Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-30 / 48. szám

TÍZ PERC TOStAÖVAL ÉS PERTUMOVAL 6 lij ifjúság---------­A Cruzeiro nevű brazil klub legutóbbi ar­gentínai portyáién hatalmas sikert aratott. A csapat olyan könnyedén lőtte a gólokat, hogy még a szakemberek is csodáról beszéltek- Ügy mozogtak a pályán, mint a balerinák, de ez a mozgás gazdaságos volt. Fantoni, a római Lazio egykori játékosa, a brazilok edzője nem győzte magyarázni, hogy talán a vitág egyik klubcsapatának sincs olyan játékosállománya, mint a Cruzeirónak, hiszen itt játszik Tostao, Piazza, Dircu és Zé Carlos, a brazil válogatott négy erőssége, és itt szerepel a z argentin Perfumo is. Ezt az argentin portyát. használta fel egy francia újságíró ahhoz, hogy a szín­helyre repüljön és interjút készítsen Tostaó- val és Perfumóval. Mi a véleménye Tostaónak a csapatok vé­dekező stílusáról? — A csapatok félnek az esetleges hibáktól és góloktól, ezért védeket'- nek. A futball egyre jobban hasonlít a kosár­labdához; mindenki támad és mindenki véde­kezik. Ml volt a különbség a két szövetségi kapi­tány, Saldanha és Zagallo között? — Saldan- ha több szabadságot engedélyezett, alkothat­tunk, sziporkázhattunk a pályán. Zagallo szi­gorú taktikai utasítások betartását követelte. Felhasználják-e majd a brazilok az NSZK- ban a mexikói tapasztalatokat? — Mexikóban a védelem okozta a legtöbb gondot. Zagallo védekezni kényszerített és csak szórványos ellentámadásokat engedélyezett. Mikor belőt­tük a gólt, teljes erővel kezdtünk rohamozni- Legjobb meccsünket a döntőben játszottuk. A legnehezebbet Anglia ellen. Az ellenfél nem támadott nyakló nélkül, mi pedig szívósan vé­dekeztünk. A taktika nagy küzdelme volt ez. Mexikóban kiegyensúlyozott erővi.szonyok jel­lemzik majd a világbajnokságot. A legjobbak Brazília, Anglia, az NSZK és Olaszország lesz­nek. A mi csapatunkon nem kell sokat változ­tatni, bál ne feledjük, hogy hatvanhatban ép­pen azért vesztettünk, mert öregek voltak a játékosok. Hetvennégyben még jó erőben leszek, a szemem pedig már rendbejött. Mi a különbség az európai és dél-amerikai futball között? — Az európaiak hatalmasat fejlődtek technikában. Viszont különbség van még közöttünk a leleményességben és köny- nyedségben- Mi könnyebben és jobban impro­vizálunk, viszont kevésbé vagyunk kitartóak. Perfumó: A brazilok gyorsabban döntenek a pályán, és egy ritmusosabb játékot kényszerí­tenek az ellenfélre. Valahogy ők játsszák még mindig igazán „játékosan“ a labdarúgást, és bár nem adnak sokan igazat — erővel is kivá­lóan bírják. Azonkívül Brazíliában annyi a jó csatár, mint a világ valamennyi országában összesen. A brazil számára élvezet a játék, szórakozás, jó mulatság. Az európai a gyepen is olyan kimért és rideg, mintha banketten lenne! (klochan) TOV.4BRA TS AZ ÉI A^ON. FBAN? A csehszlovák női kosárlabda-válogatott a legutóbbi brazíliai világbajnokságon ezüstér­met szerzett. Ez a második hely azt jelenti, hogy kosárlabdázónöink még mindig a világ élvonalába tartoznak. Az örömhírt egy kissé szomorkássá tette az a bejelentés, hogy Hlu- chy mérnök, a csehszlovák válogatott edzője visszavonul. Megkértük Vladimír Heger mér­nököt, a Csehszlovák Kosárlabda-szövetség központi edzőjét, kommentálja néhány mon­dattal a bejelentést. — Bennünket