Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-21 / 51. szám

14 új líjúság

1^1 úlánk, magas fiatal- MU asszony — kellemes, • * f mely hanggal — Christel Bodenstien, a Német Demokratikus Köztársaság e- gylk legnépszerűbb, ha énneii nem a legnépszerűbb színésznője. Énekel, táncol, vígjáték ban és drámában Játszik, s épp olyan Jő a klasszikus görög drámákból készült tévésorozat ban, mint a revüfllmben.

A Szllveszterpuncs című film ben például Jégbalerlnát alakított. Bármennyire sokoldalú is, a forgatás nem múlott el bosz- szúságok és mulatságos Jelene tek i‘!kUl.

— Hajdanán maximum csak a „bógnlzlslg“ jutottam, a filmben viszont egy jOgbalerí- na szerepében ugráltam, plruet- teztem, műkorcsolyázó figurákat mutattam be. Ráadásul színes filmben. Ez csak azért o- kozott nehézséget, mert mire megkezdSdtek a felvételek, kék és zöld lettem a sok bukástól. Ezért minden Jelenetben álllg fel voltam öltözve.

A Szilveszterpuncs azonban már pályafutásának egyik csúcsa volt. De kezdjük az elején;

— 1938-ban születtem Műn chenben, s bajor fővárosban töltöttem életem első évtizedét. Ékkor édesanyám, aki azt szerette volna, hogy balerina legyek, átköltözött a Nemet

CHRISTEl BODENSTEIN

Damokratikus Köztársaságb.i mivel ott díjtalanok voltak a balettiskolák, sőt már a máso dlk évtől kezdve mint tehetségesnek tartott növendék, 1- gen Jelentős ösztöndíjat kap tam. Lipcsében balettiskolába jártam, végül azonban i.iégis operettszlnésznöként mutatkoztam be. Nem a legrosszabbu' Ennek tulajdonítható, hogy 1958-ban Kurt Maetzlg profesz- szor, a neves filmrendező pró bafelvételekre hívott. Megbuk tam. Furcsa Játéka a sorsnak, hogy később riatan Dudow

rendező éppen e próbafelvétel alapján választott ki a Kölni kapitány egyik főszerepére. Végül is tizennyolc éves koromban ebben az alkotásban látszottam első tilmszerepemet. Mindenki elégpa-^ttnek látszott velem, csak én nem voltam e- légedett. Tudtam, hogy mm vagyok sem elég tanult, sem eléggé érett, színésznő. Slatan Dudow azonban egyre csak biztatott, és azt Javaso ta, hogy Jelentkez?em a DEFA babels- bergl fllmfölsknlájára.

— így is történt. Felvettek.

Már főiskolai tanulmányaim közben Is lehetőségem nyílt a filmrendezésre. Játszottam a filmezésre. Játszottam a „He- Christel Bodenstein, a Német tét egy csapásra“, a „Csengő-bongó fácska“, a „Bátor sza- bócska“, „A tett színhelye: Berlin“, „A kapitányok a fedélzeten maradnak“ és a „Mailbo- we“ című filmekben. A diploma magszerzése után szerettem volna visszamenni a szín- pjdhoz; de a DEFA nem engedett. Rám bízták a „Mielőtt a villám becsap“ és a „Szllveszterpuncs“ című filii.jk főszerepeit, majd az „Olasz capriccio“ és a „Krisztina és a szerelem“ című vígjáték kban is Játszattam.

A teljesség kedvéért említsük meg további filmjeit: Sok hűhó semmiért (Shakespeare!, Revü- parádé (revüfllm). Minna von Barnhelm (Lessing klasszikus drámájából készült]. Idegen á- gyakban. Epizódok a boldogságról (vígjátékok) és az Ald.a- zát közbeszól (ötrészes bűnügyi tévétllm).

Dráma, vígjáték, revü, krimi... nem kevés. Ehhez Járul még az élettárs és az anya szerepe. Christel Bodenstein egy kilencéves kisfiú boldog édesanyja. Férje Konrad Wolf, a neves rendező, akinek Goya ű filmjét filmszínházaink a közeljövőben mutatják be. (e)

Szerény Krisztina

Gábor Krisztina boldog lény, mert három nagy álma közül egyet már megvalósított. Táncdal-énekesnö lett. Eleinte egy szép o- roszlánról dalolt, amelynek fakinek?) hosszú a szakálla, és a szöveg szerint ettől még egyáltalán nem modern. Es Krisztina azt ajánlotta ebben a számban az állatok ktr "yának és más szakállasoknak is, hogy az utánzást bízzák a kiváló majomra.

