Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-21 / 51. szám

16 új ifjúság A btj aredcAdd oka vagy húsz esztendőig nüvekedett. EJiayi idő utáa azonban megérte a hosszú virakozást. Ha a Naplemente tanya tújékia éltél volna, olvasóm, bártiol is a tanya ütvén mérfőldnyi körzetében, biztosan hallottál volna róla. pűs. szénfekete haja volt. nagyon őszinte tekintetű sötétbarna szeme, a nevetése meg csak úgy gyöngyözött a prérin. mint valami bujkáló patak csobogása. Roslta McMullennek hívták, McMullennek volt ugyanis a lánya. Az öreg pedig a Nai^emente tanyán ju­hokat tenyésztem. Két kérő vágtatott be aranyderes paripán a tanyára, vagyis, hogy pontosabbak legyünk, egy almásszUrkén meg egy bolhacsipéses vörössárga lovon. Az egyik kérő Ma­dison Lane volt, a másik a Frlo Kid. Akkor azonban ezt a fiatalembert még nem hívták Frio Kidnek, mert egye­lőre nem szolgált rá a megtisziteltetésre. hogy külön szak­mai nevet adjanak neki. Akkor még csak Johnny McRoy volt a neve. Ne gondolják ám. hogy ezzel a két fiatalemberrel már ki is merült a bájos Rosita hódolóinak névsora. Egy tu­cat imádó paripája harapdálta zabláját a Naplemente ta­nyán, a hosszú jászolrácshoz kötve. Sok szerelmes egyén meregetett birkaszemeket ezeken a szavannákon, pedig nem is tartoztak Dán McMullen nyájához. De Madison és John McRoy egy lóhosszal megelőzte a többi lovagot, ezért fel kell jegyezni történetüket. Madison Lane, a Nueces vidéki marhatenyésztő nyerte meg a versenyt. Karácsony napján volt az esküvője Ro- sitával. A gulyások és a birkapásztorok az ősi viszályko­dást félretéve, fegyveresen, vidáman, káromkodva, nagy­lelkűen ünnepelték egyesült erővel a lakodalmat. A Naplemente tanyán röpködtek a tréfák, és ropogtak a hatlövetű pisztolyok, csillogtak a csatok meg a fényes szentek, a csak úgy zengett minden a pásztorok szóki­mondó szerencsekivánataitúi. Amikor a nászlakomán tetőpontjára hágott a jókedv, Johnny McRoy mardosó féltékenységében eszét veszítve rátört az ünneplőkre. — Adok én nektek karácsonyi ajándékot! — üvöltött fel éles hangja a küszöbtől. Keze negyvenötös pisztolyt markolt. Már abban az időben Is némi nevezetességre tett szert mint kitűnő céllövő. Első golyója Madison Lane füle cimpájából tépett ki egy darabot. A pisztoly csöve ugyanis elmozdult egy hü­velykkel. A következő golyót a menyecske kapta volna, ha Carsonnak. a birkapásztornak nem váltott volna se­besebben az agya. mint Johnnynak a pisztolya. A lako­dalmi vendégek engedményt tettek a jó Ízlés követel­ményeinek, és mielőtt asztalhoz Ulőek, pisztolyaikat öves­tül a falba vert szögekre akasztották; Carson azonban vadpecsenyével és frijolesazel megrakott tányérját villám­gyorsan hozzávágta McRoyhoz, s a lövés célt tévesz­tett. A második golyó Így csak egy spanyol kardvirág fe­hér szirmait roncsolta szét, két lábnyi magasságban Ro­sita feje fölött. A vendégek kirúgták maguk alól a széket, s fegyve­rükért ugrottak. Illetlenségnek tartották, hogy valaki a lakodalmon le akarja puffantani az ifjú párt. Hat másod­perc múlva vagy húsz golyó repült volna máris Mr. McRoy irányába. , — A legközelebb majd .jobban célzok! — üvöltött Johnny. — .A viszontlátásra! — S gyorsan hátrált ki az ajtón. Carsont a tányérhajitással elért siker újabb hőstettek­re ösztökélte; elsőnek ért az ajtóhoz. McRoy golyója a sötétből leterftette. A gulyátok erre kitódultak az ajtón, s bosszút liheg­ve utánavetették magukat. Azt gyakran elnézték, ha va­laki megölt egy birkapásztort, de ez a dolog már túl­ment az Illendőség határán. Carson ártatlan volt; nem szerepelt cinkosként a házasságkötésnél, és senki sem hallotta, hogy netalán Így példálózgatott volna a ven­dégeknek: ,,Egyszer esik esztendőben karácsony.