állomásról jövet nem tudtam ellenállni, a zsebembe nyúltam, hogy ismét meggyőződjem róla, nem káprázott-e a szemem. A Vasúti utcában kinyitottam a kis igazolványt. Nem tévedek, rajta a nevem. S a hópehely okkor észrevétlenül, váratlanul a kis papirosra siklott. Te is kiváncsi vagy? Pillanatok alatt olvadni kezdett. Lefújtam a csillogó harmat- szemecskéket. De már késő volt. A hópehely látható nyomot hagyott a papiroson. Emléket hagyott. Szépen, csendesen havazott azon a napon, amikor boldog voltam. Mert nem várt ajándékot kaptam. Az 1951-es év legszebb ajándékát, mely a bizalmat és a reményt éltette. Pár nap múlva a fenyőfa alá tettem, hogy öreg szüleim is osztozzanak örömömben. Azóta Is talizmánként őrzöm, tanúbizonyságul annak, hogy vannak még jó emberek! Jó emberek, akik erőt, hitet öntenek az elesettbe, a félrelököttbe, nem feledkeznek mag róla, ha messze Is került tőlük. A jóság áthidalja a legnagyobb távolságot is, a rossz nem emelhet gátat eléjel Ezt a felismerést idézgetem magamban minden év végén — immár huszadszor! —, hogy reménykedve, a jóban bízva zárjam az óévet és kezdhessem el az újat. Es ilyenkor türelmetlenül várom a bolyhos hépelyhek hullását, hogy arra az egy hépehelyre emlékeztessenek, mely nyomot hagyott bennem ás a papiroson is. arácsony van megint, . a szobák mélyén ott állnak a feldíszített fenyőfák, felezve a békesség ünnepét. 1- lyenkor szó esik az emberi szeretetröl s jóakaratról, az emberiségnek arról az eredendő vágyáról, vagy talán vágyálmáról, a- mely örök békességgel kecsegtet Itt a földön, s atpely után ezredévek óta sóvárog a szív. A régi, hagyományos ünnepek közül talán egyiknek sincs olyan varázsa, vonzása, mint éppen a karácsonynak. Ha magamba tekintek, ha visszaidézem az elszállt időt, felszárnyalnak és felcsillognak gyermek- és ifjúkorom karácsonyai, a feledhetetlen ünnepek, amelyek nemcsak káprázatuk- kai, fényükkel maradnak meg a lélek rétegeiben, hanem meghitt hangulatukkal is. En mindig olyan örömmel és reménységgel vártam a karácsonyi ünnepeket, mint Krisztus születése idején a sanyargatott s megváltást remélő nép. A kétezer éves legenda magával ragadott és fölemelt, s megelevenedett a betlehemi jászol, elvonultak előttem a 'három királyok, akik hegyen-völgyön mendegéltek az éjben az irányt mutató csillag után. Most ts, ma is a csillag után megyünk, mert szereiéire és békességre szomjazunk. Még a legsötétebb emberi lelkek mélyén is pislákol valahol egy kicsi láng, talán a szeretet hívó üzeKarácsony^ békesség nete, a békesség és emberi megértés sápadt virága. Így lesz a karácsonyt legenda részünkké, emberi formálódásunk, lényünk a- lakulásának visszajáró üzenetévé. Itt találjuk meg jobbik részünket, a békesség álmának és reményének földet átölelő mozdulatában, gesztusában. Régi karácsonyaim tény leg krisztusi szegénységnek voltak. Kis fenyőfák mosolyogtak a földes szobában, amelynek falaira a penész rajzolt szeszélyes ákombá- komot. Ha duruzsolt ts a dobkályha, hamar ellobl^nt a melege, s a kis ablakok üvegén ott ragadt a jég, az egész télen át nyiladozó jégvirág. De ha kicsiny volt is a fenyő, mégis szép volt, mégis elkápráztatta lelke- met. Bizony ritkán jutott rá igazi szaloncukor, ha jutót* is néha, csak amolyan házi készítésű volt, én azért mégis igazinak hittem és álmodtam. A szeretet mégis minden esztendőben feídi- szltette a fát tarka papír füzérekkel, alma, dió is került rá, s ha nagy néha cső- kaládét is küldött a szegények Jézusa, még forróbb sugárban fürdőit a kis szoba. Egyszer azonban elmaradt a karácsonyfa. Hagy, hideg tél volt abban az esztendőben, s valahogy szomorúbbak, csendesebbek voltak az emberek. Ez a szomorúság engem ts megérintett fagyos leheletével. Akkor szegényebbek voltak a szegény emberek, mint valaha. — Lesz-e nekem karácsonyfám? — kérdezgettem félénken apámtól, anyámtól. Nem szóllak semmit, csak elfordultak