Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-10-26 / 43. szám
1 »1 I Új ifjúság 7 KONCZ ZSUZSA CHAPtiIN: Somman»t Maag- ham azt Irta: „Chaplin azimára a déli Lnndon ntcáf az ezarnyl azArakozái, ridám kalandok, különös élménysk színpadát jelen- tatték. Biztos vagyok benne, hogy gyötrl a honvágy a londoni külvárosok ntán.“ Manghamaak bizonyos raártákben igaza volt. So- faassm tndtam slfelejtsni azokat az Időket, azokat az ntcákat, azt a nyomort, azt a keservn éls- tat. Da magvatem agyas gazdag emberaknak azt a nagyképűsé- gát, hogy magklsérlik a nyomort, a szegánységat valamilyen irigy- lásra máltá színben ecsetelni. Tarmászetasen mások számira. Cn az dlstembsn még ann ta- lilkozMm olyan agykori szagány ambarral, aki visszavágyott volna régi nyomorába. £n magam a nyomort semmiféle tormában sem tartom vonzónak és tanulságosnak. Nem tanultam belőle semmit; esetleg azt, hogy nem tartom a gazdag embereket különbeknek és tehetségesebbeknek. VILLALONGA: Tehát ön szereti a pénzt, de mégsem fösvény? CHAPLIN: Természetesen szeretem a pénzt. Szeretem, mert költhetem. Nem pedig azért, hogy körülvegyem magam szép dolgokkal, hogy a legjobb borokat ihassam és a legjobb sajtokat e- hessam. VILLALONGA: Önnek ismert o- kok miatt el kellett hagynia A- merikát. Sajnálta-«, hogy erről a földről keU eljönnie, araelyeo életművét megalkotta? CHAPLIN: Csupán azt sajnáltam, hogy nem voltam túlságosan megilletődva. VILLALONGA: ön sohasem vette tel az amerikai állampolgárságot. Miért? CHAPLIN: Amíg Amerikában éltem, az amerikai adéhivatalnak fizettem az adót; az állampolgárság nem érdekelt. Oona A- raerikában született, de lemondott állampolgárságáról, és ma svájci. VILLALONGA: Es ön? CHAPLIN: £n angol állampol gár vagyok. VILLALONGA: Tehát ön mint született angol megtartotta brit állampolgárságát. Hogy lehet az, hogy önt nem avatták lorddá vagy nemessé, mint példánl Laurence Oliviert? CHAPLIN: Sok ember tette már fel ezt a kérdést. Nekem sosem jutott eszembe. Gondolja el; Sir Charlie Chaplin. Hogyan hangzana? VILLALONGA: Emlékszik-e a szüleire? CHAPLIN; Charlie Chaplin a nevem, mint az apámé volt. Walworth.ban, London külvárosában születtem. Nem azzal az ozfordi kiejtéssel beszélem ez j angol nyelvet, amely sokak szerint megkülönbözteti az okost a I bnta embertől, ds angol vagyok [ Izig-vérig; biztosan nagyobb angol, mint a mostani királynő. A- | púmmal először az utcán talál- I koztam, az előttt a ház előtt, a- j melyben a szeretőjével, Louise- ^ szál élt. Sohasem láttam azelőtt, ' de megéreztem, hogy ez az Is- ^ meretlen ember csak az apám' lehet. Megálltam előtte és bá-, múltam rá. Magához hívott és . megkérdezte; „Hogy hívnak?“' Válaszoltam annak tudatában,' hogy a helyzet meglehetősan i teatrális. „Uram, a nevem Char-,, lie Chaplin.“ Nem szólt semmit,' csak zavartan ránézett a mellet-! te álló hölgyre, aztán kezembe - nyomott egy fél shillinget. Ez a > nemes lelkű ember mint idült alkoholista halt meg 37 éves korában. Egész életét a loodoni: külvárosok musichalljaiban mór-: zsolta le, ahol a közönség kel- i lemes baritonjában gyönyörkö- ^ dött. Nyomorban hagyta törvényes feleségét és két törvényes J gyermekét, engem és Sidnay-t, I aki nem volt az övé, no meg egy 1 szeretőt és vele törvénytelen tlát.' [Folytatjuk] i Majmokkal evett, aludt, sétált Peter Woolbronglit, a bootonl egyetem tanára, hogy tanulmányozza életmódjukat. Egy hónapot töltött az észak-afrikai csimpánztelepen. — Nagyon rokonszenvesek voltak — meséli a professzor. — Egyik nap egy fiatal csimpánz mászott hozzám, kézen fogott, és odavezetett a csoport vezetőjéhez: hivatalos bemutatás volt ezi Egy hét alatt alkalmazkodtam életmódjnkhoz. £s ez nagy szó. Mert tudja, menuyi időre lenne szükségem, mire megszoknám az életet New Yorkban? Vasárnap esdie Koáicén mindenki a Békemaratonról beszélt. A Hutnik-szálló felé haladva még bennem élt Tóth Gyula ragyogó futása. Ahogy beléptem a szállodába, a maratonfutók helyett «g,y hosszú hajú, csinos lány ült az előcsarnokban. Azt hittem, hogy talán a tv-t látom... vagy képzelődöm, mert a csinos lány nem vol* más, mint Konca Zsuzsa! Nagyon fáradtnak látszott. Meg szólítottam és megkértem. legyen szives nyilatkozni az Üj Ifjúság részére. Kedvesen elmosolyodott és azt válaszolta, hogy nagyon szívesen, de egész nap filmforgatáson volt és nagyon fáradt. Másnap estére beszéltünk meg találkát. A tolmácsnője figyelmezte- tiett, hogy vigyázzak, mert a rendező megtiltotta neki az újságírókkal való beszélgetést! Ez Zsuzsát láthatóan nem érdekelte. Biztos, ami biztos, gondoltuk, mert a rendezőnek, aki rögtön érdeklődött utánam. Zsuzsa pesti barátjaként mutatták be. Másnap a megbeszélt időben még forgattak a szállóban. Alkalmam nyílt megfigyelni, hogy a forgatás alatt kedves humorával igyekezett a feszült, ideges légkört a többiek számára Is elviselhetővé tenni. .A forgatás után végre leülhettünk beszélgetni. Kedves Zsuzsa, mUyen céllal jött hozzánk? — .A Csehszlovák Tv meghívására jöttem Koilcére, ahol egy show-íilmet készltetdek velem. Nyolc dalt énekelek benne, főleg a Szerelem című nagylemezről. A film címe — Volt egyszer egy lány. Hallottam, hogy legutóbb Belgiumban szerepelt nagy sikerrel! — Igen, Zalatnay Saroltával és Kovács Katival egy csoportversenyen vettünk részt Ostendében. Elnyertem a belga »ajtó dijáé. Ha nem haragszik, egy kérdés, amely nem önt érinti: Ml a véleménye a Lokomotiv GT együttesről? — Már szükséges volt egy új együttes megalakulása. Mind a négy srác kitUnő zenész, de mint a labdarúgásban sem elegendő tizenegy jó labdarúgó, még csapattá kell kovácsolni őket, így nekik is még sokat kell dolgozniuk. Külföldön már sok űgyne vezett „supergroup“ alakult, de egyik sem volt hosszú életű. Szerencsétlennek tartom az összetételt. Nincs köztük igazi énekes, mint az Omegában — Kóbor János. Ami még nem tetszik, az a dolog nem egészen fair alapon történő lebonyolítása volt. .Nagyon sajnálom a Hungáriát, a fiúk sokat fejlődtek, az utolsó nagylemezük pedig, amely Barta kiválása miatt semleges borítóval jelent meg — élményszámba megy. Kár értük. Nem tudom pontosan. de úgy néz ki, hogy a Metróból sem lesz semmi. Ami a Lokomotiv GT előnyére szolgál, az'Laux szervező és reklámozó képessége. Sokat segített ezzel az Omegának is. ön régen dolgozik együtt Illésékkel. Minek köszönhető, hogy a flöbbi együttessel szemben ők kezdettől fogva az eredeti ösz- szetételben lépnek fel? — Az Illésék nemcsak régen ismerik egymást, hanem egyforma az érdeklődési körük is és nagyon jól kijönnek egymással. Én továbbra is velük dolgozom. Van-e kedvenc énekesnője? — Elismerek minden énekesnőt, aki legalább egy jó dalt énekelt már. Ella Fitzgeraldtól Aretha Franklinig mindenki a kedvencem. Itt szeretném megjegyezni, hogy olyan híreket hallottam, hogy a magyar énekesnők nem szeretik egymást. Ez tévedés. Én erről nem tudok; mi Cinivei és Kovács Katival nagyon jól megvoltunk Belgiumban! Milyen feladatoknak néz elébe? — Nemrég készült el egy újabb nagylemezem — szintén az Illésékkel —, melynek címe „Kis virág“: október végén Jelenik meg a hanglemezboltokban. Ugyanebben az Időben Belgiumba utazom, ahol a Belga Tv meghívására egy gálaesten lépek fel. If j. M a r g 11 a János ÍAVOL HAMMEL Mz antisztAr A Prúdy hazánk legidősebb beat-egyUttese. Lassan tíz éve, hogy megalakult. Ennek ellenére nem tartozik a „menő“ zenekarok közé. Időnként megjelenik n- gyan róla a sajtóban egy-egy elismerő bírálat, de többnyire az is inkább enyhe, tartózkodó biztatásként hat. Ugyancsak nem lett [elkapott énekes sztár az együttes vezetője, Pavol Hammel sem. Ez a tartózkodás egyrészt a zenekar kis üzleti sikereivel magyarázható. Meg aztán szinte már természetesnek tűnik, hogy azok az együttesek, amelyek igyekeznek a divatos irányzatoktól eltérő stílust követni, és színvonalas, intellel*- tuális szöveget énekelni, nem nagyon boldogulnak % hazai slágerpiacon, és még kevésbé külföldön, ahol a szöveget sem értik. Persze, ha a bratislavai televízió Kis Hitparádé című műsorában a Prúdy csak egyszer egy szökőévben szerepel, az nem annak a jele, hogy rossz muzsikát produkálnak, hanem az, hogy nem azt játsszák, amit a közönség óhajt hallani. így beszélnek e problémáról már évek óta. Közben a Prúdy egész biztos felzárkózott a hazai beat-zene élvonalába. Pavol Hammel Marián Vargával és De2o Ursínyval kétségkívül a legprogresszívabb szlovák beat-zenész. Na persze Hammel progresz- szivitása semmiképp sem mérhető a tévé-show-k követelményeivel. Pavol Hammel próbálkozott már nyilvános könnyűzenei szerepléssel is. Tavaly a Bratislavai Lírán saját szerzeményét énekelte, az idén Václav Neckáf számára írt egy dalt. Legutóbb már nem sok hiányzott. ahhoz, hogy dijat nyerjen. Meg aztán kevesen tudják, hogy ez a 23 éves, ötödéves joghallgató egy év leforgása alatt négyszer volt Latin-Amerikában. Először 1970-ben. A Bratislavai Líra újdonsült győztese, Marcela Laiferová az ő dalát énekelte. A csendes, Lennoin-szemüveget viselő fiatalembert jóformán figyelemre sem méltatták. Túlságosan bennszülöttnek nézett ki, mindenki portugál nyelven szólította, és csodálkoztak, hogy nem érti. — Még a lányoknál sem volt sikerem — mondotta. — Csak a külföldiekre buktak... Arra mindenesetre rádöbbent, hogy egy-egy fesztivál nem is olyan nagy ünnep, mint amilyennek mi tartjuk, és nem biztos, hogy a legjobb számok és énekesek kerülnek a műsorába. Hazatérése után a Slovkoncert- ben átlapozta a külföldi dalfesztiválok menetrendjét, és kiválasztotta a chilei Viűa del Mart. Talán azért, mert e fürdőváros volt 1962-ben a csehszlovák labdarúgó-válogatott, Pluskal, Novák, Masopust és a többiek fényes világbajnoki szereplésének színhelye. Postán küldte el a Lúőny dóm című számát, majd amikor a dalt elfogadták, megkérdezte, hogy nem vihetné-e magával az egész együttest. Azt a választ kapta, hogy tiszteletdíj nélkül, pusztán az útiköltség ellenében mehetnek. Így látta és hallotta februárban a chilei közönség a Prúdy együttest. Furcsa fesztivál ez a Vifia del Mar-i. A részvevők nyolc nap egymás után mindig ugyanazokat a számokat adják elő. A műsor első rezében naponta tizenkét együttes, a második részében szintén tizenkét együttes, illetve énekes lép fel. Hammelék a hatodik helyen végeztek. A győztes Tim Twinkleberry lett, akt pedig nem más, mint a jugoszláv Miro Ungar. Igaz, az újságírók másnap leleplezték, hogy egy régebbi számot énekelt, s ezzel megszegte a fesztivál szabályait, de akkor Ungar már hetedhét országon túl volt. A Prúdy osztatlan sikert aratott. A közönség kórusban kiabálta, hogy Prúdy, Prúdy. — Biztos ez volt nekik a legkönnyebb a kiejtés szempontjából — vélekedik Hammel, de maga sem hiszi el. Elég az hozzá, hogy április végén Angnsto Marzagäo úrtól, a latin-amerikai dalfesztiválok főszervezőjétől meghívást kapott az első mexikói dalfesztiválra. A Kráf sineőnych hodín“ című számmal — Marzagäo úr kimondott kívánságára ezzel indult Mexikóban — hatodik lett. Megelőzött több hazai, angol, és francia é- nekest, s többek között a jugoszláv Tereza Keszovi- játi is. Azt mondják, hogy evés közben jön meg az étvágy, Hammel ezután a máltai dalfesztivált pályázta meg. Szerzeményét a zsűri besorozta a húsz legjobb szám közé. Mexikóban — angol szöveggel — nagylemezt bocsátottak ki a Prúdy számaiból. Ezek után szinte érthetetlen, miért szorul ez az együttes és ez az énekes a hazat könnyűzenei életben meglehetősen háttérbe. A jelek szerint a hiba nem bennük, hanem a maradi közízlésben van. (ná) iSeStOiK Egy New York-i koslárlabda-játékvezető felesége válókaresetet indított férje ellen. Válóokként férje „lelki durvaságát“ tűntette fel. A bíró férj ugyanis az e- gész háztartás menetét sípszóval irányította, és aki vétett a családi élet íratlan szabályai ellen, egyszerűen „kiállította“ az ebédlőasztaltól. Az az érzésem, hogy a hölgy elhamarkodta a döntést. Mert ml lesz, ha legközelebb egy tüzérezred parancsnokához megy feleségül?