Krisztina azok közé a kevesek közé tartozik, aki nem akar sztár lenni. Pedig, ha akar, ha nem, afelé halad, mert rövid, de annál változatosabb életrajza erre mutat. 1969-ben a szófiai VIT- en megnyerte az eszperantó táncdalfesztivált, évek ótaö énekel a Parlamentben az úttörök fenyöfaünnepén, tavaly február óta a rádió táncdulénekes-stúdiójának szorgalmas tagja. Nemrég pedig elhangzott az első száma a „Made in Hungary“ című. műsorban, majd a „Sztár nélküli parádé“-ban csendült fel a hangja.

— Mi ez, ha nem gyors út ahhoz, hogy egy szerény

óbudai lányból sztár legyen?

— Sokat és jól szeretnék énekelni, csaknem annyit, mint egy sztár. Ha nem így lenne, egyetlen énekórára sem mentem volna el. Any- nyit szeretnék szerepelni, a- mennylt lehet. Csak éppen hét mérföld távolságra akarom tartani magam a sztárok minden szeszélyétől, hóbortfától. Életcélom: úgy tudni énekelni, mint egy sztár, és olyan szerénynek maradni, mint egy érettségi előtt álló diáklány.

i

i

I

I

I

Ray Chariest egyesek abszolút hallású zenésznek tartják. .4zt mondják róla. hogy a zenében olyan apró hibát is képes felfedezni, amelyet a legérzékenyebb műszerek sem jeleznek. Sokak szerint ez annak tulajdonítható, hogy világtalan, és mint minden Ilyen embernél, erősebben kifejlődött a hallása.

Néger és gyermekkorától világtalan, ami az Egyesült Államokban épp elég ahhoz, hogy valaki a számkivetettek, koldusok és nyoaiorultak között végezzen. Ö azonban győzött minden előítélet és sorscsapás fölött. Bizonyára érdekes, hogyan vélekedik az életről, a zenéről és saját pályafutásáról.

Kedvelői géniusznak, lángésznek szokták hívni. Frank Sinatra még rajtuk is túltesz, mondván, hogy Ön az egyetlen lángész a szakmában...

— Hát igen. Frank valóban mondta ezt. Megvallom, tetszik, hogy Ilyen szép jelzőket aggatnak rám. különösen azóta, hogy néhány szakmabeli alaposan lepoeskondiázott. Mégis hajlamos vagyok rá, hogy tartsak a túlzásoktól. A lángész csúcsot jelent, ahonnan csak lefelé vezet az út, ha az ember nem ügyel eléggé.

nóf trióval és még jó néhány kisegítővel saját repülőgépével utazik egyik amerikai városból a másikba. vagy éppen külföldre, mint legutóbb.

Bár egy kicsit fáradtnak látszott, és Bécsből csak úgy átruccant Budapestre, nem okozott csalódást. Rav Charles stílusjegyei köizött megtaláljuk a rock, a blues, jazz és a soul Urai és vadabb elemeit. Budapesten Is csillogott, és a közönség önfeledten tapsolt, akár szülővárosáról énekelt a ,,Georgia on My Mind“ elmú számában, akár legmaradandóbb és sok feldolgozást megért lemezét, a „Whaf d I Say“-t, az ugyancsak híres „I Can’t Stop Loving You“-t, a Beatlesek népszerű „Yesterday" dalát, az örökzöld „Indián szerelmi da!“-t. vagy Seress Rezső régi vllágslágerét, a „Szomorú vasárnap“-»! adta elő.

^ Talán ön a leghivatottabb rá, hogy a blues- röl beszéljen. Igaz-e, hogy a fehérek nem tudják szívből énekelni?

— Ezt sohasem mondtam. Szerintem minden lehetséges. Ha esetleg válaszolni akarnék a kérdésre, akkor csakis ezt mondhatnám: fehér énekes soha nem tud úgy élmélyülni a blues előadásában, mint mondjuk Aretha Franklin. Persze nem lehet tudni. Lehet, hogy már holnap befut valaki. Hiszen ml más a blues, mint a gonddal-bajjal küszködő ember zenéje. Ha különbséget lehet tenni, az csupán abból következhet, hogy a baj nem egyfor-nán nagy. És hát, kinek van több gondja-baja Amerikában. mint a négereknek...?

jÜI Szép számmal vannak énekesek, akik mindenáron Ray Chariesoik akarnak lenni, legalábbis a mikrofon előtt. Hlzelgő-e ez Önnek, s nem érzi-e esetleg úgy. hogy elhódítják a piac egy részét?

— Erről az utóbbiról szó sem lehet. Egyáltalán nem érdekel, hogy mennyire és milyen jól tudnak utánozni. A hangomat utánozhatják, az érzelmeimet soha. Amíg én valamit el nem ^ekeink, el sem tudják képzelni, mit kezdhetnének a dallal. Egyszerűen rá vannak kényszerülve, hogy kullogjanak utánam. Nincs az az utánzat, amely valaha is népA közelmúltban Budapesten vendegszerepelt a könnyűzene koronázatlan királya — Ray Charles, akit Frank Sinatra röviden és velősen Így jelleme' zett; „A szakma óriása".

