Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-20 / 29. szám

Új ifjúság 3 A dátum 1971. július 9. Beleszámítva a kedvező Időjá­rást, e napra, erre az időszakra, fontossági sorrendben két dolog jellemző: az aratás és a szabad­ságolás. Aratök után jártam ezen a na­pon. Első megállöm a peredi (leáe- díkovo) szövetkezet irodája. Rö­viden ennyit tudok meg: még nem aratnak. Tegnap reggel ugyan meg­próbálták, de néhány napot vár- niok keli, errefelé rosszabb a ter­mőföld. rendszmnt később érik be a gabona, mint néhány faluval o- débb. A szomszédos zsigárdl (2i- harec) szövetkezetben így hát meg sem áHok. gondolván, itt sem a- ratnak még. A falut elhagyva, a főút mellett viszont három kaszás aratöt találok. Egyikük sem fia­tal már. Róka Pali bácsi hatvan­négy esztendős, tizenkét éves ko­rában aratott először, azóta a zsi- gárdi határban egyetlen aratás sem zajlott le nélkUle. Az árpatáb­lát kaszálják most körül, mert ezt a munkát géppel elvégezni nem lehet — a kalászokat a gép az árokba meg az útra szórná. Teg­nap kezdték, jól megy a mtmka, csak hát rekkenő a hőség. Igaz, ez már az aratás velejárója. Azt mondják, jónak mutatkozik a ter­més, hogy a környéken nincs Jobb árpa az övékénél, biztosan sörár­S a minőségében veszik majd át. t kombájimai aratnak majd, és tíz napra tervezik az akciót. Hat­száz hektár betakarítása áll előt­tük. Elbúcsúzunk, jó munkát kívá­nunk s a farkasdi komppal átván- szorgunk a Vágón. Az első útba- eső falu Sókszelőce (Selice). Az elnök. Tomaskovics Károly a já­rásra ment termelési értekezletre. Helyettesét, Streba Józsefet hiva­talos megbeszélésről „lopom ki“ egy rövid beszélgetésre. Az új ál­latorvossal tárgyal, aki rövidesen ide jön dolgozni a baromfitelep­re. ahiú százhúsz-ezer baromfi­val kell majd törődnie. Közbeve- töleg érdemes megjegyezni, most vettek magyarországi tojópárokat, s az évi ötmilliós tojáshozamot a jövőben még fokozni akarják. S ha már a számoknál tartunk, évi tervük nyolcvan vagon hús, több mint másfél millió liter tej, amit bizonyára teljesíteni fognak. ,A szövetkezet eddigi eredményei ga­rantálják mindezt. Az aktív tagok száma 520, de szezonidőhen el­éri az ezret Is. Streba József ar­ról beszél, hogy kezdetben, s az ötvenes években általában barom- négy száz ember dolgozott, ara­tott a szelőcei határban — nem is beszélve arról, hogy gabonate- rUIetük akkor még kisebb volt. s hektárhozamaik még alacsonyab­bak. .Az idei aratásban huszonöt, maximum harminc ember fog dol­gozni. Terméshozamkilátásuk na­gyon is reális, búzából hektáron­ként 41-42 mázsát várnak, s az árpahozamra sem lehet panasz. Ök is tíz nap alatt végeznek majd nyolcszázötven hektárral. Ez mind szép és mind jó. de a legnagyobb problémáról is szól­ni kell. A kombájnokhoz nincs pótalkatrész. Streba József ezt hangsúlyozza és erről beszélt a XIV. pártkongresszuson is. Fel­szólalásának ott is, a járásban is s itt a faluban is jó visszhangja volt. Gépalkatrész még sincs. Ügy néz ki, ha jövőre ismét kongresz- szus lenne, Streba Józsefnek is­mét a pótalkatrészhiány miatt ké­ne felszólalnia. Verik az asztalt, ahol csak lehet — hiába. Tudom, a probléma általános, se­hol sem állnak jobban, mint Sók- szelőcén, s azt is tudom, Streba József régi jó szakember, a szö­vetkezet húszéves eredményeiben munkája és hozzáértése is benne van. Tőle kérek hát magyarázatot. — miért nincs pötalkati-ész? — Egyszerű. A traktorállomások nem a mezőgazdaság érdekeit szol­gálják elsősorban, küldetésük, sze­repük az elmúlt években bizony megváltozott, maguk változtatták meg. A rendelet szerint továbbra is a mezőgazdaságot kéne első­sorban szolgálniok. de vagy meg­kerülik, vagy eltussolják a dolgot, inkább azzal foglalkoznak, ami jö­vedelmezőbb.­A kapuig kísér, ahol egy kisebb állatrezervátum áll, benn a szö­vetkezet udvarán. Özek, nyúlak. galambok, foglyok, fácánok. E- züst- és aranyfácánjuk is van. Er­ről jut eszembe: Sókszelőcén mi­lyen sört isznak? Aranyfácánt is. Nincs belőle hiány, s az aratás alatt sem lesz. És még egy asszociáció: milyen az árpájuk? Bizonyára a sörgyárba kerül, kitűnő minőségű, és remél­hetőleg jó sör is készül majd belőle. Érsekújvár (Nővé Zámky) pe­remén, a temetőnél közlekedési dugó van, hosszú sorban állnak a járművek. A sor elején tizenhét új, keletnémet kombájn. Baj van. Mindegyiknek le kell szerelni a tetejét, mert nem fémek át a vas­úti hid alatt. A fáradt kombáj- nosok meg vezetőik bosszankod­nak, Bmóhöt jönnek, és ilyen ga­libájuk még nem volt a hosszú út során. Tegnap hajnalban indul­tak, a szeredi autócampingben éj­szakáztak. s most folytatják, il­letve folytatnák az útjukat Pár­kány (Stúrovo) felé. Végcéljuk a Párkányi Állami Gazdaság. Évek óta tart a kapcsolatuk, évek óta járnak ide aratni a Brno melletti Dolny Stresovicéről. Csaknem há­rom és fél ezer hektár aratásra váró gabona áll előttük. A sor elején szürke Volga, a karaván vezető kocsija. A kombájnosok csoportosulásának közepén Cadis- lav Horák a térképet vizsgálja, mi­nél előbb célba kell érniük, hi­szen másnap reggel már kezdik is a munkát. A sm: végét műhely­kocsi zárja le. A kocsiban két technikus, három gépjavító, szer­számok. csak éppen alkatrész hi­ányzik. Még a hazai gépiparunk Mekkájából jövóik is csak minimá­lis mennyiségű pótalkatrészt tud­tak beszerezni, s számítanak vele, hogy ez nagyon kevés lesz. Az udvardi (Dvory nad/2itavou) szövetkezet határában viszont már nagyban folyik az aratás — ma reggel kezdték. Megállítok egy traktort, árpát visz a magtárba. Vezetőjét Dékány Györgynek hív­ják, a műhelyben dolgozik szere­lőként, de most az aratás alatt mint traktoros fuvarozza a friss gabonát. A szövetkezetben négy aratócsoport négy-négy kombájn­nal arat. A fiatalember azt mond­ja, rekordtermés lesz az Idén, minden fordulónál megtelik szem­mel a tartály. A ncgyvenmázsás hektárhozamot elérik. A traktor fülkéjében kis aratási koszorú himbálódzik. Még tavalyról maradt, de este, ha lesz idő. újat fon he­lyette, frissel cseréli ki. — Jó munkát! Viszlát. Apropó! Pótalkatrész? — Jobb róla nem is beszélni. Kéménd felé tartunk. Útközben, a kürti határban messziről lángok világítanak, füst gomolyog. Hát ezt se hittem volna, hogy gabo- natüzet is látok. Kellemetlen, de nem kevés helyen velejárója az