is meglepett Hluchy döntése- Meg kell jegyeznem, hogy ez világviszonylat­ban is egyedülálló eset. Csehszlovákiában 1967 óta rendszeresen váltják egymást az edzők. Most csak az a kérdés, miért- Azt hiszem, a választ úgy fogalmazhatnám meg, hogy a világ kosárlabdasportja időközben nagyot fejlődött, és egy élvonalbeli csapat edzését nem lehet „másodállásban“ vállalni. Miért nem harcoljuk ki tehát, hogy a válo­gatott edzője hivatásos, fizetett egyén legyen? — Először is; egész Csehszlovákiában ösz- szesen hat profi edzőt találunk. Ezek közül hárman az első ligás csapatokat edzik. Évek óta szorgalmazzuk, hogy a kosárlabdázónők szövetségi kapitánya semmi mással ne foglal­kozzék, csak a válogatottakkal, de mind ez i- deig nem tudtunk eredményeket elérni. Ah­hoz, hogy a csehszlovák kosárlabdasport to­vább tartsa előkelő helyezéseit a világverse­nyekben, és továbbra is sikeresen szerepeljeji a nagy nemzetközi tornákon, okvetlen meg kell oldani ezt a problémát. EGY ESTE VENCEL SANYIVAL Az év vége a sportban Is a számadások ideje. A csehszlo­vák labdarúgó-válogatott már befejezte idei hivatalos nem­zetközi programját, így semmi akadálya, hogy kissé visszapil­lantsunk erre a szereplésére, különösen a legutóbbi mérkő­zésére. Mi a rövid értékelés­re a válogatott egyik veterán harcosát, Vencel Sanyit kértük meg, mert ki hivatottabb erre, mint egy olyan játékos, aki a találkozókat a pályáról vagy közveHenUl a pálya széléről fi­gyeli, részt vesz az összponto- sitásokon, bepillanthat a ku­lisszák mögé stb. Közvetlenül a romániai ve­reség után beszélgettünk Ven­cel Sanyival, tehát akkor, ami­kor még egész frissen élt em­lékezetében ez az összecsapás és amikor még nem tudtuk, hogy végződik a Románia — Wells-találkozó. Gondolom, a bukaresti mérkőzés alapos megemésztése után is érdekes lesz olvasóinknak a válogatott kapus nyilatkozata, hiszen egy- egy izgalmas labdarúgó-ese­ményt a szurkolók nemcsak he­tek, hanem hónapok, sőt évek méltán Is szívesen felelevení­tenek. —O— — Nem mentségként hozom lel — mondta bevezetőül Sa­nyi —, de ha a válogatottunk idei teljesítményéről kell be­szélnem, mindig azzal a sze­rencsétlen döntéssel (a Puma — Adidas affér) kell kezde­nem, melynek következményeit még most is érezzük. Ha a finnek ellen nem játszott volna akkoriban a harmadik garnitú­ra, most nem lennének gond­jaink. A sors iróniája folytán azonban valószínűleg az az egy gólocska, amit a finnek selej­tező mérkőzéseik során pont nekünk rúgtak, üthet el a to­vábbjutástól. A csoportgyöze lem azonban még így sem lát­szott kizártnak. Egyedül raj­tunk múlott, hogy megtaláljuk- 0' a román erőd kulcsát. Saj­nos nem sikerült. Hogy miért? A vélemények eléggé eltér'ik. Utólag persze könnyű okosnak lenni. En sem akarok a csa­ta utáni hadvezér szerepében tetszeiegni, ennek elie.iére nem hallgatom el a véleményemet. Szerintem már az összeállítás sem volt a legszerencsésebb. A csatársor a CapkoviC — Stra- til — Vesely-trió pl. első íz­ben játszott együtt. Érdekes, hogy mi más válogatottaktól eltérően, csak ritkán szerepel­tetünk elöl összeszokott kettő­söket. Valószínűnek tartom, hogy ha Capknviő mellett klubtársa, jók] játszik, szél­sőnk jobban kamatoztathatta volna gyorsaságát. (Előzőleg viszont, mikor joki játszott. Ka­bát volt a szélső, s