Ray Charles 1932-ben született Georgia állam Albany városában, az Egyesült Államokban. Szegény néger családból szár-nazik.

ötéves korában rohamosan gyengült a látása. Két évvel később jobb szemét kioperálták, majd nemsokára teljesen megvakult. A vakok Intézetében megtanult több hangszeren játszani, és az alapiskola elvégzése után különböző zenekarokkal járta az országot. Nős. három fiú apja. A család egy kaliforniai farmon él. A vak zenész azonban ritkán van otthon. Tizenhat tagú zenekarával, a Raeletts

rúbb lett volna az eredetinél.

Volt-e valaki, akit Ön utánzott?

— Ha valaki hatással volt rám. az mindenekelőtt Nat „King“ Cole lehetett. Tizennyolc vagy tizenkilenc éves koromban az akkori triómmal készítettünk néhány hetvennyolcas fordulatszámú lemezt. Most, ha hallgatom őket, úgy érzem, hogy mindenáron Nat Cole-t akartam utánozni. Később Charles Brown is tetszett. Art Tatum sohasem énekelt, a zongorázásban meg sem közelítem, mégis azt hiszem, hogy ő hatott tém a leginkább. Szerény véleményem szerint Art a legnagyobb zongorista volt és a legértékesebb emberek egyike. Egyébként mindenkit becsülök, aki valamilyen nagy dolgot tett az emberiségért: például George Washington, Martin Luther King és Thomas Edison...

dm Nehéz elképzelni Ray Chariest minit nézőt. A pilótája ezzel szemben azt mondja, hogy Ön úgy vezeti a kétszemélyes repülőgépét is mintha látna,

— Igen, valószínűleg erőteljes bennem az önvédelem, a létfenntartás ösztöne. Biztosra veszem, hogy ha a pilóta meghalna á levegőben, ha nehezen Is, de le tudnám vezetni a gépet a földre.

dl) Most 39 éves, és 32 éve vilégtalan. Emlékszik-e még a világra?

— Hogyne. Vissza tudok emlékezni a színekre: a pirosra, a zöldre, a kékre. F,mteks/em a holdra a csillagokra, a napnyugtára. Emlékszem az anyám arcára. Emlékszem még sok más mindenre, amiről énekelni szoktam.

ÍJI Néhány évvel ezelőtt történt, hogy Bessie Smith egy autószerencsétlenség után elvérzetemért nem fogadták be a fehérek számára fenntartott kórházba. Lehet, hogy önnek is meg lenne a szeme világa, ha 1937-ben rendesen kezelték volna.

— Biztosan, ha lett volna rá pénzünk. De azt hísz-em, nem azon múlott, hogy néger voltam, l'gyanúgy járhatott volna bármelyik fehér gyerek, ha szülei nem tudják a kezelést megfizetni. Amerikában a fehérek között Is vannak szegények...

(JJ Mit jelent Ön számára a zene?

— A zene számomra a világot jelenti. A zene a vérem, ami nélkül egy percig sem élhetnék...

CHIRPY, CHIRPY CHEEP, CHEEP .

A Csehszlovák Rádió magyar adásának Kontaktus műsorán gyakran szerepel a Chirpy, Chirpy, Cheep. Cheep (ejtsd: Csörpi, csörpi, csip, csip) című szám. Ismerkedjünk meg az együttes ragjaival és Sally (larr-rel. akik a számot előad> ják.

Sokféle vélemény. több elmarasztaló kritikai hangzott el a nemrég feltűnt egyU’ «ro|. Az azonban bizonyos, hogy a (h>i Chirpy, Cheep, Cheep című ze- ncszámuk a legnépszerűbb együttesek sorába emelte őket. Az elmarasztaló kritika csak növeli népszerűségüket.

A Middle of the Road együttes hazája ' Skócia. Me.sébe illő karrierjük is ott kéz*

, dódött. Glasgowban. 1969. április elsejen.

j amikor minden valamirevaló sköt a kocsI mában ül és ünnepel.

! A Boniie Side Hotel vendéglőjében ta* lálkozott a kis fodrászkisasszony, Sally Carr (21 éves). Ken Andrew (24) film- vállalkozó és a két Lewis fivér, lan (23) t és Cric (21) egyszerű gyári munkások.

Jókedvűen énekelgettek, akárcsak a több! vendég. Azután a többiek elhallgattak és • csak őket hallgatták, közben tapsoltak

nekik. Másnap közkívánatra megismételték a produkciót, később pedig már pénzért szerződtették őket, ha alkalom adó>

I dott.