aratásnak. Nekivágunk hát a mezei dűlőútnak, irány a tűz, hadd lás­suk közelről. Á rekkenő hőségben a száraz úton füstnél is nag.yobb porfelleg gomolyog utánunk. Meg­érkezünk... Tévedés. Szerencsére nem a gabona ég, hanem a bizton­sági okokból köi^lszántott repce- tarlón a hasznavehetetlen' repce­szalmát tüzeli három öregember. Éppen befejezték a szalmaégetést. A kéméndl (Kamenin) gabona­raktár mellett visz el az utunk. Egy időisebb embert szólítok meg, RátI Mártont, aztán egy fiatal sze­gődik mellénk. Az egyik a szövet­kezet raktárosa, a másik csoport­vezető. Három napja kezdték az aratást. Mindketten panaszkodnak. A legnagyobb gond itt is az alkat­részhiány. Már fejből tudom, mit fognak mondani. Jó a búza, jó az árpa, sörárpának bizonyosan meg­felel majd, csak nincsenek pótal­katrészeink. Reggel négy kombájn indult meg a gabonatáblákon, most délután négy óra van. s már csak egyetlenegy végzi a dolgát. Alkat­rész híján a többi iiárom már délben kiesett. Tőmondatokban pa­naszkodnak, szidnának valakit, de hát nincs kit, hiszen szinte meg­fejthetetlen, kicsoda, micsoda az alkatrészhiány okozója. Kibarchok- bázni teljesen lehetetlen. Mondom, panaszkodnak, és ekkor bedübörög két kombájn, a raktár előtt meg­állnak. Odajönnek hozzánk a ve­zetői és csehül köszönnek. — Pfijeli jsme z Bánóvá, dobry den! Végül is: van tehát kenyémek- való. sört is bőven lesz miből főz­ni, csak hát á pótalkatrészekkel van mindenütt probléma. Kicsit groteszk helyzet, de bizonyosak le­hetünk benne, hogy mire ezek a sorok meg.jelennek, minden aka­dály ellenére is a szóban femgó szövetkezetekben már raktárfedél alatt lesz a gabona. Persze nem lehet kihagyni a legnagyobb aka- dál.yt, az esőt, amely tőnyleg meg­állíthatja az aratási munkákat, megkárosíthatja a termést, bár szó se róla, a kukmácának elkéne egy kiadós eső. S még valamit, amit az újságíró már évek óta nem tud kihagyni határjáró beszámolójából: hol van már a régi aratás, a szinte moz­galminak mondható hangulat, ami­kor mindenki bekapcsolódott a ke­nyérgabona betakarításába. A fal­vak ma már észre sem veszik. Né­hány gép, néhány ember szinte ész­revétlenül takarítja be a termést, ami nem kevéssel több. mint va­lamikor, amikor még százak izzad­tak a tarlókon, vágták a rendet, szedték a markot, keresztet, osz­tagot raktak, csépeltek, kazaloz- tak és mentek a malomba, mikor már befejeződött a legnagyobb me­zőgazdasági munka, az aratás. El­fog a nosztalgia, de nem vitás, fgy van jól, nagyon nagy haladás ez. csak hát a pótalkatrészhiány, mon­dom. groteszkül hat. Nem csoda hát, ha itt-ott fér­fias káromkodás hangzik a gabo­naföldeken. de a terméssel. az eredményekkel való csendes mege­légedésnél mégiscsak halkabb a szitok. (RESZELI) GYUG YI a Gyógyfürdői Híres gyógyfürdői Akik fobban ismerik, mindfárt hozzá is teszik jellemzéséhez, hogy vizének gyógyhatása vetek­szik ennek és annak a fürdőnek a vizével. Elhiszem! Látogatják is sok százan, sok ezren, sőt tízezren — gyó­gyulást, felüdülést keresve vizében...