Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-11-16 / 46. szám
■■H* • • • neves • a nyomozók mesélik H Mai számunkban ü) bűnügyi riportsorozatot Indítunk, amelyben az ország legjobb nyomozói pályafutásuk legérdekesebb bűnügyi eseteit mondják el. E bátor férfiak helytállása, önfeláldozó szívóssága és leleményessége nem egy veszedelmes bűnözöl Juttatott megérdemelt helyére, a rács mögé. Az első esetet Planky őrnagy, a bratls- lava! bűnügyi rendőrség tisztjéé meséli, aki a Karol Mali ellen elkövetett gyilkos támadás ügyében nyomozott. Karol Malp mindig szívesen segített embertársainak. Autószerelő, és így nemegyszer adódott számára o- lyan alkalom, amikor a megszorult motorosokon segíthetett. Mlndany- nylan Ismerjük azt a gyakori képet, amikor egy-egy motoros tanácstalanul áll az országút szélére állított kocsija mellett, fogalma sincs, hogy ml történt a motorjával. Ilyenkor mindenkinek jólesik a hozzáértő kéz segítsége. A negyvenöt éves autószerelő szívesen segített. -Sohasem várt köszönetét, míg aztán egyszer, azon a sorsdöntő hajnalon, a Bratlslavát Nitrával összekötő országúton... Gyönyörű júniusi hajnal volt, a nap sugarat már ott ragyogtak az országút betonlapián és a környező földek buja növényzetének harmatcsöppjein. Malp karórája öt órát mutatott. 7,öld Renaultlával kora reggel indult Saláról, hogy időben Bratislavába érhessen. Hetvenessel hajtott, amikor észrevette, hogy az országút bal oldalán egy piros embécska áll, s mellette egy 79 éves fiatalember, kétségbeesetten integet. Malp megái] és megkérdi, hogy mi a baj. — Nem tudom — mondja a fiatalember. — Nem akar beindulni... Ha egy kicsit ért hozzá, legyen szíves, nézze meg... Az autószerelő kiszállt a Renault- jából és odaballagott az embécská- hoz. A fiatalembert a volán mögé ültette és próbálta megtolni a kocsit Hiába! A motor nem gyulladt be. Ogy döntött, hogy közelebbről is megnézi a motort, mert bizonyára az elektromos hálózatában lehet a hiba. Ahogy a volán fölé hajolt, meglepődött, hogy a starterbe vezető kábeleket kitépték és közvetlenül kötötték össze. Atvillant az agyán, hogy az egész úgy néz ki, mintha a kocsi lopott kocsi lenne. Ebben a pillanatban a tarkóján éles fájdalmat érzett és lövés csattant. Vér folyt az arcára és a több szemébe, de nem adta meg magát. Elszánt birkózás kezdődött, amelynek során Malúnak sikerült kiütnie támadója kezéből a fegyvert. Ereje azonban fogyni kezdeti, ezért futásnak eredt. Azt hitte, hogy a támadója lövöldözni fog utána, de a legszorultabb pillanatban egy teherautó tűnt fel az országúton. Megállt, és Malp gyorsan elmondta, hogy mi történt. A teherautós férfi egy pillanatig mérlegelte, hogy mit tegyen előbb. Nyújtson elsősegélyt a sebesültnek, avagy, vegye üldözőbe a menekülő támadót. Az első mellett döntött. Ma- Ipt a legközelebbi faluba szállította, telefonált a mentőknek és a rendőrségnek. — így az esetről gyorsan tudomást szereztünk — meséli Michal Planky nyomozótiszt. — Egyik emberünk nyomban felkereste Malpt a kórházban, de az elmondottakon kívül semmi újat sem túdott meg tőle. Kihajtottunk hát az eset színhelyére. Mind a két kocsi ott állott az út szélén. A piros embécska közelében megtaláltuk a kilőtt töltény hüvelyét: Hat-harmlncötös pisztolyból származott. A deformálódott golyót is megtalálták a kocsi ajtajába fúródva. Az autó hátsó ülésén barna aktatáska feküdt, benne csavarhúzó, néhány szerszám és egy üveg kiömlött