köztudott, hogy ő meg Adameccel alkot jó összeköt kettőst.) — Középnályácaink ezúttal nem használták ki a csatárok, főleg Capkovié lefutásait. Bal­szélsőnk 9fl perc alatt csak 3- 4 igazán jó labdát kapott. G- zekből az akciókból születtek gól veszélyes helyzeteink is (Veself és Knna fejese, Pollák lövése). A vereség egy további okát abban látom, hogy a fiúk ért- hetetienül keveset lőttek. Az e- gész mérkőzés alatt egyetlen valamirevaló lövés ment a ka­pura, s ez egy sorsdöntő mér­kőzésen nagyon-nagyon kevés. különösen ha figyelembe vesz- szük a csúszós talajt és a lab­dát, mely a kapusokat alapo­san próbára teszi. Kunát, aki nemegy mérkőzést döntött már el bombagóllal, ezúttal inkább védőfeladatokkal bízták meg, így ő sem veszélyeztette külö­nösebben Raducenut. Tudjuk, hogy Stratil klubjában, Tepli- cén jóformán mindent egyedül csinál, ezért nem csoda, ha itt is hasonló felfogásban játszott, így a kemény hazai védők, a- kik minden egyes játékosunk­ról pontos információkat kap­tak, már csírájában elfojtották próbálkozásait. — Igaz ugyan, Ingy gyakran harcoltunk ki mezöfölénvt, las­sú, körülményes támadás-szö­véseink azonban nem jelentet­tek túl sok veszélyt. A román védelmet csak váratlan, ötle­tes akciókkal lehetett volna megbontani. Sztereotip játék- telfogásnnk már eleve kudarc­ra volt kárhoztatva. A második félidőben keveset voltak térfe­lünkön a románok, de ha átke­rültek, pillanatok alatt gólve­szélyt teremtettek, s ha más­ért nem, de ezért megérdemelt a győzelmük. — Azt sem tudtuk kamatoz­tatni, hogy Fortuna kétszer is kegyeibe vette csapatunkat. El­ső ízben, mikor Viktor kivédte a tizenegyest, másodszor az e- gyenlftő gólnál. A román ka­pus rossz lelkiállapotát jobban ki kellett volna használni. Meggyőződésem, hogy ha az e- gyenlítés után legalább öt-hat percig tartani tudtuk volna az 1:1 eredményt, nem vesztünk, mert az idő nem ellenünk, ha­nem nekünk dolgozott volna. — Szerintem az is kihatott teljesítményünkre, hogy Dobiáá, aki ezúttal igen veszélyes szél­sőt kapott, láthatóan tartott emberétől, nem mert támadni, és hiányoztak a már hagyomá­nyos felfutásai, s ezzel az e- gész csapat ütőképessége csök­kent. A Veseiy-Nehoda-cseréröl e- léggé eltérően nyilatkozott a sajtó. Mi a te véleményed? — Őszintén szólva a Hrdlií- ka — lokl-cserét hasznosabb­nak tartottam volna. Sőt, ab­ban az időben már nem volt vesztenivalónk, mindent egy tétre, a kiegyenlítésre kellett feltenni, ezért két friss csatár bevetése lett volna a legcélsze­rűbb. — Mindent egybevetve sen­kit sem érhet vád, hogy nem küzdött szívből. Az akarat sen­kiből sem hiányzott, sajnos többen formájuk alatt játszot­tak, s ez döntött. A találkö- zóhoz még annyi megjegyzé­sem lenne, hogy az óriási tét eilenére igen sportszerű lég­körben zajlott le. Csak egy pél­da állításom alátámasztására; részünkről az első szabályta­lanságot a 14. percben fújta le a játékvezető. Mit szólsz Raducanu magán- számához? — )ól ismerem a románok kitűnő kapuvédőjét, ezért ez az „alakítása“ nem lepett túlságo­san meg. 0 már többször ka­pott hasonló gólt. Raducanu schowmann, aki ha a csapata vezet, elsősorban a közönség­nek játszik. Pl. a mexikói VB előkészítő mérkőzésén olyano­kat vitt véghez,' amit Grosics vagy Jasin még fénykorában sem engedett voina meg ma­gának. Pl. egy 