-0­AZ INEURMACIÜROL Szombat délután van. Csodálatos napsütés. Megérkezik az idegen Gyügy-fürdöre (Dudlncej és kö­rülnéz, ki tudná a legpontosabban útbaigazítani. A sokmil­liós költséggel épült Impozáns gyógyház közelében öröm­mel fedezi fel az InPORMACIOS KÖZPONTOT. Odasiet — zárva van! Körülötte mintegy húszezer ember jön-megy; bolyong célját keresve... Minden bennfentesebbnek látszó embert megállítunk ml is: — A bratlslaval Duna utcai Iskola pionírtáborát keres­sük. Vállvonogatás. A jobbik (vagy rosszabbikj esetben: — Menjenek arra, ni, arra leszneki Persze nincsenek arra! Órák hosszat bolyongunk dühöngve és káromkodva és elátkozva az olyan „rendet", amely előírja, hogy az IN­FORMÁCIÓS KÖZPONTOT szombaton egy órakor zárják be, és hétfő reggelig fütyüljenek az ott megforduló tíz­ezrekre. Holott — fordítva kellene! A vacsoráról Szombat estefelé —. háromnegyed hatot mutat az órám — beülünk az étterembe — vacsorázni. Talán öt asztalnál ülnek így, aztán negyed hét, mire a három pincér közül az egyik odaér az asztalunkhoz. — Vacsorázni szeretnénk — mondjuk. Kapunk egy étlapot — ám csodák csodája — a vacso­raldö kezdetén az egyetlen „szegedi gulyás"-! kivéve min- den ki van pipálva rajta. Kérdjük a pincért: — Hát ez meg hogy létezik? Vállrándítás. — Nem tudnának valami frissensültet összehozni? — Nem kaptunk húst — jön a válasz. Másodszor (orr (el az epénk. AZ AUTOCAMPINGRÖL Vasárnap reggel nyolc óra. Agyvelőt forraló meleg. A fürdő strandja előtt minimum kétszáz méteres ember­kígyó tekereg; bebocsátást várva. A kis dombocskáról lelátunk a strandra. A „száz esz­tendős" talán 5x10 méteres medencécskében az embertö­megtől nem látni a vizet se. Legyintünk! Megyünk az AUTOCAMPINGBB. Ott talál­tunk rá ugyanis a keresett plonírtáborra. Autók, sátrak, fabódék! Szép rendben! A gyerekek játszanak — aztán megszomjaznak. Persze ml is. De sebaj, itt a büfé. Odamegyünk. — Sör? — Nincs! — Limonádé? — Nincs? — Szóda? — Nincs! — Szántói víz? — Nincs! — Hát mi van? Konyak! — Hogy nincs sör, limonádé, szóda, még nem is bosszan­tana, de hogy nincs Santovka és Slatina, amelyet alig né hány kilométerre palackoznak — botrányos! — Nem kaptunk! — mondja a büfés kislány. A gyerekek arca nagyon szomorú. Nekünk már a szomo­rúságra sincs erőnk. —0— Gyógyfürdő! Híres gyógyfürdő! Az odalátogató ugyanakkor ilyen és hasonló dolgokba ütközik lépten-nyomon. Ügy gondoljuk, hogy az illetékeseknek sürgősen intézkedniük kellene, mert ezekkel a viszonyokkal nagyon rossz szolgálatot tesz nek a fürdő hírének, országunknak. Vagy talán arra vár­nak, hogy a híres gyügyi gyógyvíz ezeket « bajokat is meggyógyítja? —16 amelyben felvonó visz az emeletre, és hangszórón szólítják a soron kővetkező beteget — azóta az orvosok az öt darab százast Is fitymálva fogadják, és csakis borítékban. Az ügy­nek próbáltam utánajárni, belefulladtam, nem sikerült, nem akadt segítség. A panaszkodók, akiktől segítséget kértem, azt tanácsolták, fényképezzem le a helyi orvosok „palotáit“. Ismerősömnek nem tudtam tanácsot adni. Egy következő találkozás alkalmával édesanyja sorsa felől érdeklődtem. A kórházban maradt, javul az állapota. — És mennyit kapott az orvos? — Aá, semennyit. Minden ingóságom azé, aki be tudja