Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-26 / 43. szám

Monti lerázta öltönyéről a cement- port, megtörölte a homlokát, s úgy nézte, amint a zöld teherautó nagy port csapva a húz felé közeledik.

— Elhoztam a cementlapokat — mondta Ford, miközben kilépett a so- förfülköböl. — Azzal együtt, amit már ideszállltottál, valészlnflleg elég Is lesz.

— Kösz, FordI — mondta Monti.

— Elég messze vagyok a tőúttöl, s az én kis tragacsommal aligha sikerült volna ennyi cementlapot Ide- szállltani. Kösz, hogy segítesz. Azt hiszem, hogy egyedül nemigen boldogulnék a munkával.

— Az Igazat megvallva, Monti, nagyon örülök, hogy elhívtál. Azt hittem, szóba sem fogsz állni velem a- zok után... Tudod már, mire gondolok.

Monti egy pillanatig hallgatott, könny szökött a szemébe. Aztán halkan csak ennyit mondott:-- A nyomozás kiderítette, hogy szerencsétlenség volt, Ford. Ássál nem éleestbetem tSl Helént, ha haragot tartok veled. Az élet megy tovább.

— Örülök, hogy így gondolkodói. Magad le tudhatod, mennyire sajnálom — válaszolta Ford, majd ránézett a hatalmas lapokra, s a zsákokban felhalmozott cementporra. — Mit akarsz építeni? — kérdezte.

Monti a ház hátsó részéhez ragasztott, ablak nélküli kis szobára mutatott:

— A múlt héten építette egy kő- mOves. Sötétkamrának szeretném használni. Egy Ideig azonban nem voltam itt, s amire visszatértem, észrevettem, hogy egy fölösleges ajtót vágott rajta.

Odavezette Fordot az ajtónylláshoz, s mindketten bekukkantottak a sötét kis lyukba. Monti a szemben levő ajtó felé bólintott:

— A házba vezet. Erre a másik ajtóra azonban semmi szükség sincs. Attól félek ugyanis, hogy miközben a filmeket hívom elő, valaki reám nyit. Ezért Is szeretném befalazni.

Ezután Ford zöld teherautójához lépett, és körüljárta. Megállt az első lökhárítónál, amelyen a vastag porréteg ellenére is látszott, hogy vadonatúj.

— Helén a lökhárítónak ütközött?

— kérdezte.

— Igen, Monti. Kénytelen voltam újat felszerelni.

— Ezer szerencse, hogy a lökhárítót könnyű kicserélni — mondta elgondolkozva Monti.

— Ide figyelj, Montit — változtatott a témán. — Neked is segítened kell, hogy a cementlapokat a helyükre tegyem. Azt hiszem, köny- nyebben megy a munka, ha egyikünk az egyik, másikunk a másik oldalon áll.

— Jó. Te menj be, ott kellemesen hűvös a levegő.

— Megyek, de ez is jön velem — mondta Ford, s egy üveget csapott a hóna alá. Bemászott a szobába, Monti meg odanyújtotta neki a mal- terosvödröt Aztán néhány percig szótlanul bámult a bennlevöre.

— Sohasem mondtad el, hogyan történt a szerencsétlenség — jegyezte meg végül. — Annyit tudok csupán, amennyit a kihallgatáson mondtál.

Wiliam

Britain,kapriRi

— Alkonyatkor történt A házatok felé hajtottam, amikor hirtelen kifutott elém az útra.

— Nem tudtad elkerülni a gázolást?

— Láthattad, hol feküdt: az út kellős közepén.

— Az ügyeletes rendőr azt mondta, hogy ittál előtte.

— Egyetlenegy pohárkával. Fitt vendéglőjében. A pincér tanúskodott; erre csak emlékszel? Nem voltam részeg, Monti; szerencsétlenség történt.

Ahogy közeledett az este, a fal egyre magasabbra emelkedett; már csak két sor tégla hiányzott. Monti még egy vödör maltert adott be Fordnak.

— Belül akarsz maradni, amíg befejezzük? — kérdezte Monti.

— Mindenféleképpen. Sokkal köny- nyebb, ha így építjük, te az egyik, én a másik oldalon. A téglák úgyszólván maguktól csúsznak a helyükre.

— Akkor majd a ház felől jössz ki, ha befejezzük — helyeselt Mon. ti.

Már csak egy cementlap hiányzott Amíg Monti megpihent, Ford felhajtotta az üveg tartalmát.

— FordI Figyelj csak Idei — szólalt meg Monti.

— Mit akarsz? — hangzott a résen keresztül.

— A szerencsétlenség utáni napon elmentem a színhelyre. A postaládi- kónk oszlopán zöld festéknyomokat találtam. Olyan színűt, mint a teherautód. Két nappal előbb még nem volt ott; biztosan tudom, hiszen akkor festettem át.

— Ml közöm van nekem ehhez? — kérdezte idegesen Ford.

— Azt szeretném tudni, hogyan került a festék az oszlopra, ha te, amint mondod, az úton hajtottál. Részeg voltál, FordI

— Hogy lehettem volna részeg e- gyetlen pohárkától?

— Egy üveg whisky volt nálad az autóban.

— A rendőrség mindent átkutatott, s nem talált egy fia üveget sem.

— Én megtaláltam. Az út mentén egy kőrakásra dobtad. De nem tört el, másnap megtaláltam. — Monti közelebb lépett a réshez, és bekiáltott: — Részeg voltál, ugye, amikor elgázoltad Helént. Nem ö szaladt ki az útra, hanem te tértél le, s elgázoltad, miközben a postaládikónál rám várt. Aztán a testét az út közepére vonszoltad, hogy a rendőrség

azt higgye, ő maga felelős haláláért. Sikerült Is volna elhitetned mindenkivel, ha meg nem találom az üveget. Mindig ezt a márkájú whiskyt iszod.

Ford egy másodpercig hallgatott, aztán azt mondta:

— Nem hiszem, hogy be tudod bizonyítani.

— Nem Is fogom — mosolyodott el Monti.

— Mit akarsz ezzel mondani?

— Ha jól tudom, nem kenyered az olvasás. Még krimiket sem olvasol.

— Nem isi Haszontalan Időf^csér- lésnek tartom. Hanem hallgass idei Nem vagyok hajlandó továbbra Is itt ácsorogni. Bemegyek a házba. Az asszonynak nem Is mondtam, hogy i- dejövök. Egyébként Is, a fal úgyszólván teljesen elkészült.

Ford arca eltűnt a résből. Ajtónyitás hallatszott, majd valaki ököllel a falat döngette.

— Az ajtó hamlsl Mögötte fal vanl — kiabált rémülten Ford.

— Persze. Tegnap tettem oda.

Ford arca Ismét megjelent a nyílásban.

— Mit akarsz tőlem, Monti?

— Tudod, mennyi ideig tartott a házasságunk? Tizenegy napig. Tizenegy napig tervezhettük csak Helén- nel a jövőnket. S akkor jöttél te, részegen, s egy perc alatt vége volt mindennek. S szeretnéd büntetlenül megúszni. Viszont én Igazságot akarok szolgáltatni; meg akarom bosz- szulni Helén halálát.

Monti felvette az utolsó cementlapot, és maltert kent rá. Ford tátott szájjal nézte. A cementlap simán a helyére csúszott. Monti deszkával megerősítette, hogy ne lehessen elmozdítani, amíg a cement meg nem köt. Amikor végre a cement megkötött, Monti a teherautóhoz ment és beült.

Ot perc alatt odaérhet, ahol az autóját hagyta — gondolta. Letörli az ujjlenyomatokat a tehergépkocsiról, s egy óra alatt visszatér.

Amikor ismét meglátta a befalazott kis szobát, hirtelen eszébe ötlött, hogy egy napon még Jó sötétkamra lesz belőla

— Igazán kár, Ford barátom, hogy nem olvastad Poe novelláltl — düny- nyögte —, különben tudtad volna, ml vár rád.

Turcsan László rajza

% „Tnlipánbimbó“: „Én nem

kérem önöket, hogy közöljék verseimet, sőt azt sem kívánom, hogy dicséretet, vagy elismerést kapjak.“ — írja többek között levelében. Nos, kifejezett kérése ellenére Is nézzük A kecske című versét: / Amint mentem az erdőben ■ fészket kerestem, / egy tarka kecskére figyelmes lettem. / Hegyes szarvát villogtatta, / és a földet meg-megrúgta. / / A bikát juttatta eszembe, / egy rongyot vettem a kezembe, / Most már torreádor lettem, / és egyetlen fészket sem szedtem. / — Eddig a „vers“l És mint ahogy önnek a kecske a bikát juttatta eszébe, nekünk ez a kecske-vers azt juttatta eszünkbe, hogy még nagyon, de nagyon sokat kell tanulnia, olvasnia ahhoz is, hogy valamiféle elképzelése legyen a versről. Lebeszéljük, természetesen csak az Írásról.

% „Vadvirág“; Egyetlen vers alapján nem mondhatunk véleményt. Küldjön többet.

% V. I. Koáice (Kassa):

Versel egyelőre nem közölhetők. Nyersek, darabosak. Hiányzik belőlük a Ural tűz, erő. Tanuljon, művelje magát!

# „NOROK“: Írásai jókl Rövidesen közlünk belőlük. Dolgozzon továbbra Is szorgalmasan.

% Ny. M. Hurbanovo (Úgyal- ia): Kedves, okos levelét ö- römmel olvastuk. Figyelmesen átnéztük a küldött verseket Is. Sok szép gondolatot, sort találtunk bennük, ám mint versek — széthullnak, hiányzik belőlük a költészet összefogó ereje, tüze. Örülnénk, ha idővel újra jelentkezne!

# S. V. Bratislava: Keresse fel szerkesztöségünketi

% „Asztalfiók“: Versei magyarnóta- és slágerszöveg-ötvö- zetek — sziruposak, giccsesek. Tanuljon, művelje magát, olvasson verseketi

lllllllllllllllllll 111 I NI I I I II

i

VIII.

SZABAD HULLÁMHOSSZON 1944. augusztus 29-én este hét ő- ra öt perckor Ferdinand CatlóS tá- Domok, a Tiso-kormány hadügyminisztere lépett a bratislaval rádió mikrofonja elé, hogy elmondja „történelmi“ beszédét. Bejelentette a bátor német haderőnek azzal a céllal való bevonulását Szlovákiába, hogy megvédje a szlovák népet a partizánoktól, „akik alattomosan megtámadták a szabad Szlovákiát.“

29-ről 30-ra virradó éjjel a Jego- rov-partlzánbrlgád tagjai beléptek Banská Bystricára. Az Evangélikus Egyesület székházának helyiségeiben

a rádió műszaki személyzete lassan befejezte az adás előkészületeit. Az éterben nyugalom volt. A bratislaval adó elbúcsúzott hallgatóitól s egy perccel később befejezte adását a preäovi adó Is.

Elérkezett augusztus 30-ának reggele. Az Evangélikus Egyesületben még mindig nem aludtak. A preSovi adó műszaki vezetőjének telefonon adott utasításai alapján fokozatosan kapcsolták be az adóberendezéseket

A Szlovák Rádió műsortervében tizenegy órára „Az asszony és a háztartás c. adás szerepelt. Az adást a preäovi stúdiónak kellett volna su gároznla. Mielőtt a bemondó bejelentette volna a műsort, váratlan e

semény történt. A Banská Bystrica-i adóállomás kivált az országos adóhálózatból és önállóan kezdett sugározni:

„Figyelmeztetjük a hallgatókat, hogy a Banská Bystrica-i adást hallgassák, nem pedig a bratlslavait. Akik a Banská Bystrlca-i műsort követik, figyelmeztessék Ismerőseiket, hogy a Banská Bystrica-1 adó rendkívüli híreket sugározi“

Ladtslav Sára, a kereskedelmi a- kadémia tanára, e pillanatban a Banská Bystrica-i adó „önkéntes“ bemondója, néhány másodpercre elhallgatott, majd még egyszer megismételte a felhívást. Ezután Mlrko Vese! alezredes, a Katonai Központ képviselője foglalt helyet a mikrofonnál. Az éter hullámain repült a szlovák hadsereg tagjaihoz és a tartalékos katonákhoz a mozgósítási felhívás:

„Szlovák tisztek, altisztek, kato- nákl

Az áruló kormány behívta a német és a magyar katonaságot, hogy büntessék meg a szlovák nemzetet, amiért a szlovák katonák nem akarnak harcolni a testvéri orosz nemzet és a szövetségesek ellen.

Ezek a? árulók szeretnék rákényszeríteni a szlovák katonát, hogy harcoljon a szlovák és orosz partizánok és ejtőernyősök ellen, akik a- zért jöttek hazánkba, hogy segítsék

megvédeni szabadságunkat a germán erőszak ellen, a rablók, a banditák és a szlovák nemzet gyilkosai ellen. Szlovák katonáki Saját szemetekkel láthattátok azokat a bestia- litásokat, a felperzselt falvakat, a védtelen asszonyok és gyermekek gyilkolását Oroszországban és mindenütt, ahová a durva német katona betette a lábát...

Vlest tábornok nevében — aki a szlovák katonaság parancsnoka, s ezt a katonaságot az egységes csehszlovák hadsereg részének tekintjük — felhívlak benneteket: katonák, álljatok ellen a megszálló német csapatoknak, harcoljatok keményen és könyörtelenül a betolakodók ellen, tartsátok meg a legszigorúbb fegyelmet és fogadjatok szót azoknak a tiszteknek, akik a németek ellen vezetnek titeket...“

30-án délután három JU-88 típusú bombázó jelent meg Banská Bystrica felett. Néhány pillanatig a város felett keringtek, majd hirtelen lejjebb ereszkedtek, és az adóantenna tornyai fölé vették Irányukat. Az antennák körül por és füstgejzlrek csaptak a magasba. Az első légitámadás „eredménye“ nem volt rossz a felkelőkre nézve. A bombák elég messze estek az antennáktól és nem okoztak kárt.

Szeptember 2-án hat JU-87 típusú zuhanóbombázó jelent meg az adó

felett. Amikor a bombázás után leülepedett a por, a műszaki személy zet megállapította, hogy egy szilánk átütötte a hűtőt, és nem lehet tovább sugározni. A bratislaval áruló kormány elégtétellel vehette tudomásul, hogy a bombák „kikapcsolták* az ellenfelet. Annál nagyobb volt a meglepetésük, amikor másnap újonnan megszólalt az adó. Adása valamivel gyengébb volt, de tökéletesen érthető. A német bemérők megállapították, hogy a Trl Duby repülőtérről sugároznak, és ismét bombázók jelentek meg az égen. Most azonban már nem várták meg, amíg a németek tönkreteszik az adót. Egy tehergépkocsira szerelték a berendezést, és így lehetetlenné tették, hogy megtalálják. A katonai helyzet azonban rosszul alakult a felkelők szempontjából. A szabad terület napról napra klsebbedett. Október 26-án a mozgó adó megérkezett utolsó állomáshelyére, a donovalyi Sport Szállodába,

27-én reggel sugározta utolsó a- dását, a következő szöveggel búcsúzott;

„Reggeli híreinket befejeztük. Viszonthallásra 12 óra 30 perckor.“

Erre azonban már nem kerülhetett sor. Vlest tábornok parancsára szétszedték az adót, s amit nem tudtak elvinni a hegyekbe, gránátokkal felrobbantották. (Folytatjuk)