sósav. Iratok, igazolványok sehol. Fél kilométerrel arrébb a földeken asszonyok dolgoztak. Azt állították, hogy öt óra után egy fiatalember rohant hozzájuk, azt mondta, hogy karambolozott és biciklit kért. Nem adtak neki, mert nem volt valami bizalomgerjesztő a külseje. Olyan 19-19 é^ vés lehetett, sötét öltönyt és fehér inget viselt. Karcsú volt, és kb. ISO cm magas. Ha ismét látnák, nyomban felismernék. Srégen a ívasúti állomás irányába távozott. Nyomozókutuát hoztunk a helyszínre. Segítségével egy véres, zöld pulóvert találtunk a vasúti töltés oldalára dobva. Minden jel arra mutatott, hogy a menekülő fiatalember dobta el. Semmi több említésre méltó nyom. A kocsit Bratislavában lopták, s a rajta talált ujjlenyomatok nem szerepeltek a rendőrségi nyilvántartásban. A kocsi tulajdonosa kijelentette, hogy az aktatáska és benne a szerszámok nem képezik az ő tulajdonát. Tehát a támadó hagyta a kocsiban. E szerszámok szerint az illető valamilyen bádogos vagy szerelő lehetett. Ezek a szerszámok és a támadó személyleírása jelentették a nyomozás kiindulópontját. Igyekeztünk megállapítani, hogy a szerszámok kinek a tulajdonát képezték. Embereink végigjárták Bratislava és a környék minden műhelyét. Istentelen munkai Két hónapig tartott és semmi eredménye. Ha valahol autótolvajt füleltek le, rögtön ott termettünk, hogy nem a mi emberünk került-e horogra. Tapasztalataink ugyanis arra intettek, hogy az Illető folytatni fogja az autólopásokat. Es valóban! Két hónappal később ránk mosolygott a szerencse. Bfec- lavból hívtak a kollégáim, hogy egy bratlslavai rendszámú kocsi karambolozott a körzetükben, és a sofőr könnyű sérüléseket szenvedett. Minden jel arra vallott, hogy a kocsit lopta. Bednár József, a sérült kocsi- vezető, 19 éves, és amikor megmotozták, néhány 6,35-ös pisztolytöltényt találtak nála. Ez a hír felvillanyozott. A köny- nyen sérült Bodnárt Bratislavába szállítottuk. A keresett támadó személyleírása teljesen ráillett. Az ujjlenyomatok is megegyeztek. A ruhán talált vérnyomok és az autószerelő vére azonos vércsoporthoz tartoztak. Bednár azonban tagadott. Csak akkor vallotta be tettét, amikor szembesítettük Malpval és azzal a két asszonyai, akiktől kerékpárt akart kölcsönözni. Ekkor aztán elmondott mindent. Megtudtuk azt is, hogy a fegyvert egy Zúzlak nevű barátjának adta, aki mindent tud az esetről. Végre tehát megleltük a pisztolyt is. De miért akarta megölni Malpt? A dolog így történt: A piros embécs- kát Bratislavában lopta, hogy udvarolni mehessen az egyik faluba. Reggel azonban hazafelé menet félni kezdett, hogy hátha este óta már nyomoznak az ellopott kocsi után. Félt, hogy lefülelik, ezért úgy döntött, hogy másik kocsit szerez. De hogyan? Egyszerűen. Megállítja valamelyik kocsit, agyonlövi a vezetőjét és a kocsijával nyugodtan behajt Bratislavába. A gyilkos szándéka kis híján sikerült. Orvosi szakvélemény szerint Malpnak óriási szerencséje volt. Jobb szeme világát azonban így is elvesztette. Segíteni akart és ráfizetett. Bednár — ez a tisztességes családból származó fiatalember, akt már azelőtt is sok gondot okozott a szüleinek — tizennégy és fél évet kapott. Zuziak a fegyverreftegetésért és bűnpártolásért másfél évet. Malp megrokkant. Így jár az ember, ha az ördögön akar segíteni. — Hová mész? Nem tudod, hogy előbb engedélyt kell kérned, „kime- hetek?" Erre azt feleltem „kimehetsz“. De így — így nem megy. — Kimehetek? — Nem, most már