Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-20 / 29. szám
úi ifjúság 4 B andukolunk a {61i (Tomaiov) kastély parkján át. Kiérve a tömény pöld fák közül, néhány földszintes barakk és barakkszerű épület áll előttünk. Megkerüljük. A cégtábla szlovákul a következőket mondja: Nyngat- szlovákial Termelőszövetkezet, Központ, Bratislava. A szövetkezet egyik legfontosabb gyártási ága a könnyfikonfekciö, főleg a gyermekholmik. Ezenkívül ők látják el egész Szlovákiát pelenkával, a cseh Kólóra n. v. szállítja a pelenkaanyagot nekik. Évente hárommillió-kétszázezer darabot szegnek be, dobnak piacra. — Hová készülnek, hol szándékoznak nyaralni? — toppannak be a bennünket izgató kérdéssel a szövetkezet üzemegységébe. — Mi már rég a nyárnak dolgozunk — válaszolja Fosztó István, a szövetkezet elnöke. — Lesz miből üdülni a szövetkezet dolgozóinak? — Hogyne! Félben havonta kétszázezer koronát fizetünk ki — mondja Elek Istvánná, a szövetkezet üzemgazdásza. öt a kővetkező héten már hiába kerestük volna, mert Romániába készül. — A tengert mindig szerettem volna látni, s már alig bírom kivárni a pilianatot, amikor megpillantom. A könnyűkontekción és a pelenkaszegé- sen kívül a szövetkezet még ötvenméteres gépselymet fLesk) orsóz a ZMD2, és cérnát gombolyít a Tyba n. v. Dvúr Králové-i vállalatok részére bérben. Évi ötmillió-kétszázezer korona a forgalmuk. Két és fél évvel ezelőtt, amikor indultak, négy kölcsönkért varrógéppel s hét lánnyal kezdtek. jelenleg 170 szövetkezeti tagjuk, azaz dolgozójuk van. Itt Félben 125-en dolgoznak. A többiek Nagymagyaron (Rastice) és a csehországi Rostanyban. Nos, nézzünk egy kicsit körül a szövetkezet műhelyeiben! A pelenkaanyag Semilyből, a Kólóra n. V. székhelyéről nagy bálákban érkezik. Mészáros Józsefné felszeleteli, vagy ha úgy tetszik, felffirészeli, és a többi asszony pedig beszegi, csomagolja. Pörsök Pálné naponta 1700 pelenkát sza- ' laszt át a kezén, pontosabban az előtte álló, berregő varrógépen. A pelenka afféle medűzaszerfi alakot ölt, lehullik a gép e- lőtt álló ládába, ahonnan kinyalábolják s viszik a csomagolóba, Kelet-Németországba és a Magas-Tátrába készülnek nyaralni. A három hét szabadságidőből bőven futja — mondja öntudatosan. Mucska Józsefné már nem ilyen elégedett, de mit lehet tenni. Neki a régi nagymama-gép jutott, s az nem veszi olyan fürgén a cérnaszálat, mint az új gépek. — Nem, nem megyünk sehova — mondja. A csomagolóban — épp tíz óra van — falatozószünetet tartanak. Mi Farkas Erzsébetet keressük. Ö a falnak támaszkodva a hátát egyengeti, — Hallod? Harangozó! Téged keresnek — kiáltják kórusban a kolléganői. — Hogyan? Nem Farkas? — A, dehogy, csak ezek itt... — mondja nevetős-bosszúsán. — Igen, igen! Harangozó! Az apósa u- ralkodik a lelkek fölött, harangozik a faluban — kapom meg a felvilágosítást. Szóval így, mint annyi faluban, itt a Farkas név a gyakori, s hát valahogy csak meg kell különböztetni egymástól. — Üdülni majd malterkeverés, téglabordás, no meg kukoricakapálás közepette fogunk... — Milyen házat építenek? — Csak 10,50 X 12,80 nagyot. — Csak? Egyébként naponta 14 000 pelenkát á- gyaz be 1400 csomagba, s a pénzt, amelyet megkeres, a ház falába „rejti“. Ha majd elkészül a ház, akkor ők is mehetnek és mennek is üdülni. Persze addig még sok víz lefolyik a Dunán... —0— a belép az ember a műseiyemor- aózóba, azt is gondolhatná, hogy ^gyes gyerekkezek biciklikerekeket szereltek a mennyezetre, s különböző színű selyemmel díszítették fel. A fenti nagy kerekek kisebb orsókra tekerik a szálat, hogy azok segítségévei mév ff* kisebbekre tudják feltekerni. Tvarozskó Péternéböl hirtelen nem nézné ki az ember a fiatalasszony! komolyságot. Mozdulatai fürgék, szeme csillog, arcán állandóan ott a mosoly. Igaz, itt is tízórai szünet van, de ezt is kihasználja; előkészíti az anyagot. Ha megindul a gép, már nincs rá annyi idő. A nyaralásra való idejét és pénzét még a télen elköltötte. Luhaőovicén üdült a férjével. így hát nem mennek sehova... Elnézzük még egy kicsit. Teker egyet a gép oldalsó lendkerekén, lenyom egy kart, visszahúzza a másikat, s a gép máris indul. A háziasszonyok kedvelt műseíymét, a Lesket orsözza. Húszat egyszerre! A négy- szögletes kis kartonpapírral olyan pontosan beletalál a milliméteres nyílásba, mintha mágnes vonzaná oda ujjait. Ismét egy lendítés, s a műselyem fürgén cikázik a cernzavastagságúra sodort kartonlapra. Amott valaki a művezetővel vitatkozik. •A prémiumról van szó... — Lehet itt dolgozni, jó itt dolgozni? — kérdezzük Pörsök Editkétöl, aki tavaly került a szövetkezetbe. Válasza egyszerű és világos; Igen. Az orsőzó gépek fölött romantikus leánynevek: Timea, Ildikó, Gyöngyi. A lányok becézik így ezeket a kezes jószágokat. —0— ak egy pillanatra kukkantunk be gz expedícióba, hogy lássuk a aár kész árukat. A vezető itt Lengyel Józsefné. Szemügyre vesz- szük az elkészült ingecskéket, nyári ruhácskákat, nadrágokat, dunyhahuzatokat. Most éppen a legkisebbek közép- korosztályára, az egyévesekre nem lehet inget kapni az üzletekben. Itt van, vásárolni is lehet. —0— A szabőnők kivételek a szövetkezetben, mert a többiek csak betanultak a szakmába, ők kitanulták és igazi szakmabeliek. Többnyire az Avanának dolgoztak. — Jobb itt? — Hát hogynel Itt állva, járkálva dolgozhatunk, és szemét sem marad a lakás ban •— mondja a mosolygós, tréfálkozó kedvű Nagy Jenőné. — Nyaralni a szomszéd községben fogunk, Ojfalun, a szüléinknél... A többiek — Csenkei Ferencné. Bognár Ferencné és Rajna Anna nevetnek. Amikor később véletlen ismét az ő szobájukba nyitunk be, gyorsan kijavítja ma gát, hogy Bulgáriába is készülnek, csak ezt elfelejtette megmondani. —0— ■ állomás van még hátra. A cér- S^ázó, ahol a vadonatúj gépek kö K^ül fiatal lányok szorgoskodnak " ^s a varroda. Horváth Angéláról már hallót tunk. Az elnök, Posztó István beszélt róla. ügyességet dicsérte. Amikor az új részle get indították, a lányok méltánytalannak tartatták, hogy őket helyezték át az új részlegbe. Az elnök s a szövetkezet érvei a következők voltak: „Üj részleget indítottunk, öi munkalehetőséget teremtettünk a helybeli lányoknak, asszonyoknak, s olyan munkaerőkre volt szükségünk, akik két műszakra is járhatnak, és akikben megbízhatunk. A szövetkezetnek egyébként is univerzális emberekre van szüksége, mert közvetlen a piacra dolgozik, s az bizony szeszélyes.“ Horváth Angéla pedig annyit mond az akkori dolgokról: — Nem akartunk átjönni, méltánytalannak találtuk, mert mi voltunk itt az első munkások, s amikor már megszoktuk, a kényelmesebb munkából hirtelen a neheA Lesk dobozának fedele zebbe helyeztek, s ráadásul még a fizetésünk is kisebb lett. Először itt akartam hagyni a szövetkezetei... Szóval az éremnek ebben az esetben két oldala volt, s mindkét oldala tartalmazott meggondolandó és figyelembe veendő tényeket. A pénzéről senki sem mond le szívesen! — A Balatonhoz és Mohácsra készülünk a barátnőmmel, Helenbay Máriával. —O— ■viltűnik, hogy a varrodában az e- ^ Ayik mama mögött ott ül a kisfia. Az aprócska Modrovics Vilmos szeptemberben már iskolába megy, ezért adtak túl rajta az ó- vodában. Most augusztnsig itt fog nyaralni, illetve unatkozni. A gépekhez ugyanis nem nyúlhat, az anyagból nem varrhat magának Winnetou-ruhát, marad tehát a sa vanyú unatkozás és a műhely pora. A folyosón egy másik legénykével talál kozunk. 