Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-23 / 47. szám

_____új ifjúság 7

KVÉtA PIAI.OVÁ, a prágai Városi Színház tagja:

A napokban a Tátrában forgat egy tizenhárom részes kalandos tv-sD- roz-itüt Mlkulszkival, a híres lengyel filmszínésszel.

„A mi családunk annyira szereti Prágát, hogy bármikor érák hosszat elkóborolgatunk a városban. Még vakációra sem utazunk sehova, legjobban itthon, Csehszlovákiában szeretünk nyaralni — és mindig újból örülünk annak, hogy éppen itt születtünk és itt élünk. Lehetséges, hogy a hazához való kapcsolat némiképp a megszokás dolga Is, de az én esetemben bizonyára abból a valóságból ered, hogy itt érzem magam boldognak, és azt hiszem, ezen sok múlik. Nem is tudom elképzelni, hogy másutt is élhetnék. Ha valahol külföldön meg is lenne mindenem, ami az embernek — főleg asszonynak — örömet szerez, nagyon hamar jóllaknék vele, és nem maradna bennem más, mint szomorúság és honvágy Mint ahogyan anyánkat sosem tudjuk feledni, éppúgy nem tudunk a szü- lóbazánktói sem elszakadni“.

És mivel most hazánkban a választások elsőrendű fontosságúak és mindenképpen összefüggenek az embernek hazájához való kapcsolatával, megkérdeztük Fialová művésznőt, mi a véleménye a kultúrmunkások képviseletéről a nemzeti bizottságokban.

„Nagyon örülök, és remélem, hogy a nemzeti bizottságok kulturális dol,g.izói pártolni fogják a kultúrát. Mert ez mindig és mindenkor nagyon fontos. Természetesen á kulturális dolgozók is különbözőek — mint minden más — éppen ezért lényeges, hogy ezek az emberek képzett, kiváló emberek legyenek“.

ÉJUBA

KliRMANOVÄ.

érdemes művész:

Valamennyien szeretnénk, hogy jó barátaink akadjanak. Akinek jó barátja van — gazdagabb, szebb az élete. A barát az, akiben megbízunk, akivel megosztjuk örömünket, bánatunkat, segédkezet nyújtunk egymásnak, kölcsönösen megbecsüljük és megértjük egymást, ilyeneknek képzelem el képviselőinket, és az az óhajom, bogy a megválasztott képviselőinkben valóban jó barátokra leljünk, akiknek megmondhatjuk: ez a mi

hazánk, és azt akarjuk, hogy tiszteletben tartsák, becsüljék, hogy rendezett és tiszta legyen; és ezért Veletek együtt — fölösleges frázisok nélkül, de mindig felelősségünk tudatában —akarunk munkálkodni, ahogy a szükség éppen megkívánja.

Meggyőződésem, hogy mint jé barátoknak, akíK kölcsönösen kicserélik taMILKA VASäKTOVÄ,

a Szlovák Nemzeti Színház tagja:

pasztalataikat, meghányják- vetik, mire van szükségük, mit kívánnak — sikerünk lesz. Megvan rá minden előfeltételünk — elsősorban a szeretet erős köteléke, amely valamennyiünket gyönyörű hazánkhoz fűz. jömagam továbbra is az életről, az emberekről, munkájukról, boldogságukról, örömükről és bánatukról, a természetről, a szerelemről, de legelsősorban a barátságról fogok énekelni. Mert az igazi mély barátság — a boldog élet záloga.

Nem tudom, mennyire hatnak majd új képviselőink fővárosunk eseményeire, életére. Lehet, hogy az ő

közreműködésükkel az új színház — amelyről annyit álmodozunk — valósággá válik. Mert most bizony egy színpadon három társulat szorong. A jövő képviselői talán nekünk, nőknek is a segítségünkre lesznek, és megszabadítanak bennünket az apró-cseprő, de mindennapos kínokból, pl. a sorban állástól ezért vagy amazért. Különösen az anyáknak van szükségük erre a segítségre. Abban a kerületben, ahol lakom, éppen ma jártak agitátorok — nálunk is voltak. Feljegyezték a lakosok kéréseit és jogos követeléseit. Én is elmondtam a kívánságaimat, többek között például azt, hogy cseréljék ki a házmesterünket...

r\^A V ^TRÍRlK,

a Szlovák Nemzeti Színház tagja:

Az ember társas lény, emberek veszik körül, közeli Ismerősök — a társadalom, amelyben él, a nemzet. Azt hiszem, hogy már ez maga Is befolyásolja cselekedeteit. Az ember Igyekszik, hogy amit- hátrahagy, elsősorban annak a társadalomnak amelynek saját maga is tagja — hasznára legyen. Ez az élet értelme. Valameny- nyien örökségbe kaptunk valamit apáinktól, ök meg a nagyapáktól, dédapáktól. Az emberiség állandóan előre halad, a jobb felé igyekszik. Éppen ezért fellebbezünk a közösség képviselőihez, akiktől valóban igen sok függ. Ok saját tapasztalataikat akarják tovább adni

JIl#USK©VÁi

az E. F. Burian Színház tagja:

— Mindig és minden körülmény között becsületesnek kell maradnunk és az Igazság oldalára kell állnunk. Ez különösen most, a választások előtti napokra érvényes. Tudni szeretnék, hogy kire szavazok? Természetesen olyan emberre,

, aki — meggyőződésem szerint — helyettem és valamennyiünk helyett — becsületesen fogja végezni feladatát.

Mint színésznő, most még inkább tudatosítom, mennyire fontos munkát végzek a színpadon. A nézőnek olyan érzéssel kell távoznia a nézőtérről, hogy ha nem is túl sokat, de legalább eleget nyújtottunk. Az a hő óhajom, hogy azok, akiket megválasztanak, támoga'i- sák kultúránk fejlődését. jómagam az elsők közé tartozom, akik ebben — nem sajnálva az időt — a segítségükre szeretnék lenni,

és bölcsességüket szeretnék érvényesíteni a társadalom javára. Ez természetesen mindenki számára hálás feladat. Mert nincs nagyobb öröm az életben, mintha az embernek lehetősége és alkalma nyílik tapasztalatait, tudását továbbadni. A városatyáktól — ha így nevezhetjük őket — elvárjuk, hogy nem feledkeznek meg majd a kultúráról sem, és keresztülviszik egy új színház felépítéséi, amelyre már olyan régen várunk és amelyre a bra- ttslavai közönségnek oly nagy szüksége lenne.-V

Jozef Budsky

Thália a választások előtt

„...a szocialista társadalomban vannak dolgok, amelyek a nemzet érdekei fölött állnak — az össznépi érdekek."

Ezt mondja Jozef Budsk;^, nemzeti művész, akit cseh létére skrupulus nélkül nevezhetjük a szocialista szlovák színjátszás nesztorának. Harminchat éve már szinte egybenőtt a szlovák színpaddal. Ogy hiszem, hogy ezt nem vonja kétségbe senki sem. A közelmúltban ünnepelte gyümölcsöző munkában eltöltött életének 60. születésnapját.

A hazai színházlátogató és' moziközönség már régebben a szivébe zárta feledhetetlen alakításaiból. A Színművészeti Főiskolán egész ser fiatal színészt és rendezőt nevelt már a szocialista szfnművészetnek. Negyed évszázad után pedig ismét művészeti vezetője a Szlovák Nemzeti Szfnháznak.

Az iménti mottót Jozef Budsk^ választás előtti fejtegetéséből ragadtam ki, de nem árt, ha teljes egészében helyet adunk találó, tartalmas nyilatkozatának:

„Zdenék Nejedig egyik tanulmánya jut eszembe. 1331-ben Íródott, a Károly Egyetemen adta elő. Benne a nacionalizmns kérdéseit elemzi. Említi, hogy egy bizonyos történelmi korszakban a nacionalizmus progresszív irányzat volt. A fiatal burzsoázia a nemzeti megújhodás korában ezzel manőverezett, és a cseh nemzet történelmében nagy jelentősége volt. A közelmúltban ismét átlapoztam ezt a tanulmányt, mert számos aktuális gondolat van benne a mai társadalmunkra nézve. Következtetéseimet fgy fogalmaznám meg: mig a burzsoázia számára a nemzet a legnagyobb ideál, a szocialista társadalomban vannak dolgok, amelyek a nemzet érdekei fölött állnak — az össznépi érdekek. Nem Jé, ha az egyén vagy egy nemzet csak magára van tekintettel. A sorra kerülő választásokban is o- lyan képviselőkre kéne szavaznunk, akik egy kissé messzebb látnak...“

Ebben benne van Jozef Budsky, az ember és a színész életkrédója, aki a következőképpen vall önmagáról:

„Gyakran megkérdezik: hogyan lehetséges, hogy te, a született prágai, Szlovákiába kerültél? Igen, cseh színházban indultam, egymásután több cseh színtársulat tagja voltam, és lehetséges, hogy Prágában is meg-^ kapaszkodtam volna. De volt itt valami: Szlovákiához és a szlovák néphez való ragaszkodásom, amit még a tanítóim oltottak belém. Mindig valahogy ösztönösen éreztem a szükségét megismerni Szlovákiát. Ahogy pedig egy kicsit megmelegedtem Bratislavában, és hát kaptam is egypár pofont az élettől, nyomban megszerettem ezt a várost, és már talán akkor megfogad- lain, hogy sohasem válók meg tőle. Ma már ezen nem gondolkozom, mert ide tartozom, megszoktam a várost, itt él a családom, megtanultam szlovákul és talán lélekben is szlovák vagyok...

Még valami közrejátszott abban, hogy ittragadtam. Viktor Sulc, a Szlovák Nemzeti Színház akkori művészeti vezetője. Addig mindig azt bittern, hogy a színész küldetése csupán az, hogy játsszon a színpadon. De megismertem Viktort, aki számára a szint pálya nem csupán a játékot jelentette, hanem az önigazolást. Megtanított arra, hogy a színmű végzetnek sokkéi tágabb értelmű küldetése van. mint véltem volna.

1937-ben már viharfelhők tornyosultak hazánk egén. És akkor Sole választása — talán szándékosan — Ca- pek. Fehér kér című drámájára esett, és engem szemelt ki Gálén doktor szerepére. Egv érett ember szerepét kellett játszanom, huszonhat évesen. Sulc bízott bennem, akkoriban úgy jellemzett mint néplázttét, de bármennyire igyekeztem, sehogy sem tudtam megbirkózni Gálén doktor szerenével. Az együttesben volt néhány idősebb, tapasztaltabb színész, akik teiies joggal pályáztak a szerepre. Éjszakákat átvirrasztottunk Viktorral. Egy próba után' betértem vele az egyik Lakatos utcai kocsmába. Alaposan szemUgyre vettem Viktort, ahogy magába roskadva. kimerültén ült szemközt, és rádöbbentem, hogy tnlajdonkénpen ő az igazi Gálén doktor. Aztán megpróbáltam a helyzetébe képzelni magam és másnap szinte sugároztam a próbán. A kollégák szerint. A Fehér kár bemutatása akkoriban kockázatos és bátor kiállás volt.“

[pll

November elsejétől kezdve Angliaoun is Greenwich szerint mérik az időt — jelentették a nyugati hírügynökségek.

Hogyan? Hát eddig nem e szerint mérték?

Hiszen a kisiskolás is tudja, hogy Greenwich London egyik külvárosa és a nemzetközi egyezmény értelmében híres csillagvizsgálója helyét jelölték meg kezdő délkörként. Ettől számítják a megfelelő zőnaidőket.

A földi halandó úgy véli, hogy mi sem természetesebb, mint az, hogy Greenwichben greenwichi idő szerint jár az óra. Márpedig november elsejéig ez nem így volt.

Három éven át egy érával előbbre járt az angolok órája, mint ahogy a greenwichi idő szerint kellett volna. Az angolok kísérletként húzták előbbre órájukat, most azonban kénytelenek voltak engedni az ország északi részében élő lakosság heves tiltakezásának.

— Három órával virradat előtt már a munkahelyünkön kell lennünk — háborogtak az északon élő skótek.

Tiltakozásuk eredményeként most Angliában — akárcsak néhány más nyugati államban — bevezetik a nyári és téli időt. Márciustól október végéig egy órával előbbre húzzák az érát, de a téli időszakban Green- wichben is Greenwich szerint mérik az időt.