Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-11-16 / 46. szám
új ifjúság 9 KENDI LÁSZLÓ: ,1950'ben születtem, epy kis bőd* ’rogküzi faluban, Radon. Eddigi életemet talán fgy lehetne röviden összefoglalni: ÖToda-aiapisko- la-középiskola. Áz Irodalmat mindig szerettem. amióta a betUk titkát ismerem. Célom felnőni ahhoz a kis csoporthoz, amely előbbre viszi a szlovákiai magyar irodalmat.** Vers az életről Csalfa ai tiet mint a lányok szoma mire arcunkra mosoly tolulna szem-rácsaink mögül kihall a nap és a pámsainkban iégg* dorm adnék percek Nyári emlék ajjalm között elfolyt a nyár mint gyermBkkaTD<n tengelyén az Idő ajkamra dermedt csákód lambját vesztett emlék * BALÖDI VIOLA: „1953. március Zl-én születtem Vydranyn (Hodos). Kedvenc időtöltésem az olvasás, nagyon szeretem a verseket.” tegnapok behorpadtak kezedben napjaim acáltlsztaségal sáros betűk között helyet keresek nnúltamnak öles léptekkel harcolok mert a drátkerftés mellett elcsorogtak mosolyod foszlányai magany blbof palástomra ült a zajtalan magány a tegnapok véres rongyaiból varrtam a holnapok tűivel szememben rUg,veznek az emlékek újra kinyílnak tenyeremben a haláJvirágok * GYURCSIS IMRE: „Marcelován (Marcellháza) születtem. A komáméi (Komárom) középiskolában érettségiztem — jelenleg a Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészeti Karán tanulok. Szeretnék já verseket trail" májusi fohász add, hogy vérembe nyűlá ajkad buzgó erejével barázdázzuk termővé fényes testűnket majd folyjunk el cseppenként egymáson aztán egy azöt szeretlek ás megtisztulok KIRÁLY RÓZSA: „1353-ban születtem Bielben (Bély). A Krát. Chlmec-i (Ki- rályhelmec) gimnáziumban érettségiztem. Szeretem a verseket és kedvelem azokat a könyveket, amelyek a mai fia- talek miért-jelre keresik a választ.“ MIKRONOVELLAK AZON AZ UTÓN Igen. Azon az úton mentünk. Fák voltak, hegyek voltak, egek voltak, emberek voltak, pofonok voltak — a mlndenség volt. Emlékszem... Megfogtam a kezed. Lágy és hideg volt. A pofon pedig csípős, csattanós. Mégsem attól égett az arcom... — Azon az úton mentünk. Az éjszaka szerelmet kínált. Talán vigasztalásul... S azon az úton nagyon fájt a fáj. Éreztem, nem tudlak elérni... Igen. Azon az úton megyünk. Fák vannak, hegyek vannak, egek vannak, emberek vannak, pofonok vannak — a mindenség... Igen. Ezen az úiton tanulom meg a fájdalmat s a kiábrándulást. KELL ENNÉL TÖBB? Fél éve, hogy levelezünk. Nem nagy idő. Nekem mégis úgy tűnik, mintha már száz éve ismernénk egymást. Pedig az életben még nem találkoztunk. Nem látott, s nem láttam én sem. Mégis úgy érzeon, nagyon közel állunk egymáshoz. Az első levelemben fényképet küldtem magamról, Illedelmesen bemutatkoztam és megígértem, hogy alkalomadtán feleségül veszem. Nagy örömet szerezhetett neki a fényképem, mert válaszában tudatta, ha csak egy liléd lesz rá, megpróbálja összetépni. Hát nem isteni nó? ígéretre ígérettel válaszol. A második levelében pedig már tudatta, hogy a fényképem összetépte és a szemétkosárba dobta. Micsoda felelötlenségl Szerencse, hogy a főnök nem vette észre. Vagy talán mégis észrevette? Nem. Nem lehet igaz. Nagyon vigyáz magára. Falusi kislány. Szereti a tisztaságot, s a száját sem festi. A múltkor már őszintén bevallotta, hogy szeret is — meg nem is. Hát kell ennél több...? BODNÁR