Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-13 / 28. szám
8 Új ifjúság iíjmöci BALINl? Apo^ — Mit keresett a határvárosban! — kérdezi erélyesen a nyomozó tiszt. — Látogatóban voltam. — Másfél napig volt ott. és másfél nap aJatt ki sem mozdult a hotelszobából! Kinél volt látogatóban? Rabcsan még most sem jön zavarba. — ö jött hozzám — teleli. — Kicsoda? — Az a nő. — Hogy hívják? — Én kurvának neveztem. — Ilyen menyasszonyt szerzett magának £ubrt Tonda? Rabcsan erre nem tud mit válaszolni. — Egy Ilyen nö miatt kellett a mesz- szi határvárosba utaznia? — zaklatja tovább a nyomozó tiszt. — Nálunk nincsenek olyan „menyasszonyok“? — Vannak. — Nem Bozsenkának hívják véletlenül azt a nőt? — kérdezi Melis. Rabcsan elképed. Honnan, kitől tudják? Ä' magnószalagon már ott szerepel Bo- zsenka neve. A zsandárok összejátszhatnak, a tekercset elküldik a határvárosba, és lejátsszák Bozsenkának. hogy mit mondott róla. Ha rosszat mond. akkor!... Még a gondolat is rémíti, hogy a zsandárok tudomására jut szökési szándéka, és kicsikarják beiőie, ml késztette erre a lépésre. — Miért nem válaszol, Rabcsan úr? — sürgeti Melis főhadnagy. — Bozsenkának hívták. Nagyon jó volt hozzám — feleli az Igazsághoz híven. — Nem akartam elárulni a nevét. — Miért? — Mert karikagyűrű volt az ujján... — Nagyon bizonytalanul mondja! — Nem mondhatok mást... — Dehogynem! Csak mesélje el szép sorjában: Subrt úr miért nem jelentette be saját magát a szállodába? A portás azt mondta, hogy két úr érkezett, egy szlovák és egy cseh, és csak a szlovák jelentette be magát. Mire volt ez a játék? — Nem aludhattam Subrt Tondával, amikor Bozsenka!... — Tehát Subrt úrral együtt utazott a határvárosba! — Igen. — Csak azt ne hazudja. hogy Bozsen- k'a miatt! — Ha tudják, hogy miért utaztam oda. miért kérdezik? — Magától szeretnénk hallani. — Ebben az országban már nem szabad utazni anélkül, hogy ne vonnák felelősségre az embert?! — Szabadni szabad — válaszolja türelmesen a főhadnagy —, csak nagyon furcsa, hogy épp abba a határvárosba mentek, ahol csak néhány lépésnyire vari a nyugati határ! Subrt úr tudta, hogy börtön vár rá, nála ez az út érthető, de hogy maga miért akart' szökni, ezt nem tudom megérteni. — Nem akartam szökni! i— Mesélje csak tovább! — Nincs mit mondanom. — Hol van az aranyórája és az aranylánca?! — csap le hirtelen a hegylakóra az egyenruhás nyomozó tiszt. Rabcsan már el sem tud képednl, fásult hangon válaszolja; — Eladtam. — Subrt úrnak? — Igen. — Ha más nevet mondanék, arra is kivágná az igent? — Azt kívánják, hogy hazudjak? — Mit kapott az aranyóráért? — Négyezret. — Hol a pénz? — Elköltöttem. — Subrt úr azt állítja — folytatja a támadást Mells főhadnagy —, hogy maga ajándékba adta neki az aranyórát az aranylánccal együtt, mert elvezette a határvárosba és megmutatta, merre a határi... Rabcsan nagyot néz. Már ezt is tudják? Tondát elfogták? Nem csíphették el! Tonda átszökött a határon! Csak az a melles pincérnö árulhatta el! Fülében újra felcseng a megsértett nő csípős mérges hangja: ..Ugye. arra akartál szökni? Azt áz utat mutogatta neked Tonda?...“ Bozsenka az aranyórát is emlegette! Csak neki járhatott el a szá.ja! Képzeletében felvillan az álomkép. .Az óriásra nőtt aranyóra zuhan feléje. A félelem egyre nő benne, szinte összezsugorodik a széken, és magában rémülten felkiált: Nem hagyhatom, hogy az aranyóra agyonüssön engem! — A hallgatásával mindent beismer — szólal meg a hosszú szünetet megelégelő főhadnagy. — Nem ismertem be semmit! — fakad ki Rabcsan. — Szóval nem adta ajándékba Subrt úrnak? Jól fontolja meg a válaszát, mert döntő bizonyítékul szolgálhatl — figyelmezteti az egyenruhás nyomozó tiszt. — Azt csinálok az órámmal, amit akarok! — A' kérdésre válaszoljon! Ajándékba adta vagy eladta? — Már megmondtam! — Szóval, eladta! A pénzt elköltötte. Bizonyítani sem tudja. — Nem kértem tőle nyugtát. — Nagy hiba, mert Subrt urat az.zal vádolják, hogy ellopta magától az órát! — Nem lopta el! Én adtam neki... — Ajándékba? — Igen... — Szörnyű ember maga! Minden egyes igenért előbb csatát kell vívnunk? jegyzi meg a nyomozó tiszt, majd ravaszkásan elmosolyodik. — És most. hogy nem sikerült átszöknie a határon, nem akarja visszakapni az aranyórát és az aranyláncot? — Ne állítsanak olyasmit, ami nem igaz! — Nem ml állítjuk, hanem Subrt úr! — mondja az egyenruhás tiszt és az íróasztalról felvesz egy iratot. — Itt van Subrt vallomása. Azt állítja, maga már nem bírta itt az életet. Nyugatra akart szökni, mert állandóan Ijesztgették a szövetkezettel, s ő hálából, mert hónapokig m.i- gánál lakhatott, elvezette a határvárosba, megmutatta, merre a határ, és fáradozásáért, mint mondja: Rabcsan Tóni megajándékozott az aranyórával... — Most ki ijesztgeti magát a szövetkezettel?! — teszi fel váratlanul a zavarba hozó kérdést Mells főhadnagy. Rabcsan akaratlanul a zsebéhez kap. — Mi van a zsebében? — Melis pillanatok alatt Rabcsan mellett terem. — Talán csak nem pisztolyt rejteget?! Rabcsan azt a magnótekercset húzza ki a zsebéből, amelyet az öreg Zdehovan dobott utána. — Maga is játszik ilyesmivel? — Mások játszanak velem! — dörmögi Rabcsan. — Hogy került magához ez a tekercs? — Kaptam. — Mindent csak kaptam, adtam? De kitől? — Az öreg Zdehovantól... ö is tanyasi... .A nyomozó tiszt közben behozott egy má^k magnetofonkészüléket. Lepergetik a szalagot. A rendőrtisztek csodálkoznak, Rabcsan pedig újabb kínokat él át. — Mintha a maga hangja is rajta lenne — szól Melis a magába gubózó Rab- csanhoz. — Mikor vették fel? — Régen. — És mikor került magához? — Mielőtt elutaztam volna. — Ilyen államellenes kijelentésekért börtön jár! — rémltgeti az egyenruhls tiszt. — Akasszanak fel. de hagyjanak már békén! — Nem ez volt a „szövetkezeti mad.ár- ijesztö“? — kérdezi Melis. — Emiatt a- kart szökni? — Ha nem hagynak békén, a nyitott ablakon „szököm“ meg! — Összetörné magát! — Legalább békességem lenne maguktól! — Az öreg Zdehovan kitől kapta a tekercset? — vallat.ja a nyomozó tiszt. — A fiától... Már nem eszi a mi kenyerünket. Itt dolgozik a városban... — Végre megmagyarázhatná, miért a- karta illegálisan elhagyni az országot? Ha nem tudná, ez is bűntevéken.ysépnek számit! — Hányszor mondjam még, hogy ne;n akartam szökni?! Ha az ellenkezőjéről vannak meggyőződve, bizonyítsák be! — Másképp fog beszélni, majd ha idehozatjuk Subrt Tondát! — robban ki a türelmetlen nyomozó tiszt. — Szeretnék a szemébe nézni! — Tanúk előtt vagy négyszemközt? — kíváncsiskodik Melis. — Négyszemközt. — Rövidesen megéri azt a pillanatot! — ígérj a nyomozó tiszt. Melis főhadnagy elgondolkodva fürkészi Rabcsan arcát. Konok ember, tagad, nem akar beszélni. Fél valamitől, vagy valami nagyon bántja. Ha Subrt Tondával négyszemközt szeretne beszélni, akkor még valamit tisztázniuk kell maguk között! S ez pedig csak az úttal függhet össze! — Kinek az ötlete volt, hogy a határvárosba utazzanak? — kockáztatja meg az újabb kérdést. — Kérdezzék meg tőle! — Ezzel még azt is elárulta: Nem hiszi el, hogy elfogták Subrt Tondát! Rabcsan hallgat. — Ugye, meg vári győződve róla, hogy Tonda barátjának sikerült átszöknie a határon? Rabcsan megrökönyödve pillant a civil ruhás szemébe. Ezek mindent tudnának?! — Erre sem válaszol? Nem baj, néhány nap múlva tisztázzuk az ügyet. I- dehozatjuk Subrt urat, és a szeme láttára teszi majd az asztalra az aranyórát!. Mit akarnak megint azzal az órával?' riogatja magát Rabcsan. Az aranyóra bizonyíték! A felismerés lényűgözi. Az á- lom! Saját aranyórája okozza a vesztét! Hiába menekül előle, egyszer majd a- gyonüti! Ha kitutódik, hogy miért adta Tondának... Nem! — tiltakozik ma.gában. femmi sem tudódik ki! Nem hagyhatom, hogy a saját aranyórám csapjon agyon engem! Üres tekintettel mered maga elé. Nem mondott olyasmit, amiért becsukhatnák, és nem bizonyítottak rá semmit, amit be kellene ismernie! Az ellenállási mozgalomról sejtelmük sincs! Arról sem tudnak, hogy éjszakánként kint ültek a tisztáson, és várták a fegyvert hozó repülőgépet. Ha mégis igaz, hogy elfogták Tondát, az államellenes szervezkedésről egy szót sem vallott, mert máskülönben már ezer kérdést Is feltettek volna a zsandárok, és nem bántak volna vele kesztyűs kézzel! Az csak mese, hogy elfogták tondát! Bozsenka. a pincérnö á- rulhatta el bosszúból! És mit tud az az órabéres nő bizonyítani? Semmit! Tonda elfogatása és az aranyóra mese! Miért nem állítják elém? Miért nem teszik az asztalra az aranyórát? Csapda az egész! Csapda! Érted, Tóni?! így akarnak vallomásra kényszeríteni, hogy börtönbe vessenek, és végre a hegyen is egybetereljék a nyájat! Ha az egyik megtöri'a, megtörik a másik is... — Mire gondol? — kérdezi a türelmes Melis. — Semmire! .A civil ruhás főhadnagy sajnálkozva tekint a tanyasi emberre, és int a nyomozó tisztnek, fejezzék be a kihallgatást. Mind a ketten azon a véleményen vannak, hogy a szélhámos rútul becsapta Rab- csant. még egy szajhát is befektetett az ágyába, hogy közben kereket oldhasson! Rabcsan esetében nem forog fenn a társadalmi veszélyesség kockázata, és ezért nem is vették őrizetbe. Hazaengedték. Primitív emberek a tanyasiak, s ha egy körmönfont szélhámos behálózza őket, még a vagyonukból is kiforgatja. A prágaiaktól kikérik Subrt Tondát és szembesíteni fogják a két embert. Ha igaznak bizonyul, hogy rászedte Rabcsant a szökésre — és milyen áron. milyen mesével? — a bíróság majd alaposan megleckézteti a szélhámos urat! (Folytatjuk) % B. Sz. Panyidaröc: Minden sora magyar nóták kiforgatott sorait Idézi. Néhány példa; / Őszi rózsák, fehér fisz! rózsák, / súgjátok meg, szeret- e még az a barna kislány / stb. Egy másik példa: / Nem tudom, hogy szeret-e még? / De én még mindig csak úgy érzem / stb. Nem nehéz bennük felismerni az Ihlető dalokat. Csakhogy ennek így, amit ön művel, semmi köze a költészethez. Úgyhogy már most lebeszéljük a versírásról; az önművelésről, a tanulásról a- zonban nem! .0 „Reménysugár“: Termé- szetsen örülünk jelentkezésének. Bár még túlságosan fiatal ahhoz, hogy akár egyik, akár másik műfajban Is elfogadhatót tudjon produkálni. Irodalmi próbálkozása széteső, sekélyes írás. Nem lát benne, tehát nem is láttathat. Irodalomnál pedig ez elengedhetetlen követelmény. Ami az újságírói műfajokat Illeti — a konkrétum élteti őket. Az elkövetkezőkben ehhez Igazodjon. 0 „Viliette": Verseiben e- gyelöre nem tudjuk lemérni a fejlődést. Túlságosan kezdetlegesek, naivak. Hiányzik belőlük a gondolati mélység, a költői látás, láttatás. Kevés képet használ, s azok többsége se eredeti. Tanuljon, művelje magát. .0 V. I. Komárom; Kérjük, küldjön még írásaiból. Szeretnénk jobban megismernil 0 H. B. Prága: Írásaival kapcsolatosan Gorkijjal tudunk a legpontosabban válaszolni; „Az elbeszéléstől megköveteljük a cselekmény helyének pontos ábrázolását, a szereplők élet- szerűségét, a nyelvezet pontosságát és szinességét; az elbeszélést úgy kell megírni, hogy az olvasó lássa mindazt, amit a szerző beszél.“ Italoknak Hát akkor miért Iszik a fiatalság? — kérdezzük. Semmiképp sem helytáJIö az a válasz, hogy jókedv végett. Hisz az, hogy valaki fiatal, mér eleve a jókedv és a vidámság hordozója. Inkább hencegésből Isznak fiataljaink, hogy felnőtteknek hassanak, mert az alko- holélvezetct a felnőttek privilégiumának tekintik, tehát ha Isznak, ők is felnőttek — gondolják — (és mennyire tévesen!). A testi és szellemi érettség jele nem a dorbézolás, pohárürltgetés, kocsmá- zás. hanem a szabad Idő ésszerű, okos kihasználása. Ha fiatalkorban valaki az alkohol rabjává válik, akkor ez a börtön végigkíséri egész életén át. MÉG MIELŐTT RÄGYOJTANÄL! Nem dohányzol? Nagyon helyesen teszed, a fiatalok értelmesebb, Józanabb csoportjához tartozol! Manapság nálunk a tizennyolc éves fiúk 51 százaléka dohányzik, és vannak köztük megszállott dohányosok, akiknek 30-40 a napi clgarettaadaguk. A tizenöt évesek 25 százalékának napi normája 6-10, de némelyiknek 25 cigaretta. Közülük egyesek még 12-14 éves korban szoktak rá a káros szenvedélyre. A dohányzás káros hatása általánosan Ismert tény. De nem mindig tudatosítjuk, hogy a nikotintartalmú füst legártairoasabb a fiatal fejlődő szervezetre. Nyílt titok, hogy a tanulók az éra közti szüneteket nem az egészséges felfrissülésre, hanem eldugott zugokban, legtöbbször a WC-ben füstölésre fordítják. Nem beszélve arról, hogy általában éhgyomorra dohányoznak, mert a szünet alatt egyszerűen „nincs idejük" enni. A leleplezéstől való félelem állandó készenlétben tartja a diákot a titkos dohányzás alatt, ami pedio előbb-utőbb Idegrendszeri zavarokhoz vezet. És még egyre fel kell hívni a figyelmet: egyes fiatalok — mivel zsebpénzükbe nincs belekalkulálva a heti cigarettaadag ára — úgy segítenek helyzetükön, hogy eldobott cigarettacsikkeket gyűjtenek. Tudvalevő. ho.gy a cigarettának épp ez a része tartalmazza a legtöbb nikotint, tehát túlontúl veszélyes a fiatal szervezetére nézve, s emellett komoly fertőzést, pl. hastífuszt, tbc-t Idézhet elő. Ezzel párhuzamosan kell megenallteni, hogy a tltokljan dohányzók elővigyázatlansága, pl. tűz esetén, jelentős anyagi károkat Is okozhat. A felsoroltakböl látható a mérlegelés szomorú eredménye. Tehát minden a nikotin ellen szól. Vajon gondolsz-e mindezekre, kedves fiatal olvasó, mielőtt rágyújtanál? A dohányzás csupán rossz szokás, amely a napi adag fokozatos növeléséhez vezet. Legjobb egyáltalán nem elkezdeni. Nagyon sok szenvedélyes dohányzó szívesen leszokna róla, ha elég e- rös akarata, önuralma lenne. A SPORTOLÁS SZEREPE A FIATALOK ÉLETÉBEN M'ndnyájan nagyon jól tudjuk, mit jelent számunkra a mozgás, a testedzés, amely lényegében kondíciónk, egészségünk megőrzésének alapfeltétele. Aki ebben kételkednék, elég egy pillantást vetnie olyan végtagra, amely hosszabb Ideig gipszben volt. Izomzata elsat- nyult, a csont felépítése megvéltoiott. A fiataloknál ehhez még növekedési és fejlődési rendellenességek' is járulnak. Tornáznia, mozognia tehát mindenkinek kell. De mégis, miben rejlik a sport és testnevelés jelentősége? Nem helytállö az az állítás, hogy csupán az erősebb, az magasabb, aki tornázik. Inkább úgy fogalmazhatnánk meg pontosabban, hogy a megtermettebbek, erősebbek olyan sportágakat kedvelnek, amelyek során kellőképpen kihasználhatják testi adottságaikat. Éppen ezért nem várhatjuk csupán magától a tömétől, hogy gyorsuljon növekedésünk, vagy éppen csökkenjen testsúlyunk. Annyi azonban biztos, hogy aki rendszeresen tornázik, kevésbé észlelhető nála testsúlyingadozás, szervezete kevesebb zsírt és O'lyan szöveteket tartalmaz, amelyek visszatartják a folyadékot, helyüket Izmok' foglalják el. A zsír és Izomszövetek szétoszlása a testen az első pillantásra elárulja, ki sportolő, ki nem sportoló. A rendszeres testgyakorlás hat a belső szervek fejlődésére Is: fejlettebbek lesznek a légzőszervek, megerősödik a szivizomzat, jobb lesz az izmok és a belső szervek vérellátása, kedvezően hat az emésztőszervek és a belső elválasztású mirigyek működésére. MIK AZ EDZETTSÉG JELEI? A testgyakorlással összehangolt szervek gyorsabban reagálnak a külső ingerekre, könnyebben elviselik a megterhelést. Elsősorban a vérkeringésről szóljunk. A sportolók vérkeringésében testi megerőltetéskor nem észlelhető olyan jelentős elváltozás, mint a nem sportolőknál. Erről saját magunk Is meggyőződhetünk: rendszeres edzés elejétől, mondjuk minden héten, ellenőrizzük vérkeringésünket, miként reagál a megerőltetésre. Nyugodt állapotban megszámoljuk pulzusunkat, esetleg megmérjük vérnyomásunkat. Ugyanezt tesszük fél perc alatt végzett húsz térdhajlltiss után. Minél edzettebb lesz szervezetünk, annál kisebb különbség mutatkozik a nyugodt állapotban és a gyakorlás után kapott eredmények között. Hasonlőképpen reagál a többi szerv Is — mindegyik működése gazdaságosabb lesz, a megterhelés rövidebb ideig tartö és kisebb elváltozást Idéz elő. És ami a legfontosabb; az edzett szervezet a gazdaságosságot egyéb tevékenységére is átviszi — a munkára, pihenésre, szórakozásra — tehát a torna növeli az ember általános tc-ljeeitöképességét, fokozza a munkakedvét, emellett megkíméli a kimerüléstől. Az edzett szervezető emberek könnyebben legyőzik az eléjük hárulö akadályokat. ÉP TESTBEN ÉP LÉLEK! VALÓBAN IGAZ? Nem mindig tudatosítjuk a testedzés pszichikai jelentőségét — a fiatalok szempontjáből nézve. Szabad levegőn való tartózkodás, ú- szás. minden egyes testgyakorlat közvetlen hatással van a szervezetre. Az Idegek a külvilág Ingereit az agyba továbbítják, innen az Idegszálak ahhoz a szervhez, amely aztán reagál a külső elváltozásokra. Minden mozdulat. Izomfeszülés és egyéb érzékelés — hideg-meleg érzékelése — bizonyos szellemi tevékenységgel jár. Azok, ekik soha nem tornáztak, nem sportoltak, nem is tudják elképzelni az így szerzett élményeket. Igaz, nem mindenkiből lehet sportbajnok, de tornáznia mégis mindenkinek kéne. Ismét tudományos kísérletek eredményeire hivatkozunk: reggeli torna után az izomerő 7-13, a mozdulatok gyorsasága 10-15 százalékkal emelkedett, de 55-70 százalékkal emelkedett a matematikai feladványok megoldását elősegítő éberség és 120 százalékkal az emlékezőtehetség és felfogóképesség. A fenti eredményeket látva, igaz-e, hogy megéri tornázni, kedves tanulók, pedagógusok? Hogy megpróbálják rögtön az új tanév elején? Hatásos kötelezettségvállalás lesz a tanulmányi átlag javítása érdekében. (Folytatjuk)