** A kitörés azonban hasztalan volt; McRoyt nem érte cl a lakodalmas nép basszú.ia. Felpattant a lovára, s máris messze járt, átkokat, fenyegetéseket ordítva hátra, a- mint bevágtatott a bozót sűrűjébe. Ezen az éjszakán született meg a Frio Kid. Az állam­nak ezen a részén ő volt a mumus. Misa McMullen ki­kosarazta. s a visszautasított kérőből veszedelmes ember lett. Carson megölése miatt üldözőbe vették a rendőrök; ő lelőtt két rendőrt, azután zsiványéletre adta magát. Csodálatos biztonsággal célzott már mind a két kezével. F*el-felbukkant a városokban, a településeken, s kapva a legcsekélyebb alkalmon, veszekedést kezdett, lelőtt egy­két embert, és csak nevetett a rend őrein. Olyan hi­degvérű, oly halálosan elszánt, oly gyors, oly emberte­lenül vérszomjas volt, hogy csak igen lányba kisérletek történtek az elfogására. Amikor végül egy kis félkarú mexikói lelőtte — s az maga is félholttá vált az ijed­ségtől —, a Frio Kid lelkén már tizennyolc gyilkosság száradt. Áldozatait felerészben szabályos párbajban ölte meg: e párbajok kimenetele attól függőt, ki húzza meg gyorsabban a ravaszt. Kilenc embert pedig csupán élve­zetből és kegyetlenségből gyilkolt meg. A határszélen sok történet kering a Frio Kid arcátlan Turcsan László rajza bátorságáról, merészségéről. A Frio Kid nem az a fajta or­gyilkos volt. akinek illőnként nagylelkű, sőt nyájas kor­szaka is van. Azt beszélték róla. sohasem irgalmazott annak, akire egyszer megharagudott. Am helyesen tesz- szük, ha karácsony hetében, most és mindenkor, javára írjuk mindenkinek — ha csak egy lehetőség van rá — azt a szemernyi Jót is, ami benne vdit. Ha a Frio Kid valaha is tett valami jót. ha valaha is megmozdult szi­vében egy nagylelkű érzés, az egyszer a karácsonyi ün­nepek Idején történt, és Így esett meg; Akit szerelmi csalődás ért, soha ne szívja be., a ratam.a fa virágának illatát. Ez az illat veszedelmesen felkavarja az emlékeket. Egyszer decemberben a Frio tájékán teljes virágjában állt egy ratama. mert a tél olyan meleg volt, mintha már kitavaszodott volna Arra lovagolt a Frio Kid csat­lósával és bűntársával,' egy" másik gyilkossal. Mexikói Frankkel. A Kid szarosabbra fogta musztángja kantárszá- rát; elgondolkodva, zordon arccal ült a nyeregben, a vész­jóslóan összeszűkült a szeme. A kébitó. édes illád, be­hatolt a .jég- és vasember külső páncélja alá. — Nem tudom, mi járhatott a fejtben, Mex — je­gyezte meg kissé vontatott hangján —, hogy teljesen megfeledkeztem egy karácsonyi ajándékról, pedig íg^tem valakinek. Holnap éj.icl a tanyára lovagolok, és lelövöm Madison' Lane-t -a sa.j§t házában. Elvette a kedvesemet; Roslta hozzám jött volna, ha ö közénk nem férkőzik. Nem is értem, mostanáig, hogyan is feledkeztem meg róla? — Ugyan már. Kid! — mondta a mexikói. — Ne be­szélj bolondokat. Jól tudod, hogy holnap este még csak egy mérföldnyire sem közelítheted meg Madison Lane házát. Tegnapelőtt beszéltem Alannel, azt mondja, Ma­dison házában nagy karácsonyi mulatság lesz. Nem em­lékszel, hogy amikor Madison megnősült, szétugrasztot- tad a lakodalmi cécöt és mivel fenyegetöhrtél? Nem gon­dolod, hogy Madison Lane jöl nyitva tartja majd a sze­mét egy bizonyos Mr. Kiddel kapcsolatban? Nagyon un­tatsz, Kid, az ilyen megjegyzésekkel. — Elmegyek Madison Lane karácsonyi mulatságára és megölöm — mondta a Frio Kid hidegen. — Már régen meg kellett volna tennem. Hallod-e. Mex, épp két hete azt álmodtam., hogy Rosita az. én feleségem, nem az .