némán. — Hát nem lesz karácsonyfám? — Lesz — bólogattak —, lesz neked is a jövő karácsonyra. Ne félj semmit, jövőre olyan fád lesz, hogy a mester gerendát vert a teteje. Telis-tele lesz cukorkával, csokoládéval, fügével, naranccsal. Így biztattak, de meg nem vigasztaltak. ' Szomorú, hideg, csendes karácsony volt, s a ctgá/ hyok is hiába muzsikállak házról házra járva, jó volt. ha egy darab kenyeret kaptak innen-onnan. A gyermeki bánat s fi röm is elszállt a múló Idö ben. Ma- már sokkal gazda gabbak a karácsonyok, miw valaha, és szebbek. A régi karácsonyok emléke azon ban most is, md ts sejtel mes fényben tündököl szí vemben s tovább melenget egy egész életen át. Vidám hangok szűrődnek át a hó füvásos régi telekből, s Iá tóm gyermeki magamat az áhítat fénykörében csillogó karácsonyfák alatt. A legenda tehát tovább él, s ma is világít az ige: „Békességet a jóakaratú embereknek." o /t7^‘ ‘5^ 'K ^ gém emlékszem már Mk m pontosan, de azt hi- mmm szem, 1933-ban lehe- m V tett. Karácsoriy első ^ estéjét Páfrányéknál töltöttem. Páfrányék Bratislavában éltek, szabók voltak. Az asszony, a férfi meg Edit, az idősebb lányuk a műhelyben dolgozott. Műhelyüket egyébként női szalonnak nevezték, ha egyáltalán szalonnak lehetett nevezni egy olyan kopasz, 6- riási szobát, amelyben a tükrön, a próbababán, a masszív vasalóasztalon és néhány öreg, megviselt széken kívül egyetlen rendes bútordarab sem volt. Páfrányékat az első kirándulásom során, amikor elhagytam otthonomat, ismertem meg, és ma is áldom azt az embert, akt ösz- szehozott velük. Tudom, egyszer regényt írok majd Páf- ránynéról, erről az áldott asszonyról. Kevés ilyen jó- lelkű, nemes . és segítőkész asszonyt ismertem életemben. Ha valahol idegenben otthon éreztem magam, akkor náluk voltam otthon. Szerény karácsonyi vacsorával vendégeltek meg, és boldogan fogyasztottam el mindazt, amit Páfrányáé, a ház asszonya elém tett... Emlékszem, amikor este a szalonba léptem, a hosz- szú vasalóasztal terítve volt, csillogtak rafta a porcelán tányérok és a kanalak. Csak kanalak. Páfrányáé barna Egy szerény karácsonyi vacsora arca rózsás volt, amikor behozta a nagy párolgó leve- .sestálat. A lányok utolsót simítottak még a fehér abroszon és a kis kenyeres- kosárkán, amikor helyet foglaltunk és nekiláttunk a vacsorának. Káposztaleves volt, de micsoda levest Vörösesen csillogó színét, és csodálatos ízét, amelyben a gyulát és csabai kolbász í- ze is benne volt már, sosem felejtem el. Kétszer me rítettem a tálból... Ezután behozták az omlós töpörtyús pogácsát. A színe olyan volt, mint a barnára sült fényes házikenyér héfa, és ismétlem, olyan omlós volt, hogy mihelyt az ember átharapta, széjfelomloít a nyelv és szájpadlás között, mint valami alázatos fohász. — Mesés ez a pogácsa — szóltam elragadtatással Páfrányáénak. — Egyél és ne beszélj — mondta Páfrány szabómester, a ház ura, aki civilben költeményeket írt, akárcsak én. — De beszéljen — szólt Páfrányné —, én szívesen hallgatom. — Halljuk, halljuk — szólt Ibi, a fiatalabb Páfrány lány. Kedves volt és hangoskodó, akárcsak az apfa. — Tehát beszélhetek — szóltam csendes és fojtott alázattal, mert éppen egy pogácsát nyeltem le. — Az igazat megvallva, nem számítottam, hogy ilyen pazar karácsonyestém lesz. Hogy is számíthattam, ha délután háromkor még fojtogatott a kínzó éhség... most pedig úgy érzem magam, mintha egy Krúdy-regényben anda- lógnék. — Ö — sóhajtott fel E- dit, akt egészen az anyja volt —, hogy maga milyen szépeket tud anyunak mon- dantt — Pedig — tette hozzá az anyja — igen szegényes és nagyon szerény karácsonyi vacsora volt. De hát — mosolyodon el, és barna arca rózsásra gyűlt — nem tellett többre. — Nekem — válaszoltam lelkesen — az a több nem hiányzik. Ezt nyugodt lelkiismerettel állítom. Ami pedig Krúdyt illett, az 6 írásai is nagyon szerények, mégis, higgye el nekem, asszonyom, hogy a