GYULA: „Kráf. Chlmecen (Klrályhelmnc) szíiJclftem 1948. má.lus 21-én. Itt érettségiztem, itt voltam fűtő- házi mnnkás, majd kereskedelmi dolgozű. Jelenleg a nitrai Peda- gágiai Fakultás magyar-angol szakos hallgatója vagyok.” A játékról az ezerkettedik éjszakán eldobáltad játékaidat észrevétlenül éj ült a homlokodra vigasz; gyertyát éget kát kezed a tény lelett Tizenhat néma hang Két zor fehér trés márványplkkelyekből néma hangsor mosolyod mügött Légy egy percig modell Mona Mária magamba testiek Nyárnak Két sor fehér Írás tizenhat néma hang: szeretlek szeretlek Mona Mária plroz fedelű kis könyved most becsukom TÓTH ERZSEBET Hamoliakován (Gátőr) születtem. Samorinban érettségiztem, majd Bratlslavába kerültem, a Ko- monsky Egyetem Természettudományi Karán matemattka-fiiikát hallgatok. Azt hiszom, ez minden, ami szóra érdemes eddigi életemből. További terveim: szeretném elvégezni az egyetemet és szeretnék jöl Irnll A FEKETE FOLTOS MACSKA Egy macska futott át az úton, lekete, apró nyomokat hagyva a hóban. Meghökkeuw nézte a fehér havon elnyújtözó árnyékot. Nem volt babonás, ős a macskái sem mondhatta teljesen feketének, igaz, fekete foltos volt, de ez mégsem az igazi. Nagyon csodálkozott az árnyékán, megcsóválta a tejét, az árnyék mosolyogva blllont jobbra-balra. Felemelte nehéz nta- zótáskáját és eiindnlt Az árnyéka előtte bukdácsolt. Sajnálta a bukdácsolá árnyékot, olyan esetlen volt, és csaknem szfnte- len. Meg kellett álnia, hogy kifújja magát. Halványsárgán szériák a tényt az utcai lámpák. HangtalannI hullait a hé. Kinyújtotta a tenyerét és nézte a cikcakkos apró csillagokat, ahogy egymás után váltak semmivé. Lassan ment, volt még elég ideje a vonat indulásáig. Nehéz, iojtogaté csend honolt körülötte, már kiért a falobál. Fázott. A szoba hideg volt, és a takaröja Is locsászott. Magára húzta a jéghideg paplant. Borsödzott a bőre, úgy érezte, mintha egész testét ezüst halpikkalyek borítanák, a gyomrában hatalmas kérdőjel kigyözott. A kérdőjel egyre zsugorodott, és érezte, ahogy kúszik fel a nyelőcsövén, már a fogai között tartotta. — Meg k-ell ennem. Ütemesen rágott — vacogtak a fogai. Már világosodott, félénken szűrődött be a szürke tény az ablakon, ás furcsa alakzatokat rajzolt a kétas fehérségű függönyre. Megnézte az árét. Elégedett melegség áradt szét egész belsejében — még egy érát aludhat. A portás mindig mosolyogva köszöntötte. ű is mosolygott és vlsszabáiintott. Ahogy belépett a műhelybe, tejbe vágta az egyhangú zümmögés. Már elég régen dolgozott itt, de az első reggeli percekben újra és újra elfogta a rettegés, félt odaállni a hatalmas zúgé gép elé. Szédületes gyorsasággal forogtak az orsók. A levegő pillanatok alatt megtelt szürkésfehér porral. Tarkában kellemetlen cslklandozást érzett. Sokat köhögött, míg sikerült sűrű nyelegetássel visszagyömöszölnie a torkán feláramlő levegőt. Zúgtak a gépek, kapkodta az orsókat. — Nem nagyon szakad? — UU, nem. — Ma reggel fene hideg volt. — Ohü. — Majd megfagytam az úton — ordította a szomszédnője, szeretőit volna beszélgetésbe elegyedni vele. 0 itt nem szeretett beszélgetni, nagyon hangosan kellett kiabálni, tűlkiabálni a zUmmögő gépeket. Az anyja mindig kiabált, nem értette, hogy miért — nem Is akarta megérteni. Szötlanul ette a levest, anyja szemben ült