Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-02 / 44. szám

U| J iLQeStÖK VILLALONGA: Az ün anyja ar­tista volt? CHAPLIN: Igen, és énekesnő Is. Amikor a \'ilágra jöttem, a csa- iádnak három tagja volt: anyánk, akit apánk már eihagyott, továbbá Sidney, az idősebb testvérem, aki- rői az a legenda járta, hogy va­lami lord az apja. én én, a har­madik. Anyám még tizennyolc é- ves sem volt, amikor Sidney meg­született. Gyermekkaromban a helyzetünk még nem volt olyan nehéz. Anyánk az idő tájt har­mincéves lehetett; nagyon szép nó volt, finom bőrű; szép szemekkel I és olyan hosszú, dús hajjal, hogy szinte ráülhetett. Magas fizetést kapott, 25 fontot hetente, és gondtalanul nézhetett a jövőbe. Egy este azonban, amikor még az Aldershotban énekelt, váratlanul elvesztette a hangját. Mivel más képzettsége nem volt, csatlakozott az ipari munkásnök hadához, akik a szörnyű nyomorban puszta lé­tükért harcoltak. Ebben a Viktó­ria kori időben csak végietek ié- teztek. Mérhetetlenül gazdagok és határtalan nyomor. Helyzetünk hir­telen rosszra fordult. Háromszo- I bás lakásunkat először kétszobás- I ra, majd egyszobásra cseréltük I föl a legszegényebb negyedben. I Végül mind a hárman a iambeth­II szegényházba jutottunk. Nem I tudja elképzelni, milyen megráz- I ködtatás volt számunkra. hogy j anyánk, a tegnap még gyönyörű Inő hirtelen öreg asszonnyá válto- Izott. De még akkor sem zuhan- Ittink az Igazi mélységbe. A hafú- I Ságok elválasztottak bennünket a- Inyánktöl. és az elhagyott gyere Ikek szegényházába dugtak. Rövid lidö múlva anyánk a Cane Ni'l-i el­Furcsa takarékosságról kaptunk hirt Nyugat-Nómat- országból: Nem köszönnek többé a duisburgi városi tanács tele­fonközpontosai. Egy tisztviselő ugyanis kiszámította, (okosabb dolga bizonyára nem volti), hogy a napi átlag — 5000 jó napot — négy órát rabol el a munkaidőből. Ha a köszönés elmarad, a vezetőség egy négyórás munkaidőben foglalkoztatott telefonos pénzét takarit- taatja meg. Lám-lóm, a skótok után legspórolósabb nemzetnek tartott németek kiagyalták, hogyan lehet másodpercnyi teljességgel kihasználni a monkaidőtl Az effajta takarékosság kétségtelenül új dolog, bár nekünk, azt hiszem, nem lehet okunk panaszra: ami a köszönés elhagyását illeti, előbbre járunk, mint a né­metek. Kereskedelmi dolgozóink például már jó ideje túltesznek a duisburgi városi tanács telefonközponto sain — minden felsőbb rendelet nélkül! Az üzleteinkbe betérő vásárlókat nem fogadja „jó napot**, sőt még a szokásos „Mit parancsol?** is gyak­ran elmarad. A baj csak az, hogy kereskedelmi dolgozóink ezt nem takarékossági szándékból teszik, hanem hogy több ide­jük legyen egymással csevegni. Persze tisztelet a kivételnek! -se­OLGA Neve és fényképe egyre gyakrabban jelenik meg a szovjet hanglemezboltokban. Olga; — ma már fo­galom a szovjet könnyűzenében. Kisinyevi lány, a teljes neve: Olga Szorokina- Húszesztendös, 1967- ben tűnt fel a moldvai amatőr énekesek versenyén, s 1968-ban a Szovjetunió képviseletében részt vett a Szocsiban megrendezett nemzetközi dalfesztivá­lon, ahol az igen erős nemzetközi mezőnyben, nagy meglepetésre, ugyancsak első díjat nyert. Azóta rendkívül népszerű. Szocsinak köszönheti, hogy legutóbb a Csehszlovák és Berlini Televízió műsorán is szerepelt, és hogy 1971 nyarán lengyel- országi vendégszereplésre indulhatott. Sikerének titka: melodikus, gyors ritmusú, vidám szövegű táncdalokat énekel, melyek többségükben a szerelemről és a fiatalok más köznapi problémáiról szólnak. Olga a moszkvai és leningrádi esztrádszínpadokon lép fel: az év egyik felét itt, a másik felét ott töl­ti. Lemezeit már megkedvelték a határokon túl is, és mint a legújabb hírekből kiderül, a leningrádi Music Hall együttesével a közeljövőben hosszabb nyugat-európai vendégszereplésre indul... I .ife, iíít Sí iSS megyögylntézetben meghalt. A nyo­mor okozta megrázkódtatásokba zavarodott hele. Mindez olyannyi­ra retteneties volt, hogy még ma sem tudom elviselni, ha valaki e- lőttem könnyelműen beszél a pénzről. VILLALONGA: Hogyan ismerke­dett meg Oonával, mostani felesé­gevei? CHAPLIN: Egy reggel telefonált Mina Wallace, egyik barátnőm, a- ki Hollywoodban dolgozott mint impresszárió. Mina azt mondta, hogy az bmdájában ül egyik klien­se, aki egyenesen New Yorkból érkezett, és aki biztosan megfe­lelne a ,,Shadow and Substance" cimű film főszerepére, amelyet ak­kor készültem forgatni. Oona O’Neill volt a neve. Eugene 0‘Ncill- nck, az ismert drámaírónak a leánya. Apja sötét műveire gon­dolva, őt is komor teremtésnek képzeltem el. Mina megítélése sze­rint Oonának jelentéktelenek a színészi tapasztalatai. Megkértem Minát, hogy még aznap este hív­jon meg vacsorára. Amikor meg­érkeztem. egyedül találtam a lányt a szalonban. Elámultam. Előttem ®9y g.yönyörü, ragyogó szépség állt. Valami vadság volt henne. de a szeme mosolygott. Első lá­tásra szerelmes lettlem bele. Elra­gadtatásom megijesztette Minát. Azt mondta, hogy Oona még csak tizenhét éves. Valamennyire lecsil­lapodott a szivem, mivel azt hit­tem. idősebb, és most már félbem, sok bajom lenne vele. De minél jobban megismertem Oonát, annál jobban meghódított egyszerűségé­vel, őszinteségével, nemes leiké­vel. Amikor elhatároztuk, hogy megesküszUnk, Oona tizennyolc é- «a« volt, én pedig ötvenöt. Na­gyon féltem ettől a nagy korkü­lönbségtől, de rájöótem, hogy Oo­na mentes a fiatalság gyöngesS- geitől, hibáitól. Aztán itt volt az ó Ir, O’Neill-i önfejűsége, amelyet az apjától örökölt. Egyszerűen a fejébe vette, hogy a feleségem lesz. Lehet, hogy nem belém lett szerelmes, hanem abba a bohócba, aki mindig meg tudta nevettetni VILLALONGA:: Hogyan reagált a lány édesapja? CHAPLLN; Egyszerűen felfedezte, hogy felelős a lányáért. Azelőu elhanyagolta családapai kötelezett­ségeit. VILLALONGA: Ez volt az ön ne­gyedik házassága? CHAPLIN: Igen. Nos, kérem ve­gyük sorra. Tehát 1917-ben Mild­red Harisst, egy fiatal színésznőt vettem feleségül. Pár hónap múlva elváljunk. Mlldrednek az volt a szokása, hogy minden szavamra igennel válaszolt, de a következő pillanatban épp az ellenkezőjét cselekedte annak, amire kértem. Tönkrementem mellette. Másodíz­ben Lita Greyt vettem nőül. Mi­vei ebből a házasságból két fiam származott, akiket mindketűen na­gyon szeretünk, nem beszélek en­nek a házasságnak a részleteiről, de szomorúan végződött. Akkor jött Paulette Godard. Ez a házas­ság azért ment tönkre, mert ó to­vábbra is színésznő maradt. VILLALONGA: Milyen jövőt szánt számos gyermekének, akik ebből a házasságból származtak? CHAPLIN: Mi többé nem határo­zunk a Jövőjükről. Ml csak egy dolgot tudunk megtenni értük: se­gítünk nekik, ha eltévednek, vagy ha baj éri őket. Minden lányom bolondul a „kubai csoda". Eidel Castro és Che Guevara után, s nehezen értik meg, hogy nekem egyedül kellett harcolnom azért a kényelemért, amelybe ők beleszü­lettek. Az én ..kubai csodám" az lett volna, amiről valamikor ál modtam. hogy anyámat egy napsü­téses kaliforniai luxuskórházban helyezzem el, s ne egy füstös lon­doni elmegyógyintézetben haljon meg. VILLALONGA: Az ön lánya, Jo- sle már huszonhárom éves. Állí­tólag énekesnőnek készül. CH.APUN: Ogy gondolom, igen. Egy szórmegyáros fia a férje, és így természetesen ml is könnyeb­ben elviseljük a zord svájci tele­ket. ö a férjével, akit Sistovaris- nak hívnak, politikai életet él, ami engem elbűvöl. Vicky húszéves. Aűlagos egyetemista, de nagyon tehetséges balett-táncosnő. eLhet, hogy egy napon nagy színésznő válik belőle. Ki tudja? Mindene­setre, ez a célja. Pillanatnyilag ó a házunk „szenvedélye". Kis kom­munista. Azt szeretné, ha kis házban élnénk, és ne lennének háztartási alkslmazi|taink. Annie tizenkét éves, még nincs saját e- gyénlsége, de lassan kialakul. E- gyetlen Chaplin-csemete sem válik szemtelenné tizenkét éves kora e- lőtt. Christopher a család atlétá­ja. Amikor betöltötte tizenketdedik életévét, beismerte nagy komo­lyan: „Apu. nekem tetszenek So­phia Loren nagy mellei". Remé­lem, Christopher ugyanezt fogja mondani Sophiának húszéves korá­ban is. '(Befejezése következik) m Lűdmjla Csurszína A Magyar Televízió a napokban mutatja be a Vjacseszlav Siskov regénye nyomán készült Zord folyó című szovjet sorozatot. A minden tekintetben kiváló film Anfiszájában egy ro­konszenves, megnyerő és ritka színészi tehet­séggel megáldott színésznőt ismerhetünk meg, noha Ludmila Csurszina, a filmbeli Anfisza már eddig sem volt ismeretlen a hazai mozinézö számára- A Csehszlovák Televízió már koráb­ban bemutatta az említett sorozatot. Régebbi filmjei közül pedig csak futtában említünk néhányat; Doni történetek (Darja), Virinyeja (Virinyeja), Zsuravuska (Mária) és Lubov Jarovája. Rövidesen mi is láthatjuk is­mét a szovjet—NDK-koprodukcióban készült nagyszerű Goya-film Pepo Tudó szerepében. A szovjet filmművészek közül határozottan a legtöbbet foglalkoztatott színésznő. Legújab­ban színpadon már nem is játszik, annyira le­kötik a filmszerepek. Jóllehet, annak idején prózai színésznőnek készült a Scsepkinov Szí­niiskolában. Bár időközben a filmművészeti fő­iskolára is felvették, mégis a színiiskolát vá­lasztotta. De ne vágjunk a dolgok elébe, mert Ludmila eredetileg még prózaibb hivatásra készült. Re­pülőgép-konstruktőr szeretett volna lenni. A középiskolában is inkább a fizika és a többi egzakt tantárgy érdekelte­Közben azonban önszántán kívül készült le­endő hivatására, a színi pályára. Édesapja ka­tonatiszt volt, akit gyakran más és más állo­máshelyre vezényeltek, így Ludmila időről i- dőre újabb és újabb embereket, jellemeket is­merhetett meg. Kritikusai szerint ennek kö­szönhető, hogy a legkülönbözőbb szerepekben is vérbő, valósághű játékot tud nyújtani. Er­ről a legutóbb mi is meggyőződhettünk. A színiiskola elvégzése után eleinte a moszk­vai Vahtangov Színház tagja volt. Időközben megismerkedett azonban Vlagyimir Fetyin filmrendezővel, egybekeltek, és — legalábbis egyelőre — búcsút intett a színpadnak. Azóta a szovjet közönség is csak mozivász­non láthatja. Ahány új film, annyiféle jellem. De Ludmila Csurszina játéka mindig élmény. (ngy)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents