Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-19 / 42. szám

6 yj ifjúság

Facchettí megdöntötte Caliigaris csúcsát

A Real Madrid, Spanyolország s egyben Európa egyik legnépszerűbb labdarúgó-csapata kitűnően kezdte az új idényt- Győzelmet győzelem követett, s közönsége ismét visszapártolt a nagy csapathoz. Megint 100 000 ember szurkolta végig a Real bajnoki találkozóját, ezúttal a Celto Vigo csapata ellenit, akárcsak a Real fénykorában, Di Stefano, Puskás, Gento idejében. A szaksajtó sem fukarkodik az elismeréssel, amikor így ír: „A Real ismét úgy játszik, mint az a csapat, amely hat alkalommal hódította el a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Ez az idény ismét az övének ígérkezik."

Egy másik lap imigyen cikkezik; „Ifjú vér került a Realba, és az eredmény már mutatkozik. Az elmúlt évek monoton játéka után ismét itt a gyorsaság, a sziporkázás, az eredményes támadójáték“.

X

A jó futballhoz sok pénz kell — vallják Jugoszláviában. Eddig csupán a labdarúgómérkőzések tévé-közvetítésére követeltek a klubok térítést, de legújabban azt akarják elérni, hogy a rádió körkapcsolásos egyenes adásai se történjenek ingyen. Jugoszláv körökben rámutatnak arra, hogy a tévé-adások sok nézőt tartanak távol a stadionok lelátóitól, de fokozottabb mértékben érvényes ez a körkapcsolásos rádió közvetítésekre, amikor is a szurkoló tálcán kapja egy-egy forduló valahány eseményét, s közben képzelőtehetsége kénye-kedve szerint csaponghat.

X

VOGTS, az NSZK ez évi legjobb labdarúgója- Ezt a tényt állapította meg a híres sportszaklap, a „Kicker Sportmagazin" ankétja. Berti Vogts, a Borussia Mönchengladbach 25 esztendős hátvédje lett a nagy elődök utóda. Uwe Seeler 1960-ban, 1964-ben és 1970-ben, Morlock 1961-ben, Schnellinger 1962-ben, Schäfer 1963-ban, Tillkowski 1965-ben, Beckenbauer 1966-ban és 1968-ban, Müller 1967- ben és 1969-ben kapta a legtöbb szavazatot. Vogts 225 szavazattal került az első helyre. Mögötte a vetélytársak ennyi szavazatokat kaptak: Beckenbauer 154, Netzer 133, Overath 28 és Gerd Müller 15. Vogts az 1965-ös bajnoki évben mutatkozott be I. ligás játékosként, azóta megszakítás nélkül 209 bajnoki mérkőzésen szerepelt. Az NSZK válogatottjába 1968. március 6-án került be, s eddig 39 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. Ezt is megszakítás nélkülX

A jelek szerint egyetlen Celtic — Glasgow Rangers rangadó sem kerülhet sorra botrány nélkül. A ’ legutóbbin, amelyet a skót főváros zöld-fehér csapata, a Celtic nyert meg 3:2 a- rányban, ismét tettlegességre került sor, s tizenkét szurkoló megsérült. A rendőrség 40 rendbontót vett őrizetbe; ügyüket a bíróság soron kívül tárgyalta.

X

Hírszolgálati irodánk és szaklapjaink érdeklődését elkerülte egy érdekes sporthír. Belgrádban 100 000 néző előtt került sorra a Crvena Zvezda — Benfica barátságos mérkőzés, amely a vendégek 3:2 arányú győzelmével végződött. Góllövők: Sekularac (1:0), Fi- lipovics (2:0), Eusebio (2:1), Nene (2:2) és Eusébio 11-esből (3:2). E mérkőzés díszvendége a jelenleg 71 éves Ricardo Zamora, minden idők egyik leghíresebb spanyol kapusa, a csehszlovák Plánicka kortársa volt. Belgrádban Zamora indított 90 perces útjára a labdát.

X

Genuában játszották az Olaszország — Mexikó barátságos válogatott mérkőzést, amely — amint ismeretes — az azzurik 2:0-ás győzelmét hozta. Mindkét gólt Boninsegna lőtte- Az olasz csapatban 59. alkalommal szerepelt Giacinto Facchetti, a világ egyik legjobb hátvédje, s ezzel beállította a híres Caliigaris eddigi válogatott-csúcsát. Az olasz csapat felállítása a következő volt: Zoff — Cera, Burg- nich, Spinozi, Facchetti — Bér tini, de Sisti (a 46. perctől Benetti), Corso (a ÍI. félidőben Rivera) — Mazzola, Boninsegna, Riva. Facchetti azóta leért a hatvanadik válogatottságig is.

(zala)

Nem kétsége« — és erről most magam is meggyőződtem —, hogy ogy négynapos portyán nincs mód és alkalom mélyebben belemerülni a külföldi főváros és világváros tanulmányozásába. \z első nap az utazás, a negyedik a visszaút gondjaival és feszültségével telített. A harmadik a mérkőzés előzetes és valódi szikráitól pattog. Maradna a második, amikor csak az edzés szerepel műsoron; ezt ki is használták a fiúk. A kedd esti „átmozga- tö jellegű“ edzésen magam is szemUgyre vehettem a hatalmas luzsnyíki stadiont. Kipré háltam a tartan láthatatlan rú- góit, amelyeken annyi világcsúcs született már. Köztudott, hogy például itt rendezik az Egyesült Államok — Szovjetunió atlétikai összecsapást is. Kitűnő viszont a világítás. Nem négy oszlopról szórja fényeit a neonkoszorú, mint másutt, hanem körbefutja az e- gész stadiont. A pályának minden pontját jól látni. A luzs- nyiki stadion hatalmas sport- centrum, éttermekkel, szállodákkal, valamint kosárlabda-, úszó- és ki tudja még milyen stadionokkal. Mérkőzés előtt a stadion területén kinyitnak az üzletek, s a szurkolók vásárolhatnak. Itt is a virsli és a sör a legkelendőbb, ám időnként a vodkát sem vetik meg a nézők.

A keddi edzésen nagy kedvvel védett Svajlen, jól mozgott Desiatnik. Fóliák pedig Bombát .próbálta ki. A sokáig sérülései bajlódó kiváló hátved hosszú szünet után éppen Moszkvában készült pályára lépni. Fóliák rávezette a láb dát és megpróbálta kicselezni. A cselezés remekül ment; itt is megfigyelhettük Bobby rend kívüli képességeit. Hallottam ahogy odaszólt Stafnrának:

— A félpálya táján göröngyös a talaj; vigyázz, elugrik holnap a labda!

Az edzésen találkoztam egy nagyon rokonszenves emberrel, a Szpartak edzőjével, Szimon- jannal. Az egykori nagycsapatban játszott; Nettóval és Szal- nyikovval képezte azt a sort amelyet külföldön is megeső dáliák. A várható eredményről nem akart nyilatkozni fás lehet-e egyáltalán?), de e- gyébként nagyon készséges

volt és mosolygós. VengloS edző megegyezett a stadion főszertárosával a másnapi mezek színében' (a VSS a hagyományos sárga-kék harci mezét öltötte magára), és jöhetett az újabb nap, a szerdai. Volt, a- ki alig tudott elaludni a mérkőzés előtt, amely egy-egy fiatal játékos életében az eddigi legizgalmasabb napnak ígérkezett.

Most pedig elemezzük a két találkozó fontosabb mozzanatait. Láttam mind a kettőt; az olvasók is tudják, hogy a VSS szintén a Trnava, PIzeíi és Teplice sorsára jutott; kiesett az első fordulóban, bár győzelmet sikerült kiharcolnia a visszavágón. Az egyetlen csehszlovák csapat lett Így, amely legyőzte ellenfelét, ha nem is a továbbjütáshoz elegendő a- rányban.

Mik voltak az eredménytelenség tényezői?

1. Ha sporthetilap lennénk, egy teljes oldalon, tízszeres nagyításban tennénk közzé Be- renhaut Róbert két felvételét arról a pillanatról, amikor a csapatok a moszkvai mérkőzés előtt a pályára vonultak. Mi közöltük a két képet, de helyhiány miatt kicsinyített formában, s így a iényeg elsikkadt. Jól megfigyelhető a játékosok arcán, hogy nem magabiztosan indulnak a harcba. Még Svaj- len is félénken néz körüli Hát még Stafura, Angyal, Dahko, Králka vagy később Stovéik. Erre azt lehetne mondani; a pszichikai felkészítésen múlott minden. Igen ám, csakhogy ez is alkati kérdés. Elhiszem, hogy ha Adamecnek bemond valamit az edző, ő akár föl is dönti az ellenfelét. Dehát ő is kezdte valamikor, és ezek a fiúk amúgy sem olyan típusúak, mint a trnavai gólzsák.

2. A moszkvai mérkőzésnek három, a koáicei visszavágónak négy kulcsmomentuma volt. Moszkvában minden remekül ment addig, amíg a hó- rihorgas, jószívű, de a labdarúgáshoz különösebben nem értő norvég Oberg le nem fújt egy tizenegyest. (Szimonjan nyilatkozata KoSicén; „Három tizenegyest láttunk a két mérkőzésen. Egyik sem volt jogos.“) A kapott gót megzavarta a csapatot, de rövidesen magához tért a gárda, bár Svaj- len sokat bizonytalankodott, annak ellenére, hogy két-há- rom tiszta gólt is hárított. Ezután jött Desiatnik szerencsétlen, saját maga okozta sérülése. Ez megbontotta a védel met, s a jobbszélső Mirzojev úgy cselezte be magát a kapu elé, ahogy neki tetszett. Ez sem lett volna baj, ha 2;0-náI Btafura belövi az ajándék büntetőt. Itt álljunk meg egy pillanatra! A mérkőzés előtt Vengloá edző Desiatnikot és Svajlent bízta meg az esetleges büntető értékesítésével. Desiatnik megsérült, tehát Svaj- len következett. 0 nem merte vállalni a tizenegyes rúgását. A bíró sürgette; erre odaugrott a fiatal Stafura, akit n- gyan Bomba egyszer visszarántott, és lőtt. Először a kiválóan helyezkedő Kavazasvili kezébe, aztán a visszapattanó labdát a kapufára. Ha ezt belövi a esapat — remélem egy életre szóló tanulság volt a részére —, a VSS a második fordulóban van.

3. A visszavágón már az ö- tödik percben öngólt vétett Stovéík. „Lövése“ váratlan volt, „helyezett“, és a csúszós fű- vön még kiszámíthatatlanabb. Nincs olyan kapus, aki kivédte volna. Ha ez sorsdöntő ligameccsen történik, megskalpolják a „tettest“, mert senki sem hiszi el, hogy nem pénzel - ték le. Ezután viszont jöttek a VSS percei, s két holtbiztos

gólhelyzetet hagyott ki a csapat, egyszer pedig a kapufa mentett. Az újabb ajándék tizenegyest most már értékesítette Svajlen, Halász pedig a győztes gólt is megszerezte.

Ezek voltak a leglényegesebb pillanatok. De még legalább száz lélektani megfigyelést végeztem jómagam is. VengloS edző szomorúan ült a repülőtéren. A játékosok mint sebzett szárnyú madarak ballagtak o TU 104-es géphez. A légikisasszonyok friss lapokat osztottak szét közöttünk. Elolvashattak a bírálatokat. Már akkor feltűnt, mennyi a tévedés a nevek körül. A tudósítók gyengén látnak tán, vagy nem ismerik a játékosainkat? A nagy drámából száraz kis beszámoló kerekedett. S az otthoni szurkoló kénytelen-kelletlen tudomásul vette, hogy kedvenc csapata kihagyott egy sorsdöntő tizenegyest.

Ebben is van valami, de mégsem ez a lényeg.

Befejezésül már csak annyit, hogy szerkesztőségünk is kap időnként leveleket ilyen kérdésekkel: Melyik csapatnak szurkoljunk? Hol vannak a legjobb játékosok? Bajos tanácsot adni, mert a foci annyira színes és vérbő játék, hogy itt mindenkinek saját magának kell megtalálnia kedvenceit. Tény az, hogy o VSS becsületes, korrekt, tiszta eszközökkel játszik mindig. Játékosai nem rúgják le a kulcsembereket, nem tépdesik a biró ingét, nem köpdösik le ellenfelüket. Játékuk szellemes, ötletekkel telt, technikára alapozott játék. Sajnos, balszerencse üldözi őket. Rengeteg a sérültjük, egymás után hullanak ki a kulcsemberek. Elég talán, ha Fivarnik, Desiatnik és Bomba nevét említem.

Színeiket az ország egyik legjobbja, Jaroslav Fóliák is képviseli. Majdnem biztos, hogy ő lesz az év labdarúgója Csehszlovákiában.

Ha tehát nincs még csapatod, figyeld alaposabban a VSS-t, és ha megtetszik a stílusa, állj be te is szurkolni közé! Csalódásuk is érhetnek majd. De sportszerűtlenül viselkedő játékosokat aligha találsz a soraiban!

, BATTA GYÖRGY

Sorsdöntő pillanat: Stafura s kapufába lövi a büntetőt.

lőször Kavazasvilibe, maid (Berenhaut Róbert felvétele)

• - '.Íí- s ti '

A női magasugrás világcsúcsát éveken át egy Balázs Jolán nevű romániai magyar asz- szony tartotta. Azt a bizonyos 191 centimétert nem túlugranl, hanem megközelíteni sem tudta senki. Nyertek ugyan olimpiai és Európa-bajnokl aranyérmeket azóta. De nem ilyen eredménnyel. Ez az év aztán döntő fordulatot hozott. Egy bécsi asszony megdöntötte a „szakállas“ éS szinte már megdönthetetlennek hitt rekordot. Ilona Gusenbauer (egyik nyilatkozatában elárulta, hogy magyar ősei vannak) 192 centimétert ugrott a bécsi Fráter- stadionban. Az ugrást ötvenezer néző látta az Ausztria — Svédország futballmérkőzés e- lőtt.

Ilona edzője egyben Ilona férje is. 0 is és a vllágcsúcs- tartónő is válaszol néhány k.ér désre,

— Gusenbauer úr, valamikor ön is versenyzett a magasugrásban, ős 192 centiméter komoly magasság. Mennyi volt az ön egyéni csúcsa?

— 190 centiméter. Volt még bennem néhány centi, de sérülés és műtét Jött közbe. Abba kellett hagynom.

— Nincs most zavarban, hogy a felesége magasabbat ugrott, mint ön?

ILONA GUSENBAUER, A „KOZMIKUS FELESÉG“

— Dehogy vagyok! Hiszen minden célunk az volt, hogy elérjük ezt az álom-magass:5 got.

— Mi a véleménye; Jó dolog, ha a fér) egyben az edző szerepét is betölti?

— Most azt válaszolnám hogy igen. Viszont még nem is olyan régen, amikor nem ment Honának, én voltam minden ért a hibás. Atlétikai Ismeret- ■'égünket és együttélésünket három szakas ra oszthatom. Az első; amikor Ilona gyorsan javult; akkor minden rendben volt. A második; jöttek a sikertelenségek és vereségek. Erre nem szívesen emlékszem. Most, a harmadik szakaszban megint süt a nap, a világcsúcs után különösképpen.

Beszélgetésünket Ilona szakítja meg:

— Azt írják az újságokban hogy nekem eddig nem sikerült nagy versenyeket nyer nem. Ez ellen tiltakozom. Megnyertem az Európa — Amerika viadal magasugró számát, a fedettpályás és a legutóbbi helsinki Európa-balnnkságot. Ezek Is nagy versenyek.

— Tudjuk, hogy a három és léléves Ursula gondos édes anyját tisztelhetjük önben. Mit szeret Jobban? A sportot vagy a gyermeknevelést?

— Mindkettőt. A szülés után nem mentem vissza dolgozni. Így több Időm marad a családra. Nemcsak a gyerekre, a férjemre is.

— Ml kell a nagy eredményhez?

— Azt hiszen, intelligencia és Jó felkészülés. Az Intelligencia végső fokon a lélektani felkészüléshez, a pszichikái

felkészüléshez szükséges. A jo felkészülés az edzőtől függ. Viszont versenyzés közben a legjobb edző sem tud segíteni. Ott az ember teljesen magára van utalva. Saját magára.

— Azt mondogatják önről, hogy elkezdett nőni. és egyre növekedett...

— Igen, magam Is megijedtem, de száznyolcvan után egyszerre abbahagytam. tgy egészen Jól érzem magam.

— Mivel ünnepelte a világcsúcsot?

— Nem Iszom. Néha egy kis édes likőrt. Imádom viszont a kávét. S ezt mondhatom a férjemről is. Ö tejszínhabbal isz- sza.

Jövőre olimpiai Játékokat rendeznek Münchenben. Egy év múlva ilyentájt már utánunk lesz a nagy verseny minden izgalma. A női magasugrás a legkiegyensúlyozottabb mezőnyű versenyt ígéri. A papírforma ;. jrint egyetlen Igazi nagy esélyese van az aranyéremnek; Ilona Gusenbauer.

— Megnyeri a müncheni a- ranyat?

— Szeretném. Épp ezért kihagyom a fedettpályás versenyeket is és mindent erre áldozok. A müncheni arany után igazán boldog lennék.

(S—klochanj