Első kocsmai szereplésük kerek évfor- I dulóján valamennyien otthagyták az álláI sukat. és egy kirándulóhajóval elindultak

^ Trinidad felé. Majd Olaszországban és

Belgiumban vetődtek fel. Jelenleg ismét Olaszországban tartózkodnak.

l** Készül első nagylemezük is. A Chirpy, Chirpy, Cheep. Cheep óriási sikere után ennek. Illetve a nagylemez legreprezentacív dalának is könnyen érthető címet adtak; Tweedle Doe. Tweedle Dum (ejtsd; tvidlj di, tvídli dam).

• )

A szám máris első helyet foglal el a svéd. a dán és a norvég toplistán, s ők is nagy reményt fűznek hozzá. Sally Carr például a következőket mondta az újságíróknak:

„Ha ez a számunk is olyan szép sikert ér el, mint a „csöpi". akkor a nagylemez megjelenése után világ körüli útra índu lünk. Akár Kínába Is elmehetünk, hisz a ..csöpit** nem nehéz, sőt nem is szűk séges lefordítani mert mindenki számára érthető. Bármerre megyek, az emberek a .,csöpit** fütyülik. Kell-e ennél nagyobb siker? Én tudom: számunk zenei szempontból nem valami zseniális, de az a fontos, hogy kedves és az emberek szeretik. Először Belgiumban vált népszerűvé. majd Spanyolországban. Belgiumban 175 ()00 példány kelt el, ez még a Beat les itteni sikerét Is felülmúlta. A lemez vásárlói között vannak óvodás«^, botra támaszkodó nyugdíjasok, szóval minden korosztály képviselői kedvelik. A zene szám népszerűségét kedves, fülbemászó dallamával magyarázom**.

Arra a kérdésre, hogy mennyire progresszív a zenéjük, így válaszoltak:

„Nagyra becsüljük a progresszív zenét, de be kell látni, sok fogyatékossága van, átmeneti irányzat lehet csak, mert az emberek a zenében főleg a dallamosságot keresik. A progresszív zene sokak számára csupán feltűnési vlszketegség és üzleti haszon, szerintünk az efféle ma' gataftás elítélésre méltó**.

P. L.

Inna Csurikova

dolgozók filmfesztiváljának őszi részében és a

A

csehszlová-szovjet barátság hónapjában filmszínházaink Is nagy? sikerrel mutatták be a fiatal Gleb Panfilom a kezdet című filmjét, amelynek főszerepében egy nálunk alig Ismert, de annál tehetsége- ebb színésznőt Ismerhettünk meg: Inna Csuríkovát. A film egy kevésbé vonzó megjelenésű lányról szól, aki szemrevaló társaihoz hasonlóan szeretetre és szerelemre, illetve megértésre vágyik, de hiába. Aztán egyik napról a másikra fllmszerzödést kínálnak neki, Jeanne tíArc szerepét kell eljátszania, amiről a nála híresebb színésznők is csak álmodoznak. Egyszeriben ismert és népszerű lesz.

Csurikova mély átéléssel Játssza a Jeanne dArc alakítására kiszemelt Pasa SZtroganova szerepét. A kifejező eszközök egész tárházát sorakoztatja fel a 28 esztendős színésznő. Nem véletlen tehát, hogy a „Szovjetszkij Ekran“ című folyöirat hagyományos ankétjén tavaly őt választották az év legjobb színésznőjének, A kezdet pedig elnyerte az év legjobb szovjet filmjének címét. Film és színésznő ritkán részesül ennyi kitüntetésben.

Inna Csurikova 1965-ben fejezte be a Scsepkln Színiiskolát és a moszkvai Fiatalok Színházának tagja lett. A filmes szakmában még kilencedikes korában debütált. Később azonban a szfnliskola elvégzése után Is csak kisebb szerepekhez Jutott. Jelentéktelen epizódszerepet kapott például a Moszkva utcáin, a Hol vagy, Makszim?, a Fagyban, Az idősebb nővér és A kis bosszúállók című filmekben.

Első igazi nagy szerepét azonban csak Gleb Panfilov bízta rá 1968-ban, A tűzön nincs átkelőhely című filmben. A kritika már ekkor is elismeréssel írt róla, és Panfilov habozás nélkül bízta rá A kezdet Pasa Sztroganova szerepét.

A film a rendkívül tehetséges Csurikova végleges befutását Jelentette. A Szovjetszkij Ekran az ankét eredményeit értékelve, Anna Magnanihoz és Giulietta Massinához, az olasz filmművészet két vitathatatlan nagyságához hasonlítja, akik elsősorban a Jelentéktelen és elesett nők alakításában nyújtottak többször Is 'múlhatatlant. A lap találóan megjegyzi, hogy Csurikova még rajtuk is túltesz egyszerűségében, természetes, a legcsekélyebb teátrálisság- tól is mentes szrrepformálásával.

(Pi)