vele az asztalnál, arcán érezte a fürkésző tekintetét. — Ma este kint alszol a szobádban. Távolröl, nagyon távoiröl gnraltak felé a szavak. Lassan evett, nem akarta felemelni a tejét, és az anyjára nézni. Eszébe jutott, hogy szereti a bablevest és a túrás palacsintát. Az apja is szerette. Az anyja akkor is azt főzött, de ai apja mégis kiabált, becsapta az ajtót és elment. (Nem is evett.) Az anyja mozdnlatlanul ült ós csak nézett ki az ablakon, ő a lábalnál kuporgott. Kiskutyájuk összegömbölyödve aludt az asztal alatt. Az anyja sokat kiabált, de azért gyakran főzött bablevest és túrós palacsintát. Az érájára nézett. Súrolta egy elröppenő másodperc. Testéhez áttetsző pép ragadt ás kétségbeesetten kapálédzott az idő káséjában, riadtan kapkodva el tekintetét az elfütyülő percekről. Négy őrá. Elnémnltak a gépek. Kínzóvá vált a CSEND. Baktatott az úton, a percekre gondolt, löbálta a táskáját. Zsúfolt volt a villamos. Estére mindig zsúfoltak a villamosok. Egy lábon állt az ajtóban, kapaszkodva az ezüst rúdban. A fekete ordítozd tömeg zötyögött a kivilágftott estében. Nagyot nyelt, úgy érezte, a reggeli kérdőjel Ismét ott tekereg a gyomrában és mászik felfelé. Közeledtek a végállomáshoz. Már éhes is volt. A lépcsőházban főkefén kanyarodtak a kopott lépcsők. Egy — kettő — három —... Számolta a fokokat. Húsz — hnszonegy — A kulcsot sohasem találta, sokáig matatott a sötétben. — Csékolom — megjöttem. — Maga az? A konyhábál papagájrikácsolás repült felé. Csak most vette észre, hegy az öregasszonynak van papagája. A szobában sötét volt. Felkapcsolta a villanyt. Erőszakos sárga sugarak szóródtak szét a hideg szobában. Szintié íuldoklott ebben a hirtelen támadt világosságban. A sugarak átfúrödtak minden egyes sejtjén. — NE. A falon már ott kuporgott torz árnyéka. Megfordnlt. Szeme sarkában kidülledt a fáradtság. Leült és sokáig szétlanul bámulták egymást. — Akkor is hideg volt, amikor először taláUcoztnnk — kezd- te az árnyék. — Nem emlékszem. — Tudom. Együtt orditottunk a hidegtől, és egy fekete foltos macska futott át az úton. — Félek, hogy szélesnek a csontjaim. — Cn is félek. Látta, hogy az árnyék lebajtja a lejét, hirtelen felállt. A bétán érezte nyaldosé tekintetét. — Ebes vagy? — Már régen ettem bablevest és tűrés palacsintát. — Az apád is szerette. Emlékszel az apádra? — Annak az Idegen embernek nyirkos volt a tenyere és mosolygott. — Az anyád... Megijedt, még sohase hallotta . az árnyékot orditaioi. Megmozdult vele a szék. \ faion lapuló árnyéka mintha bólintott volna. Vállára nehezedett a CSEND. Erezte, abogy ropognak a csontjai és lassan, nagyon lassan elkezdett ZSUGORODNI. zsugorodott zsugorodott Ahogy lehonyta a szemét, körbezUmmögték a méhek. Tavasz volt. A kertjükben aprá pillangók ültek az almaién. — Nézd, apu, rapUlő- En repülni akarok. Átrepülni a tengert. — Apui Várj! Én is... Az almafavirág-szlrmok betemették aput — illatos rúzsaszin virágszirmok. Egy idegen ember kezet nyújtott neki. Nyirkos izzadságban forrt össze a tenyerük. Az anyja ott Ült az asztalnál. Az ébresztőörából aprá ciripelő verebek rebbentek szét a szobában. A gyomrában Ismét ott érezte a kérdőjelet, amely lassan mászott tel a tarkán. — MIÉRT? Összeverődtek a fogai. Az ntcán szürkés derengés köszöntötte. Elindult a villamosmegálló felé.