bizonyítani, hogy is­merősöm pénzt adott az orvosnak, vagy be tudja bizonyítani, hogy nem adott neki pénzt. Tudom, groteszk színezetű példa, ismerősöm groteszk tehe­tetlenségéről vall. PÉLDA A lakásbérlőről A gáztűzhely rendellenes, rejtett nyílásán szivárog a gáz. Elmész a házkezelőségre és jelented, azt mondod, egyenesen életveszélyes. Lehet, hogy az, lehet, hogy túlzol, de ezt kell mondanod, ebben a hivatalban a végtelenségig kell túlozni a hibajelentéseket, E túlzás nyilvánvalóan szükségszerű. Ott bejegyzik mindezt egy könyvbe, s ígérik, megjavítják a gáztűzhelyet. Vársz. Nem jönnek. Ismét elmész, a késést meg­indokolják, s ismét új terminust adnak, ekkor és ekkor ne menj munkába, jönnek a szerelők, légy odahaza és várj. Vársz... nem jönnek... satöbbi, satöbbi. Végül aztán eljön egy illetékes, megnézi, azt mondja, a javítás lehetetlen, ki kell az egész tűzhelyet cserélni. Egy pillanatig örülsz, de az il­letékes már folytatja is: nem lehet tűzhelyet kapni, de neki tenne egy ismerőse, szerény honorárium ellenében tudna se­gíteni. Feltalálod magad, megérted, miről van szó, ős az il­letékes zsebébe nyomsz egy százast. Persze rögtön másképp beszél veled, százasért (üt, kétszázasért már tát is ígér. (Mennyibe jöhetne egy legelő meg egy kisebb erdő?) Közbe­jön még néhány bonyodalom, még egy százas, és lesz gáz­tűzhelyed, az illetékes azt mondja, rá mindig számíthatsz. El­megy a gázilletékes, nyájasan köszön. Jön az alattad lakó szomszédasszony, kevésbé nyájasan köszön, és közli veted, hogy beázott nála a mennyezet, a te fürdőszobádból szivárog át a víz. Elnézést kérsz, ígéred, elmész az illetékes után, és megjavítják a hibát. Valóban elmész, ígéri, ekkor és ekkor javítanak. Szavát betartja, és várja a „honoráriumot“. Kár .folytatni. Tudjuk, ml minden romlik el egy lakásban, amelynek megjavítása nem a te feladatod. A lakásbérlő tehát módos ember, százat, kétszázat csak úgy belelop az illetékes zsebébe — de még nagyobb úr, még módosabb az, akinek nincs lakása, mert ö már komoly ezre­seket dug annak az illetékesnek a zsebébe, aki nem a só-, hanem a lakáshivatal embere, ígéretére jobban mersz épí­teni, mert hát úgy véled, rajta kívül más nem tud rajtad se­gíteni Az újságokban nem kell sokat böngészni a lakásüzérek eseteiről szóló tudósítások után. Ezek a tudósítások persze a bírósági tárgyalótermekből származnak. A korrupcióra rengeteg lehetőség nyílik. Szinte felsorolha- tatlan mindazon foglalkozási ágak sokasága, amelyekben a korrupció alkalmazható. Láttam már ilyen vonatkalauzt, mozi- pénztárosnőt, sőt hallottam effajta anyakönyvvezetöről is. A jelenséget az teszi módfelett fenyegetővé, hogy a meg- vesztegetők mesterségesen teremtenek meg olyan látszatvi­szonyokat, amelyek a fogyasztó, az ügyfél szempontjából szinte elkerülhetetlenné teszik a megvesztegetés kényszerét. S aki rákényszerül, az ócsárolja a szolgáltatásokat, az áru­ellátást, leggyakrabban pedig a népgazdaságot — s nem néz, nem is lát a dolgok hátterébe. Szó se róla, vannak még ko­moly hiányosságok, folyamatosan és gyorsan kielégíthetetlen igények, nehézkes ügyintézések, pártunk ős