Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-11-16 / 46. szám
4 U| 62. Kuku£ka Róbert 65. Bukoviö larko 68. Morvay Marika 71. Meres Attila Vizy Sándor, Jakál István és Győri László szövetkezeti elnök 61. Banga Alica 64. Tűry Beáta Mlebbezés a ielküsineretiiez! — Már látszik a ház, a kerítés, ne télj — próbálom magam bátorítani, miközben bizonytalanul nézek az utat szegélyező fák közé. A határi út, amely Nagyék házához vezet, meglehetősen kitaposott. Gizi asszony naponta hebiciklizik a faluba, a gazdaságban dolgozik, és Nagy Is hetenként kétszer-háromszor megjárja lovaival a hat kilométernyi utat. ö a gazdaság fuvarosa. A ház e- lőtt kutya és macska szép elgyetér- tésben egymás mellett. Az udvaron öreg. nagyon öreg néni matat. Csúf a tekintetle. Most már határozottan félek, és ha egy bicikli lenne a kezem ügyében, hát nyomban elkerekeznék. De nincs, s én továbbra is félek. Ogy kell nekem! Miért ütöm az orromat egy o- lyan család életébe, ahol az apa e- gylitt hál nevelt leányával és az gyereket szül neki? Mindez senkinek, a közeli két falu, sőt a közeli két! kisváros egyetlen lakosának sem szúr szemet? Miért éppen nekem, mi közöm ezekhez az emberekhez? Már nincs visszakozz; az udvarra kiszalad a lány, a leányanya, kezében vödör. Meglát. — Eltévedt? Na, most mit mondjak? — Nem. Az iskoláböl jöttem. Szerencsémre a lánynak jól felvágták a nyelvét, ráadásul hiszékeny Is. — Minden évben jön valaki utánam, pedig már tavaly megmondtam, ne jöjjenek, gyereket várok. Odajön a kiskapuhoz, lóbálja a vödröt, és a tekintetéből látom, sikerül a riportom. Megkérdi, milyen iskoláról Is lenne szó. Valóban elhitte, hogy a továbbtanulásnak a gyerekek toborzása a módja. Nem csoda. Később megtudtam, hogy a házban nincs televízió, a rádió rossz, újságokat meg csak címekből sem nagyon ismernek. Pedig ott lent a faluban azt mondták a lányról, hogy az iskola legjobb tanulói közé tartozott... Magától beszél, közben megjegyzi, siet, mert Ö — mármint Nagy — minden pillanatban felébredhet, és akkor asztalon kell lenni az ebédnek. Az anyja Is otthon van, ha akarom, idehlvja őt. Választ sem vár, csak hátrakiált. Giunicslzmás, melegitős asszony jön blő a ház mögül. Negyven éves műit a nyáron. Jóval többnek néz ki... — Ugye a bíróságtól van? — Ä, nem — mondom olyan meggyőzően. amennyire csak tőlem telik. A lány egyszerre csak olyat ugrik, mintha megcsípték volna. Szinte ! repül a ház bejárata felé. í — Már fenn az apja — mondja az i____________________________________________________ asszony. — Meg a gyerek Is ott van a kocsiban... így, kerítés mellett még sohasem készítettem riportot. Talán nem is sikerült volna, ha az asszonyoknak nem hiányzott volna valaki, akinek elpa- naszolbatják sorsukat. —< Jolánkát leányfejjel hoztam a világra, én Is így születtem az a- nyámnak, ésf most Itt van ez a gyerek. Még szerencse, hogy fiú. Tizenhat éve élek Andrással, Jolánkát szinte dédelgette, még az Iskolába is 6 hordta, télen naponta bejárt érte a faluba. Amikor már mlndenld beszélt a viszon3rukról, én Is szóltam neki. Kék-zöldre vert, azt hittem, sosem heverem ki. Olyan volt, mint egy vadállat. Azt ordította, hogy inkább elűz, mlmtBem Jolánról, mármint a lányomról lemondjon. Pedig már őt is nemegyszer megverte. Hát hogyan menjen tanulni egy Ilyen lány? Mindezt már hallottam a „falu szájából“. Jolán tizennyolc éves. Ismeri-e egyáltalán a mai leányélettel járó örömöket, gondokat? Tudatosltja-e helyzetét? Mit rernéW!, mit várt a pillanattól, amikor határozott, hogy egy lépés helyett előre tizet lép hátra? Tudta-e, hogy ezzel elvág minden hozzávezető és tőle induló utat? Az anyja azt mondta, előlször egy pár harisnyáért és szép ruháért tette... — Nemi járuidc ml az égvilágon sehová. Hozzánk sem jön senki, szomszédaink nincsenek, minden úgy van, ahogy azt a ház ura akarja. Ellentmondást nem tűr, sőt még azt sem szereti, ha beszélgetünk. Nem emlékszem, mikor beszéltem ennyit