nem mehetsz ki. Mindjárt azzal kellett volna kezdened és nem csak úgy menni. — En... kérem... nekem kell... — Semmit se kell. Olyan gyakran nem járunk. Ülj lel — Es mikor lesz szabad? — Ml mikor lesz szabad? — Nos... mikor nem tartja majd túl gyakorinak. — Mások még nem voltak. Te meg? Mi vagy te, kivétel? Ml van a kezedben? — Könyv... én ugyanis akarom... j — Te csak ne akarj semmit. Téged még az úgyse érdekel. Tedd vissza a helyére. — Es akkor mit vihetek magammal? — Minek vinnél valamit is? ülj rendesen, mint a többi gyerek. Arra nincs eszed, ml? — De van. Kimehetek? — Ülj csak szépen. Es most mondd meg nekem, mit ábrázol a kép, 291- es oldal. — Házat. — Helyes. Es mit még? NYIKOLAJ: BULGAKOV: Kimehetek? — Füstöl. Kimehetek? — Már kérdezted. Mit mondtam neked?... Mit látsz még a képen? Beszélj már! — Házat és a házból ömlik a füst... Látom az eget! — Kevés. Es még mit látsz? Figyelmesebben nézd meg! Honnan füstölög? — A házból. Kimehetek? — Bs mit mondtam én neked? — ... hogy nem mehetek. — A füstről beszélj. Honnan száll a füst? — A házból. — Te nehézfejűi Mi az, nem tudod körülírni? Nem érted, miért nem írod körül, mi? A képet nézzed! Honnan száll a füst? — A kályhából. — Hol látsz te itt kályhát? Hol? Talán neked másfajta könyved van? Mutasd, hol a kályha! — A kályha bent van. — Es én mtt kérdeztem tőled? — Hogy honnan száll a füst? — Nem azt kérdeztem, hogy honnan száll a füst, hanem azt, hogy mi van a képen. Nem lesz belőled semmit Mi szeretnél tulajdonképpen lenni? — Nem tudom. — Hogyhogy nem tudod? Neked nincs semmilyen célod? Hogy viselkedsz te az Iskolában? Hogyhogy nem tudod, ml szeretnél lenni? — Költő szeretnék... — Hát erre meg ki tanított? űrhajós, űrhajós, űrhajós, űrhajósul Érted? No, mondd, mi szeretnél lenni? Ml akar minden gyerek a te korodban lenni? Orha... no? — fin költő leszek... már írogatok is verseket... — Alt írogathatsz otthon a mama mellett. De ha egyszer már eljöttél az iskolába, akkor annak kell lent ned, amit én mondok. Nézd meg a barátaidat. Ivanov, mi akarsz te len- ni? — En?... űrhajós. — fis te, Petrov? Ml szeretnél lenni kicsi korodtól? ~ űrhajós. — fis te, Fedorov? — űrhajós. — És most ismételd el te is — ml szeretnél lenni? — Kimehetek? — Mi szeretnél lenni? — Költő. — Mi van teveled? Mi ez?l Te talán más vagy, mint a többiek?! — Igen. — Mtcsodaaa? Hogy beszélsz miiem? — Nekem a vezetéknevem is o- lyan... — A vezetékneved? Hányadik vagy a névsorban? — A tizenötödik. — Oügy... tizenötödik. Puskin Szása? No és aztán? — Semmi... — Jól van, ktmehetsz. De a folyosón nehogy nyargalj nekemtil —tó— fordítása • „GONDOLAT“: Látásmódja színesedett, mélyült. Nyelvileg Is erőteljesebbé tisztult. Dolgozzon tovább szorgalmasan. Tanuljon, művelje magát. Biztatásként olvassa el Míg voltál című versét: /' Annyit adtál, / hogy azóta is / csak abból tudok adni. / / Míg magam — téged osztogatlak, s míg az életemet elárasztó fájdalom / belefér egyetlen pillanatba, / úgy hiszem —/ / már örökre csak téged foglak hinni. / — Kérjük, küldjön magáról egy fényképet és rövid életrajzot, hogy alkalomadtán a fiatalok oldalán bemutathassuk. % „TV“: Verselt elolvasva ógy véljük több örömben lesz része ha megmarad a vers szeretető mellett. O „komarom“: Versei e gyelőre nehézkesek, naivak. Kevés bennük a költőt erő. Tanuljon, művelje magát. Olvasson verseket! 