0 fürgébb. Üres orsókat rak toronyba, s azokkal egyensúlyoz. Ugyancsak a folyosón szaladunk össze agy kedves kislánnyal. A neve: Szabados Ivettka. Még óvodás. Ez már tavaly is így volt. Nyolc-tíz gyerek verődik össze naponta a barakkokban, mert a helyi óvoda a szünidő alatt az első hónapban kisebb létszámmal dolgozik, a második hónapban meg teljesen bezár. Ezek a kis nebulók így nyaralnak illetve unatkoznak. — Dj munkalehetőség? — Munka lányoknak, asszonyoknak? — Nem nyaralunk? — Az első tapasztalatok? Vagy talán ezt: Nyaralni, unatkozni? Talán ez az utóbbi fejezi ki a pillanatnyi helyzetet a legpontosabban, de mégis- Rsak az lesz a legnagyobb vétek, ha egyik- másik legényke vagy kislányka átvarrotl tenyérrel, leszabott ujjakkal, csonka kézfejjel fejezné be a vakációt. Ezt a rossz lehetőséget pedig a szövetkezet, illetve az óvoda vezetőinek mindenképpen ki kellene küszöbölniük! NÉMETH fSTVAv A varrodában A szövetkezet gyártmányai Ncmeeká, 1971. július eleje... A mozdony befordul a kanyarba s reflexszerűen tüttyent egyet. Ugyanakkor az épülő iskolán nemcsak a gémnyakú daru. hanem a csupasz felső- testű fiatalok napbarnított karja Is a levegőbe lendül. .Amióta megindult a munka, több mint kétszer hétszáz fiatal cserélődött ki az ifjúsági építkezésen, s nyilván a mozdonyvezetők is önkéntelen belefeledkezéssel figyelték az ú- jabb és újabb brigádosokat, a hirtelen támadt gödröket, a domb oldalában lábukat megvető falakat. Az átadás ideje rohamosan közeledik. 1971. szeptember 4-re át kell adni az iskola nagyobb, tornatermen, gondnoki lakáson kívüli részét. Meglesz, nem lesz? — kérdeznénk. Az ifjúsági szervezet s tagsága elvállalta, meg kell lennie. Any- nyi azonban bizonyos, hogy nem irigyeljük a felelős mérnököket, .szervezőket. Alinak a tizenhárom tantermes iskola falai, megvan a tetőzet, de teendő még akad bőven. Most már két műszakban dolgozik a mintegy háromszáz tagú épitógárda. Többnyire főiskolások — jelenleg a tantermeket vakolják, a padlózat betonozásán szorgoskodnak. Richard Bley és Aujesky mérnökökké] körbejárjuk, -botorkáljuk az egyes részeket, s lélekben elképzeljük, hogyan is fog kinézni ez a rendkívül jól megtervezett iskola. Az Iskolába vezető folyosó s a hozzá tartozó tanácstermek, kabinetek, a nagy Iskolai átrium, valamint maguk a kétoldalt megvUágitott tantermek, a hozzájuk tartozó kis átriumi részek, hátrább négy szaktanterem, laboratóriumok, s egy nagy, minden igényt kielégítő aula — valóban csodálni való pedagógiai lehetőségek lesznek. Kicsit odébb fog állni az impozáns, nemzetközi paramétereket kielégítő tornaterem, amely minden terem-labdajátékra alkalmas lesz, s amelyben háromszáz néző is helyet Coglalhat. Az épületet, illetve épületkomplexumot Lupták és Csellágh mérnökök tervezték, s minden építkezési és pedagógiai szakember, ki látta a terveket, s a leendő iskola makettjét, csak dicsérte. Valóban lehet Is dicsérni. Korszerűsége, célszerűsége, s a környezetbe való beilleszkedése igazán mintapéldája lehetne és bizonyára az is lesz jövendő iskoláinknak. Sót, még sokáig az lesz, hiszen a tervezők, a kivitelezők — az | ifjúsági épitővállalat, az IPOS — figyelembe vették az it- C leni demográfiai mutatókat, pedagógiai prognózisokat, s úgy tervezték meg az iskolát, hogy az még 2000-ben Is Ideié- í' gítse az Igényeket. i Az aulát emlékteremnek Is nevezik, de ez csak egy egészen futó kis felvillanás^ mert az építők szerint nem a múl- L lat, ott lenn a völgyben lejátszódott szörnyű tragédiát kelt ; az iskolának felidéznie, hanem az azóta eltelt 25 évet. Ott ' lenn a múlt, itt pedig a jelen. ’ Erre az iskolára a Szocialista Ifjúsági Szövetség s az állam 30 millió kmxznát szánt, ennek egy részét a fiatalok adják a társadalmi munkával szerzett bevételből. Az egyik a- lapszervezet keritésdrótot hozott, a füleld Kovosmalt n. v. >. fiataljai ifjúsági műszakot szerveztek, s a megkeresett pénzből egy nagy tűzhelyet vásároltak, mert megtudták, hogy ^ arra nemcsak később, hanem már most Is szükség van. ^ Az úttörők, a legkisebbek? Papírt, üveget, hulladékvasal gyűjtenek, az egyik PSZ ezer, a másik 2-3000 koronát utal át az Állami Bankban nyitott 406-3496 sz. számlára. Sok még a teendő, de úgy véljük, ha felépül az iskola, s átadják a nemeckái iskolásoknak és pedagógusoknak, akkor nemcsak a tervezők, vezető mérnökök és felelősök büszke- sége lesz ez a csodaiskola, hanem a mienk is. ‘l NÉMETH ISTVÁN ^