jó leveseket csak azért tudom igazán élvezni, mert Krúdy tanított meg rá, hogy mit jelent egy jó leves. Emlékszem, a Nyugatban jelent meg a harmincas években egy novellája, arról szólt, hogyan fogyasztott el egy húslevest. Nos, nekem olvasás közben, amikor Krúdy a sárgarépa, petrezselyem és karalábé meg a főtt hús ízéről írt, összefutott a nyál a számban. Ezért, kedves Páfrányné, ne csodálkozzék, ha a káposztaleves kanala- zása közben én Krúdyra, illetve az 6 levesére gondoltam. — Nos — felelt erre Páfrányné ha levesem any- nytra elragadtatta, hogy i- rodalommá varázsolta, akkor meghívom magát holnapra ebédre. Szívesen venném azonban, ha holnap Krúdy helyett eszébe jutna Móricz Zsigmond. — Ahogy parancsolja — nevettem, és velem együtt nevetett az egész család. A legszebben Páfrányné nevetett. Ragyogó, fehér fogsor ékesítette jóságtól sugárzó, szép asszonyt mosolyát. S ez a mosoly mindig ünnepet jelentett számomra. / > e. 1/ A HÓCSINÁLÓ Közelgett a karácsony. Nem volt sem hideg, sem meleg, reggelenként azonban sűrű, tejszlnú köd ülte meg a világot. Fekete lesz a karácsony, mondogatták az emberek. A tabáni gyerekek a nagy köd miatt csak dél felé varőd tek össze megszokott helyükön, hogy különféle játékokkal üssék el a karácsonyi szünetet. A Tabánban kisebb-nagyobh gazdák, fuvarosok, munkások, bérkocsisok laktak, meg egy tollas zsidó vagy tíz gyerekkel. Az apraja kijárt az utcára a többi gyerek közé játszani. Befogadták maguk közé, hiszen azok is éppen olyan lépettek és örökké éhesek voltak, mint ők. Közvetlenül karácsony elölt a gyerekek falkába verődtek irány a város, kirakatnézés. A csillogó kirakatok kitárul- koztak előttük, vágyakozón. álmodozó szemmel gyönyörködtek a sok felhalmozott szépségben, ínyenc falatban. Ki-ki az fz lése és kívánsága szerint összeválogatta ajándékait, jól fel- pakolt, aztán elindult hazafelé az édes, nagy teherrel. Útközben az édes Izek megkeseredtek, a kirakatok előtt szőtt gyönyörűséges álmok .szétfnsztnttak. elillantak. ~ Hó kellene, gyerekek, hó! — mondta a legkisebbik zsidó gyerek lelkendező vágyakozással. — Térdig érő, nagy hó! — Tényleg - álltak meg a gyerekek. — Hé kellene! — Hülyék vagytok? — szólalt meg Bállá Józsi, a legidősebb és a legerősebb fiú fölényesen vigyorogva. — Honnan a csudábél akartok ti havat? — Az égből — mondta váratlanul a bátortalan, halk szavú Szurdi gyerek. — És lesz hő, meglátjátok! Az én apám csinál havat! A többi gyerek megrökönyödve állta körül a Hát. Az meg csak pislogott rájuk félénken, s cérnavékony hangján megismételte; — Az én apám csinál havat reggelre, meglátjátoki ~ Csinál ám még egy akkora hülyét, mint to vagy! — röhögött fel Bállá Józsi ás sütés sapkáját a fiú szemére rántotta a többiek nagy derültségére. A Szurdi fiú elsírta magát és futásnak eredt, de még akkor is makacsul ismételgette: — Csinál havat, azért is csinál...! Otthon megvacsorázott és a kályha mellé ült. Onnan méregette az örökké vidám, szálfatermetú. nagyon erős apját. — Édesapám — szólalt meg a fiú hosszú mérlegelés után bátortalanul. — Csináljon nekem havat reggelre! — Mit? Havat? — nevetett fel a nagy darab ember huncut ízzel, és cinkosan a feleségére sandított. — Csak az kell, hó? — Csak... térdig érő... — Azon ne múljék; csinálok én neked olyan havat, hogy belebámul a világ! — Közben vastagabb cigarettát sodort és rágyújtott. A fiú felcsillaná szemmel figyelte minden mozdulatát. és kicsi szíve megremegett az örömitől. — Tényleg csinál, édesapám? — kérdezte alig hallhatöan. Újra meg újra hallani akarta a bűvös szót. — Perszehogyl... Egy kis hó, az is valamil? Csodák csodájára reggelre térdig érő hó hullott. A cérnavékony hangú, örökké bátortalan fiú szinte megtáltosodott. Sikangva, kacagva hempergőzött meg benne, mint az eszelős. A tabáni gyerekek pedig felnéztek rá és csodálták, mint az Istent. Soha boldogabb karácsonya nem volt még...
