Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-11-02 / 44. szám
8 ' • • f • ^ r 1 if^yse'’ ít iírra tártam, amikor a nagy csata folyt, velük együtt álltam a háborút. Soha nem láttam ehhez hasonlóit Egész éf- szaka kadétiskolás lárörök és bolsevik munkások futkostak a hideg novembert ködben. Alig mehetett egypár lépést az ember a hosszú Nikolo-Jamszka- fa ultcán, fárör állotta el útjait: Stoff Vásl dokumentif (Állít Igazolja magátij Az emberek megmutatták papírjaikat, s a járőr tovább bocsátott mindenkit. Moszkva városában ez éjszaka’ döglödött a Kerenszklj-rezslm. A járőrök már nem mertek bevinni senkit sem. A talaj szélesebben futott ki a lábuk alól — és a külvárost Rogozsszkij-rajon ténylegesen a ml kezünkben volt már ekkor. A nagy számban járkáló munkások kihívóan, szinte provokálóan viselkedtek a fegyveres úri faltyúk járőreivel szemben, mint hogyha ezzel is demonstrálni kívánnák, hogy: „Az utca már a miénk, és ti csak kegyelemből járkálhattok még az éjjel tttl“ A Rogozsszkij Zasztaván még éjjel két óra után is apró csoportokban állottak a Gúzson gyár és a Kurszkij vasúti műhely munkásat. Egy kisebb csoport előtt megállott a járőr. — Oszoljanak, kéreml — mondta félve a járőrparancsnok. A munkások nem mozdultak helyükből, mire az ifjú fehér újra megismételte szavait, de most már félénkebben. A munkások mosolyogva ősz- ’’zenéziek, a járőr pedig határozatlanul továbbállt. A járőr után kullogó parancsnok félve visszanézett, mintha csak attól tartott volna, hogy utánameqy valaki. A Krasznaja-kaszárnya felől vgy gyenge zászlóaljnyi katonaság jött. De ezek már más fajta feg-yveresek voltak, mint a junkerek járőrei. Bátran lépkedtek az út közepén, határozott katonamarsban. A téren és a járdákon álldogáló munkások biztató, meleg tekintettel kísérték a zászlóaljat. Ezek a mieink voltak, a derék 56-os ezred katonái. Most vonultak fei a Kreml elfoglalására. Reggel hat órakor, amikor a Gúzson gyárban váltani kellett volna, csoda történt. Az éjjelesek nem siettek kifelé a nehéz éjjeli Schicht után, hanem a hengerde felé igyekezett a gyár apraja-nagyja. Idejöttek a leggelesek is. Sőt, mintha va iaml láthatatlan erő húzta vol- v.a ide őket, a délutáni műszak munkásai is itt voltak, majdnem teljes számban. Fél hét tájban a hatalmas hengerde zsúfolva volt emberekkel. A csavar- és szegosztály munkásrőt azon olajoson állottak ott tgy csomóban. Kormos ifjúmunkások kapaszkodtak fel a hatalmas hengerekre, s ott vár- tik a történendőket. A gyári bolsevik pártsejt tagjai, Sztyepanov és Tumanov KARIKÁS FRIGYES: MOSZKVAI \NAPOK elvtársakkal az élen rendezkedtek a tömegben, olyan nyíltan, hogy szinte érezni lehetett, hogy itt örökre megszűnt a francia Gúzson kapitalista hatalma, és hogy itt mától fogva a munkásosztály az úr. Sehol egy mérnök, sehol egy technikus. A hengerde ajtajában egynéhány művezető álldogált ijedt ábrázoltai. Szótalan bámultak be a hengerdébe, a sűrű, sok ezer főnyi tömegbe. A művezetők közül csupán az öreg rezsimester, Ravel Jermo- lajevlcs és a telepgépész. Szem jonov mert a hengerdébe lépni, ahol barátságosan lekezeltek a munkásokkal, miközben sokat jelentben tették fel az e- gyébként banális kérdést: — Kak gyela? (Mi újság?! — Nicsevot — hangzott m^'^q jelentőségteljesebben az egyszerű válasz. A vidám beszélgetést az alacsony, kis fekete szakállas Tumanov elvtárs /^los hangja szakította meg. A szónoklat rövid, de hátborzongatóan meggyőző volt. — Elviársakl A fehérek a városban vannak. Tűzzel-vas- sal törnek reánk, hogy visszaverjenek bennünket a cári önkényuralom nehéz rabságába, hogy útját • állják szabadságunknak, hogy apáink évszázados harcát évtizedekre ismét a meghunyászkodás pocsolyájába vessék... ...Elvtársakt A bolsevik párt nevében fegyverbe szólítalak benneteket. Ne legyen a mi pártunkban egy sem, akt nem vörösgárdista most, a mi osztályunk nehéz csatájában! Fel, elvtársak, a harcra, a kenyérért, a békéért és a szabadságérti Percekig tartó „hurrá" kiáltás szakította félbe Tumanov csengő szavait. — Elvtársak, sok beszédre most nincs idő. Emelje fel a kezét az, aki velünk akar jönni. Es vagy négyezer kéz emelkedik a levegőbe, katonásan, egyszerre. Es a komor, fekete munkástömeg sötéten hömpOly- gött az asztraháni vörös kaszárnya felé fegyverért. Immár két napja szakadatlanul folyt a harc a Lefortovó- ban (Moszkva egyik délkeleti külvárosa, ahol sok kaszárnya van) ádáz küzdelemmel az A- lekszejev katonai iskoláért. Itt volt a fehérek egyetlen tüzérségi állása, ahonnan szakadatlanul tüzeltek reánk, a gyárra és a Gúzson gyári kolóniára. Így verte agyon a gránát Szemjonov elviársat, a telepgépészt, amikor a vaksötétségben levő kolóniába világosságot akart ereszteni. Nehéz csata volt ez. A támadást a Napóleon-kapu felőli mezőről kellett indítanunk, teljesen fedetlen helyrtjj.. Vagy hatszor Indultunk már rohamra, minden eredmény nélkül. Halottak és sebesültek sokasága jelezte kemény csatánk útját. A gyár és a kolónia is a harcterünk tövében volt, s így a legnagyobb akadálya a harcnak talán az a rengeteg síró asszony és gyerek volt, akik unos-untalan közöttünk csatangolt. Szégyenünkre legyen mondva, nem tudtunk rendet teremteni sorainkban, s így az áldozatok száma folyton nőtt. Végre, a rogozsszktjl munkás- tanács egyik lelkes, nagyszerű vezetője, a ma már halott Szamojloua elvtársnő jött segítségünkre. Sohasem láttam t- lyen kemény asszonyt életemben. Két-három Dinamó gyári munkással szinte percek alatt tisztította meg a csatateret a síró akadálytól. Es a támadás azonnal megindult. Folyt a harc a Kreml mellett elterülő kínai városnegyedért. Ekkor már általános támadás indult a Kreml birtokbavételé ért. A Kremlben a junkerek tartották magukat keményen. Az 56-osok be voltak zárva az évezredes Kreml falai közé. Sűrű ágyütüz verte a fehérek állását, akik a Metropol szállóba és a városi Dumába fészkelték be magukat, éles gép- jegyvertüzet okádva onnan. Micsoda kitűnő tüzéreink voltak! A Metropollal szemben levő Nagyoperát már ekkor a mieink bírták, és a csodálatos ágyülövedékek, valahonnan messziről, folyton csak a Met- ropolt és a Dumát verték, még véletlenül sem vágott egy sem a szemben levő Nagyoperába. Ezek a lövedékek a mi lövedékeink voltak, amelyeket lelAz orosz hadsereg elfogadta liZ új forradalmi kormány programját, fegyverszünetet és békét követel. A háború s a világtörténelem elérkezett az elhatározással új fejezetéhez, vhol végre mezítelenül jelennek meg a küzdők szándékai nem pedig a szólamok álöltözetében, kifestve s a bölcsesség parókájával fejükön. Az o- rosz forradalom nem jelentette azt a változást, amit a benne bízók, a forradalmak hírvivői és álmodói vártak tőle. A jogtalan nép a forradalom győzelmes pillanatában nem ért bele az országkormányzás felelősségébe, s amit uralkodó nemzedékek évszázadokon keresztül adtak egymásnak örö- ::Ul, az uralkodás parancsoló vózát, hősi méltóságát, nem sajátíthatták el a kitagadottak a fölszabadulás első, lázas mámorában. Kerenszkij forradalma ezért lett folytatása a cári hatalomnak, befelé hajlítha- tatlan despotizmus, vérengzés és elnyomás, be nem váltott í- géretek és lázitó beszédek, kijeié összekovácsolása annak a szövetségnek, melynek meglaMÖRA FERENC: Az orosz tenger zulását a cári hatalom legnagyobb bűnéül rótták föl. A világháború folyt tovább, a fronton nem a cár, de Kerenszkij lelkesített, Lloyd George Kerenszkij dicsőségét zengte, a vér, a reménytelenség s a szenvedések kilátást alanság a tovább élt. Az orosz forradalom bukásában sem volt hűtlen a francia példához, letűnő és felbukkanó osztályok adják át egymásnak a halaimat, s a lelépő hőst várja az orosz Bastille: a Péter-Pál erőd. A színpad változott, a cárt hatalom sárga világítását fölváltotta a forradalom izzó pirosa, regla- más tábornokok helyett nehéz léptű kozákok léptek színre, a fojtott hangú beszélgetést durva káromlások követték, a cár helyett Kerenszkij körül mozgott minden, de a darab, amit játszottak, ugyanaz volt. Ám az első szó, ami tdehal- llk a munkások és katonák for- radalmából,^már új hang, friss reményeket keltő s bátor várakozást ébresztő. Ez a hang már nem tesz különbséget a hadban állók nemzetisége között, csak az ellenség, aki háborúra uszít, akár angol gyáros, akár német junker, s mindenki barát, aki összefog a békéért. Az erfurti kiáltvány óta nem hangzott el ennyi magasztos, ennyi megrendítő erő, mint most abban a kiáltványban, melyben az új forradalom első szervezete szól a népeihez. Álljanak meg a gyárak, hogy ne lehessen téli háború — ez a kívánság többé nem a kiirtandó lázadás uszító harci szava. kés bolsevik tüzérek lőttek ide nagy gonddal, valahonnan a Tagánkáról (Moszkva egyik délkeleti külvárosa). Az Arbát tért kadétiskola és a Kreml volt még a fehérek utolsó erőssége, ezért indult meg a moszkvai harcok hetedik napján az általános támadás. Künn, nálunk, a vörösgárda gyári beosztása már régen felbomlott, össze volt itt már keveredve minden. A kuszkovót hadifogolytáborból soha nem látott szerb és román nyelvű hadifogoly emberek jöttek mind nagyobb és nagyobb számban közénk, ismeretlen eredetű puskákkal, sőt géppuskákkal. Lassan és rendezetlen sorokban vonultunk a Kreml felé. A Bolsoj Alekszejevszkij utcán a kerületi szovjet előtt f most Bolsoj Komunyesztlcseszkája utcának hívják, és ebben az épületben jelenleg a kerület gyermekkönyvtára székel) fel volt szakítva az úttest, és az utcán keresztül fedezék húzódott. A fedezékben Bromley gyári munkások voltak, a járdát pedig spanyollovakkal zárták le. Az egyik járdán a spanyolló félre volt húzva, s az átjáróponton a ml rezsiosztályunk egyik ifjú munkása: Petya Gromov állott. Petya kicsi növésű, tömzsi gyerek volt, alig leheteti több tizenöt évesnél. Óriási, fülére támaszkodó katonasapka a fején és szinte földig érő osztrák 88-as männlicher lógott madzagon a vállán. Éppen ott vonultunk át, s tgy megálltam egy percre Petya mellett, és mosolyogva végignéztem rajta. A fiú sértődötten szólott rám: — A ti, csevo? (Mit bámulsz?) Talán még össze is veszett volna velem ott, hogyha nem közeledett volna éppen az át járóhoz a közeli Szergej székesegyház ősz, magas főpapja, aki át akart menni az átjárón. A kétméteres pap megállott Petya előtt, és utánozhatatlan félénkséggel kérdezte: ' — Szabad-e itt átmenni? Petya a sapka alól fölnézett a lelkiatijára, és mérhetetlenül büszkén, keményen mondta: — Prohogytl (Mehetsz!) A pap félénken átsurrant a nyíláson, ijedten pislantva visz- sza az apró, de veszedelmes vörösgárdistára. A Bromley munkások a fedezékben hangosan felkacagtak. Petyka dühösen járta posztját tovább. Mi tovább mentünk a Krem! felé, azzal a biztonsággal, u mellyel Petyka állott a Ro gozsszklj szovjet előtt... Es ez mindössze tizenhárom évvel ezelőtt történt. Alig ti zenhárom évvel ezelőtt, és mf gis, milyen hatalmasra nőtt ennyi idő alatt is a Bolsoj Alekszejevszkij szovjet... de megnőtt Petya Gromov is. De sok szeretettel gondolok rá. 1930. október-november de kormányprogram, s ami ennél is több, orosz program. Az orosz nép, amelyik csudálatos lendületében tűrni volt kénytelen eddig a francia és angol hivatkozásokat, amikor a háború demokratizáló célját kellett bizonyítani, most világtörténelmet és époche-t csináló módon ad példát arra, amire eddig csak ürügyül használták. „Repül a nehéz kő: s ki tudja, hol áll meg?" Az események logikátlansága ránevelt bennünket arra, hogy szédVö események előtt se legyünk vakok, s a hallásunkat ne tompítsák el a világot dűbörgető változások sem. A hitünk virága, amiből a véröntözés nem tudott gyümölcsöt érlelni, kinyílik újra, s várja az orosz felhők áldását. Az orosz pro- letártömeg megmozdult, s ennek a tömegnek ellene tud-e állni a hazug érveknek, gyűlölködő uszításoknak homoktöl- tése? Az orosz tenger megnoz dúlt. 1917. nov. 10. Szovjet költők a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról VLAGYIMIR MAIAKOVSZKIJ: INDULÓ BALRA Riadói Sorakozz menetkészen! Ne beszélj a veszélyben, se te, sem mís. Csitt, szónokok isi Beszéljen most maga Mauser elvtárs. Az Adám-Éva féle törvényt tegyük ravatalra. Idő-gebénknek nincs ma féke. Balra! Balra! Balra! Hej, kékzubbonyosoki Rajta, sorra! Tengerre fel! Vagy tán eltompult az öbölben a páncélosok orra s minden hajó csak ül a tatján? Hadd, hogy koronáját iderázza a brit oroszlán, üvöltve diadalra. A kommünt senki le nem igázza! Balra! Balra! Balra! Ott, a kínok hegyein túl majd végtelen és napos lesz a táj. Irány az éhség, millió láb. Indulj, s a pusztuláson tűiig meg se állj. Csak öntsön körötted acélból lávát a gyOlevész, a bérelt harci horda, az oroszt nem gyűri le az Antánt. Balra! Balra! Balra! Homályba vonhat sasszemet a páva? Orrá lehet a régi újra itt? Szorítsd a világ torkára a proletárok ujjait! Ki a mellet! Rajta, a dobbal! Zászlókat a mennyei falra! Ki lépett ott ki jobbal? Balra! Balra! Balra! 1918 TÚROSÁN László illusztrációja JEVGENYIJ VINOKUROV: OROSZ FIÚK Kisvendéglőkben, sűrű kocsmafüstben, padlás- meg pincezugban, szerteszét, síhederek suttogtak lelkesülten. Oroszországról járta a beszéd. Orosz fiúk! Ok rázták meg keményen a világot, tíz kurta nap alatt, vezetve lovon, gépkocsin, az élen divíziókat és brigádokat... S mint amikor diákkamrákban laktak és félhomályban bújtak könyveket, — az Igazság után tovább kutattak, mikor kezükben kard fényeskedett. Vas-ezredek robogtak, szélkavarta lángok között. Ki fogságba esett: a fal előtt, szemét el sem takarva, nézett a golyóval farkasszemet, szókén, a tiszta hit lángjában égve, megállt. Mikor sisakját vette le, a rámeredó revolver csövébe bámult szeme, még álmokkal tele.