utoljára, mint most magával. Az asszonyt hallgatom, közben a lányra gondolok, Érdekli-e a jövője, a gyereke jövője, vagy csak a jelennek él? Egyáltalán tett-e már valamit stmaa ellen? Vagy élveri „győzelmét“, nem zavarja éz a mártír sors, ahol a mindenek ura csak elfogadja az élet ajándékát, és tehet-e 6 arról, hogy ez az ajándék éppen két asszony? És az d pár verés, ütlegelés? Annyi kell is az asszonynak. Hány családban van éz így! — Már arra is gondoltunk', hogy elmegyünk. — Hová? — Valahová dolgozni. Nyáron nem mehettünk, mert Ferike még pld volt, és most bizony már itt kell áttelelnünk, mert télen András nem nagyon mozdul hazulról, és inkább agyonverne, minthogy elengedne berniünket. Mondom, üljünk le oda a fa tövébe, elfárasztott az út. Bánt, hogy Jo- lánka így itt hagyott, még c^c az orrát SMU dugja ide. '' — Szóval akkor tavasszal ehneh- hek. — Hát, hl tudja. Titokban keQ csinálnunk mindent. És Itt van még az anyja, aki sosem! fogta pártunkat. Ha eí is megyünk, megtalál bennünket... Na és? kérdem csak úgy magamban. Nincs elég ember a világon, nem akad köztük egy sem, aki megvédene két asszonyt egy „szerető apától és férjtől“? De akad. Közvetlen közelükben is nem egy. Még mindig megúszták szóbeli fenyegetéssel: betörőm a fejed, ez Nagy szavajárása. Öeér- ték ezzel, és — nem segítettek. Az igazat megvallva, a két asz- szony nem is kért erre senkit. Hogy miért? Ki tudja. Talán mert állandóan maguk készülnek segíteni sorsukon. — Jolánkát ne várja, az most körülötte forgolódik. A fene egye meg. Miatta ennyit gyalogolok, és ő faképnél hagy. Be keU jutnom abba a házba. — Megnézhetném Ferikét? — Persze — élénkül fel az asz- szony. Majd szólok az anyjának, hogy hozza ki. Betyár egy gyerek... A nyomában vagyok, és nincs bátorsága orrom előtt becsukni az ajtót. De bosszantja a dolog. A konyhában sok kivarrott falvédő, ételszag. A kocsiban ott motyorog a gyerek. Az asztalnál a ház ura ül. e- bédel. Amikor belépek, kezében megáll a kanál, leteszi. Kinézése után I- télve, akár gyárigazgató is lehetne. Negyven év körüli, jól megteimett, széles vállú, sűrű barna bajjal, borot- válatlan arccal. Van benne valami 'érdekes, de az inkább visszataszító, és a tekintetétől félni kell. Hogyan tudott ez az ember két asszony szivébe férkőzni? És ml van az ő szive helyén? — Ablróságtól jötlt, ugye? — Ez volt az egyetlen mondat, amelyet akár köszönésnek Is és búcsúzásnek is vehettem. j ! A gyerek valóban aranyos; így legalább nem kell magam erőltetni az elismerő szavakra, és ez ment meg a választól. Meg* az öregasszony is valamit morog az orra alatt, de látlszat- ra mindhárman büszkék a gyerekre. Kész idill, gondolom magamban. Isten tudja, hogyan is néz az ki, amikor hármasban ülnek egy asztalnál. Egyre inkább érik bennem a következtetés, hogy a két asszony teljes mértékben megbékélt sorsával, nem igyricszik segíteni magán, szenved, és mindezt önkéntesen teszi. Egyetlen szó, célzás sem hangzott el beszélgetésünk alatt, amelyből kléreztem volna, hogy kérik a segítséget. Engem nem is a negyvenéves asszony sorsa érdekelt, hiszen az ő esete — a- míkor a feleség tűri a térj garázdálkodását. sőt még titkolja is — meglehetősen gyakori. De mi lesz a tizennyolc éves leányanyával, Jolánká- val? ZÄCSEK ERZSÉBET 60. Zsuzskovics Tímea 63. Tamás Alenka 66. Kürti Bandika Talán azzal kell kezdenem, hogy a Kontaktus a Csehszlovák Rádió magyar adásának egyik legnépszerűbb műsora. Színes, tartalmas, ügyesen, szellemesen szerkesztett műsor. Alkotóit dicséri az a sok levél, amely oapjában érkezik a rádió címére, sőt már a felsőbb szervektől is dicséretben részesültek. Látszik, hogy akik szerkesztik, szívvel lélekkel csinálják. Hogy hová akarok kilyukadni? A Kontaktus lelkes gárdája, illetve a magyar adás fiataljai egy napon elhatározták, hogy nemcsak az éter hullámain keresztül kapcsolódnak be a társadalmi mozgolódásba, illetve az ifjúsági mozgalomba, hanem kissé kézzelfoghatóbb formában is. Szocialista munkabrigádot alakítottak. Na mármost mit csináljon egy Ahogy az egy ilyen jelentős »■ semény fontosságához illik, megjelent a magyar adás főszerkesz-: tője, az Ifjúsági rovat vezetője, Halgas Karolina, továbbá a rádié fiatal munkatársai. Nagy Árpád, Szabó Tibor, Dnsík Éva, Bodnár Éva, Mezei Kati és a többiek. De elhozták a CSEMADOK KB Szőttes együttesét szólistáival, 6oda Marika énekesnőt, tfontszemű János népi zenekarát. Estére zsúfolásig megtelt a kultúrház. Eljöttek az idősebbek is. Az est ünnepi hangulatát e- melte az is, hogy éppen ekkor tartatták a képviselőjelöltek bemutatását is, és megjelent Varga Gynla, a komárnói járási pártbizottság vezető titkára. Varga Jenő, a Komárnói Jnb alelnöke, Ví- zy Sándor, a SZISZ Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottságának Árpád és Vízy Sándor ilyen brigád azonkívül, hogy i- dőnként gyűléseket, összejöveteleket tart? Pompás ötletük támadt. Elhatározták, hogy védnökséget vállalnak egy rosszul működő ifjúsági szervezet fölött, esetleg megalakítják az ifjúsági szervezetet ott, ahol még nincs. Választásuk a brestoveci (Szi- las] szervezetre esett. Brestovecen Koncz István SZISZ-elnök már működött a SZISZ-szervezet, de -azelőtt inkább csak vegetált. Szóval egy szép napon azzal kopogott be Jakál István, a Csehszlovák Rádió magyar adásának főszerkesztője és Nagy Árpád, a Kontaktus szerkesztője a bresto- veci szövetkezeti elnökhöz, majd utána a bob-elnökhöz, hogy a rádió fiataljai védnökséget vállalnának a helyi SZISZ-szervezet felett. A brestoveciek örömmel fogadták az ajánlatot. Győry László elnök utólag mondta, hogy az első pillanatban a meglepetéstől majd leesett az álla. De mindez még csak előzménye volt annak, ami azután következett. Egy ködös nyirkos október végi napon műszaki kocsi és autóbusz állt meg a takaros brestoveci kultúrház előtt. A rádiós fiatalok jöttek, hogy — mint ahogy az esti műsorban Nagy Árpád mondotta — hivatalosan is megpecsételjék a két ifjúsági szervezet frigyét. titkára és természetesen a képviselőjelöltek. Mielőtt azonban megkezdődött volna a képviselőjelöltek bemutatása, illetve a műsoros est, a rádió fiataljai és képviselői, a helyi fiatalok és a szervek képviselői szűkebb társaságban összeültek, hogy megfogalmazzák a leendő házasság szabályait. Jakál István felvázolta a rádiósok elképzeléseit. Győry László szövetkezeti elnök megköszönte a rádió fiataljainak kezdeményezését, majd a fiatalok élénk vita formájában meghányták-vetették, milyen konkrét akciókkal töltik ki az együttműködést. Koncz István, az ifjúsági szer- | vezet elnöke elmondta például, hogy a hnb nekik ajándékozta az egykori itűzoltószertárt. Csak át kell alakítani, és egész takaros kis kinb válhat belőle. A fiatalok természetesen rendbehozzák, de hozzátette, hogy anyag kell hozzá. A szövetkezeti elnök az egész hallgatóság jelenlétében megígérte, hogy anyagot adnak, nehogy ezen múljék a helyi SZISZ-szervezet munkájának felélénkülése, mert — mint mondotta — végtelenül örül ennek a mozgolódásnak. Vízy Sándor, a SZISZ Nyugatszlovákiai Kerületi Bizottságának titkára megjegyezte, hogy szerinte elsősorban a politikai oktatásban nyújthatnának a rádió fiataljai pótolhatatlan segítséget a helyieknek, tekintettel arra, hogy a rádióban egytől-egyig politikailag fejlett szerkesztők dolgoznak. Szólni kéne még a Szőttes esti fellépéséről, amelyet a rádió a közelmúltban közvetített is hangszalagról, de helyszűke miatt ettől eltekintenék. Elég kárpótlásul szolgált talán nekik az a vihartaps, amely a kultúrházban egy-egy számuk bemutatása után felhangzott. A műsor után hallottam is a távozóktól, hogy nagyszerű ötlet volt ez az együttműködés, csak a folytatása is ilyen legyen. Persze én ezt egy percig sem vonom kétségbe. Mindenesetre a jó szándék megvan, a kezdeményezés is olyan eredeti, a- mire még nem sok példa volt. Követésre méltó! Palágyl Lajos A szerző felvételei