16-osról kül­dött bombalövést látványosan lábbal stoppolt le. Másfzben egy beívelt labdát jobb kezé­vel a bal kezébe, majd ismét jobb kezébe pöckölt, a fejelni készülő ellenfele elől. Mindez mentalitásából s túlzott önbi­zalmából fakadt. Most nézzük a válogatott ed­digi mérlegét. Ha csak a sta­tisztikát vesszük figyelembe, e- légedettek lehetünk, hiszen a nyolc mérkőzésből (Románia 1:0 és 1:2, Finnország 1:1 és 4:0, Wells 3:1 és 1:0, NDK 1:1, Lengyelország 2:2). mindössze egyet, az utolsót vesztettük el. — Igen — válaszolta Vencel — de ... ez az utolsó volt a leg­fontosabb, így sajnos nem mondhatjuk el, hogy minden jó, ha jó a vége. Noha még az sincs kizárva, hogy a wellsiek kikaparják számunkra a gesz-< tényét. — Ha labdarúgásunkat egé­szében akarjuk értékelni, a klubcsapatok nemzetközi ku­pákban való szereplését sem szabad kihagynunk. Mint isme­retes, ezúttal mindegyik együt­tesünk igen hamar elvérzett. Ez a kudarc a válogatott tel­jesítményére is rányomta a bé­lyegét. Mindezek ellenére a ro­mánok elleni találkozó után L. Novák, a válogatott edzője po­zitívan értékelte az 1971-es esztendőt, mert ahogy mondat­ta, ezt az évet elsősorban pró­baidőnek szánta. —0— Vencel Sanyi válogatott tár­saival együtt a múlt hét vé­gén Prágában az urnák elé já­rult, s egy nappal a választá­sok után november 27-én a re­pülőgépbe szállt, hogy Peru, Bolívia, Costa Rika és Mexikó pályáin öregbítse hazánk lab­darúgásának hírnevét. ORDŰDY VILMLS yJoíÁ^ViLÍy&seí^ -(ichw-z. "lőnu Oí tq cUasőCt I .ViLÁS NVÜGIINÍMÍI MÓDRA“ A mexikói labdarúgó-világbajnokság a sok kellemes élményen kívül gyakori kellemet­lenségekkel is szolgált- Az NSZK közvéle­ménykutató intézetének adatai alapján ki­derült, hogy nagyon sok asszony éppen ak­kor adta be válóperét, mivel a férjek órákig ültek a tévé előtt és nem voltak haüandók feleségük különféle óhajait teljesíteni. 1600 esetből több mint 300 válással végződött. Ez a statisztikai adat kellő fiavelmeztetés a férjeknek a müncheni olimpia és az újabb futball—VB előtt. Az említett esemény egyébként szellemesen „yálás nyugatnémet módra“ került közszájra. —O— Olaszországban létezik az ún. „Fáradtak klubja“, amelynek jelszaya: „Minek szakad­junk meg a munkában ma, amikor azt elha­laszthatjuk holnaputánra?“ A klub létesítői­nek napirendje: 10 óra aiyás, 4 óra étkezés, 8 óra pihenés és keyésbé fárasztó tevékeny­ség. A munkára jutó idő napi 2 óra. A sport­újságírók azonnal megjegyezték: „Ezt a klu­bot bizonyára az olasz labdarúgók részére alapították meg“. —O— Az angol újságírók körében, akik szakér­tői a labdarúgásnak, egyre több nő találha­tó. Néhány évvel ezelőtt az ilyen hír csak mosolyt csalt volna a férfiak arcára, de most feltartóztathatatlanul lepik el az új­ságok hasábjait futballkommentárjaikkal a gyengébb nem képviselői. A nők könnyedén elért sikerei gondolkodóba ejtették a BBC rádióállomás vezérkarának tagjait, s úgy döntöttek, hogy az eddigi csorbát a nők se­gítségével küszöbölik ki; a labdarúgást ezen­túl csupán nők kommentálhatják. Azok részére, akiket meghökkentett a hír, a BBC egyik szakembere a következő ma­gyarázatot nyújtotta; „Miért ne? A nők szakértelme elegendő, nyelvi képességeik­ben pedig ki merne kételkedni?“ KASZA Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents