Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-10-19 / 42. szám
új ifjúság 7 Lilian Bawden londoni asszonynak szörnyű élményben volt része a napokban. Szórakozottan hajtott, s gépkocsijával nekihajtott egy másik autónak. Az összeroncsolt kocsiból a férje tántorgott ki. Egy nyugatnémet háziasszony nemrégiben újsághirdetés útján akart férjet találni cicájának. A hirdetés szövege a következő volt: „Szerelemre vágyó cicuska előzékeny kandúrt keres.“ A hirdetésre rengeteg levél érkezett; köztük egy a tulajdon férjétől. A férj meztelen fényképet is mellékeli a levélhez, mert azt hitte, egy hölgy keres ily módon társat magának. Válás lett a vége. Szegény londoni egyetemi hallgatók nemegyszer a parki padokon töltik az éjszakát, hogy megtakarítsanak valamicskét szerény ösztöndfjukhól. Reggel hat óra tájban diszkréten egy hobby lép hozzájuk, s keltegeti őket: — Uram, ébredjen, reggel van! Remek megoldás, nincs szükség ébresztőórára. Az Angelika-jilmsorozat óta nem sok sikere volt a szép francia filmszínésznönek, Michele Mercler-nek. A Párizsban bemutatott , Macedonie“ című filmdráma is csak mérsékelt sikert aratott. Az „Özvegy forrónadrágban" sem kapott jó kri’ikát, de a főszereplő Michele játékát általában dicsérik. Hans-Jürgen BAUMLER A magyar televízió a közelmúltban nagy sikerrel mutatta be a Salto mortale című filmsorozatot- E sorozatban találkoztunk a képen látható fiatalemberrel. Ö volt a Doria család legifjabb tagja, Vigo. Aki azonban csak egy kicsit is jártas a sportban, és azon belül a műkorcsolyázásban, akkor Vigót egészen másképpen ismeri. Néhány évvel ezelőtt a jégpályák közönsége tapsolt neki éppoly, vagy még lelkesebben, mint most a filmbeli cirkusz közönsége a jóképű fiatalembernek, aki a világ összes artistái közül csak egyedül csinálja meg a hármasszal- tót. Ha valaki ezekután ráismert — és a címből következtetve ez nem is oly nehéz — valóban nem tévedett. A képen látható fiatalember — vagy ha úgy tetszik Vigo — az a Hans-Jürgen Bäumler, aki Kilius Marikával hat ízben nyert páros műkorcsolyázásban Európa-bajnokságot, kétszer világbajnokságot és két ízben olimpiai ezüstérmet. A szovjet Protopopov házaspár feltűnéséig alig találtak legyőzőre. Egyszer azonban mindennek végeszakad. Kilius Marika férjhezment egy vállalkozóhoz és az oly sokat csodált páros szétesett. Hans- Jürgen egy ideig nem tudta, mitévő legyen- Újabb partnert keresett, de néhány hiábavaló kísérlet után végülis lemondott a szándékáról. A jóképű fiatalemberre felfigyeltek azonban a filmesek. Bécsben eljátszotta „Az angyal neve Schmidt“ című film főszerepét, majd a „Salto mortale“ Vigo szerepére szerződtették. Az osztrák fővárosban színpadon is bemutatkozott. Ügy hírlik egész szép sikerrel. Még egyszer visszatért a jégre a feledhetetlen Kilius-Bäumler páros. 1968-ban Londonban, Walt Disney elképzelései alapján jég- színházat létesítettek. A „Hamupipőke és a hét törpe“ című műsort rendezte és a koreográfiáját is Hans-Jürgen Bäumler készítette. Ezzel a műsorral bejárták Nyugat-Európa nagyobb városait, de Kilius Marika később ismét visszatért családjához, és Hans-Jürgen egyedül maradt. Na persze egy percig sem maradt tétlenül- Leszerződött az amerikai Holiday on Ice jég- revűhöz, s legutóbb például Budapesten is járt. A filmesek is sűrűn foglalkoztatják. Legutóbb például a bájos Uschi Olasszal együtt készített filmet. Közös filmjük címe: Grosse Ferien (Nagy vakáció). (palágyi) Ojabb kék angyal? Alexandra Marlschkeról olvassuk: „A kék angyalnak van utóda.“ Marlene Dietrich üresen maradt h'elyere sokan pályáztak, de senkinek sem sikerült olyan hirtelen és olyan magasra emelkedni, mint a hajdani „kék angyal“-nak. Alexandra Marischke csak a készülődésnél tart; a háta mögött hagyott Winnetou- és western- filmeket férjével, Frank Marischke rendezővel úgy tekintik, mint előkészületet a nagy feladatra. amerikai bankár, egy alkalommal azt mondta nekem: „Charlie, legésszerűbb a pénzt elfelejteni. Az arra is való, hogy elfelejtsük.“ Abban az időben már ötmilliö dollárom volt. Azt gondolom, uram, válaszoltam, hogy a pénz olyan dolog, amelyre mindig vissza kell emlékezni. Ő ezt nem tudta meg- értleoi. Morgan gazdagnak született, én pedig szegényen jöttem a világra. dóm, mi a szieszta. De nem is nekem val6, mivel nem vagyok latin. Az angolszászoknak nem szabad elernyedniUk. nem szabad megállniuk, mert ha megállnak, nem tudnak többé dolgozni. Délután haf ó- ráig dolgozom. Akkor iszom meg az első italt, egy pohárka gint. Majd minden este vendégeink vannak. Tíznél nem többen, de nem nagyvilági emberek. Barátaim Irök. zenészek, akik már szintén megették a kenyerük javát: Georges Simenon, Igor Markevitch, a karmester és James Mason, a sdnész. Charlie Chaplin, noha már a nyolcvankéltedik évében jár, új filmjét forgatja. Svájci kastélyában fölkereste Jose- Luis Villalonga, az ismert újságíró és Interjút készített) vele. Ebből közlünk egy részletet. CHAPLIN: Nem. Ez az én valódi életem. Szamócát, körtét, barackot termelek. Minden reggel hatkor ébredek, és Donéval reggelizem, ö főzi nekem a kávét már huszonöt é- ve, Hédtől nyolcig újságot olvasok. Nyolc órakor dolgozni kezdek. Ebéd előtt egy órát pihenek. Fél órát teniszezem a tenisztanárommal. Ebéd után folytatom a munkát. Nem tuVILLALONGA: Meséljen er(Folytatjuk) VILLALONGA: Az a hír járja önről, hogy módfelett fukar. Mit mondhatna erről? CHAPLIN; Ebben kételkedem. Egyszerűen: tisztelem a pénzt. Tudom, mit jelent, ha niscs. John Plerpont Morgan, a nagy VILLALONGA: ön már tíz éve Svájcban él. Hiányát érzi- e a holÍ3)woodi életformának?