övé; együtt laktunk egy házban, és Roslta rám mosolygott és . 6. az ördög vigye... Mex. ö kapta *n€*g Rositét, és én most elpusztítom... igenis, karácsonykor lett övé Rosita és én karácsonykor fogom megölni! — Mát módja Is van az öngyilkosságnak — vélte a mexikói. — Miért nem mégy a seriffhez? Megadhatod magad. — Megölöm Madison Lane-t! — mondta Kid. A karácsonyeste oly balzsamosan- köszöntötF be, mint az. áprilisi alkony. ,.A jevegöben talán volt egy árnvalat- nyi csípősség, de az- olyan bizsergeto volt. mint a szódavíz, s a préri késői virágainak és a mesquitének. gyenge illa­ta fűszerezte. Sötétedéskor a tanyai ház öt vagy hat szobája már fényesen ki volt világítva. Az egyik szobában karácsony­fa állt; Lane-éknck ugyanis volt egy hároméves fiacská­juk. s a közeli tanyákról tucatnyi vagy még több ven­déget vártak. Mikor este lett, Madison Lane lélrevonta Jim Belchen s a három cowboyt, aki a tanyáján dolgozott. — No. fiúk — mondta Lane —. jól nyitva tartsátok a szemeteket. Járjátok körbe a házat, s figyeljétek' éberen az utat. Ti Ismeritek ..Frio Kidet**, ahogyan most ne­vezik. s ha meglátjátok, minden kérdés nélkül. tüzelje­tek. Én nem tartok attól, hogy idejön, de Rosita fél. A- miöta összeházasodtunk, attól reíteg minden karácsony­kor, hogy Frio Kid megint megjelenik nálunk. Megérkeztek a vendégek, ki kocsin, ki lóháton, s ké­nyelembe helyezkedtek bent a házban. A kicsinyeknek természetesen nagyon tetszett a kara csonyfa, de akkor volt a legnagyobb az öröm, amikor megjelent a hófehér szakállas, pompás prémekbe burkolt Karácsony "apó, s ajándékokat osztogatott a gyermekek­nek. — Ez az én papám — mondta a hatéves Billy Samp­son. — Én már láttam ebben a ruhában. Bérkly. a birkatenyésztö. Lane régi jó barátja, a tor­nácon üldögélt és dohányzott. s amikor Roshe épp arra ment, megállította a fiatalasszonyt. — No, Mrs. Lane — mondta —, remélem, hogy Idén karácsonykor nem fél már attól a fickótól, a McRoytől? — Már majdnem megnyugodtam — felelte Rosita mo­solyogva. — De azért néha mégis Idegeskedek. Sohasem felejtem el azt a szörnyűséges pillanatot, amikor kis hí­ján megölt bennünket. — Nincs a világon még egy ilyen aljas, szívtelen go­nosztevő — mondta Berkly. — Valamennyi polgárnak ösz- sze kellene állnia a határszélen, ■ üldözőbe venni őt. mint az ordast, amíg csak el nem fogják. — Szörnyűséges bűntetteket követett el az az «mbar — mondta Rosita. — De... én... én nem tudom, talán ez még sincs egészen így. Éti azt hiszem, mindenkiben van egy szemernyi jő. Ö nem volt mindig rossz... ez biztos. Rosita bement a tornácról a szobákhoz vezető folyosó­ra. Szembetalálkozott ott a szakállas, prémbundás Ka­rácsony apóval. — Az ablakon át halloBtam, mit mondott az bpént — fordult Rositához. — Éppen a zsebembe nyúltam a fér­jének szánt karácsonyi ajándékért. De ehelyett inkább magának hagytam egy ajándékot. Megtalálja ebben a szobában. — Ö. köszönöm szépen, kedves Karácsony apó — mond­ta Roslta vidáman. A fiatalasszony bement a szobába. Karácsony apö pe­dig kilépett a hűvös udvarra. . Roslta csak a férjét találta a szobában. — Hol áz ajándékom? Karácsony apó azt mondta. Itt találom. — Nem láttam én Itt semmiféle karácsonyi ajándékot — felelte nevetve a férj. — Haciak netn engemet