0 „P. M. Zoboralja“; Verseiből hiányzik a „világ újra- álmodása“. Csak leír, de nem teremt. No feledje, hogy a köl- j tészot „képes beszéd“! Tanuljon, művelje magát! Olvasson verseket! 0 „Bim-bam“: Karácsony el- mű verse a legsikerültebb, de I gyermeklapba való. Küldje el talán a Tábortűz, vagy a Kis Építő szerkesztőségének. A több! versében mi nem látunk fejlődést. Naiv, verssé tördelt próza csupán. 0 „Cinikus Pityusz“: Versei egyelőre nem haladják meg a leírások színvonalát — hiányzik belőlük a költészet izzása Tanulnia kell, ha tovább akar lépni. „Pillantás a hídról“: Mindenkivel igyekszünk érdemben foglalkozni. Sajnos (vagy szerencsére), ml sem vagyunk csalhatatlanok, s meglehet, hogy a mosdóvizzel kiöntjük ,a gyereket Is. Azért van a többi lapunk, hogy a kezdő emberek ellenőrizhessék a mi véleményünket. Ami a verseit illeti nehézkesek, hiányzik belőlük a költészet. Egy példa talán: / Elloptam belőled egy szikrányi / életet / hogy na jöjjön / feledés / a közös ' pUIanstokra /. — Ez a vers még prózának Is próza. Egyelőre nem beszéljük lel lATAlHNEK-BIZAm BEVEZETŐ HELYETT Napjainkban a nők többsége alkalmazásban van, amellett gyerekeket nevelnek, a háztartásról gondoskodnak — egyszóval a feleség a fér) számára nélkülözhetetlen. A nők, mondhatnánk házastársi kötelességből, őrködnek fárjtik egészsége felett, sajno« fordítva — ki tudja, miért — ez kevésbé tapasztalható. Igaz, azt a férfiak Is elismerik, hegy eltartani a családot — így az asszonyt is —. kötelességük, arról azonban megfeledkeznek, hogy vigyázzanak élettársok egészségére. Pedig ki vigyázzon, ha nem éppen Ők7 A feleség, amikor arról szónokol férjének, milyen fontos a pihenés, ő maga sUrng-forog a házban, rohan bevásárolni, mos, főz, takarít, ralg késő este össze nem rogyik a fáradtságtól. Az az anya, aki ügyel arra, hogy gyermekei hűvös napokon melegen öltözve menjenek az Iskolába, egész nap lengén öltözve Jár, mert hát ..nekem nem szAmlt" — bizonygatja. Épp a térjek kötelessége, hogy meggyőzzék társukat: igen is számit. S ha a feleség megbetegszik, a férjnek éppolyan kötelességa gondoskodni a betegről, mint fordítva. Sajnos, sok asszony nem engedi, hogy „szegény férje” ájHi'lja őt, azt tartván, ez nem férfiaknak való munka. S amint a teremtés koronája klhözza lábát otthonról, a nyavalya ellenére Is felkel az ágyból s végezné megszokott teendőt, ha bírná. A testi egészség mellett no feledkezzünk meg a lelki egyensúlyról sem. Bár a nők erősek, önállóak — ez azonban csak látszat! —. szilárd lelki támaszra van szükségük. Könnyen felbomi a lelki egyensúlyok. Leggyakrabban mégis a félelem váltja ki náluk a neurózist: ,,Hátha a férjem már nem szeret?" Hogy ez a kétely mennyire megalapozott, nem lényeges Az ok onnan ered, hogy a nő állandóan igényli a szercletet, a gyengéd szavakat. S ha ezek elmaradnak, adva van az ok a gyanúra. Néha pusztán az az érzés, hogy a férj elhanyagolja társát, ele- gendő a lelki megbetegedéshez, amely szervi rendellenességben tükröződik, pl. gyomoridegességben, rosszullétben, gyöngeségben. tejtájásban. Tehát a lelki csalódás, gyötrődés testi vetülete különféle lehet. Nem könnyű kinyomozni az eredendő okot, s anélkül pedig eredménytelen a gyógyítás. A férj legalább részben hozzájárulhat az állapot javításához, ha több figyelmet szentel feleségének, érdeklődik munkája iránt, osztozik gondjában-bnjában, sétálni, társaságba hívja őt — s közelebb férkőzik lelki világához. A tökéletes egészség fő feltétele a boldogságérzet, bár a bol dogságot nem azonosíthatjuk az elégedettséggel. Valódi elégedettség a nőknél talán nem is létezik, mert bárhogy alakuljon is a sorsok, ez soha nem az, amit ők megálmodtak. A nyugalom helyett szivükben örök vágyálom él. Gs ezen senki sem változtathat. Egy valamivel mégis megajándékozhatja minden térj a feleségét: családi nyugalommal. Nem szabad ezen csupán a jó anyagi körülményekre gondolni, hanem el keli oszlatni a feleség kételyeit. Sok férfi azt hiszi, hogy ha érdekiődik felosége problémái iránt, meghallgatja panaszait, ez elég bizonyítéka szerelmének. Csakhogy a nők nemigen tudatosítják az érzelmek szemmeliátható bizonyítékát, s többre értékelik az olyan férfiakat, akik lángoló szerelmükről szajkóznak feleségüknek — emellett lépten-nyomon megcsalják őket. Ez sajnos a nők gyönge oldala, hogy Inkább hisznek a nagy, de üres szavaknak, s többre értékelik a képmutatókat, mint a nagy szavakban talán fukar, de hű férjüket. Furcsa ez azért Is, mert a nőket a természet csodálatra méltó intufeiós képességgel áldotta meg, mégis szívesebben fogadják a csalóka káprázatot, mint a bebizonyított valóságot. Az mlndetresetre elvitathatatlan tény, hogy a nő testi és lelki egészségét lényegesen meghatározza a tartós boldogság érzete. A legolcsóbb és legbeváltabb recept ennek az érzésnek a megtartására ez a szó: szeretlek. Na vonakodjunk ezt a szét időnként kimondani, bármennyire nehezére esik is a legtöbb férjnek! Másik mód: az ajándék, egy-egy szál virág, ogy doboz bonban, 1 nagyobb ünnepekkor a praktikus ajándék, amelyhez egy kis cédulán csatolni lehat az elyannyira óhajtott varázsigét, a szeretlek-et. S végezetül a legegyszerűbb, lagörömteljasebb mód: valéhan szeressük a feleségUnketl VASEefiSZSSGESEK A NOK? Igaz ugyan, hogy sok tekintetben a nők erősebbek mint a lér- fiak, de messziről sem annyira törhetetlenek, mint ahogy mulatják. Hősködo kijelentésük, bogy „én soha sem vagyok bateg”, inkább jámbor óhaj, mintsem valóság. Bár a természet némely betegségtől védi a nőket, annál Inkább gyötri őket más kór. Statisztikai adatokkal érvelhetnénk, de helyette szögezzünk le agy nagyon fontos tényt: bármennyire ..erősek” is a nők, ez még nem ok arra, hogy elhanyagolják egészségüket, mint ahogy ezt a legtöbbjük teszi. Nem állítjuk, hogy az egészségtelen életmód mögött szándékos cselekedet rejlik, inkább hanyagság, könnyelműség. Egyszerűen képtelenek folfugnl az esetleges következményeket. Annál nehezebb őket meggyőzni, mert biológiai „kényszerük” — gondoakodnl a gyarekekről, kőrülrajon- gani a férjet — erősebb, mint bármilyen igyekezet vagy a józan észre való hivatkozás. Egyik fülükön be, a másikon ki. Saját értékmércéjük van, s ezért a férjnek, mert ugye ő csak férfi, nehéz klmkkoinia bármilyen nyomós érvvel. Sokszor a betegség oka, hogy a modern nő nem ismer határt. Igaz, olyan káros szenvedélynek, mint a dohányzás, alkoholfogyasztás, szerencsére nem minden nő vált rabjává. Egy valamiben azonban a modern nő túlfeszíti magát — ez pedig a munka. Asz- szonyaink a huszadik század második telében többet iótnak-futnak. mint bármikor azelőtt. Hiába a háztartási gépek. Mert hát minek elvinni a fehérneműt a mosodába, ha van otthon mosógép? Arról persze megfeledkeznek, a munka legnehezebbje Így is rájuk vár — a vasalás. S folytatni lehetne a példák garmadával. Egy valami azonban tény ás való: az asszony sohasem fogy ki a munkából. {Folytatjuk) 1 Az ördögnek szánt jócselekedet