népgazdaságunk minden igyekezete ennek elhárítására Irányul, s az emberek szinte észre sem veszik, hogy a korrupcióval egyenesen ezt az igyekezetét torpedózzák, a hiányosságok kiküszöbölésének folyamatát fékezik. Mindenki tudja, hogy a szolgáltatásokban és a kiskereske­delemben Is jócskán akad helyrehoznlvaló, de azt már ke­vesebben veszik észre, hogy a fogyasztónak milyen a szerepe a helyzet megjavításában. Mindenki tudja, hogy szép szám­mal akadnak olyan orvosok, akik elfogadják, sót elvárják a „borravalót“, szükség esetén mégis alkalmazzák a „borltéko- zást.“ Nyilvánvaló, hogy maga a beteg szoktatta erre az or­vost, s juttatta oda az állapotokat, hogy sok helyütt egyesek már természetellenesnek tartják, ha a vizsgálat után nem kapják meg a pénzt. Nem mozgalomszerűen következett be ez az állapot, de csak mozgalomszerűen számolható fel. S van a korrupciónak egy rendkívül fontos erkölcsi vonat­kozása Is: a közvélemény előszeretettel általánosít, s azt mondja, korrupt hentesek, illetékesek, orvosok, de az em­berek azt nem veszik észre, hogy túlzás így általánosítani, hisz a hentesek, az illetékesek, az orvosok között szeren­csére nagyon szép számmal vannak olyanok, akik becsülete­sen végzik munkájukat, akiknek nevét a szóban forgók mocs­kolják be, akik mindezek ellen csak úgy tudnak védekezni, hogy nem élnek korrupciós lehetőségeikkel. Sajnos, vértnek nagyon kevés e természetes megnyilvánulás, őszintén sajná­lom azokat a becsületes embereket, kiknek becsületes mun­káját a korruptok így meggyalázzák. Mert hogy Is nevezzük hétköznapi nyelven a korruptokat? Tolvajok. És felelőtlen általánosítással a tolvajok közé so­roljuk a meglopottakat Is, mindenekelőtt az erkölcsiekben meglopottakat. Ha szükségszerűnek látnám a példázgatást, amelyben olyan henteseket, illetékeseket és orvosokat kéne bemutatnom, akik nem várnak és nem fogadnak el mellékes pénzt, — nem lenne nehéz a dolgom. De hát oktalanság lenne a termé­szetesből erényt kovácsolni. A megvesztegető és a megvesztegetett felek bűnrészessé­ge között feltétlenül van különbség, de mindkettő komoly büntetést érdemelne, sőt. ha rajtam múlna, már azt az em­bert Is megbüntetném, akivel a napokban találkoztam. Vi­dékről Jött, fiát kísérte el a főiskolai felvételi vizsgára, s az ügy érdekében biztosítékként tízezer koronát hozott magával. Ahogy felháborodásából kivettem, fel Is kínálta valakinek a pénzt, de az nem fogadta el. Mikor beszéltem vele, m.fr elég­gé llluminált állapotban volt. A tízezrest költötte, s ivjnatá- ban ivott, meit valahogy így kalkulált: „Ha a pénzt nem fogadták el tőlem, akkor a fiamat biztosan nem veszik fel, és biztosan nem lesz belőle orvos. Istenem, nem lesz a .fiam­ból orvos, s ha nem lesz, akkor mit ér az egész, iszom, igyon, kedves szerkesztő úr, maga isi“ Ha az Illetékes helyen Ismeretségem lenne, legszívesebben szólnék, ne vegyék fel, mert ha jó orvos is válna belőle idő­vel, bizonyé'a korrupt lenne, s bátorkodom azt is feltéte­lezni, csak d köiuiyO és jogtalan pénzszerzés végett szeret­ne orvos lenni. RESZELI FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents