Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-26 / 43. szám

VÁLASZTÁS ELŐTTI ZSONGÁS

A közelgő választások előtt országszerte valamiféle zsongás, élénk mozgolódás lett árrá a városokon, falvakon, munkahelyeken. Megélénkült a község- és városfejlesztés, a lakásépítés és általában a termelés üteme. Első pillantásra úgy tűnik, mintha a megbízatási időszak végéhez ért képviselők most akarnák behozni azt, amit évekig ei- mulasztottak, vagy mintha most akarnának választóik kegyeibe férkőzni, hogy a következő megbízatási időszakban is rájuk szavazzanak.

Persze ez távolról sem felel meg a valóságnak. Bár nyilvánvaló, hogy vannak olyan képviselők, akik most igyekeznek pótolni mulasztásukat, csakhogy most már késő, és ezek bizony nem is érdemlik meg a választók bizalmát.

Egy kicsit azonban eltérünk a tárgytól, mert ezúttal Le- vice (Léva) választás előtti számvetésébe szeretnénk be- piiiantani. Az egykori, sőt még a tiz-tizenöt évvel ezelőtti Levice is csak szürke kis mezőváros volt, alacsony, roskadozó földszintes házakkal. Hogy mit fejlődött mondjuk a legutóbbi váiasztások óta, annak csak az a megmondhatója, aki hét-nyolc évvel ezelőtt is jól ismerte.

Lassan eltűnnek az alacsony, sötét, egészségtelen házak. Az utóbbi években felépült például az úgynevezett kettes számú központi lakótelep 373 lakással, és már épül az egyes számú lakótelep S86 lakással. Sőt, rövidesen megkezdik a hármas számú lakótelep építését is.

Na persze látni kell azt is, hogy a lakások építése mellett rendbe kellett bozni a közutakat és a közművesítést is, esetleg kiépíteni ott, ahol eddig nem volt. Például csupán a Gottwald és a Nejedig utcák újjáépítésére 7 millió 300 ezer koronát fordítottak.

Fetétlenül említést érdemel továbbá a középftkezés. Az elmúlt években egész sor iskola, internátus és egészségi intézmény épült Levicén. A legnagyobb fejlődés azonban az iparfejlesztés terén észlelhető. Koéicét kivéve Szlovákiának nincs még egy városa, amely olyan fejlődésen ment volna keresztül, mint Levice. Már próbaüzemei és a napokban teljes gőzzel megindul a város legnagyobb ipari létesítménye, Szlovákia legnagyobb és legkorszerűbb gya- potfeldolgozó üzeme. ]ó ütemben folyik továbbá a tejfeldolgozó és baromfitenyésztő üzem építése. Levice, az egykori mezőváros, hovatovább fejlett ipari központtá változik.

És csak a vak nem látja, mily óriási jelentősége van az ipar fejlődésének a lakosság foglalkoztatottsága és élet- színvonala szempontjából.

# Megvilágítaná fiataljainknak választási rendszerünk alapeiveit?

A képviselői testületekbe való választások a szocializmusban néhány alapelvre támaszkodnak, melyek diametriálisan különböznek a kapitalista választási rendszerektől. Ez abból adódik, hogy a szocialista társadalomban a polgárok választási jogaikat egészen más politikai és szociális viszonyok között alkalmazzák, mint a burzsoá társadalomban. Ez elsősorban a szociális-gazdasági alap, a termelőeszközök társadalmi tulajdonná válása — egyenesen i- génylik az irányítás demokratikus-társadalmi és más formáit. Ez a társadaimi tulajdonná válás a politikai-társadalmi osztályjelle- gű viszonyok új rendszerét alakítja ki, amelyre jellemző, hogy a politikai hatalom a munkásosztály kezében van, és a társadalmat marxista-leninista párt vezeti.

A választások értelmét és funkcióját a szocializmusban az a döntő tény szabja meg, hogy iétezik egy új szocialista áliam, melynek forradalmi történelmi küldetése van. A szocialista állam a mun kásosztály hatalmi eszköze; tehát szervei is ennek a hatalomnak az eszközei; kifejezik a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, a szocialista értelmiség es a többi dolgozó egységét.

A felsorolt tények előirányozzák a választások küldetését és alapelveit. Értelmük abban rejlik, hogy a nép a legjobb képviselőiből alakítsa ki a népi hatalom képviselő-testületeit. Olyan testületeket, melyben maga a nép dolgozik, amelyet ellenőriz és amelyet bármikor visszahívhat.

Választási rendszerünk külsőleg — a közvetlen, általános, egyenes választási joggal és a titkos sza vazással — nem különbözik különösképpen több kapitalista ország választási rendszerétől. Különbözik azonban tartalmában, ér

telmében. Ezt tudatosítani kmi, hogy megértsük választásaink értelmét.

% Ezek az első választások, melyeket már országunk szövetségi elrendezésében tartunk meg. Mindkét köztársaságnak önálló vá lasztási törvénye van. Milyen sa játosságai vannak ezeknek a törvényeknek?

Tényleg ezek az első választások azóta, hogy országunk szövetségi köztársaság. (Mint ahogy országunk építését és működését befolyásolja a szocialista föderáció elveinek ésszerű alkalmazása, a nemzetiségek egyenjogúsága, a választásokat is úgy kell megrendezni, hogy szilárdítsák ezt a föderációt és betartsák az egyenjogúság elvét. Ez azt jelenti, hogy mindkét köztársaságban a polgárok egyenesen választják képviselőiket a Szövetségi Gyűlés mindkét kamarájába a paritás elve és a lakosság számaránya alapján.

(Smena-részlet)

A bratislavai főiskolások klubja a város if jóságának egyik legkedveltebb találkozóhelye. Szerencsés megoldás, hogy éppen itt nyitották meg a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának agitációs központját. A 31-es számú agitációs központ a Bratis- lava-Nivy-i Körzeti Nemzeti Bizottság hatáskörébe tartozik ugyan, de az ünnepélyes meguyiiúu mondott rövid beszédében Otto Monc- nian elvtárs (jobbra), a SZISZ SZKB elnöke kijelentette, hogy ez a központ Bratislava valamennyi fiataljáé. Az első vitaesten zsúfolásig megtelt a klub. A fiatalok között megjelent többek között Ludmila Korytárová, a SZISZ SZKB titkára, a Pionírszervezet elnöke is.

Egy kérdés dr. Nasia Baumrukovához

A CSKP KB-NAK AZ ÉLETSZÍNVONAL KÉRDÉSEIVEL FOGLALKOZÓ SZAKOSZTÁLY VEZETŐJÉHEZ

A CSKP XIV. kongresszusa határozatainak értelmében szU> letett új szociálpolitikai intézkedések megszilárdítják és meg- javfl(ják a gyermekes családok, az alacsony bregségi segélyből és nyugdíjból élők életszínvonalát. Szeretnénk, ha olvasóinkat megismertetné az ezzel kapcsolatban tervezett további lépésekkel, s mindazzal, ami ezt feltételezi.

Elsősorban ezekkel a feltételekkel kezdeném. Nagyon röviden: mindnyájunk életszínvonalának jelentős emelkedését 1 elsősorban nemzetgazdaságunk sikerei és eredményei teszik ^ lehetővé. Egyszerű a dolog: szétosztani csak azt tudjuk, amit I magunk termelünk ki, amiért megdolgozunk. Úgy van ez a i családoknál és egyéneknél egyaránt, ahol a kiadásnak a jö- L védelemmel egyeznie kell. De nem lehet ezt leegyszerűsíteni. i E ,,könyvelés** mindkét oldalán az ember áll, aki rátermett- I ségével, kezdeményező készségével, szorgalmával arányosan ^ növelheti jövedelmét. Ehhez az is hozzátartozik, h^y szak- L tudását is bővíti, hogy valódi szakemberré váljék, értse I „mesterségét**. Ez kifizetődő befektetés mindenkinél. Az új i ötéves tervben azt akarjuk mogvalósit^ani, hogy a szakképesítés a jutalmazásban is tükröződjék. S ha ilyenformán aktívan befolyásolhatjuk jövedelmünk emelkedését, természetesen annál önállóbban határozhatunk afelől is, hogy a megkeresett pénzünkét mire és hogyan költsUk el.

Ez a gyakorlat, ha nem ilyen egyszerűen, de érvényes nem- ze^azdaságunkra is. Néhány nappal ezelőtt a Szövetségi Gyűlés megtárgyalta és jóváhagyta az ötéves tervre vonatkozó tihvényt, amely valahányunk konkrét programja. Ha a száraz számadatok tükrében nézzük Iparunk és mezőgazdaságunk fejlődését, az új Uzemlétesitések konkrét számadatait, a munkahelyek újjászervezését, a progresszív Oechnológia és termelőeszközök bevezetését —> mindennek nagyszerűsége biztosan lenyűgözi az embert. Mert hát a kitűzött célok csupán a reális lehetőségek talaján valósulhatnak meg, és megvalósításuk bizony nem kis eróbefektetést, egészséges vállalkozó szellemet, következetességet, felelősséget igényel. Ezek t^át a fő feltételi, amelyeknek teljesítése lehetővé teszi • jövedelemrészesedés megvalósítását.

Mind az egyénnek, mind a társadalomnak széles kÖi^ igényei. szükségletei vannak, és sokszor nagyon nehéz dönteni, melyiket részesítsük előnyben. Az ötéves tervben döntő feladatnak számít majd az egyéni jövedelmek növelésére irányuló tendencia, amely temészetesen az egyén individuális igényeinek kielégítését feltételezi. A munkabérekről már beszéltünk, szóljunk hát most a másfajta jövedelmekről. Tulajdonképpen ide tartozik a szociális gondoskodás polgárainkról. Ilyen például a több gyermekes családok anyagi támogatása, amelynek ebben az ötéves tervben elsőrendű fontosságot tulajdonítunk. Ezzel függ össze a többi szociális szolgáltatás, amelyekkel a

bölcsó'dék, óvodák, iskolai étkezdék, a/ egyetemisták szociális szükségleteit elégítik ki. Lakbér- és utazási kedvezményt nyújtunk, és néhány közszükségleti cikk vásárlásához nyújtott dotációját fedezzük. Az állami költségvetésben mindezek a tényezők már komoly részt foglalnak oU a CSKP KB-nak utolsó plénumán jóváhagyott intézkedések értelmében az említett támogatásra 20 milliárd koronát költünk, amelyből egy gyermekre évente átlag 5000.- korona jut. A gyermekeknek és családoknak nyújtott segítséget pedig az ötéves tervidőszak folyamán tovább növeljük, szélesítjük.

A szociális politika tárgykörébe tartozik a dolgozók társadalmi biztosítása, a betegbiztosítás, a rokkantsági és öregségi segélyezés. A lakosságnak e teHiletröl származó évi jövedelme ma 43 milliárd korona, ellentétben az 1948*as esztendővel, amikor ez a szám 5,2 milliárd volt. Ebből a nyugdíjként kifizetett rész 25. és a betegségi segélyként kifizetett Összeg 15 milliárd koronára rúg. A nyugdí.iasoknál még nagyobb összeggel számítunk. E határozaton kívül, amely például az öregségi segélyt élvezőknél évi 1500. a nyugdíjasoknál évi 3600 koronás jövedelemnövekedést jelent, a nyugdíjasok számára állandó emelkedésével is számítani kell, ami pedig az évi költségvetésben további 6 milliárd koronát jelent. Nem kis részt képvisel — pontosan 90 milliárd koronát — a lakásépítésre szánt összeg. Természetesen ez még nem minden, az ötéves terv folyamán ennél sokkal többet kell megvalósítanunk. hogy az életszínvonalat állandóan javítsuk. De ismételten megemlítem: tjervröl van szó, amelynek komplex n>egvalósításáJioz közösen kell előteremtenünk az eszközöket.

■>

I

A katonák

% Az első köztársaság idején törvényesítették a katonák választójogát. Az akkori kormánynak azonban már volt bizonyos gyakorlata a katonákkal az első világháború ideiéből. Akkor tartottak az orosz forradalom hatásától és mintegy ennek bizonyítékául az O- roszországból visszatérő katonákat az ország határain kívUl lefegyverezték. Az attól való félelem, hogy a katonák a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi alapján a Szovjetunióhoz hasonló államot alakítanak hazájukban, arra késztette az akkori kormányt, hogy a katonaságtól megvonja a választólogot. Indoklást köny- nyen találtak: egy olyan akciót szerveztek, amelyben a parancsnokoknak nyflatkoznlok kellett, hogy az illetékes alakulatok katonát alkalmasak-e arra, hogy felelősséggel lépjenek a választási urnákhoz. A parancsnokok többsége negatívan válaszolt.

Es ezzel a fiatalok tábora kétfelé szakadt: a „polgárok" és a „katonák" táborára. Ez a hadsereg fiataljainak polgárjogi diszkriminációját jelentette.

IC A mi társadalmi rendszerünkben magától értetődő, hogy azok a katonák, akik betöltötték a tizennyolcadik életévüket, teljes jogú választók. Választhatnak képviselő-testületi tagokat, ahol az ö képviselőik tolmácsolják a fiatalok ezen nagy tömegének nézeteit és szükségleteit.

O Minden polgártárs, tehát a katonák és a fegyveres erők többi tagjai is bekerülnek a választók névsorába. A tényleges katonai szolgálatot teljesítők esetében a választók névsorát nem a helyi nemzeti bizottság jPrágában a JNBj, hanem az Illetékes parancsnokok állítják össze. Csak azok választhatnak, akik neve szerepel a választók névsorában, e- zért a névsor összeállításának különös figyelmet kell szentelni. Hogy mindenki időben lehetőséget kapjon az esetleges hiányosságok megállapítására, a választót névsort legkésőbb harminc nappal a választások megkezdése előtt nyilvános helyen kifüggesztik. így minden polgár meggyőződhet arról, hogy neve szerepel-e a névsorban, helyesen van-e bejegyezve és arról Is, hogy ki nem választhat, mert nincs választó joga.

C Ha a polgár hiányosságot vagy hibát fedez fel a választónévsorban, kérvényezheti a javítást a nemzeti bizottságnál, illetve parancsnokánál. Ha a hibát ezután sem távoUtják el, és kérelmét az Illetékes helyen elutasítják, a polgár javaslatára az ügyről ingyenesen a járási bíróság dönt.