értett rajta? Másnap Gabriel Radd, egy szomszédos tanya munkave­zetője, benézett a Loma AIta-1 postahivatalba. — Nh; a Frio Kid most végre megkapta a magáét — jegyezte meg a postamester. — Igazán? Mi történt? — Az öreg Sanchez egyik mexikói juhpásztora eresz­tett belé golyót! Képzeljétek csak! » Frio Kidet egy bir­kapásztor ölte meg! Tegnap éjfélkor a mexikói meglát­ta, amint elvágtat' a táborhelyé előtt, él ügy berezelt, hogy fogta a winchesterét és útánalótá. A legfurcsább az volt a dologban, hogy a Kid tetőtől .talpig Igazi Karácio- . nyi apónak volt öltözve, még fehér angóraszakálla is volt. Képzelje csak ei a Frio Kidet mint Karácsony apót! ROBERT ROLLAND: din^mitl^l (ntm A kocsim hirtelen megugorva li dult^ és ugyanakkor valami nagy za jal dőlt fel mögöttem. Még mlelöl hátranézhettem volna, egy reked hang azt mondta: — Övatosábban vezethetne',' Relr worth úr. Hiszen a kocsijában eg láda dinamit van. Ehhez hasonló dolgokat persze a ember nem hall szívesen, különöse akkor nem, ha már előre örül a fc leségének és a szabad estéjének. Le fékeztem és körülnéztem. A kocsi ban azonban nem volt senki. Csa a jiátsó- ülés előtt hevert egy. fel dőlt faláda. És újra megszólalt a hang: <. — Eszébe ne Jusson klszálln Relnworth úr. Mert akkor a láda dl namlt magával, együtt repülne a lé vegöbe. A hang Ismerősnek tűnt. Megkéi deztem hát; — Kicsoda maga? Honnan beszél Mit akar tőlem? — 0, maga még nem ismerte fé a hangomat? Valahogy hamar elfs lejti a munkatársait. Müller vágyói a maga főmérnöke, akit tegnap kidn bott. A háta mögött, a hátsó üve előtt két hordozható adö-vevő ké szülék van elhelyezve. Az egyik a dásra, a másik pedig vételre van ál Ittva. Azért tudunk olyan szépen tár salogni egymással. De Relnworthkárr önnel szemben. nekem még van va lamim. , Van még egy további adí vevő készülékem, amellyel a láda ál namltot bármikor felrpbbanthatom. — Müller, ha Igaz az, amit it összehord, akkor maga örült , ­mondtam remegő ■ hangon. ■ —, M haszna lesz belőle, ha engem meg öl? ' ' ' — Nézze, Relnworth, valóban telje sen Igaza van. Nem 4s röpítem a .le vegöbe, ■ csak akkor, ha más má nem marad hátra. Akkor, ha nen fogadja el a feltételeimet. — Miféle feltételeket? — Kétszázezer dollár! — Hiszen, mondtam, hogy. őrült., — Éppúgy ismerem a. jjeiiiworü üzemnek a helyzetéi, dóm, hogy ez után az érvágás utál eléggé mélyre zuhan, de még min dig jobb lent lenni, mint meghalni — SzázezerI — mondtam. — No látja — szólalt meg a re kedt hang újra. — Tudtam én, hogj maga okos ember. De húsz kiló dí namiltal a feneke alatt az embei nemigen' egyezkedik'. Megmaradók < kétszázezer mellett. — Maga állati — mondtam'. — Ne Ingereljen, hél — A hanj a készülékben fenyegető volt. - Mert a maga mennybemenetele e setleg kétszázezer dolláromba ke­rülhetne. És' most, Relnworth úr, tartsa magát pontosan az utasítá saimhozr. Müller a villámhoz irányított. A kocslvál be kellett hájtanom a füld- alatil garázsba. —» És most figyeljen rúm jól recsegte á hang —, ma éjszaka ab­ban a rendkívüli megtiszteltetésben lesz része, hogy egy láda dlnamlton alszik, amely minden pillanatban a levegőbe röpülhet. Holnap reggel megszerzi a kétszázezer dollárt. Ta­xit hív és pontosan kilenc órakor elhagyja a lakást. A saját kocsija a garázsbant marad, és' a felesége nem hagyhatja el a lakást. Pontosan két oraja van, KUionnen minőén a leve- göbie repül; Figyélhi • fogom a laká­sát. Ai légjoblj, ha-még ma felhívja a bankárját. Ha ' megjött a pénzzel, átádja" nékém ■ a' láda dlnamitot és a dollárokat' a fé'kete táskájában. De nehogy mégprőbálkozzon valami' ö- rüitséggűll ■ — Rendben van — mondtam re- zlgnáltan. — Minden tromf a maga kezében van, Müller. Kiszállhatok? — Csak te.sséki ,}ó' éjszakát kívá- nokl Karen az ajtóban várt. Mint min­dig, most Is a, nyakamba ugrott és megcsőBólt. De éri'.betoltam az elő­szobába és azt. nimdtam neki: ■ — ..Baj van velem, darling! Rám nézett nagy kék szemével, megrázta hosszú szőke haját és azt rripridta:-7- .páj? De; kiricsérii, de hiszef) ezt a ; szót.,.te nem is ismered. Gyéré, mindjárt'meglátjuki kővetkező “negyedórában szóhoz seiji jutottam. Az "ember automatiku­san mégfeledkézik'^a dinamitről a ga­rázsban, ha egy -gyönyörű asszony van a karjaiban. Magyarázatképpen talán hozzá kellene még tennem, hogy Karennel még csak három nap­ja vagyunk házasok. A hátamon feküdtem, és a felesé­gem azt mondta: 7—.-No, .látod-;darljng, tudtam én, hogy nincs, teveled-semmi baj.-r Én-'nem is l,lyen bajra gondol tam- De a, szó „ legszorosabb érteimé ben löporos hortlóri ülünk.. Asstáu, -elmondtam neki. az egész esetet.'"-' ; ' ; t .‘Nemcsak hogy' nyugodtan, fogadta a dolgot, hanem‘ mindjárt megjegy­zést-is fűzött hozzá, pmalyröl mind- . járt beszéltem .• Müller utódjával. — TOrtnészelesen mondta a te •• lefonha —, ha. ezzei örömet szerez; , hetek önnek, főnök. ;.összehoz.om a dolgot. Az se baj, hogy az egész éj­. szakám is rámegy-. Végtére is, nem vagyok nős.­Ez válóban a; maga egyetlen hlbáj»-:-i ■mondtH'm; rreki. Ezen az éjszakán a dlnámlt eile "nőM díutWffff.’ PffrsÜ'ö nagyban Karén érdeme volt. W'ásnáp' reggel legelőször Is az üzembe men­tem és csak aztán» a bankba. Erről azonban Müller nem tudott. Tfz pbTc" múféá tizenegyet mutatott az órám, amikor a taxi újra meg­állt a villám előtt. Mürtéri''áz utca túloldalán kiszállt á kocsijából és .elindult felém. A te xt elmérit. Mosf dőlt' el minden. Mül­ler keze’köpenyének a zsebében volt. JÓT 'látszoltak ' benne egy fegyver köfvönaíál. — ..Nyissa ki a; táskát! — mor­dult rám. Kinyitottam neki. Tele vont .bank- ,'eggyel. O. K. Adja- idei — A hasamra célzott. : JL Először a ládát a garázsból r- Vetettem elten. Elvlgyoródoift'. — Ne csináljon magának gondot, főnök. Csak tégla van benne. Jól megtréfáltam. De most aztán már ko molyán gondolom.' Ide a táskát, vagy lyukat csinálok'a hasába. Odaadtam neki. — És ropst háza — mordult rám. Hátrálva, ment át az utcán, a kabát­zsebében 8 pisztolyát állandóan lö­vésre készen taotya. Eltűntem az ájtő mögött és a ka­bátom alatt bekapcsoltam a rádió­adót, Müllernek p szeme Is kimé redt,. anjlk.Qr a fezében lévő táska megszólálf:,, — Müller! Dobja el á fegyverét! Én, nem tréfálok. Az aktatáskában valóban dtnamit van. Fölrobban, há nem engedelmeskedik a parancsom nak,, ' . . A fegyverét eldobta az utcán.-- Így, és., most szépen előre — adtam ki a parancsot a rádióadón át. — Az autó Itt marad. Sétálunk e gyet. De maga húsz lépéssel mindig előttem halad. Nem^ akarnék magam is ráfizetni, ha esetleg a levegőbe kellene röpítenem. A 'pisztolyt *felvettem a kövezetről, és gazdáját a legközelebbi rendőr szobára trányftettam. —. Ez az aktatáska -tehát a maga tulajdonát képezi - ** jelentette ki a jegyzőkönyvet vezétő ‘ ember. — És robbanóanyag van őénne. Azt le kell foglalnunk. ■ KlnyitólTám a’ táskát. A' dollárkö legek alatt -csak ‘»'.'‘rádlóadő és egv Iveg whisky feküdt. —fő— fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents